Payday Loans

Keresés

A legújabb

Életminőség és boldogság ABC – 76. PDF Nyomtatás E-mail
Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai
2012. június 28. csütörtök, 07:23

brueghel_gyermekjtkok

BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK


PETŐFI SÁNDOR

EGY GOROMBA TÁBORNOKHOZ

Tábornok úr, én nem tartom magam

Nagy embernek, de akkorácska csak

Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,

Levett kalappal szóljanak velem.

S ön engemet gorombaságival

Elhalmozott, hogy két orcám pirúlt.

Igen, pirúltam, de nem magamért,

Pirúltam a magyar sereg miatt,

Hogy annak egy ily tábornokja van.

Tábornok úr, van ellenség elég,

Gorombáskodjék azzal, ott szabad,

De bánjék szépen a jó honfiakkal,

Különben azt hisszük, hogy őket el

Szándékszik ön kergetni a seregből,

És ez kemény vád lenne majd, kemény vád.

S gorombaságit épen rajtam űzi!

Nem fél-e ön, hogy tollamnak hegyére

Tüzöm fel önt? ez a toll, istenemre,

Hegyesb a tőrnél s lelkiismeretnél,

S akit megszúrok véle, fáj neki

Még akkor is, ha a sír férgei

Cirógatják ott lenn a föld alatt.

Kiírnám önt itt név szerint, de amit

Saját kardjával tenni képtelen,

Tollammal tenni én nem akarom,

Nem fogom önt megörökíteni.

Csak azt ajánlom, hogyha még leszen

Szerencsétlenségünk egymáshoz, akkor

Beszéljen vélem emberségesen,

Mert én ugyan nem tartom magamat

Nagy embernek, de akkorácska csak

Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,

Levett kalappal szóljanak velem.

Debrecen, 1849. május 7.

*

SZÜLEIM HALÁLÁRA

.

Végre megtörtént a

Rég várt viszonlátás!

Nincs köszönet benne,

Nincsen istenáldás.

Láttam jó atyámat... vagy csak koporsóját,

Annak sem látszott ki csak az egyik széle,

Ezt is akkor láttam kinn a temetőben,

Mikor jó anyámat tettük le melléje.

.

Sem atyám, sem anyám

Nincs többé, nem is lesz,

Kiket szoríthatnék

Dobogó keblemhez,

Akiknek csókolnám még lábok nyomát is,

Mert engemet szivök vérén neveltek fel,

Mert körűlöveztek, mint a földet a nap

Lángoló sugári, szent szeretetökkel!

.

Oh atyám, oh anyám,

Miért távozátok?

Tudom, hogy áldás a

Sír nyugalma rátok,

De mi nektek áldás, az átok énnékem,

Melytül szegény szívem csakhogy nem reped meg!

Ha így bántok velem, ti kik szerettetek,

Mit várjak azoktul, akik nem szeretnek?

.

Itt hagytak, elmentek,

Nem is jőnek vissza!

Omló könnyeimet

Sirjok halma issza.

Folyjatok, könnyeim, folyj, te forró patak,

Szivárogj le hideg orcáikra halkan,

Hadd tudják meg rólad: árva gyermeköknek

Elhagyott lelkén mily égő fájdalom van!

.

De nem, de nem, inkább

Eltávozom innen,

Hogysem könnyem árja

Hozzájok lemenjen;

Mentsen isten tőle!... édes jó szülőim

Hogyha megéreznék fiuknak keservét,

Szerető szivök a sírban sem pihenne,

Egy bú lenne nékik a hosszú öröklét.

.

Isten veletek hát...

Csak egyszer még, egyszer

Ölelkezem össze

Sírkeresztetekkel...

Olyan a két ága, mint két ölelő kar,

Mintha apám s anyám nyujtaná ki karját...

Tán fölemelkedtek halotti ágyokból,

Fiokat még egyszer ölelni akarják!

.

Pest, 1849. május 19-20.

*

JÖTT A HALÁL

.

Jött a halál, hogy elsöpörjön minket

A föld szinéről, jött a döghalál,

Reánk lehelte rothadó lelkéből

Azt sátándühhel a gonosz király.

Tombolt a vész irtóztató erővel

A végitélet végórájaként,

És ím mi élünk még és nem halánk meg,

Csak meghajoltunk, de el nem törénk!

.

Él a magyar még, áll a hon, s hol egykor

Olyan halotti volt a hosszu csend,

Minő zajt üt most ott a harcoló kard!

Minden csengése egy világra cseng!

Oh népem, eddig önmagad se tudtad,

Hogy létezel, s most tudja a világ:

Utósó voltál, s íme a legelsők,

Most még ők is bámulva néznek rád.

.

Melyik magyar nem szégyenlé előbb hogy

Sors átkából magyarnak született?

S melyik nem büszke most reá, hogy isten

Kegyelméből e nemzet tagja lett?

Méltóbb vagy a legdrágább koszorúra,

Mint bárki más, méltóbb vagy igazán;

Oh hol keressek, hol lelek virágot,

Dicső fejedre illőt, szent hazám?

.

De béfejezve nincsen még a munka,

Amelyet néked béfejezni kell.

Csak félig van még a csomó elvágva,

Mit szét kell vágnod kardod élivel.

Majd akkor illet a koszorú téged,

Ha e munkát végkép bevégezéd,

S akkor nem én foglak megkoszorúzni,

Hanem az egész nagy emberiség!

.

Előre hát, oh nemzetem, ne állj meg,

Hogy állanál meg pályád közepén?

Félútadon vagy, fölértél a hegyre,

S könnyű már annak, aki völgybe mén.

Elő, elő a zászlóval, kezedben,

Egész Európa te utánad jő.

Te vagy, hazám, most a világ vezére...

Mily nagy szerep, milyen lelkesitő!

.

Pest, 1849. május 21.

*

homeless_in_winter

Tatár József

Budatétény: Csata: Győzelem!!!

Kijelenthetjük, hogy június 25-én ismét jelentős előrelépés történt az civil otthonvédelem területén!

A kilakoltatások fizikai megakadályozását meghirdetését követő két hónapos küzdelem újabb jelentős fejezetéhez érkezett.

A Petőfi utcában élő hat fős család otthonát a puszta jelenlétével sikerült megvédeni a Koppány csoportnak!

Megfelelő előkészületek után (köszönet az építőknek), a Koppány csoport és más otthonvédők több városból, mintegy

50 fővel jelent meg a helyszínen, vállalva a család megvédését, felkészülve arra, hogy rendőrségi beavatkozás esetén is

védi a rászorulók otthonát.

A Végrehajtók székháza előtti országos zászlóbontás, majd a Béla utcai tragédia megakadályozását követően, a Frankel Leó

utcai és a Búza utcai ellenállás mindenkinek számára világossá tette, hogy mire képes az a közösség, amelynek nincs veszítenivalója.

Az otthonvédő csoportok, - kiemelten a Koppány csoport - számára megérdemelt elismerést hozott az állhatatos kiállás, a

határozott fellépés, majd az országos körutat követően kialakult egy jól érzékelhető, széles körű, pártoktól független országos támogatás.

Az erőszakos kilakoltatások, az otthonvédőkkel szemben alkalmazott elrettentőnek szánt brutális rendőrségi akciók nem érték

el céljukat, a hatalmi erőpolitika a visszájára fordult, a jogtalan brutalitás hatására az ellenállást megerősödött.

A társadalmi ellenállás mozgásba hozta a lassan őrlő politikai malomkerekeket, az ellenzék bizonyos része, pontosabban egyes

képviselők határozottan állást foglaltak a kilakoltatások ellen, a kormánynak sem lehet érdeke végletekig szítani a társadalmi

feszültséget, ha akarja ha nem, végrehajtási törvényt módosítani kell, le kell állítania a kilakoltatásokat!

A Koppány csoport, az otthonvédő szervezetek (Fehér Kéményseprők Országos Szövetsége, Magyar Rendszerváltók Országos Szövetsége)

valamint számos támogató szervezet és magánszemély tevékenysége kivívta az emberek szimpátiáját, a média

figyelmét ráirányította a problémára, ezért hamarosan a kilakoltatások megakadályozása mentén kialakulhat az az erő,

amely a határozott civil akaratot képes rákényszeríteni a pártpolitikára!

Csatát nyertünk, de a háború vége még messze van!

*

aradimartir

Kobzos Kiss Tamás

Honnan jössz te oly leverten bús pajtás

.

Honnan jössz te oly leverten bús pajtás,

Miért sír szemed egyik jobban, mint a más?

És arcodon mért látni oly bánatot,

Mintha elmúlt volna már a világod?

.

Sírok pajtás, sírni fogok örökre,

Míg élni hágy a jó Isten kegyelme.

Világostól hozom e nagy bánatot,

Hol hazámnak a nagy sír megásatott.

.

A magyarnak nincsen többé hazája,

Elbujdoshat már ő a nagyvilágba.

A temetés roppant volt és nagyszerű,

Százezreknél több volt ott a kesergő.

.

A nap éppen akkoron lenyugodott,

Az egész magyar síkság már vérben volt.

Mintha sírt volna az Isten maga is,

Hogy nem lesz a földön már egy magyar is.

.

És te mégis jó Isten ezt nézhetéd,

E szép hazát eltemetni engedéd.

Egy mély sírba, honnét nincs feltámadás,

Te is pajtás magadnak egy olyat áss!

.

Sok szép magyar halt el az akasztófán,

Német, tót, rác uralkodik e hazán.

Imádkozzunk magyarok Istenének,

Adja vissza ős jogát hős népének!

http://www.kobzoskisstamas.hu/?pagetype=music#self

*

1956foto

Történelemhamisítók – MJB feljegyzés

Posted on 2012/06/27 by Híradmin

A Magyar Justitia Bizottság kivizsgálásra és intézkedésre ajánlott feljegyzése, az ’56-os történelmünket meghamisító, hazugsággal és/vagy csalással különféle elismeréseket szerzett személyekről.

Címzettek:

Miniszterelnöki hivatal, legfelsőbb bíróság, legfőbb ügyészség, honvédelmi minisztérium, igazságügyi minisztérium, parlamenti pártok elnökei, média.

BEVEZETÉS

Történelmünk egyik legkirívóbb torzítását a kádári éra politikusai és történészei követték el az ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk utólagos elemzése vagy értékelése során. Mellettük – „szatellit” hamisítóként -, sorozatban bukkantak fel olyan személyek a rendszerváltozást követően, akik a legképtelenebb hazugságokkal tévesztették meg a tájékozatlan vagy hiszékeny embereket (szervezeteket) és jutottak társadalmi vagy közszolgálati pozíciókba, valamint anyagi és erkölcsi elismerések birtokába…

Gátlástalanságuk, „hangerejük”, erőszakos magatartásuk, behízelgő (simulékony) modoruk és/vagy határozott fellépésük eredményeként, képesek voltak – huzamosabb ideig –, az emberek bizalmát elnyerni és megtartani.

Kezdeti sikereik láttán annyira felbátorodtak, hogy nem csak cikkeket írtak „hősi” történeteikről, hanem könyveket adtak ki meg nem történt eseményekről, sőt az sem volt ritkaság, hogy bírósági pert indítottak azok ellen, akik megkérdőjelezték (kétségbe vonták) kreált téziseiket.

Nem is kellene foglalkozni ezekkel az újkori háryjánosokkal, ha nem szennyeznék be az egész világ elismerését kiváltó ‘56-os történelmünket, ha nem a Pesti Srácok hőstetteinek kisajátításával kaparták volna ki maguknak a kitüntetések és más elismerések halmazát, ha még ma is nem akadnának olyan történészek és politikusok, akik tudatosan, elfogultságból vagy ismeret-hiányaik miatt, közvetve vagy közvetlenül támogatják a hazug (csaló, csúsztató, ügyeskedő) szélhámosokat.

A következőkben három „etalon” személy bemutatásával kívánjuk előmozdítani a régen várt megtisztulási folyamat beindítását, az érdemtelenül „babérokat szerzettek” leleplezését és az ILLETÉKESEK tevékenységének segítését.

A közélettel szembeni és büntetőjogi felelősségünk tudatában „leszögezzük”, hogy minden egyes állításunk hiteles, többszörösen igazolt (bizonyított) tények felhasználásával készült, sőt az esetek többségében,- az érintettek egymásnak gyökeresen ellentmondó (többváltozós), a nagy nyilvánosság előtt szóban, írásban, mozgó-vagy álló-képekkel terjesztett anyagainak elemzését tartalmazza.

FOLYTATÁS:

http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/06/27/tortenelemhamisitok-mjb-feljegyzes/

*

torzszlttek

Megdöbbentő olasz bírósági eredménynek:

az MMR oltóanyag autizmust okoz!

(NaturaHirek.hu) Mindezidáig már jó pár éve hasonlóak a feldúlt szülők történetei, ahogy azok nyilvánosságra kerülnek. Egy fiatal, tehetséges kisgyermeknél MMR (kanyaró, mumpsz, rózsahimlő kombinált – NIF szerk. megj.) oltás után először enyhébb mellékhatások, mint magas láz és étvágytalanság jelentkeztek, majd a szimptómák autizmusba torkolltak. Az orvosi szakma tagadja az autizmus és a kanyaró, mumpsz és rubeola hármas oltás közötti kapcsolatot. Statisztikák azt mutatják, hogy az autista gyermekek számának növekedése korrelál az MMR oltóanyag bevezetésével és elterjedésével. Egy olasz bíróságra kerülő peres ügyben viszont megszületett az első olyan döntés amely a gyermeknek és szüleinek ad igazat. A szülők azt állították, hogy az MMR oltás volt a felelős abban, hogy gyermekük autista lett.

Valentino Bocca szülei 112.000 Euro vigaszdíjat kaptak amelyet az olasz egészségügyi minisztériumnak kell kifizetnie a családnak. További 800.000 Eurót is várnak majd egy másik polgári ügyben. A tragikus történet egy normálisan fejlődő kisfiúról szól. Valentino 14 hónaposan kapta meg az oltást, és először hasmenése volt, majd elvesztette étvágyát és néhány napon belül elvesztette azon képességét is, hogy kanalat használjon. A legrosszabb rész még csak most jön. Egyszer csak elkezdett nagyon nyugtalan lenni éjszaka, órákon át csak sirt fájdalmában. Később kiderült, hogy egy az autista gyerekeknél gyakori bélbetegségben szenved. Étrendjét megváltoztatva oly módon, hogy búza és tejtermékeket nem kaphatott, képes volt aludni, de autizmusa súlyosbodott. Még most, kilencéves korában sem tud beszélni…

Az ügyben bemutatott három szakértő egyetértett abban, hogy van tudományos valószínűsége annak, hogy az MMR oltás váltotta ki Valantino állapotát. A bíró Lucio Ardigo egyetértett abban, hogy ” Valentino autisztikus viselkedését és a vele társuló késedelmes kognitív fejlődését” a kapott MMR oltás okozta. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az olasz oltóanyag összetétele nem tér el a magyar oltóanyag összetételétől.

Az óceánon túl, az Egyesült Államokban több mint 5000 családról jelentette a média, hogy az MMR oltást követően lett autista gyermekük, bár az igazi számadat sokkal magasabb lehet. Bírói döntések eredményeként 90.000 GBP (Angol Font) kártéritést itéltek egy Robert Fletcher nevű fiúnak agykárosodás miatt, és egy 1.5 millió USA dolláros kárpótlást Hannah Polingnak, aki az MMR oltás mellett hat másik oltást kapott egy nap, majd autista lett.

A pénz csekély vigasz a mostanra már autistává vált gyermekek családjára nézve. Azonban a közszemlélet még mindig az, hogy jobb beoltani a gyermeket, mint nem.

A remény az alagút végén az, hogy a jövőbeli döntéseknek most már van jogi precedense, tehát az olaszországi döntés zsilipeket nyitogathat meg. Sok más szülő is szeretne jogos kompenzációban részesülni ilyen ügyekben olyan kormányoktól, amelyek támogatják minden idők legnagyobb orvosi csalását.

Forrásanyag:

http://www.dailymail.co.uk

http://birdflu666.wordpress.com

http://www.google.co.uk

http://childhealthsafety.wordpress.com

Szerző: Trinity

Forrás: NaturaHírek.hu

*

lbmoss giotto

Légy alázatos!

„…a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte.”

(János 13:16)

Egyik oka annak, hogy Isten Bemerítő Jánost választotta Jézus útkészítőjéül az volt, hogy ő alázatos volt. Egyszerűen úgy mutatkozott be: „kiáltó hangja a pusztában” (Márk 1:3 NKJV), nincs fellengzős bevezetés, nincsenek hangzatos címek. Sok figyelemreméltó szent élt már János előtt is, Jézus mégis ezt mondta: „… asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Jánosnál…” (Máté 11:11 RSV). Jánosnak nem volt titkos terve vagy felfuvalkodott énje; üzenete ez volt: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (János 3:30).

John Barnett mondja: „A büszkeség az Istennel való versengés bűne… ez önhitté, önteltté, önámítóvá, magabízóvá, elfogulttá, beképzeltté, önelégültté, énközpontúvá, önmagad körül forgóvá és öncélúvá tesz. Emiatt nem lehet rád számítani, mivel senki sem mondhatja meg neked, mit tegyél… szeretetlen leszel, hiszen nem fogsz áldozatot hozni másokért… taníthatatlan leszel, mert téged senki sem javíthat ki… versengő leszel, mert mindig megpróbálsz túltenni másokon.

Az alázat azt jelenti, hogy nem mindig téged kell, hogy megkérdezzenek, nem mindig rád kell emlékeznie mindenkinek, és nem mindig fontos, hogy észrevegyenek… hanem te keresed, hogyan tudnál másoknak szolgálni.”

Valaki megkérdezte Hudson Taylort: „Tudatában van annak, hogy Isten milyen nagyban támogatta önt a kínai misszióban? Nem hiszem, hogy lenne más ember, akit nagyobb megtiszteltetés ért.” Taylor így válaszolt: „Én nem így látom. Azt hiszem, Isten olyan valakit keresett, aki elég kicsi és elég gyenge ahhoz, hogy ha őt használja, akkor a dicsőség egyedül az Övé legyen… és engem talált.”

A lényeg: „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (1Péter 5:5). Tehát légy alázatos!

Emberisegcsoport-korlevel

*

03

BORBÁS MARCSI

GASZTROANGYAL

http://www.gasztroangyal.hu/hu/

+

Somával a bükki kézműves sajtok nyomában...

http://www.gasztroangyal.hu/hu/videogallery/video/11/

+

"Életben maradtam, de nem lehet gyerekem"

Marcsi hétköznapjairól nem sokat tudunk. Igyekszik védeni a magánéletét, korábban csak elvétve mesélt magáról. Most azonban egy igazán bensőséges, családi történetet oszt meg az olvasóinkkal. "17 éves voltam, amikor a bátyám lánya, Dorottya világra jött. Az első emlékem róla, hogy a születése után néhány órával az egész család szaladt be a kórházba megnézni. Izgatottan vártuk az érkezését, mivel hosszú idő után ő volt az első kisbaba a családban. Mindenki odáig volt érte, hogy milyen cuki, én azonban utólag bevallhatom, akkor nem láttam szépnek. Csak egy-két héttel később, amikor egy édes, szőke fürtös angyalka lett belőle. Noha Dorinak csak a nagynénje vagyok, mégis úgy szeretem, mindkét testvérével, Orsival és Zoltánkával együtt, mintha a saját gyerekeim lennének."

"Nem lehetett saját gyerekem"

Amikor Dori és a testvérei kicsik voltak, Marcsi a szülőföldjéről, Madarasról már Budapestre költözött, hiszen itt lett szerkesztői, majd műsorvezetői munkája, a rendszeres találkozások azonban nem maradtak el közöttük. "Amikor tehettem, siettem haza látogatóba, hiszen az egész családom, a szüleim és a bátyámék is nagyon fontosak számomra. Ők a példaértékű család, akik csodálatos gyerekeket neveltek." Marcsi őszintén beszél arról is, mennyire szeretett volna egy ugyanolyan aranyos, értelmes gyereket, mint amilyen Dori vagy a testvérei. "Sajnos nekem nem adatott meg az anyaság. Volt idő, amikor minden gondolatom a kisbaba körül forgott, de 44 évesen már nem foglalkoztat nap mint nap ez a téma. Egy gyerekkori betegségem miatt nem szülhettem, de a bátyámék gyerekei sok mindenért kárpótolnak. A súlyos betegség egy perforált vakbélgyulladás volt, ami 6 évesen életveszélybe sodort. Egy orvosi műhiba következtében hashártyagyulladást kaptam, de a kórházban nem vették komolyan a panaszaimat. Azt mondták a szüleimnek, hogy csak beképzelem magamnak. Amikor végre műtőasztalra kerültem, közölték, már nem lehet rajtam segíteni. Egy medikus mégis megmentett. Kipróbált rajtam egy új szert, ami megszüntette a gyulladást, és felgyógyultam. Csodájára is jártak, hiszen, száz betegből, jó, ha egy életben marad. Akkor még nem gondoltunk arra, hogy az életben maradásnak gyermektelenség lesz az ára!" - meséli.

konyhatndr

+

Borbás Marcsi:

„Ösztönlény vagyok, nem tehetek róla!”

Nők Lapja Cafe

Szerző: Árvai Magdolna

Mostanában gyakran látható a közszolgálati televízióban Borbás Marcsi. Délután főzőangyalként tűnik föl: halászok, vadászok, borászok oldalán, késő este pedig négy vendéggel saját bölcseleti műsorban sziporkázik. Sokrétű, közvetlen, és nagyon népszerű.

Néhány nap, és itt a húsvét. Gondolatban milyen virágot teszel a rajongóid asztalára?

Fehér és rózsaszín tulipánokat a fő helyre, és lila szimpla jácintot egy kicsi vázába, az illat kedvéért. Ezek a kedvenceim, a lila jácintot kicsi gyerekkorom óta kedvelem, rengeteg nyílt a nagymama kertjében.

A tiédben is virulnak már?

Részben. Rózsából, levendulából több van, mint tavaszi hagymás virágokból. Árnyas a kert, egy nagy fenyő uralja, így a konyhakert is kicsi, de legalább van. Már alig várom, hogy ültethessek néhány tő paradicsomot.

Aztán jókat főzöl belőle…

Nem, a saját termést kizárólag nyersen esszük.

Te szeretsz enni, vagy csak eljátszod a képernyőn?

Ez vicc? Szerinted ezt el tudnám játszani? Imádom a hasam, kicsit félek is, hogy el fogok hízni, hiszen sosem voltam manökenalkat. És tucatnyi kedvencem van, csupa egyszerű étel. Bajai halászlé, töltött paprika, krumplis tészta, fokhagymás pisztráng vagy csuka, tojásos nokedli. És vess meg, de a bélszínnél jobban szeretem a körömpörköltet, a kedvencem pedig a nyúlhús. Édességek közül a vaníliásak: házi krémes, madártej.

És mi lesz a húsvéti menü? Ki főz?

A menüsor meglepetés, de vannak állandó fogások, a Krúdyt idéző tányérhús, húsleves marhalábszárból, a bárány, a gida, a sonka, friss torma, tojás elmaradhatatlan, ahogy a krémes, a kókusztekercs és a zserbó is. Anyu kényeztetni fog, ő főz, náluk töltjük az ünnepet, Madarason.

Kecskegidát eszel…?

Nagyon finom! A bátyám tartott kecskéket, sokszor ettük és esszük ma is, igazi csemege. Ha a meglepettséged mögött kérdés van, föl se tedd! Tudod, hogy nagyon szeretem az állatokat, de épeszűnek kell maradni. A házi kedvenceket és a haszonállatokat különítsük el.

Mit jelent neked a húsvét?

Ezen sokszor gondolkodtam, mert nemcsak a húsvét, hanem a többi nagy ünnep is minden korban mindenkinek mást jelent. A bátyám például negyven napig böjtöl, csak iszik, vasárnaponként eszik, de akkor is húsmentesen. Én nem böjtölök, csak hamvazószerdán és nagypénteken, egyébként hetente egyszer eszem húst. A nagyböjt mégis átmos lelkileg, lassan hatja át az embert. Rájön, egyre biztosabb abban, van egy felső erő, aki őriz, terelget. Számomra a húsvét a feltámadás. És nemcsak Jézus kereszthalála és feltámadása miatt, hanem mert tavasz van, éled a természet, mert sok olyan helyzet adódik, amikor testileg vagy lelkileg fel kell támadnunk. Napjainkban az emberek előbb halnak meg lelkileg, mint testileg, és ez borzasztó. Egy bizonyos kor után mindannyian meghalunk kicsit. Te is, én is, többször is, de menni kell tovább. Tudod, ha elesetteket látok, mindig ez jut eszembe, és az, hogy szavakkal, tettekkel hiába próbálsz erősíteni valakit, nem lehet. Mindenkinek a saját útját kell végigjárnia.

E bölcs mondatok után félve kérdezem: vannak még álmaid, szövögetsz terveket, vagy csak haladsz az utadon?

Soha nem terveztem előre vagy hosszú távra. Nincs bennem konspiráció, nem vagyok vállalkozó típus vagy jó üzletasszony. Talán hiba, de nem eszelek ki semmit, nem építek brandet. Az élet elém rakja a dolgokat, és én jó műsort akarok csinálni. A vállalkozás meg nem érdekel, azt vallom: egy ágy, egy vacsora, egy ház…. engem a kicsi dolgok izgatnak.

Például?

Hogy hol legyen a fűszerkert. Hogy bírja majd Mamusz az ellést, az anyaságot, mert hamarosan kiskutyáink lesznek. Hogy legyen két hetem a páromra, magamra, a könyveimre. Hogy a szüleim még sokáig bírják erővel, egészségesen. Ilyenek izgatnak, érzelmi, ösztönlény vagyok, nem tehetek róla.

Ez nem hiba.

Persze, tudom. Mégis, gyakran érzem, tudatosabbnak kellene lennem. Mert jó volna a több akaraterő a tudatosabb élethez, hogy sportoljak, többet foglalkozzam az egészségemmel, pihenjek.

Mi az, ami pihentet?

Régen a főzés pihentetett, imádtam, kikapcsolt, ellazított/span. De ma, amikor napokon át forgatunk, ezspan style=center már nem relaxáció, hanem koncentráció. Szeretek főzni, de bevallom, mostanában előfordul, hogy hétvégére elfogy az erőm. Ha pihenni akarok, a Balatonra megyünk a párommal, és vendégeket fogadunk, olvasunk. Vagy elutazunk. Szeretem Olaszországot, Cinqueterrét végignéztük, most ao:pcenterspan style=span style=z Amalfi-partra vágyom. ÉMsoNormals pihente /spant a fotózás. Évek óta virágokat, bogarakat fényképezek, ez nagy szenvedély. Nemrégen kaptam egy csodamasinát Dezstől, igazi meglepetés volt.

Dezs a párod. Keveset hallani róla, ritkán mutatkoztok együtt.

Így hozta az élet, pedig nagyon büszke vagyok rá! Kilenc éve tudom, hogy a párom – Krisztics Dezső dramaturg –, egy hihetetlen intelligens, jó humorú, kifinomult ízlésű, kreatív, nagy zenei, irodalmi műveltséggel bíró férfi, aki ráadásul a munkatársam is.

És kritikusod is?

Ó, persze, mindig elmondja a véleményét, és ez sokat segít, de kritizál a közönség egy része is.

Mit mondanak, mit írnak?

Hogy mossak kezet, mielőtt megfogok egy húst, kössem be a fejem, ne kóstoljak bele mindenbe. És én mindig elmesélem, megmostam, csak kivágták a kollégák, mert nem fér bele egy műsorba tíz kézmosás.

És mi van, ha keményen bántanak?

Nagyon ritkán kapok két-három ledorongoló bejegyzést bizonyos blogokon. De ezek nem keserítenek el. Inkább elgondolkoztatnak, de csak annyiban, hogyan írhatnak, érezhetnek így az emberek. Belefér ennyi. A kivétel próbára teszi a szabályt. Azt tartom, aki valamit, valakit nem szível, ne nézze, ne olvassa. Engem, ha valami irritál, nem nézem, nem blogolok róla.

A külsődet nem kritizálják? Nem keveslik a sminket? Nem szeretnének divatosabb frizurát, ruhákat?

Nem jellemző, sőt volt, aki a minap azt írta, sok rajtam a festék. Egyébként a Gasztroangyal forgatásai terepen zajlanak, olykor két-három nap, lehetetlen volna, hogy fodrász, sminkes, stylist csörtessen utánunk, erdőben, a Balaton jegén, vagy épp a tűző napon. Esély sincs rá, ezt el kellett engedni. A Négy szellem, az más, az stúdióbeszélgetés, nem fújja szét a hajam a szél, de ott sem az én külsőm a lényeg, hanem az, amit el akarunk mondani.

Az ember sok komoly dolgot el akar mondani, de hozzád nem áll közelebb a csacsogás, a nevetés, mint a komolyság?

Dehogynem! Alapvetően vidám, optimista ember vagyok, ami áldás! Engem inspirálnak a különböző szituációk, még igazán nagy baj esetén sem roskadok magamba. Sokszor vádolnak azzal, hogy túl elfogadó vagyok, túlságosan szeretem az embereket. Igaz. És nem akarok megváltozni. Nekem jólesik előre köszönni annak, aki nagyon néz, nekem jó, hogy viszontszeretnek, és jó, hogy nagyon kevesen vannak, akik igazán ártottak nekem. A vidámságom persze nem zárja ki, hogy vezessek egy olyan komoly műsort is, mint a Négy szellem. Amit soha nem tudnék megcsinálni, az egy politikai műsor vagy a hírolvasás. Ezek nem az én műfajaim. Mert lehet, hogy elsírnám vagy elnevetném magam.

*

legyek-ura

Az új „Legyek ura”?

Janne Teller Semmi című ifjúsági regénye botrányos fogadtatásban részesült Dániában, megjelenése után rögtön betiltották. Ellenzői szerint depresszióba kerget és öngyilkosságra buzdít. A kifogásokat elsősorban nem a kritikusok, hanem a kiadónak levelet író, felháborodott olvasók, tanárok és könyvtárosok fogalmazták meg, akik nem értették, hogyan lehet ezt a könyvet fiataloknak ajánlani. Azt állították, hogy erőszakot tartalmazó szöveg, a benne szereplő gyerekek tombolnak, és tulajdonképpen az elfojtott indulataikat élik ki. Szerencsére az ifjúság reakciója a jóslatokkal teljesen ellentétes volt. A 2001-es dán Gyermekkönyv-díjat követően kötelező olvasmánnyá vált, az írónő pedig világszerte ismertté. A regény bestseller lett, már A Legyek urához hasonlítják.

De miről is szól és hogyan ez a díjazott botránykönyv? „Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni.” – mondja Pierre Anthon, és kivonul az osztályból, hogy azután a szilvafa tetején ülve vonja kétségbe társai életének értékeit. A többiek, a 8/a osztály tanulói kamaszos hévvel, ellenérvekkel, majd erőszakkal, kődobálással próbálják észre téríteni Anthont. Mikor ez nem sikerül, elhatározzák, hogy bebizonyítják neki, igen is van értelme az életüknek. Megalkotják a Fontos Dolgok Halmát, ahová elhelyezik a számukra sokat jelentő tárgyakat, kincseket (papagájos fülbevalót, horgászbotot, magas sarkú, zöld szandált). Tetteik először sikeresek, rövid időre hírnévre tesznek szert, és a Halmot a média műalkotásnak minősíti. Majd tragédiába torkollik a történet, az események elfajulásával tárgyak helyett már a kapcsolataikat, a becsületüket, önbecsülésüket, testrészeiket és szüzességüket kell feláldozniuk.

„Félelem. Még több félelem. Annál is több félelem” jellemzi a könyv légkörét, mivel a fontos dolgok beszolgáltatása nem saját elhatározáson alapuló döntés, a gyerekeknek a közösség parancsát kell teljesíteniük. A közös akarat ellen pedig nem lehet tiltakozni. Aki megpróbálja, azt megverik. „Hussain balhézott. Annyira balhézott, hogy a végén jól megvertük.” A Fontos Dolgok Halmának létrehozója a dac, az utasításokat pedig a bosszú szüli. A következő feladandó, megtagadandó dolgot, annak tulajdonosát az választhatja, aki utoljára elhelyezett valamit a szentélyben. A kamaszok könyörtelenek, kifigyelik a másik gyengéjét, és azt választják, amivel leginkább megfoszthatják őt identitásától. Ilyen például Rikke-Ursula „kék, kékebb, legkékebb” copfja, vagy az Istenbe vetett hit, a vallásosság.

A vallást és a hitet többszörösen megszentségtelenítik a csoport tagjai. Először – amikor elhatározzák: „Ki. Kell. Ásni.” Elise kisöccsét – meggyalázzák a temetőt. Aztán a templomot is, amikor ellopják a Krisztus-szobrot, „hiszen a keresztre feszített Jézus nem csak ájtatos Kaj mindenható Istene, hanem egyben a templom leginkább csodált tárgya is volt.” Ráadásul a szobor lezuhant, és Jézus „eltörte a lábát”. Hussaintől az imaszőnyegét kérik. Természetesen pótolható lenne, de elvesztése azt jelképezi, hogy Hussain elfordult az iszlámtól, „Rossz muszlim! Nem muszlim! Senki se!” Hinni nem lehet másban, csak a közösségben, vigaszt nem lehet máshol találni, csak a csoportban. „A segítség legyen veled. A segítség legyen velünk. Mi vagyunk a segítség.” – így szól a hitvallás.

A vékonyka könyvben a cselekmény feszes, egyenesen vezet a végkifejlet felé. A szöveg, a nyelvezet, a mondatszerkezetek a lehető legegyszerűbbek. A leggyakoribb stilisztikai megoldás a jelzők fokozása: „A szilvafának sok ága van. Sok hosszú ága. Túlságosan sok, túlságosan hosszú ága.” A rengeteg ismétlés már-már idegörlő, de ez csak fokozza a feszültséget. „Végül beleegyeztünk, mert úgyse lesz senki, aki rá tudja venni magát, hogy levágja Jan-Johan ujját. – Majd én – közölte Sofie kurtán. Rábámultunk, egyikünk torkán se jött ki hang. Sofie valahogy hűvös lett az óta az ominózus nap óta. Hideg. Hidegebb. Fagy, hó és jég.”

A könyv tehát súlyos problémákat vet fel, ezért fontos, hogy a kamasz ne egyedül olvassa, vagy legalább is a szülővel, pedagógussal együtt vonja le a konklúziót. Különben csak a döbbenet, a rémület marad. Ezt a feldolgozási igényt alátámasztandó a Scolar Kiadó két utószót is csatolt, Bárány Tiborét és Tandori Dezsőét. Bárány így összegzi a könyv lényegét: „Erre (is) jó az irodalom. Naivitás lenne azt gondolni, hogy identitáskonfliktusainkat megúszhatjuk. Janne Teller regénye azonban megóvhat attól, hogy a nehéz helyzetekben újból és újból felépítsük a Fontos Dolgok Halmát.” A magyar olvasóközönséget tekintve azonban a legfontosabb kérdés: részesül-e bármilyen fogadtatásban a hazájában szélsőséges megítélésű kötet? Érdekel-e egyáltalán valakit a Fontos Dolgok Halma?

Janne Teller: Semmi. Scolar Kiadó, 2011.

Szőcs Henriette

IRODALMI JELEN ONLINE

*

kiskakas

NYELVTÖRŐK

Potyogó klotyó felé totyog a lotyó, de már késő, mert a rotyogó gatyóból potyog a motyó!

Csetneki csikós itat a Tiszán, sárga csüngős csengő cseng a csetneki csikós csengős csikaja nyakán.

Nem minden csacsi csöcse csecse, csak a csecse csöcsű csacsi csöcse csecse, mert ha minden csacsi csöcse csecse volna, akkor minden csacsi csecse csöcsű csacsi volna.

Már itt volt ősz szinte, mikor egy őszinte ősz inte, hogy legyek őszinte, mert ő szinte őszinte.

Azt mondják a hatalmasok, hogy akinek hat alma sok, az már elég hatalmas ok, hogy ne legyen hatalma sok.

A gyárkémény reszelt ormán élt egy hétig reszelt tormán.

A moszkvicsslusszkulcs szinte luxusszükséglet.

Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják.

Akkor jó a jó hajó, ha jó hajó a jó hajó.

Cserszömörcés sört szürcsöl Csörsz.

Egy icike-picike pocok pocakon pöckölt egy másik icike-picike pockot, mire a pocakon pöckölt icike-picike pocok is jól pocakon pöckölte az őt pocakon pöckölő icike-picike pockot.

Jó nyár jár rája.

Két pék két szép kék képet kér.

Láttam szőrös hörcsögöt. Szirup szörpöt szörcsögött. Ha szőrös hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsög görcsök.

Meggymag! Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy?

Minden kiskakas kikukorékolásáig él.

Nem lehet a Márta másé, Mert a Márta már Tamásé.

Öt ördög görget görbe úton görgő gömbbé gömbölyödött öt görögdinnyét.

A pápua törzsfőnökét úgy hívták, hogy Puapó. Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a törzs tagjai elhatározták, hogy választanak egy pót Pápua Puapót. Ez a pót Pápua Puapó nagyon szeretett pónilovakra vadászni, a popójukat levágta, megsütötte és megette, ezért elnevezték Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. A sok póniló popótól már nagyon meghízott, ezért elnevezték, Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Az elhízás már kezdett veszélyessé válni, ezért a törzs varázslója azt tanácsolta neki, hogy szopogasson pimpógyökereket. Ezért elnevezték Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Mivel a törzs a Limpopó környékén élt, a törzsfőnök teljes neve így hangzott: Limpopói Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapó.

Fogszakorvos és szájsebész…

A szamárnál szomorúbb Szemere sem szerzett hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara számára, ezért sok szomorú szamárkönny szemerkélt a szamárnál szomorúbb Szemere szomorú szamra szeméből.

/Romhányi/

Csóré csiga csalán csúcsán cselleng, csalán csúcsát csipegetve fent leng, de a csalán nem tűri, csóré csiga csupasz csápját megcsípi.

Luxus moszkvics kisbusz sluszkulcs.

Te tetted e tettetett tettet, te! Te tettetett tettek tettese, te!

Adj egy falat falat, mondta a falat faló faló.

Strasszos strucc sztreccs cucc.

A vonaton egy őrült, mellette egy őr ült, örült az őrült, hogy mellette egy őr ült.

Ede, de bedezodoroztad magad.

*

reggeli

Csehov, Anton Pavlovics:

A dohányzás ártalmasságáról

SZEREPLő

Nyuhin Iván Ivanovics, foglalkozására nézve feleségének, egy zeneiskola és egy női panzió tulajdonosnőjének a férje.

Színhely: vidéki társaskör színpada.

NYUHIN hosszú oldalszakállal, bajusz nélkül, régi, elnyúlt frakkban, méltóságteljesen lép a színre, meghajtja magát, igazít a mellényén.

Igen tisztelt hölgyeim és hogy úgy mondjam, igen tisztelt uraim! Oldalszakállát fésüli. A feleségemet felszólították, tartasson itt velem szabadelőadást jótékony célra valamilyen népszerű témáról. Hát, ha szabadelőadás – legyen szabadelőadás, nekem olyan mindegy. Professzor ugyan nem vagyok, tudósként sem tartanak nyilván, ennek ellenére már kerek harminc éve szakadatlanul, sőt mondhatnám egészségem rovására ésatöbbi, ésatöbbi, szigorúan tudományos kérdésekkel foglalkozom, azokról elmélkedem, sőt olykor-olykor, képzeljék csak, még tudományos cikkeket is írok, azaz talán nem éppen egészen tudományosakat, hanem – bocsánat a kifejezésért – olyan tudományosféléket. Többek között például a napokban hatalmas cikket kanyarítottam ezzel a címmel: Bizonyos rovarok kártékonyságáról. A lányaimnak nagyon tetszett, különösen, amit a poloskákról írtam, de éppen csak felolvastam, mindjárt el is téptem, úgyis hiábavaló, írhat az ember, amit akar, rovarpor nélkül nem sokra megy. Nálunk még a zongora is tele van poloskával… Mai előadásom tárgyául hogy úgy mondjam, azt a kárt választottam, amit a dohányélvezet okoz az emberiségnek. Jómagam is dohányzom, de a feleségem úgy határozott, hogy én itt ma a dohányzás ártalmasságáról tartsak előadást, ellenvetésről tehát szó sem lehet. Hát ha dohányzás, legyen dohányzás, nekem olyan mindegy; önöket pedig, igen tisztelt uraim, felszólítom, hogy előadásomat a megillető komolysággal hallgassák meg, mert ellenkező esetben rossz vége lehet a dolognak. Akit viszont esetleg elijeszt a száraz tudományos előadásmód, vagy akinek nem tetszik a téma, az nem köteles meghallgatni, joga van eltávozni. Mellényén igazít. Különösen az itt jelenlevő orvos uraknak ajánlom, figyelmesen hallgassák végig az előadásomat, sok hasznos tudnivalót meríthetnek belőle, minthogy a dohánynak nemcsak ártalmas hatása van, de a gyógyászatban is szerepet játszik. Például a légy, ha dohányszelencébe zárjuk, megdöglik – valószínűleg idegzavar következtében. A dohány mindenekelőtt egy növényfajta... Én, amikor előadást tartok rendszerint pislogok a jobb szememmel, de önök ügyet se vessenek erre, ez az izgalomtól van. Én általában rendkívül ideges ember vagyok, pislogni viszont 1899. szeptember 13-án kezdtem, azon a napon, mikor a feleségemnek, hogy úgy mondjam, negyedik lánya, Borbála született. Összes leányaim 13-án születtek. No, dehát... Órájára néz. Tekintettel az idő rövidségére, nem akarok eltérni előadásom tárgyától. Közölnöm kell önökkel, hogy a feleségem zeneiskolát és magánpanziót tart fenn, azaz hogy nem éppen panziót, hanem hogy úgy mondjam, valami panziófélét. A feleségem – köztünk maradjon – nagyon szeret arról panaszkodni, hogy anyagi zavarokkal küzd, de arról nem beszél, hogy félre van téve vagy negyven-ötvenezer rubelnyi megtakarított pénzecskéje. Nekem viszont egy árva fityingem sincsen. No de erről jobb nem beszélni. A panzióban én a gazdasági ügyeket vezetem, bevásárolok, ellenőrzöm a cselédeket, jegyzem a kiadásokat, füzetet varrok, poloskát irtok, sétáltatom a feleségem kutyuskáját, egeret fogok. Tegnap este például az én tisztem volt, hogy kiadjam a szakácsnénak a lisztet és a vajat a mára előírt palacsintasütéshez. Egy szó, mint száz, ma aztán, mikor a palacsinta már mind kisült, a feleségem kijött a konyhába és közölte, hogy három leánynövendéknek nem szabad palacsintát ennie, mert a hangszálaik megdagadtak. Ilyenformán kiderült, hogy a kész palacsinták egy része fölösleges. Már most mi legyen velük? A feleségem először azt a parancsot adta, hogy hidegre tegyük, a pincébe, de aztán gondolkodóba esett, töprenkedett, végül is odaszólt nekem. „Zabáld be te magad, te madárijesztő!” Mikor rossz hangulatban van, rendszerint így szólít engem, vagy pedig csörgőkígyónak, néha sátán fattyának. Hát hasonlítok én a sátán fattyához? A feleségem mindig rossz hangulatban van. A palacsintákat nem megettem, hanem rágatlanul felfaltam, mert mint mindig, iszonyú éhes voltam. Tegnap például a feleségem megvonta tőlem az ebédet. „Tudd meg, te madárijesztő – mondta nekem – ingyenélőket itt nem etetünk...” Úgy látom azonban... órájára néz, hogy mi itt csak tereferélünk és kissé eltértünk a tárgytól. Tehát folytassuk az előadást. Önök persze, tudom, szívesebben hallgatnának valami románcot, szimfóniát vagy áriát... énekel „Csaták tüzében még szemünk sem rebben...” Nem is emlékszem már, hogy ez miből való... No igen, elfelejtettem mondani önöknek, hogy a feleségem zeneiskolájában, a gazdasági ügyek vezetésén kívül, én adom elő a mennyiségtant, a fizikát, a vegytant, a földrajzot, a történelmet, a skálázást, az irodalmat és így tovább. A tánc-, ének- és rajzoktatásért a feleségem külön díjat szed, holott a tánc- és énekoktatás szintén az én tisztem. Zeneiskolánk az Ötkutya utca 13. számú házában van. Valószínűleg azért olyan keserves az egész életem, mert a 13-as számú házban lakunk. A lányaim is mind 13-án születtek és a háznak még hozzá éppen 13 ablaka van... No de erről jobb nem beszélni! Ha valaki a feleségemmel üzletileg óhajt tárgyalni, bármely időben odahaza találja, az iskola nyomtatott programja pedig a kapusnál található, ára példányonként 30 kopek. Zsebéből néhány füzetet húz ki. Ha óhajtják, én is szolgálhatok vele. 30 kopek példányonként. Parancsolnak? Szünet. Senki sem óhajtja? Hát legyen, nem bánom, odaadom 20 kopekért! Szünet. Szomorú, szomorú! Ezt a 13-as számú ház teszi! Nekem már semmi sem sikerül, megöregedtem, elbutultam... Tetszik látni, előadást tartok, külsőleg vidámnak mutatom magam, belsőleg pedig ordítani szeretnék, vagy pedig hét mérföldre repülni innen. Zokogni szeretnék, de még panaszkodni sincs kinek… Ott vannak a lányaim – mondják erre önök. A lányaim! Kisebb gondjuk is nagyobb, mint hogy velem törődjenek. Ha panaszkodom nekik, csak nevetnek rajtam... A feleségemnek hét lánya van... azaz, pardon, tévedtem, azt hiszem csak hat... élénken. Nem, nem, mégis hét! A legidősebb – Anna – 27 éves, a legfiatalabb 17. Igen tisztelt uraim! Körülhordja tekintetét. Szerencsétlen ember vagyok én, öreg napjaimra szánalmas bolonddá silányítottak, lényegében azonban a legboldogabb apa áll önök előtt. Lényegében ennek így kell lennie, mást nem mondhatok. Hej, uraim, ha tudnák! 33 évet éltem le feleségem oldalán és mondhatom, ezek voltak életem legszebb évei, azaz, hogy nem éppen a legszebbek, hanem úgy általában. Egyszóval úgy röpültek el a fejem fölött, hogy úgy mondjam, mint egyetlen boldog pillanat, hogy az Isten akárhová tegye őket. Óvatosan körültekint. Nem, úgy látszik, még nem érkezett meg, egyelőre még beszélhetünk, olyan jól esik... Iszonyúan félek... Ahogy rám néz, szörnyű félelem fog el ... Szóval, arról beszélek, hogy a lányaim valószínűleg azért nem tudnak oly soká férjhez menni, mert nagyon szégyellősek, no meg azért, mert soha férfiak szeme elé nem kerülnek. Estélyeket a feleségem nem akar adni, ebédre senkit meg nem hív, fösvény, mogorva, zsémbes asszony az én hitvesem, azért is nem jár senki hozzánk, de... titokban megsúghatom maguknak... A lámpák elé lép. ünnepnapokon, ha óhajtják, megláthatják feleségem leányait Natálja Szemjonovna nevű nagynénjüknél... Az illető hölgy idült reumában szenved, és sárga ruhát hord nagy fekete pettyekkel – mintha tetőtől-talpig svábbogarakkal szórták volna tele. Jól be lehet nála falatozni, és amikor a feleségem nincs ott, akkor még egyebet is lehet... torkára pattint és suttogva mondja: beszeszelni. Meg kell önöknek mondanom, hogy az ital mindjárt az első pohárka után a fejembe száll, s ettől olyan nagyszerűen érzem magam, és ugyanakkor olyan bánkódás fog el, hogy ki sem mondhatom. Nem tudom, miért, fiatal éveim jutnak az eszembe, és nem tudom miért, szaladni szeretnék, ó, ha tudnák, mennyire szeretnék szaladni! Lelkesen. Elszaladni messzire, itt hagyni mindent, vissza se nézni, csak szaladni, szaladni... Hogy hová? Mindegy, hová… csak kifutni ebből a siralmas, unott, szürke, poshadt életből, amely ilyen szánalmas vén bolondot, ilyen szánalmas vén hülyét csinált belőlem, elfutni ettől az ostoba, kicsinyes, fukar, zsémbes boszorkánytól, a feleségemtől, aki 33 év óta gyötör, elmenekülni a zenétől, a konyhától, a feleségem pénzétől, ettől az egész kicsinyes, hétköznapi élettől... és megállni valahol messze, kint a mezőn, a szabad ég alatt, mint valami fa, cölöp vagy akár madárijesztő, és egész éjjelen át csak bámulni föl a csöndes, tiszta holdra és felejteni, mindent elfelejteni ... ó, hogy szeretnék semmire se emlékezni!... Hogy szeretném letépni magamról ezt az undok öreg frakkot, amiben 33 évvel ezelőtt megesküdtem... letépi magáról a frakkot és amiben állandóan szabadelőadásokat tartok, jótékony célra. Pusztulj! Lábával tapodja a frakkot. Pusztulj! Öreg vagyok, nyomorult vagyok, szánalmas vagyok, akárcsak ez a kopott, elnyűtt hátú mellény... A hátára mutat. Nem kell nekem már semmi! Magasan és tisztán állok mindenek fölött, én, aki valamikor fiatal és okos voltam, egyetemre jártam, ábrándoztam, embernek éreztem magamat... Nem kell most már nekem semmi! Semmi más, csak nyugalom... Nyugalom! Körülnéz és gyors mozdulattal felölti a frakkot. Úgy látszik, megjött a feleségem. Itt áll a kulisszák mögött és vár rámp style= . Órájára néz. Ha kérdezné, nagyon kérem önöket, mondják neki, hogy megvolt az előadás... hogy a madárijesztő – mármint én – becsülettel megtette a kötelességét. Oldalt pillant és a torkát köszörüli. Éppen idenéz... Emelt hangon. Tekintettel arra, hogy a dohány, mint az imént részletesen kifejtettem, rettenetes mérget foglal magában, ennek folytán dohányozni, hogy úgy mondjam, semmi esetre sem ajánlatos, és legyen szabad kifejezést adnom abbeli reményemnek, hogy a dohányzás ártalmasságáról tartott jelen előadásom meghozza a maga gyümölcsét. Mondanivalóspan style=mat ezzel befejezte/p/pm. Dixi et salvam animam meam. Meghajtja magát és méltóságteljesen távozik.

Függöny

*

 

Bemutatkozik a megújult Palmetta zenekar!

Interjú Kima Norberttel.

http://www.turulhir.eoldal.hu/cikkek/beszelgetesek--interjuk----/bemutatkozik-a-megujult-palmetta-zenekar-.html

*

tnc

SEBŐ FERENC – TÁNC ANNO

Lőrincz lajos, a székely góbé a falusi táncról

(filozófia, esztétika, lélektan, szociográfia stb.magyarul)

http://hangtar.radio.hu/bartok#!#2012-06-27

*

 

ÉLET ÉS SPORT

Prosztó*

TÁRCA

Mint leprást rázza le magáról a nemzet, mert hibázott egyszer. Gúnyos felvezetés a híradókban, megalázó karikatúrák a neten, erősen fogó sportújságírói tollak. Jól tudta, hogyan hullanak errefelé a bálványok, legyen szó politikáról vagy egy olyan játékról, amely egykor összekovácsolta az országot. –

Sultanus Beatus tárcája

http://www.irodalmijelen.hu/node/14001

*Hogyan lehet Kassai védelme ürügyén a nemzetet gyalázni… L

*

 

Rozsnyói Katalin:

Próbálkoznak, mint a kutyák

A londoni olimpiára a Fábiánné Rozsnyói Katalin által felkészített férfi kajak négyes megy – az edzőnőnek most is karakán véleménye van. Mindenekelőtt arról, hogy egy másik kvartett a válogatók lezárultával kihívta csapatát.

http://www.nemzetisport.hu/london_2012/rozsnyoi-katalin-probalkoznak-mint-a-kutyak-2143809

*

rpal-hollo

FÁY ANDRÁS

LÚD ÉS ORR

ÁLLATMESÉK

 

A KAKUKK

A kakukk, korholtatván a többi madaraktól, hogy tojásait idegen fészkekben hagyogatja el, így felelt: - Jól tudom én, hogy mindig fognak együgyű jószívűek találkozni, akik magzatimról nálam is különben gondoskodnak.

Be bátran tart számot gyakran a restség és gonoszság a mások gyengeségére s jószívű együgyűségére!

A HANGYÁK

A gazdag hangyáknál, kik egy úr kertjében honoltak, eleségért könyörög az éhes prücsök: - Juttassatok - úgymond, - bőségtekből a szépművésznek is, aki gondjaitokat mesterségével feledésbe ringatja, s unalmaitokat enyhítgeti. - Adának a könyörgőnek. Majd a borz tipegvén elő. - Nyújtsatok nekem is gyámoltalannak! - így szól. - Lám, én ügyetlen kövérségemtől a munkára alkalmatlannak hízván, semmit sem gyűjthettem élelmemre. - Megszánták őt a jámborok; s adának neki. Nyájasan simul utána az egér elő. - Tudjátok-e, barátim, mit? - így szólítja meg a kis társaságot. - Urunk, akinek éppen szobája falában áll lyukam, elvégezte halálotokat. Én kihallgatám, hogy holnap forróztatni akarja fészketeket: de ha gazdag tárházatok kincséből nekem is, aki most megszorulva vagyok, juttattok, szószólótok leszek az úrnál, kinél nem keveset érek, s becsületemre fogadom, hogy megtartom zsombékotokat. - Szegények az ígért pártfogásért mit nem adtak volna neki oda? A patkány megkímélé őket kéréseivel, hanem lopa. Csínyjeit észrevévén gyűjteményök fogyásából a kárvallottak, a bátor hörcsögöt hívák segítségül, aki vitézül elverte ugyan a tolvajt, de az ügyefogyott hangyáknak majd minden eleségét hadizsákmányul vitte el. Akkor ezek: - Istenem! - így sóhajtnak búslakodva. - Be bajos a dolgos rendnek az oly társaságban élni, melyben sok a heverő!

A LÉGY ÉS SZÚNYOG

- Énekes vagy-e te vagy poéta? - kérdé a légy a szúnyogot. - Mit kérded? - felel emez. - Nem árulja-e el soványságom eléggé poétaságomat, midőn az énekesek gazdagon fizettetnek?

A REMETE-MEDVE

A medve nem állhatván tovább a megvesztegetett erkölcsöt az oroszlán udvarában, remetévé leve, s vadon erdőbe rejteze; ahonnan mérges gúnyokat lövelle a megromlott világra vissza. Azonban a ravasz csakhamar mézet lopinta a méhektől, gyümölcsöt a süldisznótól, majd a kanca csikaját vágta le, s rettenetesek lettek a környékben pusztításai. - Barátom! - így feddi meg végre az oroszlán, aki elunta az ellene adott panaszokat hallgatni. - Míg másokat jobbítgatnál, elébb magadat jobbítsd meg.

A TIGRIS ÉS OROSZLÁN

A vérengző tigris, a maga gazdag osztályából, mindig a szomszéd oroszlán osztályába hordta ki prédáját megemészteni. - Miért teszed ezt? - kérdi az állatkirály. - Jobbízűen esik-e neked osztályomban a falatozás, mint saját földeden? - Nem, de ott már érzik eléggé hatalmamat, hadd tanulják azt ismerni prédáim gazdagságából itt is.

Nem így bánnak-e sok nagy uraink magyarországi jövedelmeikkel?

A VERÉB

A veréb az ereszen ugráltában hízelkedő csiripeléssel dicsekvék a gazdának, hogy ő jobb barátja neki, mint fecskéi és gólyája, melyek tőle délre idegen tájékra költöznek. - Én maradok - így szól -, mint hív barát. - Bár velök mennél te is, hitvány! - felel a gazda. - Hűséged nekem teher; mert csak szemtelenséged tart körültem, hogy pusztíts.

Szomorú a hűtelen barát; de az unalmas tányérnyaló is nem kis teher.

BACCHUS ÉS VÉNUS

Bacchus egykori mámorában összebeszél a hiú Vénusszal, hogy mivel a poéták többnyire bort és szerelmet énekelnek, ezentúl velek mind a ketten magok kezére verseltessenek anélkül, hogy az akaratos Apolló kegyére kelljen lesniök. - Nem pótolhatja-e ki nekik hegyalja nektárja Aganippét, s szépeid a gráciák kegyét? - így szól a szerelem istenasszonyának. - Ám legyen - így szól mosolyogva a lant Istene, hallván az összeértést; - de megbosszulom a bitangolást. - Verseltek poétáink; zengtek a húrok bortól és szerelemtől: de ím, Apolló szűkebb lévén malasztjaival, mint valaha, mindig vízízűbb leve a bor dala, s tüzetlenebb a szerelem éneke.

Ekkor vala az, hogy Vénus unalmában megtiltá hattyúinak az éneklést: - Mert körültem - úgymond - minden szerelmet lélegzik, s ti is majd szerelmet danolnátok, pedig eluntam a poéták örök szerelmes finnyogásait hallgatni. De hogy egészen meg ne fosszalak tulajdonotoktól, énekeljetek halálotok óráján, mikor kisebb gondotok is nagyobb lesz a szerelmességnél.

A RÓKA ÉS OROSZLÁN

A róka így szól az oroszlánhoz: - Uram! én sokat forgok aprómarháért az emberek körül, s tudom, hogy téged becsülnek, miért nem mégy közikbe? - Itt úr vagyok - felel nemes büszkeséggel a vad-király. - Ott urat kellene ismernem. Szép elsőnek lenni a vadon erdőben is.

A TIGRIS ÉS EVET

A tigris nyakon csípe egy evetet. - Ti kisebb állatok, tudom, imádjátok az oroszlánt, kit én halálosan gyűlölök. Szólj most, gyáva, melyikünk a vitézebb? - így szóla dühösen foglyához. - Uram, mi kisebbek kevéssé ismerünk titeket - felel reszketve a nyomorult -, s elnyomásunkban a vitézség nem is tetszenék ki; hanem annyit tudok, hogy az oroszlán nagylelkű; mert minket hitvány állatokat sohasem bánt, s tudom, ezt a kérdést se tette volna oly körülmények közt előmbe, melyre körmeitől bátran nem fogtam volna felelhetni. - Megütközve bocsátja szabadon a tigris elmés rabját, ez pedig szokott könnyűségével szökvén egy szomszéd magas fára. Ostoba! - így kiált gúnyosan a tigrisnek vissza, - egyszeri nemes tett, kivált ha arra hiú gőg és dölyf késztet, korántsem mutat még nagy lélekre.

A MACSKA ÉS RÓKA

A macska mindenfelé dicsekvék, hogy legközelébb a beteges oroszlán látogatásán lévén, az őt atyafiának elfogadta légyen. - S nem vala hozzád valamely kérése? - kérdé a ravasz róka. - De igen! - felele a kandúr. - Egy patkány, mely barlangjába vette magát, gyakran háborgatja a szegény beteg nyugodalmát; arra kért, hogy ölném el, s mentném meg alkalmatlanságától. - Mindjárt gondoltam - felel az álnok. - A nagy urak leereszkedése ritkán lehet gyanú nélkül, s többnyire azt mutatja, hogy reánk szorultak.

ARISZTOTELÉSZ ÉS NAGY SÁNDOR

Arisztotelész egy tömérdek kidöntött fát mutata az alexandriai kertben Nagy Sándornak: - Nézd, eme vastag élő gyökerek tartották a földben a fát vész, szél és zivatar ellen; ezen apró gyökérszálacskák életet adtak neki, melyet a levelek a levegőből szítt nedvekkel segéltek; a kedvező időjárás virágot, majd gyümölcsöt aggatott reá: s ím - most egy fejsze a százados fát ledönté. - S ki meré ezt tenni? - kérdi összevont szemöldökkel a hódoltató. - Én akarék egy tükröt tenni elődbe, király. Nézd, a vastag gyökerek a fejedelem s ország nagyjai, a gyökérszálacskák a földmíves, levelek a kereskedés és kézi mesterségek, kedvező időjárás a bölcs kormány, a virág szelíd békesség, a gyümölcs a lakosok boldogsága. Sejted-e, mi a döntő fejsze? a gyászos háború ez, király, melyet te, csak kényből pusztítva, hordozol, s hány szép fa gyökerére vetél már? Most a szkítákra indulsz. Maradj, kérlek, itt városodban, s magad meggyőzésével mutasd meg, hogy több, mint nyert csaták teszen naggyá. - Érdekeltetve hökkent meg, de mégis tovább mene a hiú, a hajthatatlan.

MÓMUS

Mómus a kisebb rangú istenek előtt a nagyokat gúnyolgatta. - Jupiter uram bizony nagy lator! - így szól. - A lánykák mellett gyakran szegre függeszti őistensége a világ gondját: hiába panaszkodik érte Juno az urára. Hanem Bacchus ugyan vastag mámorral jelent meg a tegnapi gyűlésen. Minerva, mint mindenre szokta, nagyon fintorgatta az orrát. - Itt egy nagyot ásított Mómus. - Ki nem aludtam magamat; mert Apolló egész éjjel cincogott hegedűjén, s amint reggel felé elszunnyadtam, Vénus asszonyságnak - aki hihető Mársnak járt jó éjszakát mondani - papucsa oly lármás kopogást tőn a folyosón, hogy fel kelle rá ébrednem. - Kacagá a kis istencsoport. - Meg mernéd-e ezeket szemökbe mondani? - kérdék. - Tán nem ment el az eszem? - felel a gúnyisten. - Jupiter jobbjában mindig egy pár mennykő lobog, Juno pedig, mint rendszerint az efféle házasoknál, gyakran nyerget tesz az öreg urára. Minerva lánya az öreg úrnak. Bacchus pedig jó tokaji nektárral kínál, ha beszólok hozzá. A poéta Apollót megharagítani isten őrizz, inkább darázsfészekbe nyúlnék. A szerelem istenasszonyának angyali két szemébe valami kedvetlent mondani attól, aki a férfiúság végső határszélére még nem ért, majd lehetetlen. Márssal pedig mint katonával; csak az kössön ki, aki a kardlapozástól nem fél. - Óh, úgy barátom! - mondák a kis istenek. - Derék mese- vagy szatíraíró lenne belőled, gúnyolhatnád tetszésed szerint a világot anélkül, hogy javítanál rajta.

A JUSZALAG ÉS SZILVAFA

A juszalag egy szilvafára felfutott, s körülte fonta magát. - Lám, mint szeretlek! - mondá hízelkedve a fának. - Nem szívesek-e szoros barátságom jelei? - Igen is azok - felel sóhajtva a gyümölcsfa -, de szerelmeddel, érzem, nemsokára száradásra viszesz. Már is akadoznak életnedveim a tőled megszorított csőimen!

Ez az igaz képe a csapodár tányérnyalónak.

A SZÁRNYAS LÓ

Sas szárnyalt el a tüzes csikó felett. - Óh, bárcsak nekem is egykor szárnyaim lehetnének, éjszakról délig, s keletről nyugotig hasítnám a levegőt! - Hadd el, fiam! - szól az anya - egy ősöd volt valaha szárnyas, a jámbor Pegazus, azt is halálra lovagolta a sok bitangoló.

A SZARKA, VARJÚ ÉS BAGOLY

A varjak és szarkák számos verebekkel kergették a baglyot. - Ugyan hogy nevezhették ez ocsmányt, e gyávát, mely egyszersmind a napfénytől is borzad, bölcsesség madarának? - ezt kérdé a szarka. - Mert mindig komor, s keveset szól - felel a varjú.

A MAJOMCSOPORT

Egy majomcsoport égő tűzrakásra talált, melyet emberek hagytak az erdőben; örvendve tombolt körülte; de rárakni s azt új fával éleszteni elfelejtette. Mi lett belőle? pislogott egy darabig a szeretett tűz, de lassankint elaludt, búsan sompolyogtak el helyéről a gyáva majmok.

Hazámfiai! nem így vagyunk-e mi eleink dicsőségével? lángol az orcánk annak emlegetésein, dobog szívünk Zrínyi nevére, s tapsolunk a játékszínen a magyar dicséretének, de - fát aligha keveset nem rakunk a tűzre.

A PATRIÓTA VERÉB

A nyalánk veréb egy asztag tetejéről dicsérte hazáját a fecskének. - Nem áldott vidék-e ez? - így csiripel kedvtelve. - Kedves hazám, beh szeretlek! - Elég buja biz az, amely a nyalánk heverőt is oly kényén tartja - felel az utazó fecske. - De az ilyennél, mint más sokaknál is, barátom, a hazaszeretet nem egyéb tudatlan restségnél, hogy hazáján kívül más tájt nem látott.

A RÓKA ÉS A NYÚL

A róka friss havon bengézni indult ki a síkra. - Hová, hová szomszéd? - így szólítja meg egy bokorból a nyulacska. - Majd a vadász ebei friss nyomaidon könnyen reád akadnak; jobb, ha bátor fekvésedben vesztegelsz. - Gondolod?! - felel gúnyolva a megintett. - Mikor fordult meg a világ, hogy gyáva nyúl osztogasson tanácsokat az okos rókának? - Elment - de nem sokára véresen függött a gondatlan a vadász tarisznyáján. - Az okos - így sóhajt a kis nyulacska -, ha bukik, nagyot bukik, s rendszerint nyakát töri!

A BÍRÓ COMME IL FAUT

A részeg bíró tizedeseivel vezetteté magát haza a helység korcsmájából, hol a falu gondját leivá. Útjokban más részeget találnak a sárban fetrengve. - Kicsoda ez a disznó? - gagyog feddőleg a bíró. - Emberhez illik annyit inni, hogy maga lábán se bírjon haza menni? Vigyétek haza a gazembert! - szól tizedeseinek. - Engem pedig - mond susogva -, támasszatok addig a sövényhez.

A MEGJUTALMAZOTT KARD

- Kedves pengém! - így szóla háladatosság hevével kardjához az ősz vitéz. - Itt pihenj, szobám falán függve, csendes nyugodalmadban. Gyakorta megmentéd éltem az ellenség csoportja közt, csorbákat kaptál védelmemben, most már csak az idő és a rozsda emésszenek halkan boldog pihenésed századjain! - Sebeiben csakhamar elhala a vitéz, fia pedig a vaskóból - dohányvágó kést csináltata.

A KÉT EB

A kis öleb csontokat ropogtatott az asztal alatt: egy vén fogatlan vizsla az ajtó megül kíváncsian leste az evőt. - Szeretnéd fogaimat jó bátya, ugye? - kérdi ez tőle. - Mit érnék vele - felel fájdalmasan a vén szolga -, kegyelemkenyérhez nem sok fog kell!

A MÉH ÉS A VIASZGYERTYA

A jámbor méhecske, eltévedtében az istenek oltárán egy viaszgyertyát szemlélt meg, s örvendve repült reá. - Óh, mint remeg lelkem! - így donga a kegyes -, hogy csekély munkámat az égiek kedvelik. - Munkádat-e? - felel gőggel a viaszgyertya -, s miről mered ezt állítani? Mióta készít a méh fehér viaszt? - Hitvány! nem vagy érdemes e szent helyre - szól elkeseredve a kis művészbogár. - Aki szerencséd felfuvalkodásában el tudád felejteni, hogy egykor csak sárga sonkoly voltál!

A HÁZI EBECSKE

A házi ebecske egy éjjel unatlan csevegett a tornácban. - Mi baj van? - így szól a kimenő gazda hozzá. - Biz én magam sem tudom, gazdácskám - felel a kis mopsz. - Hanem hallom, hogy a nagy komondorok a helységben ugatnak. Ők tán csak nem tennék ezt ok nélkül.

Helyes! éljen! igazán beszél X úr! nem engedjük! szokott hangok a gyűlésekben, s ím az oka

 


align= class=
LAST_UPDATED2