ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.
POKOLVÍZIÓ: SZELLEM, PÉNZ, POLITIKA
A HATALOM ROMLÁSA – NAGY JENCIKLOPÉDIA
Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 6.
A legszebb hivatás
avagy a leghitványabb mesterség!?
Mécs László
ÍRÁSTUDÓK KÖZÖTT
Ott ültek mind a templom csarnokában. A Gondolat csodás pengéje fénylett: a Bibliát cserezték, teregették, hogy új köntöst szabhassanak a népnek.
(A Bibliát Isten takarta ránk rég, hogy a mindenség árva vándorának az Embernek didergő lelke szabjon évezredenként új köntöst belőle...)
Ott ültek mind acsarkodón, sötéten utálták egymást és véresre marták, szívük helyén vad viperák nyüzsögtek, kígyók sziszegtek szavaik zenéjén.
... Ekkor belépett szőkén és fehéren... Fiatal testén fénylett a ruhája: pedig paraszti kézzel, szeretetből szőtték falusi föld-illatú évek...
Csak gyermek-módra szólt, de megmutatta: úgy elszabdalták Izrael ruháját, hogy koldusként áll népek lakzijában... S álmélkodónak mind a bölcsességén...
Csak álmélkodtak... Korhadt kor vezéri. A nép aludt még bamba ájulatban, mint barázdátlan márciusi föld... Nem tudta, hogy mag-éhes, mert aludt még...
- Lassan kiment a vének csarnokából - A föld már ébredt... kínok, vágyak, bűnök s a nyugtalanság új éles ekéje éhes barázdát vágtak a világba...
Ő ment fehéren magvetéssel neki az ismeretlen századoknak... Ő ment elül... Korok konkolyhintői sötét falkában loholtak utána...
(Vigasztaló, 1927)
*
Miközben megkerüli,
úgy tesz mintha megválaszolná a kérdést,
vagy „bebizonyítja” a kérdésről,
hogy naiv, értelmetlen, buta, „gyerekes” stb.
*
Rosszul feltett kérdést ültet az agyadba,
hogy azon rágódj és kérőddzél holtodig,
álproblémák megoldására pazarold el
igencsak véges szellemi energiáid
*
1984 előtti és utáni történelmet
monopolhelyzetből, hatalom védte biztonságban,
a megrendelő igényére naprakészen átírok, hamisítok, törlök…
*
A gondnokságomra bízott kis- és nagykorúakat
szellemileg leépítem, lelkileg és anyagilag is kifosztom,
mindörökre személyem vagy „izmusom” rabjává teszem!
*
Kocsmai filozófus
Átvitt értelemben is
„messziről jött emberként”
szabados fantáziával jó nagyokat mond,
úgysem tudnak utánajárni, úgysem tudják ellenőrizni, cáfolni
*
Annyit agyaskodok-okoskodok,
hogy nemcsak saját magamat,
de még a rám jó példaként tekintőket is
sikerül „eltétleníteni”, passzivitásra kárhoztatni
*
Sokat segítesz
minden idők legrosszabb kormányainak,
hogy minél több embert minél tovább és jobban
hitegessenek, csapjanak be, verjenek át, fosszanak ki
*
Csak képes beszédben szólok hozzá:
értse-értelmezze, ahogy akarja –
én azért elmondtam a magamét,
s ezzel fel is mentettem a lelkem…
*
Életműtlen
Isteni tökélyre törekedve
perfekcionizmusára büszke:
sokkal többet radírozna
mint amennyit egyáltalán leír…
*
Teljesen elégedett,
ha rájött egy igazságra, feltalált valamit,
de egy lépést sem hajlandó tenni azért,
hogy ez valaha is közkincs is legyen…
*
Ha nem lehetek az írók fejedelme,
akkor lesz a fejedelmek bértollnoka
*
Álobjektív
Értékválasztásom elrejtve elhitetetem:
mintha a makacs, vitathatatlan tényekből
bármi vagy pont ez az egy dolog „következ(het)ne”…
*
Előfeltevései elhallgatásával
vagy elbagatellizálásával
álobjektív légkört teremt
maga és kijelentései, teóriái körül
*
Vagy azt hirdetem és tanítom:
egy a lehetséges igaz történelemírás,
vagy éppen ellenkezőleg, azt vallom,
hogy ahány ember, annyi a történelmi igazság
*
Buzgó magándetektívként
mint megbízóm meghosszabbított karja
háborgatom magánéleted szent békéjét,
kiszimatolom lelki várad, véderőd gyengéidet!
*
Impresszionista kritikámban
nekem a bírálandó Mű csak ürügy
magam exhibicionista mutogatására,
saját fényezésemre és legendám építésére
*
Erkölcsi döntőbíróként
csak az egyik fele(sége)t hallgatja meg,
s ennek alapján hozza meg
megfellebbezhetetlen elmarasztalását
*
A német nyelvtan és filozófia szellemével
megerőszakolom, elsorvasztom a magyart –
azt nem honosítva, ezt nem megtermékenyítve/megújítva…
*
Ha már elvesztettem illúzióimat,
egy héten belül
- hamar megfejtett álnéven -
pro és kontra több cikket is írok…
*
Az outsider
s magát nyilvánosan védeni nem tudó
régészt, történészt, teológust stb. stb.
személyeskedéssel, diliflepnizéssel
tenném de jure- de facto párbajképtelenné…
*
Éhenkórász zsurnaliszta
Az egyik potyakajás és -piás
sajtótájékoztatóról a másokra jár,
hogy azután a cégek közleményét
leadja mint saját tudósítását…
*
Nem mindig tolakodó,
nem mindig magát tolja előtérbe –
egy szerepet a végső esetben sem vállalna:
a névtelen hősét
*
Echo
Ha nincs azonnali és pozitív visszhang,
akkor megsértődve kvietálok és pecázni járok
*
Ha nem is tudom, de mindig teszem:
öncenzúrával már előre kiherélem művem
*
Földhözragadt
Nincs szívem kidobni a léghajómból
„lenyűgöző” tudásom lehúzó ballasztját
*
Szemérmetlenül, szégyentelenül
nagy nyilvánosság előtt követ el lelki maszturbációt
*
Segítőkész önkéntes házimunkásként
az utcára teregetem ki konkurenciám szennyesét
*
Addig
bátran, leleményesen, elszántan nyomozok egy ügyben,
amíg be nem szól a lap főszerkesztője: ez tabu cég, ez tabu párt
*
Ha már a nemzethalált jósolta,
nem szeretne tévedni:rontaná boltját –
most már fut a pénze, szavahihetősége után
*
A lelki hadviselés fegyvereiben
szárazon tartom a puskaport, és imádkozom:
a rosszisten tegye indiszponálttá a riválisom…
*
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom –
de a másnak is tanulságos
nyílt meggyónás helyett
csak lapulok…
*
A templomot szatócsbolttá,
a kultúrházat rossz kocsmává,
a színházat operetté, musical-lé,
a könyvtárat meg videotékává züllesztem.
*
Örökifjúságot ígérek –
de csak infantilizállak,
nem engedlek felnőni,
kamaszkorod fixálom, hibernállak…
*
Olyan bölcs rabbi vagy guru vagyok,
aki minden kérdésre rögtön tudja a helyes választ
*
Receptfelíró automataként
már nem is hisz benne,
hogy az - egész - embert gyógyítja:
csak megkopasztani vagy lerázni akarja
*
Megalkuvásaiba belecsömörlött
nagyöreg „bölcsként”,
mások tiszta hitébe rendőrcsizmával és lóval
cinikusan beletapos…
*
A virágvasárnapi bevonulás, hozsannázás stb.
nekem,
korbácsütés, leköpködés és megalázó Golgota kereszt
neked
*
Kapa-kaszakerülő
A tudás édes gyümölcsét élvezném,
ezzel szívesen hencegnék is fűnek-fának:
de a keserű gyökér és a napi kapálás stb. már nem kell
*
Magam is úgy látom s láttatom, hogy
a király nem meztelen,
sőt: a legeslegszebb ruha van rajta…
*
Figyelemelterelő kis bűnöket találok ki:
és teátrálisan nagy bűnbánatot gyakorlok-gyakoroltatok
*
Fő, hogy a rendőrségnek
jó legyen a statisztikai mutatója,
egy-két beáldozott kis halat elfogok,
s ezt azután jó nagy dobra verem…
*
Tudom:
kitől függ kinevezésem
és a cég pénze, meg az enyém -
napi politikai kurzust kiszolgálva
szelektíven üldözöm a bűnösöket
*
Életfogytiglan és rendszeresen
az én drága lelki segélyemre szorulóvá teszlek
*
„Szerelem”
címszó alatt
csábítási trükkökről és női praktikákról
vagy csak gyötrelmekről, sötét vermekről,
és zsákbamacskáról írok…
*
Kiskegyed
Mint a női magazin főnöke
cerberusként ügyelek rá,
nemhogy a halál témáját,
de még magát a szót se érintsék
*
Mindig csak utalok,
célozgatok és sejtelmeskedek –
soha egy határozott, egy végleges és férfias
Igen vagy Nem!?
*
Olyan vagyok, mint Karinthy
matekot korrepetáló apukája,
én sem értem azt, amit tanítani akarok –
de a gyereket vágom pofon
*
Mivel
még magadat sem sikerült meggyőznöd
szilárdnak mutatott elveid igazáról,
ezért
szinte üldözöd az embertársaidat, hogy győzködd őket
*
Mindentől
ironikus távolságot tartok,
mindentől elhatárolódok,
különféle szerepekben bujkálok,
még tegnapi magammal sem vállalok azonosságot!
*
Komolyzenei kritikáimat
főleg a bennfenteseknek írom –
engem az egy cseppet sem zavar,
hogy a közszolgálati rádióban beszélek…
*
Dezertőr
alakulatától elszökik; megszökik, megfutamodik;
valamely ügyet, pártot gyávaságból vagy érdekből cserbenhagy
*
Bölcsnek gondolt hallgatásod igazából cinkos bűnpártolás
*
„Tévesztve” játszom
a hálás nagypapa szerepét -
az apai betöltetlen marad,
a gyerek apai szigor nélkül nő fel
*
Önismeretemre jellemző, hogy
fél lábbal is jelentkezem Tarzannak
és balhézok, ha nem kellek –
de fogyatékos diákom is erre biztatom….
*
Az iskolám fennmaradása érdekében
akkor is felveszlek, ha tudom:
nem erre a pályára születtél,
s talán örökre boldogtalan leszel…
*
Paternalista
tervközgazdászként és politikusként
majd én eldöntöm, mire lesz szüksége a jónépnek
*
Úgy tesz
mint aki nincs tisztában elemi fogalmakkal:
összekeveri például a kultúrát a civilizációval,
az erkölcsöt az etikával és a többi, és a többi…
*
„Progresszív”
Ott is fejlődést akar láttatni,
ahol ennek nincs értelme,
vagy ahol a változásban
több veszteség, mint nyereség van
*
A szabadidődben
operett-dalokkal végleg elfeledtetném veled
az állandósult kényszermunkatábori élet
elviselhetetlen, lelkifogyatékosító szenvedéseit.
*
Drága utaztató
Olcsó szellemi kábítószerekkel
repítelek új s újabb mesterséges paradicsomokba
*
Gyereket beszélek a hasadba,
elhitetem veled, hogy isten vagy.
De akkor már hiába keresel,
amikor rádzuhan a rideg valóság…
*
Az ügyeletes bebeszélőként
elhitetem veled, hogy ne aggódj:
ügyedet jól képviselik és neked nincs semmi dolgod…
Nincs ma már szükség se aktív, se passzív rezisztenciára!
*
Kevés tudásmorzsád
feldicsérem, megcsodálom,
hogy ne is akarj
jobban, többet, egészen tudni…
*
Írott-íratlan
elemi munkaköri kötelességem teljesítéséért is
már jutalmat, kitüntetést, címet-rangot,
de legalábbis nyilvános hátbeveregetést várok…
*
Amit már nem érek fel ésszel és szívvel, az idegesít:
megsemmisítem a művet, ellehetetlenítem az alkotót
*
Nem a Gulágra,
vagy a Szilencium belső önemésztésére,
de amerikai egyetemekre „száműztek” vendégprofesszornak,
ezt adom elő az én nagy szenvedéstörténetemnek, passiómak…
*
Olyan - kocsmádban a legjobb - filozófus vagy,
aki amatőr focitudására és gulyáslevesére a legbüszkébb
*
Idejekorán kényszerpályára, vakvágányra teszem
a szellemi „vak”, kiszolgáltatott, önbeskatulyázó serdülőket…
*
Ex cathedra
ledarálom megírt régi előadásom,
majd ügyesen kibújok az aktuális kérdések/kérdezők elől
*
Pár bemondás, aranyköpés, szlogen, szójáték
- mindössze ennyi a titokba tartott ígért életmű,
sehol a várt maradandó Nagy Főmű?
(esetleg egy Balzac-féle „Ismeretlen remekmű”)
*
A mindenkori minimális elvárásnak
éppenhogy, de megfelelek:
kis súgással felmondom
az aznapi bemagolt leckét!
Így szereztem nem is egy diplomát…
*
Nem akárki,
de egyenesen Isten nevében
tartom paternalista gyámkodás alatt
az egyre inkább már csak bennem hívő birkanyájam
*
Embert akarok teremteni vagy gyártani,
de a végén csak egy Frankenstein lesz belőle
*
Mindig „éppenhogycsak”
koncertezhettél, publikálhattál?
De azért valahogy mindig éppen
az iratlan határon belülre lavíroztál –
holt tűrtek, hol támogattak,
de istenigazából sohasem tiltottak!
*
Teleharsogta a világsajtót: ha pár havi szilencium sújtotta,
de szalmaszálat se nyújtott az akkor teljesen elnémítottaknak
*
Álmomból felkeltve is magasröptű magyarázatot adok
Hiroshima, Nagasaki és Drezda stb. indokolt lebombázására
*
Már havi 200 fixért viccesen beléd szuggerálom:
te az éhbérnek is örülj, verd a segged a földhöz…
*
A tolmács alázatos, bár kreatív szolgálata helyett
szerepet tévesztve te akarsz az esemény főszereplője lenni
*
A politikai, gazdasági vagy szellemi gyarmatosítás
naprakész ideológiáját gyártja, buherálja „fusiban”
*
Elhallgatja a bajok öntevékeny megelőzési lehetőségét
hogy anyagilag-szellemileg ő profitáljon annak kezeléséből
*
Ha….
Forradalmár-szabadságharcos, vagy tüntető-tiltakozó lenne
ha a nagyasszony, vagy a kisasszony ezt neki is megengedné.
*
Tanítványaidat arra használod, hogy képeid fessék,
vagy a már készekből újabb másolatokat készítsenek
*
Ha rossz kritikát kap műve az ős-zseni pályatárstól,
az egyetlen jelentős alapítvány kurátoraként vág vissza
*
„Egy csónakban evezünk!” –
hirdetem én a fedélzetről a gályarab prédikátoroknak…
*
A „ki tudja milyen veszélyes”elsőgenerációs értelmiségit
nem avatom be az íratlan, de létfontos „játékszabályokba”
*
Fizetést és jutalmat nem azért kap, ami igazat mond,
hanem azért, amit cinkos bűnpártolással elhallgat…!
*
Babits Mihály: Jónás imája Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s ugy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelző karókat gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos útakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rim előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kinoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy mégvakabb és örök Cethal szájában végkép eltünök, a régi hangot s, szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig vagy mig az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.
|