Láttam, olvastam, hallgattam

Link ajánló 13.

FÁY ANDRÁS

PANASZ

G**a

En recevant l'existence

Que le ciel nous daigne offrir;

Nous recevons la sentence

Qui nous condamne a' souffrir.

J. B. Rousseau.

Nékem már unalom élni,

És nem élni kitsinység;

Mivel az egész életem

Látom tsak tsupa inség.

Talán azért az egy vagy két

Rózsáért kínlódjak itt,

Mellyet az ember milliom

Tövissek közzűl szakít?

Már ifjonta tapasztalom,

Hogy annyit tészen élni,

Mint a' kétes jövendőtől

Vagy reménylni, vagy félni.

Mert a' jelenvalót mindég

Elálmodjuk, 's a' nélkűl

Hogy éltük vólna, többnyire

Az a' múltt időbe dűl.

Az ember tsak a' szerentse'

Laptája mind untalan;

'S tsak a' bóldog, ki nem érzi

Azt, hogy ő bóldogtalan!

Az élet, ámbár ketsegtet

Minket szemfogó fénnye,

Tsak tsalfa öröm' 's valódi

Gyötrelmek' szövevénnye.

De az álnok sorstól bérlett

Spionnak, a' Reménynek

Van gondja rá, hogy a' sorsot

Ne vádoljuk keménynek;

Ez lihegő ajkainknak

Híves forrást mutogat,

'S töviseken, árkokon át

Eme' felé tsalogat,

'S ha sokára ellankadva

A' forráshoz elérünk,

Hév szomjunk' elóltására

Egy két tsepp leszsz a' bérünk!

Mutogat két öröm-forrást

A' nyomorúltt világnak

A' sors, 's közzűlök egygyikét

Nevezi - barátságnak.

Az az két egyformán érző

Szívet igájába fog;

De e' forrás tán több roszszat,

Mint a' mennyi jót buzog!

Mert ha a' barátok közzűl

Egygyiket ostorozza,

A' másikat a' szeretet

Mindjárt kétségbe hozza.

'S a' ki eddig magánosan

Szenyvedett tsak magáért,

Szenyved már most barátságból

- Magáért, 's barátjáért.

A' második öröm-forrás

Két külömböző Nemnek

Öszve-érzése, 's e' forrást

Nevezi - szerelemnek.

De ez is szintúgy magából

Kiereszt kettős eret,

Úgy hogy többször bóldogtalan,

Mint bóldog a' ki szeret!

Egyből a' féltés tsergedez,

És az állhatatlanság,

'S a' ki emez érre talál,

Kész a' bóldogtalanság!

A' ki talán történetből

A' másik érre akad

Annak - de ez ritka feniksz! -

Egy kis öröm is fakad.

Ah próbáltam én mind a' két

Forrásból meríteni,

'S bár tsak azt hogy merítettem

Tudnám elfelejteni!

Úgy tán még viszsza forrnának

Vérző szívem sebei,

'S nem folynának így a' viszsza

Emlékezés' könnyei!!

*

MEK

Fáy András: A Bélteky ház

Tanregény

http://mek.oszk.hu/07500/07542

Fáy András: Bokréta melyel hazájának kedveskedik F. Fáy András

http://mek.oszk.hu/07700/07747

Fáy András: Fáy András eredeti meséi és aphorizmái

http://mek.oszk.hu/10700/10775

Fáy András: Fáy András újabb eredeti meséi és aphorizmái

http://mek.oszk.hu/10700/10776

Fáy András: Friss bokréta mellyel hazájának kedveskedik Fáy András

http://mek.oszk.hu/07700/07748

Fáy András: Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus

Szeszélyes regény

http://mek.oszk.hu/08100/08163

Fáy András: Lúd és orr

Állatmesék

http://mek.oszk.hu/09100/09114

Fáy András: A szulióták

http://mek.oszk.hu/00600/00647

Kossuth Lajos - Eötvös József - Fáy András: A "Felelet" és más vitairatok Széchenyi István A' Kelet népe című könyvére

http://mek.oszk.hu/04900/04958

*

Vörösmarty Mihály:

FÓTI DAL

Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.

Testet éleszt és táplál a
Lakoma,
De ami a lelket adja,
Az bora.
Lélek és bor két atyafi
Gyermekek;
Hol van a hal, mely dicső volt
és remek?

Víg pohár közt édesebb a
Szerelem.
Ami benne keserű van,
Elnyelem.
Hejh galambom, szőke bimbóm,
Mit nevetsz?
Áldjon meg a három isten,
Ha szeretsz.

Érted csillog e pohár bor,
Érted vív,
Tele tűzzel, tele lánggal,
Mint e szív;
Volna szívem, felszökelne
Mint a kút,
Venni tőled vagy szerelmet,
Vagy bucsút.

Hejh barátom, honfi társam,
Bort igyál.
Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,
Csak igyál.
Borban a gond megbetegszik,
Él a kedv.
Nincs a földön gyógyerőre
Több ily nedv.

Borban a bú, mint a gyermek,
Aluszik.
Magyar ember már busúlt sok
Századig.
Ideje hogy ébredezzen
Valaha:
Most kell neki felvirúlni
Vagy soha.

Bort megissza magyar ember,
Jól teszi;
Okkal-móddal meg nem árthat
A szeszi.
Nagyot iszik a hazáért
S felsivít:
Csakhogy egyszer tenne is már
Valamit.

No de se baj, máskép leszen
Ezután;
Szóval, tettel majd segítsünk
A hazán.
Ha az isten úgy akarja
Mint magunk,
Szennyet rajta és bitor bunt,
Nem hagyunk.

Rajta társak hát, igyunk egy
Húzamost;
Bú, szerelmek, házi gondok
Félre most:
A legszentebb --, legdicsőbbért
Most csak bort,
De ha kellend, vérben adjunk
Gazdag tort!

A legelső magyar ember
A király:
Érte minden honfi karja
Készen áll.
Lelje népe boldogságán
Örömét,
S hír, szerencse koszorúzza
Szent fejét!

Minden ember legyen ember
És magyar,
Akit e föld hord s egével
Betakar.
Egymást értve, boldogítva
Ily egy nép
Bármi vésszel bizton, bátran
Szembe lép.

Ellenség vagy áruló, ki
Hont tipor,
Meg ne éljen, fogyjon élte
Mint e bor.
Áldott földe szép hazánknak,
Drága hon,
Meg ne szenvedd soha őket
Hátadon!

S most hadd forrjon minden csep bor
Mint a vér,
Melyet hajdan frígyben ontott
Hét vezér;
S mint szikrája a szabadba
Felsiet,
úgy keresse óhajtásunk
Az eget.

Légyen minden óhajtásunk
Szent ima,
S férfikeblünk szent imáink
Temploma.
és ürítsük a hazáért
E pohárt:
Egy pohár bor a hazáért
Meg nem árt.

Érje áldás és szerencse
Mindenütt,
Ahol eddig véremészto
Seb fekütt.
Arca, mely az ősi bútól
Halavány,
Felderüljön, mint a napfény
Vész után.

Hű egyesség tartsa össze
Fiait,
Hogy leküzdje éjszak rémes
Árnyait:
Künn hatalmas, benn virágzó
És szabad,
Bizton álljon sérthetetlen
Jog alatt.

S vér, veríték vagy halál az,
Mit kiván,
Áldozatként rakjuk azt le
Zsámolyán,
Hogy mondhassuk csend s viharban:
"Szent hazánk:
Megfizettük mind, mivel csak
Tartozánk."

1842. október 5.

+

Fáy András baráti társasága

A reformkori Pest egyik társaséleti központja

________________

KABA ESZTER

http://epa.oszk.hu/00000/00003/00033/kaba.html

*

Tíz éves a Magyar Nyelv és a Magyar Könyv Ünnepe

Augusztus 31. és szeptember 2. között, Buda 1686-os visszavívására emlékezve idén immár tízedik alkalommal rendezi meg a Budavári Önkormányzat és a Litea Könyvesbolt a Magyar Nyelv és a Magyar Könyv Ünnepét a Budai Várban, a Szentháromság téren.

Augusztus 31. és szeptember 2. között, Buda 1686-os visszavívására emlékezve idén immár tízedik alkalommal rendezi meg a Budavári Önkormányzat és a Litea Könyvesbolt a Magyar Nyelv és a Magyar Könyv Ünnepét a Budai Várban, a Szentháromság téren.

RÉSZLETES PROGRAM

http://www2.budavar.hu/index.php?node=news&id=794

*

A NEMZETI GÉNIUSZ

BEVEZETÉS A NEMZETI ÉLET FILOZÓFIÁJÁBA

ÉS A NEMZETI ÉLETBÖLCSELETBE

ÍRTA:

LECHNITZKY GYULA

A nemzetiség géniusza a legmagasabbra

emeli az embert az Istenség ideáljához.

Ahol annak mennyei sugalma nem hathat

már a lakosoknak önzésén, önszeretetén

egyéb nyomorúságok siketségein

keresztül, ott árnyékba borul a világ és

örök sötétség nyomja a hont.

(Széchenyi Stadium 101.)

Azoknak

ajánlom e könyvetkik

hinni tudnak az emberben

lakozó törhetetlen

jóakaratban.

1

. . . és Széchenyi így szólt:

„Míg élek és inaim bírnak, mindent elkövetek, hogy

vérem egykor mégis felvirágozzék, s így a magyar is díszhelyet

foglalván az alkotónemzetek koszorújában megfeleljen

egykor az emberiség nagy hivatásának, mely nem pusztítás,

de teremtés””. (Hírlapi cikkek, 408.)

„Hagyjátok abba a gyűlölködést, ne azt keressétek, ami

elválaszt, hanem ami egyesít! Értsétek meg egymást és szeressétek

egymást! Legyen vége már a tehetetlenségnek, fogjatok

már munkához!”

„Keressétek minden előtt az Isten országát és annak igazságát

és ráadásul azt mind megadják nektek””. (Máté 6, 33.)

http://mtdaportal.extra.hu/books/lechnitzky_gyula_a_nemzeti_geniusz.pdf

*

Magánkiadás

KÖNYVKIADÁS EGYSZERŰEN ÉS GYORSAN!

KÉZIRATTÓL A KÉSZ KÖNYVIG

http://www.konyvmuhely.hu/uid/445

*

Zsidó témájú könyvek a neten

Szabó Imre (1882-1943)

Erdély zsidói. Talmudisták, chászidok, cionisták. Cluj-Kolozsvár. 1938.

Szabolcsi Lajos (1889-1943)

A mainzi rabbi és más történetek. Bp. 1941.

Chasszideus könyv. Bp. 1942.

Délibáb. Zsidó legendáskönyv. Bp. 1927.

http://mtdaportal.extra.hu/

*

Takács Zsuzsa

Üdvözlégy, utazás!

Üdvözlégy, utazás, egy kivilágított,

téli villamoson. Üdvözlégy, sötét,

délelőtti Nap. Sehová sem néző

égitest, pillantásod ma nem

nyugszik meg rajtunk.

Fivérünk: sár az ormótlan cipőkön,

nővérünk: gumiszőnyeg ráncai.

Ha van megindult tekintet

a fekete tükörben – a miénk az.

Ha van szív bátor – a miénk.

+

Ha van

A címadó vers a költőnő 2004-es kötetéből. Szívbemarkoló, erős darab – egy jelentős, nagy költészet jellegzetes verspillanata, tömör esszenciája, sűrítménye, tömény kivonata. Profán himnusz Assisi Szent Ferenc nyomvonalán az utazáshoz, ami az élet maga, tehát a halálba vezet. Az elárvult ember magárahagyatottsága, ahogy önáltatás nélkül konstatál a létezés peremén. Szertepillant, s nem lelé. Szembenéz, és hiú remények, élethazugságok nélkül abba kapaszkodik, amilye van. A bátor szív és a megindult tekintet a fekete tükörben – a tartás méltósága a sötét, délelőtti Nap színe előtt. Megszólítja, sőt: köszönti, mint a gyermek az árnyakat, hogy ne féljen tőlük annyira. Ahogy ez a megszólítás a fények és árnyékok, képek, motívumok rendszerében kibomlik, egyszersmind besűrűsödik, az a hazatalálás maga. Az állandó határhelyzet otthonos pokla és éltető mámora. Győzelem, ha van.

Keresztury Tibor

http://www.litera.hu/hirek/a_het_verse_takacs_zsuzsa_udvozlegy_utazas

*

Kormorán Koncert

10 éves a Pilisszántói Szikla Színház!

2012. szeptember 1-én, szombaton 19.00 órakor a Kormorán együttes ad koncertet. A koncert után a Nemcsak Berry zenél.

Bővebb információ: Pilisszántó Polgármesteri Hivatal - tel.: (26) 349-558, 349-544

e-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Jegyvásárlás, -rendelés: hétköznap: 7.30 -16.00 között a polgármesteri hivatal telefonszámain, a Jegymester és a Interticket jegyirodáiban, valamint a helyszínen az előadás előtt.

Megközelíthető: Autóval Budapestről a 10-es úton a pilisvörösvári elágazásig, majd onnan jobbra fordulva Pilisszántóig, illetve autóbusszal Bp. Árpád hídtól.

Jegyár: 2000 Ft

Időpont: 2012. szeptember 1. szombat 19:00

*

AZ ALÁBBI RENDEZVÉNYRE VÁRJUK

GYÓGYÍTÓK ÉS GYÓGYKÉSZÍTMÉNYEK KÉSZÍTŐIT, TERJESZTŐIT!

Információ: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. és 06-30/648-3543, www.egipatrona.hu

2012. szeptember 8. szombat 10-19 óráig:

Kis Boldogasszony napján

EGÉSZSÉG- és GYÓGYÍTÓNAP

Hogyan őrizzük meg egészségünket természetes módon,

a gyógyszerek mérgező mellékhatásai nélkül?

10-11-ig: Prof. Horváth István orvosbiológus (immunológus):

Az érelmeszesedés megelőzhető, leküzdhető és gyógyítható

11.00-12.00-ig: Váradi Tamásné BEMER szaktanácsadó:

Professzionális mágnesterápia, keringésjavítás felsőfokon

A BEMER terápia ismertetése, alkalmazása a megelőzésben, és a gyógyításban.

A helyszínen a készülék bemutatásra kerül, igény szerint kipróbálható.

Ebéd idő: 12.00-12.30-ig

12.30-14.00-ig: Dr. Eöry Ajándok a biológiai tudományok kandidátusa:

Üdvösség az egészség visszaszerzésén keresztül

Hogyan éljünk egészségesen legalább 100 évig? Korai kínai rákdiagnosztika.

14.15-15.45-ig: Balogh Béla író, mérnök: Valóra váltható álmok

Egészségmegőrzés, gyógyulás, teremtés a gondolat erejével.

16.00-17.00-ig Váradi Tamás csontkovács: Természetes egészség

Csontkovácsolás a magyar népi gyógyászatban.

17.15-18.45-ig: Cserjés Panka életmód tanácsadó: "Élet" a konyhában

A gabonák ősidők óta az ember legtermészetesebb táplálékai, felbecsülhetetlen értéket képviselnek táplálkozásunkban. Táplálnak, gyógyítanak és mint "mag", szellemi erőt képviselnek. Milyen betegségre mit fogyasszunk?

Főzőtanfolyamot bevezető előadás, több évtizedes gyakorlati tapasztalattal:

Gabonafőzési technikák, elkészítési módok.

Helyszín: Pomázi Művelődési Ház: Huszár u. 3.

Belépő: 2.500.-Ft

*

ANTANTÉNUSZ

Egy kiszámoló versike bonctana

Kezdetben vala az „Ige”, majd utána, a XIX. század második felében létrejött a magyar nyelvtudomány. Első lépésként határozott kemény csapással – a nemzet hun származástudatával szemben – eldöntötte, hogy nyelvünk finnugor eredetű. Az eleinte tapasztalható háborgások lassan elcsöndesedtek, mert ugyebár a tények előtt fejet kell hajtani. Ez a kényszerű csend a második világháború utánig tartott, amikor is néhány „külföldre szakadt” hazánkfia kínzó honvágyában úgy találta, hogy a rokoni szálak nem a finnugorokhoz, hanem a mezopotámiai sumerokhoz kötnek bennünket.

Az új – immár nem “halszagú” – rokonság gondolata honfitársaink körében érthetően szíves fogadtatásra talált. Bezzeg a nyelvtudorok egyre idegesebbek lettek. E nyelvi irányzatot azután elkezdték művelni itthon is. Például Pass László teológus óvodásaink kiszámoló versikéjét, az An-tan-témusz-t: An-tan-témusz Szóraka-témusz Szóraka-tiki-taka Ala-Bala-Bambusz-t vette vizsgálat alá.

Passnak a sumer-akkád nyelv alapján lefordított szövege a mai magyar nyelven így hangzik: Kelj föl Tammuz, Szülj reggelt Tammuz, Szülj reggelt, áradj, terjedj, Vágjad, Űzzed a Bambuszt.

Ezek szerint ez nem egy értelmetlen kiszámoló versike, hanem egy feltehetően mezopotámiai eredetű Napkeltegető dalocska?

A “lövés” félrement. Komoróczy Géza nyelvész e fordítást 1975-ben a következőképpen értékeli: “Egyetlen olyan szót sem találni, amely a két nyelv rokonságát bizonyítaná, mint ahogy az Antantémusz kezdetű gyermekversike sumer megfejtése is képtelenség.

Én inkább bevallom, a nyelvtudomány egyenlőre nem tud választ adni a mondóka eredetére, keletkezésére. De ugyanígy egyetlen régészeti jel sem mutatja, hogy a sumerek kapcsolatban álltak volna a rendkívül heterogén etnogenezisű magyarsággal.”

A többi műkedvelő nyelvésznek meg kijárt a nacionalista, soviniszta, fasiszta, irredenta, stb. jelző, kinek-kinek tetszése szerint.

Jó, nem vagyunk a sumerek rokonai. Viszont van egy dalocskánk, amely így hangzik: “Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bujjatok rajta.”

A dalocska szövegének első fele kétségtelenül a tavaszi rügyfakadásra utal, az “aranykapu” pedig egy díszes ünnepi épületet feltételez. Ámde kérdés, hogy kiknek kell e kapun bebújniok, és főleg miért?

Egyenlőre csak annyi bizonyos, hogy a Tammuz a sumer Dumuzi termékenység isten nevének ismertebb héber megfelelője, valamint az, hogy a XII. században egy erdélyi falucskát “Pambus falu”-nak neveztek.

E versike akkor vált érdekessé, amikor Kiss Dénestől megtudtam, hogy az Antantémusz (többféle variációban) a finneknél is megtalálható, de nagy részük finn nyelven sem értelmezhető. Az egyik változat így hangzik:

“Entten tentten teelikka-mentten, voksis voksis, pili pili poksis tsum tsum puk.”

Minden dalocskának és versikének meghatározható ritmusa van. S e versikék egyszer csak dalolni kezdtek. De nem összevissza, hanem csodálatos harmóniában. Vessük össze őket.

A magyar és a finn versike ritmusa azonos. Az eltérés csupán annyi, hogy a finn változat negyedik üteme egynegyed hanggal rövidebb. A sumer-akkád verzió pedig csak annyiban tér el az előzőektől, hogy a harmadik ütem első hangjegyének értéke kétnyolcad helyett egynegyed. Ez a nagyfokú megegyezés egyértelműen arra mutat, hogy e látszólag különböző nyelvű versikék végső fokon egyazon tőről sarjadnak. Másképpen fogalmazva, a történelemben volt egy földrajzi pont, ahol e kulturális örökség hordozói egy népet alkottak. Ennek idejéről, körülményeiről hadd szóljanak az alábbiak.

John Dayton nagyszámú ókori fémeszköz vegyelemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a fémmegmunkálás Közép-Európában keletkezett, főleg az erdélyi és a cseh érchegység fémeinek fölhasználásával. Szerinte az egykori sumer Ur városában talált úgynevezett “Királyi jelvény” annak a fegyveres népnek a bejövetelét ábrázolja, amely Európából ment a Közel-Keletre és az Indus folyó völgyébe. Ez a bejövetel i.e. 2000-1600 táján, főleg a Kárpát-medencében akkor már ismert fém-eszközök és lovas szekerek fölhasználásával történt.

Közbevetőleg érdemes megemlíteni azt az ősi hagyományt, mely szerinspan style=t a sumerek egy hegyes vidékről vándoroltak be Mezopotámiába.

Röviden összefoglalva, Dayton elmélete alapján föltételezhető, hogy e kárpát/medencei nép háromfelé szakadt, s nyelvük az új élettérben önálló fejlődésnek indult és megváltozott. A hajdani egység emléke azonban e versikék megegyező ritmusában eltörölhetetlenül megmaradt.

Persze a sumer-magyar etnikai, vagy nyelvi rokonsággal még ezen az alapon is nehéz egyetérteni. De ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, hogy a szellemi néprajznak nagyobb a hagyományőrző ereje, mint a tárgyinak!

Írta: Vértessy György

*

Bódy Gábor titkos története

http://nol.hu/archivum/archiv-385435

*

ARTHUR CONAN DOYLE

(1859-1930)

Bűnügyi szépirodalom (költészet, dráma, regény) az ókor óta létezik. A detektívregény mint sajátos külön műfaj 1841-ben vonult a szépirodalomba. Amerika legnagyobb, legklasszikusabb költője, Edgar Poe találta ki és valósította meg a "Morgue utcai gyilkosság" című kisregényében. Ez és minden utódja abban különbözik minden más bűnügyi történettől, hogy itt nem a bűn elkövetése a téma, hanem a kérdés: ki volt a tettes? A rejtélyt egy kitűnő logikájú ember gondolati úton deríti ki. Ebben a regénytípusban a hangsúly a nyomozáson van. Az olvasó együtt játszik a nyomozóval - angolul: detektívvel -, aki lehet rendkívül okos rendőr, lehet filozófus, pszichológus, jogász, de mindig a megfigyelés és következtetés mestere.

Poe kis remekműve hamarosan követőkre talált, az írók írták, kiadók igényelték, az olvasók világszerte vásárolták. Nemsokára már minálunk is Jósika Miklós izgalmas bűnügyi regényt írt "Egy kétemeletes ház Pesten" címen. A francia Émile Gaborieau pedig már kitalált egy detektívalakot, aki bravúrosan nyomozza ki logikai úton a tettest. Volt tehát már előzménye a műfajnak, amikor 1887-ben egy 28 éves angol orvos, Arthur Conan Doyle egy "A Study in Scarlett" című regényében (magyar fordításának címe A dilettáns detektív) megjelenítette a bravúros nyomozót, Sherlock Holmest. Azóta is ő az őspéldája, felül nem múlható előképe minden regénybeli detektívnek. Kalandjai, illetve nyomozótevékenysége a gyanúsíthatók körében rákényszeríti az olvasókat, hogy vele nyomozzanak, vele találgassanak, vele használják az eszüket, és versengjenek, ki jön előbb rá, ki is a tettes. A detektívregény tehát egyszerre szépirodalom és logikai játék. Ezért is támadt rossz híre a kényes esztétika körében. Conan Doyle több mint száz év óta változatlanul sikeres, nagy példányszámban fogyó műveitől kezdve a detektívregényt párhuzamosan vallják a legjobb hozzáértők hol esztétikai értékű szépirodalomnak, hol ízlésrontó silány ponyvának. Babits Mihály a műfajt a naiv eposzok modern változatának vallja, Conan Doyle-ban az újkor Homéroszát látja. Szerb Antal kultúraromboló, nemcsak ízléstelen, hanem egyben ízlésrontó fércműnek ítél minden bűnügyi regényt. Közismert, hogy Jean Cocteau és Aldous Huxley Conan Doyle-t már életében klasszikusnak vallotta. G. B. Shaw-nak viszont az volt a véleménye a nagy sikerű szerzőről, hogy ügyes hatásvadász, de igen kitűnő üzletember, akinek minden ostobaságáért is sok pénzt ad a még ostobább olvasótömeg. És voltak már olyan vélekedők is, akik az egész műfajt nem irodalomnak, hanem játéknak mondották, egyesek a sakkhoz, mások a "barkochbá"-hoz hasonlították. - Persze mint minden műfajban, a detektívtörténetben is születhet remekmű és születhet silány iromány. De aki valamelyest is ért az irodalomhoz, és nem befolyásolják szakmai előítéletek, az nem tagadja, hogy Poe "Morgue utcai gyilkosság"-a, Conan Doyle "A sátán kutyája" című regénye vagy a későbbiek közül Agatha Christie "Tíz kicsi néger"-e irodalmi remekmű, és a detektívkalandoknak legalábbis egy része akkor is irodalom, ha közben az olvasónak is gondolkodnia kell, ki is a tettes. Ennek a műfajnak pedig vitathatatlanul Conan Doyle a fő mestere.

Ifjúkorától izgatottan kíváncsi, jó képzeletű tudósfélének indult. Egyetemistaként hol a filozófia, hol a jogtudomány, főleg a büntetőjog érdekelte, de azután egyre inkább a természettudományok felé fordult. Hazai és németországi egyetemi évek után az edinburghi egyetemen orvosi diplomát szerzett és nyolc évig gyakorló orvos volt. Közben két ízben is részt vett hajóorvosként nagyobb expedíciókban, előbb az Északi-sarkvidéken, utóbb Nyugat-Afrika partvidékén. Már ebben az időben - 1882 és 1890 között - kísérletezett regényírással. Edgar Poe és Gaborieau témavilága saját vallomásai szerint is hatott rá. Büntetőjogi, filozófiai és orvosi műveltsége alakította ki képzeletében azt a logikai-büntetőjogi-orvosi-természettudományos műveltségű, rendkívül éles elméjű embert, aki figyelem és következtetés segítségével képes megtalálni a történések okait és a cselekmények elkövetőit. Sherlock Holmes egy gondolkodásforma képlete.

Még gyakorló orvos volt, amikor megírta "A dilettáns detektív"-et. Ez 1887-ben jelent meg. A 28 éves író ezzel egyszerre híres és népszerű lett. Az olvasóközönség várta a következő kalandokat, a kiadók versengtek a Sherlock Holmes-regényekért és novellákért. 1890-ben - 31 éves korában - végképp hátat fordított a gyógyító mesterségnek, és kifogyhatatlan képzelettel írta a mindig izgalmakat keltő bűnügyi történeteket a mesterdetektív újabb bravúrjaival. Hamarosan valamennyit lefordították a legkülönbözőbb nyelvekre. A szerző a legtöbbet kiadott kortárs lett, példányszámai a Bibliáéval vetekedtek. Sokan élő embernek gondolták Sherlock Holmest. Ez a szemléletesen megformált regényalak erényeivel és kifogásolható tulajdonságaival nagyon is hihető lény volt. Magas, rideg, látszólag szórakozott ember, aki egy feladat előtt hirtelen lázasan gondolkodó, példátlanul logikus lénnyé frissült. Szinte látható férfi volt: szenvedélyes pipázó, egy kissé morfinista, zeneértő tudós, született rejtvényfejtő, aki rejtvényként fogja fel a bűneseteket. A bűnös felismerése jelenti számára a megfejtést. Ezért lettek nyomozási eredményei rejtvényfeladatok, amelyeket művészi ábrázolással fejt ki az író. Méghozzá úgy, hogy van egy jó barát, az íróhajlamú Doktor Watson, aki az olvasók számára elmondja Doktor Holmes bűnügyi eseteit és a leleplezések logikai útját. Ezt az orvosbarátot Conan Doyle saját magáról mintázta, némileg saját paródiáját fogalmazta meg benne. Még a regénybeli ház is az az épület, ahol Londonban az író lakott. Régóta tábla jelzi e háznak a falán, hogy itt lakott a híres író, és még híresebb regényalakja. Az önarckép hitelességéhez tartozik, hogy amikor a már világhíres szerző megnősült, Watson doktort is megházasította.

Minthogy Conan Doyle közben sikeres történelmi regényeket is írt, abba akarta hagyni a detektívtörténeteket. Egyik regényében a híres detektívet életveszélybe küldte, ahol az elpusztult. Mégsem fejezhette be. Az olvasók felháborodtak, és velük a kiadók is. Ezek a könyvek pedig igen jövedelmezőek voltak. Az írónak nagy pénzeket hozott világhíres regényfigurája.

Ily módon a nemzetközi közakarat ismét életre keltette Sherlock Holmest. Megalkotójának korlátlan képzelete tehát kiderítette, hogy téves híradás volt a detektív halála, lehetett tehát tovább közölni az újabb kalandokat.

De a szerzőt nyughatatlansága újabb vállalkozásra késztette. A századfordulón az angol birodalom terjeszkedő szándéka kirobbantotta a búr háborút. A dél-afrikai holland parasztok telepes államait, Transvalt és Oranjet - ahol gyémántbányákat fedeztek fel - az angolok maguknak követelték új értékes gyarmatnak. A holland parasztok (paraszt hollandul: búr) elszántan védekeztek. Évekig tartott az a háború, a világ jó része együtt érzett a búrokkal, de a nagyhatalma csúcsára jutott angolokat nem lehetett visszatartani. Dél-Afrika akkor egy időre Anglia gyarmata lett. Az angol írók és költők egy része nagyon is lelkesedett az imperialista törekvésért. Conan Doyle is. Önkéntesként jelentkezett katonaorvosnak, ott is töltött néhány hónapot. Közben előbb írt egy kiáltványt, hogy lelkesítse az angolokat, majd megírta a háború történetét. Persze ezt is igen érdekesen. Ezért a király lovaggá ütötte. Ettől kezdve Sír Arthur Conan Doyle. Népszerűsége szakadatlan volt, azokon a tájakon is, ahol egyáltalán nem lelkesedtek a búr háborúért. Sherlock Holmes fogalom lett, példakép minden detektívregény-író számára. - Jött azonban a nagy személyes megrázkódtatás. Az első világháború kezdetén fia elesett. Ezt a nagy gyászt csak úgy tudta elviselni, hogy belemenekült a spiritizmusba. Hinni akarta, hogy beszélgetni tud halott fiának szellemével. És ebből következőleg ismeretterjesztő könyveket írt a szellemidézésről. Akik hittek benne, most már apostolként is dicsőítették. Akik nem hittek benne, izgalmas fantasztikus könyvekként olvasták. Így élt 1930-ig, 71 éves koráig. Alighanem mindmáig azok a legjobb, legirodalmibb detektívregények, amelyeket ő írt. Sherlock Holmes halhatatlan.

*

MEK

Doyle, Arthur Conan: A berill fejék

http://mek.oszk.hu/01700/01785

Doyle, Arthur Conan: Az elveszett világ ; Méregöv

http://mek.oszk.hu/04400/04408

Doyle, Arthur Conan: A sátán kutyája

Regény

http://mek.oszk.hu/01700/01718

Doyle, Arthur Conan: Sherlock Holmes kalandjai

http://mek.oszk.hu/01700/01769

+

Sherlock Holmes

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sherlock_Holmes

*

Elfelejtett detektívregények

http://katherines-bookstore.blogspot.hu/2011/03/elfelejtett-detektivregenyek-1-s-s-van.html

*

A detektívregény műfaji kérdései

http://erettsegi.com/irodalom/a-detektivregeny-mufaji-kerdesei/

*

Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 8. szám · /

Erényi Gusztáv: Irodalmi műfajok

2. Detektívregény

Azoknak a negyven-ötven filléres könyvecskéknek, amelyek mint "detektívregény" annyi elfoglalt, hivatalában elcsigázott ember hivatalnyomon akarjuk követni őket, vissza kell térnünk elmúlt századok irodalmi útvesztőibe, végig kell böngésznünk a vásári népkönyvek, a kalandregények és a tizenkilencedik században divatossá váló bűnügyi regények végeláthatatlan irodalmát. Kezdenünk kellene Grimmelshausen Simplicissimus-ával. Lesage Gil Blas-jával, érintenünk kellene Schiller Haramiáit, E. T. A. Hoffmann kísérteties novelláit, nem mellőzhetnők a tizenkilencedik század eleji balladaköltészet rejtelmeit, a romanticizmus korában dívó hátborzongató sorsdrámákat, szólnunk kellene Walter Scott, Edgar Poe, Eugene Sue exotikus, gyakran kriminalista környezetben játszó regényeiről, Victor Hugo Nyomorultjai-ról, ahol Javet személyében először találkozunk a világirodalomban egy vérbeli titkosrendőr alakjával, és visszapillantásunk során eljutnánk Dosztojevszkij Raszkolnyikov-jáig, ahol persze az üldözői elől bujkáló gyilkos alakját első sorban nem az üldözött vad ügyes kibúvó fogásai, hanem a sajátmaga alkotta kelepcében vergődő bűnös ember mélyen átérzett lelki küzdelmei determinálják.

Az a kriminalista irodalmi hullám, amely a múlt század derekán végigsöpör egész Európán, erős visszhangra talál magyar földön is. Jósika több mint száz kötetre rugó regényei közül szép számmal akadnak olyanok is, amelyek történeti vagy korszerű mezben igyekeznek az átlagolvasó bűnügyi rejtelmek iránti vonzalmát kielégíteni. Gaal József megalapítja a rablók és szegénylegények magyar regénytípusát. Utódai: Kuthy Lajos, Pálffy Albert, Nagy Ignác, Mailáth János gróf, részben magyar népies források, részben az idevágó francia regényirodalom hatása alatt izgalmas bűnügyi motívumokkal teleaggatott regénytémákat szőnek.

De ezektől a/span/p mai viszonyokhoz képest még provinciális körben játszó újkori kalandregényektől hosszú út vezet a közkézen forgó, milliók számára napi olvasmányt képező, izgató és egyúttal idegcsillapító detektívregényhez. Átmenet még a Nick Carter-féle amerikai ponyvairodalom, átmenet Gaboriaunak kissé naivul szaglászó Monsieur Lecocq-ja, Leblancnak rafinált gyilkosság és gyermekvédő jóerkölcs határán mozgó Arzin Lupin-je, sőt átmenet Conan Doyle híres Sherlock Holmes-ja is, aki minden hivatásos trükkje, minden kiszámított ravaszkodása mellett is eredeti fickó, tetőtől-talpig átitatva a joviális humor egy zamatos nemével, aki a gonosztevők elleni hajszájában ugyan mindig apodiktikus biztonsággal győz, de aki mindenkori eseteitől függetlenül is egy önmagában helytálló, tisztes irodalmi válfaj reprezentánsa.

Hogy Sherlock Holmes elmésen megrajzolt típusából a modern értelemben vett detektívregény alakulhasson, számos legújabb korbeli variáns hozzájárulására volt szükség. Ez a műfaj nem lenne teljes az autónak, a repülőgépnek és az utolsó két évtized több más technikai csodájának feltalálása nélkül. Szükség volt a May Károly-féle tengerentúli exotikumra, a világháború kémvilágának, az internacionális bridzsszalonok, titkos kokaintanyák, a legprecízebben szervezett gangszer-alvilág különleges légkörének ismeretére is. De ilyen variáló és bonyolító tényezők mellett működnie kellett egy szívós tipizáló törekvésnek, is, amely mechanizált fortélyaival, kipróbált gyilkosfogó módszereivel kiemeli a detektívet az erkölcsi és érzelmi esetlegességek kátyújából és a céhbeli fürgeségnek, a technikai akadályok leküzdésének kétséget, idegkimerülést nem ismerő biztos talajára helyezi.

Mik azok a fantasztikus elemek, amik a detektívregényt az olvasó számára olyan érdekessé teszik és amik egyúttal egy széleskörű olvasóközönség intellektuális szükségleteinek kielégítésére alkalmasak? Ezeknek az elemeknek legjelentősebbje kétségkívül egy mélyen az emberi természetben gyökeredző kontraszt: túlméretezett valóságérzékének és csodás távlatokba csapongó képzelődésnek bizarr keveréke, valami, amit legtalálóbban a "dzsungel a kultúrában" megjelöléssel jellemezhetnénk. A bűnügyi dráma ismert nagyvilági környezetben, prózai háztömbök közt, vagy a Scotland Yard rideg folyosóin indul. A felszín továbbra is tipikusan világvárosi marad, felénk hangzik az egymással vetélkedő autók ideges tülkölése, a szirénák vészes búgása, a munkájukba, vagy a különböző mulatóhelyekre tóduló embertömegek tülekedése és a modern nagyvárosi utca egész zenebonája. De a felszín mögött szézámkulccsal nyílnak meg egy csodás különvilág rejtelmei, titkos és tilos zugokba pislantunk, az üldöző detektív kíséretében végigosonunk vég nélküli földalatti folyosók sunyin tekerődző szerpentinjein. Szolid polgári lakások árnyékában, dilettáns tekintettől fel nem fedezhető üregekben és mégis pár lépésnyire a nagy nyilvánosság centrumától szervezkedik a bűn. Ez a másik világ, amely a milliók ellenérzése alatt lejátszódó világvárosi forgalom sötét sziluettjét képezi, a modern gyilkosoknak ez a rejtett különvilága tulajdonképpen a középkori kísértetlátogatta várfolyosók és titkos földalatti kazamaták szerepét tölti be. Az ívlámpák reflektorfényében úszó világvárosi csillogás mögé a kiirthatatlan fantázia odavarázsolja a maga hagyományos éjszakai poézisét.

Ehhez a hangulatbeli ellentéthez járul második döntő elemként egy kimondott kinetikai tényező: a gonosztevő meghajszolásának elejétől-végig izgalmas attitűdje. Ez e hajsza mozgalmasságában, tempójának hihetetlen felfokozottságában többé nem hasonlítható össze a régi szabású bűnügyi regények lóhátas vagy postakocsis üldözési ütemével, forgatagába belejátszik a modern technika minden bűvészsebességgel lepergő csalafintasága. Az üldözés lázában város és pusztaság kergetődzik egymással, változatos tájképek sorozata vonul el szemünk előtt, a gyilkos elrejtésében mind az öt világrész versenyre kél. De a távolságok kolosszális méreteivel izgató ellentétet képeznek a folytonos szoros nyomon-követésnek, az ismételt véletlen egymásba-ütközésnek és egymás megkerülésének motívumai. A végtelen tér képzetéhez járul a térbeli közvetlen közelség, a lóhosszal való megelőzés és elmaradás folyton ismétlődő mozzanata, ami az egész üldözési és üldöztetési folyamatnak erősen sportversenyszerű jelleget ad és ezáltal még intimebben hozzáfűzi a modern olvasótömeg érdeklődési köréhez.

A harmadik izgalomkeltő faktor a gonosztett elkövetőjének személyéhez fűződő rejtélyesség. "Ki a gyilkos?" — így hangzik az a nyugtalan kérdés, amellyel a detektívregény-olvasók százezrei napról-napra, oldalról-oldalra továbbszövik az izgalom fonalát, egészen a végső megoldás trükkjéig. De ez már javarészében nem az olvasónak a meseszövés romantikus rejtelmeihez fűződő fantasztikus izgalma, hanem kimondottan intellektuális, kombinatív természetű izgalom. Ha az imént sportszerűségről beszéltünk, itt a modern társadalmi élet egy másik tipikus jelenségével, a keresztrejtvény-fejtéssel bukkanunk hasonlóságra. A gyilkos személyére nem pszichikai, hanem éles tárgyi megfigyelést feltételező, gyakran tudományos képzettséget és rutint igénylő ismertető jelek utalnak. Ezeknek a jeleknek mérlegelésénél az olvasó átmenetileg kilép a regénymilliő magával sodró, képzeletingerlő folytonosságából. A szerző szándékosan táplálja, tüzeli olvasóinak ezt a találgató, rejtvényfejtő buzgalmát, észrevétlenül támpontokat szolgáltat nekik, de végül is valamely fortélyos fordulattal meghazudtolja valamennyi kombinációját és túllicitál rajta.

Ilyen keresztrejtvény-jellegű járulékokból folyik, hogy a tipikus detektívregény gyilkosánál teljesen harmadrangú fontossága van a tett elkövetésénél közrejátszó erkölcsi motívumoknak. A legtöbb esetben nem is történik hivatkozás arra, hogy a cselekmény rugóit kapzsiságban, sértett önérzetben, bosszúvágyban vagy szexuális eltévelyedésben kell-e keresnünk. Csaknem mindig l'art pour l'art-beli gyilkosság benyomását kapjuk, a technikai felkészültség biztonságával emelkedünk felül az erkölcsi aggályok ingoványain. A bűnös amorális tényezővé, a detektív egyenerejű és egyenértékű ellenlábasává lesz, akinek száz jól megfontolt, elodázó sakkhúzása után végül is "sakk-matt" állásba kell kerülnie, nem valamely fellengős erkölcsi törvény parancsszavánál, hanem a törvényesített detektívregény happy-end-sematizmusánál fogva. Ezek a gyilkosok mechanikus, higgadt kiszámítottsággal dolgozó géplények, akik sohasem esnek a saját pszichikai gátlásaik egércsapdáiba, sohasem kötik szorosra maguk köré a hurkot, mint a világirodalom nagy, lélektanilag megalapozott bűnözői, hanem elvéreznek ellenfelük végső, intellektuális Vorsprung-ján.

Van-e ennek a divatos, sekélyességében is regényes és találékony műfajnak bensőbb kapcsolata a modern irodalom egyéb jelenségeivel? Merít-e belőlük, hat-e rájuk szertelen mozgékonyságában, a legújabb technikai szervezetre való támaszkodásában, jellegzetes rejtély- és rejtvényszerűségében, verizmus és romantika kalandos találkozásában Hankiss János a detektívregényről írt alapos tanulmányában azt állítja, hogy ez a műfaj reakció akar lenni "a naturalista irodalom erőszakolt unalma, vérszegény epikai magva, mesterkélt hétköznapiassága ellen". De a naturalista irodalmi ösztönök túltengéséről ma már még sem szabad beszélni. Inkább állíthatnók, hogy a korszerű detektívregények legügyesebbjeiben sok olyan sajátosságra akadunk, amelyeknek szerencsés vegyüléke akárhány irodalmi színvonalú regény népszerűségének is hasznára válnék. A technika nyüzsgését sejtelmes háttérre vetítik, romantizálják a mindennapiság dinamikáját, a nagyvárosi forgalom rozsdás kérge alá egy kis frissítő középkori légáramlást bújtatnak. Nem az-e talán a detektívregény tudattalan rendeltetése, hogy világvárosi taljon, a gyilkos-üldözés mechanikus eszközeivel elhintse egy új irodalmi romanticizmus magvait?

*

Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 4. szám · / · Figyelő

Babits Mihály: Kritika

Rossz újságolvasó vagyok: lassanként már az se nagyon izgat, amit rólam írnak. Hiszen kevés is, mai magyar újságkritikában, törődni érdemes - hacsak az írói hiúság nem volna mint a tűz, melyet éppen a szalma lobbant leghamarabb lángra.

Most hallom - ezt se láttam - kiszerkesztenek valamely újságban, hogy egy nevemhez nem méltó, szenzációhajhász regényt írtam. Nem tudom, ki volt ez a kritikus, azt sem pontosan, így mondta-e? De nem érne váratlanul a vád, és szeretném róla elmondani a véleményemet: régi mondanivalót.

Nem feleletet, vagy ellenkritikát. A vád teljesen igaz: az a regény valóban azzal a szándékkal íródott, hogy érdekesebb legyen, mint azt egy német emlőkön felnőtt magyar kritikus megengedhetőnek vagy irodalminak tarthatná. Nem is a kritikusok, hanem a közönség számára csináltam s éppen azt akarom most megmagyarázni, miért adok oly sokat a közönség véleményére s miért oly keveset a kritikusokéra.

Először, mert a magyar irodalomnak van a legintelligensebb közönsége és a legkevésbé intelligens kritikája. Ez csodálatosan hangzik, de igaz: a közönségben ma már igen sok művelt, tág látókörű, sokat olvasott ember van (több talán mint más nemzeteknél, melyek nagyobbak s így kultúrájuk elégedettebb) - a kritikusok közt (néhány nagyon tiszteletreméltó kivételt nem számítva) alig akad ilyen. Átlagkritikusunk újságíró, s nem ér rá olvasni, csak amit muszáj: alig ismer mást az irodalomból, mint mai magyar fércműveket: a nagy magyar íróktól úgyszólván egyáltalán semmit (hacsak nem halovány s megvetett gimnáziumi emlékként vagy divatból s ostobán biedermayer-nek értelmezve); idegenből néhány középszerű német és francia írót, s legfeljebb még a divattól éppen felszínre vetett régibbeket. De néhány név és frázis segítségével ma már elég jól lehet a műveltséget imitálni s így közönségünk, melynek egyetlen hibája talán az írók iránti túlzott áhítat, még csak nem is sejti, mily hallatlanul műveletlen emberek akarják őt vezetni véleményeikkel.

Ezért van az, hogy az ily kritikus, még ha udvariassági, vagy féltékenységi, vagy irodalompolitikai tekintetek engednék is kimondani valódi véleményeit, s még ha igazában érdekelnék is őt a könyvek (aminthogy legtöbbnyire annyira érdeklik, mint a tanulót a kellemetlen lecke): akkor sem ítélkezhetne valami magas szempontokból: sőt még ha műveltebb volna is, mint amilyen, ítélete akkor sem lehetne oly elfogulatlan, mint a közönségé. Mert a kritika divatoknak van alávetve: csak a nagyközönség és főleg a naiv közönség képes a szépet és érdekeset bár mely formában meglátni s élvezni.

Valóban ez az utolsó pont a legfontosabb. Az átlag mai magyar kritikus mindent dicsér, ami az ostoba biedermeier divatnak külsőleg vagy belsőleg megfelel: ami érzelmes, finomkodó, kissé affektált, formában eléggé sablonos és tartalomban nem nagyon merész és érdekes. Semmi sem nyerheti meg tetszését, ami a léleknek kissé erősebb táplálékot is nyújt és a közönséget sznobság és divat nélkül is mélyebben érdekelheti. Semmi, főleg, ami a tágabb közönséget is érdekelheti, nemcsak az irodalmi tolvajnyelv és divathangulat beavatottjait.

Az irodalomtörténet azt mutatja, hogy a közönség ítélete megelőzi a kritikáét, és a jövendő kritikusa igazat ad az irodalmi jelen mobjának. Homérosz a népé volt mielőtt a filologusoké lett volna, Shakespeare a londoni suburb publikumáé, mielőtt a német esztétika lefoglalta. Talán nem túlzás, hogy minden nagy irodalmi műfaj a ponyváról indul el s gyakran évszázak múlva ér a tudósok asztalaira. A kritika rövidlátása és lassúsága ezek fölismerésében igazán megdöbbentő.

A nép, melynek lelkéből fakadtak, fölismeri rögtön. Ha van ma készülő nagy műfaj, hasonlatos régi korok eposzaihoz: a detektív regény az. A mai nemzetek nagy problémája a fegyelem kérdése, az államhatalom és az anarchia, a rend és a szabadság veszélyeinek problémája - amelyeket ez a háború rettenetes rendjével és a modern anarkizmus tehetetlen korlátlanságával iszonyú képekben illusztrál - a kaland és az egyén lehetőségeinek korlátai egy rettenetesen uniformizált társadalomban, a lázadás és a zsarnokság: - s éppen ez a probléma, ez az ellentét adja meg a detektívregények témáját. Azért jött oly melyről, azért oly érdekes. S ha van műfaj ma, amely igazi, a nép lelkétől lelkezett, a nép fantáziájának kedves hősöket tud teremteni (a Rend vagy a Szabadság hőseit): az is a detektívregény. (Persze nem egyes silány detektívregényeket védelmezek: hanem magát a műfajt, mely a ponyva erős, szabad levegőjén érleli talán már a Formát egy jövendő Homérosz számára.)

S íme: a ma kritikusának szájában a legnagyobb gáncs az, hogy egy regény «a detektívregényekhez hasonlít».

A mi kritikusaink az Unalom szentségét prédikálják s irodalmunk már megint veszedelmesen kezd hasonlítani ahhoz a «jótársasághoz», amelyben nem illik életbevágó dolgokról beszélni. Valami exkluzív finomkodást és előkelő affektálást tartanak ők ma irodalminak; valami kerülését minden érdekesnek vagy lényegesnek, - amit ők «az olcsó hatások kerülésének» neveznek. Régi dolog, hogy az unalmas író olcsó hatásnak nevez mindent, ami érdekes. S ez az oka, hogy a mai regény nem tud a nép mélyebb rétegéig ereszkedni hatásával: a nép kényszerül a ponyvairodalomhoz fordulni, ha érdekesebb és életbevágóbb dolgokról is akar olvasni, mint az írónak erőltetett lelki finomságai és divatérzelgései. Az írók egymást terrorizálhatják a céh-sablonnal, de a nép olyan, mint a gyermek - nem lehet auktoritással terrorizálni.

Régen az írókat sem lehetett - Jókai és Mikszáth nem vetették meg az olcsó hatásokat. De sőt nem vetik meg ezeket a kitűnő külföldi írók sem, akik talán kritikusainknak jobban imponálnak. Hallva a sznob magyar irodalmárt, amint pl. Chestertont emlegeti, nem is gondolnád, mily izgalmas detektívregényt nem átallott megírni ez a Chesterton.

Végül az utolsó panaszom a mai újságkritikára, s talán a legkomolyabb, hogy roppant könnyű kielégíteni. Egész pontosan, recept szerint, lehet előállítani egy ilyen kis üres és édeskés biedermeier-hangulatot, amelytől a mai átlagkritikus el legyen ragadtatva. Általában elég könnyen megy náluk az elragadtatás. Mennyivel nehezebb őket ellenkezésig serkenteni s az úgynevezett «olcsó hatásokat» létrehozni. Valóban e mai kritikától a gáncs dicsőbb a sima dicséretnél.

*

Az időben érkező kő

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új „álomautót".

Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet, ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.

A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:

„Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"

„Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú.

A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:

„Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább."

És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.

„Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam."

Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.

Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.

Néha meg kell, hogy megdobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül? kik vesznek körül minket? milyen döntéseket hozunk? mi az amit éppen véghez akarunk vinni?

Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra, vagy megvárod míg megdobnak kővel?

*

Mezőségi kontyoló dalok

előadó:

Kallós Zoltán, Ökrös együttes

tájegység:

Mezőség

.

Engem anyám úgy szeretett,

Tejbe-vajba feresztgetett,

Keszkenyőbe takargatott,

Mégis idegennek adott.

.

Édes volt az anyám teje,

Keserű a más kenyere.

Keserű is, savanyú is,

Jaj, de sokszor panaszos is.

.

Bánatos hajóra ültem,

A hajóval elmerültem.

Bánatos az én életem,

Hogy én fel nem cserélhetem.

***

Tavaszi szél utat száraszt,

Minden madár társat választ.

Hát én immár kit válasszak,

Szívet szívért kinek adjak?

.

Addig éli lány világát,

Míg szél fújja pántlikáját.

A pántlika könnyű gúnya,

Mert azt a szél könnyen fújja.

.

Jaj Istenem, de víg voltam,

Míg az anyám lánya voltam.

De mióta nem az vagyok,

A búnak is helyet adok.

***

Végig mentem az utcán,

Bésároztam a csizmám.

Megérdemli az a lány,

Kiért sáros a csizmám.

.

Fehér rózsa, tulipán,

Engem a szerelem bánt.

Nincsen nagyobb gyötrelem,

Mint a titkos szerelem.

.

Túl a hegyen egy faluba,

Gyászol engem egy viola.

Violának nincsen szagja,

Szeretőmnek nincsen anyja.

.

Szeress rózsám, csak nézd meg kit,

Mer a szerelem megvakít.

Mer engem is megvakított,

Halálig megszomorított.

***

Én is voltam, mikor voltam,

Virágok közt virág voltam.

De rossz kertészre akadtam,

Keze között elhervadtam.

.

Száraz a bokor a tetőn,

Elhagylak régi szeretőm.

Elhagynálak, de sajnállak.

Mondd meg rózsám, mit csináljak?

.

Száraz a bokor a tetőn,

Száradj meg régi szeretőm!

Úgy száradj meg lábon állva,

Mint a fűszál lekaszálva.

+

album:

Búsulni sohasem tudtam

szerkesztő: Kallós Zoltán

kiadó: Fonó Records

kiadás éve: 1997

http://www.youtube.com/watch?v=n5rpF1DfDVw