20:00, Vasárnap (szeptember 30.), DUNA Televízió

Székely János: Caligula helytartója

100 perc

rendező: Bagó Bertalan, Szurdoki Erika

író: Székely János

zeneszerző: Horváth Károly

operatőr: Szobrász András

dramaturg: Hárs Anna

szereplő(k):

Kőszegi Ákos (Petronius)

Dunai Tamás (Barakiás)

Körtvélyessy Zsolt (I. Agrippa)

Hegedűs Zoltán (Decius)

Pál Attila (Lucius)

Farkas Ádám (Probus)

Győrffy András (Júdás)

Feliratozva a teletext 333. oldalán.

A kecskeméti Katona József Színház és a Thália Színház közös előadása, felvételről

Székely János erdélyi költő, író, drámaíró legismertebb műve a Caligula helytartója. Ez a verses formában írott történelmi tragédia az egyén és a hatalom erkölcsi problémákkal terhelt viszonyát boncolgatja: hogyan lehet lehetetlen körülmények közé kényszerítve is embernek maradni. Mit tehet az ember, ha főnöke egyrészt a világ, vagy legalábbis a Római Birodalom teljhatalmú ura, másrészt egy tébolyult, akitől minden kitelik, azaz Caligula? A tragédia mindaddig érvényes marad, amíg létezik hatalom és a hatalomnak kiszolgáltatott ember.

+

Caligula Helytartója

Szerző: Székely János

Székely János - Caligula Helytartója

1978, Gyulai Várszínház, Magyar Rádió;

[01:29:11]

Az 1978. július 26-i előadás felvétele.

Játékmester: Túróczy Katalin.

Rendező: Harag György.

Szereposztás:

Petronius (római patricius, Caligula szíriai helytartója) - Lukács Sándor,

Decius (római lovag, Caligula állandó követe) - Verebes István,

Lucius (fiatal római nemes, Petronius segédtisztje) - Héjja Sándor,

Probus (fiatal germán származású segédtiszt) - Hegedűs D. Géza,

Agrippa (Palesztina királya) - Pataki Károly,

Barakiás (a jeruzsálem templom főpapja, az egyháztanács elnöke) - Őze Lajos,

Júdás (zsidó politikus, az államtanács tagja) - Györgyfalvay Péter;

Színdarab:

01 - I. Felvonás [00:54:49]

02 - II. Felvonás [00:34:22]

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Caligula-Helytartoja-19375/

*

Székely János: Caligula helytartója

(FÜGE (Függetlenül Egymással))

Lehetetlen, de muszáj

Pedig egy nagyon aprócska dologról van szó. Alig pár centiméter, igaz, a talapzata sokkal-sokkal nagyobb nála. Ezt a piciny kis szobrot – nem is szobor: játékfigura, szinte jelentéktelen – kellene bevinni a zsidók templomába. Ezt a feladatot kapja Petronius, a császár helytartója. Ezt a – látszólag a szoborhoz hasonlóan kicsiny – feladatot lehetetlen megoldani. De muszáj. Hogy lehet valami lehetetlen, ami muszáj? Innen indul a játék.

Petronius helytartónak igazából nem jelent ez a feladat semmit. Nem is érti, miért tiltakozik olyan erélyesen a három zsidó vezető – egy méltóság, egy főpap és egy politikus – az ellen, hogy a Róma császárát ábrázoló szobrot – „ezt az izét”, mutat rá a szoborra – bevigyék a templomba. Petronius kezdetben nem érti, mit jelent a templom, mit a parancsolat, és mit a hatalom és a hit, az állam és a vallás közötti különbség. Hogy mit jelent a hatalom és mit a hűség. Akkor kezd el morfondírozni rajta, amikor mindennek a közepén találja magát. S lehet, hogy akkor már késő.

A játéktér egyértelműen kijelöli, hogy Székely János Caligula helytartója című drámája ebben az előadásban mindig játszódik. Vagyis bárhol és bármikor. Az áthelyezhető, variálható, egymástól mindenben eltérő szobrok, amelyek a közeget határolják (díszlet: Szikszai Rémusz és Varga Járó Ilona), szimbólumok, amelyeket különböző korok használnak bizonyos célokra: a hatalom ezekkel jelzi a saját helyét az emberek életében. Jobb esetben ez a kettő összecseng. Itt és most azonban Caligula, a saját lovát konzullá kinevező római császár – de általánosságban fogalmazhatunk úgy, hogy az elnyomó hatalom – úgy gondolja, szimbolikusan felül kell lennie azon, amit a nép a legfelsőbb hatalomnak tart. Miért? Mert kisebbségi komplexusban szenved. Mert rendnek véli azt, amit ő biztosít. Pedig az emberek a „káoszt” tartották saját rendjüknek – amely nem káosz volt persze, hanem rend. De az elnyomó hatalom csak a saját rendszerét tudja rendként elfogadni. Mert paranoiásan tart a saját bukásától, mert fél azoktól, akik az ő gondoskodására vannak bízva, mert nem szolgálatként és felelősségként, hanem tekintélyt parancsoló rangként és automatikusan járó felsőbbrendűségként fogja fel saját voltát és státusát.

Szikszai Rémusz rendezésében egy ember, Petronius, szíriai helytartó néz szembe önnön korlátaival. Nagypál Gábor helytartója kissé cinikus, ám okos és értelmes ember, aki megérteni szeretné, mi történik körülötte. Nem erővel, hanem az érvek erejével szeretne hatni, ám kiderül, hogy vannak dologok, amire nincsenek megfelelő érvek. Petroniusa az elején elképzelni sem tudja, hogy ne tudná meggyőzni valahogy a zsidókat. Fölényesen játszik a hatalommal, atyaian cselezget Barakiás főpappal, aki megingatja Petroniust. Decius követ érkezése pedig fölborítja az egyensúlyt. Nagypál ragyogóan adja vissza azokat a stációkat, amelynek során Petronius elveszti a világképét megalapozó állításokat. Megriasztja a viszonylagosság. Elköveti a legnagyobb hibát, amit despota elkövethet: gondolkodni kezd. Az etika bosszúja: nem tud kilépni abból a spirálból, amibe belehajszolta önmagát. Fodor Tamás Barakiás főpapja komolyan veszi mind az érvelésre való felszólítást, mind a hivatását. Bár érzi (és fokozottan érezteti is) önnön alárendeltségét, hisz abban, hogy a hitet el lehet magyarázni. Pontosan tudja, hogy nem fordulhat olyan megoldáshoz, mint amit Júdás javasol (Tóth József lobbanékony, hirtelen gondolkodású, archetipikus politikusként rövid úton jut el a merénylet ötletéig, amit véghez is vinne, nem látva be, hogy az nem megoldás lenne, hanem a helyzet elvesztése), sem a megfutamodáshoz (Tamási Zoltán Agrippa királyától minden ízében idegen a harc, az ellenféllel való gondolkodás – inkább megadja magát és feladja a népét, így a hatalom birtokosaként ő is bukik). Az egyetlen lehetőség, ha Petronius maga veszi rá Caligulát, hogy vonja vissza a parancsot.

Ami meg is történne, ha nem szólna közbe a rövid távú érdek, az árulás, amely nem is egy embert veszejt el igen rövid távon. Huszár Zsolt (a tagbaszakadt, mogorva Lucius) és Kovács Krisztián (az idegen – germán – származású, furcsa mimikájú Probus) saját megfogalmazott kétségeiknek lesznek áldozatai, mikor árulással terhelten, ám végül is hűségüket bizonyítva halnak meg. A két színész által a hazugságról szóló párbeszéd nem egyszerű morfondírozás, hanem kézzel tapintható, tökéletesen jelen idejű szorító kérdések kitárgyalása, olyan dolgoké, amelyeknek bennünk is fel kell (kellene) merülnie sokszor. Mindketten saját előítéleteinkkel szembesítenek bennünket (is), hiszen valamelyiküknek árulónak kell lenni, és nem maradhatunk választás nélkül. Király Attila Deciusa a hírhozó, hűségesnek kell lennie Caligulához (mert kell, annak ellenére is, hogy megalázták), és hűségesnek kell lennie Petroniushoz is (ez a belülről jövő szabad akarat). A színész egyszerre képes a megértés és a méltánytalanság érzése, illetve a kétfajta hűség okozta őrlődést megmutatni.

Ki az áruló? Caligula ugyan meghal, így véget ér a két évnyi harc az önkény szeszélye és az érvek, az elnyomó hatalom és a jóerkölcs között, de a lejárt körök újra- és újratermelik magukat. Ez egyértelmű az előadásban, teljesen felesleges annyira elnyújtva sulykolni ezt az előadás végével. Különösen azért, mert ennek a produkciónak – amelynek minden pillanatában benne van a játék, amelynek minden mondatáról érezhető és tudható, miért hangzik el úgy, ott és akkor, ahogyan, ahol és amikor – nincs szüksége erre a didakszisra.

A színészi jelenlét minden pátosztól mentes abszolút közvetlensége, a szorító létkérdések mellett rejlő, hol abszurdba, hol groteszkbe hajló humor jelenléte, a folyamatos színházi kontextus, a tér, a jelmezek (Papp Janó jelmeztervei remekül vegyítik a történelmi közeget, a funkcionalitást és a jellemábrázolást) egyszerre jelen idejűvé és tökéletesen állandóvá teszik az előadást, s nem mehetünk el anélkül, hogy ne vegyük észre: a hatalomhoz való viszonyainkról nekünk is számot kell adni, ha nem elégedünk meg azzal, hogy milyen jó, hogy van főnökünk – hiszen így nincs felelősségünk. Mégpedig azért, mert ha nincs felelősségünk, szabadságunk sincs. Persze, lehet, hogy ez a feladat, mivel befejezhetetlen, lehetetlen – de muszáj.

(Zsámbéki Színházi Bázis, 2011. július 7.)

Ugrai István

http://7ora7.hu/programok/caligula-5/nezopont

*

Egy láda császár –

CALIGULA HELYTARTÓJA

A bő emberöltővel ezelőtt megújult magyar hitvitázó dráma morális nézőpontból fókuszált hatalmi és lelkiismereti kérdésekre. A műfaj egyik legsikerültebb (1972-es datálású) darabját a kecskeméti Katona József Színház és a Thália Színház közös produkcióban vitte színre.

Bár szívesen tekintik bölcseleti drámának a magát inkább gondolkodóként, mint költőként azonosító erdélyi író, Székely János tollán keletkezett Caligula helytartóját, a mű ereje költőiségében s nem filozófiájában rejlik. Petronius római patríciusnak, a diktátor Caligula császár szíriai helytartójának uralkodója parancsára fel kellene állíttatnia a caesar aranyszobrát a zsidók jeruzsálemi templomában. I. Agrippa, Palesztina királya gyámoltalanul, Barakiás, a templom főpapja, az egyháztanács elnöke annál karakánabbul és eszesebben (ha kell, a legsúlyosabb áron is) ellenszegül a bálvány bevitelének. A római muszáj és a zsidó lehetetlen nagy játszmája ez („Megtörtént Palesztinában, i. sz. 39–41-ben”, jelzi Székely), mely csak azért dőlhet el (Rómától oly messze) a hitüket és istenüket – Jákob istenét – védők javára, mert „Egy olyan tiszta, emberséges ember” (Barakiás nevezi így) az ellenfél, mint Petronius. A császárhűségében sem vak helytartó már első megszólalásai egyikekor tudja „a faragott kép” valós értékét. Kiemelve a kulcsszót: „Ezt az izét, ha jó kedvvel, ha rosszal, / A templomban kell elhelyeznetek”. Az események menetébe többször is beleszólnak külső tényezők, amelyek nem a konfliktus magvából sarjadnak.

Bagó Bertalan rendező a darab költőiségét részben tompította, hogy a bölcseleti attitűdöt, vagy legalább a mondatok a stílusból és a párbeszédtechnikából hasító aforisztikus élét kifenhesse. A szövegmondás alig véteti észre, hogy verses dráma hangzik el. Kemények – Hárs Anna által – a dramaturgiai metszések. Szögletessé vértezi magát a játék. Dominál a katonai jelleg, regula. Sarkos Vereckei Rita négyzetes tükröző táblákból kirakott teremdíszlete: tágítja, osztja a teret (egy különösebben ki nem aknázott képernyővel tetézve), a nézőket önmagukkal is szembesíti, a figurákat dinamikusan orientálja a sakktábla-padlózaton. Öndialógust is megenged. (Lehet, hogy a háromoldalú építmény nyeli a hangot? Mert különben a színészi artikuláció általános gondjaira kell gyanakodnunk a gyakorta érthetetlen szavak miatt.)

A négy évtizeddel ezelőtt kiélezettebb politikai és erkölcsi megütközésről (nemzeti, kisebbségi sorskérdésekről) Petronius lelkiismereti harcára csúsztak a mai nyomatékok. Kőszegi Ákos eleinte néha túl lázasra, hangosra állított szerepe egyre markánsabb, vallomásosabb átvilágítása a személyes tisztessége, üdve érdekében császárával, sokistenhitével, esküjével, hivatásával, érdekeivel is szembefordulni kész, Barakiás érvei által meggyőzött egyéniségnek. Az idegi és tudati viaskodás fokról fokra őrli fel a történelem színe előtt, a közerkölcs terepén felmagasodó, személyes erkölcsében viszont egy tragikus vétség miatt lehanyatló férfit. Barakiás köszönő-köszöntő ölelése földre roskadt katonát ér végezetül. Kőszegi alkotó színészi önátadása távol tartja a moralizálás veszélyét, megnyitja a csatornákat az egzisztencialista filozófia Székelynél mutatkozó hatásai és jelen tartalmi meghosszabbításai irányába. Midőn Kőszegi Ákos a tapsrendkor szívére dobbantja jobb öklét, nem csupán az előadásban – „Ave!” kiáltás kíséretében – alkalmazott római köszöntést ismétli, hanem utólag is megosztja a nézőkkel, hogy testestől-lelkestől beleölte magát az alakba. Még a hatodik meghajlás sem törli le róla a feszültséget, mely a – keressünk rá szót – intellektualizált fiziológiai szerepközelítés becsapódása.

Bagó Bertalan rendezése a többi figurát a Petroniuséhoz igazítva ugyancsak felső regiszterben igyekszik vezetni. Ez Pál Attila (Lucius) és Farkas Ádám (Probus), a külsőleg is ellentétezett (idősebb–fiatalabb, higgadtabb–tüzesebb, latinos–germános) két nemes esetében visszapillantva nem sikerülhetett maradéktalanul, mivel Bagó őket – Petronius segédtisztjeit –, a két karaktert természetszerűleg megjelenítette, viszont Caligula „örökös” követének látszólag mellékesebb segédtisztjeit kiradírozta. Ezzel pedig nem kevesebbet tett, mint az a detektívregény-író, aki a végkifejletbe egy addig fel sem bukkant személyt forgat be gyilkosként. A rendezői döntés persze kissé unfair volta ellenére érthető, s igazodik a szünet nélküli száz percet abroncsoló felfogás titkot tartogató, csigázó jellegéhez.

Az említett követ, Decius római lovag szerepében Hegedűs Zoltán a józanságba fojtott uralkodóellenes indulatok kettős logikáját szerencsés adagolással, a cinizmustól sem idegen tartózkodással toldja érkezéseikor az interpretációba. Így legalább három fő belátás érvényesül: Petroniusé, az övé – és Barakiásé, akit Dunai Tamás a megtörhetetlenül erős hite jóvoltából vészhelyzetben is befelé mosolyogni tudó ember bölcsességével alakít. E hit olyannyira erős, hogy legott meg is tagadható, isten helyébe az istent valló népet tételezve. Dunai finom hangsúlyokkal szabadítja ki Székely iróniáját és szkepszisét a sorok közül. Kerüli, hogy különleges férfiúnak, netán „térítőnek” tűnjék. Egyszerűen elbeszéli a lénye lényegéből fakadó hitet – egy kis (anakronisztikus) historizálással. Körtvélyessy Zsolt magamegadásában is tekintélyes Agrippa királyának játéklehetőségeivel nem bánt bőkezűen a rendezés, és P. Györffy András is mindössze szekundál, holott a beszédes nevű Júdás – zsidó politikus, az államtanács tagja – ennél szuverénebb drámát élhetne meg.

Aktualizált történelmi színműveink jelmez-divatszínei, a fekete, barna, szürke (s kevés fehér) számos képzettársítást keltve hatnak (tervező: Vereckei Rita). A kecskeméti színház igazgatójának, Cseke Péter színművésznek a hangján „végtelenítve” hallható – a dráma elé és képváltásaiba beírt – hazugul optimisztikus szóvivő-szöveg ugyancsak jelenbeli akusztikát teremt.

Székely János, az Egy láda agyag (1973) című válogatott verseskötet poétája nem volt nagy véleménnyel darabjai színházszerűségéről. Úgy tartotta: „nincsenek megkenekedve azokkal a hájakkal”, melyek érdekes premiereken varázsolhatják életre az irodalmi anyagot. Vajon megenyhülne-e drámai oeuvre-je iránt, ha (tizenkilenc évvel halála után) láthatná, hogy – a munkáját a Caligula helytartója egyik színházi értelmezőjének, Taub János rendező emlékének ajánló – Bagó Bertalan milyen nagyszerű slusszot csatolt a(z epilógussal együtt) négy képhez?

Kőszegi Ákos mániákusan pedáns Petroniusa oda sem szagolt, miféle aranyszobor várakozik a kockagöngyölegben, amíg a szoborbevitel ügyének tétje volt. A tét megszűntével kíváncsivá lesz a mindvégig a színen időző, ide-oda tologatott hatalmas láda tartalmára. Miért folyt ez a közel kétéves cécó? Lassan felnyitja. Belenéz. Oldalait is lehajtja szemünk láttára.

Üres lenne a láda? Így csak szimpla történelmi krimiparabola végződhetne.

A láda nem üres.

Kupacokban dől belőle a belsejét kipárnázó granulátum.

A széthajtogatott ládába, a granulátumkupacok közé süpped valaki. A ládában van valaki. Mintha szobor lenne.

Valaki, aki egy istennek mondott aranyszobrot akart bevinni egy másik isten házába.

Szerző:

Tarján Tamás

http://kultura.hu/main.php?folderID=1253&articleID=309397&ctag=articlelist&iid=1

*

A HATALOM AKARÁSA

Székely János: Caligula helytartója / Katona József Színház, Kecskemét

A mának és a máról szóló előadást mutattak be Kecskeméten, szűk stúdiótérben. Az csak hab a tortán, hogy a szöveg majd’ negyven éve Erdélyben született, és (látszólag) a Kr.u. I. században, Palesztinában játszódik..

Ha Székely János 1972-ben (!), Marosvásárhelyen (!) írott drámájának, a Caligula helytartójának a témáját meg kellene határozni röviden, talán azt mondanám, hogy a hatalom természetrajzáról és lélektanáról szól. Ami az egészben igazán meghökkentő, hogy szerzője a súlyos (és ne legyünk képmutatóak: bármikor, tegnap és ma és holnap egyformán ideológiagyanús) témáról képes sebészi pontossággal, kivételes elmeéllel, tiszteletre méltó józansággal értekezni és vitatkozni.

Igen, értekezni, hiszen a hit kontra hatalom sokszor, sokféleképpen körbejárt kérdésében kőkemény elméleti álláspontokat ütköztet egymással a dráma mindösszesen három mesteri jelenetébe szorítva. És igen, vitatkozni: Székelyt nem vonzza a kérlelhetetlen drámaírói igazságszolgáltatás, a zsidó főpapnak és a római helytartónak is megvan, meglesz a maga igaza; s bár korán világos, hogy kinek az oldalán állunk és miért, a legerősebb fénysugár mégis magukra a kikezdhetetlen logikával felépített vitákra vetül.

És hogy miért is jó mindez? Mert páratlan intellektuális élvezet olvasni-hallgatni a kényszerből, szükségből, ilyen-olyan okokból egymással szemben álló két fél nem erőn, hanem szigorúan agymunkán alapuló összecsapásait, egymásnak feszüléseit. A jól formált birodalom és a körvonalazódó egyház „fegyverei” egyaránt a palota küszöbén maradnak, s nemcsak az intellektusok összeszikrázása teszi itt és most merőben korszerűtlenné, ettől pedig erősen hiánypótlóvá a darabot, hanem a másik ember iránt megnyilvánuló, most alig tapasztalható, mély és őszinte kíváncsiság. (S ha már diktatúráról szóló, diktatúra idején írott, diktatúrában igazán hatni tudó szövegről van szó, idetolakodnak Bulgakov A Mester és Margaritájának ókori fejezeteiből azok a lapok, amelyeken Júdea kegyetlen ötödik helytartója, Poncius Pilátus kitartóan faggatja, s minden ésszerű szabály és törvény ellenére egyenrangú partnerként kezdi kezelni Jesua Ha-Nocrit. Lám, a történelmi regény, a történelmi dráma mint forma szükségszerű választás volt és maradt.)

De vissza a Székely-drámához: aki ismeri az írott szöveget, tudja, hogy annak zavarba ejtő szűkszavúsága, lényeglátása jelentős mértékben hozzájárul hatásához. A Caligula helytartója nem elméleti okoskodásoktól fuldokló szónoklat, hanem szabatos, pengeéles mondatokban fogalmazó kiáltvány – a zsarnokság ellen. Bagó Bertalan kecskeméti rendezésében Hárs Anna dramaturggal közösen a lehetetlent kísérti, amikor nem túlzottan, de azért észrevehetően tovább szűkíti-szabja a textust. Ami az óvatos és ügyes beavatkozással együtt is marad, ami nélküle volt: bámulatos teljesítmény.

Ha a szöveg legfőképp az értelemre hat, akkor a kecskeméti előadással kapcsolatos első rögzítendő impresszió éppen az, hogy itt az érzékszervi benyomások a fontosak. Gyakran elviselhetetlenül hangos az előadás, s a piciny stúdiótér csak fokozza a (hang)hatást: durva és direkt, ahogyan a római katonák köszöntik a helytartót és Róma mindenütt jelenlévő urát, a nagy császárt; fáj szemnek és fülnek, ahogyan Petronius minden egyes alkalommal felel nekik, gesztussal és emelt hangon; de összerezzenünk akkor is, amikor Palesztina királya egyetlen mozdulattal letépi és a földre hajítja saját királyi jelvényeit. A szereplők kiszolgáltatottsága, félelme, minden gyanús árnyékra, minden félreérthető mondatra történő megremegése észrevétlenül ragad át ránk, ártatlan nézőkre.

A zsarnoktól való rettegés alaktalan, megfoghatatlan, sőt az utolsó utáni pillanatban kénytelenek vagyunk rádöbbenni, hogy tökéletesen láthatatlan is. Réges-rég beleivódott már a lelkekbe, az agyakba, a mozdulatokba és a gondolatokba. Ilyen időkben a falnak is füle van – a Vereckei Rita tervezte tükrös térnek meg szeme: zártláncú kamerarendszeren figyeljük a palotába belépőket, s miközben a kicsiny nézőtéren ülve magunkkal nézünk farkasszemet, azon is tűnődhetünk, minket vajon ki les a foncsorozott felület mögül? A jóléti állampropagandát, a birodalmi mosolyhíradót láthatatlan szónok verklizi a hangszórókból: a „jobb lakhatási és üdülési lehetőségekkel” rendelkező rómaiak „nagyobbak, egészségesebbek, erősebbek”, mint valaha (és abban azért van némi pikantéria, hogy Cseke Péter hangja számol be minderről).

A dráma nagyon is gyakorlati következményekkel járó elméleti tétje a következő: Caligula császár parancsára szobrát késedelem nélkül el kell helyezni a jeruzsálemi templomban. A császárt képviselő helytartó, Petronius ezen a ponton nem látja, mert hivatalból nem láthatja a problémát: a hatalom elhomályosítja éleslátásunkat, akkor is, ha birtokoljuk, de akkor is, ha elszenvedjük. A zsidó főpap, Barakiás ellenállásában sincs semmi meglepő: amint a bálvány bekerül a szent helyre, az azon nyomban megszűnik templomnak lenni. S hogy ez miért lényeges? Mert ha így történne, akkor a cinikus és öntelt gesztus egy csapásra értelmét veszítené.

Az elnyomó hatalomról párhuzamos és megismétlődő történésekben, koncentrikus körökben beszél a dráma. A császár és Petronius közötti viszony újraképződik a helytartó és segédtisztjei között; Barakiás józan intelmeit, szelíd fenyegetéseit és kétkedő kérdéseit visszhangozza Petronius a katonái irányába és így tovább. Minden megszólalás feszült, ideges légkörben hangzik el, mindenki a maga eszközeivel, a maga értelmi horizontján kutatja az egyetlen, amúgy nem létező igazságot. Mindenütt alá- és fölérendelteket látunk, akik már rég nem a saját pecsenyéjüket sütögetik, hiszen a puszta túlélésük a tét – mit várhat az ember egy olyan uralkodótól, aki kedvenc csődörét nevezi ki szenátornak?

Barakiás-Petronius elhúzódó vitája az a masszív építmény, amit a mellékszereplők végig megbízhatóan, olykor tán túlságosan is a háttérbe olvadva támogatnak. Körtvélyessy Zsolt Agrippa királyként megmutatja, milyen a népéért való kiállást komolyan vevő király. Portik Györffy András játssza a heveskedő zsidó politikust: Júdás névvel nem nagy jövőt jósolunk neki, és nem is tévedünk. Lucius (Pál Attila) és Probus (Farkas Ádám) a két, tudtán kívül végzetébe rohanó tiszt Petronius oldalán: tisztánlátásuk rég elpárolgott a zsarnokság fojtó levegőjében. A Rómából folyton megérkező követ, Decius (Hegedűs Zoltán) a többiekhez képest valami mást, valami szokatlant képvisel: a sziklakeménységű helytartó csupán az ő látására lágyul el. Először fedezünk fel gyengéd érzelmeket Petronius arcán, de épp csak kiemelhettük fejünket a víz alól, hiszen Decius egyáltalán nem „veszi” a metakommunikációs jelzéseket. Vagyis: minden rendben van. Azaz semmi sincs rendben.

Dunai Tamás nagyszerű alakításában a zsidó főpap nyugtalanítóan nyugodt, bölcs férfiú. A szellem embere a végsőkig, sőt azon túl: hite megingathatatlan, tudása megkérdőjelezhetetlen, mégsem válik soha dogmatikussá. Az, hogy a dráma szerzője filozófus (is) volt, rajta érződik igazán: szelíden kérdez és ügyesen provokál, valódi, és nem szektás tanító, aki hamiskásan összehúzott szemmel biztosítja ellenfelét a saját igazáról. Kőszegi Ákos Petroniusának van is mit tanulnia tőle: a láncdohányos, kapkodó, hisztériára hajlamos helytartó látszólag a táplálkozási piramis csúcsán van, de valójában kínosan köztes pozíciója miatt küzd és heveskedik oly kitartóan. A császár parancsát kell teljesítenie, de hát a császár távol van, ő meg itt helyben, szemtől szemben a zsidókkal és más gyanús elemekkel, akik ráadásul nem fognak fegyvert, csak ülnek némán a palota előtt, és hamut szórnak a fejükre. A valódi harc belül, Petronius agyában és lelkében zajlik, és Kőszegi megrendítő őszinteséggel közvetíti a küzdelmet és annak minden gyötrelmes és gyönyörű stációját.

E sorok írója nem láthatta Harag György 1978-as gyulai rendezését, a darab magyarországi ősbemutatóját, sem az 1988-as szolnoki Caligulát, Taub János munkáját. Abban azonban biztos, hogy a kecskeméti előadás (melynek alkotói Taub emlékének ajánlják premierjüket) a kortárs magyar színjátszás fontos eseménye lehet. Segítsünk, hogy az legyen!

Vö. Csáki Judit: A zsarnok téved

Zappe László: Egy remekmű másik arca

Szerző: Jászay Tamás

http://www.revizoronline.com/article.php?id=3046

*

Színház - A zsarnok téved - Székely János: Caligula helytartója

szerző

Csáki Judit

Nemigen tudok elképzelni olyan történelmi pillanatot, társadalmi berendezkedést, szellemi-anyagi diszpozíciót, amelyben - vagy amelynek ellenére - ne lenne lehengerlően aktuális Székely János remekműve, a Caligula helytartója. Amiként nemigen tudok elképzelni olyan egyéni, ha tetszik, magánéleti állapotot, amelyből a figyelem egyszer csak ne navigálna végképp a dráma súlyos dialógusaira.

http://magyarnarancs.hu/zene2/szinhaz_-_a_zsarnok_teved_-_szekely_janos_caligula_helytartoja-75412

*

Pacifista katona - CALIGULA HELYTARTÓJA

2012. május 5.

A zsidó küldöttséget hosszasan várakoztatja a helytartó, s miközben segédtisztjei ímmel-ámmal rendezgetik a szobát, előkerül egy parányi, fényes tárgy is, melyre senki nem fordít különösebb figyelmet. Igen, ez Caligula szobra, minden baj okozója… KRITIKA

Ami természetesen nem igaz, hiszen nem a jelentéktelen szobrocska veszélyezteti Barakiás népét és Petronius lelki békéjét, hanem mindaz, amit képvisel, illetve amit a birodalmi érdek és az uralkodói paranoia képvisel rajta keresztül. Székely János drámáján nemigen fog az idő; ha vannak is dramaturgiailag problematikus pontjai, annyira érzékletesen fogalmazza meg a hatalommal bíró, de a hatalomnak (egy fensőbb hatalomnak, de ezen keresztül saját hatalmának is) kiszolgáltatott ember morális dilemmáját, hogy műsorra tűzése még akkor sem igényel különösebb magyarázatot, ha a legkellemesebb és legbékésebb demokráciában élünk. Ha pedig több színház gyors egymásutánban mutatja be a drámát, az biztos jele annak, hogy nem ilyen idilli a helyzet. Az utóbbi évek szaporodó reprízei azt is mutatták, hogy a szöveg értelmezési tartománya gazdagabb, mint korábban sejtettük, hogy a főszereplők akár egymástól lényegesen eltérő nézőpontból is megformálhatóak (Petronius éppúgy játszható elszánt moralistának, mint lezser hódítónak, akit egyszer csak megdöbbent saját hatalmának súlya és cselekedeteinek tétje, vagy éppen a birodalmi eszme lelkes hívének, akit a másik fél érvei kizökkentenek nyugalmából; miként Barakiás is lehet bölcs tanítómester vagy éppen ravasz, érzelmekre hatni képes politikus). Mondhatnánk, megfelelő szakmai színvonal esetén igazán sok mindent kibír a szöveg – s ha Béres Attila komáromi rendezése koncepciójának érvényességéről kevéssé is győzött meg, e tételt ismételten igazolta.

Béres Attila rendezése egy mai háború közepébe helyezi a cselekményt. Petronius szállása gyorsan összetákolt katonai táborra emlékeztet (díszlet: Horesnyi Balázs), ahol a katonás berendezkedés hivatali lezserséggel keveredik (a rómaiak többnyire felfújható labdákon ülnek székek helyett). Az áram néha kimarad, ám a katonák szabadidejükben rajzfilmet néznek vagy videojátékokkal szórakoztatják magukat. Így az sem meglepő, hogy Júdás nem késsel támad Petroniusra, hanem öngyilkos merénylőként, testére csatolt bombával. Petronius pedig elsősorban katona (nem patrícius, nem politikus), aki sűrűn veszi elő revolverét, két segédtisztje életét pedig saját kezűleg oltja ki. Mindezzel Béres kétségkívül létrehoz egy sajátos atmoszférát, ám az így ábrázolt világ néha igen nehezen érintkezik magával a szöveggel.

Petroniusnak ugyanis minden cselekedete arra irányul,

hogy a háborút, a vérontást elkerülje. Márpedig pacifista katonával ritkán találkozni. S ha mégis, akkor valahogy meg kellene fogalmazódnia annak a dilemmának is, ahogyan a katona a saját korábbi értékrendjével kerül szembe – amire viszont egyszerűen nincs szöveg. Ráadásul Béres néhány ponton zavaróan direkt megoldásokkal él. Probus hazugságról szóló monológja például rap-számmá alakul, ami már önmagában is kilépne a reálszituációk keretei közül, ám még vetítés is kíséri, s a filmen huszadik századi politikusok tűnnek fel (Hitlertől és Sztálintól Sárközyn és Merkelen át Gyurcsányig és Orbánig). Nemcsak az a baj ezzel az ötlettel, hogy riasztóan leegyszerűsítő értelmezés lehetőségét kínálja fel, hanem az is, hogy teljesen eltereli a figyelmet magáról a szövegről. S ha másképpen is, de fájóan direkt a befejezés: a színfalak mögötti lövés Petronius öngyilkosságára utal – ami nemcsak a szövegből nem következik, de az előadásból sem.

A háborús viszonyok középpontba állítása nem feltétlenül hozza könnyű helyzetbe a színészeket sem, akiket a hangsúlyeltolódások különböző mértékben érintenek. Tóth Tibor Petroniusa erélyesnek látszó, de gyakran bizonytalanná váló ember, aki fokozatosan szembesül a Barakiás által hangoztatott „lehetetlen” igazságával. Van benne valami természetes (vagyis nem intellektuális megfontoláson nyugvó), magától értetődő emberség, ami némiképp segít áthidalni a katonaszerepből fakadó ellentmondást. Mégis, egy árnyalattal finomabb jelenség annál, hogy hódító hadvezérnek nézzük, viszont nem elég erős intellektus ahhoz, hogy szerepet tévesztett, katonasorba véletlenül keveredett értelmiséginek gondoljuk. Tóth Tibor lefojtottan szuggesztív játéka ezt az ellentmondást időről időre zárójelbe teszi ugyan, de meg nem szünteti. Szabó Viktor e.h. és Tóth Károly e.h. szerepe jóval kevesebbet módosul; mindketten precízen, a lehetőségekhez mérten színesen ábrázolják az egymással versengő, vesztükbe futó fiatal segédtisztek alakját. Mokos Attila bőrét minden praktikával menteni próbáló Deciusa viszont sokkal inkább tűnik ösztönösen helyezkedő reálpolitikusnak, mintsem katonának. A zsidó küldöttség tagjai közül a Júdás hálátlan szerepét játszó Olasz Istvánt markánsabb szerepértelmezéshez segíti a rendezői koncepció, Fabó Tibor politikája csődjét belátni kész Agrippája és Papp Zoltán bölcsességet és ravaszságot, indulatot és őszinte megrendülést, morális tartást és manipulációs készséget tökéletesen vegyítő Barakiása viszont közelebb áll a szerepkonvenciókhoz.

Amennyire problematikus a rendezői koncepció egésze, annyira kidolgozottak a kisebb részletek – a küldöttség néma szereplőinek viselkedésétől a szoborral való játszadozáson át Petronius egyenruhából való kivetkezéséig. Néznivaló tehát van a komáromi előadásban, s a némiképp széttartó, de színvonalas színészi alakítások mellett ennek is van szerepe abban, hogy az ellentmondások, megválaszolhatatlan kérdések ellenére az előadás hatni tud. De a hatás fő titka alighanem a „sokat elbíró” drámában rejlik.

Szerző:

Urbán Balázs

http://kultura.hu/main.php?folderID=1174&ctag=articlelist&iid=1&articleID=325781

*

Székely János életműve (1929-1992)

Székely János összes drámái.

Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 1999.

A másik torony.

Dacia, Kolozsvár, 1998. [pdf, 468.6k]

A virágok átka. Válogatott versek.

Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1998.

Soó Péter bánata.

Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969. Kriterion, Bukarest—Kolozsvár, 1998. [html]

A valódi világ.

Osiris Kiadó — Századvég Könyvkiadó, Budapest, 1995.

[pdf, fejezetenként]

Semmi — Soha. Versek 1948—1986.

Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1994. [pdf, 1348.8k]

A VERSEK BETŰRENDES MUTATÓJA

A

A démon (Bolyai hagyatéka) .......................................................... 104

A dombra hullt .................................................................................. 65

A düh szonettjei .............................................................................. 457

A fakakukk ..................................................................................... 176

A folyó ............................................................................................ 141

A futár ............................................................................................. 417

A halál (Bolyai hagyatéka) ............................................................. 110

A kagyló ........................................................................................... 80

A kard (Bolyai hagyatéka) ................................................................ 99

A kedves távolléte .......................................................................... 228

A kezed ........................................................................................... 286

A koponyacsont (Bolyai hagyatéka) ................................................. 98

A madár, fiához .............................................................................. 475

A mangáliai mólón ......................................................................... 288

A nimfa ............................................................................................. 56

A palack (Mogorva tenger) ............................................................. 162

A régi tűz ........................................................................................ 463

A sárga szem................................................................................... 200

A sír (Bolyai hagyatéka) ................................................................. 101

A szalamandra éneke (Szegény szalamandra) ................................ 26

A tapsológép ................................................................................... 442

A tett (Bolyai hagyatéka) ................................................................ 106

A tigris ............................................................................................ 411

A tó ................................................................................................. 347

A veréb ........................................................................................... 382

A vers (Párrímek II.) ....................................................................... 435

A vesztesek ..................................................................................... 464

Abbamaradt vers ............................................................................. 405

Ajándék, bántás, vallomás .............................................................. 181

Aki vagyok ..................................................................................... 215

Alkímia ............................................................................................. 49

Altató (Ma ismét nem tettél semmi rosszat...) .................................. 48

Altató (Aludj, kicsim...) .................................................................. 379

Ami jó ............................................................................................. 376

Analógia ......................................................................................... 432

Anyák ............................................................................................. 469

Arany tollak .................................................................................... 255

Ardzsuna kérdez ............................................................................. 299

Aszkézis .......................................................................................... 372

Atomkorszak................................................................................... 220

Az életünket .................................................................................... 473

Az elhagyott város .......................................................................... 418

Az ember és a tenger ...................................................................... 270

Az ember monológja (A tigris) ....................................................... 114

Az új Odüsszeusz ........................................................................... 250

Álmatlanul ...................................................................................... 214

Átok .................................................................................................. 47

Átváltozások (Parti füzes) .............................................................. 235

B

Bagó................................................................................................ 388

Barátok ........................................................................................... 325

Beborul ........................................................................................... 199

Belül ................................................................................................. 64

Beomlott bánya ................................................................................. 72

Betegen ........................................................................................... 296

Békák .............................................................................................. 305

Béke (Bolyai hagyatéka) ................................................................ 107

Bolyai hagyatéka .............................................................................. 98

Bolondos ........................................................................................... 40

Borkóstolás ..................................................................................... 262

Bölcső ............................................................................................. 330

Bukógerlék a kórházkertben ........................................................... 381

Búsulsz-e, mondd? ......................................................................... 359

C

Csend .............................................................................................. 186

Csendes jókívánság (A düh szonettjei) ........................................... 45

Csigaház ......................................................................................... 449

Csillagfényben ................................................................................ 130

D

Dal (Fölém borul...) .......................................................................... 63

Dal (Vad, büszke gyermek...) ......................................................... 122

Dante Ravennában ............................................................................ 51

Depresszió (Bolyai hagyatéka) ....................................................... 109

Domáld (Bolyai hagyatéka) ............................................................ 103

E

Edit ................................................................................................... 52

Egy csöpp méreg ............................................................................ 168

Egy láda agyag ............................................................................... 123

Egy őszi levélhez .............................................................................. 41

Egy régi ház .................................................................................... 261

Egy vitára ....................................................................................... 439

Egyedül ........................................................................................... 170

Elefánt ............................................................................................ 363

Elégia (egy megszedetlen almafához) ............................................ 276

Elmenőben ...................................................................................... 314

Előhang ........................................................................................... 341

Előre ............................................................................................... 226

Első kolozsvári elégia ....................................................................... 57

Ember-jusson .................................................................................. 196

Engesztelő ...................................................................................... 192

Epilógus (A folyó) .......................................................................... 159

Epilógus (Parti füzes) ..................................................................... 244

Exogén paranoia (A düh szonettjei) ............................................... 458

Éjfél .................................................................................................. 39

Éjszaka ............................................................................................ 166

Ékszerek a múzeumban .................................................................. 293

Élők és holtak (A folyó) ................................................................. 146

Élők szépsége ................................................................................. 420

Északi fény (Mogorva tenger) ........................................................ 163

F

Faház (Havasi idill) ........................................................................ 366

Fajdkakasok (Havasi szonettek) ..................................................... 430

Falka (Párrímek II.) ........................................................................ 434

Favágók (Havasi idill) .................................................................... 368

Feladat ............................................................................................ 342

Felhők ............................................................................................. 197

Fenyegetés ...................................................................................... 208

Félelem (Mogorva tenger) .............................................................. 164

Féltelek ............................................................................................. 83

Férfikor (Dialógus hat szonettben) ................................................. 336

Fiatal híd ........................................................................................... 53

Fiatal nyír ......................................................................................... 60

Fonnák és szakaszok (A folyó) ....................................................... 152

G

Galambok (Valamikor...) ................................................................ 180

Galambok (Mért szállanak...) ......................................................... 385

Galilei ............................................................................................... 59

Genezis ........................................................................................... 340

Gépkocsin ....................................................................................... 248

Gőg (Bolyai hagyatéka) .................................................................. 111

GY

Gyanakvás ...................................................................................... 195

Gyönyör .......................................................................................... 342

H

Halászének ...................................................................................... 131

Halászhajók .................................................................................... 361

Harcok (Parti füzes) ........................................................................ 232

Harmadik kolozsvári elégia .............................................................. 68

Havasi idill ..................................................................................... 366

Havasi szonettek ............................................................................. 427

Házsongárd ....................................................................................... 42

Helynevek (Havasi idill) ................................................................. 369

Hiánytalan (Párrímek II.) ................................................................ 434

Himnusz (Mogorva tenger) ............................................................ 164

Hullámok ........................................................................................ 290

I

Idegenség (Mogorva tenger) ........................................................... 163

Idill ................................................................................................. 218

Ígéretekkel, kényszerekkel ............................................................. 444

Ilyenkor, ősszel ............................................................................... 386

Ilona ................................................................................................ 169

Irtás (Versek a tölgyesből) .............................................................. 311

Itt és amott ...................................................................................... 272

J

Játékmezők, játékveszélyek ............................................................ 224

Jelkép .............................................................................................. 370

K

Kapu mögött ................................................................................... 210

Kerítések ......................................................................................... 404

Kétely ............................................................................................. 316

Kezdetek (A folyó) ......................................................................... 141

Képzelt párbeszéd (A tigris) ........................................................... 412

Két kos között ................................................................................. 189

Kéziratok (Bolyai hagyatéka) ......................................................... 100

Kis úti jelentés ................................................................................ 450

Könyörgés (Ezüst peremű...) ............................................................ 44

Könyörgés (Hát hányszor...) ........................................................... 194

Könnyűzene táskarádión (Havasi szonettek) .................................. 429

Köszönet ......................................................................................... 371

Krokodilok és Elefántok ................................................................. 221

Kudarc (Párrímek II.) ..................................................................... 434

L

Lefelé (Havasi szonettek) ............................................................... 431

Lehetőségek (Parti füzes) ............................................................... 240

Lemondás ....................................................................................... 360

M

Madaras .......................................................................................... 329

Magány ........................................................................................... 448

Magányos túra (Havasi szonettek) ................................................427

Magfák (Versek a tölgyesből) ........................................................ 311

Malom ............................................................................................ 315

Maradj velem .................................................................................. 328

Március ........................................................................................... 472

Második kolozsvári elégia ................................................................ 66

Menedékház (Havasi szonettek) ..................................................... 428

Mentség (A düh szonettjei) ............................................................. 457

Mesterszonett (Bolyai hagyatéka) .................................................. 112

Mimikri ........................................................................................... 344

Mint a kagyló .................................................................................... 86

Mocsokba gyűrte .............................................................................. 76

Mogorva tenger .............................................................................. 162

Mózes Egyiptomban ....................................................................... 419

Mucius Scaevola ............................................................................. 254

Mufkó ............................................................................................. 121

N

Napszonett ...................................................................................... 265

Nehezen indul a vers....................................................................... 471

Nem igaz ......................................................................................... 423

Nemzedékek ................................................................................... 474

Nincs rá időm .......font-size: 12pt;.......................................................................... 298

November ....................................................................................... 113

O

Obeliszk ............................................................................................ 55

Óda a konstancai pályaudvarhoz .................................................... 291

Óda egy újszülötthöz ...................................................................... 114

Orpheus .......................................................................................... 422

Ö

Önarckép, 1960 ............................................................................... 274

Ökrök csillagfényben ...................................................................... 280

Őrizlek ............................................................................................ 133

Öröksakk ........................................................................................ 227

Ősi sötét (Parti füzes) ..................................................................... 242

Őszi fák ........................................................................................... 135

P

Párrímek I. ........................................................................................ 78

Párrímek II. ..................................................................................... 434

Páraszonett (A folyó) ...................................................................... 154

Part és tenger .................................................................................. 324

Parti füzes ....................................................................................... 229

Perspektíva ..................................................................................... 389

Pótvers (Gépkocsin) ....................................................................... 249

Prológus (Parti füzes) ..................................................................... 229

Prométheusz (Bolyai hagyatéka) .................................................... 108

R

Rádió .............................................................................................. 284

Reggel ............................................................................................. 312

Rekviem (Szabó Lőrinc emlékezetére) ........................................... 317

Részek (Parti füzes) ........................................................................ 231

Rövidfilm: a tigris alszik (A tigris) ................................................. 411

Rufus Decius monológja ................................................................ 256

S

Sajnálj meg engem ......................................................................... 203

Semmi – soha ................................................................................. 440

Sirályok (Mogorva tenger) ............................................................. 162

Suhancok ........................................................................................ 424

Sürgönyoszlop ................................................................................ 216

Sz

Szabadesés (Párrímek II.) ............................................................... 435

Szamos-part ...................................................................................... 77

Szálaserdő (Versek a tölgyesből) .................................................... 310

Szegény szalamandra ...................................................................... 266

Szelekció (Havasi idill) .................................................................. 368

Szerelem (Gyakorta elhagytak...) ................................................... 134

Szerelem (Gyere csak, kedves...) .................................................... 332

Szerelmes őszi vers ........................................................................... 84

Szférák .............................................................................................. 88

Szomorú dal .................................................................................... 283

Sztriptíz .......................................................................................... 433

T

Taceamus ........................................................................................ 184

Telemakhosz ................................................................................... 119

Télutó ................................................................................................ 45

Tiszták vallatása ............................................................................. 454

Torda füstjei.................................................................................... 346

Tökéletes csőd (A düh szonettjei) ................................................... 461

Torvény .......................................................................................... 378

Trecento ............................................................................................ 46

Túlságos csend ................................................................................ 462

Tükör előtt ........................................................................................ 43

Tűnődő .............................................................................................. 92

Tűrted ma is .................................................................................... 118

U

Újabb sérelem ................................................................................. 387

Úrvezetők ....................................................................................... 446

Utcák és szobrok ............................................................................. 436

Utópia (Bolyai hagyatéka) .............................................................. 105

V

Vadász (Havasi idill) ...................................................................... 368

Vajúdás ............................................................................................. 97

Válás után ....................................................................................... 390

Változat Timon sírfeliratára (A düh szonettjei) .............................. Vándorlások (Parti füzes) ............................................................... 237

Várakozás ....................................................................................... 264

Városlakók ...................................................................................... 115

Vásárhely (Bolyai hagyatéka)......................................................... 102

Vegetáció ........................................................................................ 295

Vendégek (Havasi idill) .................................................................. 367

Versek a tölgyesből ........................................................................ 310

Vidám tudomány ............................................................................ 470

Vihar után ....................................................................................... 187

Virágok átka ................................................................................... 173

Vízirózsák ....................................................................................... 246

Vonatvárás ........................................................................................ 90

Z

Zene ................................................................................................ 408

Új képes krónika. Drámák.

Dacia, Kolozsvár, 1991.

Mórok (dráma).

Látó, 1990/6. és Kortárs 1990/8—9.

Dózsa. Poéma.

Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1964.

Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1989.

Az árnyék. Soó Péter bánata. A nyugati hadtest.

Magvető, Budapest, 1988.

A mítosz értelme. Esszék.

Kriterion, Bukarest, 1985.

A nyugati hadtest. Variációk indulótémára.

Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979.

illetve: Mentor, Marosvásárhely, 2004.

Képes krónika. Drámák.

Magvető, Budapest, 1979.

Egy rögeszme genezise. Esszék és bírálatok.

Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978.

Székely János legszebb versei.

(bev.) Szilágyi Júlia. Albatrosz, Bukarest, 1975.

Egy láda anyag. Válogatott versek. 1949-1970.

Eminescu Kiadó, Nagyvárad, 1973.

A hallgatás tornya. Válogatott versek 1949-1970.

Eminescu Könyvkiadó, Bukarest, 1972.

Az árnyék. Soó Péter bánata.

Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972. [html] [pdf, 529.5k]

Maradék. Versek 1954—1968.

Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.

Gyermekkorom ösvényei.

Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1967. [html]

A virágok átka. Versek.

Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1966.

Küldetések. Versek.

Ifjúsági Kiadó, Bukarest, 1962.

Itthon vagyok. Lírai riport.

Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1961.

Mélyvizek partján.

Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1957.

Csillagfényben.

Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1955.

http://szekelyjanos.adatbank.transindex.ro/

+

Székely János

A valódi világ.

Osiris Kiadó — Századvég Könyvkiadó, Budapest, 1995.

0. Előszó [pdf]

1. BEVEZETÉSÜL (Szempontok az illúziótlan gondolkodáshoz) [pdf]

1.1. Világ és fogalmiság [pdf]

1.1.1. Alapfogalmak (Tér és idő) [pdf]

1.1.2. Heideggert olvasgatom [pdf]

1.1.2.1. Még egyszer a létről [pdf]

1.1.3. Ember és nyelv [pdf]

1.2. A lényegről [pdf]

1.3. A premisszákról [pdf]

1.3.1. Logikánk [pdf]

1.4. Az igazságról [pdf]

2. TÖREDELEM [pdf]

2.1. Mi az, hogy konkrét dolog? [pdf]

2.1.1. Tér és világ [pdf]

2.2. A lehetőségről [pdf]

2.2.1. Szabadság – kényszerűség [pdf]

2.3. Legitás – a természet törvényei [pdf]

2.3.1. A történelem törvényei [pdf]

2.4. Három alapelv (Legitás – funkcionalitás – finalitás) [pdf]

2.5. A tudatról [pdf]

3. A TÁRSADALMI SZER(VE)ZŐDÉS [pdf]

3.1. Mit kellene betiltani? [pdf]

3.1.1. Áldásunk, átkunk: a nyelv [pdf]

3.2. Fejlődés, haladás [pdf]

3.2.1. Tudomány, technika, pénz [pdf]

4. A KULTÚRA MEGHASONLÁSA (Biológiai alapvetés) [pdf]

4.1. A kultúra életfunkciója [pdf]

4.1.1. Levél a magzatvédőkhöz [pdf]

4.2 Törvények [pdf]

4.3 A nőkről [pdf]

5. A DEMOKRÁCIA ESÉLYEI [pdf]

5.1 A hatalom megosztásáról [pdf]

5.2. Sorok a polgári forradalomról [pdf]

5.3. Feljegyzések „forradalomban” [pdf]

5.4. A nacionalizmusról (Egy ideológia működése) [pdf]

6. ÖSSZEFOGLALÁS (Helyzetünk a világban) [pdf]

6.1. Utószó [pdf]

FÜGGELÉK (A kultúra felbomlásáról)

4. a. Ars poetica (A költészet halála) [pdf]

4. b. Mi az, hogy eredeti? (A hagyomány eltékozlása) [pdf]

4. c. Enkidu mítosza (Az erkölcs felszámolása) [pdf]

3. a. Még egyszer Enkiduról [pdf]