|
EMBERÉLET-MINŐSÉG ABC
BALGA ÉS BOLDOGTALAN LELKEK
SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE – MO. XXI.
Önismereti tükör – 2.
.
Arany János
TETEMRE HÍVÁS
A radványi sötét erdőben
Halva találták Bárczi Benőt.
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
„Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”
Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.
Állata őrzeni négy alabárdost:
„Lélek ez ajtón se be, se ki!...”
„Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?” - „Vissza! neki;
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!”
Fojtva, teremről rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. -
Maga, pecséttel, „hívja tetemre”,
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.
A palotát fedi fekete posztó,
Déli verőn sem süt oda nap;
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
Gyertya, feszűlet, kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap.
„Jöjjenek ellenségi, ha voltak!”
Jő, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
„Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez.”
„Hát ki?...” riad fel Bárczi sötéten,
„Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!... bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!”
„Jöjjenek úgy hát ifju baráti!”
Sorra belépdel sok dalia:
Fáj nekik a hőst véribe’ látni,
S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.
„Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...
Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!”
Megkönyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.
„Jöjjön az anyja! hajadon húga!”
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér - fekete folt.
„Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!”
Jő; - szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
- Sebből pirosan buzog a vér.
Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!...
Döbbenet által a szív ere fagy:
„Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”
Kétszeri mondást - mint lebüvölten -
Hallgat el, aztán így rebegi:
„Bárczi Benőt én meg nem öltem,
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.
„Bírta szivem’ már hű szerelemre, -
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval „igenre”,
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!”
S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.
Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: „Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!”
(1877. október 27.)
*
A tetemre hívott
Aki pedig már azt hitte, hogy bűne örök titok marad…
*
Az örök elégedetlen
Aki soha semmivel nincs megelégedve, állandóan követelőzik,
Aki mindig úgy érzi, hogy mindenből többet/jobbat érdemelne
*
Eligénytelenedő
Aki rendszert csinál abból, hogy neki ló helyett a szamár is jó,
Akinek az is jó, ha langyos a sör - sőt: még ő kér ezért elnézést
*
Aki úgy néz ki, mint egy kétlábon járó teleírt panaszkönyv,
S alapközege a felháborodás: ő igazból egy elcserélt királylány
*
Pénzfegyverkező
Aki azt hiszi: pénzért előbb-utóbb minden(ki) megvehető,
Aki nem akarja tudni, hogy sok létfontos dolog pénzbe kerül
*
Prosti
Aki „szabadon” árulja a testét,
Abban a hiszemben/önáltatásban, hogy lelke érintetlen marad
És aki egy életen át törvényes házasságban/hűségben teszi ezt.
*
Aki nincs tisztában a nagyságrenddel, helyi értékkel,
És a ritka forintot sokkal többre becsüli a sűrű fillérnél
*
Akinek az őszintesége szalonképes szadizmus,
Aki nem tudja, mi a tapintat, s mikor kell kegyesen csalni
*
Hálátlansági fokok
Aki nemhogy nem hálás annak, aki segített rajta
de még meg neheztel rá, a rossz hírét költi, gáncsolja
*
Egyre rosszabb
Aki addig-addig halogatja a nehéz bocsánatkérést,
Míg az egyre nehezebb lesz, s a végén átmegy támadásba
*
Aktív balek
Aki lelkesen, de mindig másnak kaparja ki a gesztenyét,
Aki nem látja át, hogy milyen bőven termő bamba diófa
*
Zabigyerektartás
Aki bolondságból, őrültségből vagy részegen gyereket csinál,
hogy azután meggondolatlanságának egy életen át igya a levét
*
Hajmeresztő őrültség
Aki bármi áron öt percre híres akar lenni,
Vagy akár még holtáig, sőt azután is ismertté: hírhedté…
*
Locsi-fecsi
Aki fegyelmezetlen, semmiről sem tud hallgatni,
Sőt még ostoba is: még azzal is dicsekszik, amije nincs
*
Aki olyan mint egy zölden leszedett,
És csak „kínjában megérett” paradicsom
*
Akinek a türelme annyira végtelen, mintha örökké éne,
Így elmulasztja még a százévben egyszer kínálkozó alkalmat is
*
Feketével kezdő
Aki mindig csak reagál, de soha nem kezdeményez
Mint aki mindig csak védekezik, de soha sem támad
*
Önsorsrontó
Aki mintha sosem hazai, mindig idegen pályán játszana,
S mindig felkínálja az ellenségének, miben mérkőzzenek
*
Meg nem értett tragika
Aki úgymond feláldozta a boldogságát gyerekeiért,
S most csodálkozik, hogy ezért egy cseppet sem hálásak - sőt…
*
Aki annak a levét issza a koporsóig,
hogy szemefényét a bölcsőtől majomszeretettel kényeztette,
aki a fejére nőtt, a zsarnoka lett, s őt hibáztatta életrontásáért
*
Buzgó „kiscserkész”
Aki amúgy nincs a helyén, de végrehajt egy napi jótettet,
jópontokat gyűjtögetve érdemelné ki e- vagy másvilági üdvét
*
Aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal ás másnak vermet,
S a legjobban ő lepődik meg s háborodik fel, ha belepottyan
*
Nem a bűnt, a bűnöst gyűlölő
Aki szó szerint érti a meséket, mítoszokat
és nem szellemiségek, de hús-vér emberek ellen harcol
*
Dezertálók
Aki önmagát büntetve száműzi magát hazájából
A kivándorolt örök idegen keserű kenyerét rágcsálva
*
Önelringató
Aki hamis illúziókba ringatja magát,
És az ún. jóbarátai is tovább ringatják, s a kör bezárul…
*
Rövidlátó
Levágja az aranytojást tojó tyúkot
*
Életidegen
Úgy mozog itt a Földön, mintha most jött volna a Holdról
*
Tolvajnyelvű
Orvosi latint használ, hogy növekedjen szakmája presztízse
*
Komplikáló
Azért bonyolít, hogy egyszerű halandó ne lássa át „munkáját”
*
Koravén
Hamar öregszel, mert nagyon kíváncsi vagy
*
Parancsra tettem!
Bármit megteszel, amire elöljáród, felettesed utasít
Végső esetben akár még saját anyádra is lősz, lövetsz…
*
Nem kakál a kútra, csak a kávájára
*
A vakhitű Ábrahám
Feltétlen engedelmességből próbázó:
még egyszülött fiát is feláldozná az ő Istenének!
*
Az utcán angyal, otthon ördög
*
A humanista
Aki senkinek sem tud nemet mondani,
Majd a végén már nem bírja és az életre mond nemet….
*
Okíthatatlan
Aki se a mesén, se más, se a saját példáján nem okul
Csak ökör következetességgel nyomul előre a rossz úton
*
Ellenséggyártó
Aki nincs veled, az ellened?
És amúgy is nehezen kötsz szövetséget?
És azon vagy, hogy barátod is magad ellen hangold?
*
Kívánságműsor
Te rendelsz és a szolgáltató Isten teljesíti a kívánságod
Ő járna legrosszabbul, ha tényleg teljesülne minden kívánsága
*
Téli álom
Ettől-eddig nem ér a neved
Hibernálod magad jobb időkre, sült galambra várva
*
Nem tanúskodó
Hallgatni mindig arany?
Nem lát, nem hall, nem szól
Ne szólj szám, nem fáj fejem
*
A stréber tanítvány, aki felfalja a mestert
*
Vakbuzgó követő
Ha a Mestered a kútba ugrik, akkor te is menten utána….
*
Hitetlen-hiszékeny
Istenben nem hisz, de piramisjátékba rögtön és sokkal belép
*
Demagóg
Olyat ígér ami nem számon kérhető
Vagy elvi – pl. a halál utáni Mennyország -,
vagy gyakorlati okokból (sose lesz abban a helyzetben)
*
Kétszínű
A szemembe hízeleg, feldicsér – a hátam mögött ócsárol
*
Pletykás
A jelen nem levőkről minden rosszat összehord
(ehelyett, hogy jól pletykálna: fontos híreket adna tovább)
*
Struccpolitikus
Aki a veszély esetén a homokba dugja a fejét
*
Rézbányai Győző
Avagy a sértődés, a túlérzékenység magasiskolája
*
Szembekötősdi
Ahogy a gyerek: amit nem lát, az nincs is
Ha rohan felém egy autó, akkor elég becsukni a szemem
*
Ön-hipnozitőr
Magába szuggerálja, hogy ő milyen okos és szép fiú
Addig hajtogatja, mondogatja, ismételgeti, míg elhiszi
*
Statisztikai átlag
Akiből tizenkettő egy tucat
Egymással összetéveszthető, felcserélhető
*
Lejjebb adó
Ha ló nincs, szamár is jó
Ha hivatás nincs, valami meló is jó
Ha szerelem nincs, akkor valami luk is jó
Ha ház/otthon nincs, akkor egy legénylakás is jó
*
Hipochonder
A képzelt beteg – a beteg szerepbe menekülő
A nagybeteg szerepet kisajátító, családot terrorizáló
*
Kötözködő
A kákán is csomót kereső - hajszálhasogató
*
Öncsonkító
Aki végleg lemond a szerelemről, az anyaságról, az éneklésről,
a saját ház építésről, a nemi életről, a közéletről, a játékról stb.
*
Akit egy mumussal örökös rettegésben lehet tartani
*
Aki megijed a saját árnyékától
*
Enigmatikus
Csak titkosírással írsz és rejtélyesen szólalsz meg
*
Nominalista
Milyen pofonegyszerű a sikerélmény!
A vereséget győzelemnek kiáltod ki, és kész!
*
Tovább nyújtózkodsz, mint a takaród ér
*
A gödörbe esve nem kérsz segítséget, berendezkedsz
*
Ha külön vagy, akkor Jézust mentenéd,
De a tömegben már te is Barabást kiáltasz…
*
Arany János
INTÉS
Jó költőktül azt tanultam
S adom intésül neked:
Sose fáradj, sok cifrával
Elborítni éneked!
Szólj erővel, és nevezd meg
Ön nevén a gyermeket;
Szólj gyöngéden, hol az illik, -
S ne keríts nagy feneket.
Olykor egy-két szó is jobban
Helyre üti a szeget,
Mint az olyan, ki beléhord
Földet, poklot és eget,
S ordít, amíg elreked.
(1877 szept. 29)
*
Pénzszóró
„A pénz nem boldogít” az életigéd:
úgy szórod, mintha égetné a markod
*
Zsugori
Minden fillér kiadása fájdalmat okoz
Olyan, mintha a fogát húznák érzéstelenítés nélkül
*
„Anarchistaként”
hogyan is parancsolnál gyerekednek: így a fejedre nő…
*
„Beugorva”
fitogtatod zongorista mivoltodat,
pedig az őrmester csak vécépucolókat keresett…
*
„Eklektikus”
rongyokból madárijesztőként öltözöm:
már ezzel is elriasztom magamtól embertársaim
*
„Játékos” vaklárma
Amiért súlyos árat fizetsz: végveszélyben sem segítenek,
Mert azt hiszik, hogy most is csak a bolondját járatod velük
*
„Jócselekedetek” halmozásával
vért izzadva próbálod kiérdemelni ösztönös szimpátiám
*
Takargatnivaló
„Kicsi” kukid, vagy melled,
Nem pusztán szeméremből, úgy rejtegeted
mintha valami szégyenbélyeg, bűnjel stb. lenne
*
„Lenyusziznak”,
s te bedőlsz a provokálásnak: fejest ugrasz a sekély vízbe
*
Bűntudatkeltető
„Megölted” anyád születésedkor,
ezért állandóan bocsánatot kérsz, hogy vagy
*
„Mindenki a vendégem!” –
nagyfaszoskodásodra elköltöd inged és gatyád
*
„Természetesen” viselkedve
– társaságban köpködsz, szellentesz, fikázol –
szeparálod, izolálod, kirekeszted stb. magad
*
Elfojtva
Annyi illemszabályt vertek a fejedbe,
Hogy életed már csak elfojtások sorozata,
Olyan erős az önkontrollod, öncenzúrád,
hogy sehol sem tudod lazán elengedni magad
*
A „szégyenfoltot” nevedről
hősködéssel próbálod lemosni, mint nemecsek ernő
*
A maszkabálon
oly jól leplezett jelmezed, álarcod,
hogy benne maradsz, végleg magadon hagyod
*
Jóvátehetetlenül
A bánat szétszedi eszedet,
hogy annyi mindent nem tudsz jóvátenni
*
Salto mortale
A baráti kötelékek védőhálója nélkül
önként vállalsz brahiból, hősködő halálugrást
*
A bénán nevetve
mintegy figyelmeztetsz saját, eddig rejtett sántikálásodra
*
A betegséget büntetésnek fogod fel,
így ilyenkor még bűnöd után is kutatsz
*
A bilin ill. szobavécén trónolsz,
innen uralkodsz szemétdombodon
*
Lassan járj…
A biztonság kedvéért lassan autózol,
s így kerülsz a legnagyobb veszélybe
*
Humorérzéketlen
A bohóc tréfáján megsértődök,
s párbajra hívom vagy feljelentem
*
A boldogság rebbenékeny kék madarát
mindig tovareppenti, hogy nagy zajt csapsz
*
Öngólöröm
A bombagólod ünnepled
mit sem törődve vele, hogy saját kaputokba rúgtad
*
Kiválthatatlan
A bűn rabságában senyvedsz,
de gőgösen elutasítod az érted küldött váltságot
*
Tévesztő
A cerberus portást
nézed az illetékes főnöknek, s vele kezdesz tárgyalni
*
A család vasárnapi ebédje alatt
vitatjátok meg az összes kényes, veszekedésveszélyes kérdést
*
A csillogó-villogó edényt választottad,
pedig pont nem abban volt a keresett drágakő,
hanem az ütött-kopottba (v.ö.: gebe-táltosparipa)
*
A csodás pillanatok életkvintesszenciáit
a fogyaszthatatlanságig hígítod, felvizezed…
*
Naturalista
A csókról azt jegyezd meg,
hogy undorítóan összefolyik két ember nyála
*
Divatmajmoló
A divathullámon lovagláshoz
nyáron fekete bundát, télen atlétatrikót veszel fel
*
Önismeretlen
A Dunába ugrasz,
ha nem te játszod Tarzant, noha egy lábad hiányzik
*
Az egyik ad, a másik vesz
A farkasok felkergettek egy fára:
egy kézzel csimpaszkodok, másikkal magam alatt vágom
*
Arany János
VÖRÖS RÉBÉK
„Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -”
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!
Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!
Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!
Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
„Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár.”
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!
Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
„Nesze, lyányom! e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!”
- „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!
Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!
„Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket -
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked.”
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
„Hess, madár!”
Híre terjed a helységben:
„Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!”
Rebi lelke nem vón’ kár:
De, mint varju, visszajár.
Hess, madár!
Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!
Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!
Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Varju mind’ kiséri: „kár!...
Fennakadsz te, szép betyár!”
„Hess, madár!”
„Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam.”
Fekete volt, mint bogár:
Asszony ott sír: „mégis kár!
Hess, madár!” -
Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne’kűl;
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!
(1877. szeptember 26.)
|
