Egy magyar katolikus pap:

az antiszemitizmus a kereszténység önvédelmi küzdelme a zsidó hatalom ellen

Amint beszámoltunk róla, Federico Lombardi atya, vatikáni szóvivő Bernard Fellay püspöknek, a Szent X. Piusz Papi Testvériség vezetőjének zsidóságot a kereszténység ellenségének nevező kijelentésére válaszul úgy nyilatkozott, hogy „az antiszemitizmus minden formája nem keresztényi magatartás, és a katolikus egyháznak minden erejével küzdenie kell ellene", azonban se szeri, se száma azon egyházi megnyilvánulásoknak, amelyek ezzel ellentétesek. Közülük ezúttal egy magyar atyától, idézünk, aki részletesen is kifejtette, miért, hogy az antiszemitizmus a kereszténység önvédelmi küzdelme a zsidó hatalom ellen. Igen, nem A zsidók, hanem A ZSIDÓ HATALOM ellen, vagyis a cionizmus ellen. Mert mindenki, aki gondolkodik, tudja, csak legfeljebb nem mer bevallani: arról, hogy valaki zsidónak születik, nem tehet, de arról, hogy cionistává válik, igen.

Zimándy Ignác (1831-1903) honatya, pozsonyi gimnáziumi tanár és törökbálinti plébános, az Országos Antiszemita Párt képviselője, Ráth Ferenc képviselőtársával egy tizenkét fejezetből, száznegyvennyolc kérdésből álló „antiszemita káté” -t írt és adott ki 1884-ben „a magyar nép számára”, amelynek első fejezete második kérdésére – „miben áll az antiszemitizmus?” – így felelt: „A kereszténységnek önvédelmi küzdelmében a zsidó hatalom ellen.”

Igen, nem A zsidók, hanem A ZSIDÓ HATALOM ellen, vagyis a cionizmus ellen. Mert mindenki, aki gondolkodik, tudja, csak legfeljebb nem mer bevallani: arról, hogy valaki zsidónak születik, nem tehet, de arról, hogy cionistává válik, igen. S arra a kérdésre, jogosult-e ez a küzdelem ellene, így felelt:

„Teljes jogosultsága van napjainkban, midőn a zsidóság az egész világon szövetkezve tör a kereszténység ellen, s ezt leigázással fenyegeti. Közös feladata ez minden nem zsidó faj és vallású nemzetnek, minthogy a zsidóság ellenséges törekvése mindnyájuk leigázására és tönkretevésére irányul. De főképpen az általa leginkább gyűlölt kereszténység ellen tör, s azért elsősorban a keresztényeknek kell ezen harcban részt venniük.”

Aztán kitért arra az unos-untalan emlegetett ellenvetésre is, hogy mégis milyen alapon tehetnénk ezt, hiszen ugyebár Krisztus is azt parancsolja, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”: 

„Ez való, és ehhez is kell magát tartani minden kereszténynek, tehát az antiszemitának is. De igen helytelenül értelmezné e fönséges parancsot, aki felebarátjának túlságos, önző kívánatait saját létérdekeinek rovására teljesítené, mert úgy jobban szeretné felebarátját, mint önmagát, ezt pedig Krisztus urunk nem parancsolja. Nem is egyez az sehogy az Isten törvényével, hogy azoknak, akik vesztünkre törnek, még alkalmat szolgáltassunk, eszközöket nyújtsunk gonosz szándékuk végrehajtására. Sőt szoros kötelessége a kereszténynek tehetsége szerint a rossznak elkövetését akadályozni, meggátolni.”

Végül arra a kérdésre is válaszolt, hogy „kikre számíthat mégis legbiztosabban a nép zsidóellenes küzdelmében”:

„A papságra, tartozzék ez bármely keresztény vallásfelekezethez, minthogy a papok a nép között élvén, s ezzel folyton közvetlenül érintkezvén s ezzel folyton érintkezvén, leginkább tapasztalják azon erkölcsi és anyagi méreg rombolásait, mellyel a zsidók, egyrészt haszonleséséből, másrészt pedig vallási tévtanaik követelménye szerint, elözönlik a hálójukba kerített keresztényeket. Ezt a papságnak hivatásánál fogva nem szabad tétlenül néznie, hanem elengedhetetlen kötelessége, minden rendelkezésre álló törvényes eszközökkel arra törekednie, hogy a gondozására bízott keresztény nyájat a ragadozó farkasok fojtogatásaitól megóvja, s a felmerülő élethaláltusában erélyesen védelmezze.”

A vatikáni szóvivő bevezetőnkben idézett mondatával szembesülve kérdés persze, mennyire számíthat ebben a katolikus papságra, kiváltképpen vezetőire – nem is beszélve a protestáns lelkészekről és elöljáróiról, mint nálunk Fabiny Tamásról, aki 2011-ben Drezdában a 33. Kirchentag alkalmával egyenesen bűnnek nevezte az antiszemitizmust –, mindenesetre azért tény, vannak még Krisztusnak olyan szolgái, mint Fellay püspök, akik tudják, hogy az antiszemitizmus a kereszténység önvédelmi küzdelme a zsidó hatalom ellen. Igen, nem A zsidók, hanem A ZSIDÓ HATALOM ellen, vagyis a cionizmus ellen. Mert mindenki, aki gondolkodik, tudja, csak legfeljebb nem mer bevallani: arról, hogy valaki zsidónak születik, nem tehet, de arról, hogy cionistává válik, igen.

JELENTŐS SZEMÉLYEK TÖRÖKBÁLINTON

Emlékezés Törökbálint legnagyobb jótevőjére

Papi hivatásán kívül polgári kötelességét is teljesítette, amikor a község kulturális és gazdasági fellendítésén fáradozott. Az idegenforgalom érdekében is sokat tett. A pihenni vágyó fővárosiak számára kedvelt kiránduló- és üdülőhellyé tette a községet.

Elképzelései és tervei szerint szépült a község és épültek az utak. Nyári hétvégeken lófogatos locsolókocsik járták az utcákat, hogy minél nagyobb mértékben lekössék a port. Zimándy Ignác plébános 1831. április 26-án Radosocon (Szlovákia) született. Mint fiatal diák, az 1848-49-as szabadságharcban Kossuth Lajos oldalán harcolt, és súlyosan megsebesült. Miután leszerelt, folytatta tanulmányait. Először bencés novicius, aztán Székesfehérváron papnövendék volt. 1856. augusztus 17-én felszentelték, és még abban az évben Kis-Torbágyra helyezték. Egy évvel később, 1857-ben, káplánként jött először Törökbálintra.

Felettesei figyelmét nem kerülte el rendkívüli tehetsége, tudása és hivatásszerető buzgalma. Hatásos, ragyogó szentbeszédeivel, az egyházi ének megreformálásával, az iskolai oktatás és nevelés színvonalának emelésével, a község lakói iránti barátságos viselkedésével tűnt ki.

Szellemi és kulturális buzgalma nem kerülte el a budai kerületi főigazgató figyelmét sem és miután a fiatal, dinamikus káplán filozófiából, egyetemes és magyar történelemből, valamint hittanból tanári oklevelet szerzett, a budai főreáliskolába helyezte. Öt év múlva a pozsonyi felső gimnáziumba került tanárnak. Báró Eötvös József, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, Zimándy tehetségében bízva a besztercebányai főgimnáziumba helyezte át, hogy az ott elharapódzott pánszláv mozgalmakat ellensúlyozza. Az északkeleti magyar városban elért sikeres, foganatos és hazafiúi tevékenységének jutalmaként, Zimándyt a székesfehérvári megyéspüspök egyházmegyéjének tanfelügyelőjévé nevezte ki, majd hozzásegítette az 1873-ban elhunyt Hamza György községi plébános megüresedett hivatalának betöltéséhez.

Szinte magától értetődő volt hogy egy olyan személyiséget, mint Zimándy - aki a politika iránt nem volt közömbös és azokban a berkekben „a törökbálinti „Zimándy lgnác"-ként volt közismert -, 1884-ben országgyűlési képviselőnek választottak.

1900. őszéig áldásosán munkálkodott a községért. Miután egyik lábát amputálni kellett és fizikuma megrendült, a Nagy Öreg önként vonult nyugdíjba.

*

Zimándy Ignác iskola

Térképen

A Zimándy Ignác Általános Iskola a város egyik legimpozánsabb épületében működik. Az iskola épületét Zimándy Ignác (1872-től 1899-ig a falu plébánosa) építtette. Az épületbe a francia Notre Dame Apácarend költözött, s benne polgári leányiskolát működtetett, később a zsámbéki Keresztes Nővérek vették át a zárdát, s az iskola „Mária Oltalma Magyar Kir. Leánynevelő Otthon” néven elemi iskolaként végezte munkáját. 1950 után rövid ideig katonai laktanya volt az épületben, majd az általános iskolák szervezésekor újra iskolaként hasznosították, az új iskola felépítése után az „1. Sz. Általános Iskola” nevet kapta.

1991 tavaszán az iskola nevelői testületének javaslatára a település önkormányzata engedélyezte, hogy az iskola új neve „Zimándy Ignác Általános Iskola” legyen.

A felújításokat és átalakításokat követően – 2000-ben új tornacsarnok épült, 2001-ben díszburkolatú udvart és parkolókat alakítottak ki, 2002-ben az óvodaépület átalakításával a tantermek száma 5-tel nőtt – napjainkban már korszerűnek mondható, az oktató-nevelő munkát célszerűen szolgáló tantermekkel, szaktantermekkel rendelkező épület.

A zárda egykori kápolnája a rekonstrukciója után az iskola dísztermeként hasznosul, kiváló akusztikája révén hangversenyek rendezésére is alkalmas.

*

ANTISZEMITA-KÁTÉ

A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA.

SZERKESZTETTÉK ÉS KIADJÁK:

RÁTH FERENC,

a szempei Kerület országos képviselője, és

ZIMÁNDY IGNÁC,

plébános és a szenici ker. képv. jelöltje.

Ára 20 kr. Egyszerre megrendelt száz példánynak ára 12 frt.

BUDAPEST, 1884.

A „HUNYADI MÁTYÁS” I N T É Z E T  NYOMÁSA.

http://mtdaportal.extra.hu/books/Antiszemita_kate.pdf

*

Kossuth Lajos:

a magyar intelligencia és emigráció itélőszéke előtt

By Ignác Zimándy

http://books.google.hu

http://www.scribd.com/doc/116670381/Zimandy-Ignac-Kossuth-Lajos-a-magyar-intelligencia-es-emigracio-itel%C5%91szeke-el%C5%91tt