ÉLETMINŐSÉG ROMLÁS/RONTÁS
BOLDOGTALANOK SOKFÉLESÉGE-EGYSÉGE
A FÖLDI-ÉGI POKLOK NAGY JENCIKLOPÉDIÁJA
Esetek és elvek – tünet, diagnózis, terápia
Kulcsszó- és mondattár: idézetek és ötletek
Arany János
A FÜLEMILE
Hajdanában, amikor még
Így beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond, hadd legyen per!
(Ami nem volt épen oly rég) -
Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tőszomszédja;
Rólok szól e rövid példa.
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.
Ha a Pál kéménye füstöl,
Péter attól mindjár’ tüszköl;
Ellenben a Péter tyukja
Ha kapargál
A szegény Pál
Háza falát majd kirugja;
Ebből aztán lesz hadd-el-hadd,
Mely a kert alá is elhat!
Ez sem enged, az se hagyja,
S a két ház kicsínye, nagyja
Összehorgolnak keményen,
Mint kutyájok a sövényen
Innen és túl összeugat
S eszi mérgében a lyukat.
De, hogy a dologra térjek,
Emberemlékezet óta
Állott egy magas diófa,
Díszeűl a Pál kertjének.
A szomszédba nyult egy ága,
Melyet Péter, minthogy róla
A dió is odahulla,
Bölcsen eltűrt, le nem vága.
Történt pedig egy vasárnap,
Hogy a fentírt fülemile
Ép’ a közös galyra üle,
Azt szemelvén ki oltárnak,
Honnan Istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:
Megköszönve a napot,
Melyre, im, felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellőt és illatot;
A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szivecskéjét elteli;
Szóval, ami benne él
S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és szint,
Mely dicsőség
- Semmi kétség -
Ő érte
Jött létre
Csupán ő érette, mind!
Elannyira, hogy Pál gazda,
Ki gyönyörrel ott hallgatta,
Így kiáltott örömében:
„Istenem uram,
Beh szépen
Fütyöl ez az én madaram!”
„Kendé bizony az árnyéka!
Mert olyat mondok, hogy még a...”
Hangzik átal a sövényen
Egy goromba szó keményen.
„Hát kié - pattogja Pál -
Mikor az én fámra száll?”
„De az én portámon zengett:
Hogy illetné a fütty kendet!”
Pál nem hagyja: őtet uccse!
Péter ordit: ő meg úgyse!
Többrül többre, szórul szóra,
Majd szitokra, majd karóra,
Majd mogorván
Átugorván
Ölre mennek, hajba kapnak;
Örömére a szent napnak
Egymást ugyan vérbe-fagyba, -
Hanem a just mégsem hagyva.
Pál azonban bosszut forral,
És ahogy van, véres orral
Megy panaszra, bírót búsit,
S melyet a vérszenny tanúsit
A bántalmat előadja.
Jogát, úgymond, ő nem hagyja,
Inkább fölmegy a királyig
Térden csúszva: de a füttyöt,
Mely az ős diófárul jött,
Nem engedi, nem! halálig.
Nyomatékul egy tallért dob
Az igazság mérlegébe,
Mit a biró csúsztat a jobb
Oldalon levő zsebébe.
Pétert sem hagyá pihenni
A nagy ártatlan igazság:
Nem rest a biróhoz menni
Hogy panaszát meghallgassák.
Így s úgy történt, - elbeszéli,
Övé a fütty, ő azt véli:
Nincs vármegye,
Ki elvegye,
Nincsen törvény, nem lehet per,
Hisz azt látja Isten, ember! -
De, hogy a beszédet össze
Annál jobb rendben illessze,
Az ütlegből sokat elvesz
És a joghoz egy tallért tesz,
Mely is a birói zsebben
Bal felől, a szív iránt,
Meghuzódik a legszebben.
Felderűle a kivánt
Nap, mely a vitát eldöntse,
Hogy a fülemile-pörben
Kinek szolgál a szerencse.
Ámde a birót most cserben
Hagyja minden tudománya,
És ámbátor
Két prokátor
Minden könyvét összehányja,
S minden írást széjjeltúr is:
Ilyen ügyről,
Madárfüttyről,
Mit sem tud a corpus juris;
Mignem a biró, haraggal
Ráütvén a két zsebére
S rámutatván a két félre,
Törvényt monda e szavakkal
A szegény fülemilére:
Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.
*
Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma,
Össze a szomszéd se zördül,
A rokonság
Csupa jóság,
Magyar ember fél a pörtül...
Nincsen osztály, nincs egyesség
Hogy szépszóval meg ne essék,
A testvérek
Összeférnek,
Felebarát
Mind jó barát:
Semmiségért megpörölni,
Vagy megenni, vagy megölni
Egymást korántsem akarja.
De hol is akadna ügyvéd
Ki a fülemile füttyét
Mai napság felvállalja!?
(1854.)
*
Élettartósítás
Hosszabb időre kivonja magát a forgalomból,
Megkíméli magad az élet viharaitól, próbáitól,
S a végén megdöbben: csak egy aszott lény lett!
*
„Bolond nem vagyok”
Azért nem fordulsz tartós lelki válságban máshoz,
Mert a saját hajadnál fogva is kihúzod magad a kakiból?
És mifelénk amúgy is azt tartják, hogy az nem normális,
Aki ideggyógyászhoz/pszichiáterhez fordul, pláne jár…
*
Tanács: kérés és elfogadás
Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik –
A tanácskérés is egyfajta elismerése az önerőtlenségnek,
Ami persze szakmai dolgokban nyilván könnyebben megy,
Pláne, ha nem a te szakmádat, szakértelmed érinti…
De életviteli dolgokban sokszor hiszed azt,
amit Descartes mondott a józan ész jól elosztottságáról…
*
Mindent vagy semmit?
Kiskorodban mindent kifecsegtél magatokról,
Majd miután anyukád rád szólt, hogy hallgass,
Nemcsak a szennyest, a tisztát sem teregeted ki…
*
Öregedő agglegény vagy,
Aki azért még szeretne társat találni -
Az idő nem neked, sőt ellened dolgozik:
Minél tovább vársz, annál nehezebb lesz!
(Gyakorlat híján csökkenő alkalmazkodóképesség)
*
A hős csapdája
Mivel te sem vagy meggyőződve arról,
Hogy az ügyért érdemes ekkora áldozatot hozni
(biztonságod, családod egzisztenciáját, nyugalmát)
Ezért mindenki mást szar gyáva alaknak tartasz,
S a permanens önimádatodban sütkérezel:
Egyedül csak te nem vagy megalkuvó nyárspolgár…
*
A Hatalom ravaszsága
Ha nem tudja legyőzni, legyűrni mozgalmad,
Vagy nem tudja megosztani, szétzilálni, lejáratni,
Akkor lopva az élére áll, s átveszi a vezetését,
S így ő lesz magának a saját kritikusa, ellenzéke…
*
Besúgók és provokátorok
Míg az előbbi csak fülel és jelent,
Addig a másik aktív, és hülyeségre bíztat,
Lenyuszizva vakmerő tettekre ragadtat,
Hogy felsüljél, lebukjál, elvesszél…
*
Kétvállon – tus
A zsarnokság akkor győzött le véglegesen,
Amikor eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe,
Amikor már érte születsz-nevelődsz, neki tapsolsz,
Amikor belopózik a nászágyadba és szerelmi ölelésedbe,
S majdan ott áll sírodnál: megmondja, hogy ki voltál…
*
Irgalmatlan nővér
Aki úgy bánik veled, mint egy szadista smasszer
A legjobban jársz, ha semmivel nem „zaklatod”,
Csak szépen fekszel a kórházi ágyadba (ha jutott…)
*
Megbecstelenítve
Felszabadító orosz katonák erőszakolták meg -
Esetleg a szerelemednek is végig kell néznie ezt.
*
Leégések
Amikor leég a bőröd
Amikor anyagilag leégsz
Amikor leégetnek a barátaid előtt
S amikor megszégyenülsz és ezért ég az arcod
*
Önkielégíthetetlen
Kinek mondhat Robinzon viccet?
És ő vajon kinek a tréfálkozásán kuncoghat?
Esetleg a majmok csúfondáros viselkedésén…
*
Kipróbálatlan
Ha csak egy napra helyet cserélhettél volna,
S megtapasztalhattad volna a királyfi lét keservét,
Akkor holtig boldogan élvezhetted volna koldusságod
(de ugyanezt megtehetted volna olyan formán is,
hogy kellő empátiával és fantáziával könyvet olvasol erről)
*
Végletesen választó
Egy hosszú ideig nagyon válogatsz,
Neked senki nem jó, minden kérő kikosarazva,
Majd egyszercsak nagy hirtelen pánikba esel,
és elmész az első emberrel, aki hajlandó megkérni…
*
Eris almája
Begurítják, s kitör a viszály
Pl. hogy ki a legszebb a nők közül
(anno ezért tört ki a trójai háború)
*
A bűnösség vélelme
Elegendő a puszta gyanú,
bármely polgár perbe fogható és meghurcolható,
ha nem tudja minden kétséget kizáróan
ártatlanságát bizonyítani...
*
Kiválasztás
Az ország vezetőit
a legjobb pókerjátékosok közül választják,
akik szemrebbenés nélkül tudnak blöffölni...
*
Kiszolgáltatva
A tömegpusztító fegyverek indítóállomásán
egy majom bezárta magát az indítógombokhoz
és mi csak kívülről izgulunk.
hogy éppen mihez támad kedve,
s mikor tör ki az első és utolsó atomháború...
*
Nincs otthonom
mire hazajövök már semmi nincs a helyén,
vadidegen, ismeretlen emberekbe ütközök,
akik méltatlankodva megütköznek rajtam
és hívatlan vendégként bánnak velem...
*
Fentről alá…
Előbb magasra felemelnek,
egy kicsit belekóstolsz a jóba,
majd hirtelen, ok nélkül elejtenek,
s mélyebbre zuhansz, mint az eredeti helyzeted...
*
J. Attila panasza
Te ugrottál volna egy jó szóra nyomban,
de a legjobb eset az volt,
amikor nem szidtak vagy vertek össze,
s nem gúnyneveden szólítottak...
*
Növekvő feszültség
Időzített bomba – kezdődik a végső visszaszámlálás
*
Metamorfózis
Csodagyerekből hülyegyerek –
Csodás átváltoz(tat)ás az iskolákban
*
Fattyú
A szerelemgyereket
Zabigyereknek gúnyolják,
Egy életen át megbélyegzik
*
Kísérleti patkány
A vezetőd és szellemi elited
nem a saját bőrét viszi a vásárra
Inkább a te farkaddal veri a csalánt?
*
Kiváltatlan
Ha elrabolnak
és pénzt vagy életet alapon
váltságdíjat követelnek érted
(vagy túszként, biztosítékként átadnak)
*
Kínzómesterem
Csak aki közelről és régóta ismer engem,
az tudja, hogy mi az érzékeny pontom.
És ráadásul: ha velem él,
s minden nap ki vagyok neki szolgáltatva
s ráadásul tőle pont az ellenkezőjét várom…
*
Tudathasadás
Kettős nevelés és oktatás
Otthon és az ún. második otthon: iskola
Megtanulsz jellemdeformálóan öncenzúrázni.
Elveszted bizalmad a szüleidbe, vagy tanáraidba?
*
Unisex
Lányos fiúk és fiús lányok
Hermafrodita külső és belső
Isten hímnős – hasonlítsunk rá?
*
Siettetés – beragadás
Koravén gyerekek, infantilis felnőttek
Az egyik kiskorában már családfenntartó,
A másik meg túl a harmincon mamahotel lakó….
*
Lefüggönyözve
Asszony verve jó?
És a férfi- és gyerekbántalmazások.
Családon belüli verbális agresszió, erőszak és gyilok.
*
Róka-gólya vendégség
A pokolban és a mennyben is
olyan óriási, hosszú kanalak vannak,
hogy képtelenség velük enni -
*
Manifeszt és látens szerep
Az iskolarendszer ma konzerválja,
sőt erősíti a társadalmi különbségeket -
ez kontraproduktívnak mondható,
vagy csak beteljesíti titkos küldetését?
*
Megtörni a lelket
A katonaság nem volt hatékony,
nem lettünk minőségi hadrafoghatók?
De talán nem is ez volt a fő célja,
hanem inkább a fiatal vadcsikók betörése...
*
Áldozat vagy tettes
Kabátlopási ügybe keveredni -
téged loptak vagy te loptál...?!
*
Lakásmúzeum
Rezervátum és skanzen -
vagy egy itt és most élő faluközösség...
*
Ingyen cirkusz
Szabadúszó vagyok,
de nincs megtöltve a medence...
*
Detonáció
Más gyerekét nevelni –
de csak a gyerek halála előtt derül ki
(Kosztolányi drámai novellája - megfilmesítve)
*
Hitetlen
Hitetlen, mint a bormérő.
Hitetlen, mint a kalmár.
Hitetlen, mint a pogány.
Hitetlen, mint a szabó. (Lop a posztóból.)
Hitetlen, mint a zsidó.
Hitetlen Tamás.
*
Maga ügyében senki sem hiteles tanú
*
Szegénynek se pénze, se hitele.
*
Kutyahazugságnak eb a hitele.
Nem kell minden szó szelének hitelt adni.
*
Ha eszed van, adósságot ne csinálj, elveszted a hitelt.
*
Hallotta hírét, mint Fóris a hiszekegyistennek. (Teológus a papi vizsgálaton egy szót sem tudott.)
*
Hirtelen munka sohse volt jó.
Hirtelen szerelem. (Nem állandó.)
Mely szélvész hirtelen támad, hirtelen elenyészik.
*
Minden hirtelen változás veszedelmes.
*
Hirtelenség, harag, semmi jót nem farag.
Hirtelenség megárt, sietség hozhat kárt.
*
Nehéz hirtelen meggazdagodni.
(Becsületes úton.)
Hirtelen gazdaggá semmi jámbor nem lett.
*
Nehezen híresek ott a holtak, a hol élők nincsenek
*
Hír
Hírharang a városban.
Hírharangot húztak neki. (Hírbe hozták.)
Nem kell nála nagyobb hírhordó.
Hírmondó fecske tavaszt énekel.
Hírmondó sem maradt. (Mind elvesztek.)
*
Hipp-hopp! ott legyek, a hol magam akarom.
*
Nem mind hintó, ami hintáz.
*
Szállj le barát a hintáról, nem a pénzed ára.
*
Port hint a világ szemébe.
*
Ki mindenbe kap, mindenben himpellér.
*
Verje meg a hólyagos himlő.
*
Ne hímezd, ne hámozd, mondd ki igazán.
*
Híg
Híg, mint a halászlé.
Híg, mint a kaszás lé.
Híg, mint a koldus leves. (Rántott leves.)
Híg mint a savó.
Híg mint az esztelennek veleje.
Olcsó húsnak híg a leve.
(A mi olcsó, nem ér sokat.)
*
Hideglelés.
Debreceni hideglelésben szenved. (Hízik.)
Mindennapi hideglelés hagymázt szül.
Rosszabb a harmadnapos hideglelésnél.
Sápadt mint a hideglelte.
Újság hasamba, hideglelés bokorba.
(Újságszámba menő étel evésekor mondják.)
*
Ha tüzesen kezded, hidegen ne végezd.
*
Futó ellenségnek arany híd.
Hunyadi János.
*
Hibázni.
Boldog ember, ki nyelvével nem hibáz.
Egy hibázik a szegényben
Ha a jövendőt tudnánk, kevesebbet hibáznánk.
Habár hibáztál, miért nem vigyáztál.
Hibázni emberi dolog.
Jobb kétszer kérdezni, mint egyszer hibázni.
Ne szégyelld beismerni, ha hibáztál.
Nincsen puska, a ki nem hibázott.
Országútját is el lehet hibázni.
*
Hebehurgya
Hiányzik egyik kereke.
*
A játék hiányossága, a gyermek szomorúsága.
*
Minden hiábavalóságért más országba ne menj.
*
Ne szánd a papolót, egy miatyánkot sem mond hiába.
*
Hiába.
Hiába szapulod a szerecsent.
Hiába szépítik, a mi rút.
Hiába festik szép festékkel az ördögöt.
*
Ha ma egy órát hiába elmulasztottál,
holnap egész nap fel nem találod.
*
A cigány sem rágja a dögöt hiába.
(Hanem mert mása nincs.)
*
Mindennek híjával van, kinek pénze nincs.
*
Csak egy híjával van az esztelen.
*
Bölcs/jámbor is hétszer botlik napjában.
*
No ez a hét jól kezdődik.
(Mondotta a cigány, kit hétfőn vittek akasztani.)
*
Két asszony heti vásár, három országos.
*
Se hete, se hava, már is parancsol.
Se hete, se hava, már is szemrehányó.
*
Csizmadialegénynek,
jól van dolga szegénynek:
hat krajcár jár egy hétre, az is kevés csirizre.
*
A heti próbát sem állotta ki.
(Rossz szolga.)
*
Hevet-havat összehord.
(Meleget-hideget, összevissza beszél.)
*
Mint a disznó, csak fertőben hever.
Heverő ember szerencséjét is elheveri.
Heverő testben bujdosik az elme.
*
A szerszám heverve rozsdásodik meg.
/spanspan style=
|