|
EMBERÉLET-MINŐSÉG ABC
BALGA ÉS BOLDOGTALAN LELKEK
SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE – MO. XXI.
Önismereti tükör – 4.rész
KFT
BÁBÚ VAGY
Bábu vagy, nem te lépsz,
valaki irányít.
Jól vigyázz, mi lesz majd,
ha megun és leállít?
Elszakad, elszakad
a zsinór, és leülsz.
Jól teszed, ha talpra állsz,
és mielőbb menekülsz.
Azt hiszem, nem hiszed,
nincs erőd, hogy észre vedd.
Nyisd ki a szemed!
Bábu vagy, bábu vagy,
valaki elvakít.
Bábu vagy, úgy mozogsz,
ahogy ő irányít.
Elszakad, elszakad
a zsinór, és leülsz.
Jól teszed, ha talpra állsz,
és mielőbb menekülsz.
Azt hiszem, nem hiszed,
nincs erőd, hogy észre vedd.
Nyisd ki a szemed!
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/853/kft/babu-vagy-zeneszoveg.html
*
Áldozatjelölt
Élet-erőtlen, életkedvtelen, életunt vagy
A társadalmi ragadozók megérzik rajtad a gyengeséget
*
Gyereksoros
Alig szabadultál,
máris visszavágysz a börtön vagy az elmegyógyintézet
„otthonos”, életharctól mentesítő gügye létbiztonságába
*
Siralomvölgy lakó
Alig várod már, hogy „megboldoguljál”,
ezért mind a két végéről égeted az életgyertyát
*
Ruhában, baltával alvó
Állandó fokozott harckészültségben vagy,
mindig valahonnan valami orvtámadást vársz
*
Vád nélkül mentegetve teszed gyanússá magad
*
Állig páncélban teszed „sebezhetetlenné” magad,
de így simogatni, kurkászni sem lehet arcod, tested
*
Nem altatod el a lelkiismereted,
De csak addig jutsz, hogy folyton bűntudatod van
(mi tettél, mit mulasztottál, mi mindent tehetnél stb.)
*
Álszent vagy:
titokban rendeltetésellenesen használod, rongálod lelked
*
Önbűnbakosító
Mindenki más bűneit magadra veszed, mint anno Jézus
*
Általad nem befolyásolható
kellemetlenség miatt mérgelődsz detoxikáló nélkül
*
Gond(olkodás)talan
Amennyivel kevesebbet gondolkodsz,
legalább annyival többet és nagyobbat tévedsz
*
Pénzember
Ami ingyen van, azt nem értékeled:
a természetet, a szellemi közkincseket, a lelki ajándékokat,
az isteni gondviselést, a kegyelmet, a szerelmet, a jó időt stb.
*
Átjáróházat, tömegszállást stb. csináltál abból,
ami valaha csendes és nyugodt otthon, családi fészek volt
*
Könyörtelen
Amíg élsz, nem bocsátod meg magadnak,
hogy nem királynak vagy nábobnak, zseninek születtél
*
Amíg nem kapod meg a vegyelemzést,
addig nem iszol a forrásból, inkább szomjan halsz
*
Önkártevő
Amikor a jég elveri a termést,
„isten” munkáját önkezűleg fejezed be
*
Időzítő
Amikor már elég jól ég a ház,
akkor hamar és ügyesen jó sok olajat öntesz a tűzre
*
Abszolút bűntudatos
Amikor levegőzöl és helyet foglalsz, változtatsz,
úgy érzed, minden harapást, minden helyet mástól veszel el
*
Se hall, se lát Dömötör
Amiről véletlenül nem hallasz,
s nem jut tudomásodra, az nincs is
*
Haspárti
Amit megeszel, az a tied? –
és a hánytatás, gyomormosás, koplaltatás…?
*
Diszkontember
Akció és a reakció:
amit most „olcsón” adnak,
abból jó sokat veszel, még ha évekre be is spájzolsz vele
*
Fordítva elsülő
Amit te néma tiltakozásnak szántál,
az végül, mindent egybevéve hallgatólagos beleegyezés lett
*
Ő szinte
Amit tökrészegen hablatyolsz vagy „kiokádsz”,
azt gondolod a régóta beígért és várt őszinteségi rohamnak
*
Eszperantó
Anyanyelved helyett
egy iskolában tanított mesterséges nyelven beszélsz
*
Öntelt – önelégült
Annyi bölcsességed sincs,
hogy megfogadd egy valódi bölcs jótanácsát
*
Lavina alatt
A kis hazugságokat egyre nagyobbal kell támogatni,
Amik így elérik a kritikus tömeget és rád zúdulnak…
*
Behavazott
Annyi mindent akarsz egyszerre csinálni,
hogy lassan eltörpülsz – lassan rád dőlő - restanciáid mellett
*
Százkarú – százlábú
Annyi tennivalót vállalsz be,
hogy átkozod teremtődet: miért csak két kezed van
*
RöHejesen pozitív
Annyira „pozitívan nézel”,
hogy a vereséget győzelemnek látod,
a tragédiát meg – a részben benne levő – csak komédiának
*
Kézfogó – lebilincselő
Annyira „szereted” kisgyerekedet,
hogy nem engeded el a kezét, nehogy felnőjön
*
Tetszhalottá dermedt
Annyira „tiszteled az életet”,
hogy rettegsz lépni, hátha eltaposol „valakit”
*
Tragikomika
Annyira bánt, hogy senki nem figyel rád,
hogy végső elkeseredésedben a köztéren felgyújtod magad
*
Nyúl versus teknős
Annyira biztos vagy sikeredben,
hogy önhittségből/cukkolásként ejtikézel, majd későn hajrázol
*
Túlbuzgó
Annyira buzog vállalkozókedved,
hogy mindennap egy egészen új életet kezdesz
*
Önelképesztő
Annyira büszke vagy hajnali kelésedre,
hogy estig nem is tudsz betelni ezzel – csak bámulod magad
*
Futurológus
Annyira csak a jövő érdekel,
hogy hibernáltatod magad 200 évre
(és ha peched van, akkor még sikerül is)
*
Gyenge életszínész
Másodpéldány – kopírozott – utánnyomás
*
Annyira eredeti akarsz lenni,
hogy mindig másokhoz igazodsz, hogy eltérhess
*
Fapofa – karót nyelt – merevgörcsös - sótlan
*
Pacsirta
Annyira félsz a megszólástól,
hogy semmi „bolondságot” sem mersz csinálni
(csak irigyen és titkon kukkolod, és nyíltan megszólod,
ahogy mások önfeledten viháncolnak, játszanak, mulatnak)
*
Mindig nyerni/veszteni akaró
Annyira félsz, hogy élelmesnek lássanak,
hogy inkább mafla, mamlasz, sőt: önkéntes balek leszel
*
Különös ismertetőjeltelen
Annyira jellegtelen, semmilyen vagyok,
hogy még karikírozni, kifigurázni se lehet
*
Eredetieskedő – különc – csodabogár
*
Edzetlen
Annyira kíméled és óvod magad,
hogy lever egy nátha, s szaporodnak allergiáid
*
Annyira naivan jóhiszemű vagy,
hogy éppen egy közismert besúgónak gyónod meg bűneid
*
Külcsíntalan belbecses
Annyira nem tiszteled meg embertársaidat,
hogy megriadnak madárijesztő „külsődtől”
*
Bratyizó
Annyira önfeledt vagy,
hogy gyereked játszópajtása, s nem nevelője leszel
*
Életstatiszta
Annyira szerény mafla,
hogy életszínjátékában maximum epizodista,
de leginkább csak statisztál a tömegjelenetekben…
*
Annyira szórakozott vagy,
hogy más gyerekét hozod el az óvodából
és útközben gondolataidban teljesen elmerülve el is veszted
*
Nyílt vízen hajóátépítő
Annyira tartasz a vak megszokás rabságától,
hogy naponként minden életszabályt módosítasz,
de még a beidegzett járásodra is külön figyelmet szentelsz
*
Kisistenkedő
Annyira tetszel magadnak,
hogy ismerőseidet is saját képedre akarod formálni
*
Rétkerülő
Annyira tiszteled az életet,
hogy kerülöd a rétet, hátha eltaposol egy hangyát
*
Elkülönülő
Annyira unikum kívánsz lenni,
hogy nem örülsz a hozzád hasonlóknak
*
Köteles osztályrész
Anyukád már elment e világból,
de rád hagyta szemüvegét: ma is azon keresztül látsz
*
Kődobáló
Arány- és minőségérzéked elromlik, és nem javítod ki:
megdobnak egy kis kenyérrel - visszadobsz egy nagy kővel
*
Árnyékbokszoló
mindenkit ütsz, vágsz: így a téged bántót bizton megbünteted,
mint mikor egy ismeretlen tettes miatt egy országot büntetnek
*
Arra haragszol meg legjobban,
aki mindig feltétlenül és önzetlenül segít,
és akinek – úgy érzed – túlságosan le leszel kötelezve…
*
Előre nem látó próbálkozó
Arra még számítottál, hogy bepisilsz, bekakilsz,
de hogy mindez még a nyakadba is csurog a kisrepülőn…
*
Meta-tudatlan
Arról is azt hiszed, hogy tudod,
amiről halvány fogalmad sincs és megbuksz
*
Önleértékelő – beszélő szerszám
Áruvá minősíted magad, csökkent értékűvé
s kiállsz az emberpiacra elkótyavetyélni nyers „munkaerődet”
*
Karrierista
Aszerint udvarolsz és barátkozol,
hogy ez elősegíti-e egy rang megszerzését
*
Átutazó turista vagy a hazádban,
aki annyit tud a sorsokról, ami magyarul az arcokra van írva
*
Elsötétítés
Autód elsötétített üvegén
nem hatolhatnak át stimuláló emberi impulzusok
*
Istenkísértő
Autóddal olyan sebességgel száguldasz,
hogy a legkisebb hiba is végzetes lenne
*
Háládatlan
Az ajándék ló fogát
mustrálod és ócsárlod – nem is kapsz több ajándékot
*
Az alkalom szülte tolvajlással
nem buktál le, ezután kerested, teremtetted az alkalmakat
*
Őrültségeket csinál és nincs benne rendszer
*
Beszűkült tudatállapot
Az állatokban társat vagy „tanárt” nem,
csak kizárólag potenciális ennivalót, ellenséget látsz
*
Anyósvicces
Az anyósnál lakás
rövidtávú kényelmi szempontjai miatt felbomlik házasságod
*
Az arany középút megmutatását
középszerű gondolkodóktól várod - persze mindhiába…
*
Az édenkertben érzed magad
egy exhibicionista utcai igyencirkusz láttán
*
Élve eltemetve – erkölcsi hulla
A hazugságlavina maga alá temet -
az egyik hazugság szüli a másikat, a – még - nagyobbat:
*
Az egyikőtök szadista, a másik mazochista:
az ellentétek vonzzák, s így kielégítitek egymást…!?
*
Nem reszkírozó reszkető
Az életkalandtól éppúgy rettegsz, mint a haláltól:
voltaképpen nem is élsz, de egyfolytában haldoklasz
*
Az elkerülhetetlen haláltól való rettegés
éppen a konkrét életveszély elhárításában gátol…
*
Kontraszelektív észlelő
Az amúgy nyilvánvaló előjelekre nem figyeltél:
a bekövetkező – elemi - csapás így készületlenül ér
*
Mesebeli János
Az első füttyszóra indulsz a csatába:
könnyűlovassággal idegen földön a tankok ellen
*
Mizantróp
Az emberekben végleg csalódtál,
ezentúl már csak a pincsi kutyáddal laksz, eszel és alszol
*
Állatbarát
Az emberekből végleg kiábrándulva,
ki másra, mint magára a kecskére bízod a káposztád
*
Minőségredukció
Az eszperantó világnyelvre váltasz,
ezen már „cammogni”, „slattyogni”nem lehet, csak „menni”
*
Hibaforrás
Az ételek között válogatsz,
pedig vagy nem vagy éhes, vagy rossz a szád íze
*
Az őshonos „gizgazokat” kigyomlálod,
az idegen „kultúrnövényt” meghagyod, sőt öntözöd
*
Isten háta mögött
Az igazi, nagy, gazdag életet
mindig másoknál és másutt, elérhetetlen messzeségben sejted
*
Sugallat és erőfeszítés
Az ihletet hangyaszorgalommal akarod pótolni, helyettesíteni
és vica versa – az igyekezetet mellőzöd, majd Isten úgyis diktál
*
Gorgó főt fixírozó
Az ijesztő jövő képével riogatod magad,
ami mozdulatlan, mintegy tetszhalott állapotba merevít
*
Az ingyen tévé szellemi moslékát fogyasztod,
hogy maradjon pénzed pótszerekre, gyógyszerekre stb.
*
Míg élek nem értem…
Az iskola legjobb tanulója voltam,
hogyhogy nem állom meg helyem az „életben”
*
Büszkén kimúló
Szégyellsz magánéleti csődöt, öncsődöt jelenteni,
s így nem jöhet a szükséges beavatkozás, „gondnokság”
*
Önlefegyverző
Az iskolai stb. agymosás, népbutítás ellen
minden tanulás kijátszásával, szabotálásával tiltakozol
*
Az itallal akarod magad
kirángatni a gödörből, de még őt is magaddal rántod,
s törött üvegcserepeken fekve találnak rád gyerekeid…
*
Pórázon
Az orrodnál és a farkadnál fogva
még a világ végére, akár a szakadékba is el lehet vezetni
*
Önidéző – önismétlő
Az otthoni bemagolt szöveget
mondod a randevún, nem mersz élő szóban „rögtönözni”
*
Megélhetési jós
Az ördög lekötelez
„parafenoménséged” ajándékaival, de be is nyújtja a számlát
*
„Örökifjú”
Az öregedés jeleit egy ismeretlen kór tünetének tartva
folyamatosan orvoshoz rohangálsz, csodaszereket kutatsz
*
Szalonképes szadista
Az őszinteséget összekevered
a durva tapintatlansággal, a kegyetlen igazsággal
*
Az összes fölösleges „tudományból”
kis- és nagydoktori fokozatot szereztél, de ugyan mivégre?
*
Az utcán inkognitóban, sötétített limuzinban jársz,
de ugyanakkor a családi szennyesről pletykalapnak nyilatkozol
*
Vakugrás
Az utolsó pillanatban sem mered bevallani,
hogy te nem tudsz hegedülni, nem tudsz ejtőernyőzni
*
Azért követsz el valami „bűnt”,
hogy szenzációsan nagyot vezekelhess
*
Manipulált
Azért küzdesz teljes erőbedobással,
amit amúgy rád se lehetne tukmálni
*
Görbe
Azért olyan görnyedt testi-lelki tartásod,
mert annyi más ember keresztjeit is cígölöd
*
Bírálati felkérés
Azoktól kérsz munkádról tárgyilagos véleményt,
akiknek te adsz kenyeret, aki nélküled éhen halna
*
Arany János
A FÜLEMILE
Hajdanában, amikor még
Így beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond, hadd legyen per!
(Ami nem volt épen oly rég) -
Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tőszomszédja;
Rólok szól e rövid példa.
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.
Ha a Pál kéménye füstöl,
Péter attól mindjár’ tüszköl;
Ellenben a Péter tyukja
Ha kapargál
A szegény Pál
Háza falát majd kirugja;
Ebből aztán lesz hadd-el-hadd,
Mely a kert alá is elhat!
Ez sem enged, az se hagyja,
S a két ház kicsínye, nagyja
Összehorgolnak keményen,
Mint kutyájok a sövényen
Innen és túl összeugat
S eszi mérgében a lyukat.
De, hogy a dologra térjek,
Emberemlékezet óta
Állott egy magas diófa,
Díszeűl a Pál kertjének.
A szomszédba nyult egy ága,
Melyet Péter, minthogy róla
A dió is odahulla,
Bölcsen eltűrt, le nem vága.
Történt pedig egy vasárnap,
Hogy a fentírt fülemile
Ép’ a közös galyra üle,
Azt szemelvén ki oltárnak,
Honnan Istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:
Megköszönve a napot,
Melyre, im, felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellőt és illatot;
A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szivecskéjét elteli;
Szóval, ami benne él
S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és szint,
Mely dicsőség
- Semmi kétség -
Ő érte
Jött létre
Csupán ő érette, mind!
Elannyira, hogy Pál gazda,
Ki gyönyörrel ott hallgatta,
Így kiáltott örömében:
„Istenem uram,
Beh szépen
Fütyöl ez az én madaram!”
„Kendé bizony az árnyéka!
Mert olyat mondok, hogy még a...”
Hangzik átal a sövényen
Egy goromba szó keményen.
„Hát kié - pattogja Pál -
Mikor az én fámra száll?”
„De az én portámon zengett:
Hogy illetné a fütty kendet!”
Pál nem hagyja: őtet uccse!
Péter ordit: ő meg úgyse!
Többrül többre, szórul szóra,
Majd szitokra, majd karóra,
Majd mogorván
Átugorván
Ölre mennek, hajba kapnak;
Örömére a szent napnak
Egymást ugyan vérbe-fagyba, -
Hanem a just mégsem hagyva.
Pál azonban bosszut forral,
És ahogy van, véres orral
Megy panaszra, bírót búsit,
S melyet a vérszenny tanúsit
A bántalmat előadja.
Jogát, úgymond, ő nem hagyja,
Inkább fölmegy a királyig
Térden csúszva: de a füttyöt,
Mely az ős diófárul jött,
Nem engedi, nem! halálig.
Nyomatékul egy tallért dob
Az igazság mérlegébe,
Mit a biró csúsztat a jobb
Oldalon levő zsebébe.
Pétert sem hagyá pihenni
A nagy ártatlan igazság:
Nem rest a biróhoz menni
Hogy panaszát meghallgassák.
Így s úgy történt, - elbeszéli,
Övé a fütty, ő azt véli:
Nincs vármegye,
Ki elvegye,
Nincsen törvény, nem lehet per,
Hisz azt látja Isten, ember! -
De, hogy a beszédet össze
Annál jobb rendben illessze,
Az ütlegből sokat elvesz
És a joghoz egy tallért tesz,
Mely is a birói zsebben
Bal felől, a szív iránt,
Meghuzódik a legszebben.
Felderűle a kivánt
Nap, mely a vitát eldöntse,
Hogy a fülemile-pörben
Kinek szolgál a szerencse.
Ámde a birót most cserben
Hagyja minden tudománya,
És ámbátor
Két prokátor
Minden könyvét összehányja,
S minden írást széjjeltúr is:
Ilyen ügyről,
Madárfüttyről,
Mit sem tud a corpus juris;
Mignem a biró, haraggal
Ráütvén a két zsebére
S rámutatván a két félre,
Törvényt monda e szavakkal
A szegény fülemilére:
Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.
*
Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma,
Össze a szomszéd se zördül,
A rokonság
Csupa jóság,
Magyar ember fél a pörtül...
Nincsen osztály, nincs egyesség
Hogy szépszóval meg ne essék,
A testvérek
Összeférnek,
Felebarát
Mind jó barát:
Semmiségért megpörölni,
Vagy megenni, vagy megölni
Egymást korántsem akarja.
De hol is akadna ügyvéd
Ki a fülemile füttyét
Mai napság felvállalja!?
(1854.)
|
