Bölcs vagy balga, boldog-boldogtalan

Életképek, lelkivilágok és szellemtörténetek

Korrajz, arckép-életút, életbölcsesség, ars poetica

Szabad idézetek jegyzéke - 4.

Kányádi Sándor: Kánikula

Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.

De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.

Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.

Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.

Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált.

*

Nem fog tetszeni, de attól még…

„Csüggedni, elgyengülni, széthúzni, kétségbeesni, elpártolni bűn. A jövőnek van szüksége ránk.
A szebb jövőnek, amelyre az életünket tettük."
(Vona Gábor)

Butaságokat egyetemes igazságként kimondani, másokban lelkiismeret-furdalást kelteni, az a bűn. 

1: A csüggedés, az időnkénti elgyengülés, a kétségbeesés emberi sajátosság, levetkőzni nem lehet. Vajon közületek ki nem érezte még, hogy minden küzdelem hiábavaló? Hogy vége, nincs tovább? Hogy ereje, tehetsége végére ért?
Viszont aki az egyik nap ezekkel a baljós gondolatokkal hajtja álomra a fejét, de másnap, ébredéskor újult erővel, csak azért is nekivág a lehetetlennek, azt nevezem én harcosnak.

2: Elpártolni? Mitől? Kitől? Életünket tettük? Mire? A szebb jövőre? 
Én a hazámra tettem fel az életemet, tőle elpártolni nem akarok és nem is tudok, mert benne élek. Ebben pedig benne foglaltatik a szebb múlt, a szebb jelen, és a szebb jövő is. 

Ja, hogy most széthúzok? Mégis mennyire szét? Honnan? És főleg: mi felé húzok éppen?
Még meg is válaszolnám nektek, ha épp… nem lennék elcsüggedve…

() Varga B. Tamás ()

*

SZABÓ DEZSŐ A HALÁLBÜNTETÉSRŐL:

"Én mindig csodálkoztam azokon az érzelmes lelkeken, akik a legkényszerítőbb helyzetben is pehelysúlyra szavalják magukat a halálbüntetés ellen. Miért nem szavalnak a fájós fog kihúzása, a fertőzött tag amputálása ellen is? Sőt: vagy van logika, vagy nincs: az állati és növényi ételek ellen.
Emberi ember csak ilyen menühöz ülhet le nyugodt lélekkel:
1. Emberi-jogleves szabadság csipetkével.
2. Humanizmus szelet szeressükegymást salátával.
3. Megértés-zserbók, liberálizmus-likőrök.
Igen: a bűn szankciója: gyógyítás: a társadalom gyógyítása. A társadalom védelmében a kriminológiai túlhumanizmus éppen olyan veszélyes és kártékony: mint a kriminológiai szádizmus. "

/Szabó Dezső: ÉLETEIM I. kötet, 344. o. (Püski Könyvkiadó; Budapest, 1996.)/

*

A cionista kulturális marxizmus uralomra kerülése

http://www.scribd.com/doc/148526761/A-cionista-kulturalis-marxizmus-uralomra-kerulese

*

Egy fotó, ami összetörte egy anya szívét

http://filantropikum.com/a-foto-amely-osszetorte-egy-anya-szivet/

*

???

"Egy 17 éve kivándorolt és azóta is az USA-ben élő barátom szavai csengenek a fülembe akinek mindössze 8 általánosa volt "itthon" majd saját lakás,kocsi ,éttermek ott,hogy:" Ha nem boldogulsz Magyar országon az az ország hibája,viszont ha nem boldogulsz az USA-ban csak magadat okold"...mert van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a vonatok menetrend szerint késnek.
Ahol mindenki focizik és arra költ az állam a legtöbbet, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek.
Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem érkezik be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás. Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága. Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak.
Ahol a világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a történelem naponta megismétlődik. Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait. Ahol az okosakat, értetlenségből, bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek. Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot.
Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk. Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója. Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik. Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg. Ahol csak azért élsz, hogy meghalj. Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan....és ahol 3 LEHETŐSÉGED VAN: LOPSZCSALSZHAZUDSZ ÉS NEM VAGY MAGADRA BÜSZKE, DE TÚL ÉLSZ... vagy mindent hátrahagysz mert rájössz,h bárhol jobb... VAGY TISZTESSÉGESEN BELETÖRŐDSZ, TÖNKREMÉSZ, ELADÓSODSZ ÉS ÉHEN HALSZ..."

p.s.:

keverd össze a hazát a kormánnyal,

idealizáld a világcsendőr/belső diktatúrát építő USÁ-t stb.,

és akkor adhatsz egy lökést a szülőföldjükről elvágyódóknak…

*

Kedves magyar honfitársaim!

Hét éve Angliában dolgozó magyarként, tapasztalatból szeretnék megosztani veletek egy - két gondolatot azok számára, akik munkát szeretnének itt, Angliában.

Egyre több a kétségbeesett, segítségkérő levél és felhívás több fórumon, mert sokan pórul járnak / jártak Angliában.

Az elmúlt hét év alatt nagyon sok honfitársammal beszéltem, s tudom, hogy senkinek sem volt könnyű az indulás. Még nekem sem. Viszont mára már sokminden megváltozott, egyre nehezebb itt is munkát kapni, s a feltételeknek megfelelni.

Induljunk ki egy fordított helyzetből. Külföldi akar nálunk elhelyezkedni úgy, hogy nem beszél magyarul. Szerintetek milyen munkát kap, ha egyáltalán kap?
Nos, tessen megérteni, hogy itt, Angliában mára már a kukásoknál is nyelvvizsgát kérnek lassan, s ez nem vicc! Nem javaslom,hogy azok útnak induljanak, akik nem beszélik alapszinten az angolt. Ha mégis úgy döntesz, hogy elindulsz, vagy a magyar kapcsolataidra támaszkodhatsz, vagy jó sok pénzzel indulj útnak,mert csak magadra számíthatsz. 

Ismerek olyat aki 1000 fonttal 20 évesen jött Londonba, de beszélte az angolt, mégis 3 hetébe telt, mire munkát talált, addig meg ketyegett a pénze, sőt, egy hónap múlva kapta meg az első bért, s mire ez bekövetkezett már alig maradt valamicske pénzmagja.

Ismerek olyat, aki nyelvtudás nélkül ugyan, de magyar barátok révén jutott ki vidéki városba, s kb. egy hónapot várt munkára, gyorsétterembe tudták betenni,- közben megint csak fogyott a megtakarított kis pénzecskéje. 

Ezeknek a történeteknek jó a vége, mert volt segítség és volt némi nyelvtudás.

De a többi, szomorúan végződő történetben nincs a magyarnak ilyen szerencséje, a magas kereset lehetősége lebeg a szeme előtt, s az otthon meghirdetett idénymunkára jelentkezik, aztán itt Angliában vacak szállást kap, várakozik a munkára, ha szerencséje van megkapja, de a szállásra előre elveszik a pénzét....stb. 

Járjuk körül alaposan az otthon meghirdetett állásajánlatokat! Nyelvtudás nélkül csak biztosra menjünk!!! 

Ha valaki nem tudná, itt Angliában bankszámlát kötelező nyitni, s ma már a bankok sem nyitnak számlát lakcímigazolás nélkül, de ott is kérik a közületi számlákat, amivel bizonyítod, hogy az adott címen laksz. 
(Nem úgy van, mint annó 2006- ban pl.!)

Van még itt egy csomó kérdés a National Insurance Numbercard -tól ( ún. adókártya, mellyel az adózók nyilvántartásába kerülsz, s hivatalosan dolgozol az országban, ugye) kezdve az orvosi ellátásig... 

Mielőtt valaki útnak indul tájékozódjon!!! Tudja meg az angliai munkavállalás feltételeit, meg mindent, amit erről az országról és az itteni életről tudni kell.

S végül: szégyellje magát az a sok magát magyarnak tartó egyén, aki Magyarországról idehozza a jóhiszemű honfitársait, majd a kevéske pénzüket elvéve magukra hagyja őket.

Repülőgépen beszéltem egyszer a londoni Magyar Konzulátus egyik munkatársával, mit ne mondjak, szörnyű eseteket osztott meg velem.
(A konzulátus nem tud anyagiakkal segíteni, ezt is olyan nehezen értik meg a bajbajutottak.)

Javaslom akkor indulj útnak ha:
-beszélsz angolul, legalább alapszinten, folyékonyan
-ismereteket szereztél az országról, a munkavállalás feltételeiről stb.
-van anyagi forrásod az elinduláshoz
-ha meggyőződtél arról, hogy az otthon hirdetett munka valós 
-esteleg barátaid segítenek munkához jutni

Sok sikert azoknak, akik elindulnak!

Kozma Andrea

*

Ilyenek a legdrágább magyarországi iskolák:

luxussulik milliós tandíjért

http://eduline.hu/kozoktatas/2013/6/17/

Magyarorszag_legdragabb_iskolai_KV0HJ6

*

Aki hegyeket mozgatott meg

http://pozitivnap.hu/kulfold/hegyeket-mozgatott-meg-masokert

*

Unokáink is olvasni fogják

Az Északkeleti Almanach a világhálón

Elsodort falvak, gyökeret vert emberek

*

J

Dankó Béla, a Fidesz országgyűlési képviselője lakossági fórumot tart a kis falujában, Kondoroson. A nagy eseményre a falu apraja nagyja betelepszik a közösségi házba.
A hivatalos lózungok elhangzása után kérdéseket lehet föltenni.

Egy fejkendős idősebb néni föláll és a következő kérdést teszi föl:
- Mongya lelkem eztet a demokráciját ami mostan itten van nálunk eztet az Orbán úr tanáta ki vagy a tudósok?
A képviselő büszkén, egy félmosollyal a szája szögletében válaszol:
- Ezt természetesen a bölcs Orbán úrnak köszönhetjük!
Mire a néni:
- Tuttam, tuttam – sóhajt fel sopánkodva… – mer, ha tudósok tanáták vóna ki, csak kipróbáták vóna először állatokon!

*

Akik 1990 előtt születtek,

azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz.

MI NEM NAGYON UNATKOZTUNK, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.

ÉTKEZÉSI SZOKÁSAINK Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt.

VOLTAK BARÁTAINK! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

A SZERELMET nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.

HA EGY TANÁR nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT.

EZEK VOLTUNK MI! Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Facebook

*

Hazudós mese 

„Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egy szegény ember, volt annak három fia.

Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja a leányát, aki előtte olyat tud mondani, amit ő el nem hisz; meghallja ezt a szegényember legöregebb fia, akit Péternek hivtak, kapja, fogja, elmegy a királyhoz, megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a királlyal. A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem mondta senkinek, csak azt parancsolta, hogy eresszék be tüstént. Pedig már akkor annyi királyfi meg isten mícsoda nagy ur megfordult a király előtt – akik közül mindegyik a királykisasszonyt akarta volna elvenni –, mint csillag az égen, mint fűszál a réten, de biz’ ott egy se tudott olyat mondani, amit a király el ne hitt volna.

Bemén hát Péter a királyhoz, köszön neki:

– Jó napot adjon Isten, király uram!

– Adjon Isten neked is fiam! Hát mi járatban vagy?

– Én bizony házasodni akarok, uram király!

– Jól van fiam, de hát aztán mire vinnéd az asszonyt?

– Tudja az Isten! Majd csak eltartanám valahogy … Az apámnak van egy háza meg egy kis földje is.

– Elhiszem fiam –, mondja a király.

– Aztán meg van három darab marhánk is.

– Azt is elhiszem.

– Most nem régiben a tőzek annyira meggyűlt az udvarunkon, hogy már nem is fértünk tőle.

– Elhiszem.

– Egyszer azt mondja az apánk: Fiaim! Hordjátok ki ezt a dudvát arra a kis földre, majd talán használ neki valamit.

– Elhiszem.

– Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk mind egy szálig.

– Elhiszem.

– Mikor már ez is megvolt, haza mentem, megmondtam az apámnak.

– Elhiszem.

– Akkor aztán én, az édesapám, meg a két kisebb testvérem, ugy négyecskén kimentünk a földünkre.

– Elhiszem.

– Aztán megfogtuk a szomszédunk négy földjének a négy sarkát, felemeltük, mint az abroszt szokás és a dudvát róla a mi földünkre forditottuk

– Elhiszem.

– Aztán a földünket teleszórtuk fűmaggal.

– Elhiszem.

– Oszt olyan gyönyörü erdő nőtt rajta, hogy ki látott olyat, ki nem!

– Elhiszem.

– Az apám aztán sajnálta kivágatni azt a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót.

– Elhiszem.

– Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak …

– Hazudsz! akasz …”, hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása, rögtön papot, hóhért hivatott, a szegény ember fiával összeadatta a lányát, csaptak akkora lakodalmat, hogy hét országra szólt a híre, még az árva gyereknek is akkora kalácsot adtak a kezébe, mint a karom; volt lé, meg lé, hát még a sok hús nélkül való lé!

Gallér hiján köpönyeg,
Hazudtam, mert volt kinek.

*

Vitaminok a lelki egészséghez 

„Hogy vagy, testvérem?" (2Sámuel 20:9)

(szerző: Bob Gass)

Isten Igéjének alapelvei úgy működnek, mint lelki vitaminok. A következő néhány napban nézzünk meg közülük néhányat: Soha ne mentegesd magad olyasmi miatt, amit másokban elítélsz! Dávid király ezt tette.

Amikor Betsabéval elkövetett bűnével szembesítette, Nátán próféta egy történetet mondott el Dávidnak két emberről. Az egyiknek sok jószága volt, a másiknak csak egyetlen báránykája. Amikor vendég érkezett a gazdag emberhez, az elvette a szegény ember bárányát. „Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő Úrra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt. Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember!”(2Sámuel 12:5-7).

Nátán így folytatta: „Ezt mondja az Úr, Izráel Istene… Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit… És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked… A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd… Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól…”(2Sámuel 12:7-10). Dávid nem tudta, de saját szájával mondta ki magára az ítéletet: „négyszer annyit kell fizetnie.” És meg kellett fizetnie.

Először meghalt Betsabétől született gyermeke.

Másodszor az egyik fia megerőszakolta az egyik lányát, és neki nem volt erkölcsi tekintélye, hogy megbüntesse érte.

Harmadszor Absolon, a kedvenc fia, akit trónörökösnek szánt, lázadást szított, és saját népéből valók kezétől halt meg.

Negyedszer  polgárháború tört ki, és ezrek estek el a csatákban.

A tanulság világos: sose ítélj el valakit olyasmiért, ami alól magadat mentegeted.

*

Jellem

„Aki tehát hallja… és cselekszi… hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát.”

(Máté 7:24)

(szerző: Bob Gass)

John Ruskin mondta: „Az ember munkájának legnagyobb jutalma nem az, amit kap érte, hanem amivé válik általa”.

Azt mondják, hogy amikor Michael Eisner, a Disney vállalat vezetője megterveztette a házát, az egyik fal olyan vékony volt, hogy csaknem meghajlott a saját súlyától. Egy másik ember, egy szoftver milliárdos favázas házának fenyőből épített falai elkorhadtak, még mielőtt a ház teljesen elkészült volna. Talán túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy mindezt észrevegyék? Az építészek azt mondják, hogy az emberek az építkezések részleteit unalmasnak találják, a pénzüket inkább csillogó dolgokra költik. Pedig az alapozás az, ami meghatározza a teherbírást, a stabilitást és végső soron a ház értékét.

Minden erődet abba fekteted, hogy fenntarts egy imázst, miközben elhanyagolod az olyan alapvető dolgokat, mint például a magatartásod, a becsületességed vagy az Istentől kapott célod?

Jézus azt mondta: „Az én szavaim… alapvető fontosságúak… építsd be őket az életedbe… mint ahogy egy bölcs építész, aki biztos sziklára épít… semmi sem rendítheti meg azt a házat…” (Máté 7:24-25 TM).

Homokra építkezni gyors, olcsó és könnyű; ezek a házak átmeneti kényelmet és azonnali kielégülést nyújtanak. Sziklára építeni nehéz; idő, erőfeszítés, előrelátás és kitartás kell hozzá – de az eredmény megéri.

Ha nem vagy biztos benne, hogy milyen házat építesz, figyeld meg, hogy mi történik, amikor a vihar lecsap! Egy sziklára épült ház kiállja azt a vihart, ami ledönti a homokra épülteket.

Röviden: nincsenek egyszerűsítő módszerek. A jellem az elkötelezettség, az állhatatosság és az Isten Igéjének alapelvei szerinti építkezés eredménye. Ha ezek lesznek életed alapjai, akkor minden vihart ki tudsz állni.

*

Agymosás anno

Rákóczi fiának átnevelése

Jókai Mór regénye - Giunchi Giorgio examene

http://mek.oszk.hu/00700/00792/html/jokai1.htm

*

Húzz hasznot ellenségeidből.

Értened kell hozzá,

hogy mindent a jó végén fogj meg, 

ne a pengén, hogy megvágjon, 

hanem a markolatán, amely megvéd. 

Kivált, ha ellenségről van szó. 

A bölcsnek több haszna van ellenségeiből,

mint az ostobának barátaiból. 

A rosszakarat néha hegyeket elmozdít, 

melyeknek a jóindulat nem merne nekigyürkőzni. 

Sokak nagyságát haragosaik alapozták meg.

A hízelgés ártalmasabb a gyűlöletnél, 

mert ez hatásosan orvosolja a hibákat,

melyeket amaz elhallgat. 

Az okos tükörnek használja a kajánságot, 

mert jobban megmutatja a valót a vonzalomnál, 

és általa elejét veszi gyöngéi leszapulásának,

vagy kijavítja azokat. 
Aki a torzsalkodás vagy rosszindulat mezsgyéjén él, 
nem lehet eléggé résen.

(Gracián – Életbölcsességek kézikönyve)

http://mek.oszk.hu/01900/01922/index.phtml

*

Kiss Jenő: Kós Károlyhoz. 

Ha kellett, rajzoltál, ha kellett, írtál,
ha kellett, házat, templomot emeltél,
ezerfelé szakadtál, hogyha kellett,
és KELLETT - követelte sors, idő,
a föld megfordult rendje követelte - 
ha tíz kezed van, sem lett vón elég. 
A kő, a tus, a szó mind harcba indult,
mind megtanult hallgatni szép, merész
szándékaidra, formák, hangzatok
juháztak szellemedhez, győzni készen -
mert mindenre szükséged volt, hogy kitöltsél 
valami űrt; hogy megtarts valamit;
hogy ráébresszél minket valamikre,
miket már kezdtünk elfeledni, ősi
és új dolgokra, egyszerű s magasztos 
kapcsolatokra, egy kis földdarab 
szívekbe és márványokba írt becsére.

Te, a szépmíves Erdély reneszánsz 
mindentudója, mester annyi ágban,
egyetlen s összehasonlíthatatlan,
lett volna-é, mi volt itt - nélküled? 
Megérted, ím, amit csak kevesek; 
a neved fénylőn elszakadt tetőled,
s jelképpé, fogalommá lényegült, 
sólyom-fejed minden szilaj merészség
címerpajzsává, biztatni a gyengét,
s még bátrabb tettre bírni az erőset,
de sose mások ellen, bajszítóként,
hanem mindig testvérként másokért!

Kalaplevéve nézünk fel Reád most, 
amint ott állsz az évek ormain,
toronyrakók és kódex-másolók
szellemutóda, szívós és konok!
Minden szavad - kódex-betűkkel írva -
a hűség és a szolgálat igéje;
tőled tanultuk őket egykoron mi, 
és megtanulni most is: kötelesség. 

Követni őket most is KÖTELESSÉG! 
(1968)

*

AHOGYAN VALÓJÁBAN TÖRTÉNT – 2010.03.15.

Ül a Kalmár a kerítésen, falnak támaszkodva. Demszkyt őrzi. Illetve… inkább a pribékjei, ő nem. Ő energiaitalt kortyolgat flegmán, zubbonya derékig kigombolva. Türelmes. Vár. És várakozása sosem hiábavaló. Egyik embere érkezik.

- Jelentem felfedeztük a tömegben Budaházyt. Fekete símaszkban van, a tetején valami piros tollakkal. -.
- Egyedül van? – kérdi Kalmár, majd újra kortyol egyet. Kell az energia.
- Jelentem, egy férfivel érkezett.
- Jó. A másikat hagyják, Budaházyt vegyék ki!
- Jelentem, nem csinál semmit, csak néha kiabál, ahogy sokan. Elfogatóparancs sincs érvényben vele szemben. Milyen indokkal vegyük ki?
- Indokot majd találunk később.
- De… erre még nagyon ráfaraghatunk…
- Nézze! Maguk csak teljesítsék a parancsomat! Ha azok mellettem állnak, akik eddig is, akkor holnap én leszek a fasza gyerek. Ha nem, akkor holnap már nem leszek rendőr.

Hát… ennyi kell egy ember elfogásához ma, Magyarországon: egy - azóta már börtöntöltelék - rendőrbűnöző, kezében egy energiaitallal, derékig kigombolt zubbonyban, a kerítésnél, a falnak támaszkodva.

() Varga B. Tamás ()

*

Csendben halt el a kormányzat korrupció ellenes harca

http://444.hu/2013/06/17/csendben-halt-el-

a-kormanyzat-korrupcio-ellenes-harca/

*

Szép voltam

Nagy Benjámin

2013. június 7. péntek

Szép voltam. Tudtam magamról, hogy az vagyok. Legfőképpen a hajamat szerettem. Hosszú volt, barna és dús. Emlékszem még az otthoni szürkeköves verandán fogadtam meg, hogy nekem, bizisten, hosszú hajam lesz. Ezen kívül többet nem akartam az életben.

Talán még egy dolgot. Egy kis csekélység: sokáig élni, mert cefetül féltem a haláltól. Nem is értem már magamat, miért? Hiszen nem fáj, hiszen nem érzel semmit akkorra már, hiszen csak pár másodpercig tart. Az enyém pontosan nyolcvanhárom másodpercbe telt.

Besötétedett már akkorra. Egyedül az utcai lámpák adtak útmutatást mégis merre haladjak. Messze voltam még. Bevallom kicsikét féltem is. Az új cipőm kopogása volt az egyetlen, amely betöltötte az utcarészletet. Semmi autó, semmi ember, semmi beszéd vagy nevetés. Én voltam és a számon kiáradó füstgombolyagok. Nagyon szerettem cigarettázni, nem tudom megmondani miért, de megpróbáltam mindenkinek leírni mit érzek, mikor rágyújtok. Egyszerűen szerettem az ízét, az illatát és azt, ahogy az ujjaim között egyre jobban fogyatkozik. Ha nem tudnám, hogy mennyire káros, egymás után gyújtogatnám meg őket. Tudtam kört fújni és shotot adni. Alkohol mellé jól esett, részegen ismerkedni, gyújtó kérésével flörtöt indítványozni. Egyszerűen összenőttünk. Ő is szeretett engem.

Emlékszem sokszor megálltam megigazítani a cipőmet, mert valami nem stimmelt. Nem tudtam kavics került e bele vagy csak még nincsen betörve, esetleg a cipőtalp vicceskedik, de már nagyon idegesített. Azt éreztem, hogy az utcának nem lesz vége sohasem. Csak sétálok és sétálok, miközben a világ hatalmas keze egyre jobban nyújtja és nyújtja az utcát, miközben felülről nevetnek rajtam, vagy valami időmegtörő-portálon keresztül folyamatosan az utca elejére kerülök. Najó, ezen az ötletemen rémlik, fel is nevettem.

Keresgélés után megtaláltam a citromos sörömet a táskámban és felbontottam. Alapozok, gondoltam, meg amúgy is a cigarettámhoz nagyon passzol. Sercegés, szálló füst és kopogás, még mindig ennyi muzsika töltötte be az utcácskát.

Emlékszem egy furcsa bokron elmélkedtem, mikor megérkezett a nagy sárga szemetes autó. Öcsém gyerekkorunkban mennyire szeretett volna egy ilyet. Mindig mutogatta, hogyan tologatná fel és alá. Mennyire vigyázna rá és hogyan törölgetné, hogy egy kis piszok se legyen rajta. Elég ironikus: egy szemetes autó, amin egy piszok sincsen. Hiányzott az öcsi. Már nem beszéltem vele lassan egy éve, bár semmi oka nem volt ennek. Fel kéne hívni. Holnap meg is fogom tenni. Gondoltam, én naiv.

A szemetes nem messze parkolt le előttem. Nem tulajdonítottam neki nagy szerepet. Mi a furcsa abban, hogy éjfél körül egy ilyen autót látok a legkihaltabb fővárosi utcán? Minden! Furcsállnom kellett volna, de engem csak a cigim, söröm és az éppen dúdolt popszám érdekelt.

Közelebb érve megláttam a vezetőt is. Éppen vizelt valamelyik út menti bokornál.

Ő kezdte a flörtöt. Ő kért fel engem táncolni. Megdicsért. Kiemelte szépségem, amit, mint már említettem tudtam magamról. Tetszett neki a ruhám. Férfiak gondoltam, jobb bók nincs is, csak az örök klasszikus. Nem is ért a ruhákhoz, nem is érdekli őt az, csak ami alatta van. Bár gondoltam belemegyek a játékba. Jött a szokásos: hajba túrok, fel-felnevetgélek, pirulgatok, szerénykedek és a többi. Meg akart hívni valami italra. Furcsállottam. Mondta, hogy a kocsijában van valami nagyon ütős. Hárítottam, de ő csak jött. Közel volt. Szépek voltak a szemei. Próbálkozott egyre jobban. Kínálgatta a nedűt, de én hárítottam. Közelebb jött. Büdös volt a szája. Mondta, hogy kóstoljam meg. Hárítottam és hátráltam. Nagyokat lépett felém. Hátráltam, de ő megfogtam a kezem, mondta, hogy csókoljam meg, mert tudja, hogy egy angyal jött ma este hozzá. Soha, nyögtem ki és kirántottam a kezem. Hátráltam. Sietettem. Megfordultam. Siettem. Futottam. Nem volt sok, hogy utolért. Mondta, hogy nem illik és pofon ütött. Nagyon fájt. Könnyeztem is talán. Rémlik egy-két kavics a kezembe fúródott. Felsegített. Ordítottam, de csak megrúgott. Első gondoltam az volt, hogy mennyire szánalmas az az ember, aki egy földön fekvőbe belerúg. Képletesen vagy konkrét értelembe gondoltam, már nem emlékszem. Leguggolt és belemarkolt a hajamba. A hajamba, aminek története van. A hajamba, amelyikre éveken át vigyáztam és ápoltam. Koszos kezeivel csak belekapott és ennyi. Nyöszörögtem talán, vagy néma lettem a félelemtől? Nem tudom már, de őt nem is érdekelte. Felemelt.

Az autó első ülése büdös volt, bőr és az izzadt meztelen hátamra folyamatosan cuppogva odatapadt. Kérte, hogy a szemébe nézzek végig, mert ez izgatja őt. Leköptem, de erre csak hevesebb lett. Letépte a ruháimat. Sírtam és ordítottam, hogy milyen drága volt az szoknya. Magamat sem értettem. Belém hatolt. Felsikítottam. Rohadtul fájt és véreztem is. Nem voltam már szűz, sőt már nagyon régóta nem voltam az, de ez más volt. Nem érdekelte semmi. Kezével betapasztotta számat és folyamatosan duruzsolta, hogy nézzek, rá mert különben pofán csap. Büdös sör illata volt, amely elsőre fel sem tűnt. Minél tovább néztem őt, megnyugodtam. Az járt végig a fejemben, hogy maradjak nyugodt, gondoljak erre úgy, mint egy normális szexuális érintkezésre, azután mindenki megy amerre lát. Én a rendőrségre elsősorban.

Hirtelen a melleimet kezdte birizgálni. Annyira érdesek voltak a kezei. Férfiasnak találtam, nem tudom egyszerűen. Ordítani akartam, de inkább összeszorított ajkakkal tűrtem, ahogy egy nagydarab állat nyögve felettem élvezkedik. Megfordított. A fejemet belenyomta az ülésbe. Nem kaptam levegőt. Begyorsult a mozgása. Ordított és a kocsi is mozgott már. Egyre jobban süllyesztette bele arcomat a mocskos bőrbe. Amikor hirtelen belém nyomta tövig és elélvezett. Leült és engem is meglökött. Megkérdezte jó volt-e. Kikerekedett szemmel meredtem magam elé. Sírtam, mire ő megint megütött, de már finomabban, nem annyira kanosan. Nem annyira masszívan.

Megkérdezte tőlem, hogy fel vagyok e készülve a halálra, hiszen már sejthetem, hogy ebből az autóból nem fogok kikerülni.

Ránéztem és bólintottam. Sírni sem tudtam már. Lebénultam. Menekülni sem voltam képes. El akartam bújni. De nincsen már hová.

Hatalmas kezeit nyakam köré fonta szorosan. Ránéztem és magatehetetlenül hevertem. Elköszönt tőlem.

*

Humor: Szemelvények az ÁVH titkos jelentéseiből

Ez még nem vicc:

az alábbi idézetek

rendõrök jegyzõkönyveibõl származnak.

"A helyszínen megállapítást nyert, hogy a fent nevezett személy a birtokában lévõ lõszereket szétszerelte, azzal játszott, melynek során az a kezében elmûködött!"

"Négyen voltak, három rendész és két németjuhász kutya."

"Felszólításomra azt válaszolta, hogy azt csinál, amit akar, majd szoknyáját felkapta, és hirtelen lekuporodva újra a lépcsõre folyatta. A szabálysértés ténye több méter hosszan csordogált."

Gyanúsítotti jegyzõkönyvbõl: "Levittem az alagsorba és meghomoszexuáltam, amit éreztem iránta."

"Ezennel a feljelentésnek helyt adok, és bevallom, én követtem el Pistával azt a homokszexuális dolgot."

"A férj nem tudta teljesíteni férfiúi kötelezettségét. A feleség késsel támadt rá, hasba szúrta, így akart véget vetni ennek az áldatlan állapotnak, csak felcsúszott kicsit a kés."

"Körözést rendeltek el személy elleni lopás szabálysértés bûncselekménye miatt ismeretlen tettesnek, aki a Budapesti Keleti pályaudvaron B. Béla sérelmére személyi tulajdon elleni lopás szabálysértése bûncselekményét módszer nélküli módszerével elkövette."

"A bogádi faluszélen leszállított biciklis ember legudvariasabb cselekedete az volt, hogy nem vert meg."

"A hulla gatyáján kívül semmi személyazonossági igazolvány nem volt."

"Nevezett nõszemély megérkezésünkkor csak a felszólításomra volt hajlandó a szoknyája alá, a lába közé erõsített nagyméretû szatyorból elõadni az eltulajdonított 3x50 dkg Karaván kávét."

"A társadalmi tulajdont sértõ bûncselekmények száma az utóbbi öt évben hullámzóan stagnált, a trend lefelé mutat."

"Verekedéshez mentem ki, ahol a verekedõ elküldött melegebb éhajlatra. Én elmentem, majd másodmagammal visszatértem."

"Tetten értem, amint a padon fekve csavargott."

Kárbecslõ álláspontjáról ír a rendõr: "Hátulról megnyomták az asszonyt Paksnál."

"És akkor bejött az irodába két nõi hölgy."

"A helyszínen a bizottság egy emberi bélsárral szennyezett gatyát talált. Valójában szaros gatya."

"Észrevettem, hogy egy ember hímvesszejével szennyezi a környezetet. Felém fordult, és míg hímvesszõjét lóbálta, felszólítottam a cselekmény abbahagyására, erre nyomatékosan felszólított az anyámmal való közösülésre. Kérem a lóbálást súlyosbítóként figyelembe venni."

"A feljelentõ szerint bevitték a nudistákat a rendõrségre, ahol megruházták õket."

"Az elkövetõ vékony, csenevész volt, leginkább az "iti" figurájára emlékeztetett."

"A férj egy idegen nõvel ment a kocsiján, karambolozott. A helyszínen megjelent a feleség is. Mondta a rendõrnek, hogy férjének nincs sérülése, de otthon majd lesz."

"Véres volt az egész kultúrház. Látszott rajta, hogy nem író-olvasó találkozó volt elõtte."

"Gyanúsított a husáng felemelése által elkövette a hatósági közeg elleni erõszak kisérletének vétségét, tekintetbe véve, hogy a hivatalos sapka kétségkívül az intézkedõ közeg fején helyezkedett el. Mindazonáltal a helyzet gumibot útján megnyugtatóan rendezésre került."

"A gyanúsított gépkocsijával Komló belterületén elütötte a vele azonos irányban haladó ismeretlen személy által hajtott kerékpárt."

*

Eredeti bíráskodás

Nemrég egy magyar földesúr

rajtakapott egy zsellért a falopáson,

amint már vitte haza a szekér fát az erdejéből.

– Hát János, mért lopja kend a fámat?

– Hát nagyságos uram, mikor tüzelő kell.

– Mit gondol kend, mennyit ér ez a szekér fa?

– Megér biz ez egy pengő forintot.

– Hát ez a kend fejszéje hogy volt?

– Három bankó forint volt, nagyságos uram.

– No hát én most elveszem a kend fejszéjét,

s visszaadok belőle harminc váltókrajcárt. Jól lesz?

– Jól van, nagyságos uram. Adjon Isten jojcakát.

– Fogadj Isten.

(Jókai Mór)

*

„Személyválogatás”

Kérdezik az örmény korcsmárostól:

- Hogy adja a szénát?

– Hát ki milyen ember – úgy.

Hintónak drágább. Szekérnek olcsóbb.

*

Garai Gábor

A Villa Negra románca - dalszöveg

Refrén:

A Villa Negra nem apácazárda,

A Villa Negra nem fényes lokál,

Vagány legény ha szépszerén bezörget itt,

E csöndes házban oltalmat talál...

.

De jött egyszer egy vastag ürge,

Luxus autón elterülve,

Alkudott a házra pénzt kínált

Nálunk ragadt a pénze, ámult mit kap cserébe

Ápolta a doktorja három héten át.

.

Refrén

.

Rám akadt egy bunda télen,

Gyantás lettem a vidéken,

Jött a hekus ám kilestem őt,

Szóltam bunda tűnj el, nyomban, semmi bűnjel,

Ártatlanul állhattam vallatóm elé.

.

Refrén:

.

Szép az élet, víg az élet, ámde én csak addig éljek,

Míg a Villa Villa Negra áll.

Szép lány jöjj el egyszer, nálunk fölmelegszel, s

Meglátod, még az álmod, egyre visszajár.

www.youtube.com/watch?v=KVrwDjNg0R4