Láttam, olvastam, hallgattam

Link ajánló 35.

Menőke Budárúl Bécsbe

Menj el, menj el szegény magyar! a kétség partjára,

Tekints az ingadozó reménység pólcára,

S te aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,

Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.

.

Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,

Elfajúlt testvéridtűl csinált áll-utakon,

Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,

Arany szabadságunkat aranyon eladták.

.

Ott bontsák ki takaró-fedelit szemednek,

Ahol egy irtóztató méllység, reményednek

Alá van ásva, s nevet a kegyetlen here,

Mint zuhog a méllységben a kétség tengere.

.

Szakadoznak a partok, az oszlopok dűlnek,

A nem rég meleg vérrel buzgó szivek hűlnek.

Minát ásott alája s kemény tüzet vetett

A köz-jó bástyájának a maga szeretet.

.

A viz-ész négy nagy folyó-vizet megrekesztett,

Békozó lánc keríti a kettős keresztet.

Nyög ama Szent Szűzanya, és gyászba öltözött,

Csak alig csillog a sok kis csillagok között.

.

Te csak menj, nem újjak már a terh-viselések,

Engedj a végzéseknek, ha ugyan végzések;

Csak nyögj, és ha az egek segédedre jőnek

Ne virtusidnak köszönd, hanem az időnek.

.

Menj, add egy olyan kézbe szabadságod fékit,

Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,

Hogy meg érezd, amit még sokan nem éreznek:

A szabadság s a rabság, miben különböznek!

Válogatás

Pálóczi Horváth Ádám

Ötödfélszáz Énekek c. gyűjteményéből

Válogatta: dr. Németh Imre

http://mek.oszk.hu/05600/05686/05686.pdf

*

Dr. Halász József felhívása:

Kezdeményezem

Gondoskodó Magyarország néven

választási párt létrehozását –

Magyarország társadalmi, politikai és gazdasági rendszerének gyökeres (radikális) átalakítása céljából.

A Gondoskodó Magyarország alakulásáról

2012. Magvető havának (október) 20. napján

(szombaton) 14 órától döntünk,

az újpesti Andretti nemzeti kávézóban

(Bp., IV., Váci út 13.)

rendezett, nyilvános rendezvényen,

amelyre szeretettel várok mindenkit,

így a média képviselőit is.

Részletek:

http://nemzetiegyseg.com/

http://nemzetiegyseghirlevel.webnode.hu/

*

Kakasszó

Mit akarnak a magyarnak az igazságos egek?

Hiszen régen, e térségen a nagy szcitha seregek

A tótoktul, gothusoktúl foglaltak helyt magoknak;

S oroszlányok! most zsákmányjok legyünk a kakasoknak?

.

[Vagy tán éppen kedvek sincsen ezeknek zsákmányolni;

Nem hadzajra, csak hajnalra kezdnek kukorikolni.

S oroszlány! kakas hangjára ha nem nyitod szemedet,

Egér formát vesz magára s elrágja köteledet.]

.

A nap kerül, hajnal derül, de sugári élesek,

Megvakúlnak a bagolnak szemei, mert kényesek.

De míg téres torkát nyitja a Márs rikkancs madara,

Bálámot szólni tanitja terh alatt nőtt szamara.

*

Drábik János

A világpolitika okkult dimenziója

Az okkultizmus szerepét a politikában, egyáltalán az okkult kormányzás létezését, az emberek többsége kétségbe vonja, és csak viszonylag kevés – e téren is tájékozott – kutató tekinti olyan valóságos tényezőnek, amely döntő befolyást gyakorol a történelem alakulására. Pedig az okkult befolyás ténylegesen létezik, és hat a politikai életre is.

Annak ellenére, hogy civilizációnk politikailag, gazdaságilag és kulturálisan jelentős változásokon megy keresztül a szemünk előtt, nehéz pontosan felmérni e hatalmas változás okait, és időben felismerni törvényszerűségeit. A valódi okok és törvényszerűségek felderítéséhez mellőznünk kell – vagy legalábbis felül kell vizsgálnunk – azt a fajta utópista gondolkodásmódot, amelyet a főáramlatú tömegtájékoztatás és a hivatalos iskolai oktatás sugalmaz. Világszerte növekszik a titkos hagyományokat és ismereteket tanulmányozó ezoterikus közösségek száma. Nehéz megkülönböztetni a misztikus tudás őszinte elkötelezettjeit azoktól, akik a hatalomgyakorlás érdekében akarják elsajátítani a társadalom befolyásolásának és irányításának ősi módszereit különböző ezoterikus társaságokban.

(…)

http://www.okotaj.hu/szamok/39-40/ot39-08.htm

*

Mátyás palotája

Hoválett dicsőséged? Dicső Buda-vára!

Mért ősi fényességed nem hat onokára?

Kiholtak örökösid a Mátyás házábúl,

S így származtak gyilkosid ama mostohábúl.

.

Kívül-belül érdemed nagy vólt hajdanában,

Míg vólt törzsökös nemed maga divatjában;

De miolta fészkedbe a Sas beleköltött,

Kígyó szállt kebeledbe s méreggel eltöltött.

.

Szemem milyennek leli most is palotádat?

Sir szívem, ha képzeli hajdan pompádat,

Mikor olyan magyarok s úgy tudtak szeretni,

Kiket én csak akarok s nem tudok követni.

.

Mentéssen, kalpagosan jöttek udvarolni

Annak, ki magyarosan tudott parancsolni;

De nem rég Bécs németül írt csak egy-két rendet,

S édes magyarom! ettül eltiltotta kendet.

.

Restelt tornyot csinálni magasabb hegyekre,

Ahonnan kukucskálni kelljen az egekre.

Kettős fényes tornyunkat páratlanná tette,

Tanítni sogorunkat honyunkba vezette.

.

Derülj kies hajnalunk, ragyogj a szép égen,

Adj győzedelmet minden házi ellenségen;

Hozd fel ismét hajdani szabadságunk fényjét,

Töltsd be hamar szívünknek régen várt reményjét.

*

A birodalom nagy dilemmája

- olvasónk gondolatai

A világ nagy részét uraló rabló pénzügyi hatalom, úgy tűnik, válaszúthoz érkezett. El kell döntenie, hogy most még meglévő katonai túlerejét felhasználva agresszívan fellép-e a Föld stratégiai pontjain, hogy a történéseket a saját érdekei szerint befolyásolja, vagy pedig, jó sorsában bízva, bevárja az elkövetkező eseményeket. Bármely lehetőséget választja, az komoly következményekkel jár önmaga és a világ számára egyaránt. Nézzük meg részletesebben mit kínál ez a két lehetőség.

(…)

http://kuruc.info/r/20/102292/#ixzz28YoqJWG7

*

Menőke a nagy-gyülésre

Menjetek hív követek! Isten szent hírével,

Járjatok azon uton ezer szerencsével,

Melyen, mint könnyű jutni dicsőség halmára,

Ugy nem újság lecsuszni kétség barlangjára.

.

A három magos hegyre hideg szellők fújnak,

Ezt a zivatart ugyan nem tarthatjuk újnak.

De mikor meleg nap süt s felleg fut előle,

Vigyázzatok, hogy ragya ne legyen belőle.

.

A Haza most egy terhes menyecske formája,

Félő, hogy ha értetlen vagy sok lesz bábája;

Sok vipera van benne, hasát kihasítja,

Ami kis diszünk van is, meghomályositja.

.

Adjon Isten nagy erőt erős szivetekbe,

Buda dicső várába azzal menjetek be;

Erősitsék az egek okos lépésteket,

S békével hozzanak meg vissza benneteket.

.

Mi megáldunk titeket, ti viszontag minket,

Kérjük ott is, itthon is dicső egeinket,

Hogy a magyar örűljön, veszélytűl ne féljen,

Ez a boldog kivánság; - Isten ugy segéljen!

*

Haider harca, halála és hagyatéka, avagy egy politikai merénylet anatómiája

Mottó: „Élete hírös volt, halála hirtelen.”

/kopjafa felirata egy székely temetőben/

A harc

Dr. Karl Lueger

Jörg Haider, a 2008. 10. 11-én, a karintiai Klagenfurt mellett autóbalesetben elhunyt ausztriai német politikus valószínűleg nem az első és nem az utolsó volt azon jelentős történelmi személyiségek sorában, kiknek élete és halála mindmáig megosztja a közvéleményt. Ám Haider ezen felül olyan különleges alkatú ember volt, kiről még ellenfelei is kénytelenek voltak elismerni, hogy az osztrák politikában Karl Lueger, a keresztényszocializmus atyja óta nem született ilyen meghatározó és markáns egyéniség. S hogy melyik az a közös tulajdonság, mely e két zseniális politikust leginkább hasonlóvá tette egymáshoz? Az, amit irigy, kicsinyes politikai ellenfeleik „populizmusuknak” szoktak titulálni. Ez a szitokszó voltaképpen csak annyit jelent, hogy egy zseniális történelmi személyiség képes empatikus képességével a néplélek mélyére látni: a tömegek nevében meg tudja fogalmazni vágyaikat, és szívüket lángra gyújtva ki meri mondani legalapvetőbb követeléseiket. Ezen kívül közös bennük, munkásságukat tekintve az is, hogy mindketten jogászi végzettséggel rendelkeztek, és sokáig töltöttek be olyan hivatalt, melyben egészen közel kerülhettek az utca emberéhez. Dr. Lueger Bécs rajongott polgármestereként, míg Dr. Haider Karintia tartomány szeretett főispánjaként gyakorolta hivatását. De míg Lueger korai halálát cukorbetegség okozta, Haiderét az ármány.

Az emberiség történelmének olyan óriás alakjai, akik személyiségük szuggesztív befolyása révén jelentősen hozzájárultak a társadalmi folyamatok alakulásához, igen gyakran nem természetes halállal mondtak búcsút e világnak. Persze, túlságosan leegyszerűsített képlet lenne, ha ennek kapcsán a „jó és a gonosz erőinek harcáról” beszélnénk, elégedjünk meg visszafogottan talán csak annak megállapításával, hogy a tömegek befolyásolása különböző, egymással ellentétes szándékú, szellemi háttérerők érdeke. Ezek mindegyike egyidejűleg teljes erejével azon van, hogy ellenfeleinek az emberekre gyakorolt hatását megakadályozza. Végső eszközként készek nyílt, erőszakos gyilkosságra is vetemedni, ám sok esetben célszerűbbnek tűnik számukra, ha titkos, cselszövő összeesküvés formájában végeznek ellenlábasaikkal. A politikai merényletek kivitelezése az évezredek során „technikailag-szakmailag” mintegy művészi szintre emelkedett. (Naivitás lenne persze azt gondolni, hogy csak a kiemelkedő, nagy egyéniségeknek jár likvidálás; logikus, hogy apró kellemetlenkedőket, vagy egyszerűen feleslegesnek ítélt személyeket is gyakran tesznek el láb alól. A különbség lényegében az, hogy míg utóbbiak viszonylag egyszerűbben és feltűnés nélkül iktathatók ki a társadalom vérkeringéséből, előbbiek esetében indokolt a minél körültekintőbb, konspirációs technikák alkalmazása. Hiszen ha egy balsikerű politikai gyilkosság lelepleződik, épp az ellenkező hatást érik el vele a tettesek: áldozatuk az emberek szemében könnyen hős mártírrá válhat, és így eszméinek fáklyáját gyakran újabb lelkes, példaképüket követő titánok veszik át és viszik majd tovább.)

(…)

http://kuruc.info/r/9/102352/#ixzz28sGsU6Hy

*

Féniksi készülő

Jere velem pajtás! temető-sírt ássunk,

Elébb mint több szégyent s bosszút nyeljünk s lássunk,

Rejtsük el a föld gyomrába,

Nagyapáink sírhalmába,

Nemes nemzetünket, szép eredetünket.

.

Ember a nevünk, de meg vagyunk nyergelve,

Egy csúf áldozatra előre szentelve,

És örökös szégyenünkre

Korcsosúlt nemességünkre

Jármat taszigálnak, békót vet az álnok.

.

Úgy járjuk a táncot, mint a sípok szólnak,

Vesztünkre megtesszük, amit parancsólnak;

Borotvát tettek nyakunkba,

S bízták tulajdon magunkra,

Hogy azt elnyiszáljuk, vérünket rongáljuk.

.

Némúlni s nem látni nagyon megtanúltunk,

Múljunk el egy úttal, ha már megvakúltunk;

Felejtsük el lételünket,

S minden emlékezetünket

Egymás után sorba temessük a porba.

.

Hogy vagy ne maradjon semmi maradékunk,

Vagy ha még feléled dibdáb fogyatékunk:

Egy új nemzetséggé váljon,

Mely vagy örömest szolgáljon,

Vagy ugyan nemesen szabadnak szülessen.

*

dr. Erdődi Lajos

(szül. Forrai-Nagyiratos, 1902. augusztus 17.

– Budapest, 1970. szeptember 17.)

gyulai ügyvéd, szociáldemokrata politikus, a "nép ügyvédje".

Nagy műveltségű, kitűnő felkészültségű ügyvéd volt. Bábáskodott a népi írók mozgalmának elindításánál. Tevékenyen részt vett a magyar (baloldali) agrárreform kidolgozásában, melynek gyakorlati megvalósításáért küzdött (minden fórumon, szervezetben) egész életében. Céljait mindenkor demokratikus módon, politikai, jogi eszközökkel kívánta elérni. Eszméit, népét soha nem tagadta meg, de mivel mindig kora előtt járt egyetlen politikai rendszerben sem volt elfogadott. Minden megpróbáltatást vállalva harcolt a kiszolgáltatott, jogfosztott, szeretett népének felemeléséért. A II. világháború alatt ezért kommunistának bélyegezték, és bebörtönözték. Hamar rájött azonban, hogy a kommunizmus nem járható út, és Magyarországnak demokratikus és független államnak kell maradnia. Így a világháború után, amikor Magyarországon épp csak elkezdődött a kommunizmus, ő már rég nem akart kommunista lenni. Nem volt hajlandó a megszálló, diktatórikus, bolsevista hatalom szolgálatába állni. Ezért átnevelő munkaszolgálatra ítélték (10 év), melyet a szovjet Gulag táboraiban töltött le.

(…)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Erdődi_Lajos

*

Vissza-nevetés

Mind azzal nevettetek, sok irigy szomszédink!

Hogy nagy feltételinkhez nincsenek segédink;

Hogy hevesen fogadtuk dicső koronánkat,

S felséggé véltük válni független hazánkat.

.

S lám jóra forditottuk a csúf nevetséget,

A magyarok istene küldött segitséget;

Nem vagyunk felségesek, de van oly felségünk,

Kinek mi, és ő viszont nekünk örökségünk.

.

Lám megvan a korona hazánk birtokába’,

Visszament bosszútokra e szent kincs Budába;

S vidd el bár hív őrzőink vigyázó markábúl,

Több menykü fog kisérni mint Pozsony várábúl.

.

Egy a király s az ország, mindenik felséges,

E kettőt öszveköté egy oly dicsősséges,

Akit sokan vesztünkre véltek lenni főnknek,

De az ég szerencsénkre tette legelsőnknek.

.

Ne mondd már, hogy velünk csak szem-bekötőt játsznak,

Nálunk sem titkok azok, amik másutt látsznak;

De úgy vonsz a magyar szív édes hazájához,

Hogy hiv is tud egyszersmind lenni királyához.

*

Isten dolgozik benned

"...általa kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk... De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot"

(Róma 5:2-3)

(szerző Bob Gaas)

Két dologra számíthatsz, ha Istennel jársz: megpróbáltatásokra, amelyek a javadat szolgálják; és kegyelemre, amely képessé tesz arra, hogy állva maradj, amíg túljutsz rajtuk. Imádkoztál már türelemért? Akkor készülj fel a megpróbáltatásokra - más módon nem tanulod meg! A türelem csak a nehézségek talaján nõ. Az igazság az, hogy éppen azok között, akiket most ki nem állhatsz, lesznek olyanok, akik által lelkileg éretté válsz, és el tudsz jutni rendeltetésedhez.

Isten azt mondta: "Móáb a mosdómedencém..." (Zsoltárok 60:10). A móábiták voltak Izráel kellemetlen szomszédai, akik folyton bajt okoztak és az õrületbe kergették õket. De épp az ilyen emberek tudnak Istenhez közelebb vinni!

Nos, ki a te mosdómedencéd?

Ki az, aki a legrosszabbat hozza ki belõled?

Ki kényszerít a térdeidre?

Ki miatt van szükséged még nagyobb hitre?

Ki által fejlõdik a személyiséged?

Az a baj, hogy mi bizonyos dolgokért imádkozunk, Isten viszont egy folyamatban gondolkodik; csak akkor tudjuk ezt felismerni, ha jobban megismerjük Õt. Elmondom, hogy mûködik ez:

Erõt kérsz Istentõl, és õ megengedi, hogy küzdelmeken menj keresztül, melyek megerõsítenek.

Bölcsességet kérsz, és ilyenkor zûrzavaros helyzetekkel kell megbirkóznod, amelyekre nincs egyszerû megoldás.

Sikert kérsz, és õ munkaképességet ad, és bölcsességet a termelékenységhez.

Kéred az õ tetszését, és õ felelõsséget ruház rád. (Te pedig szeretnél valahogy kibújni alóla.)

Most is épp ez történik veled? Lehet, hogy nem vagy teljesen tudatában, de e nélkül sohasem leszel alkalmas arra, hogy olyan helyzeteket kezelj, amilyeneket Isten eltervezett számodra.

*

A korcs magyar

Hova levél nemzetemnek jó világa!

Hol vagy édes magyar hazám szép virága!

Odavagyon, elhervadott, puszta kóróvá,

Elméd, erőd, tehetséged, régi nemes virtusod lett

csupa hijjába-valóvá.

.

Elveszett már természeted, régi nemem!

Ah! hogy leve igy semmivé, én Istenem!

Nincsen legkisebb cseppje is a magyar vérnek,

Hát fiaink, maradékink, ha igy megyen a változás,

még valahára mit érnek?

.

Ha megtudják a törzsökök, megsiratnkak,

Hogy beléjek vad ágakat oltogatunk;

De lehetnek-e magyar magbúl más nemzetek?

Nem, hanem az erőltetett majmolások után én is

akarmi nemzet lehetek.

.

[A magyar is tud már színes policiát,

Ha mit mond más, felel ez is: ita fiat.

Hát! ilyenek vóltak-e régi magyarok?

Nem magyarnak, de parasztnak mondanak, ha színt mutatni

mások előtt nem akarok.]

.

Azt gondolja a korcsosúlt magyar gyerek,

Hogy jó magyar lónak is az anglus nyereg,

Majmolja a német és franc viseleteket,

Azonban azok nevetik, mikor látják nem illeni

a magyar testhez ezeket.

.

Jer, magyar! ha magyar véred van, egy szóra:

Vágyik-e az igaz magyar bugyogóra?

Csizmaszárodat a füled mellé rakatod,

Toldott lábod mozsár-forma magyar-csufoló stiblivel

oh nagy magyar! bevonatod.

.

Hol az öved? hol a magyar mente, dalmány?

Minek az a lajbi, kaput, rác kacagány?

Minek az a kurta gatya, csak térdig érő?

Hívd ide bár vagy Etelét, vagy Hunyadit, én azt mondom,

tégedet meg nem ismér ő.

.

A nadrágod miért nem ér hát bokáig?

Miért szabták csak az inad hajlásáig?

Lábikrádon strimfli vagyon, s a lábad fején

Topány helyett csatos papucs, régi nemed igy csufolod

a kutya-kurvanyja helyén.

.

Hol a gucsma, csákos süveg s a kalpagod?

Minek az a felleghajtó nagy kalapod?

Nem tudod-e, hogy vadbőrökkel ruházkodtak

A magyarok Hunniában, sőt itt is, mig más nemzetekkel

öszve nem sogorodtak.

.

Mutogasd a tászlidat, mancsétodat,

A mellyeden viseled a taréjodat

Nyomórúd formára csinálod a hajadat,

Nyakravalód ugy fedezi, mint a cseh lónak a hámja,

hosszúra nyújtott nyakadat.

.

Magyarságod néha mégis fitogtatod,

Nadrágodat magyar formára varratod,

De bugyogót mutat fellyül a gomb s zseb rajta;

Prém nélkül is viseli már a mentéjét, adja jelét,

hogy még ő is magyar fajta.

.

Az állod s az órod alja mezitelen,

A magyar pedig bajusz nélkül színtelen;

Szép az holmi asszony-természetü embernek,

De magyarnak kopasz óralj csupa piszok; mással öszve,

édes nemem! hogy kevernek?

.

Ma magyarnak akkora kard lógg óldalán,

Valamint egy közönséges főzőkalán,

Nem egyéb, csak görbe bicsak, vékony gyikleső,

Az se magyar, tudja mi vólt? aki ilyen kardot kötött

és hordozott, a legelső.

.

Igazán, hogy mennél inkább okosodik

Ez a világ, annál többet bolondozik;

Hagyd el, édes jó magyarom! az ilyeneket,

Szeresd, kövesd, és megbecsüld, ha magyar vagy, nemzetedet

s a nagy magyar öregeket.

*

Simonyi Károly

(Egyházasfalu, 1916. október 18. – 2001. október 9.) mérnök, fizikus, kiemelkedő tudós-tanár.

Egyházasfaluban született, Sopron vármegyében, 1916. október 18-án. Édesapja meghalt, még mielőtt ő, a hetedik gyerek, megszületett volna. Mire iskolába kezdett járni, a falu egyetlen, kéttantermes iskolájába, az országhatár is közelebb jött hozzá, a falutól alig néhány kilométerre húzták meg Ausztria határát.

A tehetséges kisgyerekre az iskolát látogató plébános figyelt fel, az ő segítségével került Budapestre, távoli rokonokhoz, gazdag nevelőszülőkhöz. Tízéves korában beíratták az óbudai Árpád Reálgimnáziumba, ahol hamarosan kitűnt matematikából és fizikából. A Faragó Andor által újra indított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokat mégsem az iskolában adták a kezébe, hanem nevelőapjától kapta, aki a Ganz gyár jónevű mérnöke, Kandó Kálmán munkatársa volt. Akkor már egyik bátyja is vele lakott a nevelőszülőknél, s a két testvér egymással versengve oldotta meg a kitűzött feladatokat, s küldte be a megoldásokat Faragó Andor lakására - ott volt akkor a ,,szerkesztőség''. Faragó Andor vezette be, hogy évente egyszer a legjobb megoldók fényképeit is közli az újság, így került a 15 éves Kari gyerek portréja is az 1931. évi összeállításba.

Érettségi után két egyetemet végzett el párhuzamosan - anélkül, hogy erről bármelyik helyen tudtak volna: Pécsett jogi diplomát szerzett, Budapesten pedig villamosmérnökit. A műszaki egyetemen akkoriban jött létre - az Egyesült Izzó anyagi támogatásával - a Bay Zoltán vezette atomfizika tanszék. Nemsokára Simonyi Károly is itt dolgozott.

Kitört a második világháború. A Bay-csoport honvédelmi minisztériumi megbízással a radar hazai kifejlesztésén dolgozott. Semmi együttműködés senkivel - mindent maguknak kellett kitalálniuk. Simonyi rövidesen amerikai, majd szovjet hadifogságba került, ahol 40 kilóra lefogyott, de megtanult oroszul.

Amikor hazakerült, bekapcsolódott a Bay Zoltán vezette Hold-radar kísérletbe, majd megpályázta s elnyerte a soproni egyetem fizika-elektrotechnika tanszékét. (Később a tanszéket kettéosztották, Simonyi az elektrotechnikát kapta meg...) Itt tervezte meg azt a van de Graaff rendszerű 1 MeV-es részecskegyorsítót, amelyért 1952-ben Kossuth-díjat kapott. Ezt a soproni gyorsítót alig hogy felépítették, már le is szerelték s felvitték Budapestre. A Központi Fizikai Kutatóintézetben állították fel újra, alapkutatásokat végeztek vele. Simonyi Károly az Intézet egyik igazgatóhelyettese lett.

1956-ban megválasztották a KFKI forradalmi bizottsága elnökének. A forradalom leverése után csakhamar ,,megfagyott körülötte a levegő''. Önként távozott, majd 1970-ben kiderült, hogy a BME- n se tarthatja meg tanszékét. Akkor már tudni lehetett, hogy idősebbik fia, aki nyugati egyetemeken tanult, nem fog visszatérni Magyarországra. (Ő az a Charles Simonyi, aki ma a Microsoft egyik vezető szakembere az Egyesült Államokban, Bill Gates neki is megköszönheti a gazdagságát.)

Állami feladatként megkapta az országos fizika-felvételi bizottság elnöki tisztét. Egyetemista diákjai, akik rajongtak érte, felkérték, hogy tartson számukra előadást a Várban, a BME ottani kollégiumában a fizikáról. Simonyi kultúrtörténeti háttérbe ágyazva adta elő a témát, nagy sikerrel. Még egy és még egy előadásra kérték fel az egyetemisták, s a hallgatóság soraiban mind több érdeklődő jelent meg.

1975 tavaszán már az ELTE TTK Múzeum-körúti Főépületében, a 200 fős XI. teremben tartott speciális előadást ,,A fizika kultúrtörténete'' címmel. A siker nem maradt el, még a fal mellett is álltak. Átjöttek a mérnökhallgatók, de eljött sok aktív fizikatanár is a budapesti gimnáziumokból. Három sikeres félév után, 1976 nyarán Simonyi hozzáfogott ,,A fizika kultúrtörténete'' megírásához. Először 1978-ban jelent meg a könyv, azután 1981-ben, 1986-ban (mindig át- meg átdolgozva), és jöttek a német nyelvű átdolgozások. Az 1952-es Kossuth-díjat a fizikai kutatások szempontjából nagy jelentőségű gyorsító berendezés hazai eszközökkel való megépítéséért, 1985-ben követte az Állami díj nemzetközileg is elismert tankönyv- és szakírói tevékenységéért, különösen ,,A fizika kultúrtörténete'' című művéért, valamint kiemelkedő pedagógiai munkásságáért.

A 90-es években Simonyi Károly teljesen visszavonult minden nyilvános szerepléstől - irtózott az ünnepléstől, s romló egészségi állapotára is joggal hivatkozhatott. Akiknek szerencséjük volt őt otthonában meglátogatniuk, élvezték csillogó szellemét, mély humanizmusát, most fájdalommal és keserűen veszik tudomásul az élet konok rendjét s a tényt: 2001. október 9-én Simonyi Károly örökre itt hagyott bennünket. Velünk marad azonban a professzor sok-sok írása, könyve, köztük ,,A fizika kultúrtörténete'', s az elkezdett, de már be nem fejezett folytatás: ,,A magyar fizika kultúrtörténete''.

Emlékezetünkben megőrizzük Simonyi Károlyt, a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok egykori megoldójából lett humanista tudóst, a 20. század egyik utolsó polihisztorát.

Írta: Radnai Gyula

*

Magyar felelet

Légy te, nem bánom, anyjok azoknak

A minden szóra meghódolóknak,

S mint amely lyánynak nincsen orcája,

Minden új úrnak fekügy alája.

.

Nem olyan vándor az én hűségem,

Nem kapja tőlem azt ellenségem;

Száz szabadsággal kenje bár számat,

Fogytomig őrzöm aranybullámat.

.

Azt régen láttam már, ha nem másbúl,

Abbúl a hosszú fegyver-nyugvásbúl,

Hogy a’ lesz dijja a sok szép vérnek,

Meghagyják Bécset s engem megnyirnek.

.

De hát azt véled hogy szárnyam újra

Ne sarjazzék ki szintoly hoszúra?

Hátha e l v é g z e m m a g a m m a r k á v a l,

Amit nem birtunk k ö z ö s csatával?

.

Akkor nem hizol földem zsirjával,

Nem gazdagitlak több uzsorával:

Ne kinálj nekem bécsi kesztyűket,

Gyülölöm én a tolvaj seggüket.

*

Letagadott eleink a szkíták

(Szkíta olvasókönyv)

Szkíta olvasókönyvünk egy nagy múltú, hős népnek állít emléket, amelyik ott bábáskodott az emberi civilizáció és kultúra bölcsőjénél. Krónikáink, gesztáink, régi történetíróink vallották az úgynevezett „szkíta-hun-avar-magyar folytonosságot”, vagyis közös eredetünket e titokzatos, s ősi múltunkhoz ezer szállal kötődő, velünk letagadhatatlan fizikai-lelki-szellemi kapcsolatban lévő néppel. Ezt a dicső, ősi múltat kellett hát eltakarítani az útból, s ezt a mítoszok és héroszok koráig nyúló nemzeti gyökérzetet elvágni, hogy a magyarellenes politikai tényezők a több ezer éves, nemzedékről nemzedékre átörökített eredettudattól megfosszanak bennünket a halszagú finnugor rokonság érdekében.

A jeles közéleti férfiú, politikus, Werbőczy István (1458 körül-1541) híres „Hármaskönyvében” írja:

“Az erdélyi scíthákról, a kiket székelyeknek hívunk

Ezenkívül vannak az erdélyi részekben a scíthák, kiváltságos nemesek, a kik a scítha néptől, ennek Pannoniába való első bejövetelétől származtak el, a kiket mi romlott néven <<siculusoknak>> nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban a legjártasabbak...” (Werbőczy TRIPARTITUM, III. rész, 4. czím)

A szkíták kutatása ma is népszerű, s a történészek, régészek, egyéb tudományágak képviselői (antropológusok, genetikusok, művészet –és vallástörténészek stb.) számos konferenciát tartottak a közelmúltban, hogy tisztázzák a szkítaság eredetével, kultúrájával kapcsolatos kérdéseket. Ma már egyértelmű, hogy nem nevezhetők műveletlen nomádnak, avagy barbárnak, hisz az állatábrázolásokról híres ötvös – bőr – és textilművészetük, a fejlett életmódról tanúskodó – nemcsak harcos, hanem városlakó és földművelő – poszt-sumér kultúrájuk a legfejlettebb ókori civilizációkkal is felveszi a versenyt. Több ókori szerző a legigazságosabb, legbátrabb népnek nevezi a szkítákat, akiknek legnagyobb kincse a szabadság volt.

Több mint egy ezredéven át uralták Belső- és Közép-Ázsiától a Kárpát-medencéig az eurázsiai térséget, ide értve az egykori Urartu, tehát Dél-Kaukázus területét is. A szkíták örököseinek több, ma élő nemzet is joggal nevezheti magát. De leginkább mi, magyarok, akik nemzettudatunkban, népi emlékezetünkben, krónikáinkban, regéinkben, hagyományainkban, szokásainkban hordozzuk a szkíta örökség megannyi kincsét.

Az "íjászok” és a „szarvas népét”, a szkítákat rendkívül harcias és legyőzhetetlen népnek tartották. I. e. 514 táján, az akkori világ leghatalmasabb uralkodója, a nagy perzsa birodalom ura, Dareiosz is megtapasztalhatta ezt, amikor arra vetemedett, hogy megtámadja a szkítákat. Hatalmas hadereje – hétszázezres hadserege és 600 hadihajója – ellenére sem volt képes legyőzni őket, és miután többször is vereséget szenvedett, kénytelen volt szégyenszemre visszafordulni. Thuküdidész ezt írta róluk: "... nem csak Európának, de Ázsiának sincs olyan népe, amely hasonlítható lenne hozzájuk; és önmagában egyetlen nép sem képes szembeszállni velük …”

Ha visszatalálunk igaz eredetünk romlatlan ősforrásához: mi is legyőzhetetlenek leszünk jelenben és jövőben, ahogy eleinkkel, a szkítákkal együtt, azok voltunk a múltban…

Pápai Szabó György - Patrubány Mikló

*

Zrini Miklós

Mit beszélsz te? kutya fajta! Kapd üstökön fiam! rajta!

Fizesd meg néki helyettem, Amit Szigetbe’ szenvedtem.

.

Hiszen sohasem vólt nékem Turbányos királyi székem;

Uralkodtál ugyan nálunk, De mint rabló, nem királyunk.

.

Igaz, hogy atyafi vóltál, De kegyetlen! elpártoltál.

Nemes vérem zavarója! Édes hazánk pusztitója.

.

A sogor jobb-e hát mint te? Egyik, mint a másik szinte;

Te azt tetted szép hazámnak, Amit az, az unokámnak.

.

De csak hogy téged üzött ki, Már én megengedek néki.

Lássák, akik ma szenvednek, Ha ennél többet engednek.

.

Hogy ezek az elfajúltak Annyira megbolondúltak,

Ha nincs kinek szégyenelni A szolga-jármot viselni.

.

Jele, hogy pórtúl fajzottak, Pór néppel sógorosodtak,

Nagyobbára török fajta, S német asszony nyargal rajta.

.

Illik nekik stájert járni, S nemsokára zsinórt várni;

De abban, ki így megkábúl, Egy csepp vér sincs Scithiábúl.

.

Ha ily utóimat látom, Most is borsozik a hátom,

S bár bűnökért nem adózom, De a díjjátúl írtózom.

.

A kopasznak valójában Torkig úsztok az átkában;

Csak vele ne tudatnátok: A rossz szomszéd török átok.

*

A ZSIDÓKÉRDÉS MAGYARORSZÁGI IRODALMA

A ZSIDÓSÁG SZEREPE A MAGYAR SZELLEMI ÉLETBEN

http://betiltva.com/files/kolosvary-borcsa_mihaly_zskerdes_irodalma.pdf

*

Gyónás

Gyónom a Seregek Ura Istenének,

Europának és seregem ezredinek:

Nem hallgattam a hatalmas Isten szavát

Sem nem az emberi nem valódi javát.

Kimozdúla szivembűl a szent tartalék,

Elhibáztam, amire rendelve valék,

És Saturnust, kit az égre felvezeték,

Számkivetém újra, s gyülölője levék.

.

Hogy hatalommal nagyitsam népem javát,

Cserkoszorúimra rakaték koronát,

S azzal kapám, nem az erkölcs szent erejét,

Hanem az Amon kegyetlen vasvesszejét

Mint fanatizmust lenyomám a nagy papot,

Ugy, hogy ő tevé nekem fel a kalapot,

De csakhamar, mind a világ, mind a hazám,

Napvilágát feketén béárnyékozám.

.

Mint angyali véd-hatalom, sőt isteni,

Szent örömöt kűldve valék eszközleni.

S én ehelett szabadokat nyomorgatok,

Rikatok és nemzeteket hódoltatok.

S mintha fi nélkűl ne tehetnék semmi jót,

Nem erkőlcsben fészkelem a successiót,

Azt, akitül vettem előmenetelem,

Leteszem, s a világ szépit elemelem.

.

Bennem a zsidó reményle várt Messiást,

A levert Hirám sorsosi feltámadást,

Bennem a pokol-ürítő égi kezes

Második eljövetelit Origenes.

S én ezekbül a világnak szem-bekötőt

Szűttem, az emberiségnek gyászlepedőt,

Szép szin alatt kivégezém Ábelemet,

Nem öl-e meg, aki rám talál, engemet?

.

(absolutio:)

Genius:

Megbocsátja Isten a te bűneidet,

De jóval kell helyrehoznod tetteidet:

Kinek-kinek add meg, amit elragadál,

És szabaditsad fel, akiket megláncolál.

Tedd egésszé a magyarnak is cimerét,

Légy erős; de féljed a nagy Isten kezét,

Bontsd fel a Hirám behantolt sir-vermeit,

Hol az akác elárulá vércseppjeit.

*

Ludass - Csángó mese

Vót egyszer egy szegény ember, annak vót egy lúdja. Jött a húshagyat /=húshagyókedd/ nekik es. Elkezdte felesége:

– Menjen el, ember, adja el a ludaskát. Jön a húshagyat, süssek én es a gyermekemnek valami éledelmet.

Elindult a caránember városba, e ludecskával az ölibe, hogy elárulja. Odaért a városba, esszegyűlt egy bojérral . Kérdezte a bojár:

– Mit kérsz, te cerán, e lúdra, te csángó?

– Én – aszondja – egy karbuncot .

Akkor a bojér odament s vágott egy csapot /adott egy pofont/ neki, de nagyot, hogy eltántorodott a carán.

– Ez es jó – aszondja.

Ment e lúdval elé, még összvegyűlt e bojérval.

– Mit kérsz e lúdért?

– Öt frankot , öt lét .

Zúr /az úr/ aszondta:

– Igen drága.

Még vágott egy csapot neki e ceránnak. Carán még vette magát s ment elé. Kapott két csapot mostanig. Még ment elé, esszegyűlt még e bojárval.

– Hát mit kérsz e lúdér?

– Egy karbuncot.

Akkor odament a bojár, s még vágott még egy nagyobb csapot. Kapott három csapot.

Akkor a caran megfogta a lúdat, ment haza.

– Nem árulom többet a ludat. Asszon, vágjad el! Vágjad el, készítsd meg, s együk meg!

Megették, s elment a városba a zsudekatoriába , s béadta a bojért a törvénbe. Tőt /telt/ ma, tőt hónap: eljött a csitácié , hogy menjen a törvénszékbe. Elhitatták, megtörvénezték, s a törvény úgy szakadott, úgy törvényezték meg, hogy ahány csapot adott a bojér a carannak, annyi karbuncot adjon.

Akkor a carannak letették elejibe a három karbuncot. Akkor aszondta a carán e zsugyekatornak, hogy hogyan törvénezték, mert ő nem vette számát .

– Úgy törvényeztük: egy csap egy kerbunc.

– Akkor jó – aszondja.

– Né, elvettél három kerbuncot – mondja a carannak a zsugyekator.

Akkor a caran felvette a /három/ kerbuncot, s egy kerbuncot letett belőle.

– Úgy e törvény, ugye, hogy egy csap egy karbunc?

– Úgy.

Akkor a cerán letett egyet. Akkor nekiszökött e bojérnak, ő es vágott egy pofont, hogy a bojér átalment a fején még tízszer es.

Akkor a zsudekator aszmondta, hogy:

– Többet ne adj, nem szabad verekedni.

– Hát – aszondta – én csak egyet adtam, s ő adott hármat, de én többet nem adok.

De a bojér úgy elbetegedett, hogy ágyba fogott fekünni. Ő hazament, odament egy más urasághoz, s szolgált, mennyit szolgált, hogy adjon neki egy rend gúnyát, doktorgúnyát. Ő nekifogott, s elkezdte az úton:

– Doctor bun, doctor bun, doctor bun /jó doktor/! – Hogy ő jó doktor.

Akkor kifutott a kukonája , béfutott s mondta az urának, hogy:

– Van egy nagy doktor, jár az utcákon, vaj Angléból /Angliából/, vaj Amérikából, idegen országból. Hijjuk bé, hogy orvosoljon meg.

Akkor asszondta ez ura:

– Eredj, hívjad be, mert lehet, valamit üsmer, hogy megorvosoljon engemet.

Akkor e ceránnak meg volt porgolva /pergelve/ ed nad bot, somiából /somfából/. S bément, s valami csihán /csalán/ vót bétakarva egy párdiszuval , hogy ne lássa kukóna, mikor mene bé. Bément az úrhoz. Ez udvaron elkezdte:

– Maga ne jöjjen bé, mikor urusolom /orvosolom/ a bojért, hogy végezhessem el orvosolni, ne már inkurkáljon engemet.

Akkor ő bényitott a bojérhoz. Mint bényitott:

– Há isten áldjon meg!

Akkor a bojér bőgni fogott, hogy mét /miért/ eresztette bé a dudukája. De jakkor kivette je /a/ porgolt botot a hónya alól s nyesni fogta /kezdte/ a bojért zágyba /az ágyban/, verni fogta, verni s verni. Uruzsolta, míg az a sombot, a porgolt bot elszakadozott a bojéron. Osztán utoján /végül/ megdörzsölte a bőrit, hol megverte csilyánnal /csalánnal/.

Akkor aszondta:

– Tudd meg, uraság, hogy még egy verést kell adjak!

Hol kiment ez ajtón, aszondta a dudukának:

– Még hadd el egy kicsit, ne menj bé, most bévette az orvosságokat.

Majd megütötte dudukáját /a bojér/, mikor /az/ bément.

– Hát e tolvaj, e volt a ludassz! Aszondta, még kell adjon egy verészt!

Szirt /sírt/ a kukona, bőgött. Nekifogtak, s eladták a mosiét , zegészet, minden vagyonségot. Szekereket fogadtak sz elvették ez utat („şi-au luat drumul”=tükörfordítás románból – szerk.) ki Magyarországra. Ariergárda elöl , ávángárda hátul, flángárda szélein, őrzötték e bojért, hogy a ludas meg ne fogja, megtámadja.

Kellett menjenek át egy nagy hídon. Immá a bojért hagyjuk ott, közeledik a hídhou /hídhoz/. Csán, mit csán /csinál, amit csinál/, menegetett, de még nem ért a hídra (ravasz, mondhatni: modern előadásmód, ahogyan a narrátor átvált az egyik cselekményszálról a másikra – szerk.).

Caran elment, e ludass, s vett egy lovat, milyen nem volt senkinek. Elment s keresett egy cigánt. Elkezdte cigánnak:

– Mikor odamész, állj meg e lóval a híd véginél túlfelől. Mikor odaér ez ávántgárda, e bojér a hídhoz, mondjad, hogy: ”Én vagyok a ludassz!” De te akkor a lovat úgy ereszd, hogy csillámpozzanak /szikrázzanak/ a bokái, hogy nehod téged elérjen az ávángárda, s tiéd lesz a ló.

Ő nekifogott: hajtani fogta /kezdte/ a lovat, de hajtani. Az áriergárda, ávángárda, flángárda mind e ló után futtak. Bojér ott maradott magára. Ő csak bé volt bújva, e ludasz, a híd alá. Akkor kijött a híd alól.

– No uram, hol az áriergárdája? Hol az őrözetje, met csak béjött a kezembe!

Akkor csak kivett egy porgolt botot, ütni kezdte a bojért.

– No, immá térjen vissza, mert többet soha magához nem ütök. Három csapot adott, azért kapott három verést. Soha, míg él, maga bűnetlen embert ne csapjon meg!

Elment e caran haza, s többet soha a bojér senkihez nem ütött.

Ha meg nem hóttak, ma is élnek.

Forrás:

Faragó József: Egy moldvai csángó Lúdas Matyi-mese. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. Kolozsvár, 1960, 256–268.

*

Szentenciázás

A szerencse gyermekének az segit, ha vakmerő,

Hisz tulajdon érdemének a sokat probált erő.

Bátor az magasra hágni, aki még le nem esett,

Büntelen ölni-vágni, aki sok nyakat nyesett.

Miglen egyszer a buvár is rosszúl uszik, elmerül,

A kidúlhatatlan vár is a sorára rákerül.

Sámson akit ért, leverte, mert hajába’ vakmerő;

Egy erőtlen azt lenyírte [!] s az erősbe’ nincs erő.

.

A szerencse is megunja egyszer azt segíteni,

Aki jobbra-balra vonja, kénszeriti védleni;

Ott Minerva sem fog adni óltalomra kecskebőrt,

Aki bőriben maradni nem tud, és az égre tört.

Napkelet felül nyugotra költöz, aki vándorol,

Botlik, aki lép visszára s a szokás ellen sorol,

Fél elég a napsugárnak, fél felül setét az ég,

Ha birója fél-világnak egy erős vadász, elég.

.

Nincs az Istennek vicéje, vagy ha van, bizony nem egy,

Annak ő nem áll melléje ki világot dúlni megy.

Egy nagy urnak egy kalapja van, hanemha sokfejű,

És ha nincs elég alapja, csökken a nagy erejű.

Csak az, aki véghetetlen fő-hatalmú mindenen,

Nincs halandó győzhetetlen, mert ki győz az Istenen?

Természetben egy erővel egyarányos más erő,

S jobban bir visszaverővel, ami tompa vagy merő.

*

A profi fotós 100 parancsolata

Egy szép lista Eric Kim profi fotóstól, hogy mi tesz valakit jó fotóssá, mire figyeljünk, milyen irányba haladjunk, ha fejlődni szeretnénk. Van közte pár túl amerikai, vagy túl közhelyes állítás, (és egy ellentmondás is) amikkel nem feltétlenül kell egyetérteni és majd kommentekben biztos megkapják a leosztást, de ettől eltekintve és a megfelelő szűrőn keresztül olvasva azért szerintem mindenkinek átjön az üzenet.

1. Egy überdrága kamera önmagában nem tesz valakit jó fotóssá.

2. Mindig RAW-ban lövöldözzünk. Mindig.

3. Profi objektívek segítségével jobb fotós lehetsz.

4. A képszerkesztés, utómunka már önmagában művészet.

5. Az aranymetszés, az egyharmados szabály az esetek 99%-ban működik.

6. A makro fotózás nem való mindenkinek.

7. Egy UV szűrő remekül funkcionál lencsevédőként is.

8. Sokkal hasznosabban töltöd az idődet és jobban fejlődsz ha fórumok böngészése helyett kimész a szabadba fotózni.

9. Lásd meg és örökítsd meg a szépséget a hétköznapokban és máris jó úton vagy egy díjnyertes fotó felé.

10. A filmes nem jobb mint a digitális.

11. A digitális nem jobb mint a filmes.

12. Nincs bűvös kamera vagy objektív.

13. Jobb objektívekkel nem feltétlenül fogsz jobb fotókat készíteni.

14. Foglalkozz kevesebbet mások munkáival és tölts több időt fotózással.

15. Tükörreflexest nfont-size: 12pt;e vigyél buliba.

16. A csajok tapadnak a fotósokra.

17. Attól, hogy fekete-fehérre állítasz egy fotót még nem lesz automatikusan „művészi.”

18. Az emberek mindig le fogják nézni a munkádat, ha azt mondod Photoshoppal javítasz a képeiden. Inkább mond azt, hogy a digitális sötétszobában hívod őket elő, máris jobban hangzik.

19. Nem kell mindent lefotózni.

20. Legyen legalább 2 mentésed minden fotódról. Ahogy a háborúban: két fegyver egy fegyver, egy fegyver nem fegyver.

21. Kukázd a nyakpántot és szerezz be egy csuklópántot

22. Menj közelebb, amikor fotózol. Hidd el jobb lesz.

23. Legyél a történet része, ne egy kívülálló kiváncsiskodó.

24. A guggolva készített fotó sokszor érdekesebb.

25. Kevesebbet aggódj a technikán és foglalkozz többet a kompozícióval.

26. Ragasz le minden logót a kamerádon fekete szigetelőszalaggal, legyen a gép minél kevésbé figyelemfelkeltő.

27. Nagy fényben mindig exponálj alul 2/3-dal.

28. Minél több fotót készítesz annál jobb leszel.

29. Ne félj több fotót lőni ugyanarról a témáról különböző beállításokkal, expozícióval, szögből.

30. Csak a legjobb fotóidat mutogasd.

31. A kompakt kamerák is fényképezőgépek.

32. Csatlakozz egy online fotós fórumhoz.

33. Értékeld, szólj hozzá mások munkáihoz.

34. Gondolkozz mielőtt exponálsz.

35. Egy jó fotó nem kiált magyarázatért (habár a háttérsztori sokszor hozzátesz)

36. A részegen fotózás nem működik.

37. Meríts inspirációt mások munkáiból, de ez ne forduljon át imádattá.

38. A szemcsés kép gyönyörű.

39. Kukázd a fotós hátizsákot és szerezz be egy oldaltáskát, hidd el könnyebb lesz.

40. A kulcs az egyszerűség.

41. A fotográfia definíciója valahogy így hangzik: „festés a fénnyel”. Fordítsd a fényt előnyödre.

42. Találd meg a stílusodat és tarts ki mellette.

43. Képszerkesztéshez, utómunkához szerezz be egy második monitort.

44. A Silver EFEX pro a legjobb fekete-fehér konverter.

45. Vidd magaddal a géped mindenhova. Mindenhova!

46. Ne hagyd, hogy a fotózás az élet élvezetének útjába álljon.

47. Ne sajnáld a gépedet. Használd (ki)!

48. Készítsd magától értetődő, egyszerű fotókat.

49. Fotózz önbizalommal.

50. Egy fotó tökéletes eszköz a kontrasztok érzékeltetéséhez.

51. Nyomtasd ki fotóidat nagyban. Jó lesz!

52. Ajándékozz fotóidból barátaidnak.

53. Adjál belőlük idegeneknek.

54. Ne felejtsd el bekeretezni őket.

55. A Costcoban (amerikai nagyáruház) készült nyomatok nagyszerűek és olcsón készülnek.

56. Fotózz haverokkal.

57. Csatlakozz egy fotó klubhoz vagy indítsd egyet magad.

58. A fotó remek ajándék.

59. A fotózás idegenekkel is izgalmas.

60. Inkább menj az elkapott pillanatokra, mintsem beállított képekre.

61. A természetes fény nyújtja a legjobb megvilágítást.

62. Céltalan lövöldözéshez legjobb a 35 mm-es fókusztávolság

63. Ne félj feltolni az ISO-t, amikor szükséges.

64. Nem kell állandóan állványt cipelned magaddal.

65. Inkább alulexponálás, mintsem felülexponálás.

66. „Művészi” képek érdekében hajléktalanokat fotózni nem szép dolog, kihasználás.

67. A legjobb fotó témákat ott találod, ahol legkevésbé keresnéd.

68. A képek mindig sokkal érdekesebbek, ha van rajtuk valami emberi.

69. Egy rossz fotóból Photoshoppal sem lehet jót csinálni.

70. Manapság mindenki fotós.

71. Egy jó fotóhoz nem kell Párizsba repülni, a legjobb témák a hátsó kertedben vannak.

72. Meglehetősen hülyén néznek ki azok, akik portréfotózáskor lefelé tartják a gépet, markolatot.

73. A kamera eszköz, nem játék.

74. A kompozíció tekintetében a fotózás nem sokban különbözik a festészettől.

75. A fotózás nem egy hobbi, hanem egy életstílus.

76. Kifogások helyett fotózzál!

77. Légy eredeti, ne koppints másokat.

78. A legjobb fotók történeteket mesélnek.

79. Minden kamera, amelyik nem fekete, csak felesleges figyelemfelkeltő.

80. Minél több fotóscuccot cipelsz magaddal, annál kevésbé fogod élvezni a fotózást.

81. Jó önarcképet készíteni sokkal nehezebb, mint az bárki gondolná.

82. A nevetés mindig kihozza az emberek igazi karakterét a fotókon.

83. Amikor fotózol ne lógj ki a sorból, vedd fel a ritmust, olvadj bele a környezetbe.

84. A tájfotózás unalmas lehet egy idő után.

85. Érezd magad jól fotózás közben

86. Soha ne törölj ki egyetlen fotót sem.

87. Légy tisztelettudó, legyél tekintettel az emberekre, helyekre, amikor fotózod őket.

88. Amikor elkapott pillanatokra vadászol az utcán inkább nagylátószögű objektívet használj, mintsem telét.

89. Az utazás és a fotózás tökéletes párosítás.

90. Tanuld meg értelmezni a hisztogramot.

91. Egy zajos fotó mindig jobb, mint egy bemozdult, elmosódott.

92. Ne félj esőben fotózni.

93. Tanuld meg élvezni a pillanatot, mintsem tökéletes fotót készíteni róla.

94. Soha ne fotózz üres gyomorral.

95. A fotózás jó önismeret is egyben.

96. Ne tartsd magadban a fotós felfedéseidet, oszd meg a világgal!

97. Fotózz állandóan, soha ne állj le.

98. A fotográfia több mint szimplán fotók készítése. Egy életfilozófia.

99. Kapd el a döntő pillanatot.

100. Készítsd el a saját listádat

*

Lemondás a hivatalrúl

Nemzet! amit eddig gyors kezemre bíztatok,

Ám! vegyétek tőlem vissza magatok.

Nem magam vadásztam a parancsoló nevet,

Ti emeltetek fel arra engemet.

Istené a nép szava. Isten és a nép java

Volt ösztön, hogy koszorumra koronát raknátok.

Nemzet! amit eddig [gyors kezemre bíztatok,

Ám! vegyétek tőlem vissza magatok.]

.

Konzul is körül-irt néha nagy királyokat,

Tettem én is konzul fejjel sokat,

De ti öszvemértetek Más fejekkel s kedvetek

Jött, ne hogy curulison, hanem tronuson üljek.

Nemzet! amit eddig gyors kezemre biztatok,

Hát vegyé[tek tőlem vissza magatok.]

.

Én örökösitve kaptam ez hatalmamat,

Mint örök érdemmel nyert jutalmamat;

Ezt szerencse-változás, Veszteség s akarmi más,

Semmivé nem is tehette, mint haza-árúlás.

De ti amit eddig [gyors kezemre bíztatok,]

Ám vegyétek [tőlem vissza magatok.]

.

De mivel nem illett majd utánnam új pöröst,

Hanem ágyékombul hagynom örököst:

Vélem öszvepározott, És a tőle származott

Hitvesemre s magzatomra viseljetek gondot.

Nekem amit eddig gyors kezemre [bíztatok,]

Ám vegyétek [tőlem vissza magatok.]

.

Én az egek ellen sorsomat nem untatom,

Vagyon igazam, de nem vítatom;

Felóldom hüségetek, Kit nekem esküdtetek,

Nincs nekem reátok annyi, mint reám szükségtek.

Hát ti, amit eddig [gyors kezemre bíztatok],

Ám vegyétek [tőlem vissza magatok.]

.

Vólna még reményem, még van annyi seregem,

Mely elég elűzni fergetegem,

Hogyha népem is hozzám Vonszna, mint a katonám;

Vagy mint Cézár, honyi vérben uszni nem irtóznám.

Jobb, hogy amit eddig [gyors kezemre bíztatok,]

Csak vegyétek [tőlem vissza magatok.]

.

Vittem, amig birtam, nemzet! a te terhedet,

Rettenetessé tettem nevedet.

Két erőt s ötöt-hatot Hercules se birhatott,

Engemet pedig segitni népem is lemondott.

Hát ti amit eddig [gyors kezemre bíztatok,]

Csak vegyétek [tőlem vissza magatok.]

.

Kik a közös fegyvert most úgy ellenem fenik,

Érzették erőmet már mindenik;

Kedvezék s jótétemért Várhaték vala jobb bért,

De hozzám, csak ön-haszonra alkudozni nem fért.

Nemzet! amit eddig [gyors kezemre bíztatok,]

Hát vegyétek [tőlem vissza magatok.]

.

Im! pedig a nemzet haszna mellett ízzadót,

S népe dicsősségét munkálkodót,

Népem! elárúltatok, S amiket fogadtatok,

Csak kilenc esztendő múlva mind visszavontátok.

És igy amit eddig [gyors kezemre bíztatok,]

Ám vegyétek [tőlem vissza magatok.]

.

Én, ki pőröly vóltam törni a hatalmakat,

Tettem és aláztam királyokat,

Nép szavára mi vagyok? Példa, hogy minden nagyok

Az erőt, nevet, hatalmat másoktúl bírjátok.

Nemzet! amit eddig [gyors kezemre bíztatok.]

Hát vegyétek [tőlem vissza magatok.]

.

Már szigetem a kis Ilva, vas hazája, lesz,

Oszthatok ordót, ki érdemeket tesz;

Fél világot én birám, s Kozmopolis a hazám.

Jól van! a halál után egy ölnyi sir elég lesz.

Nemzet! amit eddig gyors kezemre biztatok,

Hát vegyétek tőlem vissza magatok.

*

Száz tanács tőlem

Olvastam egy remek listát egy profi fotóstól és úgy döntöttem megfogadom a századik tanácsot,

miszerint: "100. Készítsd el a saját listádat."

Tehát itt az én listám, minden ami eszembe jutott fél óra alatt az utóbbi hét évből. Ezek nem mindenhol helytálló parancsolatok, csak pár tipp és ötlet, vagy buzdítás. Talán lesz átfedés is a fenti listával, de száz tanács nem kevés, elkerülhetetlen, hogy hasonló dolgokról írjunk. Kommentekben lehet egyet(nem)érteni. :)

1. Attól, hogy fényképezőgéped van, még nem vagy fotós

2. Attól, hogy valami képes képeket készíteni, még nem fényképezőgép (tablet, telefon)

3. Attól, hogy nem fényképezőgép, még használhatod, ha nincs más nálad

4. Mindig legyen nálad fényképezőgép (:P)

5. Minél több fotót készítesz, annál jobb

6. Minél kevesebb fotót teszel fel a netre annál jobb

7. Próbálj meg minél kevesebb elemet belevenni a kompozícióba

8. Ha utómunka nélkül nem tetszik egy kép, akkor ne fáradj vele

9. Ha már utómunka nélkül is nagyon tetszik egy kép, akkor szánj többet a finomhangolására

10. A fényképezőgép többet lát mint az emberi szem

11. Az emberi szem jobban lát, mint a fényképezőgép

12. Nincs utómunkázatlan kép. Amit te nyersnek tartasz, azt a géped utómunkázta egy mérnök gyári beállításai alapján.

13. Ősi tanács de igaz: tájképet reggel 10 előtt és este 6 után!

14. Az épületek sokkal érdekesebbek éjjel

15. A portrék közelről készülnek

16. Ne használj vakut szemből, ha nem forgatható a feje, akkor dobd el

17. Ha forgatható fejű vakud van, akkor minden állásban használhatod, kivéve az egyenesen előre néző alapállást

18. Nem kell állvány

19. A képzaj egyáltalán nem baj

20. A képzaj csúnya, szűrd le utólag, nagyon egyszerű

21. Két objektív elég: egy rövid és egy hosszú

22. A Photoshop nem tilos és nem ciki

23. A túl sok Photoshop ciki

24. Fotózz nappal szemben! (ellenfény ftw!)

25. Exponálj alá

26. Exponálj fölé

25-26.a. azaz ne exponálj rendesen, az unalmas

27. Papíron mindig sötétebbek a képeid, mint monitoron, mert az utóbbi világít (nyomtatáshoz min +1/3Fé)

28. A 10 megapixelnél nagyobb felbontás csak hanyag fotósoknak való, akik szemcsés és életlen képeket csinálnak

29. Nem vagy jó fotós. Sose érezd magad annak. A képeid jók és nem te. Vagy fotózol, vagy nem. Más nem fontos.

30. Menj új helyekre

31. A 18-as pont nem érvényes, ha út mellett fotózol. Az autósokat szívatni király! :D

32. Mindig van perspektíva. Ezt akkor se felejtsd el, ha a képeden nem látszik.

33. Legalább egy éles pont legyen a képen. Ha nincs, akkor nem jó a fotó.

34. Mutasd meg a képeid másoknak

35. Nézd meg mások fotóit

36. Nyomtasd ki a képeid. Még a gyengék is jobban mutatnak papíron

37. Minél tovább bámulod egy jól sikerült fotód, annál több hibát fogsz látni rajta

38. SOHA, de soha ne rakd be háttérképnek a saját fotód, hacsak nem akarod megutálni, vagy újra elkészíteni a képet

39. Van egy jó fotód? Pár év múlva készítsd el ismét, ha teheted!

40. Ha modellt fotózol, akkor az első 15 percben készüfont-size: 12pt;lt képekkel ne foglalkozz

41. Ne mutasd meg a modellnek válogatás nélkül a képeket. Ragaszkodni fog az első kiégett, életlen fotóhoz.

42. SOHA de SOHA ne törölj fotót a modell szeme láttára

43. A modelleket nem érdekli a fotózás, (hacsak ezt külön nem jelzik) kerüld a témát

43. Igazából kerülj minden olyan témát, ami untatja őket, különben kiül az arcukra az unalom

44. Ha bejelented, hogy jók a képek, szépen mutat, az általában nem untatja a modellt ;)

45. Menj ki a műteremből

46. Menj ki a városból

47. Ha esik az eső, akkor keress egy üveglapot és fényforrásokat

48. A makrózás nehéz sport, bár könnyűnek tűnhet. Valamit közelről lefotózni nem makró!

49. Nincs olyan, hogy "szabály" csak ajánlás

50. A kiégés zavaróbb mint az alexpó

51. Igenis van joga a fehérnek megjelenni a fotóidon (bizonyos dolgok furán néznek ki, ha nem égnek ki)

52. A sötétség a barátod

53. Nincs két ugyanolyan monitor, sem két ugyanolyan nyomtató

54. Ha szokásod túlhúzni az utómunkát, akkor állítsd kontrasztosabbra és szaturáltabbra a monitorod, az majd kordában tart

55. A fotózásból nem lehet jól megélni

56. A felszerelés drága, de kezdetnek elég egy DSLR+nagylátószög+tele+vaku, minden egyéb dolog overkill

57. Nem az árcédula szabja meg, hogy milyen képeket tudsz készíteni

58. Bár az 57. igaz, sajnos tudomásul kell venni, hogy a sporthoz, esküvőhöz, makróhoz és búvárfotózáshoz célszerszám kell

59. Próbálkozni azért lehet

60. Ameddig van olyan funkció a gépeden, amit nem értesz teljesen, addig ne merészeld magad még amatőr fotósnak sem nevezni

61. Utána se. Mindenki fotózik. Ha mindenki különleges, akkor senki sem az. Már írtam: majd a képeid eldöntik, hogy fotós vagy-e.

62. Előbb fotózni tanulj meg, ne utómunkázni

63. Az instagram és az ehhez hasonló dolgok nem pótolják a tehetséget és kiölik a kreativitást

64. Igen, profik is fotóznak iphone-al, meg instagrammal, de ők előbb megtanultak tisztességesen fotózni ezek nélkül

65. A színek nagyon fontosak. Minél több árnyalat van egy képen, annál gazdagabb lesz a "néző"

66. Jó színes képet nehezebb készíteni mint fekete-fehéret.

67. A 66. többnyire igaz, de nem mindig. Fekete fehéret könnyű, igazán jó fekete-fehéret nagyon nehéz csinálni!

68. Mindig tudnak neked újat mutatni, akármilyen profinak tartod magad

69. Profi - pénzt keres a fotózással. Tehetséges - jól fotózik. Nem összekeverendő, egyik nem feltétele a másiknak!

70. A profikat sajnálni kell, nem irigyelni! Az amatőrök azt fotóznak, amit csak akarnak!

71. Ne utómunkázd mások képeit.Az utómunka legalább olyan szerves része a fotózásnak, mint a gombot lenyomni!

72. Ne utómunkázz sokáig! Általában több jó megoldás is van és bele fogsz keveredni és nem tudsz majd dönteni!

73. Ne babrálj sokat a kép megtervezésével, itt is több a megoldás és két szék között a földre fogsz ülni!

74. A fotózáshoz kell az a lelkierő, ami a cukrászdában elhagy, amikor két kedvenc sütid közül kell választanod.

75. A legnagyobb inspirációt a fényképezőgép markolatának tapintása nyújtja

76. Ne add fel. Nincs jó fotós, már írtam! Fotózz tovább!

77. A like-ok csak azt jelzik, hogy épp hány ember volt online, amikor felraktál egy képet.

78. Semmilyen pont, szakvélemény, népszerűségi index nem releváns. Egy képnél a legfontosabb, hogy te jónak érezd-e. A többiek véleményét egészében nézd és ne akadj le néhány kötözködő barmon.

79. Az emberi természet megjelenik a fotózásban is: Nem tudsz jó fotót készíteni anélkül, hogy ne szereznél vele irigyeket

80. A fent leírtak nem igazak! Attól, hogy te jónak tartasz egy képet még nem biztos, hogy az. (mint mondtam: nem vagy fotós!)

81. Attól még nem művészet valami, hogy senkinek sem jutott eszébe azelőtt. Ez hülyeség. (Kortárs művészet <> ezt én is meg tudnám csinálni + igen, de nem csináltad)

82. A művészet nem tanítható. Ha nem tanítható, akkor nem lehet determinálni a szabályait. Ha nem lehet determinálni a szabályait, akkor nem lehet keretek közé szorítani. Gondold ezt tovább!

83. Nem a művésziség a cél! Az vagy van, vagy nincs, ráadásul a nézőtől is függ. Ha "művészi" képet akarsz csinálni, akkor üres képeket fogsz készíteni, mivel a művészet is önmagában üres az ember nélkül.

84. A kontraszt a barátod.

85. Kontraszt nem csak fényerőben van, hanem színek, távolságok és textúrák között is.

86. Hagyj teret a kompozíciódban a dolgoknak. Mindennek szüksége van valamennyi helyre, hogy kifejtse a hatását. Pont annyit adj, amennyi kell!

87. Ne gondolkodj rajta, ne beszélj róla, ne vitázz! Érezz rá! Ha még nem sikerült, akkor menj ki, fotózz egy csomót, menni fog!

88. Mindenkiben megvan az alapvető esztétikai eszköztár, ami szükséges ahhoz, hogy jó fotókat készítsen. Aki képes élvezni egy jó fotót, az meg is tudná tanulni, hogyan kell elkészíteni. Tiszteld a nézőt! Nem vagy különb nála!

89. Ne kösd meg a saját kezed szabályokkal. Ha valamit a köztudat nem tart jónak, akkor próbálkozz vele sokáig. A nagy számok törvénye előbb vagy utóbb téged igazol!

90. Ne próbálj meg eredeti lenni, mert akkor sikerült újra feltalálnod egy rakás rojtosra fotózott tankönyvi példát. Csak lazán, fotózz, ami érdekel!

91. Bár jó lehet barátokkal is, a fotózás alapvetően magányos sport.

92. Ha szomorú vagy menj ki fotózni!

93. Gondolkodj az életeden és magadon fotózás közben. Reflektálj a belső dolgaidra. Az életeden és a képeiden is segíteni fog!

94. A képeken a te látásmódod tükröződik. Amikor felraksz egy fotót, mindig gondolj bele ebbe!

95. Egy sorozatból egy kép elég. Hiába néz ki jól mindkét oldala a Szabadság-hídnak, egy fotót tegyél csak fel. Minden továbbival képpel csak rontasz a dolgokon.

96. Az ember fejlődik. Nem szégyen gyenge fotókat is felrakni vagy hibákat elkövetni. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik!

97. Tarts rendet az archívumodban, különben a fejedre nő!

98. Néha nézd át a régi fotóid, kincsesbánya!

99. Mindig örülj neki, hogy fotózhatsz!

100. Mindig fotózhatsz! :)

http://www.schrajmund.com/2012/04/szaz-tanacs-tolem.html

*

Emlékeztetés

Ugy-e? magyar! a mi nemünk közös angyala vólt,

Aki azt jövendölé, mikor neked a buta trombita szólt,

Hogy: szabad nemed, nagy erőd rabi sorsra hajólt.

Látd-e? jött-e napnyugot felül segedelem?

Jött erő, de jött tirán s örök veszedelem.

.

Elharácsolád őseid szabad esztendejét,

Felvevéd a rabbilincset, a hatalom fene vasvesszejét;

Elaludtad égi reményed arany idejét.

Már, ha jobb időkre vársz, csak álmot álmodol,

Mert csak arra vagy teremtve, hogy raboskodol.

*

Szabados Gábor blogja

Paulo Sousa vs. Egervári

Előző írásomban Huszti Szabolcs és Egervári Sándor ellentétéről mondtam meg a frankót, míg a Videoton múlt heti bravúros El-győzelme (független a bajnokságban mutatott botladozástól) és az előttünk álló válogatott meccsek a szövetségi kapitány s a fehérvári szakvezető konfliktusát vetik fel újra.

Paulo Sousa megjelenésével először csak apróbb repedések bukkantak fel ezen az elméleten, hiszen nem illett ebbe a képbe Mezey doktor menesztése és a portugál szakvezető kinevezése, de az azt követő események már alapjaiban rengették meg a teóriát. Az emlegetett játékosok ugyanis időközben vagy a válogatottból kerültek ki, vagy a Videotonból – Sousa és Egervári élénk szócsatát folytatott utóbbiak kihagyásáról, s egy idő után már minden másról is, aminek a nevezetes reptéri kéz-nem-fogás lett a következménye.

(…)

+

Kommentárok

http://szabados.blog.nepsport.hu/archives/2012/10/09/Paulo_Sousa_vs_Egervari/

*

„Évi 3500 forintba kerül egy lakosnak a labdarúgás”

„A futball az amatőr labdarúgás tekintetében – és nyilván ehhez kell viszonyítani, hiszen a sportág több mint kilencvenkilenc százalékát az amatőrök teszik ki – az egyik legolcsóbb és legegyszerűbben szervezhető sportág. Ebből adódóan az említett összegből már lehet alkotni. És ne feledkezzünk meg a társadalmi hatásról, mert a most kapott segítség, a jelentős anyagi ráfordítások hosszú évek elteltével többszörösen megtérülnek majd: miközben sokkal több lesz a futballozó fiatal, és általuk több lesz a sportágat profi szinten művelő vagy „csak" szerető felnőtt, az egészségesebb nemzedékeknek nem kell annyi kórházi ágy, kevesebb lesz a közösségtől elmagányosodott, a virtuális világ bűvöletében élő gyerek, remélhetőleg csökken a drogozás, a bűnözés, a gyermekek értelmetlen időtöltése. Egyszersmind felelősebb, rendszerető, a társaknak elkötelezettebb generáció /spant nevelünk fel. Új futball, új nemzedék, új kultúra – ez valójában nem is az MLSZ, hanem a társadalom küldetése.”

http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/evi-3500-forintba-kerul-egy-lakosnak-a-labdarugas-2181283

*

Pilinger uti cédulája

Veszni hívnak, el kell mulni, Pilinger indúl ki dúlni;

Vagy kitesz tatár-kardélre, Vagy kinyomkod e sir-szélre.

.

S ő nem első, régen ássa Már e vermet sok pajtássa,

Még pedig úgy, mintha szemre Sáncot ásna védelemre.

.

Százhuszonhat esztendeje, Hogy a török vérmezeje

Szűnt, de belűl dolgozának Készületin egy minának.

.

S már egész élet-időre, Hetvenhárom esztendőre

Fordúl amiolta látom, Hogy a vérem sem barátom.

.

Sok puhák szemem láttára Nagy gödröt egy sir-formára

Ásnak, és e csuf munkára Gyermekem jön mind jobbára.

.

Hogy elébb is a munkásnak Nyaka szegjen, mert mig ásnak,

Kész nagy üregre találnak, S belebuknak, rászolgálnak.

.

Okot adnak, elpuhúlni S lételembül is kimúlni,

Csufra mars-utat mutatni, Tatár földre igazgatni.

.

Im! mi vólt? mi lett a magyar! Ez a világ-rettentő kar,

Ma fegyver nélkül is ölnek, Tollal is kiküszöbölnek.

.

Angyalom! adj hát szárnyakat, Segitsd ez egynehány jókat

Az irigyeket kerűlni, Szemek elől elrepülni.

.

Mintsem az anyjok sirjába Bukjanak e kis hazába,

Vidd el az Etil mellé be, Öreganyjok kebelébe.

.

Mármarostúl alá délig Megtérnek a tenger-szélig,

Mert az a főld nagyságára Kétannyi, mint e vér ára.

.

S nekem a Jaik partjára, Üres sirhalom-formára,

Puszta templomot szentelnek, S egy oszlopot felemelnek,

.

Sorsomat felmetszik kőre, Tanúságúl jövendőre:

Mi okozta elmúlásom, örök magvaszakadásom:

.

Hogy a vér a vért gyülölve S irigyimmel közösülve

Szültem ily édesanyákat Holtra rágó viperákat.

*

Ezt csak a mi nyelvünkkel lehet megtenni!

Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben.

Nyuszika köszön:

- Szia vörös!

- Te engem ne vörösözz le!

- Miért, jobb lenne, ha lerókáználak?

Két egér beszélget a kamrában:

- Rád fog esni a margarin!

- Rámamargarin?

- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott tenni, ha este nem tud elaludni?

- Én? Elszámolok háromig, és már alszom is.

- Tényleg? Csak háromig?

- Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.

- Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet?

- Nem. Két ismeretlennel.

- Miért nincs bástya a vonaton?

- Mert a vonat nem vár.

- Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot?

- Hókusz, pók ússz!

A tehén bonyolult állat.

De én megfejtem.

- Miért nem gyűjt a darázs vasat?

- Mert azt a MÉH teszi.

- Akarsz sokat keresni?

- Igen.

- Akkor jól elbújok.

Mi van a tömegsír felett?

- Csapatszellem!

Mi a bio fajgyűlölet?

- Két kopaszbarack üt egy cigánymeggyet.

Mi lesz a kígyó és a kenguru keresztezéséből?

- Ugrókötél.

Mi van az idegbeteg ló lábán?

- Pszichopata.

Mi lesz a kecske és a kacsa kereszteződéséből?

- Mc Donalds.

Miért van a méheknek királynőjük?

- Mert ha kormányuk volna, nem lenne méz.

Mennyi az ember átlagos alvásigénye?

- Csak még öt perc.

Mi kell a sörösládák cipeléséhez?

- Rekeszizom.

Ki követi el a legtöbb összeadási hibát?

- Az anyakönyvvezető.

Milyen az arab lopakodó?

- Teve mamuszban.

Milyen mértékegységgel mérik a malac hosszát?

- Rőfben.

Miért nem játszik a tűzoltózenekar betonon?

- Mert olyan hangszer nincs.

Mi lesz abból, ha két busz összeütközik?

- Két rombusz.

Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik?

- Mozog a szája.

Milyen buli van az intenzív osztályon?

- Eszméletlen!

Miért nehéz a nőknek érző, törődő és jóképű férfit találniuk?

- Mert azoknak a férfiaknak már van pasijuk.

Nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben.

- Megmondaná aranyoskám, merre találom a 41-es parcella 34-es sírt?

- Borzasztó alakok maguk! Elmászkálnak, aztán meg nem találnak vissza.

Savanyú a szőlő

- mondta az oroszlán és megette a szüretelőket.

*

Magyar főld

Egy éneket mondok, Akik nem bolondok s meghallják,

Hogy időt tőlteni Jó, s verset költeni, megvallják,

De vajjon mirül lesz notám?

Mit penget az én hurom s kotám?

Im mindjárt megmondom, Mert most szünik gondom;

Perdülj azért szaporán én rotám!

.

Elkészitem számat, Szép magyar hazámat dicsérem,

Apolló felségét És ő segitségét megkérem;

Kiki dicsérje országát,

Melytül ő legszebb jószágát,

Azaz éltét vette, S melynek zsírját ette,

És jól látja s tudja jóságát.

.

Magyarországi főld Zsíros, termékeny, zöld, itt mi nincs?

Buzával sok verem teljes, bőven terem e nagy kincs;

Bővölködik gabonával,

Melyet nem kell babonával

A jó földbe vetni, Mert úgy is vehetni

A jó természetnek hatalmával.

.

Árpa, köles, rozs, zab, Hajdina, cirok, bab, kender, len,

Melyekhez kell orsó, Ismét lencse, borsó van jelen,

Sok tök, dinnye és ugorka,

Melyre jó egy ital borka.

Törökbúza és mák, Mellyel teli sok zsák,

Mind van, amit kiván az ember torka.

.

Hagyma is sokféle, Rakva sok kert véle, saláta.

Lássátok, jöjjetek, Sok a répa, retek, káposzta,

Torma-gyökér, petrezselyem

Zöldellik, mint szép zöld selyem,

Ugy az ánizs, kapor, Sűrű mint a sok por,

Nincson többrül szólnom időm s helyem.

.

Hát a virágokrúl, Rózsáknak szagokrúl mit mondjak?

Mint csillagok égben, Ragyogó szépségben, szintolyak.

Violákbúl ifjú és szűz

Bokrétát és koszorút fűz.

Szegfűnek illatja, Órunkat meghatja,

Liliomtúl távoly fut a rossz bűz.

.

Aër meleg hüves. Mező kies füves, - villákkal

Rakunk sok baglyákat, Töltünk saráglyákat színákkal,

Sokat teremnek a rétek,

Mely a barmoknak friss étek,

Nyárban fű, mely nedves, Télben széna kedves;

Nincs a mi főldünkben semmi vétek.

.

Vedd a lovat számba, Melyet fognak hámba: nem lehet;

Számláld a sok barmot, Ökröt, mely húz jármat: nem lehet;

Sokaságát a tehénnek

Láthatd itt ifjunak, vénnek;

Tinónak, borjunak, kecskének és juhnak,

Erdőn-mezőn disznók legelnek.

.

Rakvák hegyek-völgyek. Téjjel tele tőlgyek [!] folytatnak,

Mely hasznot hajt s hajtott, Abbúl túrót, sajtot nyomtatnak.

Kimondani volna nagy baj,

Mennyi itt a tehén- s juh-vaj!

Zsiros ettül szájunk, Van faggyúnk és hájunk;

Kasokban mézet rak a sok méhraj.

.

Nossza hasat töltsünk, Mert terem gyümölcsünk bőséggel,

Barack, megy, gesztenye, Cseresnye, berkenye körtvéllyel;

Csudálkozhatsz a sok szilván,

Amelyet megláthatsz nyilván;

Nagy e föld halalma, Terem itt sok alma,

Hogyha kárt nem tesz az ég ártalma.

.

Naszpolyát és diót, Mogyorót sokat s jót bőven ád,

Mert fák a kertekben Sűrűk, mint vizekben a sok nád.

Mit mondjak a szőlőtőrül,

Sok fürtök függenek errül.

Egy mindennek feje, Nemes fának teteje,

Amely leszivárog a szőlőtőrül.

.

Mustok a pincékben, Pintekben, iccékben megforrnak;

Nincs itt drágasága, hanem olcsósága a bornak,

Ilyen jó föld sohol sincsen,

Ennek párja másutt nincsen;

Isteni jól-tétel, bő itt a tál étel,

Melyet mi nem adnánk semmi kincsen.

.

Szarvast, nyúlat, őzet Ur itt süttet-főzet a szakáccsal;

Fogja a sok vadat, Inditván nagy hadat vadásszal.

Szabados itt a vadászat,

Szabados a madarászat.

Elhallgatom nevét, Madarak sok nemét,

Mert eszembe juta a halászat.

.

Tekints jobbra-balra, Mindenféle halra a vizben,

Ha halászást teszel, Halat könnyen eszel sok izben;

Viza, harcsa, csuka, ponty, tok,

Kecsege s compó igen sok;

Számlálni ki győzné, Jobb ha szakács főzné,

Mert eleget fognak a halászok.

.

De mint a hal-tanyák, Ugy arany s üstbányák [!] földünkb[en]

Imitt-amott vannak, Kik sok hasznot annak [!] kezünkben.

Ezekbül sok kincset nyernek,

Melybül országban pénzt vernek,

Mélly sóbánya-kutak, Táplálásra útak

Étekben izt adnak az embernek.

.

Vagyon még egy dolog, Mely eszemben forog; találunk

Sok csudás vizeket, Csudálhatd ezeket minálunk;

Vagynak néhol itt elegek,

Természet szerént melegek,

Van sok savanyúviz, Melyekben van bor-iz,

Fördenek ezekben a betegek.

.

Sok dolgot elhattam, Keveset mondhattam Hazámrúl,

Szám is elfáradna S nyelvem elszáradna a számrúl.

Hogy kibeszéljem egészen,

Torkom arra nincsen készen.

Áldj meg Uram! minket, Áldd meg szép földünket,

Hogy itt lakjunk bátran és merészen.