EPIKTÉTOS KÉZIKÖNYVECSKÉJE

vagyis

A STOIKUS BÖLCS
BREVIÁRIUMA

(folytatás)

XXX.

A kötelezettségeink
általában
a viszonyoktól függnek.
Valakinek az atyjáról van szó:
kötelessége róla gondoskodni,
neki mindenben engedelmeskedni
és elviselni, ha szidalmazza és megüti.

És ha gonosz az apa?
A természet nem a jó atyával fűz össze minket,
hanem az atyával, bármilyen is. –

A testvéred
igazságtalanul bánik veled?
Őrizd meg hozzá való viszonyodat,
és ne azt nézd, hogy ő mit csinál,
hanem azt, hogy
neked cselekvés közben a magatartásod
a természetnek megfelelő legyen.

Hiszen más nem árthat neked,
ha te nem akarod.
Csak akkor szenvedsz kárt,
amikor azt hiszed, hogy
másvalaki árt neked.
Meg fogod találni, hogy
mi a jó szomszéd, a polgár és a hadvezér kötelessége,
ha hozzászoksz a viszonyok figyelembevételéhez.


XXXI.

A jámborságot illetően
az istenekkel szemben
- tudnod kell –
az a legfontosabb, hogy
helyes véleményt alkoss róluk:
kétségtelenül léteznek
és mindent szépen és igazságosan kormányoznak,
neked pedig azt parancsolják, hogy
engedelmeskedj nekik,
nyugodj meg mindenben, ami történik,
jó szívvel alkalmazkodj a helyzethez,
mert a legjobb belátással intézik sorsunkat.
Ha így jársz el,
sohasem káromolod majd az isteneket,
és nem panaszkodol, hogy nem törődnek veled.

Ez azonban
csak úgy történhetik meg,
ha a jó és a rossz fogalmát
eltávolítod azoktól a dolgoktól,
amelyek nincsenek hatáskörünkben,
és csak azokra a dolgokra alkalmazod,
amelyek hatalmunkban vannak.
Ha ugyanis az előbbiek közül
valamit jónak vagy rossznak tartasz,
akkor elkerülhetetlen, hogy
ne szidalmazd és ne gyűlöld azokat,
akik miatt nem érted el,
amire törekedtél,
vagy nem kívánt helyzetbe bonyolódtál.

Minden élőlény
úgy van teremtve, hogy
az ártalmasnak látszó dolgokat és azok okait
kerülje és távoltartsa magától,
az előnyös dolgokat és okaikat viszont
keresse és csodálja.

Lehetetlen tehát, hogy
valaki, aki úgy érzi, hogy
ártalmára voltak,
örüljön annak,
ami véleménye szerint a kárt okozta,
éppenúgy,
ahogy lehetetlen magának a kárnak örülni.

Ezért van az, hogy
a gyerek az édesapját is szidja,
ha nem ad neki olyasmiből,
ami véleménye szerint jó.

Polyneikést és Eteoklést
az állította szembe egymással, hogy
balgán a zsarnokuralmat is valami jónak tartották.
Ilyen balga hit miatt
káromolja az isteneket a földműves,
a tengerész és a kereskedő,
meg azok is,
akik elveszítik a feleségüket vagy a gyermeküket,
mert a jámborság is csak addig tart,
ameddig a kedvező helyzet.

Aki tehát
úgy igyekszik
megkívánni és kikerülni a dolgokat,
ahogy azt valóban kell,
egyúttal istenfélelemre is törekszik.

Kötelesek vagyunk ősi szokás szerint
tiszta szívvel, nem gondtalanul és nem közönyösen, esetenként ital- és égőáldozatot bemutatni
és a termés zsengéjét felajánlani;
ne legyünk ebben fösvények,
de ne lépjük túl anyagi tehetségünket.


XXXII.

Ha jóslathoz fordulsz,
ne felejtsd el, hogy
te nem tudod, hogy mi fog történni,
és azért jöttél a jóshoz, hogy tőle kérdezd meg.
Azt azonban, hogy milyen lesz,
már érkezésedkor is tudod,
ha filozófus vagy:
ha olyasvalami, ami nincsen hatalmunkban,
akkor bizonyos, hogy se nem jó, se nem rossz.

Ne hozz magaddal a jóshoz
sem törekvést, sem ellenszenvet.
Ne remegve,
hanem azzal a meggyőződéssel lépj elébe, hogy
bármi is történjék,
közömbös rád nézve,
és közelebbről nem érdekel.

Bárhogy alakul is a helyzet,
lesz rá módod, hogy szépen viselkedj,
ebben senki sem akadályozhat meg.
Bátran,
mint meghitt tanácsadókhoz lépj az istenek elé.
Később viszont,
amikor már megkaptad a tanácsot,
ne felejtsd el, hogy
milyen tanácsadókhoz fordultál,
és kikkel szemben engedetlenkedsz,
ha nem hallgatsz szavukra.

Csak olyan ügyekben fordulj jóslatokhoz,
amint Sókratés helyesnek tartotta,
amelyekben vizsgálódásunk a kimenetelre irányul,
és
sem az értelem,
sem bárminő más mód
nem nyújt lehetőséget
a kérdéses ügy átlátására.

Így például,
amikor veszélyes helyzetben
segítened kell a barátodon vagy a hazádon,
nem kell jóslatot kérned, hogy melléjük állj-e.

A jós talán azt mondja, hogy
az áldozati jelek rosszat mutatnak,
ami nyilvánvalóan halált,
valamelyik testrész elvesztését
vagy száműzetést jelent.

Az értelem azonban azt követeli, hogy
ezek ellenére is állj a barátod mellé
és a veszélyben légy oltalmára a hazádnak.
Engedelmeskedj az igazibb jósnak,
Apollónak,
aki kikergetett a templomából egy embert,
mert nem sietett a barátja segítségére,
amikor meggyilkolták.


XXXIII.

Tűzz magad elé
egy jellemet és mintaképet,
és tartsd magad hozzá,
akár egyedül vagy,
akár az emberek között.

Legtöbbször hallgass
és csak a fontos dolgokról beszélj,
de azokról is keveset.
Egyszer-egyszer,
ha a körülmények kívánják, beszélgethetsz,
de nem közönséges dolgokról;
nem a gladiátorokról,
a lóversenyekről, az atlétákról,
de még csak az ételekről és italokról sem,
amelyekről általában beszélgetni szoktak;
elsősorban azonban a személyek gáncsolásától,
dicsőítésétől és összehasonlításától tartózkodj.

Ha módodban áll,
irányítsd szavaiddal
a jelenlevők társalgását olyasmire,
ami illik,
de ha történetesen egyedül vagy idegenek között,
akkor hallgass.

Ne nevess sokat,
ne nevess ki sok dolgot,
ne nevess féktelenül.

Ha lehet,
teljesen hárítsd el az esküdözést;
ha nem lehet,
akkor kerüld el, amennyire csak tudod.

Kívülálló,
közönséges emberekkel ne lakomázz együtt.
Ha mégis úgy hozzák a körülmények,
tökéld el magadban, hogy
semmiképpen sem süllyedsz le
a közönséges ember színvonalára.
Jegyezd meg,
ha egy trágár alak van a jóbarátok között,
akkor elkerülhetetlen, hogy
más is bemocskolja magát,
aki vele tölti az idejét,
még akkor is, ha különben tisztalelkű.

Testednek
csak
a feltétlenül szükséges dolgokat szerezd meg,
táplálékot, italt, ruházatot, lakást és személyzetet.
A külső díszt és a fényűzést teljesen kerüld.

A nemi érintkezéstől a házasság előtt,
amennyire csak tudsz, tartózkodj.
Aki pedig él vele, csak úgy tegye,
ahogy a törvény engedi.
A magad részéről azonban
ne kellemetlenkedj és ne gáncsold azokat,
akik nem tartózkodnak tőle.
Azt se hozd fel folyton, hogy te tartózkodó vagy.

Ha visszamondják neked, hogy
valaki rossz híreket terjeszt rólad,
ne védekezz a rágalmakkal szemben,
hanem ezt jegyezd meg:
"Bizonyára nem ismeri a többi hibámat,
mert különben nemcsak ezeket mondta volna."

Ne járj túl sokat színházba.
Ha alkalomadtán mégis ott vagy,
akkor úgy tűnjék, hogy
semmi más nem izgat, csak önmagad.

Olyannak kívánd tehát
az események alakulását,
ahogy éppen történnek,
annak a győzelmét kívánd,
aki valóban győz,
így semmi sem lesz nyomasztó számodra.

A kiabálástól,
a tetszést nyilvánító nevetéstől
és a túlságos megindulástól
feltétlen tartózkodj.

A távozás után
ne beszélgess túl sokat
a színpadon történtekről,
kivéve ha a saját épülésedre szolgál.
Abból ugyanis kitűnnék, hogy
csodáltad a látványosságot.

Ötletszerűen
és
egykönnyen
ne járj előadásokra.
Ha mégis ott vagy,
viselkedj komolyan, nyugodtan
és ne légy terhére senkinek.

Amikor beszélgetni készülsz valakivel,
különösen olyan emberrel,
akit fölötted állónak tartanak,
képzeld el,
hogyan viselkedett volna
hasonló körülmények között
Sókratés vagy Zénón;
így nem hibázod el a helyzethez illő viselkedést.

Ha a hatalmasok közül mégy valakihez,
képzeld el,
hogy nem fogod otthon találni,
hogy csukva lesz a kapu,
hogy az orrod előtt becsapják az ajtót,
vagy hogy nem fog veled törődni.
Ha ezek ellenére is kötelességednek érzed,
hogy meglátogasd,
eredj el hozzá
és viseld el, bármi történik,
de semmiképpen se hajtogasd utána magadban,
hogy nem volt érdemes.
Ez közönséges emberre vallana
és azt jelentené, hogy
függsz a külső eseményektől.

Társaságban
ne emlegesd
sokszor és mértéktelenül
a saját tetteidet és kalandjaidat:
neked kellemes
visszaemlékezni a kiállott veszélyekre,
a többieknek azonban nem esik jól
mindig azt hallani, hogy mik történtek veled.

Ne igyekezz nevetést kelteni,
mert az ilyen viselkedés
közönséges modorra
és egyszersmind arra is vezethet, hogy
embertársaink megbecsülését elveszítjük.

Ocsmány beszélgetésekbe
bocsátkozni is veszélyes.

Ha előfordul veled ilyesmi,
ha a körülmények engedik,
utasítsd rendre, aki túlment a mértéken;
ha nem lehet,
akkor hallgatással, elpirulással
vagy kedvetlen arckifejezéssel
nyilvánítsd ki, hogy nincs ínyedre a beszélgetés.


XXXIV.

Ha valamilyen
élvezetnek a képzete megragadott,
akkor vigyáznod kell, mint a többi dolgokban is,
hogy magával ne rántson:
hadd várjon az ügy, halaszd el későbbre.

Azután mérlegeld mind a két időpontot:
azt, amelyben kedved fog telni az élvezetben,
és azt is, amikor az élvezet után később
megbánást érzel,
és szemrehányást teszel majd magadnak.

Ez utóbbiakkal állítsd szembe, hogy
mennyire fogsz örülni,
és mennyire fogod magad dicsérni,
ha tartózkodó maradtál. –
Ha mégis alkalmasnak látszik
a dologgal foglalkozni,
vigyázz, hogy
le ne győzzön a dolog
vonzó, kellemes, csalóka oldala;
állítsd vele szembe,
mennyivel jobb az a tudat, hogy
győzelmet arattál felette.


XXXV.

Ha belátod, hogy
valamit meg kell tenned,
tedd meg és ne kerüld azt, hogy
cselekvés közben lássanak,
még akkor sem,
ha a tömeg
egészen más véleményt alkot majd az ügyről.
Ha ugyanis nem helyesen cselekednél,
akkor magát a tettet kerüld el;
de ha helyesen teszel,
akkor mit félsz az igazságtalan támadásoktól?


XXXVI.

Ahogy ezek a mondatok:
"Nappal van" és "Éjtszaka van",
kitűnőek szétválasztó ítélethez,
de összekapcsoló ítélethez nem alkalmasak,
ugyanúgy a testnek hasznos ugyan,
ha a nagyobb részt vesszük ki a tálból,
viszont
a lakománál szokásos illem szempontjából,
amelyet be kell tartani,
nagyon csúnya dolog.

Ha tehát valakinél étkezel,
ne felejtsd el, hogy
nemcsak azt kell nézned,
milyen értéke van az előtted levő ételnek a testre,
hanem azt is, hogy
a vendéglátóval szemben megőrizd az illendőséget.


XXXVII.

Ha olyan szerepet vállalsz,
amely az erődet túlhaladja,
akkor egyrészt ebben is kudarcot vallasz,
másrészt pedig azt is elszalasztod,
amelyet képes lettél volna betölteni.


XXXVIII.

Ahogy séta közben vigyázol arra,
hogy ne lépj szögbe,
vagy hogy ki ne ficamodjék a lábad,
ugyanígy ügyelj arra, hogy
ne tégy kárt önmagad irányító szellemében.
Ha minden ügyben tekintettel leszünk erre,
akkor biztosabban foghatunk a munkánkhoz.


XXXIX.

A vagyonszerzés mértéke
mindenkinek a saját testének a szükségletei,
úgy ahogy a cipő mértéke a láb.
Ha megmaradsz e mellett,
akkor megtartod a helyes mértéket;
de ha túllépsz rajta,
akkor szükségszerűen lecsúszol a lejtőn.
Úgy van ezzel is, mint a lábbelivel:
ha a lábadat illetően túlmégy a mértéken,
akkor előbb aranyozott,
azután bíborszínű,
végül hímzett cipőd lesz;
ha egyszer túllépünk a mértéken,
nincs többé határ.


XL.

A nőket
a férfiak
14 éves koruktól kezdve úrnőnek szólítják.
Látják mármost, hogy
semmi más lehetőségük nincs,
csak az, hogy feleségül mehetnek a férfiakhoz,
elkezdik tehát magukat csinosítgatni
és minden reményüket abba vetik.
Érdemes tehát megértetni velük, hogy
semmi másért nem becsüljük meg őket,
hanem csak azért,
ha szerényeknek és szemérmeseknek mutatkoznak.


XLI.

Az együgyűség jele
állandóan a testtel foglalkozni;
mindig tornázni,
sokat enni, sokat inni,
sokat menni félre, szeretkezni.
Ezeket mellékesnek kell tartanunk,
minden gondunkat a szellemünkre kell fordítanunk.


XLII.

Ha valaki rosszul bánik veled,
vagy rosszat mond rólad,
emlékezz erre:
abban a hiszemben teszi vagy mondja, hogy
alapja van rá.
Ő csak aszerint cselekedhet,
ahogy neki, - nem pedig neked, - helyesnek látszik;
ha pedig hamis a véleménye,
az neki árt,
mert tévúton halad.

Ha valaki
egy helyes mondatösszetételt
hamisnak tart,
az nem a mondatösszetételnek árt,
hanem annak, aki tévedett.

Ha ebből indulsz ki,
nem fogsz haragudni a rágalmazódra.
Bármit mond, jegyezd meg:
"Neki úgy tűnt igaznak."


XLIII.

Minden dolgot
két oldalon lehet megfogni:
az egyik oldalon lehet vinni,
a másik oldalon nem.

Ha a testvéred igazságtalan hozzád,
ne arról az oldalról fogd meg a dolgot, hogy
igazságtalan;
mert
ezzel a megfogással
nem lehet a dolgot "hordani".
Inkább arról az oldaláról fogd meg, hogy
a testvéred,
és veled együtt nevelkedett;
így az elviselhető részén nyúlsz a dologhoz.


XLIV.

Belső ellentmondás van
az ilyen kijelentésekben:
"Én nálad gazdagabb, tehát kiválóbb vagyok",
vagy pedig:
"Szebben tudok szónokolni,
tehát kiválóbb vagyok nálad".
Helyesebbek az ilyen mondások:
"Gazdagabb vagyok,
tehát vagyonom értékesebb, mint a tied",
vagy pedig:
"Jobban szónokolok nálad,
tehát szónoklatom jobb, mint a tied".
Te azonban nem vagy sem vagyon, sem szónoklat.


XLV.

Gyorsan mosakszik valaki?
Ne mondd rá, hogy rosszul,
hanem csak azt, hogy gyorsan.
Ha valaki sok bort iszik,
ne mondd, hogy rosszul cselekszik,
hanem csak azt, hogy sokat iszik.
Mielőtt a szándékát megvizsgálod,
honnan tudnád, hogy helytelenül cselekszik-e?
Így nem fog veled előfordulni, hogy
más lesz,
amiről kézzelfogható észrevételeid származnak,
és más, amit helyeselsz.


XLVI.

Sohase mondd magadról, hogy
filozófus vagy,
és közönséges emberek közt
ne fecsegj sokat az elveidről.
Inkább cselekedj az elveid szerint.
A lakománál például ne magyarázd,
hogyan kell enni, hanem egyél úgy, ahogy kell.

Emlékezz arra, hogy
Sókratés minden szempontból
annyira tartózkodott a feltűnéstől, hogy
azok keresték fel,
akik az ő révén akartak filozófusokkal összekerülni.
Sókratés oda is vezette őket a többi filozófushoz.
Olyan könnyen el tudta viselni, hogy
tekintetbe sem vették.

Ha közönséges emberek között
valamilyen bölcseleti elv kerül szóba,
akkor általában hallgass,
mert nagy a veszély, hogy
elhamarkodottan kiadod azt,
amit még meg sem emésztettél.

Mikor valamelyikük
megjegyzi rólad, hogy
semmit sem tudsz,
s ez nem bosszant téged,
akkor tudhatod, hogy
már a bölcsesség kezdetén vagy.

Hiszen a juhok sem
viszik oda a pásztorukhoz a füvet
megmutatni, hogy mennyit ettek,
hanem a takarmányt belülről megemésztve
kívül gyapjút és tejet adnak.
Te se a bölcseleti elveid
fitogtasd az avatatlanoknak,
hanem azok megemésztése után tetteket mutass.


XLVII.

Ha egyszerűségre szoktattad a tested,
ne hencegj vele,
s ha vizet iszol,
ne mondd el minden alkalommal, hogy
te csak vizet iszol.
Ha edzeni akarod magad a küzdelmekre,
magadban csináld, ne a kívülállók előtt.
Ne ölelgesd a szobrokat,
hanem amikor nagyon szomjas vagy,
végy a szádba hideg vizet
s utána köpd ki újból,
de ne beszélj ezekről senkinek.


XLVIII.

A mindennapi ember
álláspontja és jellemző vonása az, hogy
sohasem önmagából vár hasznot vagy kárt,
hanem a külső dolgoktól.

A filozófus
magatartása és jellegzetessége viszont az, hogy
minden hasznot vagy kárt önmagából vár.

A bölcsességben előrehaladó embert jellemzi, hogy
senkit sem ócsárol,
senkit sem dicsér,
nem vádaskodik
és nem panaszkodik,
sohasem beszél úgy magáról,
mint aki számít és tud valamit;
ha nehézségekbe és akadályokba ütközik,
önmagát okolja.

Ha dicsérik,
önmagában kineveti azt, aki dicséri,
s ha ócsárolják, nem védekezik.
Óvatosan járkál, mint a beteg,
mert óvakodik attól, hogy
a meggyógyult tagokat megmozdítsa,
mielőtt megerősödnek.

Az ilyen ember
a törekvést teljesen kiküszöbölte magából;
ellenszenvét pusztán
azokra a természetellenes dolgokra irányította,
amelyeken tudunk változtatni.
Ösztönének
minden irányban csak mértékkel enged;
azt pedig semmibe sem veszi, hogy
együgyűnek és tudatlannak tartják.

Összefoglalva:
úgy ellenőrzi magát,
mint az ellenségét,
vagy mint az olyat, aki hurkot vet neki.


IL.

Amikor valaki azzal kérkedik, hogy
ismeri és magyarázni tudja Chrysippos műveit,
jegyezd meg magadban:
"Ha Chrysippos nem írt volna homályosan,
ennek nem volna semmije, amivel kérkedhetnék."

De mire törekszem én?
Arra, hogy megismerjem és kövessem a természetet.
Keresem tehát, hogy ki tanít meg erre;
ha hallom, hogy Chrysippos,
akkor hozzá fordulok.
Ámde nem értem meg az írásait.
Keresek tehát egy magyarázót.
Mindeddig nincs a dologban semmi rendkívüli.
Ha már találtam magyarázót,
akkor hátra van még, hogy kövessem a tanácsait.
Egyedül ez a nagy dolog.
Ha csak magát a magyarázatot csodálom,
filozófus helyett grammatikus lettem,
azzal a különbséggel, hogy
nem Homérost, hanem Chrysippost olvasom. –
Még inkább el kell pirulnom,
ha valaki azt mondja:
"Olvass fel nekem Chrysipposból",
és én nem tudok a szavakhoz hasonló,
velük összhangban levő tetteket felmutatni.


L.

Ami a tanítás,
ahhoz úgy ragaszkodj, mint a törvényekhez,
mintha az istenek ellen vétenél, ha megszeged.
Arra viszont, amit esetleg rólad mondanak,
ne adj semmit; az már nem tartozik rád.


LI.

Mennyi ideig halogatod még azt, hogy
a legigazibb javakra méltónak tekintsd magad,
és semmilyen tettedben ne lépd át az ész útmutatásait?

Megtanultad azokat a bölcseleti elveket,
amelyek szerint élned kell,
és te ezt az irányt választottad.
Milyen tanítómesterre vársz még, hogy
rábízd tenmagad megjavításának a munkáját?

Nem gyerek vagy már,
hanem felnőtt férfi.
Ha még most is gondtalan és könnyelmű vagy,
és egyre-másra halogatod,
újabb és újabb határnapokat tűzöl ki arra, hogy
attól kezdve már törődni fogsz sajátmagaddal:
akkor észre sem fogod venni,
hogy sohasem haladsz előre,
hanem életedben és halálodban
mindig közönséges ember maradsz.

Tartsd végre méltónak magad arra, hogy
úgy élj, mint érett ember,
aki bölcsességre törekszik!
Mindaz, amit legfőbb jónak látsz,
áthághatatlan törvény legyen a számodra;
ha valami küzdelmes vagy kellemes,
dicső vagy gyalázatos kerül elébed,
jusson eszedbe, hogy itt a küzdelem ideje,
most kezdődnek az olympiai versenyek
és nem lehet őket többé elhalasztani:
egy nap alatt,
egyetlen tettel
elveszted vagy megmented előrehaladásodat.

Sókratés
úgy lett tökéletes, hogy
mindenben, bármi került elébe,
semmi másra nem figyelt,
csak az értelem szavára.
Neked is, bár még nem vagy Sókratés,
úgy kell élned, mintha Sókratés akarnál lenni.


LII.

A filozófia
első és legfontosabb része az,
amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól;
például az, hogy nem szabad hazudni.

A filozófia
második része
a bizonyításokat tartalmazza:
miért nem szabad hazudni?

A harmadik rész
az előzőeknek alapvetésül és megvilágosításul szolgál.
Miért bizonyítás ez? - kérdezi.
Mi a bizonyítás?
Mi a következtetés?
Mi az ellentmondás?
Mi az igaz és mi a hamis?

A harmadik rész tehát a második rész miatt szükséges.
A második pedig az első miatt.
A legfontosabb azonban,
amivel mindig foglalkoznunk kell, az első rész.

Mi viszont fordítva csináljuk.

A harmadik résszel töltjük időnket,
és minden buzgalmunk ebben merül ki.
Az első résszel egyáltalán nem törődünk.
Így történik, hogy hazudozunk ugyan,
de annak a bizonyítási módja, hogy
nem szabad hazudni,
kéznél van nekünk.


LIII.

Minden eshetőségre kéznél legyenek a következők:

"Vezess, Zeus, és Te, Végzet,
bárhová is szántatok engem.
Zúgolódás nélkül követlek benneteket.
Ha nem akarnék, gyáva volnék
és mégis engedelmeskednem kellene."

"Aki a kényszerűségnek
méltó módon aláveti magát,
az bölcs előttünk, és tudja az istenek akaratát."

"De Kriton,
ha úgy tetszik az isteneknek,
történjék úgy."

"Anytos és Melétos
megölhetnek,
de ártani nem tudnak nekem."

p.s.:

TARTALOM