Láttam, olvastam, hallgattam

Link ajánló 4.

Victor Hugo: Vidám élet

I.

Rablók! Csalók! Gazok! Hülyék! Rangbéli fajta!

Az ével asztala meg van terítve! Rajta!

Üljön le mindenik!

Igyatok, egyetek, urak! Rövid az élet.

E sok meghódított, e balga nép tiétek,

tiétek minden itt!

Az erdőt vágd ki! Vág a hasznot zsebre! Add el

az államot! tömlők s kutak vizét apaszd el!

A nagy idő betelt!

Orozd el könnyedén az utolsó garast is,

a földművestől és munkástól vedd el azt is,

élvezd az életet!

Dőzsölj, zabálj! Kacagj! Mulass a nagy tivornyán!

Most hal meg - úgy lehet - egy nyomorult a szalmán,

míg rásüvít a szél.

Az ember útra kél: koldul - remegve néz szét -,

az asszony éhezik. S a csöpp - sivár szegénység! -

tejet hiába kér.

II.

Kastélyok! Milliók! Udvar! Királyi pompa!

Én láttam Lille sötét pincéit egy napon s a

vigasztalan pokol

mélyén az árnyajkat: bókolnak erre-arra,

tört testük tagjait irgalmatlan csavarja

vasmarkával a kór.

Zöld méreg itt a lég: az embert fojtogatja.

A vak topog, tapint: a mellbajost itatja.

A víz tócsákban áll.

A húszéves: gyerek - de rá tíz évre már agg,

naponta érzi, hogy hatol belé s szivárog

csontjáig a halál.

Tűz nincs sosem. Nyirok árasztja el a pincét,

és látni itt alant, ó emberek, hol ínség

les rátok és lecsap:

homályos ablakok könnyeznek, és a rokka

előtt kísértetek dolgoznak imbolyogva

a tompa fény alatt.

Nyomor! A férfiak a nőt tűnődve nézik.

Az apa érzi: az erényt a szenvedés itt

béklyóba hogy veri,

s ha látja leányát sötéten visszatérni,

s kenyér van nála - ő csak nézi, s meg se kérdi:

Hol jártál? - nem meri.

Itt kétségbeesés fetreng, a vacka vásott,

itt tél a zsendülő új élet is, mi másutt

kápráztató s meleg.

Napfényben rózsaszál a szűz - árvácska este.

Itt vézna vázalak és féreg pőre teste

mocsokban hentereg.

Mélyebben, mint a mély csatornák, itt remegnek

az élet és a fény köréből száműzöttek,

megborzongó rajok.

Mikor beléptem, egy leány, anyókaforma,

rémült állat-szemét reám emelve mondta:

Húszesztendős vagyok!

A nyomorult anya a csöppnyi kisdedeknek

- mert nincsen ágya - ás egy vermet, ott remegnek,

mint fészekalj madár.

Ó jaj, ártatlanok! Galambnézésű gyermek!

A földre érkezik - s bölcső puhája helyett

ím, sírgödröt talál.

Pincék! Dohos falak! Halál tanyái vagytok!

Láttam - szemembe könny szökött - a ráncos aggot

végsőt vonaglani.

A riadt szemű lányt, hajával fedte testét,

a magzatot, ki holt anyjától mellet esd még,

ó Dante árnyai!

E tenger fájdalom forrása fényeteknek,

a csillogó vagyont ez ínség adja nektek,

ó büszke győztesek!

Hódítók! Itt bugyog alacsony boltívekből,

odúk falából és agyongyötört szívekből

pazar bőségetek!

A szörnyű gépezet forog, szorul csavarja:

a kincstár zsarnokul, kegyetlenül csavarja,

ocsmány, gonosz lidérc,

egy percre meg nem áll, s a századunkban élőt

úgy zúzza össze, mint sajtó alatt a szőlőt,

s aranyat ont a prés.

E kínzó gyötrelem s halálos szenvedések

ködéből, hol remény a párafogta lélek

tükrén sosem remeg,

e gonddal telt odúk, e keserű homály vak

mélyéről, hol apák s anyák komoran állnak,

tanácstalan sereg,

igen, ez iszonyú nyomorból kelnek útra

a súlyos milliók kápráztatón ragyogva,

s aranyesős menet,

a paloták felé vonulnak sorra, kúszva -

s ember-vér színezi e rózsakoszorúzta

jókedvű szörnyeket!

III.

Ó éden! fény! zene! Töltsetek az uraknak!

Az ünnep felragyog, szikrázik minden ablak,

s a fénylő asztalok.

Az éj kívül rekedt, az ajtókat becsukták,

az éhező szüzek gyalázata, az utcák

panasza kinn zokog.

Ti mind, akik ilyen kéjekben részesültök:

megfizetett pribék, népszónok, céda püspök,

bírák, bűnrészesek,

palotátok alatt nyomorgók nyája reszket!

Lázból, halálból és éhínségből születnek

a gyönyöreitek!

Saint-Cloud-ban szedi a margarétát s a jázmint,

langy szélben meztelen fehér vállal cicázik

a kegyencnő-sereg,

s a lakomán, ahol ezernyi gyertya lángol,

mind egy-egy csecsemőt eszik szép gyöngyfogával,

egy élő gyermeket!

De mit számít? Azért vagy császár, hercegasszony,

herceg vagy főpap, hogy örökös bú apasszon,

s ne szórakozz! Kacagj!

E könnyező, e bús, éhség gyötörte nép meg

legyen elégedett, hogy hallja nevetésed,

és látja táncodat!

Mit számít? Tömd zsebed és erszényed degeszre!

Troplong, Sibour, Baroche! Dalolj! Kupát kezedbe!

Ez kell még! Rajta hát!

Dúskáljatok, amíg a nép éhezve szenved,

s csapjatok ízibe e nagy nyomor felett egy

hatalmas lakomát!

IV.

Nép, eltipornak ők! Ó komor barikád! A

szünetlen ostromot tegnap szilárdan állta

vérmosta homlokod -

s most szertehullsz, amint bolond iramra gyúlva,

szikrázva, fényesen robognak rajtad újra

a kényes fogatok.

A Cézáré a pénz, s ó nép, tiéd az éhség!

Nem hitvány eb vagy-é, ki eltűröd verését,

s kullogsz urad mögött?

Övé a bíbor és a vásott rongy tiétek,

övé leányaid szépsége, bája - néked

marad a szégyenük!

Ó, szól majd valaki. A költészet valóság.

Az éjben valaki kiált. Kacagjatok hát,

jókedvű gyilkosok!

Megbosszul valaki, anyánk, Franciaország!

És meghasad az ég, s leszáll az ige hozzánk,

és öldökölni fog!

Ez a haramja-faj, rosszabb, mint ama régi,

könyörtelen, falánk fogakkal marja, tépi

ó nép, vérző húsod!

Gazok! Nincs szívük, ám arcuk helyette kettő.

Ej! - mondják - álmodik, felhők közt jár a költő!

Az égzengés is ott.

(Ford.:Lator László)

*

Illyés Gyula: A különc

színes, magyar tévéfilm, 123 perc, 1980

rendező: Vámos László

író: Illyés Gyula

szereplő(k):

Sinkovits Imre (Teleki László)

Pécsi Ildikó (Orczyné)

Szilágyi Tibor (Karlovitz)

Benedek Miklós (Crenneville)

Solti Bertalan (Vay Miklós)

Lukács Margit (Özv. Batthyányné)

Huszti Péter (Ferenc József)

Trokán Péter (Tisza Kálmán)

Teleki László politikus, az 1848-as szabadságharc idején Magyarország párizsi követe, a forradalom leverése után emigrációban él Kossuthékkal. Ebből a hátrányos helyzetből is eredményesen szervezkedik a Habsburg-ház ellen. Igyekszik megnyerni az európai kormányok támogatását az eltörölt forradalmi vívmányok érdekében. Drezdában titokban találkozik régi szerelmével, özvegy Orczynéval, aki megpróbálja rávenni, hogy térjen haza és házasodjanak össze. Az asszony elmondja, hogy már sokan otthon élnek az emigráció tagjai közül. A férfi nem akar hazatérni, mert úgy érzi, hogy külföldön tehet valamit az eszméiért. Kiderül, hogy a Habsburg-ház halálos ítéletet mondott ki rá. Beszélgetésük közben megjelenik a szász titkosrendőrség. Teleki Lászlót tiltakozása ellenére elfogják, és kiadják az osztrák hatóságoknak...

http://videotar.mtv.hu/Videok/2008/12/13/18/A_kulonc.aspx

*

Cseh Tamás dalok gitárra

http://hobby-cst.blog.hu/2012/04/10/dalok_abc

*

Lakatos Menyhért: Füstös képek

Ne szórjatok elénk sem kölest,

sem zabot.

Gyöngy, igazgyöngy illik

a fekete korallhoz.

(Choli: Daróczi József)

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/2009/ciganyok/Fustos_kepek/pages/001_Fustos_kepek.htm

*

Usztics Mátyás

Magor nyelv és történelem

USZTICS MÁTYÁS szerző

(Penészlek, 1949. április 9. – )

magyar színművész, rendező, szinkronszínész.

http://www.magyarmenedek.com/products/7080/Magor_nyelv_es_tortenelem_-_Usztics_Matyas.htm

*

József Attila

AZ ISTENEK HALNAK, AZ EMBER ÉL

Tárgyi kritikai tanulmány Babits Mihály verseskötetéről

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/istenhal.htm

*

Legyen Pataky Attila a példakép!?

http://www.pestmegyei-hirhatar.hu/hir/legyen-pataky-attila-a-peldakep

+

Pataky, a nép hangja?

http://www.13keruleti-hirhatar.hu/hirek/kitiltottak-orban-viktor-oldalarol

*

A főrabbi nem vette át a díjat

Magyar örökség - Visszadobta a laudációt a bírálóbizottság

http://nol.hu/lap/mo/20110922-a_forabbi_nem_vette_at_a_dijat

*

Gazdag István:

a demográfia, mint a XXI. század csodafegyvere

"Egy napon emberek milliói fogják elhagyni a déli féltekét, hogy behatoljanak az északira, és bizonyosan nem barátként. Mert azért fognak oda behatolni, hogy meghódítsák azt, és meg is fogják hódítani, benépesítve fiaikkal. Asszonyaink hasa fogja elhozni nekünk a győzelmet!"

http://harcunk.info/index.php/elemzesek/68-a-demografia-mint-a-xxi-szazad-csodafegyvere

*

Tisztelt dr. Navracsics Tibor és Pol Péter urak!

Sajnálom, hogy nyíltan kell megfogalmaznom:

-az igazságszolgáltatásnak, a jogokat felügyelő ügyészségnek jelentős szerepe van a társadalom tönkretételében, a kizsákmányolásuk legalizálásban.

Kovács István

2115 Vácszentlászló, Kaszáló utca 17.

http://kaslerarpad.hu/?p=1521#more-1521

*

Mottó:

"Meg kell tanulnunk együttélni a növekvő bűnözéssel, mert ez szabadságunk záloga."

Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész.

Tisztogatás?

Új fejezet a bűnözéssel való együttélés történetében.

http://szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Rendorseg/Tisztogatas.htm

*

Isteni megoldások a Pokolban

Dante Alighieri: Pokol Tarandus,

280 oldal, 3990 forint

http://nol.hu/lap/kult/20120818-isteni_megoldasok_a_pokolban

*

Temesvári Pelbárt

Irigység