.

Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet,

Áraszd meg a vizet, had vigyen el ingem.

Apám kapujába, anyám ajtajába,

Hagy kérde(j)zzem őket, kinek adtak ingem.

Cifra katonának, nagy híres tolvajnak,

Ki egyér, kettőért nem szán vért ontani.

Istenem, Istenem, hogy meguntam élni,

Folyóvízre menni, véres inget mosni.

Ha folyóvíz volnék, sohase búsulnék,

Hegyeken-völgyeken, zengedezve járnék.

Annak is örülnék, porondot hajtani,

Kaszáló rétekbe virágot növelni.

***

/:Kerek erdő, csendes patak,:/

Jaj, de rossz legénynek adtak.

/:Éjjel iszik, nem aluszik,:/

Nappal fekszik, nem dolgozik.

/:Csak a pipa, s az álom,:/

Kapa nyele halálom.

/:Ha mégegyszer lány lehetnék,:/

Jól megválasztnám a legényt.

/:Úgy megválasztnám a legényt,:/

Mind a piacon az edényt.

/:Az edénynek a mázassát,

a legénynek a pirossát.:/

Böjtöl, mint a pap macskája.

*

Az ember származása

A tanítónéni előadást tart az ember származásáról:

- Gyerekek, minden ember Ádámtól és Évától származik...

Közbevág Móricka:

- De tanítónéni,

nekem a papám azt mondta,

hogy az ember a majomtól származik!

- De Móricka! Én most nem rólatok beszéltem!

*

Sirisaka Andor: Magyar közmondások könyve III.

Bőben büdös, szűkben édes.
Bőben redves, szűkben kedves.

*

Bőrével fizet, kinek pénze nincs. 
(Sokszor mondják a hitelezők: »lenyúzzuk a bőrét.«) 

*

Bőrére megy. 
(Az ő kára, vagy haszna forog fenn.) 

*

Bőrét is lenyúzná az embernek. 
(Pl. az uzsorás.) 

*

Búcsújárás: pénzpazarlás.

*

Buj a lóba – jársz hintóba.

*

Buksi fejü. 
(Nagy fej, de nem valami okos ember.) 

*

Búsuljak, vagy örvendjek, egy a fizetés.

*

Búsuljon a ló, elég nagy a feje. 
»Ne szomorkodj, légy vig,
Nem lesz az mindig igy.« 

*

Búsul,

mint cigány Szent-Mihály napján.
Búsul, mintha elkapta volna kenyerét a tyúk. 
(Kis veszteségen töprenkedőről mondják.) 

*

Búsul, mint a lengyel. 
»Búsul a lengyel,
Hona állapotján.« 

*

Búsul,

mint a vert had.
Bús, mint a kárvallott cigány.
Bús, mint a kotlóstyúk.
Bús, mint a férjhez nem ment veréb.
Bús, mint a kereketörött kocsis.
Bús, mint a szomorú fűz.

*

Budán sem segítenek a mulán. 
(Mula – ostoba.) 

*

Budai mértékkel fizet. 
(Nagyokat hazudik.) 

*

Buta, mint a föld.
Buta, mint az éjszaka.
Buta, mint a bot.

*

Buzát vetett, konkolyt aratott.

*

Bucsut vett a kapufélfától. 
(Szó nélkül távozott.) 

*

Búnak eresztette fejét.

*

Büdös a kevélységtől.

*

Büdös bornak szép cégért szoktak kötni.

*

Büdös,

mint a banka.
Büdös, mint a dög.
Büdös, mint az ördög.

*

Büdös húst jó lével adják föl. 
(Silány dolgot dicsérni kell, hogy elkeljen.) 

*

Büdös,

mint a görény.
Büdös, mint a bakkecske.

*

Büszke,

mint a borbély legény.
Büszke, mint a kanpulyka.
Büszke, mint a pénzes szatyor.
Büszke, mint a gazdag leány.

*

Bűnbaknak kell lenni.

*

Bűnös ember a falevél rezgésétől is megijed.

*

Bűn, ha sokan követik is el, nem lesz kisebb.

*

Bűnhődik, ki ebül cselekszik.

*

Czégéres tolvaj, – czégéres gazember. 
(A tolvajok közt a leggazabb.) 

*

Czégéres bűn, czégéres gonosz.

*

Czél szentesíti az eszközt.

*

Czérnaszál nem hajókötél.

*

Czifra,

mint a rácz oltár. 
(A rácz oltárok igen tarkabarkák.) 
Czifra, mint az eladó leány.
Czifra, mint a komédiás asszony.

*

Czifra nyomorúság. 
(Rangtartás mód nélkül.)
»Czifra ruha, bársony bajkó,
Szobában a végrehajtó.« 

*

Czifra szolgáló, – dologtalan asszony. 
(Minő az asszony, olyan a cselédje.) 

*

Czifra lakodalom, kevés jutalom.

*

Czifra,

még sem szép.
Czifra, mint a báb.
Czifra, mint a remek ökör.
Czifra, mint a markotányosnő.
Czifra ruhába öltözött, mintha Csicsóba készülne.

*

Czifrázza, mint macska az ugrást.

*

Czigány is a maga lovát dicséri. 
(Mindenkinek szép a magáé.) 

*

Czigánynak büdös a kender. 
(Mert emberakasztó zsineget abból készítenek.) 

*

Czigánykodik. 
(Szemtelenül alkuszik.) 

*

Czigány utczába szaladt; vagy: czigány torokba ment. 
(A légcsőbe ment az étel vagy ital.) 

*

Czigány nem való sem vadra, sem hadra. 
(T. i. hadakozásra.) 

*

Czigánytól szenet, macskától hájas bajos venni.

*

Czigánytól szenet,

örménytől selymet, udvarból feleséget ne végy.

*

Czigánymódra esküszik.

*

Czigány lovon szánt.

*

Czigánysátorban árul.

*

Czigánynak tilt lopást. 
(Lehetetlent kiván. Olyant tilt, amit nem lehet.) 

*

Czigány sem mond mindig igazat. 
(T. i. sohasem.) 

*

Czigánytól vesz túrót.

*

Czigány jobbágy, csiga gyüjtemény, galamb majorság: 
nem nagy gazdaság.

*

Czinczognak az egerek, nincs itthon a macska.

*

Cirógatással is lehet ártani. 
(Vagyis: hízelkedéssel.) 

*

Czinegének kóró a nyársa.

*

Cinkét fog a feje. 
(Tök fejű. Nagyon gyenge felfogású.) 

*

Czoki kása, nem szoki kása.

*

Cudar a nemzetsége is.

*

Csacsogó, mint a szajkó. 
(Mindent kifecseg.) 

*

Csak a levegőt rontja. 
(Azaz éretlent, esetlent beszél.) 

*

Csak a melle kívánja.

*

Kicsi ökröm, nagy a szarva,

Nem fér bé az istállóba.

A szarvából ki kell vágni,

Tőled babám el kell válni.

Megfogom az ökröm szarvát,

Felszántom az ország útját.

Vetek belé árpát, búzát,

Közepébe piros rózsát.

Piros rózsa ne virágozz,

Értem babám ne várakozz!

Mert, ha értem várakozol,

Soha meg nem házasodol.

Szeretett a fene soha,

Csak megvoltam véled szokva.

Úgy megvoltam véled szokva,

El se felejtelek soha.

S ütött volna meg ménkő,

Akkora, mint egy malomkő.

Tégedet es, apádat es,

S a jó édesanyádat es.

Száraz, forró a hegytető,

Száradj meg régi szerető!

Úgy száradj meg lábon állva,

Mint a fűszál lekaszálva.

Szeress, szeress, csak nézd meg kit,

Mer a szerelem megvakít.

Ingemet es megvakított,

Örökre gyászba borított.

*

Csak most lesz a hadd el hadd.

*

Csak azt hidd, a mit szemeddel látsz. 
(Ne higgy el mindent.) 

*

Csak épen hogy teng, leng; 
– mint Toldy Miklós lova a szemétdombon.

*

Csak egy jó mostoha volt, azt is elvitte az ördög.

*

Csak imádság tartja benne a lelket. 
(Nagyon beteg.) 

*

Csak olyan tedd-ide, tedd-oda. 
(Határozatlan ember.) 

*

Csak orvos ölheti meg az embert birság nélkül.

*

Csak úgy kutyafuttában. 
(Hamarosan, hirtelen.) 

*

Csak addig áll fogadásának, míg az ajtón kilép.

*

Csak addig kedves a szolga, míg hasznát vehetik.

*

Csak a régi nótát fújja.

*

Csak a készet szereti. 
(Restekre mondják.) 

*

Csak a könnyű végét fogja. 
(T. i. a dolognak.) 

*

Csak félvállról felelget. 
(Büszke, gőgös.) 

*

Csak egy cérnaszálon függött az élete. 
(Majd agyonütötték.) 

*

Csak a part mentében hajókázik.

*

Csak a vajasát eszi a kásának.

*

Csak egy paraszt hajszál híja volt.

*

Csalóka Péternek igaz ivadéka. 
(Hazug ember.) 

*

Csalánra vizelt. 
(Rossz kedvűre mondják.) 

*

Csalánba nem üt a menykő.

*

Csaló a fény, mint a remény.

*

Csal, mint a zsidó.

*

Csaljuk meg a zsidót. 
(Akkor mondják, mikor pl. ketten egy gyufánál gyújtanak rá.) 

*

Csapja a csíkot a lencsével. 
(Egymással össze nem férő dolgokat kever egybe.) 

*

Csapja a levet, – vagy: szelet. 
(Azaz: hízelkedik pl. egy nőnek.) 

*

Csapon venni a lisztet. 
(Rossz gazdasszonyra illik, ki a lisztet borért eladja.) 

*

Csapkod, mint palóc az ostorával. 
(Midőn kiütötte a hátul ülőnek egyik szemét, 
nagy kényesen felelt: hát la eén vagyon a hibás!) 

*

Csavarog, mint a falusi kutya a nagyvárosban. 
(Sokat kóborló embereket jellemez.) 

*

Csárda felé áll a kalapja. 
(Félre csapta a kalapját.) 

*

Csávába esett, – került.

*

Csehül van. 
(T. i. rosszul.) 

*

Csendes időben könnyű kormányozni.

*

Csengős macska nem fog egeret.

*

Csere csalával jár. 
(A cserélés gyakran csalással van összekötve.) 

*

Cserben hagyta. 
(Elhagyta a bajban.) 

*

Cserfa erdőben almát keres. 
»Elment az én uram, bolond kurafi,
Cserfaerdőbe almát keresni.« 

*

Cserebogár nem jó csősze az erdőnek, – vagy: cserjének.

*

Cseresnyét az úrnak, magvát a parasztnak.

*

Csetlik-botlik, mint a vak ló.

*

Csép, kapa, nyavalya, ki nem hiszi, próbálja. 
(T. i. a cséplés és kapálás terhes két munka.) 

*

Csiga postán jár. 
(Igen lassú ember.) 
Csigaparipán jár.

*

Csikorgatja fogait.

*

Csikorog a szekér, megitta a kocsis a háj árát. 
(Részeges és gondatlan kocsisokra áll.) 

*

Csillagok közt jár. 
(Fennhéjázó vagy képzelgő.) 

*

Csinálj magadnak bolondot, ha tudsz.

*

Csirke csipog a nád alatt. 
(Elárult titokra mondják, midőn már észre kezdik venni.) 

*

Csirkehúsra fáj a foga. 
(Ha idősb férfi fiatal leány után jár.) 

*

Csiri-biri rossz emberek. 
(Mátyás király mondása a mádiakról. 
Különben a ravasz 
és általában gonosz erkölcsü emberekről mondják.) 

*

Csikót nyakán, hazugot szaván. 
(T. i. fogják.) 

*

Csirke okosabb akar lenni a tyúknál.

*

Csiriz rágó. 
(Dunántúlnak némely vidékén 
a csizmadiákat és cipészeket csúfolják így.) 

*

Csiri-biri kan veréb, a bolondot küld odébb. 
(Árpilisi járatásnál néhol ezt írják az elküldendő cédulájára.) 

*

Csirájában fojts meg a rosszat.

*

Csizmadiát fogott. 
(Rútul felsült.) 

*

Csizma szárába szállott az esze, a bátorsága.

*

Csizmaszár a torka. 
(Nagyivó.) 

*

Csizmakapcámat sem törölném hozzá.

*

Csizmájában sem szereti a vizet. 
(Iszákosról mondják.) 

*

Csomót köt az orrára. 
(Emlékeztetőnek, hogy az ember valamit megjegyezzen.) 

*

Csont van a hasában. 
(Olyanról mondatik, ki lomhán hajol a munkához.) 

*

Csontjára száradt a bőr. 
(Nagyon kiaszott emberre mondják.) 

*

Csontra hízik. 
(Soványodik.) 

*

Csontjához forrott a gonoszság.

*

Csonka toronyba zárták. 
(Azaz: halálra ítélték. 
A csonka torony 
a Dunára dűlő egyik része volt a budai várnak, 
melybe régi királyaink alatt 
a súlyosabban terhelt államfoglyokat zárták, 
és siralomháza volt egyúttal a halálra ítélteknek. 
Századunk elején még látható volt.) 

*

Csoda, hogy még el nem kopott a nyelve.

*

Csóválja a farkát. 
(Aljas módon hizelg.) 

*

Csöbörből vödörbe. 
(Egy életmódot a másikkal, ép oly szegénnyel felcserélni.) 

*

Csörög a szarka, vendég jön. 
(Babonás közmondás.) 

*

Csudálatos, mint a harapófogó.

*

Csúfot űz mindenből.

*

Csuklik, emlegetik – 
vagy: Csuklom, emleget a cukrom.

*

Csúnya a ganéj, de szép cipó terem utána. 
(Gazdasági közmondás.) 

*

Csúnya madár az, mely saját fészkébe rondít.

*

Csúnya, mikor a tetű, – vagy: szúnyog köhög. 
(Az erősebb mondja a gyöngébbnek.) 

*

Csúnya nagyon: 
részeg asszony, rongyos pap, görhes disznó, 
vén szerelmes és gazdag fösvény.

*

Csúnya,

mint az ítélet.
Csúnya, mint az éjszaka.
Csúnya szájú, – nagy szájú, – véres szájú.
Csúnyább a csonka pipánál.

*

Csurom víz vagyok. 
(Bőrömig megáztam.) 

*

Csurgóra áll a kalapja. 
»Az én sapkám csurgóra,
Mindig innám ha vóna.« 

*

Csűri-csavarja a dolgot.

*

Csütörtököt mondott. 
(Nem sikerült a terv.) 

*

Csütörtököt mondott a puskája. 
(Azaz nem sült el, csettent a puskája,

mert csak a gyutacsa sült el.)

*

Volt szeretőm, volt egy pár,

Kiért szívem holtig fáj!

A menyasszony szép virág,

Koszorúja gyöngyvirág,

Az a boldog vőlegény,

Ki azt mondja az enyém.

A menyasszony gyöngykoszorú,

Csak az én szívem szomorú,

A menyasszony szíve tája,

Boldog minden dobbanása.

Virágos a fa teteje,

Koszorús a leány feje,

Hullani kell a virágnak,

Esküdni kell a leánynak.

Gyere rózsám, gyere már,

Mert a szívem téged vár,

Téged óhajt, téged vár,

Téged csókolni nem kár.

Szép a leány, ha lánykort él,

Szép hajával játszik a szél,

Nem is tudja, mi a bánat,

Még lánybarátival játszhat,

De a leány férjhez megy már,

S kalickába bézárt madár,

Megtudta, hogy mi a bánat,

Mert az örömtől megválott.

***

Nincsen a világon

Nagyobb nyomorúság,

Mint kik összepárosodnak,

S nem szeretik egymást.

Ha meg kell ölelje,

Karjait fájlalja,

Ha meg kell csókolja,

Bús könnyit hullatja.

Szeretlek, szeretlek,

Csak ne mondd senkinek,

Míg a templom földjén

Össze nem esketnek.

Ne mondd meg anyádnak,

Hogy szeretlek téged,

Ne tudja meg senki,

Hogy meghalok érted.

Rózsám, ha meghalok,

Tégy egy annyit értem,

Hogyha nem is sajnálsz,

Sirassál meg engem.

Ne sirassál, rózsám,

Ott hol sokan látnak,

Sírd ki két szemedet

Magányos fejfámnak.

***

Édesanyám mért is szültél,

Ha engemet megvetettél,

Mért is szültél a világra,

Örökös szomorúságra,

Édesapám is volt nékem,

Nem is olyan réges-régen.

Mért nincs apám, mért nincs anyám,

Csak mióta meghalt apám.

Édesanyám hol a szíved,

Hol az anyai szerelmed?

Mért virágzik jégvirágot,

Mért vetetted meg a lányod?

Kimegyek a tevetőbe,

Leborulok egy sírkőre.

Az a sírkő kinek jele?

Ott van apám eltemetve,

Leborulok sírhalmára,

Szívem vigasztalására.

Göröngyei azt susogják,

Itt vár reád a boldogság,

Itt lesz szíved meggyógyulva,

Itt lesz lelked megnyugodva.

Édesanyám, mért is szültél,

Ha ennyire megvetettél?

De sok mindennek kitettél,

A bánattól nem kíméltél.