PETŐFI SÁNDOR

KONT ÉS TÁRSAI

.

Édes hazám, Magyarország,

Mi a bajod? bús az orcád,

Az orcád bús, a könnyed hull,

Alig vagy a fájdalomtul.

.

"Mi volna más bajom nékem,

Mint hogy a királyi széken

Ember helyett vadállat űl,

Uralkodik kegyetlenűl.

.

Zsigmond király, te vadállat,

Ne nyomjad úgy a vállamat,

Alig bírja már a lábam,

El kell dőlnöm itt hosszában.

.

Azért tettelek királynak,

Világ első királyának,

Hogy így csúffá tégy engemet,

Kiszakítsd az életemet?

.

Én istenem, hova nézzek?

Mindenütt csak bús enyészet,

Minden tagom zsibban és fáj,

Átkozott légy, Zsigmond király!

.

Lelkem-testem nagyon beteg,

Gyermekeim, segítsetek,

Hol vagytok ti, jó vitézek,

Merre jártok, merre késtek?"

.

Szegény haza, fiaidat

Hasztalanúl hívogatod:

Az egyik rész gaz áruló,

A másik rész földönfutó.

.

Bakonyerdő sötétsége

Zsiványoknak volt a fészke,

De most benne űzött vadak

Laknak, igaz hazafiak.

.

Közöttök van - hogyne volna?

Kont István is a vadonba',

Feje fölött sötét ágak,

Szíve fölött sötét bánat.

.

Gondolkodik jó sokáig,

Összehíja cimboráit,

Csendesen előrelépett,

És így kezdte a beszédet:

.

"Be összeolvadt a számunk!

Szegény jó Magyarországunk,

Csupán harminc ember maradt

Védeni szabadságodat.

.

Nincs mit tennünk, kicsiny a szám,

Isten veled, kedves hazám!...

Barátim, csak egy van hátra,

Készüljünk el a halálra.

.

Föl Budára a királyhoz,

Tegyük kardunkat lábához,

Hadd vegye el életünket,

Csak ne bántsa gyermekinket."

.

Egynek sem volt kifogása,

Mind készen volt a halálra,

Fölnyergeltek, lóra kaptak,

Buda felé lovagoltak.

.

Mentek együtt egy csoportban,

Mentek némán, mentek lassan,

Némán, lassan és sötéten,

Mint a felhő megy az égen.

.

Budavárba följutának,

Király előtt megállának,

A legbölcsebb közöttök Kont,

Királynak ily beszédet mond:

.

"Itt vagyunk, király, előtted,

Kiirthatd a pártütőket,

Vedd el a mi életünket,

Csak kíméld meg gyermekinket."

.

S leoldozták kardjaikat,

Kezök reszket, keblök dagad;

Kardjoktól kell elszakadni!

Mintha lelkök szakadna ki.

.

De csak mégis leoldozták,

Király előtt le is rakták,

Odarakták őket sorba,

Szegényeket, od' a porba.

.

A hazának képe volt ez,

Ottan hevert, mint a holttest,

A haza is, megalázva,

Rajta a gaz király lába.

.

Zsigmond király nagy kevélyen

Végignéz a vitézségen,

Szemeit félig behúnyja,

És így kezdi cudar gúnnyal:

.

"Nos hát, nagy jó uraimék,

Elég már a tréfa, elég?

Meglapulunk valahára

Megkorbácsolt eb módjára.

.

Hát ezek a vad vitézek,

Akik a királyi széket

S koronámat fenyegeték?

Kiktől szinte megijedék.

.

Hisz ezek jámbor koldúsok!...

Szegény golyhók, mit busúltok?

Jól van; amért koldulátok,

Az életet megkapjátok."

.

A harminc vitéz föllobban

Irtóztató bősz haragban.

Láng a szivök, láng a szemök,

Fölfordúlt a világ velök.

.

Kont a bajúszán egyet ránt,

Megereszti vastag hangját,

S a beszéd végét se' várva

Reádördül a királyra:

.

"Állj meg, aki istened van!

Többet nem szólsz bosszulatlan...

Koldús vagy ám te! vagy volnál,

Ha más, ha zsivány nem volnál.

.

Gyermekink s nem magunk végett

Jöttünk ide kérni téged...

Gyermek ide, gyermek oda!

Most a kocka el van dobva.

.

Zsivány voltál, vagy és maradsz,

És minden ivadékod az,

Vér rajtad a piros bársony,

Süssenek meg tüzes nyárson!

.

Gyilkoltass meg mindnyájunkat.

Ez tehozzád illő munka...

De mit álltam szóba véled?

Haramjával nem beszélek."

.

Némán néz a király rája,

Habot túr dühében szája.

Int kezével, s a vitézek

Hóhérkézre kerülének.

.

És a hóhér sujtana már...

"Megállj, mester," szól a király,

"Halljátok, aki letérdel,

S kegyelmet kér, életet nyer."

.

Nincs a harminc között egy se',

Aki térdét meggörbítse,

Egy se' mozdul, egy se' térdel,

Állnak néma megvetéssel.

.

"Sujts!" ordít a veszett király,

"Sujts, bakó, sujts, míg egy fej áll!"

Sujt az, s hullanak a fejek,

Mint ősszel a falevelek.

.

Huszonkilenc fej hever már

Garmadában a vérpadnál,

Huszonkilenc ember vére

Száradt a piac kövére.

.

Most Kont István következik,

A végső, a harmincadik!

Ő volt akkor a hazába'

A szabadság végsugára.

.

Hogy föllépett a vérpadra,

Megreszketett az alatta:

Ott állt bokáig a vérben,

Társai elfolyt vérében.

.

Összegörnyed Zsigmond király,

Az elítélt egyenest áll,

Olyan az ő tekintete,

Mint az isten itélete.

.

Szólna Zsigmond: "végezd, mester!"

De szólani nem tud, nem mer;

Körmét a mellébe vágta,

Fogaival ajkát rágta.

.

Iszonyú csend... Kont lehajlott,

A kiomlott vérbe markolt,

S a piros vért odavágja

Zsigmond fejér orcájára.

.

Ordítozás, dob pergése!

De hallik Kont mennydörgése:

"Zsigmond király, gyilkos király,

Vérünk, átkunk fejedre száll!"

.

A hóhérbárd villan, suhan,

Kont feje is a porba' van,

Ugy esett le a válláról,

Mint a nap az ég boltjáról.

.

Gaz király volt Zsigmond király,

De nem gazabb társainál;

Csak neveik különbözők,

Mind egyformák lélekben ők.

.

Meddig tart még, beteg világ,

Meddig tart még a nyavalyád?

Király-fene rágja tested,

Agyonrág, ha ki nem metszed!

.

Debrecen, 1848. december

*

SZABÓ DEZSŐ ERKÖLCSISÉGE 13.

"Minden erény, ami fajodnak használ!"

http://www.youtube.com/watch?v=2R3zQwWwHKI&feature=relmfu

+

Ifj.Tompó László: Szabó Dezső életműve

http://www.youtube.com/watch?v=EXZns-gfL7w&feature=related

*

Szabó Dezső - Feltámadás Makucskán

Magyar Rádió

Szabó Dezső regényét rádióra alkalmazta: Kurucz Gyula.

Rendező: Barlay Gusztáv.

Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 5.) magyar író, kritikus, publicista. A két háború közötti magyar irodalom egyik leghatásosabb alakja.

1932-ben írta a Feltámadás Makucskán.

A harmincas évek terméséből a Feltámadás Makucsán és a címadó elbeszélés emelkedik ki.Tulajdonképpen paródia, a rendszernek és a hangadó politikai figuráinak magvas színvonalú karikatúrája.

Hangjáték:

01 - Feltámadás Makucskán [00:54:00]

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Feltamadas-Makucskan-19316/

*

Varga Csaba:

Egy nyelv volt valaha

MELYIK A LEGRÉGIBB NYELV?

Tegyük egymás mellé ezt a két állítást:

A Bibliában az áll, hogy valaha egy nyelv volt: „Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.” (Mózes I. 11. 1-9.)

1991-ben pedig Teller Ede ezt mondta a magyar nyelvről: „...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.” (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)

Lehet-e összefüggés valami módon a két megállapítás között?

Nézzünk további véleményeket is. Ove Berglund svéd orvos és műfordító észrevétele a magyar nyelvről: „Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.” (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.) Lényegében ezt mondta Grimm Jakab meseíró és egyben az első német nyelvtan megalkotója is a 19. században: „A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet”.

Mi e megállapítások közös magja?

Vegyük észre, hogy e mondatok lényegében nyelvünk hosszú idejű létéről szólnak, ugyanis egy nyelv nem válhat olyan kifinomult szerkezetűvé egy-két ezer év alatt, mint amilyen felépítésűnek látja, illetve látta a magyar nyelvet Ove Berglund és Grimm Jakab és még oly sokan mások. Teller Ede pedig bizonyára azt vette észre, hogy nyelvünk mennyire pontosan tudja visszaadni a gondolatot. Ezt Bolyai János önmaga is felfedezte és leírta jegyzeteiben. Nyelvünk különleges kifinomultságát állapította meg a nemrég elhúnyt, 20 nyelvet beszélő fordító és szinkrontolmács, Kemény Ferenc is, mégpedig ő aztán igazán gyakorlatban szerzett tapasztalatai alapján: „A magyar nyelv úgy illik a gondolatra, mint bőr a testre, míg minden más nyelv csak úgy, mint jól-rosszul szabott ruha” (Magyar nyelvünk tökélyéről, Fríg Kiadó, 2010.) Ezzel cseng egybe Vizy E. Szilveszter agykutatónak, az MTA egykori vezetőjének észrevétele a magyar nyelvről, melyet egy tv-műsorban fogalmazott meg: „A magyar nyelv olyan, mintha az agy gyorsírása lenne.”

Vagyis mintha a gondolkodással együtt született volna meg ez a nyelv. A kezdeteket kutatván, bizony ezen is el kell gondolkodnunk

Kemény Ferenc és Vizy E. Szilveszter egyező megállapításával pontosan vág Magyar Adorján észrevétele is: „A magyaron kívül bármely nyelven beszélni, írni, nyomtatni nagy idő-, munka- és anyagveszteséggel jár”. E sorok írója meg kell jegyezze, hogy saját gyakorlatában is ezt tapasztalja. Német nyelvre fordított könyve (JEL JEL JEL, német címe: ZEICHEN BUCHSTABEN ZAHLEN), vagy akár németre fordított nyelvészeti tanulmányai közel 1/4-1/3-nyival hosszabbak lettek. S még így is sok minden nem igazán pontos, vagyis a magyar nyelv, mint a gondolatra illő feszes bőr, németre áttéve ilyen mértékben vált lötyögőssé. Közvetlen bizonyságul álljon itt ez a négy szóból álló mondás: „Nyelvem határai létem határai”. Ez a négy szavas mondat a németben hárommal több, azaz hét szóból álló lesz: „Die Grenzen meiner Sprache bestimmen meinen Lebensraum”. A franciában pedig a négy szóból héttel több, azaz tizenegy szó lesz: „Les frontières de ma langue sont les frontières de mon existence.” Tehát a tizenegy szóból hét(!) a fölösleg. Ez bizony már végképp nem az agy „gyorsírása”. (Kérem, a tényeket tessék figyelni, csakis azokat.) Vagyis a magyar nyelv kifinomultságára vonatkozó fenti megállapítások gyakorlati példákkal kifogástalanul igazolhatók.

Innen már visszatérhetünk a fő gondolatmenetre.

Itt áll előttünk egy nyelv (ezt beszéljük), melyről kifinomultsága okán megállapíthatjuk, hogy nagyon-nagyon régi kell legyen, s emellett kezünkben van Teller Ede megállapítása, hogy egy nyelv van, s a Bibliáé, hogy egy nyelv volt. Ehhez azonnal hozzá is kell tennünk, hogy a Biblia eme megállapításáról a legkisebb vita sincs. A szakirodalomban ezt az egykori közös ősi nyelvet „nosztratikus”, illetve még régebbre utalóan „proto-nosztratikus” nyelvnek nevezik. Mert ez a nyelv minden nyelvek anyja. Igaz legalább kétezer nyelvről nem sokat tudunk, tehát ez a megállapítás csak az általunk ma leginkább kutatott, lényegében a „legismertebb” nyelvekre vonatkozhat – de azokra kétségtelenül –, s ennyi nekünk itt elegendő is.

Mindent összegezve tehát azt látjuk, hogy egy nyelv keresi őskori megfelelőjét, melynek mindenképpen léteznie kellett, és van egy ősnyelv, mely viszont keresi mai, legtisztábban fennmaradt utódját. Itt a kérdés most az, hogy ez két, egymástól független ősi nyelv, vagy egy és ugyanaz az ősnyelv-e? A választ most már könnyű megadni

Mivel nem tudunk máig is ható két ősi nyelvről, sőt már a kiterjedt nyelvészeti kutatások alapján megfogalmazott „proto-nosztratikus” kifejezés önmagában is kizárja két, párhuzamosan máig élő ősnyelv létét, mert lényege éppen az, hogy egyetlen ősi nyelvről van szó, melyből mai nyelveink származnak, ezért minden amellett szól, hogy a Biblia és Teller Ede valóban ugyanarról a nyelvről beszélt, még akkor is, ha Teller megfigyelése esetleg csak a magyar egyedülálló, mai nyelvi minőségre vonatkozik. (Szerintem ennél többet következtetett ki.)

AZ ŐSNYELV ÉS A MAGYAR NYELV

Ám nyelvünk nem csak az ősnyelv leszármazottja – ez természetes, ha mindegyik az –, hanem ezen túl is az ősnyelv legtisztábban fennmaradt túlélője. Erről a 19. század első negyede óta van tudomásunk. A nagy felfedezők egyike, Berzsenyi Dániel (1776-1836) erről így szól: Régóta gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni.” Oly természetesé vált ez az ismeret akkoriban minden kutató számára, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1862-ben kiadott „A magyar nyelv szótárá”-nak szerzői, Czuczor Gergely és Fogarasi János önmaguk is vagy 50 nyelvvel hozzák kapcsolatba a magyar nyelvet.

Korabeli nyelvészeink tehát tisztában voltak nyelvünk ősnyelv voltával, vagyis rendkívüli maradandóságával (e két állítás ugyanis egy). Erről árulkodik az említett szótárnak a magyar szavak szófejtésére vonatkozó megállapítása: „Hogy alig van nyelv, melyben az elemzés egyszerűbb volna mint a magyarban, bajosan fogja valaki tagadhatni, kivált ha tudja, hogy régibb nyelvemlékeinkben, kezdve a XII-ik vagy akárcsak a XV. századtól a ma élő nyelvig, gyökök tekintetében alig van lényeges eltérés.” Ez pedig természetes módon jelenti azt, hogy a magyar nyelv roppant lassan változó nyelv. Ezt közismert nyelvemlékeink egybevetésével bizonyítottam „A magyar nyelv lassú változásáról” című tanulmányomban. (Demokrata, 2010. december 22.)

Mindezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy lassú változása okán az ősnyelv többi túlélői közül a magyar őrizte meg legeredetibb állapotában az ősnyelvet. Mivel még tisztán megvan benne az ősi szóalkotói elv, a nyelv és így a gondolkodás, világlátás eredeti, szerves szerkezete, ezért méltán mondhatjuk, hogy a magyar nyelv maga a „nosztratikus” nyelv – ma. Szó sincs arról, hogy ne változott volna, csak – mint hangsúlyoztam –, igen lassan, mégpedig a „nosztratikus” nyelv többi túlélőhöz viszonyítva mindmáig tartóan lényegesen lassabban. Vagyis a többi leszármazott között leginkább a magyar maradt az, ami volt. Ebben rejlik minden titka, egyedülállósága.

MIKÉNT TÖRTÉNHETETT A NYELVEK SZÜLETÉSE?

Hadd idézzek színesítésként Barabási László, Csíksomlyón élő székely történész „Hol vagytok székelyek?” című könyvéből egy, első pillanatban humorosnak tűnő kis párbeszédet:

Az ősnyelvek magyarul érthetőek. Az írás a rovásírásból alakult ki. Ez számomra nehezen elfogadható ténysorozat.

Mikor már nagyon emészthetetlennek tűnik, elballagok a dolgozószobámtól 100 méternyire kezdődő rönktérre, s felülök egy gömbfa rakásra. Elmélkedek.

Közben meg szokott jelenni Áron, a mindenes segéd, és aggódóan érdeklődik:

– Mi baj főnök?

Elmondom.

Sajnálkozva néz rám:

– A sok könyv is megárthat, főnök. Én ezeket már mind tudtam kölyök koromban. A dánfalvi pap már akkor elmondta nekünk, hogy a világon csak egy nép volt, mert mindenki egy nyelvet beszélt. S ez magyar volt. Az Úristen is így beszélt velünk. Másképp meg se értettük volna.

– S mi hol éltünk akkor, Áron?

– Itt. És mikor erős nagy volt a szaporulat, elmentek megélhetést keresni. De csak a fiatalabbja. Mint most is. Akkoriban nem kellett gazdát keresni, akinél dógozhas. Azt nézték, hol süt a Nap, nem járja a szél, s jó a víz. Ott házat építettek. Ilyen helyen megél az ember, ha egyedül van is. Hát még sokad magával.

Úgy néztem Áront, mint a lőtt medvét.

Neki nincsenek kétségei. Sőt...

Áron lényegében pontosan elmondja a mai nyelvek keletkezését.

Az ősnyelvnek, hogy ennyire kifinomulttá válhasson, mint bemutattuk, egy nem túl nagy, a természet által jól körülhatárolt helyen kellett sok-sok évezreden keresztül békésen érlelődnie. E nyelvnek aztán szét kellett terjednie a legtávolabbi helyekre is, hogy aztán az egymástól területileg oly távoli nyelvek közös őse lehessen, az angolé, tamilé, ógörögé, japáné, latiné, oroszé, németé stb.

A nagy távolságokra való szétszakadás miatt lehetetlenné vált a kiegyenlítődés, emiatt lassan eltérések jöttek létre az egyes területeken élők beszéde között. De a szétterjedt ősnyelv még így is hosszú időn keresztül nyelvjárás hálózatként kellett lefedje Eurázsia nagy részét. Ezért mondhatta azt László Gyula, hogy a magyar „közlekedő” nyelv volt a Föld ezen óriási térségben. A távolságok miatt szükségszerűen egymástól függetlenül zajlottak a változások, sőt, a „romló” nyelvágak erősen keveredtek is, emiatt lassacskán egyre nehezedett a kölcsönös megértés, míg elérkezett az az idő, amit a Biblia úgy fogalmaz meg e hosszú folyamatot tömörítve, hogy Isten összezavarta az egykori közös nyelvet.

HOL LEHET AZ ŐSNYELV ŐSHAZÁJA?

Az eddigiekből világos, hogy az ősnyelv egy adott helyen formálódott ki szinte elképzelhetetlenül hosszú és békességes időszak alatt. Minden jel arra mutat, hogy ez a hely a Kárpát-medence. Kiérlelődhetett volna más helyen is, akkor most azt írnám, de valamely más helyre egyetlen bizonyíték sincs. Viszont hogy a Kárpát-medencéből áramlott ki többször is az idő folyamán a szélrózsa minden irányába, arra nagyon sok bizonyítékunk van.

Szerencsére ez már tankönyvben is mejelenik. A dr. Bakay Kornél által szerkesztett és részben írt 5. osztályos történelem könyv 129. oldalán ez áll: „Az újabb kutatások alapján lehetséges, hogy a Kárpát-medencében is évtízezredek óta laktak magyar nyelvű népcsoportok /.../”, továbbá a 29. oldalon: „Legújabban a tudósok génvizsgálatok révén (DNS vagy DNA) kimutatták, hogy 35-40 ezer évvel ezelőtt magyar fajta-jellegű emberek is laktak mai hazánk földjén”.

Grover S. Krantz amerikai antropológus „Az európai nyelvek földrajzi kialakulása” című művében így ír a magyar nyelvről: „Úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét”. /.../ „...az összes helyben maradó európai nyelv közül gyakorlatilag a magyar a legrégibb”. Michelangelo Naddeo, Európa ősmúltjának olasz kutatója írja: „/.../ a magyarok Európa őskövületei, a kontinens legősibb népe”. Szabó István Mihály akadémikus a magyarok Kárpát-medencei jelenlétének kezdetét 40 ezer évvel ezelőttre teszi.

Hogy nem jöttünk sehonnan, így, teljes létszámban, csak azoknak okozhat meglepetést, akik nem tudják, hogy a hunok, avarok, magyarok (értsd: jobbára kipcsak törökök; meg kell békülni ezzel is lassan) csak a fejünk felett egymást váltó, uralkodó rétegek voltak, mint ahogy később a törökök, habsburgok, oroszok, s mintha ma is őrködnének felettünk valakik. Az avarokról például tudjuk, hogy húszezren jöttek ide uralkodó rétegként (állig felfegyverkezve), s annak is van nyoma, hogy a nép, azaz mi, nem nagyon örültünk nekik. Tehát nem a szorgos földműves nép cserélődött állandóan, hogy lehetett volna az?, csak a katonai uralkodó rétegek váltották egymást.

Nem lehet tehát meglepő, hogy a mai nyelvek döntő többségét megteremtő ősnyelv éppen szülőhazájában maradt meg mindmáig leginkább az, ami volt.

Kérem, tessék észrevenni, hogy Európa ellenünk való sok évszázados, lankadatlan, s manapság újra felizzó harcának célja a Kárpát-medencére való történelmi jogfolytonosságunk ismeretének felszámolása. S most hogy váratlanul számtalan tudomány épp benünket erősít, néhány álomot féltve miért tartanánk fejünket továbbra is a hóhérok bárdja alá?

Tetszik tudni milyen érzés az ősidők óta tartó itthon lét tudatában élni itt? Sokan már tudjuk.

*

Csontváry Kosztka Tivadar

(Kisszeben, 1853. július 5.– Budapest, Krisztinaváros, 1919. június 20.) magyar festő.

Mintegy száz nagyobb művet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem.

Csontváry festői pályája különös módon kezdődött. Huszonhét éves koráig patikussegédként dolgozott, mindenki kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni (Vörös Kereszthez gyógyszertár, Gács), s szórakozottan lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig „az idős, jólelkű” patikavezető így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”. Ekkor Csontváry – 1913-ban írt önéletrajza szerint – a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút-festője, nagyobb Raffaelnél!”. Ezt a hangot pedig komolyan vette (noha a napút kifejezést maga sem értette, és hogy miért pont Raffaellonál kell nagyobbnak lennie). Külföldi utazásokra indult: járt a Vatikán képtáraiban, és többek közt Raffaello képeit tanulmányozta, de saját bevallása szerint nemigen bűvölte el a klasszikusok „idegen szellemet és nem a valóságot tükröző”, a „természettől elütő” festészete. Itt érlelődött meg végleg hivatástudata, és későbbi nagyobb utazásainak és munkái egy részének tervei. Hazaérve saját gyógyszertárat nyitott, és évekig dolgozott patikusként, hogy legyen pénze a nagy „Motívumot” kutató utazásokra.

Csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni: 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt.

Magyarországon csekély elismerésben, inkább értetlenségben vagy gúnyban volt része – noha európai kritikusok az általa kiállított képek értékes voltát már életében fel- és elismerték – az értetlenséghez valószínűleg különc, excentrikus egyénisége és életvitele is hozzájárult. (Például írásai szerint köznevetség tárgya volt amiatt, hogy étrendjét késői éveiben elsősorban gyümölcsök és zöldségek képezték, és tartózkodott a szesztől és egyéb mesterséges szerektől – holott manapság az „egészséges életvitel és étkezés” igencsak központi és nagymértékben reklámozott fogalmak). Ezen kívül meggyőződéses pacifista volt.

Képei az utókor számára minden bizonnyal elvesztek volna, mert örökösei a rendkívül jó minőségű vásznakat anyagárban fuvarosoknak szándékoztak eladni. A képek megmentője Gerlóczy Gedeon, egy fiatal építész, aki az utolsó pillanatban felvásárolta azokat. Az 1930-as gyűjteményes kiállításán fedezték fel igazán jelentőségét.

1964-ben jelent meg Németh Lajos első, tudományos igényű összefoglaló műve Csontváry Kosztka Tivadar címmel; 1966-ban Pertorini Rezső: Csontváry patográfiája; majd 1970-ben Németh Lajos átdolgozott, bővített második kiadásban megjelenő Csontváry nagymonográfiája; 1976-ban pedig a Csontváry-emlékkönyv, gazdag válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry irodalomból. Csontváryról, belső világáról hitelesen hű és igaz képet elsősorban írásai nyújtanak, így a még életében nyomtatásban megjelentetett füzeteit is tartalmazza a kötet

+

ÖNÉLETRAJZ

http://mek.niif.hu/05800/05889/index.phtml

+

Horváth Róbert

Az isteni megnyilvánulás és a szuverenitás festője:

Csontváry

BEVEZETŐ

A jelen tanulmány célja, hogy néhány új szemponttal és módszertani elvvel gazdagítsa a CSONTVÁRYról szóló irodalmat, oly módon, hogy ne váljék "szakmai" írássá. Természetesen nem hisszük, hogy a CSONTVÁRYval - és általában a művészetekkel - kapcsolatos legjelentősebb élmények átadhatóak volnának. Ki tudná leírni vagy akár szavakba önteni a színek szépségét, a perspektívák tapasztalatát? Úgy véljük, a megfelelő irányulás és hozzáállás azonban minden esetben körvonalazható.

Az utóbbi évtizedekben különféle spekulációk láttak napvilágot e zseniális és páratlan magyar művész festményei kapcsán. Voltak, akik szerint 16 évig tartó, 40-41 éves korában megkezdett, körülbelül 120-125 alkotásból álló festői pályájának egyes képeit egy bizonyos "csillagmítoszi hagyomány" szellemében alkotta volna. Sőt, ugyanezen feltételezés népszerűsítői odáig merészkedtek, hogy a festőt "sámánként" próbálták beállítani. De voltak, akik elrejtett betűket vagy rejtett állatalakokat akartak észrevétetni festményein, mintha azok művészetének lényegi és meghatározó vonásait jelentenék. Az efféle nézetek legalább 1966-ig, PERTORINI REZSŐ könyvének megjelenéséig mennek vissza, aki finomabb formában, de hasonlóképpen erőltetett feltevéssel állt elő: "Az írások [CSONTVÁRYéi] egy misztikus-mágikus világnézetre, egy új vallás kialakítására engednek következtetni. Ez a vallás tulajdonképpen nem is új; benne keleti vallásoknak, főleg az iszlám misztika, a zoroasztrizmus és a Mithras- kultusz nyomai fedezhetőek fel. CSONTVÁRY keleti utazásai során ezekkel a vallásokkal, ill. maradványaikkal összeköttetésbe kerülhetett."

http://mek.oszk.hu/00100/00138/#

*

Lehet bármikor pályát módosítani, hivatást találni….!?

I DREAMED A DREAM

THE SUSAN BOYLE STORY

http://www.youtube.com/watch?v=aq4qOvkyXE8&feature=related

+

Nők a pult mögött

KELLY CLARKSON:

STRONGER, SUSAN BOYLE: SOME TO WATCH OVER ME

Új lemezzel állt a nyilvánosság elé Kelly Clarkson és Susan Boyle is. Mindketten televíziós tehetségkutatókon tűntek fel, produkciós irodáik olyan marketing- és PR-háttérrel építették fel a karrierjüket, mely 2002-ig, az American Idol elindulásáig elképzelhetetlen volt a szórakoztatóiparban. KRITIKA

Az American Idol a show-business önálló kategóriája, azt is mondhatjuk, hogy bizonyos szempontból a sokmilliós eladásaikkal a tévés tehetségkutatókon feltűnt sztárok mentették meg a globális zeneipart.

A valóságshow-t és a klasszikus táncdalfesztiválokat közös nevezőre hozó produkciók körüli hisztéria felidézte a pop aranykorát – legalábbis, ami az eladásokat illeti. Ugyanakkor nehéz a remek hanggal megáldott, ám identitás nélküli sztárokról úgy beszélni, mint a hagyományos popzenei karakterekről. A média virtuális terében történik minden, a bulvársajtóban és az internetes mezőben zajlik a parasztvakítás, amit az ilyen volt ilyen lett – fogyi –showkkal és a Big Brotherrel kombinálnak.

És most itt van a két remek hangú hölgy produkciója, a husi-musi Kelly Clarkson Stronger című lemeze, és a színházi ügyelőnek kinéző Susan Boyle Someone To Watche Over Me című táncdalgyűjteménye.

(…)

Susan Boyle remekül definiálta 2010-es karácsonyi lemezét, amikor The Gift címre keresztelte, hiszen az album nem volt más, mint karácsonyi ajándék egy nem olyan közeli rokonnak. A művésznő ezúttal is ajándékot ad a kötésminta-fantáziákban gondolkodó nagymamáknak, de most már a Depeche Mode-ig merészkedett: feldolgozta az Enjoy The Silence-t, ami nem is olyan rossz, akár a Petőfi Rádió is játszhatná, ugyanakkor ez nem több, mint egy geg, ahogy az összes többi szám is az.

Susan Boyle most afféle "háztartási Nouvelle Vague-lemezt" készített, itt van a Tears For Fearstől a Mad World és Joni Mitchell Both Sides Now című klasszikusa. Ezúttal nem vette a figurát musicalesre, a puritán hangszerelés hagyja, hogy Boyle érzelmes hangja uralja az átiratokat.

A SomeTo Watch Over Me is egy ajándék, azoknak, akik meg merik mutatni számos csalódás után is valódi érzelmeiket.

Szerző:

Poós Zoltán

+

Susan Boyle

az életéről szóló musical premierjén énekelt

Másfél év kihagyás után ismét színpadra lépett Susan Boyle brit énekesnő az életét bemutató musical premierjén Newcastle-ben.

http://zalaihirlap.hu/sztarvilag/20120329_susan_boyle#s=rss

+

Madonna nem engedte,

hogy Susan Boyle használja a dalát

A korábbi Britain's Got Talent győztese szerette volna Madonna You'll See című slágerét is elénekelni a soron következő előadásán, mely az ő felemelkedéséről és híressé válásáról szól, de Madonna nem volt ilyen együttműködő - írja a Femalefirst. "Minden egyes dalra, ami a műsorban szerepel, megkértük az engedélyt. Cameron Mackintoshtól megkaptam az engedélyt, hogy felhasználhassam a Nyomorultakból a Dreamed A Dreamet, de Madonnától nem kaptam engedélyt a You'll See felhasználására" - mesélte az aggszűz.

Ettől függetlenül Susan Boyle szerint az előadás úgy is erőteljes lesz, hogy ez a dal nem szerepelhet benne, különösen az a része, amikor az orvosok elmondják szüleinek, Patricknak és Bridgetnek, hogy az újszülött Boyle nem jut elegendő oxigénhez. Az asszony a glasgowi próbák közben így nyilatkozott a The Sun napilapnak: "Hogy miért sírok? Mert ez tényleg így történt. Az orvosok azt mondták a szüleimnek: "Ne tápláljanak hiú reményeket." Ők előre leírtak engem. Az összes orvos csak arról beszélt anyámnak, hogy mik azok, amiket nem tudok majd megcsinálni, arról nem, hogy mik azok, amiket igen. De az apukám azt mondta: 'Ennek a gyereknek egy dologra van csak szüksége: szeretetre. És nekünk abból bőven van.' Mindig sírok, ha ez eszembe jut, mert ő sohasem láthatott engem a színpadon."

http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2012/03/06/madonna_nem_engedte_hogy_susan_boyle_hasznalja_a_dalat/

+

SUSAN BOYLE RAJONGÓI OLDAL

http://susanboyle.fan-site.hu/

*

Tamási Áron

Ábel Amerikában

MVGYOSZ hangoskönyvek

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Abel-Amerikaban-12515/

+

Életrajza és digitalizált művei

http://pim.hu/object.8920BC61-31A3-4790-B87B-DB333B278CFD.ivy

*

Tamási Áron

NÉPSZAKÉRTŐK

A falu leégett. A nagy látvány óta néhány nap már el is múlt. Csak kevesen jártak a romok között a fekete földön. Azoknak is a fele kutya volt.

Azonban jártak urak is itt: biztosítási ügynökök, fakereskedők, magánbankárok és vállalkozók. De volt három másik is, aki nagyon kitetszett közülük. Ezek még inkább urak voltak: autóval érkeztek, szép fekete ruhát viseltek. S már a szomszéd faluban kibeszélték, hogy ők kik: az egyik politikus volt, a másik tudós, a harmadik író. Nem közönséges egyik sem.

Lassan, finoman mentek a nagy romlásban.

- Az az érzésem, hogy maga a Gondviselés mérte ránk ezt az elemi csapást - mondta a politikus, aki katolikus volt a leégett faluval együtt.

- A Sors keze mindenesetre kiérezhető - jegyezte meg az író.

A tudós nem szólt, mert ő fajbiológus volt és lélekbúvár: neki médium kellett volna. Azonban kihasználta addig is az időt, a leégett házhelyeket és az üszkös gerendákat olvasta, mert mellékesen adatgyűjtéssel is foglalkozott.

- Nézzétek! - állott meg az író, és széttárta a karjait: - Micsoda grandiózus látvány ez az elhamvadt község. Olyan, mint egy hatalmas, fekete színpad!

Egy szénporos, kiéhezett kutya ugatni kezdte őket.

- Hess, ne! - ijedt meg az író.

- Ugyan, mit félsz ettől a rondától? - lépett előre a politikus.

- Könnyű neked - mondta az író -, te hozzá vagy szokva az ebekhez.

A tudós megkerülte messziről a kutyát, aztán visszajött, és így szólt:

- Egyszerű kuvaszfajta.

Varjak szálltak egy felmeredt fekete falra. A kutya rohanni kezdett arra. Közben egy macska is leugrott valami megmaradt kemencéről, és mozgatta a koromszagban a bajszát.

- Szenzációs hangulat! - mondta az író. - Vissza fogom adni.

A tudós nógatni kezdte őket, hogy induljanak tovább.

- Mit akarsz? Valami bogarad van megint? - szólott a politikus.

- Hogy mit akarok? Hát én nem a háziállatokért és a varjakért jöttem ide. Beszélni akarok valakivel, akinek leégett a háza. Mert engemet elsősorban a lelki jelenségek érdekelnek.

- Igaza van - mondta az író. - Ez nagyon érdekes lesz. Menjünk, keressünk valakit.

- És mit akartok beszélni, kérlek? - óvatoskodott a politikus. - Vigyázzatok, mert megvernek ezek a székelyek.

A tudós felkapta erre a vállát.

- Miért vernének meg? - mondta.

- Azért, mert csúfolódásnak veszik, ha lélekanalízist folytattok. Ismerem én ezt a fajtát éppen eléggé.

- Nem jobban, mint én! - mondták egyszerre a tudós és az író.

- Jól van, én nem bánom - engedett a politikus, és megindultak tovább a dísztelen helyen. Végre meg is láttak egy székelyt, amint lehajtott fejjel gubbasztott egy üszkös gerendán.

- Tapintatosak legyetek! - intette a politikus.

A tudós megállt, komolyan elgondolkozott, azután így szólt:

- Talán ne menjünk minden terv nélkül oda. Jónak látnám, ha mindegyikünk már előre megfogalmazná pontosan, hogy mit akar kérdezni. Aztán az is jó lesz - fordult a politikushoz -, ha te beszélsz először az egyénnel, tekintettel arra, hogy meglehetős diplomáciai érzéked van.

- Én pedig maradok csattanónak a végire - mondta az író.

Meg is egyeztek mindezekre nézve. Aztán egymás után álltak, és megindultak a gubbasztó székely felé.

- Jó napot kívánok, bácsikám! - köszönt a politikus. - Mit tetszik csinálni?

A székely oldalt törte lassan a fejét, aztán a szenes geren class=/o:pdára mutatott, amelyből kiálltak sűrűn a szegek, és így szólt:

- Éppen az urakat vártam. Tessék helyet foglalni.

- Nagyon köszönjük - mondta a politikus -, de mi nem időzhetünk sokáig. Azért jöttünk, hogy segítsünk a nép baján. Én például képviselő vagyok, s ha van valami sürgős kívánsága, talán közbenjárhatok....

A székely nem szólt, csak a földet nézte.

- Hát nincs semmi kívánsága? - kérdezte a képviselő.

- Nekem van, hogyne volna.

- Miféle?

- Az, hogy örököljek házhelyet magától.

A képviselőnek elég volt ennyi is. Intett a tudósnak, hogy vegye át a helyét.

- Ez az ön háza volt, ugyebár? - kérdezte a tudós.

- Melyik?

- Ez, amelyik leégett.

- Az most is az enyim, amelyik leégett.

- Nagyon érdekes - bólintott a tudós. - Ilyenformán most az az érzése, ugyébár, hogy otthon ül?

- Eléggé otthon ülök - mondta a székely. - Csak éppen azon akadok fel, hogy az urak, amikor béjöttek, mért nem tették bé maguk után az ajtót.

- Az az érzésem, hogy betettük - fűzte tovább a tudós.

- No, ügyeljen! - intett a székely - mert az Isten el találja hirtelen venni az érzésit, s akkor nem tud kimenni.

A tudós nem akarta hagyni magát:

- Majd kisegítene akkor is maga, amilyen értelmes ember.

- Olyant már aztán ne kívánjon az úr!

- Miért?

- Azért - mondta a székely -, mert én akkor kettőbe kéne válasszam az urat, mivel a bétett ajtón csak a lelkit tudnám kisegíteni.

Az író a vállába húzta a fejét, úgy élvezte sunyin a csevegést. A tudós azonban a másik lábára állott, s mintha elölről kezdené az egészet, így szólt:

- Nagyon sajnálja-é, hogy leégett a háza?

- Hát az úr sajnálná-é, ha csórén hagyná valaki? - kérdezte vissza a székely.

- De gondolja meg - magyarázta a tudós -, hogy egy szebb házat építhet, mint amilyen volt! Ebben az esetben is bánja, hogy leégett?

A székely kicsire húzta a szemét.

- Hát maga bánná-é - mondta -, ha a fejiből kivennék az eszét, s egy tudós emberét tennék helyette oda?

Erre a tudós is félreállt. Az író nagy képet öltött, és a székelynek a vállára tette a kezét.

- Nézze, atyafi - kezdte. - Én író vagyok, nagyon hathatós szavú és közismert. Nálamnál jobban senki sem szereti a föld népét. Örökösen a maguk ügyét-baját írom, amiért népiesnek is neveznek, de én erre büszke vagyok.... Nézze, most éppen egy olyan emberről írok drámát, akinek leégett a háza. Hogy hívják magát?

Ijedten kérdezte a székely:

- Az Isten megfizeti, mit akar az úr?

- Mondom, megírom a maga szomorú esetét.

- No, még a kéne éppen! - méltatlankodott a székely. - Hát nem elég, hogy ekkora kárt vallottam, még meg is akarja írni az úr?

- De értse meg, atyafi, ez szépen lesz megírva! Nem szégyenére, hanem dicsőségére fog válni.... Hogy hívják?

- Már aztán az én nevemet nem teszi kárrá az úr! Eddig is becsületben éltem, mindenki tudja....

Az író népiesen kezdett beszélni, ámbár nem szeretett:

- Menjen el, no! Ne tegye magát, hajja-é! Nézze meg, né: ezt a sok rusnya fekete omladékot is megírom, ezekből a megszenesedett gerendákból pedig rámát csinálok magának, a főhősnek....

- Az Isten ne hallgassa meg.... - mondta a székely, és szerette volna eldugni valahová a fejét. Az író azonban belékapott a dologba, és tovább beszélt:

- Mindent megírok, ami itt van.... Megrázó színekkel fogom ecsetelni a földet, a levegőt, a sok szenvedést, a tűz pusztító erejét és a jelenségeket, amik utána következtek. Megírom a szálldosó varjakat is, a csellengő kutyákat és a koromban bóbiskoló cirmost.

- No, a jó lesz! - enyhült meg a székely. - A kutyát s a macskát, ha megírja, a lesz a legjobb. Azokról aztán akármit írhat az úr. El is vihetne egyet-egyet belőlük, ha valami ládája volna.

A politikus nem tudta megállani, hogy ne röhögjön hátul.

A tudós megbökte az írót, hogy csak folytassa, mert jól megy.

- No, rendben van, atyafi - folytatta is amaz ravaszul. - Nem írok magáról semmit a világon. De akkor feleljen nekem néhány kérdésre.

- Nocsak kérdezzen, bennem hiba nem lesz.

- Hát aztán maga itt volt-é, amikor égett a háza?

- Bár ne lettem volna itt - mondta a székely.

- S mit csinált azon idő alatt, amíg az égés tartott?

- Magyarót törtem - szólt keserűen a székely.

- Hát aztán - ment tovább az író - meg tudná-é mondani, hogy milyen érzései voltak, amíg égett a háza?

- Olyanformák, mint most.

- És most mit érez?

- Én azt - mondta a székely -, hogy az Isten örökké reáküld valami nyavalyát az emberre.

Az író méltatlankodni akart éppen, de akkor rémülten, karmosan és rongyosan egy legényke futott oda.

- Édesapám! - mondta lelkendezve. - Mihály keresztapám megbolondult a házhelyen. Mert mosdik a koromban....

- Hol van, te? - kérdezte a tudós.

- Tova, né: a kéményen túl egy kicsit.

- Gyertek, figyeljük meg! - szólt az író, és megindultak.

A székely utánuk nézett, néhány pillanatig mozgatta keserű, száraz, kiszikkadt száját, de aztán magához vonta hirtelen a fiát, és így szólott neki:

- Pökjél helyettem hamar egyet!

*

Tamási Áron válogatott novellái

TARTALOM

SZERELMES CSILLAG 1922-1929

TÜZET VEGYENEK!

EMÉSZTŐ VIRTUS /JAVAIMBÓL KIFORGATTÁL, VIRTUS!/

ÖRDÖGVÁLTOZÁS CSÍKBAN

MIHÁLYKA, SZIPPANTS!

ZENG A MAGOSSÁG

HA IGAZSÁG, HARMATOZZÉK! /VADRÓZSAFA ÁRNYÉKÁBAN/

SIRATNIVALÓ SZÉKELY

VIJJOGÓ SAS FIA /CIGÁNYVIRÁG/

A LEGÉNYFA KIVIRÁGZIK

HIMNUSZ EGY SZAMÁRRAL

DÍNOMDÁNOM ILLATA

SÓVIDÉKI TÁRSASJÁTÉK

ERDÉLYI CSILLAGOK

SZÉP DOMOKOS ANNA

HAJNALI MADÁR

NÉPSZAKÉRTŐK

KÁNYÁK A TEMPLOMBAN 1930-1935

OKKERSÁRGA ÁBRAHÁM

IPAROS BIMBÓ

HELYTELEN VILÁG

SZEDER ÉS BUTYKA

KIVILÁGÍTOTT FAPIAC

RÉZANGYAL

RENDES FELTÁMADÁS

KIVIRÁGZOTT KECSKESZARVAK

TÜNDÉRI KECSKE

RÜGYEK ÉS REMÉNYSÉG

TEST ÉS LÉLEK

LŐRINC KÉT ALMÁJA

CSONT ÉS VELŐ

ANGYALOK ÉNEKE

SZERENCSÉS GYURKA

IGAZÍTÁS A VILÁGON 1936-1944

ERDÉLYI TÁRSASÁG

FEKETE SÁFRÁN

BAMBUC ÖRDÖG

EGYENES TÓBIÁS

LÉGI SUGALLAT /IDŐJÁRÁS/

KIKELET

ARANYLÁNC

VIRÁGOS VESZEDELEM

HÁZI MACSKA

DÖLYFÖS GAZDA

HEGYI CSATA /ÁBRA PÁSZTOR/

VIRÁGZIK A CSEMETE

IGAZÍTÁS A VILÁGON

PÁSZTOROK IVADÉKA

HÍRNÖK ÁRPÁD

MUNKÁCSI SAPKÁK

ÖREG FIÚ, DECEMBER

TEREMTETT VILÁG

SZORGALMAS TOJÁS

TULIPÁNOS TÉLI SAPKA

HAZAI BABÉR

MAGYARI JÉGVIRÁG

JÁRVÁNYBÍRÓ

VILÁG ÉS HOLDVILÁG

SZABADSÁG MADARA 1945-1957

ÖREG PILLANGÓ

FIGYELŐ ÉG ALATT

SZABADSÁG MADARA

BARÁTOM, A MEDVE

ŐSZI SZELLŐ

BAKTÉRÍTŐ

GOND ÉS BUZGALOM SZIKRA FIA

TARKA NAP

TÉL A VÖLGYBEN

PIROS ALMA

RÓZSAFA NÉNI

MEGVÁLTÁS

SZEGÉNYSÉG SZÁRNYAI

INTELEM

EGY LÉGY

VILÁGLÓ ÉJSZAKA

A HAZUG SÜN

HARMAT ÉS VÉR

HOLLÓDI VADRÓZSÁK

ROKONOM KALAPJA

GYÖKÉR ÉS VADVIRÁG 1958-1966

HOPPOSI LEGÉNYEK

BUJDOSÓ KATONA

CZINCZIRI HÁM

ARANYEGÉR

RAGYA KETTŐ

IGAZAK ÁLMA

LEGENDÁS DISZNÓTOR

JÉGVIRÁG VŐLEGÉNY

FEHÉR ZIMANKÓ

TOKODI ATYAFIAK

BABRA ÉS IBOLYA

ANTALOSI SZIVÁRVÁNY

VIRÁGSZÁL GYÖKERE

HÚSVÉTI NYÚL

KARÁCSONYI PÁSZTOROCSKÁK

UGYEBÁR TALLÉR

LESZÁLL A DÉR

Helyszíni előszó egy regényhez

HÉTSZÍNŰ VIRÁG

FOROG A FÖLD

MÁKODI NAGY VITÉZ

http://mek.niif.hu/01000/01093/html/

*

Megnyílt a Tisza-tavi Ökocentrum

Poroszlón április végén nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt a Tisza-tavi Ökocentrum. A madárt formázó, 4000 nm-es épületben megcsodálható Európa legnagyobb édesvizű akváriumrendszere, a 10 hektáros parkban állatbemutatók és játékok sokasága várja a látogatókat.

A 33-as út mentén fekvő Poroszlón Európa legnagyobb édesvizű akváriumrendszere a Tisza csodálatos élővilágát tárja elénk. Falai közt olyan élményben lehet részünk, mintha a víz mélyén sétálnánk. Az 1 millió liter össztérfogatú akváriumrendszer egy önálló ökoszisztémát rejt, amelybe a víz alatti alagút falán át pillanthatunk be, miközben a fejünk felett átúszó halak látványában gyönyörködünk. Az Ökocentrum abból a hitből jött létre, hogy a jövő egyetlen, hosszú távon járható, fenntartható útja, ha az ember és az őt körülvevő élővilág között harmonikus együttműködés, együttélés alakul ki és működik. Az Ökocentrum ennek a hitnek a szimbóluma. Falai közt olyan élményben lehet részünk, mintha a tó mélyén sétálnánk. Az 1 millió össztérfogatú akváriumrendszer mini ökoszisztémát rejt: 40-féle hazai hal mellett közel 15 kétéltű- és hüllőfajt mutat be. Ez az édesvízi akvárium nem pusztán azért különleges, mert Európában a legnagyobb! Különleges az alagút is, amelynek falán át torzításmentesen élvezhetjük a cikázó halak látványát, és ahogy a viza, ez az egykoron hazánkban élt halóriás ma sem kicsi 1,5-2 méteres példányai úszkálnak.

Az Ökocentrum kiállításai nem pusztán ismeretet közvetítenek, hanem élményt nyújtanak. A hazai kétéltűeket bemutató kiállítás egy éjszakai erdőbe visz minket felfedező útra. Mivel a kétéltűek nappal rejtőzködő életet élnek, ezért a kiállítás egy fordított világítási programmal éri el, hogy láthassuk, amint vadászni indulnak az unkák, ásóbékák, gőték és szalamandrák.

A Tisza-tó hazánk legváltozatosabb tava. Gazdag élővilága, sokszínű medencéi és szigetei, a tavat körbevevő, különböző adottságú települések teszik különlegessé. Az Ökocentrum épületében egy látványos, 80 m˛ nagyságú térkép "madártávlatbólÍ" mutatja be a tavat. De ha ezzel nem érjük be, felmehetünk a 30 méter magas kilátótoronyba, ahonnan pazar kilátás nyílik csaknem a teljfont-family: Georgia; mso-bidi-font-family: Tahoma;es Tisza-tóra.

Az élmény harmadik dimenziója

A háromdimenziós vetítőterem rendhagyó technikai megoldásainak köszönhetően részeseivé válunk a vásznon történő eseményeknek, átélhetjük, milyen egy vihar a Tiszán, vagy közelről figyelhetjük a halrajok látványos vonulását. Sokféle szolgáltatás teszi még teljesebbé az Ökocentrumot. Az épületben helyet kapott egy különleges adottságú, színvonalas rendezvényterem. Fogadások, bálok, konferenciák, vagy iskolai foglalkozások, kihelyezett biológiaórák és akár versenyek tarthatók itt. Nem csak a főépület kínál programlehetőségeket. A Szabadidőparkban számtalan érdekes látni és kipróbálni való várja az érdeklődőket. Az épülethez szervesen kapcsolódó tórendszer első és egyben legérdekesebb bemutatója a jégmadár számára kialakított élőhely. A természethű környezetben megcsodálhatjuk, amint a halászkirálynak nevezett ragyogó kék-narancs tollazatú nagy csőrű kis madár vízbe bukva megragadja zsákmányát. Az üvegfolyosón keresztül mozgását a víztükör alatt is figyelemmel kísérhetjük.

A tórendszer következő állomása a vidra külső kifutója és medencéje, ahova az épületből egy speciálisan kialakított "vidrafolyosón" áthaladva jutnak ki a szabad ég alá ezek az örökmozgó állatok. A nap jelentős részében itt figyelhetjük meg őket, akár a víztükör alatt is, amint a medencéjükben élő betelepített halakra vadásznak. A park egyik tavában nagy testű halak élnek, amelyeket a helyszínen vásárolt haltáppal a látogatók is etethetnek. A tógazdaságokban nevelkedett, szelíd halak a táplálékért feljönnek a vízfelszínre. A tutajos tó és a rönkfa játszótér aktív szórakozást kínál a gyerekeknek. De érdemes megnézni a kormoránetetést, vagy a mocsári teknősöket, esetleg a szitakötőházat is!

A kihagyhatatlan Vízi sétány

Az Ökocentrum mellett kiépített Tisza-tavi Vízi sétányon a víz fölött 1500 méter hosszan vezet az út a különböző madárvártákhoz és kilátóhelyekhez, hogy megfigyelhessük a Tisza-tónál élő madarakat anélkül, hogy megzavarnák őket. A vízi sétányhoz egy 20 személyes kishajóval lehet eljutni, mindössze néhány perc alatt. Előre beprogramozott GPS-es csónaktúrákra indulva a tó rejtettebb területeit is bebarangolhatjuk akár vezetővel, akár önállóan.

Összeollózta: Lengéné Viczkó Veronika

*

Volt lengyel ellenzéki ügynöki múltja

Fény derült a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével és több magas lengyel díjjal kitüntetett Marian Kotarski volt lengyel ellenzéki ügynöki múltjára.

Kotarski, akinek 2001-ben Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök a magyar történelmi kiadványok megjelentetésének támogatásáért magas állami kitüntetést adományozott, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) archívumában feltárt adatok szerint a belügyminisztériumnak a Szolidaritás mazóviai részlegébe beépített embere volt.

A kommunista titkosszolgálat magas rangú tisztjének eredeti neve Marian Pekalski, de a közéletben kizárólag Marian Kotarski néven ismerik. Ezen a néven alapította az 1980-as években a Rytm kiadót, amelyet a mai napig vezet - olvasható az Uwazam Rze című konzervatív hetilap hétfői számában.

A Rytm számos magyar vonatkozású kiadványt jelentetett meg Lengyelországban jelentős állami intézmények támogatásával. Az egyik ilyen kiadvány a lengyel államfő védnökségével kiadott II. világháborús magyarországi lengyel menekültek történetét gazdagon dokumentáló Emlékezés-Pamiec II. - lengyel menekültek Magyarországon 1939-1946 című album második kötete, amelyet május 16-án Varsóban mutattak be.

Pekalski a tengermelléki Szczecinben született 1950-ben. Huszonnégy évesen önkéntesként jelentkezett a belbiztonsági szolgálatnál, ahol kitüntetéssel elvégezte a tiszti akadémiát. Az 1980-as évek elején épült be a mazóviai ellenzék köreibe. Értékes aktivistának számított, mert azon kevesek közé tartozott, akiknek sok pénzük, gépkocsijuk és szabadidejük is volt. A titkosszolgálat pénzén működtette "illegális" kiadóját is, amely soha nem bukott le.

Idővel egyre többen gyanúsították ügynöki tevékenységgel Kotarskit, aki az egyik legradikálisabb fővárosi ellenzéki csoport vezetőjének bizalmasaként számos titkos információhoz hozzáférhetett, így több ellenzéki lebuktatásában is szerepet játszott.

Varsói pályafutását hadnagyként kezdte és a rendszerváltás után őrnagyként vonult nyugdíjba. A mai napig a lengyel titkosszolgálattól kapott lakásában él belügyminisztériumi nyugdíjából.

*

Az erdő kapitánya

(Teljes film) Színes,Magyar Rajzfilm 1988

Elöljáróban le kell szögezni, hogy a rendőrök élete nem fenékig tejfel. Különösen nem abban a városban, ahol maga a nagy Zéró ütötte fel a tanyáját. Ő a bűnözők koronázatlan királya, akit már réges-rég rács mögött szeretne látni a Kapitány. Zéró az évszázad bulijára készül, amelynek célpontja a Kerek Erdő és annak lakói. Azt eszelte ki, hogy egy zsák pénzért eladja az erdőt egy fakitermeléssel foglalkozó vállalatnak, az erdőlakók pedig szaladhatnak, amerre látnak. A Kapitány és segédei - Eleméri Ede tizedes és Góliát titkosrendőr - kiszimatolják a veszélyt és akcióba lépnek. Nehezen birkóznak meg az akadályokkal, mert a ravasz Zéró mindig másvalaki bőrében jelenik meg. Szerencsére az agyafúrt Kapitány leleplezi a gazfickókat és megmenti az erdőt a pusztulástól!

Szinkronhangok: Csákányi László -- a kapitány (kutya) Gálvölgyi János -- Eleméri Ede tizedes/szakaszvezető (egér) Székhelyi József -- Zéró, a főgonosz (macska) Miklóssy György -- Piroska, Zéró segítője (macska) Mikó István -- Góliát, fedőneve Elefánt (bolha) Horesnyi László -- Megkülönböztető Jelzés (bagoly) Komlós András -- a Kerek Erdő portása (sün) Simorjay Emese -- Dorka (medve) Tábori Nóra -- az erdő elnökasszonya, Dorka nagymamája (medve) Harkányi Endre -- Dini, Ede unokatestvére (denevér) Usztics Mátyás -- Szarka Szaniszló, pitiáner bűnöző (szarka) Czigány Judit -- Varangy Vanda, pitiáner bűnöző (béka) Benedek Miklós -- Sikló Simi, pitiáner bűnöző (kígyó) Zenthe Ferenc -- Prof. Arara (kakadu) Márton András -- Pimpike, majd a Boldogság Kék Madara (farkas)

http://www.youtube.com/watch?v=6lIr4egekqs

*

ERDÉLYI JÁNOS

MAGYAR SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

8849.

Ki téged megszeret, az téged rágalmaz.

8850.

Nem mind jó, a mi régi.

8851.

Kitették a rokkáját. K. (7566.)

8852.

Ha roszul üt ki a dolog, kiki azt mondja: nem ugy kellett volna.

8853.

Kirágja róka az iszákot.

8854.

Ki Rómába nem szándékszik, keveset tudakozódik utjárul.

8855.

Nem nyilik a rózsa télen.

8856.

Rózsa nincs tövis nélkül.

8857.

Senki sem nézi mint eszem, iszom, hanem hogyan ruházkodom.

8858.

Minden szem a ruton akad meg, de a szépen marad.

8859.

Kinek semmie sincs, nem sokat tékozol.

8860.

Elfeslett mint a mozgó sereg.

8861.

Se ne késsél, se ne siess.

8862.

A ki nagyon siet, később végzi dolgát.

8863.

Nem mindenkor használ a sirás.

8864.

Soha nem sok, a mi nem elég.

8865.

Néha többre becsülik a baglyot mint a solymot.

8866.

Sólyom madárnak nem lesz galamb fia. K.

8867.

Szerencsés sörét, melyet a sült nyulban találni.

8868.

Nem oly szép a suba ujja belül mint a derék béllése.

8869.

Megesküdt a sut a kemenczével.

8870.

Szakácstul sütőre találkozik. (1530.)

8871.

Elment a sütni valója. (2614. 2728.)

8872.

Előbb való a süveg a kontynál.

8873.

Elrejtett kincsnek, titkos hegedünek kevesen süvegelnek. K.

8874.

A szamár ott nő, a hol legel.

8875.

Szarkának annyi fehér tolla mint fekete.

8876.

Szarvat emel. (7634.)

8877.

Nehéz más szájával enni, más szemével látni.

8878.

Könnyü szárazrul nézni a hajótörőket.

8879.

Szegény ember halála sárga, dusoké piros szokott lenni. K.

8880.

Kevés kell arra hogy valaki szegény legyen.

8881.

Ki más szekere farkán ül, nem oda megy, a hová akar, hanem a hová viszik.

8882.

A szem is árthat. (4468.)

8883.

Mennél nagyobb a személy, annál nagyobb a veszély.

8884.

Felvonja szemöldökét.

8885.

Nem igen jut eszébe szerelem, kinek sok a dolga.

8886.

 

Több keserü mint édes, van a szerelemben.

8887.

Bátor szivvel társalkodik a szerencse.

8888.

Vastag reménységet is megejt a szerencse.

8889.

Urat szolgájátul szerencse választja.

8890.

Szép szó nyeri meg a szeretetet.

8891.

Nem méreg szüli a szeretetet. F.

8892.

Későn, korán orczádra kerül a titkolt szégyen.

8893.

Ki magasb széken ül, a fő helyet tartja

8894.

Szép annak, ki nem érti.

8895.

Nincs oly szépség, melyhez több ne férne.

8896.

Szomszéd tehenének nagyobb a tölgye. (7436.)

8897.

A szó be nem töri embernek fejét.

8898.

A szót elfujja szél.

8899.

Ki megszegi szavát, ne tartsd neki szavad

8900.

Várd végére az okos szót.