Egy pap, aki élesen elutasította a bolsevizmust és a liberalizmust

1979. december 4-én hunyt el Rómában (az 1893. december 8-án Debrecenben született) Nyisztor Zoltán pápai prelátus, 1945 előtti és utáni közéletünk mára csaknem teljesen elfeledett, avatott tollú pap-újságírója, szerkesztője, aki szatirikus-ironikus tollával országszerte hatalmas feltűnést keltett, nemzeti sorskérdéseinkben való határozott iránymutatásaival élesen elutasította a bolsevizmust és a liberalizmust, ugyanakkor nem egyszer élesen bírálva két világháború előtti és utáni köz- és egyházi életünket. Azok közé tartozott, akik életünk végső kérdéseiben nem ismernek pardont, akik sohasem úsznak az árral, akik számára a kimondott vagy leírt igen igen és a nem nem mindhalálig, akik egyszerre büszkék magyar és keresztény mivoltukra, ezért engesztelhetetlen ellenfelei mindenkor a világmegrontó erőknek, legfőképpen a bolsevizmusnak és a páholyuralomnak, akkor is, ha az ellenük való harcról éppen az Örök Városban sem akartak már tudni. Elmondható tehát róla, hogy igazi krisztusi magyar arcél volt.

Róla is elmondható, ami szerinte mesterére, a jezsuita Bangha Béláról, a „sajtóapostol”-ról, hogy „Isten őt inkább hatalmas külső munkák elvégzésére alkalmas apostolnak, mint a csak vagy elsősorban a lelkieknek élő szentnek hívta”, akinek ennélfogva „külső magatartásában több volt az emberi, mint az aszkétikus vonás: másvallású társaságban harangszóra esetleg nem vetett keresztet vagy mondta el föltétlenül az Úrangyalát, de viszont feltétlenül visszaverte azt, aki vallásilag nem helytállót vagy támadó dolgot kockáztatott meg”.

Ennek jeleként az aktív lelkipásztorkodás helyett az újságírást, lapszerkesztést választotta már indulásakor, így a „Magyarság”, a „Nemzeti Újság” főmunkatársaként és különösen is a „Magyar Kultúra” szerkesztőjeként szatirikus-ironikus tollával országszerte hatalmas feltűnést keltett, nemkülönben a Mussolini Itáliájában katolikus hitre tért, emiatt a cionisták által meggyűlölt Giovanni Papini „Góg” című vallomásainak magyarításával, Magyar Góg című, a bolsevizmust parodizáló kötetével, végül római emigrációjában megjelent emlékirataival.

Bangha Bélához hasonlóan felismerte, mennyire nem elegendő a templomi lelkipásztorkodás, mennyire fontos mellette a nemcsak a tételes hitigazságokat, hanem a legtöbbször a legelemibb etikai normákat sem ismerők szellemi istápolása, Mikszáth Kálmán „Gavallérok” című regényének felismerésével hirdetve, hogy „amelyik ország kiadja a kereskedelmét és a sajtót a kezéből idegeneknek, az elvész: most nem az a nemzeti teendő többé: a zászlót kicsavarni a török kezéből, hanem az írótollat kicsavarni a zsidó gyerekek kezéből!”

Római száműzetésében megjelent memoárjai (Vallomások magamról és kortársaimról, Ami a Vallomásból kimaradt) irodalmunknak alighanem csak Szabó Dezső „Életeim”-jéhez hasonlítható kordokumentuma, amelyben országunk két világháború közti felemás szellemi, társadalmi és gazdasági állapotáról a megszokottól teljesen eltérő képet rajzolt, ugyanakkor korántsem csak közismert nemzetrontóinkról, hanem politikai elitünk hatalmukat lehetővé tevő mulasztásairól s keresztény közéletünk marionettfiguráiról is kertelés nélkül vallott.

Kiderül belőlük, mennyire nem volt sem patyolatfehér, sem szurokfekete két világháború közötti negyedszázadunk, mennyire színlelt volt az 1920-as évek „keresztény kurzusa”, mennyit ártott a „kérlekalássamos-urambátyámos” cím- és rangkórság, a szociális kérdés, mindenekelőtt a birtokpolitika rendezetlensége, a bolsevizmus terjeszkedése mértékének fel nem ismerése, miként ment végbe országunk megszállása általuk, végül a közfelfogástól eltérően mennyire mások voltak emberként és politikusként egyesek, mint Szálasi Ferenc. 

Azok közé tartozott, akik életünk végső kérdéseiben nem ismernek pardont, akik sohasem úsznak az árral, akik számára a kimondott vagy leírt igen igen és a nem nem mindhalálig, akik egyszerre büszkék magyar és keresztény mivoltukra, ezért engesztelhetetlen ellenfelei mindenkor a világmegrontó erőknek, legfőképpen a bolsevizmusnak és a páholyuralomnak, akkor is, ha az ellenük való harcról éppen az Örök Városban sem akartak már tudni. Elmondható tehát róla, hogy igazi krisztusi magyar arcél volt.

*

Nyisztor Zoltán (Debrecen, Hajdú vm., 1893. dec. 8.-Róma, Olaszo., 1979. dec. 4.): pap, író, újságíró, szerkesztő. - A gimn-ot Máramarosszigeten, Ungvárt és Szatmárnémetiben végezte. Teol-t Szatmárnémetiben, 1911. XI. 1: a római CGH-ban és 1915. V-1919: a háború miatt Innsbruckban tanult. 1913: Rómában bölcs. dr. 1917: pappá szent. Hazatérve Szatmárnémetiben 1919: ppi titkár, 1920-21: teol. tanár, 1921. V: megalapította a Kat. Életc. hetilapot. Kiutasították, 1924: Bp-re került, a gellérthegyi sziklakpna lelkésze, a SZIT lektora és naptárszerk-je, legényegyleti eln. →Bangha Bélával missziós körúton járt D-Amerikában. Újságírói pályája A Szív c. hitburgalmi lapnál kezdődött. 1925: a Magyarság c. lap róm. tudósítója, 1926-44: a M. Kultúra szerk-je majd fel. szerk-je, főmunk. volt azEgyh. Lapoknak, 1931-33: jelentős részt vállalt a Kat. Lex. 1-4. köt. szerk-ében, 1937-44: a Nemz. Újság munk., s az Új Nemzedék vezércikkírója, valamint a M. Kurír szerk-je. Tanulm-okat, útirajzokat publikált. Bangha Béla és →Mihalovics Zsigmond mellett az 1938. évi →Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus fő szervezője volt. 1945-46: mind a magyar államvédelmi hatóság, mind a szovjet biztonsági szervek letartóztatták. Szabadulván Olaszo-ba menekült. A vatikáni sajtóirodában kapott munkát, majd káplán Madridban. 1946: kivándorolt D-Amerikába, Kolumbiában kórházi lelkész, majd az őserdőben misszion., egy bogotai pléb-n kp. és a ném. középisk. tanára, 1954: magyar lelkész Caracasban (Venezuela). 1961: Rómában telepedett le, írásaiból élt. A római Kat. Szle, a müncheni Új Eu., a kanadai Magyarság, a youngstowni Kat. M-ok Vasárnapja és a londoni Hídfő c. lapok állandó munk., kv-ei nagyrészt visszaemlékezések. - M: A szociális kérdés. Szatmárnémeti, 1919. - Bapt-k és adventisták. Bp., 1925. (Ker. kis kvtár 9.) - Szekták Mo-on. Uo., 1926. (uaz 14.) - Modern babonák. Uo., 1926. (uaz 19.) - Szentek egyessége. Imakv. halottaink segítésére és az élők vigasztalására. A 240. ol. kiad. után m-ra átd. Uo., 1926. - Bapt-k. Uo., 1927. (A m. nép kvtára 3.) - Nazarénusok. Uo., 1927. (uaz 9.) - Adventisták. Uo., 1927. (uaz 10.) - Üdvösség gyöngyei. Imádságoskv. kat-ok számára. Írta Cséplő István. Átd. Uo., 1927. - Az Üdvhadsereg. Uo., 1928. (A m. nép kvtára 15.) - Millenisták v. bibliakutatók. Uo., 1928. (uaz 16.) - Neumann Teréz, a stigmatizált. A konnersreuthi események tud. megvilágításban. Uo., 1929. - Borromei Szt Károly élete. Írta Cesare Orsenigo. Ford. Uo., 1929. (Szentek országa 19.) - Góg. Írta Giovanni Papini. Ford. Uo., 1933. - Zsidóság, kerség, germánság. Ádventi beszédek. Írta Michael Faulhaber. Ford. Uo., 1934. - Felhőkarcolók, őserdők, hazátlanok. D-amerikai útiképek. Uo., 1935. - Mandarinok, kulik és misszion-ok. Uo., 1937. - Emlékbeszéd a dr. Wolkenberg Alajos... tiszt-ére tartott első emlékvacsorán. Szekszárd, 1938. -Kalandozás a Balkánon. Uo., 1940. - A szekták. Közös köt-ben: Nagy Miklós: Az Egyház c. művel. Uo., 1940. (Actio Catholica 68.) - Bangha Béla élete és műve. Bp., 1941. - A család méltósága és jogai. Uo., 1943. (Actio Catholica 109.) - Az AC tíz éve Mihalovics Zsigmond beszédeinek és írásainak tükrében. Összeáll. Uo., 1943. - A munka méltósága és jogai. Uo., 1943. (uaz 110.) En las garras del espionaje ruso. Madrid, 1951. -Extranjero en la casa cural. Bogota, 1956. - Ötven esztendő. Századunk kat. megújulása. Bécs, 1962. - Vallomások magamról és kortársaimról. Róma, 1969. - Ami a Vallomásból kimaradt. Uo., 1971. - Idegenek az idegenben. München, 1973. - Jézus földi élete. Uo., 1975. - A dzsungel indiói. (Visszaemlékezések) Torontó, 1978. - →JustBélával és →Lippay Lajossal szerk. 1937-től a Magyar katolikus írók kv-ei sorozatot. - Szatmárnémetiben 1921. V-1924. II: a Kat. Élet vasárnapi, 1955-64: a caracasi Kat. Értes. és 1966. VII-1968. XI: a párizsi Sorsunk c. lap fel. szerk-je és laptul. kiadója. Bo.Gy.-88

Veress II:287. - Ker. m. közél. alm. II:766. - Monoki 1941:91. - Prominent Hungarians.München, 1966:217; London, 1973:300. (*dec. 25!); 1979:344. (*dec. 25!) - NagyTöhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek. Buenos Aires, 1967. - CGH Kat. 1968. -Mildschütz 1977:321. - Önéletr. (1978. III.) -Szolg. 1980. 45:100. - Gulyás XIX:662.

*

*

Nyisztor Zoltán

Ötven esztendő

mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK)

– a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza – állományában.

Bővebb felvilágosításért és a könyvtárral kapcsolatos legfrissebb hírekért

látogassa meg a http://www.ppek.hu internetes címet.

http://www.ppek.hu/konyvek/Nyisztor_Zoltan_Otven_esztendo_1.pdf

Tartalomjegyzék

Impresszum................................................................................................................................2

Tartalomjegyzék ........................................................................................................................3

Előszó.........................................................................................................................................5

Bevezetés...................................................................................................................................8

Előzmények................................................................................................................................9

Álló vizek...............................................................................................................................9

De a vizek megmozdulnak...................................................................................................14

Amíg a katolikus sajtó eljutott odáig ...................................................................................19

A hódítók .................................................................................................................................22

Prohászka Ottokár................................................................................................................22

Bangha Béla.........................................................................................................................30

Tóth Tihamér .......................................................................................................................37

Glattfelder Gyula .................................................................................................................41

Schütz Antal.........................................................................................................................45

Bíró Ferenc...........................................................................................................................47

A hódítók nyomán....................................................................................................................50

Gróf Majláth Gusztáv Károly ..............................................................................................50

Mészáros János ....................................................................................................................50

Sík Sándor............................................................................................................................52

Schwartz Elemér..................................................................................................................53

Mihalovics Zsigmond ..........................................................................................................53

Böle Kornél..........................................................................................................................54

Buttykay Antal.....................................................................................................................55

Kovács Sándor .....................................................................................................................56

Szeghy Ernő.........................................................................................................................56

Oslay Oswald.......................................................................................................................56

Zadravetz István...................................................................................................................57

Marczell Mihály...................................................................................................................57

Kosztersitz József.................................................................................................................57

Ákos Ferenc .........................................................................................................................57

Akik utánuk következtek .........................................................................................................58

Közi-Horváth József ............................................................................................................58

Varga László ........................................................................................................................58

Hunya Dániel .......................................................................................................................58

Szunyogh Xavér...................................................................................................................59

Kerkai Jenő ..........................................................................................................................59

Halász Pius...........................................................................................................................59

Magyarok a pogány missziókban.............................................................................................60

Virágba borulnak a szerzetesrendek ........................................................................................61

Világi apostolok.......................................................................................................................63

Gróf Apponyi Albert............................................................................................................63

Gróf Zichy Nándor...............................................................................................................64

Wolff Károly........................................................................................................................66

Esterházy Miklós Móric.......................................................................................................67

Huszár Károly ......................................................................................................................67

Czettler Jenő.........................................................................................................................68

Krüger Aladás......................................................................................................................68

Bernolák Nándor..................................................................................................................68

Egyéb tekintélyes világi apostolok ......................................................................................68

A politika a katolikus restauráció szolgálatában......................................................................71

Molnár János........................................................................................................................71

Giesswein Sándor.................................................................................................................72

Vass József...........................................................................................................................73

Ernst Sándor.........................................................................................................................75

Áttörés a sajtóban.....................................................................................................................76

A restauráció tárgyi eszközei...................................................................................................78

Katolikus akció Magyarországon ........................................................................................78

Katolikus nagygyűlések.......................................................................................................78

Katolikus Népszövetség.......................................................................................................79

Keresztény-szocialista mozgalmak......................................................................................81

Szociális Misszió Társulat ...................................................................................................81

Szociális Testvérek Társasága .............................................................................................82

Katolikus Körök...................................................................................................................82

Katolikus Legényegyletek ...................................................................................................83

Kongregációs Otthon ...........................................................................................................83

Regnum Marianum ..............................................................................................................84

Emericana ............................................................................................................................84

Jézus Szíve Népleányok.......................................................................................................85

Kisegítő Kápolna-Egyesület ................................................................................................86

EMSZO................................................................................................................................86

KIOE....................................................................................................................................87

KALOT................................................................................................................................87

Szívgárda..............................................................................................................................89

Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Országos Szövetsége .................................................89

KALÁSZ..............................................................................................................................90

Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége..................................................................90

Egri Norma...........................................................................................................................90

Ward Kollégium...................................................................................................................91

Francia vallomás a magyar katolicizmusról ............................................................................92

Előszó

Húsz év telt el azóta, hogy lezárult a könyvünk címében jelzett félszázados időszak:

1893–1943 – a katolikus Néppárt születésétől a negyvenes évek elejéig, amíg a második

világháború kezdődő összeomlásával járó zavarok meg nem bénították egyházi életünket. Ez

időszak lezárulásával egyúttal lezárult szerzőnk hazai nyilvános működése is. Ezért húsz

esztendő távlatából, méghozzá az emigráció szétszórtságában, amikor már a negyvenes évek

felé jár az a nemzedék, amely már nem olvasta katolikus sajtónk hasábjain, már nem látta

előadó pódiumainkon Nyisztor Zoltánt, a kiadó kötelessége bemutatni a szerzőt, hogy

mondanivalója nagyobb súllyal essen a latba.

Nyisztor Zoltán 1893-ban született. A római Collégium Germanico-Hungaricumban

elvégezvén teológiai tanulmányait, teológiai tanárként Szatmáron kezdte meg papi

működését. Itt rátalál tehetségének sajátos működési terére, a sajtóra. Megalapítja a Katolikus

Élet c. hetilapot. A húszas években a fővárosba kerül, ahol a gellérthegyi sziklakápolna

lelkészi teendői mellett idejének javát az egyházi irodalomnak szenteli. Első írása a hazai

szektákról jelent meg. Majd „Teréz, a stigmatizált” címen egy konnersreuthi útjának

élményéből Neumann Terézt mutatja be olvasóközönségünknek. Általánosan ismertté akkor

válik, amikor fordítói munkája során lefordítja Papini Gogját. Műfordítói tevékenysége nem

pihent azután sem: ennek köszönhetjük Faulhaber bíboros és Caesare Orsenigo magyar

tolmácsolását is.

Bangha Béla avatott szeme felismeri a nagy értéket, és 1928-ban meghívja a Magyar

Kultúra szerkesztőjének. Bangha világosan látta, hogy lapja átütöbb erőt nyer, általánosabb

érdeklődésre talál, ha nem rendi szemle marad – ezért szerkesztőt a világi papság köréből

választott. Így lett Czapik Gyula utódja Nyisztor Zoltán. Katolikus életünkben sajnos nem

volt általános jelenség, hogy a „The right man on the right place” elvét érvényesítették volna.

De ez esetben tökéletesen érvényesült ez elv: Nyisztor Zoltánnál keresve sem találhattak

volna alkalmasabbat a magyar értelmiség e jelentős folyóiratának szerkesztői székébe.

Szerkesztői működésének legalább egy mozzanatát nem hagyhatjuk szó nélkül: az a harcos

polémia, amely azelőtt katolikus-protestáns vonatkozásban jellemezte a Magyar Kultúrát –

gondoljunk a Balthazár-kiváltotta Pezenhoffer cikkekre – elnémult Nyisztor Zoltán

szerkesztése alatt. Az egységet kereső s annak klimáját munkáló II. vatikáni zsinat napjaiban

nem lehet elhallgatni, hogy a szerző is azok közé tartozott hazánkban, akik évtizedekkel

előbb már elébedolgoztak a jövőnek.

A Magyar Kultúra szerkesztői munkái közepette fonódott mély barátság szerzőnk és

Bangha Béla között, akinek a Katolikus Lexikon szerkesztésében is jobbkeze lett. s

megbetegedésekor két kötet sajtó alá rendezését is ő végezte be. Az együttes munka

élményeiből született a hiteles életrajz: „Bangha Béla élete és műve”.

Nyisztor Zoltánt erősen jellemezte az éles tekintet és a szigorú kritika, amely azonban

nem a személyt, hanem a hibákat és félszegségeket ostorozta. Általános feltűnést akkor

keltett, amikor a Magyar Kultúra „tollheggyel” szórt kritikái szélesebbkörű irodalmi

szószékhez jutottak a „Magyar Góg” c. könyvben. Papini ihletésében itt a magyar közélet

maró szatíráját írta meg szerzőnk.

A harmincas években megerősödő Katolikus Akció országos előadói emelvényein,

sajtógyűlések, konferenciabeszédek szónokaként hamarosan országosan ismertté válik

Nyisztor Zoltán. Szellemének gazdag sziporkázása, ízes magyar beszéde és sajátosan meleg

rezonanciájú hangja azonnal meghódította hallgatóit. Legnagyobb értéke talán az volt, hogy

mindig mélyen emberi tudott lenni. Nem a teológia, hanem az élet felől közelítette meg

hallgatóit. Ehhez pedig sokat merített gazdag élményeiből világjáró útjai során: DélAmerikában, a Távol-Keleten és a Balkánon.

Ezek irodalmi megörökítésre is találtak

útikönyveiben: „Felhőkarcolók, őserdők, hazátlanok” – „Mandarinok, kulik,

misszionáriusok” – „Balkáni képeskönyv”.

A két háború közti időszak magyar katolikus életének delelője kétségkívül az 1938 évi

budapesti Eucharisztikus Kongresszus volt. Főrendezői az akkori magyar katolikus élet

vezéralakjai: Mihalovics Zsigmond és Bangha Béla. A szerző ezek, valamint a Katolikus

Akció mozgalmi munkáját végző főtitkárok legbenső baráti és munkatársi köréhez tartozott.

És ott élt a közélet minden rezzenését leginkább figyelő sajtó őrhelyén, hiszen főmunkatársa

volt a Nemzeti Újságnak és az Egyházi Lapoknak is. A központból figyelhette tehát katolikus

életünk külső megnyilvánulásait. De országjáró útjai során sok értékes személyes

megfigyelésre is volt alkalma mindenfelé.

Ha ilyes valaki írja meg, visszatekintvén élete alkonyán, hogy milyennek látta, érezte,

tapasztalta azt a katolikus megújhodást, amelynek önmaga sem csak távoli szemlélője, hanem

tevékeny munkása volt, – akkor az ilyen visszaemlékezés történelmi forrásmunkává válik.

Különösen akkor, ha valaki olyan bámulatraméltó emlékezőtehetséggel rendelkezik, mint a

szerző, akinek a Katolikus Lexikonon kívül alig állott forrás rendelkezésére, de másfél

évtized külföldi lelkipásztori munkája Venezuela, Columbia magyarjai között nem

halványította el az emlékeket.

Ezzel voltaképpen el is jutottunk kötelességszerű mondanivalónk másik részéhez, hogy

ne csak a szerzőt, hanem művét is bemutassuk. Forrásmunkának mondottuk tudatosan – nem

pedig történeti feldolgozásnak.Egy kimagasló közéleti személyiség visszaemlékezéseit írva

nem történetíró, de krónikás. Nem objektiv történeti feldolgozást ad, hanem a történelmet

közvetíti saját alanyiságán keresztül. Csak azt örökíti meg, amit és ahogyan látott. Így tehát

senkinek sincs joga ebben a visszatekintésben teljességet követelni. De a szerzőnek ez nem is

állott szándékában. Vizsgálódásának lencséjét a magyar katolikus élet külső alkotásaira,

hódító, apostoli tevékenységeire és ezek főmunkásaira irányította – elsősorban azokra,

akikkel közvetlen vagy közvetett kapcsolatba került, akik számára élményt jelentettek. Ezért

senki sem hiányolhatja a műben azt, amit a magyar katolikus megújhodás munkái és

munkásai közül nem talál e lapokon. Egyesek tán hiányolnák néhány egészen kimagasló

főpásztorunkat Fischer-Colbrie Ágosttól br. Apor Vilmosig, hogy élőket ne említsünk, de

akik nem kerülhettek bele a könyvünkbe nem lévén oly országos jellegű külső

tevékenységük, mint például Majláth vagy Glattfelder püspöké. Mások tán a virágzásnak

induló egyházközségi élet legkiemelkedőbb plébános-profiljait keresnék – de hogyan

férhettek volna bele e szűk keretbe? De hiába keresnők e lapokon a szentéletű és mélyhatású

szemináriumi spirituálisok, egyházmegyei és szerzetesi papnevelők sorát – papságunk dísze

és koronája – akik a Prohászkával hazánkban megjelent és minden elődjénél sugárzóbban s

hódítóbban képviselt természetfölöttibb, spirituálisabb, apostolibb papi eszmény megélőiként

önmagukon keresztül adták át – elmélkedőkönyveknél hatásosabban – ezt a szellemet

neveltjeiknek. A magyar katolicizmus belső, lelki megújhodásának e névtelen munkásai így a

harmadik nemzedék számára is – egyháztörténelmünkben páratlan jelenség! – eleven

hatóerővé tették a prohászkai szellemet. És hasonlóképpen e papi eszmény szétsugárzói

voltak megújhodott hitoktatásunk kitűnő hittanárai és szerzetesiskoláink új paptanári típusai,

akik a liberális kor elsődleges tanártípusa helyett az elsősorban papi tanár típusát élték meg.

De az iskolák és szemináriumok zárt világa érthetően kívülesett szerzőnk akciósugarán.

Hasonlóképp nem eshetett szó katolikus irodalmunkról, művészetünkről – de a katolikus

szellem expanzív hatásáról sem az egyetemes magyar élet szellemi fórumain.

Mindez nem maradt ki e műből, hanem egyszerűen nem fért beléje. Századunk magyar

katolicizmusa oly sokrétű volt életmegnyilvánulásaiban, az isteni Gondviselés oly pazar

bőséggel halmozta el kitűnő egyéniségekkel, hogy ezek teljességre törekvő regisztrálása nem

férhet bele egy tapasztalatokban mégoly gazdag élet visszaemlékezéseinek tükrébe.

Mindazoknak, akik érdeklődéssel kívánják madártávlatból szemlélni századunk magyar

katolikus megújhodását egy élvonalbeli megfigyelő visszaemlékezései tükrében: sokat fog

nyújtani e könyv. Különösen sokat fognak tanulhatni belőle fiataljaink, akik a szereplők

közül vajmi keveset ismerhettek személyesen. Betekintést nyernek apáik és nagyapáik, lelki

nevelőik és azok elődei, mesterei katolicizmusának világába. S miközben – idősek, fiatalok

egyaránt – figyelő lélekkel kell, hogy szemléljük a nyugati katolicizmus életét, e lapok

nyomán is büszkén mondhatjuk, hogy a magyar katolicizmusnak van mivel dicsekednie, e

könyv is bizonyság reá: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók”!

Ezért nyújtja nem kis örömmel Nyisztor prelátus visszaemlékezéseit az olvasónak a

Kiadó

*

WEÖRES SÁNDOR ÉS NYISZTOR ZOLTÁN KELETI ÚTJA

Összeállította, a szöveget gondozta és az utószót írta: Steinert Ágota
Terebess Kiadó, Budapest, 1998
A könyv borítója
Elektronikus kiadás > PDF

WEÖRES SÁNDOR KELETI ÚTJA

A célról

Mit bánom én, hogy érdemes,
vagy céltalan a dolgom?
Patak vagyok: kérdjem-e, hogy 
habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért
és nem tudom, ki ellen.
Nem kell ismernem célomat,
mert célom ismer engem.

(1936)

http://terebess.hu/keletkultinfo/naplo.html