Láttam, olvastam, hallgattam

Link ajánló 27.

Ratkó József

Tánc

Fábry Zoltánnak

Magyarország temetőföld,

posztumusz humusz.

Történelme soha el nem

évülő priusz.

.

Bűnjel itt a csillag is,

mert megragyog s lehull.

Kard lángol az éjszakában

attilátlanul.

.

Bűnjel itt minden - halotti

anyakönyv a rög.

Írva benne jó magyar, vad

tatár és török,

.

írva benne arcról arcra

minden holtjai;

följegyezve ázsiai,

európai.

.

Magyarország temetőföld,

toroz és vigad.

Holtjaiból kóstolót küld

szomszédainak.

.

Duna-környék szétszóratott,

éhes népei,

vagyunk ma is ama székely

György vendégei.

.

Magyar, oláh, szláv - mindigre

ebhitű pogány,

csűrdöngölőt járunk ma is

Ady homlokán.

.

Hát mulassunk! - egyiket se

gyűlölöm, hiszen

énérettem él az is, ki

engemet eszen.

.

Magyarország temetőföld,

posztumusz humusz.

Történelme soha el nem

évülő priusz.

.

Életet aki ha itt vet,

húsba vet magot.

Holtból bú elő a kisded,

jövendő halott.

.

Mégis: hogyha szülni már egy

ringyó sem akad,

hónom alatt költöm ki a

fiacskáimat.

1.

Dinnyés József

http://www.youtube.com/watch?v=lI_tiuxc3Hw

+

2.

SZÉLKIÁLTÓ

http://www.youtube.com/watch?v=L1L_7DmMSMY

Fábry Zoltánnak, a stószi remetének ajánlotta a költő a versét.

A képeken: Muhi, II. Lajos tetemének feltalálása Mohácsnál Székely Bertalantól, a lerombolt branyiszkói emlékmű, az aradi tizenhárom kivégzése, temetői keresztek és szatmárcsekei csónakos fejfák, "Emberek a havason" - a Nyírő József regényéből készült film egyik jelenete, magyar többségű területek 1910-ben Teleky Pál "vörös" térképén, Szalay Lajos Káin és Ábele, Szabó Gyula munkanélkülije, a Sztálingrádnál elesettek, deportáltak, szemétdomb, "Halál a magyarokra!" - nyitrai felirat a második évezred elejéről, Szervátiusz Tibor Kolozsvári Krisztusa, mindszenti temető, égő templom, a zsámbéki romtemplom, keresztrefeszített várandós anya faszobra és egy magzat, kálvária-kápolnára mázolt: "Bocsánat, Uram!"

*

Felkészítve a célra

„...Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?"

(Ézsaiás 6:8)

(szerző: Bob Gaas)

Meg kell értened két dolgot:

Először, hogy a kölcsönzött hitnek nincs ereje. Személyes találkozásra van szükséged Istennel, vagy az életednek nem lesz hatása. Az apostolokról azt olvassuk, hogy miután betöltekeztek Szentlélekkel „…nagy erővel tettek bizonyságot… és nagy kegyelem volt mindnyájukon” (ApCsel 4:33).

Másodszor, hogy a fel nem használt erő értéktelen. Ézsaiás azt írja: „…megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel” (Ézsaiás 6:4).

Micsoda észbontó élmény ez a templomban! Ézsaiásnak mégis ki kellett mennie, elhagyni a templomot, és végrehajtani Isten terveit. „Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: …” (Ézsaiás 6:8-9). Időt kell töltened Isten jelenlétében, kapcsolatot kell építened vele, aztán el kell vinned üzenetét azokhoz, akik körülötted élnek és szenvednek.

Amikor Jézus felvitte tanítványait a Megdicsőülés [Színeváltozás] hegyére, Pétert annyira megragadta az élmény, hogy ott akart maradni. „…Uram, jó nekünk itt lennünk…” (Máté 17:4). Krisztus azonban megmagyarázta neki, hogy az Ő ereje nem raktározásra, hanem szétosztásra való. Pál azt írta: „Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam…” (Róma 15:18). Pál nem azzal dicsekedett, amit Krisztus érte tett, hanem azzal, amit általa tett. Istennek egyetlen célja van azzal, hogy betölt Szentlelkével, az, hogy téged felhasználjon mások szolgálatára. Jézus azt mondta: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét” (Lukács 4:18-19).

Az erőt határozott céllal kaptad!

*

Idegen földre ne siess

Kallós Zoltán

idegen földre ne siess

amíg hazádba megélhetsz

ne menj messze földre lakni

míg hazádba meg tudsz élni

.

idegennek jövevénynek

nincsen becsüje szegénynek

idegen vagy jövevény vagy

nincsen becsüd ha szegény vagy

.

elbujdosom megpróbálom

ha elveszek sem lesz károm

engem úgy sincs ki sajnáljon

ki értem könnyet hullasson

.

én elmegyek közületek

mert köztetek nem élhetek

valahára visszatérek

még kapjak meg belőletek

.

édes rózsám vígy el veled

ne hadd elmaradjak tőled

mert ha elmaradok tőled

megszakad a szívem érted

.

elvinnélek de nem lehet

mert idegen földre megyek

mert az utak nagyok hosszak

s a vizek es megáradtak

.

ne menj rózsám kételegve

arra nagy idegen földre

ha le találsz betegedni

ki fogja gondod viselni

.

ki tud szívem reád nézni

egy-két szóval megbiztatni

vagy egy falást enned adni

egy csepp vízzel megkínálni

.

http://www.youtube.com/watch?v=NAuZpEtgLZ8

*

Ángyán-jelentés

10 000 hektár föld 80%-át

25 Fidesz-közeli érdekeltség szerezte meg

Hatvanadik születésnapjára, azaz szeptember 20-ra időzítette az elmúlt hónapokban összesített, az állami földterületek bérbeadásának anomáliájáról szóló jelentésének nyilvánosságra hozatalát Ángyán József, a földművelésügyi minisztérium volt államtitkára, egyetemi tanár, az MTA doktora, a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője.

http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/09/20/angyan-jelentes-10-000-hektar-fold-80-at-25-fidesz-kozeli-erdekeltseg-szerezte-meg/

*

fordulj kedves lovam napszentület felé

úgyse jövünk többet soha visszafelé

messze földre megyek elbujdosok innet

szép szülőhazámat nem látom meg többet

.

fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát

hosszú útnak porát fakó lovam nyomát

jó ló volt a fakó jó a viselete

áldja meg az isten aki felnevelte

.

porladozik csontja fekete főd nyomja

az én bús szívem is csak a bú rongálja

árva vagyok árva mint réten a tarló

kinek ékességét elvette a sarló

.

az idegen földön olyan beteg vagyok

szomszédim házáig alig elámbolygok

szomszédim azt mondják talán meg is halok

én is azt gondolom meg sem is maradok

.

idegen országban idegen emberek

járok az utcákon senkit nem ismerek

szólanék hozzájuk de ők nem értenek

ezen az én szívem de nagyon kesereg

http://www.youtube.com/watch?v=EcEqWiTD-7c&feature=relmfu

*

Dr. Machovich Gyula: A szabadkőmívességről

Igen tisztelt Uraim!

Fogadják kérem forró köszönetem kifejezését a reám nézve rendkívül megtisztelő meghívásért, mellyel alkalmat adtak arra, hogy önök előtt a szabadkőmívességről egyet-mást elmondhassak. A szabadkőmívességről úgyis oly ritkán lehet valamit hallani vagy olvasni.

A legszentebb intézmények és eszmék minduntalan szóbeszéd tárgyát képezik, boldog-boldogtalan tollhegyére veszi azokat, de a szabad kőmívesség, mintha csak valami kiváltságot élvezne, oly nebántsdvirág, amelyhez senki sem mer nyúlni, amelynek szóbahozásától mindenki úgy fél, mint valami kísértettől; szinte idegesek lesznek az emberek, ha valaki a szabadkőmívességet megemlíti. Tessék átlapozni az újabb korról írt történeti könyvek legnagyobb részét, s a szabadkőmívességnek még csak nevével sem fognak találkozni a könyvek lapjain. Bluntsehli az ő nevezetes munkáiban, amelyekben a modern állam és politika összes elemeivel és tényezőivel foglalkozik, a szabadkőmívességet még csak meg sem említette. Pedig, hogy a szabadkőmívesség említésre méltó dolog, abból is nyilvánvaló, hogy ugyanazon Bluntsehli mint szabadkőmíves nagymester a szabadkőmívességnek különleges, csakis szabadkőmíveseknek szánt kiadványaiban egész köteteket írt ama befolyásról, amelyet a szabadkőmívesség a világ folyására gyakorol.

Azon körülményben, hogy a szabadkőmívesség a nyilvános kritika alól ki van vonva, igen sok jeles férfiú nézete szerint a szabadkőmívességnek nem csekély hatalma nyilvánul, de azzal, hogy a szabadkőmívesség magát a nyilvános kritika alól kivonja, ő maga mondja ki önmaga fölött a kárhoztató ítéletet. Ha a szabadkőmívességet ellenségei jogtalanul s alaptalanul támadják, akkor a szabadkőmívességnek érdekében áll, hogy az ő története és működése nyilvánvaló legyen. De ha a szabadkőmívesség történetét és működését maguk a szabadkőmívesek a legnagyobb aggályossággal leplezik, úgy már maga ezen körülmény is azon nem alaptalan gyanút ébreszti föl az emberben, hogy a szabadkőmívesség a napvilágot nem tűrheti, s azt ki nem bírja.

De bármennyire iparkodott is a szabadkőmívesség a múltban, s iparkodik még most is titokban és észrevétlenül maradni, ez neki nagy kiterjedésénél s tagjainak nagy számánál fogva még sem sikerülhet egészen. Azt mondják, hogy ha csak két vagy három ember tud valamit, az már titok nem maradhat. Hátha ezer és ezer, sőt millió és millió ember tud és titkol valamit, miként maradhatna az annyira titokban, hogy abból éppen semmi sem szivárogna ki?

Non est occultum, quod non monifestetur, nec absconditum, quod non cognoscatur et in palam veniat: semmi sincs elrejtve, mi ki ne nyilatkoztassák, sem eltitkolva, mi meg ne tudassák és ki ne jelentessék, mondja a sz. írás. Luk. VIII. 17.

(…)

http://amdg.betiltva.com/dr-machovich-gyula-a-szabadkomivessegrol/

*

Énekeim

Kedves WEB-látogató!

A jövõben minden

énekem, összes hanganyagom, kiadványom

(teljes szövegkönyvvel és illusztrációval)

szeretném ingyen letölthetõvé tenni.

Kedve és lehetõsége szerint támogathatja tervem.

Köszönettel, szeretettel:

Szvorák Katalin

Bankszámlaszám:

Budapest Bank Szentendrei Fiókja - Szvorák Katalin

10103874-27821251-00000008

http://www.szvorakkatalin.eu/index.php?option=com_content&task=view&id=55&Itemid=83

*

Máriássy Béla: Zsidókérdés és uzsora

http://betiltva.com/2010-2013/mariassy-bela-zsidokerdes-es-uzsora/

*

Kallós Zoltán

album:

Idegen földre ne siess

Elmennél-e, elhagynál-e,

Szíved értem nem fájna-e?

Ha fájna is, mit tudsz tenni,

Mikor ennek így kell lenni.

.

Ha elmész is járj békével,

Rólam ne felejtkezzél el,

Csendes folyóvízből igyál,

Ott is rólam gondolkozzál.

.

Akkor jussak én eszedbe,

Mikor kenyér a kezedbe.

Akkor se jussak egyébről,

Csak az igaz szeretetről.

.

Talán szíved nem kőbálvány,

Hogy itt hagynál ilyen árván,

De nem kő, hogy elhassadjon,

Sem nem viasz elolvadjon.

.

Árva lettem, mint gerlice,

Mint akinek nincs senkije.

Olyan árva, mint a madár,

Ki ott fent a fellegen jár.

***

A puszta tetején

Csikók nyeríteznek,

Hej, de rózsám, édes rózsám

Elhagytál engemet.

.

Szerelem, szerelem,

Átkozott gyötrelem,

Hej, de verjen meg az Isten,

Mért csaltál meg engem?

.

Te voltál szívemnek

Első és utolsó,

Hej, de készül már számomra,

A gyászos koporsó.

.

Elmegyek az ácshoz,

Fejfát csináltatok,

Hej, de aranyos betűkkel

Nevem rávágatom.

.

Azt vágatom rája:

Itt nyugszik egy árva,

Hej, de kinek szerelemből

Történt a halála.

***

A csizmámra sárga patkót veretek,

Már ezután árva kislányt szeretek,

Mert az árva tud igazán szeretni,

Édesanyja nem tudja eltiltani.

.

Kiskoromba árvaságra jutottam,

Életembe de sokat szomorkodtam.

Megtanultam hogy kell tűrni, szenvedni,

Azt is tudom hogy kell szívből szeretni.

.

Árva vagyok, még a nap sem süt le rám,

Árva vagyok, mert nincsen édesanyám.

Árvaságom még az ég is siratja,

Sötét felleg, ki a napot borítja.

***

Este vagyon, tizet ütött az óra,

Ilyen későn ki jár még a faluba?

Én csavargok, mert nem tudok elaludni,

Fáj a szívem, a szerelem gyötöri.

.

Gyötör engem a szerelem, nem táplál,

Gyönge szívem nyugodalmat nem talál.

Nem is gyógyít meg engemet csak a halál,

Így jár, aki hű szeretőt nem talál.

.

Kilenc tulkot hajtottam a vásárba,

Tizediket a babám udvarába.

Kilenc tuloknak az ára a zsebembe,

Ej, még az éjjel jót mulatok belőle.

*

Több mint 150 éve halt vértanúhalált

Noszlopy Gáspár

1853. március 3-án a pesti Neugebäude (a hírhedt Újépület) udvarán két egykori csurgói diák megrendítõ utolsó találkozása zajlott le. Noszlopy Gáspár, Kossuth somogyi kormánybiztosa elõtt felolvasták a halálos ítéletét. Soltra Alajos református lelkészt pedig arra rendelték ki, hogy felkészítse a halálra egykori csurgói diáktársát. Õ azzal tudta magától elhárítani e szomorú feladatot, hogy barátja evangélikus vallására hivatkozott.

Noszlopy Gáspár 1820. augusztus 27-én született a Somogy megyei Vrácsikon (ma Újvárfalva). Az evangélikus család a gyermeket annak betegsége miatt négy nap múlva nem az anyaegyháznál, a távolabb esõ Vésén, hanem a 8-9 km-re levõ mezõcsokonyai parókián kereszteltette meg. A fiú 1832-ben lett a csurgói református gimnázium diákja. Három évvel késõbb Kaposváron tanult tovább, majd 1839-tõl Pápán lett joghallgató. Soltra Alajos két esztendõvel volt idõsebb nála. Három évig laktak, tanultak együtt a régi csurgói iskolaépületben.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc legendás somogyi kormánybiztosát, a bukás utáni gerillavezért kétszer ítélték halálra. Elsõ megszökése után fél magyarországnyi területen élesztette fel a függetlenségi harc újraindításának reményét. Több mint három évvel a világosi fegyverletétel után, 1852. november 16-án egy árulás révén fogták el.

A Bécsben hozott haditörvényszéki ítéletet falragaszokon országosan közzétették. Egész oldalon sorolták a vádlottak „felségsértõ” tetteit: „Ezek folytán a bécsi cs. k. magas katonai parancsnokság rendelete folytán folyó évi február 25-én felállított, hittel lekötelezett s tartott összes haditörvényszék által, mindkét vádlott, Noszlopy Gáspár és Sárközy Soma, mint e bûntettbeni bûntársa a múlt 1849-ik évi július elsõ és második napján közzétett hirdetmény tartalmánál fogva, Noszlopy Gáspár pedig minden vagyonának lezárolásával a forradalom által okozott károk megtérítésére egyhangúlag kötél általi halálra ítéltettek. Mely, ekként hozott és a bécsi cs. k. katona parancsnokság által folyó évi február 27-én helybenhagyott ítélet folyó évi március 1-jén mindkét vádlottnak Pesten délelõtti 10 órakor kihirdetvén, folyó évi március 3-ik napján foganatosíttatott, Pesten, március 3-án 1853. Pest-Budai cs. k. katonai kerületi parancsnokság.”

Soltra Alajos ráckevei lelkipásztor 33 évvel késõbb, 1886. május 25-én írta meg visszaemlékezését: „Én be lettem rendelve csakugyan Noszlopy G. lelki vigasztalása végett a Neugebäu-deba, ki a Széchenyi tér fele nyíló kapu melletti elsõ szobában volt erõs õrizet alatt letartóztatva, sõt, mint már akkor megtudtuk, halálra is ítélve. A rendelet értelmében csakugyan találkoztam szerencsétlen barátommal.

Ámde – mikor láttam Gazsit, s különösen mikor látnom kellett, hogy e találkozás szemeibõl könnyeket csalt ki –, oly leírhatatlan fájdalom érzete fogott el, hogy majdnem elájultam. Minél fogva – hogy megszabaduljak e kínos helyzettõl – arra a gondolatra jöttem, hogy megtagadom tõle, azt a különben is általam elérzékenyültségemnél fogva nem végezhetõ szomorú funkciót, ti. a halálra való készítést – mire igen jó ürügyemül szolgált annak bizonyos tudása, hogy õ ágostai vallású protestáns, nem pedig helvét vallású, mint én.

Erõt kellett tehát magamon venni, s tõle azt kérdezni: Micsoda vallású ön? Mire Gazsi azt felelte: Protestáns. De hát a két prot. felekezet közül, melyikhez tartozik? Mire Gazsi azt válaszolván, hogy ágostai vallású, kijelentettem a bevezetõ tisztnek, hogy nincs competentiámban õt halálra készíteni, mert ez az illetõ lelkész, Székács úrra tartozik.

Így szabadultam meg én azon végtelen lelki kíntól, hogy egy szerencsétlen gyermekkori barátomat az erõszakos halálra – akasztófára – kelljen készítenem. Mert elõsejtelmem volt, hogy – ki még Sárközyvel szemközt is oly végtelen fájdalommal végeztem e szomorú tisztemet – el nem bírhatom azt többé, ugyanakkor még egy Noszlopy Gazsival is szemközt. Én ezt annál is inkább tettem, mert több tapasztalataim bizonyították, hogy az egyszerû imádkozás és lelki vigasztaláson kívül – mint az õrtállók által is értett nyelven kellett tenni – semmiféle magánbeszédbe sem volt szabad elegyedni.

Ezért nem is láttam többé én szegény Gazsit, csak akkor, mikor az Újépületbõl kiindultunk, és az akasztófa alatt. Elsõnek Sárközy, másodiknak Jubál – Kossuth Lajos gyermekeinek nevelõje –, harmadiknak Gazsi volt felállítva, szemközt mindegyik a részire felállított akasztófával… Azt is láttam, hogy szegény Gazsi, mikor rákerülendõ volt a sor, boldogult Székács úrnak négyszemközt úgy mondott valamit, hogy azt csakis Székács úr hallhatta és érthette meg. Azt azonban világosan megértettem, mert fentszóval mondotta Gazsi, hogy azt óhajtja, hogy az osztrák házon teljesüljön be azon átok, mely Dávid egyik zsoltárában olvasható.”

Horváth József

http://www.lutheran.hu/z/ujsagok/evelet/archivum/2003/9/103

+

Élve vagy halva

színes, magyar kalandfilm, 80 perc, 1979

rendező: Rényi Tamás

forgatókönyvíró: Zimre Péter, Rényi Tamás

zeneszerző: Berki Géza

operatőr: Szabó Gábor

szereplő(k):

Balázsovits Lajos (Noszlopy Gáspár)

Cserhalmi György ("Hafra - a néma")

Garas Dezső ("Stern - boltos")

Tordy Géza (Szentgróthy kapitány)

Mécs Károly

Djoko Rosić

A történelmi kalandfilm az 1848-as szabadságharc bukása utáni időkben játszódik. Noszlopy Gáspár, Kossuth volt kormánybiztosa rabtársai segítségével megszökik a börtönből. Fanatikus hittel, szuggesztív erővel maroknyi csapatot toboroz: volt lovásza, egy tót legény, egy zsidó térképész, egy sváb hadászati szakember és egy szerb gróf a császár elleni merényletre készül.

*

Tornyai János

(Hódmezővásárhely, 1869. január 18. – Hódmezővásárhely, 1936. szeptember 20.) magyar festő, az alföldi iskola kiemelkedő jelentőségű mestere.

A hódmezővásárhelyi születésű Tornyai János alföldi festőink egyik kiváló képviselője az erdélyi származású, majd Baján megtelepedő Nagy Istvánnal, s a szintén erdélyi származású, majd Szentesen megtelepedő Koszta Józseffel együtt. Mind Koszta József, mind Tornyai János eleinte Munkácsy Mihály lírai realizmusát követi, majd kialakul egyéni stílusuk. Tornyainál (lásd Juss c. műveinek változatai évtizedeken át) balladai tömörséggel, drámai feszültségben és szaggatott ecsetkezeléssel jelenik meg sorstársainak élete, saját önéletrajza (Bús magyar sors, 1908).

A tájat nagyon ismerte, s nagyon szépnek látta és láttatja joggal, ehhez a plein airt, a posztnagybányai stílust alkalmazza. Nem valószínű, hogy helytálló az a szocreál felfogás, amely az alföldi síkságot az itt élők létének pusztaságával azonosítja. Az itt élők közül a többség szegény, nincstelen, munkanélküli, de küzd, kapaszkodik (tanul, szitál, osztozkodik, virágcsokrot köt), ezt ábrázolja életképein a festő.

Tornyai tájképein az alföld szépségét mutatja az épített környezettel együtt, különböző évszakokban, napszakokban, egyre gyakrabban szivárvánnyal vagy napsütésben. Az életképeken, tájképeken, történelmi festményeken kívül sajátosan derűs hangulatúak enteriőrjei, udvar, szobabelsők, műterem. Tornyai műtermében a „modell” egy hosszúszoknyás, bekötött fejű parasztmenyecske, nem csoda, hogy ez utóbbira megkapta az aranyérmet egy nemzetközi kiállításon.

Petőfi Sándor, Ady Endre, Munkácsy Mihály nyomában tárja elénk Tornyai János a Nagy Magyar Alföldet.

A képen "Szitáló nő" című alkotása látható.

*

Fegyvertelenül

Ma azt gondoltam kellene

fegyver nekünk is, szelídeknek.

Fegyvereket ölnénk vele,

hisz akik nem ölnek, megöletnek.

.

Az ember veszett, harapós

gépeket nevel gyilkolásra.

A halál földünkre tapos

akárha páncélos bogárra.

.

S égig fröccsen a fény. Vakon

tántorog az űrben az isten,

hogy emberibb égtájakon

magának más földet kerítsen.

.

Mert béke akkor lesz, ha mind

beleégünk az agyagba,

kővé válnának dolgaink,

és lélek lelken nem maradna.

.

Fölriad s nőne a virág,

De visszabújik majd a földbe,

Rettegve ássa be magát,

Nehogy az ember újból megölje.

.

Magányos, kóbor fegyverek

imbolyongnak új célt keresve,

s vonítanak, mint az ebek,

halott teremtőikre lesve.

.

Ma azt gondoltam, kellene

fegyver nekünk is szelídeknek.

Fegyvereket ölnénk vele,

Hisz akik nem ölnek, megöletnek.

Ratkó József

*

SULINET

Örökségtár – települések értékei

Noszlopy szabadcsapatától Piavéig

Noszlop lakossága bizonyára néhány nap késéssel értesülhetett a pesti forradalmi eseményekről, és azok közvetlenül nem érintették. Az április 11-én szentesített törvények viszont a helyi társadalom minden rétegére kihatottak. A nemességnek tudomásul kellett vennie, hogy számára egy hosszan tartó korszak végleg lezárult. Nemessége puszta, bár még mindig büszkén viselt címmé változott a közteherviselés bevezetésével. Mellette birtokosok lettek az állami kárpótlással való jobbágyfelszabadítás révén az úrbéres jobbágyok, akiknek papi tizedfizetési kötelezettségét is eltörölték. (A faluban nem bontakozott ki parasztmozgalom a föld nélkül maradt szegények, zsellérek körében, mint például a szomszédos Magyarpolányban.)

A járási tisztségviselők április-május folyamán hirdették ki az új törvényeket, és írták össze a nemzetőrséget. Noszlopra, Nagy- és Kisbogdányra, az összesen 1735 lakosra 28 újonc állítását rendelték el. 1848. június 2-án Noszlopról 104, Bogdányból – Kis- és Nagybogdány együtt szerepelhetett a nevek tanúsága szerint – tizenegy sorkötelest írtak össze a nemzetőrség számára.

A lajstromba vettek többsége foglalkozására nézve földműves, néhányan mesteremberek. Tizenhárom név mellett szerepel az „önkéntes” megjegyzés. A rendőri-karhatalmi és honvédelmi feladatokat ellátó fegyveres testületnek a törvényi előírás alapján ugyanis csak azok lehettek a tagjai, akiknek a községben legalább fél telkük volt, s azon önállóan gazdálkodtak vagy legkevesebb évi száz pengő forint jövedelmet szereztek. Az összeírás utal az összeírtak eddig elért katonai fokozatára is: Noszlopy Elek közbirtokos főhadnagyként, Ikervári Mihály, Perei István, Nagy Sándor és Betes Dániel őrmesterként, Péczi János, Nemes István, Szekér János, Perei Mihály, Ösze János, Áts István, és Trombitás Ferenc káplárként szerepel, ifjú Trombitás Ferenc neve mellett pedig a tizedes rangjelzés olvasható.

(…)

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Noszlop/pages/009_noszlopy_szabadcsapatatol.htm

*

Ratkó József

HAZÁM

.

Édes sírású, szuszogó

csecsemő - nemzet

rugdalózva és boldogan

szívja hegyes kis melled.

.

Kibuggyannak a köd alól

szép emlőid: a Bükk, a Mátra.

E vassisakos Európa

hányszor, hányszor megmarkolászta.

.

Széles csípejű anyaföld,

kiáll fenyves medencecsontod.

Nagykendőbe, kifoszló szélbe

bugyolálod apró porontyod.

.

Lesoványodtál, megviselt

ez a nép, míg világra hoztad.

Mosolyogj mégis - kínjaid

lassan - lassan lecsillapodnak.

*

Wargha, a kettős ügynök

Lehetett volna belőle költő, tudós, állami tisztviselő, politikus, publicista, pap. (E szerepekbe mindbe belepróbálta magát.)

Ehelyett lett itthon Kossuth „táskahordozója”, bécsi „őrszeme”, az ottani forradalom szítója, finanszírozója, majd fogoly nehéz vasban, a császári rendőrség besúgója, aki négyszáz forintot kapott (a felkötött) Noszlopy Gáspár vérdíjaként, s kétszázat vett fel a Kossuth családtól megsegítéséért. Lett aztán elbocsátott, majd reaktivált rendőrkém, összeesküvő, londoni emigráns, hazatelepült s megvetett szerencsétlen. Mindig autentikus mártír.

Ő adott Bécsben Bemnek hamis útlevelet, hogy a város eleste után Magyarországra távozhasson, később ő lett a magyar ellenállás céljaira hazajuttatott Kossuth-dollárok egyik elosztója (ezért távollétében „húszévi, nehéz vasban töltendő várfogságra” ítélik). Az illegális mozgalomban épp az ő feladata volt a kémelhárítás és felderítés (!), noha maga is a titkosrendőrségnek dolgozott, azzal áltatva magát, hogy ekképpen védeni tudja a törvényen kívülieket. (Persze, néha azért muszáj volt ezt-azt besúgni...)

Ez a kalandor volt „a koronás Wargha” (1808–1876). Ő adta ki a bécsi policájnak: hol lelik meg az Orsovánál elásott, elrejtett koronát. Szép pénzt kapott érte, s egérutat.

Wargha a londoni emigrációban „túl jól élt”. Ez és bizonyos hírek gyanúba hozták: Kossuth bizalma elpárolgott. Wargha hazakéredzkedett, és 1860-ban újra szolgálattételre jelentkezett. Új fedőneve Adolf (Johnson).

A pénztelen, ambiciózus kisnemes azzal mentegette magát: elárulván a mozgalmat, védi is. Kis ügyekkel fedezi a nagyokat. Mások azonban cinikusnak, jellemhibásnak látták, pénzéhesnek, hazugnak, önfelmentőnek. Aki romlásának okát mindig és kizárólag a kiábrándítóan kegyetlen sorsban jelölte meg.

(Deák Ágnes: A koronás Wargha. Egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában. Akadémiai Kiadó.)

*

Ratkó József: Zsoltár

Az anyák halhatatlanok,

csak testet, arcot, alakot

váltanak; egyetlen halott

sincs közülük; fiatalok,

mint az idő.

Újra születnek

minden gyerekkel; megöletnek

minden halottal - harmadnapra

föltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség,

szerelmükért örökös hűség,

s adassék könny is, hogy kibírják

a világ összegyűjtött kínját.

*

Benedek Elek

Többsincs királyfi

és más mesék

Tartalom

Az aranygyapjas kosok

A talléros kalap

A hétszépségű királykisasszony

Hammas Gyurka

A halász fia

A fekete havas

A tizenkét varjú

Jankalovics

A kerek kő

Többsincs királyfi

Az elrabolt királykisasszony

Jégország királya

Kondás Jankó

Az ember a legerősebb

Vas Laci

A só

Melyik ér többet?

A sündisznó

A deszkavári királyfi

A hazug legény

A tejkút

A világvándora herceg

Furulyás Palkó

A szárnyas királyfi

Az aranytulipán

A pelikánmadár

Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack

A háromvadas királyfi

Az aranyfogú királyfiak

Szerencsének Szerencséje

Az aranymozsár

Gyöngyvirág Palkó

A csúnya királyfi és a szép királykisasszony

Teddneki János

A béka-királykisasszony

Jakab és a zab

A csudaerejű sár

A király nyulai

Tamás kocsis

A vörös tehén

A szalmakirály

Mi van a ládikóban

A varjúkirály

Bolond Jankó

A bujdosó macska

Szép Palkó

A szegény ember szőlője

Gyöngyike

A szerencsekrajcár

Csali mese

Ismertető

Klasszikus mesemondónk, Benedek Elek munkásságának java terméséből válogat a kötet. Huszonhét különféle típusú mesét tartalmaz a hagyományos tündérmeséktől kezdve egészen a rövid példázatokig.

Az ismertebbek (Gyöngyvirág Palkó; A szegény ember szeretője; Több sincs királyfi; Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack) legtöbbjében, így Furulyás Palkó történetében is reális elemek keverednek a fantasztikummal. A népi hősök találékonyságát, talpraesettségét bizonyító fordulatos históriák közé tartozik A talléros kalap; A tejkút és több mese. Számos történetben - s ezek legtöbbje igen vidám - hol Durummo néven, hol Haj-haj fejedelemként színre lép az ördög is, de a furfangos népi hősök, köztük Hammas Gyurka még az ő eszén is túljárnak. A jótett, a jószívűség elnyeri jutalmát - a régi igazságot a kötet számos szép meséje példázza (Az elrabolt királykisasszony; A sündisznó stb.). Realista cselekménybonyolítás jellemzi a válogatás legterjedelmesebb darabját, A szerencsekrajcárt.

A gazdag válogatás meséi egytől egyig híven tükrözik a nép ügyességét, egészséges erkölcsi felfogását, jó kedélyét. Mindezt Benedek Elek a maga eleven és tréfás elbeszélő modorában közvetíti olvasóinak.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői

http://legeza.oszk.hu/

http://mek.oszk.hu/00200/00232/#

+

Többsincs királyfi és más mesék

MVGYOSZ hangoskönyvek

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Tobbsincs-kiralyfi-es-mas-mesek-11758/

*

Krisztus – keresztelő

Nyár derekán hajnali hétkor

augusztusi forró vasárnap

halljátok, feleim, csoda történt:

új fia született a sárnak.

.

Maga Isten se tudott róla,

s nem adták hírül víg plakátok.

Csak egy sovány lány-anya száján

szelídült áldássá az átok.

.

Kenyérrel élt, akár a többi,

szűk kenyérrel, jó-szóval, nővel.

Megelőzött huszonkét évet,

és egyidős lett az Idővel.

.

S Hitlerek és Krisztusok nőttek,

rosszmájú őrült messiások.

De ő tudta: nem halállal kell

megváltani ezt a világot.

.

S íme, mint Úr testét a pap,

most magamagát felmutatván,

csókok lágy sebhelyeivel

s a kínok arcaival arcán

.

nyílt homlokkal utcára lép,

hogy szívét a tűz megjelölje,

vagy szelíd oktalan közönnyel,

mint ama Másikat megölje!

.

Ratkó József

*

Ősi magyar gyümölcsfajták, amelyeket tilos forgalmazni

2 éve | Herter Laszlo | 19 hozzászólás

2010. július 25. Közélet

A hétvégén voltam Kovács Gyulánál,

aki régi magyar gyümölcsfajtákkal foglalkozik.

Ebben a riportfilmben az 5. perctől látható:

1. rész

www.youtube.com/watch?v=TOrfBx09PjQ

2. rész

www.youtube.com/watch?v=YQTq2d6Adsg&NR=1

Van 500 különféle magyar gyümölcsfajtája (batul, ropogós cseresznye, páris, véralma stb stb stb), amit vadalanyon szaporítva könnyen szállítható formában önköltségi áron értékesít. A csemeték cserépben vannak, bármikor el lehet őket ültetni.

Sajnos, mint minden, ami a kis magyar emberek érdekét szolgálja az TILOS. Így ezen gyümölcsfajtákat sem lehet faiskolában megvásárolni, bolti forgalmazásuk törvénybe ütköző, idegen érdekeket sért, mivel ezen fajták évszázadok (ezredek?) során hozzászoktak a Kárpát-medence klímájához így nagyon ellenállóak, szívósak, műtrágyát, permetszert nem igényelnek, könnyen tárolhatóak.

(…)

http://ajobbik.network.hu/blog/a-jobbik-hirei/osi-magyar-gyumolcsfajtak-amelyeket-tilos-forgalmazni

*

Ratkó József

HALOTT HALOTTAIM

ki hiányzik közülünk ki hiányzik

ki hiányzik közülünk ki hiányzik

ki hiányzik a jövő fehér falai közül

ki hiányzik a favágók a mesteremberek közül

a költők közül a parasztok közül

a szülők közül ki hiányzik

ki hiányzik közülünk ki hiányzik

Budai Nagy Antal mellől ki hiányzik

ki hiányzik Dózsa György seregéből

Bethlen úr mellől ki hiányzik

ki hiányzik Rákóczi talpasai közül

ki hiányzik közülünk ki hiányzik

ki hiányzik a felnégyeltek közül

a karóba húzottak közül

a kerékbe töröttek közül ki hiányzik

ki hiányzik a jövő fehér falai közül

az akasztottak közül ki hiányzik

a regimentből ki hiányzik

ki hiányzik az őszirózsás

koszos cselédek közül

ki hiányzik a jövő fehér falai közül

ki hiányzik közülünk ki hiányzik

ki hiányzik közülünk ki hiányzik?

.

Halottaim, halott halottaim.

.

Nem szül nekem a fa fiút,

csak madarat, csak madarat.

Kikapart méhek az odúk,

lakatlan kismama-hasak.

Rám ki hasonlít, ki hasonlít,

ki őriz az időben engem?

Elevenszülő szerelem,

segíts, segíts meg engem!

.

Tündöklik ez a tél, szívemet megérinti,

hóhártyás talppal megtapossa,

pompázik, kényeskedve sétál.

Páváskodó, halálos évszak,

bögyében a holtak kihűlnek.

Az ég derengő inkubátor,

feltöltve füsttel, stronciummal.

Hol vagytok, édeseim, népem,

korahalottaim, zabi-halottaim,

holtak között lelencek, anyátlanok,

kitagadottak az időből,

hol vagytok, édeseim?

.

Miasszonyunk, miasszonyunk

fekszik a műtőasztalon,

most hoz halálra titeket,

nem kínlódik, öle alatt vödör;

és ott, a még anyaölmeleg

vérkocsonyában, a kocsonyás

vérmocsárban, süppedő

vérlápban, véringoványban

kicsi virág, kicsi virág,

úsztatja két pici karját,

állát föl, föl, föltartja,

fuldoklik, kiáltozik:

anyám, édesanyám

fogadj vissza engem

hatalmas öledbe

nem csináltam semmit

nem csináltam semmit

első fürdővizem

a te véred vala

az lett utolsó is

az lett utolsó is

s elhallgat. Meghalt? Meg sem született.

S nem halhat meg, aki nem élt még,

s nem élhet, aki meg sem született.

Mert a halál a születőké;

mert az élet a születőké.

.

Tömegsír ez a vödör? ez a szerelem-illatú

és fém-illatú és vérrel illatozó?

Nemzet-sír? Vörösmarty látomása?

.

Kerülnek innen tűzre, szemétre,

fejükön vérből korona,

égnek a kicsi-Dózsák

sercegve-sisteregve.

Ki esz föl titeket,

hitetek kibe épül,

húsotok kit nevel

szerelemre, forradalomra?

Mi készül itt, milyen irtóztató

rend, hogy ennyi az áldozat?

Milyen forradalom veretett itt le?

Mennyi Werbőczi s Zápolya

kell ennyi halálhoz?

.

Köttetett béke a halállal,

nagy-szégyenű, iszonyú.

S amit nem végzett el a fegyver,

deres, hüvelykszorító, kaszatömlöc,

karó, tüzes trón, akasztófa, kerék,

elvégzik most a szikék,

nikkelkanalak, csipeszek,

elvérzik ez a nép.

.

Kerülnek innen tűzre, szemétre,

egymillió, kétmillió,

kezükön vérből kesztyű,

mellükön vérből vért,

fejükön vérből korona.

Griffen, szarvasbogáron

indulnának haza.

.

Az ég derengő inkubátor,

feltöltve füsttel, stronciummal.

Műszerfény: meteor villan.

Félnek az én édeseim ezen a dombon.

Nem jár itt farkas, hogy örökbe

fogadná párosával őket.

Tántorgó tenyerű öregek

szedegélnek nagymama-arccal.

Melyiket a millió közül?

.

Itt vagytok-e mind, a jövőből

örökre hiányzók, halott halottaim,

akiknek nem jut élet,

akiknek nem jut halál?

Itt vagy-e kicsi énekesem, drágám?

mintha én ettelek volna meg,

torkomból fölénekelsz:

hóhér-anyácskám, gyönyörűm,

gyönyörtől zengő hegedűm,

játsszunk: ki szeret engem?

s énekel az a másik is, szépet lát, hómosta

födetlen leánytestet, száját fölszakítja az ének:

.

akarsz-e szeretni velem?

.

Bemutatlak a holtaknak;

apám-anyám mit szól hozzád,

mit mondanak a csípődre,

derekadra – jó-e szülni? –

.

Jaj, édeském, jaj, vérecském,

csípőm ki se kerekedett,

fülem ki se türemkedett,

szülőrésem meg se nyílt még,

ujjaimat hártya fogja –

hogy tudnálak én szeretni?

.

Azt mondja erre a fiú, kiénekelve a rothadó, meleg

rongyok, cserepek, trachomás üvegdarabok, szalmaszálak,

málló félcipők, csontok, kenyérhajak közül, fölénekelve a

romlás púpjából, ahova lökték:

.

jaj, édeském, jaj, vérecském,

ujjaidat fölnevelem,

csípődet kigömbölyítem,

gyöngyvé rakom fogaidat,

szülőrésed meghasítom,

kerülhetsz a hátam mögé,

szeress engem!

.

S így quot;Tahoma alapíttatik horda, nagycsalád, nemzetség, törzs, új nép,

ebből a szerelemből, s vándorol jövőt foglalni,

hazát foglalni, élők és halottak közül örökre kitaszítva.

Tőlük izeg, vonaglik, lökdösődik, kúszik odább ez a domb.

Mert nem ketten vannak és nem százan vannak.

Kétmillió szerelem,

kétmillió korahalottam, fele a földé és fele a tűzé,

nézd, hogy igyekszik odakötődni fához, kimetszett

köldök-gyökerével a földhöz, beletapadni kidobott bögre ölébe!

S megépül halott-Magyarország, ők nemzenek új kicsiket, és

lesz vala közülük költő, akinek szájából kivirágzik végre

a szegénységünket, lóvátett reményeinket visszavarázsló

hatalmas ének!