|
MIND EGY – SOKFÉLE RÉSZ, LÉNYEGES EGÉSZ
AZ ÉLETMINŐSÉG ŐRZÉSE, JAVÍTÁSA, RONTÁSA
A BOLDOGSÁGKERESŐK NAGY JENCIKLOPÉDIÁJA
BÖLCSEK-BALGÁK POKLA VAGY MENNYORSZÁGA
MIÉRT ADNÁNK FEL?
Ott lakunk hol a víz küzd a tűzzel,
És árnyukkal terhelt az ég.
Hol a szegény a pénzzel,
A jó szív az ésszel nem talált egymásra még.
Bölcsőnk a föld, hogy emberré nőjünk,
Ha megszültek, miért adnánk fel.
Bölcsőnk a föld, itt kell, hogy éljünk,
Ha megszültek, miért adnánk fel.
A tűz, s a víz, ha egymásnak mennek,
A gőz majd világot repeszt.
S mi nézzük lentről, mint a délen a harcot,
Hol nincs győztes, mindenki veszt.
Bölcsőnk a föld, hogy emberré nőjünk,
Ha megszültek, miért adnánk fel.
Bölcsőnk a föld, itt kell, hogy éljünk,
Ha megszültek, miért adnánk fel.
Legalább tudjuk, hogy van még remény.
Legalább tudjuk, hogy van rá esély, legalább hadd legyen.
Bölcsőnk a föld, hogy emberré nőjünk,
Ha megszültek, miért adnánk fel.
Bölcsőnk a föld, itt kell, hogy éljünk,
Ha megszültek, miért adnánk fel.
Bölcsőnk a föld, hogy emberré nőjünk,
Ha megszültek, miért adnánk fel.
Bölcsőnk a föld, itt kell, hogy éljünk,
Ha megszültek, miért adnánk fel.
Miért adnánk fel? Tudjuk, hogy van még remény.
Legalább tudjuk, hogy van rá esély, legalább hadd legyen.
Legalább tudjuk, hogy van még remény.
Legalább tudjuk, hogy van rá esély, legalább az legyen.
Legalább tudjuk, hogy van még remény.
Legalább tudjuk, hogy van rá esély, legalább az legyen.
Legalább tudjuk, hogy van még remény.
Legalább tudjuk, hogy van rá esély….
http://www.youtube.com/watch?v=tUgaZpvuxyw&feature=related
*
A jövő Magyarországa számára
nem vagyontárgyakat kell hagynunk,
hanem magyar életet, gyermekeket.
A gyermek? Egy darab tiszta ember, alapkő a jövendőhöz.
Föl kell nevelni embernek.
Nemcsak olyan hányi-vetes csodának, EMBERNEK!
Foglalkozni kell vele, mesélni neki,
nem anyagi javakkal, hanem jó szellemben nevelve
kell őt útnak indítani.
Épp csak minthogy a madárszülők.
Megtanítják a fiaikat röpülni, aztán eleresztik őket.
Nekünk, akik még bírjuk a múltat, ez a dolgunk,
hidat építeni múlt és jövendő közé.
S a híd pilléreibe mindent beleépíteni,
amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.
A becsület és tisztesség büszkeségét és örömét;
magyar voltunk örökségét és tudását
kell továbbadjuk a fiataloknak
a magunk jó példájával előttük járva.
(Wass Albert)
*
Csak azért vétkezem veled szemben,
Hogy utána gyakorolhassad a megbocsátás erényét
*
Én csak azért követek el bocsánatos bűnöket,
Mert úgy imádok utána teátrálisan bocsánatot kérni…
*
Barátaim megölelének...
Szivökhöz nyomták szívemet;
Bennem mi boldog volt a lélek!...
Később tudám meg: mért öleltenek? -
Azt tapogatták, míg öleltek:
Hol van legfájóbb része e kebelnek?
Hogy gyilkukat majd odadöfjék...
És odadöfték!
Petőfi S. , Szalkszentmárton, 1846. március
*
1. Igyunk arra, aki búsul,
Kinek könyve földre csordul.
Földre csordul, patakot mos,
Kibe ja babám gyócs inget mos.
2. Maguntam má hozzád járni,
Sáros patakot gázolni.
hidat fogok csináltatni,
Azon fogok hozzád járni.
*
Szegény Robinzon
Magával sakkozik, focizik
Magának mesél vicceket, sztorikat
Önmagát lepi meg kedvenc ételével
Magát simogatja – netán magát elégíti ki?
Önmagát dicséri, jutalmazza és bünteti meg…
Önmagának készít ajándékot, s magát köszönti fel…
*
Kérésed meghallgattatik
És kapsz ugyan kölcsön/örökbe pénzt,
De csak hosszú indoklással vagy kamatra,
Esetleg hozzáteszik, hogy ez az utolsó eset,
Netán kezest, biztosítékot is kérnek mellé,
És amíg nem törlesztesz, ferdén néznek rád…
*
Úgy adni, mintha te kaptál volna
És tényleg! Kaptál egy esélyt, hogy jót tegyél,
Feltéve, hogy meggyőződtél: az adomány jó célt szolgál,
(mert ellenkező esetben nem!-et is tudtál volna mondani)
És még szabadkozol is, hogy nem te találtad ki kívánságát!
*
Bő lére eresztett leves
Felvizezett bor, sóher fröccs
Felhígított mondandó – bőbeszédű, dagályos
(amikor a szószaporaság épp a lényeget akarja elfedni)
*
Titkos önkritika
Amikor a tükörbe nézel és szembeköpöd magad
*
A „barátaimtól” védjen meg a Jóisten,
Mert a legtöbbet ők árthatják nekem,
Az ellenségeimmel azután magam is elbánok…
*
Kígyót melengettél a kebleden
Akit befogadtál, az kitúrt a házadból
A tenyeredből ettek, majd megették a tenyeredet is…
*
Most élsz
Hamvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
(…)
www.youtube.com/watch?v=0bx7blXygrc
*
Rész és egész
Játsszál gyerekként és felnőttként is,
Ami nem vérre, pénzre megy, de van tétje,
Amit önként és örömmel végzel,
Noha olykor jobban kifáraszt, mint a munka,
Ami fejleszti testi-lelki képességeidet, jellemedet stb.
S magát az életet is éld minél játékosabban,
Csak egyet nem tehetsz: az életből nem lehet játék,
Mert ott mindenkinek csak egy élete van,
És nehéz/lehetetlen a dolgokat visszacsinálni…
*
Élet-halál
Irreverzibilis
Visszafordíthatatlanul
Egyszer s mindenkorra
Soha többet még egyszer
*
Kelj fel és járj
Sétálj, bandukolj, andalogj
Menetelj, csavarogj, tekereg, kirándulj
Lépegess, szedd a lábad, rohanj, lopakodj stb.
*
Amikor a szégyenpír égeti arcodat
Amikor ezt a szégyent nem éled túl
Amikor a legszívesebben a föld alá süllyednél szégyenedben
*
„Szégyen a szó, ha nem vigasz,
Szégyen a vers, ha nem igaz.”
– Szilágyi Domokos
*
Lassan jár a posta,
A postás nem is minden levelet dob be,
Azokat is előbb anyukád olvassa, cenzúrázza,
Majd tartalmuk egy részét a szomszédasszonnyal osztja…
*
Terülj, terülj asztalkám,
Minden, amit csak szemed s szád kívánhat,
Csak éppen sok éhes gyerek szempár szegeződik rád,
Akik kinézik a szádból az ételt, de tilos megkínálni őket…
*
Egy mindenkiért, mindenki egyért
*
Sárból aranyat…
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba.
Az állat órákon át szánalmasan bőgött,
miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg
és a kutat úgyis ideje már betemetni –
nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek.
Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba.
A szamár megértette mi történik
és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott.
Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba.
Meglepetten látta, hogy
minden lapátnyi föld után a szamár valami különöset csinál.
Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik.
Ahogy a paraszt és szomszédai
tovább lapátolták a földet a szamárra,
lerázta magáról és egyre feljebb mászott.
Hamarosan mindenki ámult,
ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
*
Nyíló vérpiros rózsa
Nyíló vérpiros rózsa,
Sötét éjjel is rózsa.
1. Kővel dobálják, széjjelrombolják otthonát,
Fészkéből űzik a békés fecskepárt,
Pillangó szárnyát ollóval vágják, nem repül,
Parányi teste kínlódva menekül.
R1. Megölnek minden szépet, megölnek százszor is,
De egy szál piros rózsa, sötét éjjel is rózsa.
2. Pénzedre lesnek, ellopják legszebb álmaid,
Források vizét sötétre szennyezik.
Felkínál néked ezernyi szépet életünk,
Mi rajtunk múlik, ha mégis szenvedünk.
R2. Hát ne ölj meg minden szépet, vagy megölnek téged is,
Lám egy szál piros rózsa, sötét éjjel is rózsa.
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/1713/koncz-zsuzsa/nyilo-verpiros-rozsa-zeneszoveg.html
*
Világok meséi
Cherokee tanmese
Egyszer, egy idősebb Cherokee benszülött amerikai így tanította az unokáit az élet dolgairól:
- Harc dúl bennem… egy szörnyű háborúskodás két farkas között.
Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyaránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egót.
A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.
Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben.
A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:
- Melyik farkas fog győzni?
Az öreg Cherokee egyszerűen ezt felelte:
- Az, amelyiket tápláljuk.
*
A világhelyzet odáig jutott,
hogy a legmegindítóbb szavak sem jelentenek már semmit.
Úgy tűnik, most sokkal inkább az a fontos,
hogy mindegyikünk biztos legyen a maga beállítottságában.
Az egyes ember azonban, aki úgy véli, messzire hallik a hangja,
csak azt teszi valószínűvé,
hogy azok közé tartozik, akik szintén mondtak valamit,
hogy bebizonyítsák maguknak, tettek valamit,
miközben valójában semmit sem tettek.
Túlságosan olcsók lettek a szavak.
A létezés nehezebb, s ezért szívesen helyettesítik szavakkal.
(C. G. Jung)
*
POKOL VAGY PARADICSOM
A szent ember egy nap Istennel beszélget.
- Uram, szeretném megtudni,
hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz.
Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek,
hogy betekintsen...
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt
és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek
csont soványak és halálsápadtak voltak.
Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében,
odakötözve a kezéhez.
Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk,
nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat,
szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt
és a látvány, ami a szent elé tárult,
ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal,
egy fazék finom raguval,
amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül
ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak
és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten –
ez igazából csak 'képesség' kérdése.
Ők megtanulták egymást etetni,
míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak..
*
Lélekszakadva esik be három zsidó a rabbihoz:
- Képzeld rabbi, egy huligán megkergetett bennünket!
- De miért futottatok előle? - csodálkozik a rabbi
- Hiszen ti hárman voltatok, ő meg csak egyedül.
- Mert nem tudtuk, hogy melyikünket kergeti.
*
Manipulálva
Ha valaki(k) eléri(k),
Hogy azt akard, amit ő(k) akar(nak) –
És közben azt hidd, hogy ezt te magad akartad,
S ez a valami nem a te érdeked szolgálja – sőt…!!!
*
LFS
Lófasz a seggedbe három,
Hogy szorosan álljon,
És egy a kezedbe,
Hogy el ne felejtsd,
Hogy mi van a seggedben
*
Rész és egész
Mint a rajzjáték embere
Rajzolsz egy fejet, majd behajtogatod,
A következő nyakat tesz hozzá, de a fejet nem látja,
És így tovább – amíg a végén kibontják az „egészet”..
*
Randevú
Az előre megbeszélt helyen és időben találkozunk
Aki előbb ér oda, az türelmesen vár, nem tesz szemrehányást
(pláne akkor, ha a késő egy kicsit mentegetőzik….)
*
Privilégiumom
Magamat kigúnyolom vagy önironizálok,
Másoknak nem engedem, hogy ezt tegye velem?
*
A langyos kiköpi az Úr…
Olyan szenvedélyesen érvelek elvi kérdésben,
Mintha főbenjáró bűnperben magam védeném
*
Időérzékkel megáldva…
Megbecsülöm, mennyi időm lehet hátra,
S próbálom meghatározni, mit kéne addig befejezni
(és ha a sötét magánzárkában elveszítem időérzékem?)
*
Miről – nem – dönthet a doktor?
Megvizsgáltatom magam az orvossal,
S megfogadom vagy sem a jó/rossz tanácsait
(ha nem vigyázol, a paternalista doki életcélokat tűz ki!)
*
Piszkozat és falfirka
Kihegyezem a ceruzám, kiradírozom a helytelen írást
(de ha politikai fogoly vagyok egy diktatúra börtönében,
jól meggondolandó mit írok a falra elcsorgó véremmel…)
*
Se taps, se kifütyülés
Utánzom, parodizálom ismerősöm modorosságait
(Olykor a járdán éppen velem szembejövő ismeretlenekét is)
*
Fej
Fejedelem
Államfő
Főnök
Menő fej
Fejetlenség
Fejre állni
A feje tetejéről a talpára…
A fejétől bűzlik a hal
Fejvesztve menekül
Fejvesztés terhe mellett
Homokba dugja a fejét
Főbenjáró bűn
Ami fejben dől el
Nem látni a fejébe
Emberfő – emberfej
Hány főt számoltál meg?
Elcsavarták a fejét
Fő – főleg
*
Expresszív
Kifejezem a tetszésem és a nemtetszésem,
Hol egy gesztikulációval, hol egy kiselőadással
*
Szimplifikál – komplikál
Leegyszerűsítem a túlkomplikált dolgokat
Vagy éppen leleplezem, ha komplikálják
az amúgy pofonegyszerű dolgokat
*
Addig kérlellek, míg rá nem veszlek,
Hogy gyere el velem vagy nézzed el nekem…
*
Kedvesem minden rezdülését észlelem,
És érzékenyen, tapintatosan reagálok rá
*
Kimászok a gödörből
Átlendülök a holtponton
*
Östör, a király
Amikor dühbe gurulok,
Előbb elszámolok százig,
Mielőtt valami végzeteset lépnék…
Illetve: alattvalóm visszaszámol ezertől
(Szegény Dzsoni és Árnika – Lázár Ervin)
*
Kétértelműen fogalmazok:
udvarolok is, meg nem is, ígérek is, meg nem is
(nem akarom, hogy később a szavamon foghassanak)
*
Vak-vagány
Kitapogatom sötétben a falakat,
Óvatosan csúsztatom előre a lábfejem…
Ha kell négykézláb mászok, kúszok előre…
*
Nem mászok a falra,
És nem jövök ki a sodromból,
Nem vetkőzök ki magamból,
Nem állatiasodok el,
Nem alacsonyodok le,
Nem veszítem el méltóságomat,
Bármi is történik éppen most énvelem…!?
*
Lélekre szabva
Berendezem és átrendezem
a lakásom, a kuckóm, asztalom,
Hogy minden az én kényelmem szolgálja
(és azután minden ott marad másnap is stb.)
*
Életre hívok és halálra ítélek egy gondolatot
*
Életjeleket adok tetszhalott állapotomban
*
Jól eljátszom a rám bízott szerepet
*
Önuralmat gyakorolok
*
Igazodok -
Beállok a sorba és nem lógok ki
*
Egy talált tárgyat megőrizni
Vagy becsületesen visszajuttatni
*
Egy könyvet, egy műsort
személyre szólóan ajánlani
*
Egy tortát igazságosan és irgalmasan elosztani,
Vagyis nem feltétlenül teljesen egyenlő szeletekre
*
Egy meglepetést
gondosan és titokban kitervelni, megvalósítani
*
Egy balesetveszélyre felfigyelni,
Másokat is figyelmeztetni és azt idejében megelőzni
*
A humor magaslatáról
óriássá duzzadni akaró gond törpeségét látni
*
Egy hegycsúcsról
csodálattal és áhítattal körülnézni
*
Egy vagy többnapos kirándulásra, túrára
készülődni, be- és ki, majd ismét átpakolni
*
Saját portékád, terméked vagy terményed
piacon árusítani, kínálgatni, dicsérni - alkudozni
*
Imameghallgatásodért
nyilvános köszönetet mondani
*
Keresztrejtvényt megfejteni –
szavak szinonimáin gondolkodni
*
Társadra úgy nézni,
hogy ma is Nőnek, Férfinak érezze magát
*
Egy BKV ellenőrt kiszúrni,
s a vészhelyzetre gyorsan reagálni
*
Kölcsönkenyeret visszaadni,
kődobásra kenyérrel válaszolni
*
Vasárnapi családi ebédhez
szépen és tisztán megteríteni
*
Segélykiáltást hallatni –
vészjelzést fogni és reagálni
*
Kis kertedet estefelé
szép komótosan végiglocsolgatni
*
Egy verekedéssé fajulható
veszekedést elcsitítani, kibékíteni
*
Élni a vétójogoddal,
egy rossz döntést idejében megtorpedózni
*
Kutyáddal együtt magad is megsétáltatni,
közben ismerkedni - vadidegeneket megszólítani
*
Barátodtól nem tisztességtelent,
és akár meg is tagadható dolgot kérni
*
Nyilvántartani,
kinek mikor van a születés- és névnapja
*
Jaj, de jó a habos sütemény
( Előadó: Kiss Manyi)
Én itt megkérem a nénit, megkérem a bácsit,
Ha kicsit kíváncsi,
Hogyan él a Babszika, az árva lány,
Figyeljenek jól reám, panaszaim előadom én.
Kérem, nekem nincsen pénzem,
Moziba se járok, mint a többi lányok,
És ha nekik a kezükbe torta van,
Azért sírom el magam, mivel ahhoz sose jutok én.
Jaj, de jó a habos sütemény,
Mogyoró van az ő tetején.
Ilyet én nem kapok, s ha ezért zokogok,
Tudom, sajnálnak az angyalok.
Nekem nincs apukám, anyukám,
Csak egy fél kifli az uzsonnám,
S közben jó édes krém illata száll felém,
Jaj, de jó a habos sütemény.
Nekem nincs apukám, anyukám,
Csak egy fél kifli az uzsonnám,
S közben jó édes krém illata száll felém,
Jaj, de jó a habos sütemény.
http://www.youtube.com/watch?v=VhLnBeyE_tE&feature=related
|
