PETŐFI SÁNDOR

BUCSÚ

Alig virradt, már ujra alkonyúl,

Alig jövék, s megint elmégyek, el.

Még csak alig, hogy üdvezeltelek,

És már bucsúzni, már elválni kell.

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

.

Kardot fogék kezembe lant helyett.

Költő valék és katona vagyok:

Arany csillag vezérelt eddig, s most

Utamra piros éjszakfény ragyog.

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

.

Nem a dicsvágy von engem tőled el...

Fejemre nem is férne a babér

A boldogság teljes rózsáitól,

És én le nem hajítom ezt azért.

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

.

Nem a dicsvágy von engem tőled el,

Tudod: belőlem az régen kihalt,

Hazámért ontom véremet, ha kell,

Hazámért vívok véres viadalt.

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

.

Ha senki nem védné is a hazát,

Magamnak őtet védni kellene:

S mostan, midőn mindenki síkra szállt,

Magamban én itthon maradjak-e?

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

.

Nem mondom én: gondolj férjedre, míg

Ő a honért s érted harcolni fog;

Ismerlek én, nagyon tudom, hogy egy

Gondolatod van, és az én vagyok.

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

.

Tán megcsonkítva térek vissza majd,

De akkor is szeretsz te engemet,

Mert istenemre, amint elviszem,

Épen hozom meg hű szerelmemet.

Isten veled, szép ifju hitvesem,

Szivem, szerelmem, lelkem, életem!

.

Erdőd, 1848. október 17-22.

*

TI ÁKÁCFÁK E KERTBEN..

.

Ti ákácfák e kertben,

Ti szépemlékü fák,

Amelyeken szivemnek

Oly drága minden ág.

.

Kedves fák, üdvezelve

És áldva legyetek.

Áldom még azt is, aki

Titeket ültetett.

.

Harmatnak s napsugárnak

Áldása rajtatok,

Vidám dalosmadártól

Reszkessen ágatok.

.

Örök tavasz lakozzék

Zöld fürteiteken,

Hogy éltetek, miként az

Enyém, oly szép legyen.

.

Itt láttam én először

Kedves galambomat,

Itt láttam őt először

Ez ákácfák alatt.

.

Itt űlt e lombok alján,

Itt űlt szemközt velem,

Itten röpült szeméből

Szivembe szerelem.

.

Tudom még, hogyne tudnám?

Habár régen vala,

Az órát, hol kigyúladt

Szerelmem hajnala.

.

Ez volt a hajnal! ilyen

Nem ékesíte még

Téged, te véghetetlen,

Te régteremtett ég.

.

Letűnt immár e hajnal,

Megértem a delet,

S ez tán nem oly regényes,

De sokkal melegebb.

.

Mikor jön majd az alkony,

Szerelmem alkonya?

Ettől ne félj, szivemnek

Imádott asszonya!

..

Eljő ez is, de későn;

Azért jő majd, ha jő,

Hogy légyen arcainkon

Szép arany szemfedő.

.

S a földbe ha letesznek,

Majd csillag képiben

Ragyog le zöld sirunkra

Sötétkék éjeken.

.

Nagykároly, 1848. október 22.

*

TISZTELJÉTEK A KÖZKATONÁKAT!

.

Tiszt vagyok... ha lát a közlegénység,

Tisztelkedve megyen el mellettem;

Én pirúlok, gondolván magamban:

Nincs igazság, nincs igazság ebben.

Nekünk kéne köszönteni őket,

Mert minálunk sokkal többet érnek. -

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

.

Velök állunk a csaták tüzében,

De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,

Mert van, ami győzelemre buzdít,

Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,

S von előre csábító varázsa

A dicsőség ragyogó szemének. -

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

.

Ők az elvet hirből sem ismérik,

És a haza? kemény mostohájok,

Izzadásuk díjában nekik csak

Kenyeret vet s rongyokat dob rájok,

S zászlajához hogyha odaállnak,

Nyomorért csak új nyomort cserélnek. -

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

.

S mit tudják ők, mi az a dicsőség?

S ha tudnák is, mi hasznuk van benne?

Nincsen lap a történet könyvében,

Ahol nevök följegyezve lenne.

Ki is győzné mind fölírni, akik

Tömegestül el-elvérezének? -

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

.

Ha megtérnek csonkán a csatákból,

Koldusbotot ád a haza nékik,

S ha elesnek, a felejtés árja

Foly sírjukon s neveiken végig.

És ők mégis nekimennek bátran

Az ellenség kardjának, tüzének! -

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

.

Debrecen, 1848. október-november

*

A Corvin köz elfoglalása

Elöljáróban el kell mondanom, hogy a cím olvasása után egy kis csalódás fogja érni a történelmi témák iránt érdeklődő tisztelt olvasót, ugyanis a Corvin köznek nem az oroszok által, 1956 novemberében történt elfoglalásáról írom ezt a kis tanulmányt, hanem arról, hogy Pongrátz Gergely halála után az ügyes és ravasz kozmopolita történelemhamisítók milyen módon igyekeznek Pongrátz Gergely nevét, eszmei örökségét, a Corvin köz hírnevét és dicsőségét a maguk hasznára kamatoztatni.

Kezdjük az előzményekkel. A remélt rendszerváltás hajnalán, 1990-ben Pongrátz Gergely hazatért az amerikai emigrációból. A repülőtéren több száz fős, főleg volt 56-os társaiból álló tömeg fogadta, nemzeti színű és lyukas zászlókkal. Gergely ekkor és ezt követően több alkalommal is kijelentette, azért jött haza, hogy befejezze a forradalmat, amit a szovjetek 1956-ban vérbefojtottak.

Az Antall-kormány rövidesen rendelkezésére bocsátotta a Mátyásföldön lévő, volt szovjet laktanya egy részét, ahol Gergely elkezdte a Los Angelesben megalakult "56-os Magyarok Világszövetsége" hazai tagságának toborzását és egy olyan 56-os otthon kialakítását, ahol tervei szerint a méltatlan körülmények között élő itthoni volt harcostársait, és az emigrációból esetleg hazatérő volt bajtársait kívánta elhelyezni.

A tagság létszáma rövidesen meghaladta az ezer főt és szépen haladt a lakások kialakítása is. Itt Mátyásföldön rendeztük meg nagy sikerrel az első Magyarok Világtalálkozóját, ami elsősorban Yereczián Ara áldozatos és szakszerű szervező munkájának volt az eredménye.

Ezt követően az október 23-i ünnepélyeket a Corvin közben tartottuk meg, ahol több ezer szimpatizáns mellett kezdetben nagyon sok, még élő 56-os bajtársunk jelent meg. Büszke voltam, amikor Pongrátz Gergely itt akasztotta a nyakamba az "56 hőse" kitüntetést. E szerény jelvényt, az azóta kapott több reprezentatív kitüntetésnél is többre tartom és büszkén helyeztem el dolgozószobámban az íróasztalom felett.

Időközben a pártok, melyek a rendszerváltás lázában igyekeztek minél több volt 56-ost a soraikba csábítani, féltékenyen tapasztalták Pongrátz Gergely körül tömörülő, egyre szaporodó, valódi rendszerváltást remélő tagságot.

Ezt követően megkezdődött és a későbbiekben egyre fokozódott Pongrátz Gergely és a körülötte gyülekezők lejáratása, rágalmazása, mindenre kapható bértollnokok és a liberális média segítségével.

Közben befejeződött a Mátyásföldi Otthon lakásainak kialakítása. Ekkor, az akkori belügyminiszter, Boross Péter - mert az egész laktanya felett a BM rendelkezett - egy bizottságot nevezett ki annak elbírálására, hogy kik kapják meg az átadásra kerülő lakásokat. A lakáselosztó bizottság elnökének Wittner Máriát nevezte ki Boross.

A lakások odaítélése körül rövidesen éles vita alakult ki, mivel igazi 56-os harcosok helyett, a belügyminisztérium által javasolt személyek kaptak több lakást. A viták, melyek már-már a tettlegesség határát súrolták, természetesen a belügy által támogatott kuratórium javára dőltek el, aminek az lett a következménye, hogy Gergely fájó szívvel lemondott Mátyásföldről és elhatározta, hogy visszatér Amerikába. Én vittem ki Gergelyt a schwechati repülőtérre, unokahúga kíséretében. Egész úton kérleltük, hogy ne maradjon kint végleg, mert itthon az ő neve az, ami összefogja az igazi rendszerváltást váró embereket, tegye félre egyéni sérelmét és minél előbb jöjjön vissza Magyarországra.

Szerencsére, Gergely megváltoztatta elhatározását és visszatért Magyarországra, de nem Mátyásföldre, amiről fájó szívvel lemondott, hanem Kiskunmajsára vonult, valóságos önkéntes száműzetésbe. Itt kezdte meg az első és egyetlen 56-os múzeum kialakítását. Ennek alapja Gergely magánvagyona és az USA-ban élő néhány 56-os támogatása volt. Ez külön hőstörténete 1956 utóéletének - jó lenne, ha valaki megírná!

Szerencsére nem szakadt meg Gergely kapcsolata a fővárossal, mert egy öntudatos magyar vállalkozó a Koppány u. 11. sz. alatti volt munkásszálláson rendelkezésére bocsátott egy irodahelyiséget, ahova Gergely rendszeresen feljárt - egy emigrációban élő volt bajtársától kapott gépkocsival -, hogy tartsa a kapcsolatot itteni barátaival, harcostársaival.

Közben tovább folyt Pongrátz Gergely, valamint legközvetlenebb munkatársai és segítői elleni lejárató hadjárat. Az időközben a Nádor utcában összevont 56-os és más szervezetek, melyek a Boross Péter által irányított kuratórium által kiosztott 100 milliós támogatásból tartották fenn magukat, irigyen figyelték, hogy Gergely szervezetei, állami támogatás nélkül, sőt, Horn Gyula és Medgyessy Péter miniszterelnökök által felajánlott segítség visszautasításával is fenn tudják magukat tartani.

A legaljasabb támadást Gergely ellen, egy Vincze János nevű, Romániából menekült (?) volt "szekus" ügynök szervezte, aki ellopatta az 56-os Magyarok Világszövetsége tagnévsorát és bélyegzőjét, ezzel egy megtévesztő illegális kongresszust hívott össze, ahol leváltotta Pongrátz Gergelyt és magát neveztette ki a szövetség elnökének.

Utólag a bíróság leváltotta e jellemtelen karrieristát (a névsort és a bélyegzőt azóta sem szolgáltatta vissza), aki ezután a legelképesztőbb rágalmakkal illette Gergelyt és leghűbb követőit. Mindenkit följelentett, volt akit többször is. Nem átallotta például, Pongrátz Gergelyt háborús bűnösként feljelenteni, hogy a Corvin-közben agyonlövette a szovjet foglyokat. Itt kell megjegyezni, hogy a bíróságok minden egyes esetben elutasították keresetét. Liberális felbujtóinak segítségével ő írt - valótlanságoktól hemzsegő - könyvet a Corvin közről és szégyenszemre volt kiadó, aki ezt ki is adta.

Pongrátz Gergely halálával kaptak vérszemet a történelemhamisítók, hogy az élő legenda halála után megkaparintsák a Corvin köz hírnevét. Egy mellette tevékenykedő tagtárs vette át ideiglenesen a Corvin-közi Bajtársi Közösség vezetését. Ez nem bizonyult szerencsés választásnak, mert ő később meglehetősen szűk látókörű, szerény képességű és befolyásolható egyénnek bizonyult.

Ezt észrevették azok, akik szerették volna Gergely szellemi örökségét a maguk számára megszerezni. Itt elsősorban azok a szervezetek és személyek jöttek számításba, akik Gergelyt és környezetét még életében messze elkerülték, mert onnan két lábbal lettek volna eltanácsolva. Jellemző, hogy amikor Gergely meghalt, a Nádor utcában székelő "56-os Szövetség" akkori vezetője kijelentette, hogy aki elmegy Pongrátz Gergely temetésére, azt kizárják a szövetségből. No comment.

Ezután kezdődött meg a beszivárgás a Corvin-közi Bajtársi Közösség vacsoráira. Olyan emberek jelentek meg, akik Gergely életében soha nem voltak ott. A szervezet egyre jobban azok befolyása alá került, akiknek gondolkozása messze állt Gergely forradalmi nézeteitől.

A Corvin közi október 23-i megemlékezések Gergely nélkül egyre szürkébbek lettek. Sajnos a "pesti srácok" közül is egyre többen távoztak az élők sorából és nélkülük a "pesti srác" név is csak spanyolfal maradt azok számára, akik e spanyolfal mögül irányították és irányítják 1956 történetének meghamisítását.

Ugyanis e történelemhamisítók legfőbb célja, hogy a "forradalom" legfőbb ellenségeit - akik kezdetben csak az "ellenforradalmi banditák" megsemmisítését szorgalmazták, később, a forradalom győzelme után megpróbálták annak irányítását átvenni, de végső soron a forradalom árulói lettek -, megpróbálják összemosni azokkal a forradalmárokkal, akik nem a kommunista rendszer megreformálásáért, hanem annak megdöntéséért fogtak fegyvert.

Aki egyenlőségjelet tesz aközé a néhány tucat reformkommunista közé, akiket elvtársaik, a kommunisták hagyományos egymás közötti vetélkedése során elítéltek és a 2 000 hősi halott, a 400 kivégzett és a 22 000 bebörtönzött forradalmár közé, az jellemtelen történelemhamisító!

Sajnos a Corvin-közi Bajtársi Közösség jelenlegi vezetői nem vették észre a számukra készült csapdát. A tagok örülnek, hogy időnként összejönnek a régi harcostársak és észre sem veszik, hogy a kulisszák mögött egy sunyi manipulációnak az áldozatai.

A Corvin köz pedig évről-évre veszít varázsából. Jellemző, hogy 2009. október 23-án, amikor a Jobbik rendezésében a Deák téren 50 000 ember előtt ünnepelték a forradalom 53. évfordulóját, a Corvin-közben alig 150-200 ember volt jelen és a Magyar Gárda képviselői nem voltak ott, mert a rendezők nem kívánatosnak minősítették őket, pedig Pongrátz Gergely nekik adta át a Corvin-köz lyukas zászlaját és felszólította a Jobbik vezetőit és tagságát, hogy mindig 1956 szellemében tevékenykedjenek!

Úgy gondolom, ez a tény minden kommentárnál világosabban mutatja az igazságot!

Vigyázzunk és figyeljünk, ne engedjük, hogy a történelemhamisítók elfoglalják a Corvin közt és vele együtt Pongrátz Gergely nevét és szellemi örökségét!

Szalay Róbert történelemtanár

C.A.- 0012. sz. politikai elítélt

+

Öngól előtt –

avagy a Fidesz-kormányzat ismét kecskére bízná a káposztát

Az interneten kalandozva megakadt a szemem egy megdöbbentő híren: Boross Péter volt miniszterelnök vezetheti a Nemzeti Emlékezet Bizottságát.

http://kuruc.info/r/7/97237/

*

Nem Fizetünk, Nem Fizetünk…

Műfaj:politikai komédia

színházi közvetítés

1987, József Attila Színház

Hossz: 2:24:37

„Amikor a komédia megírásához hozzáfogtunk, teljesen szabadjára engedtük a fantáziánkat. Olyan dolgokat jövendöltünk meg, amelyek akkoriban agyrémnek tűntek. A valóság azonban ránk cáfolt, és a legsötétebb elképzeléseinket is túlhaladta.” – így beszél darabjáról a „Nobel-díjas komédiás” (ahogyan monográfusa nevezte Dario Fo-t).

Az 1997-ben Nobel-díjjal kitüntetett olasz író felevenítette a commedia dell’arte régi hagyományát az egyén hatalommal szembeni egyenlőtlen küzdelmének ábrázolására.

A bohózat egyszerre szórakoztató, lebilincselő és távlatokat nyújt: két munkáscsalád (Antónia, a temperamentumos feleség és férje Giovanni, a „becsület szónoka”, valamint fiatalabb barátaik, a harcos Luigi és felesége Margherita) hányatott történetén keresztül mutatja be azt a folyamatot, amit a kapitalizálódás hoz számukra. A darab cselekménye folytán a két feleség olyan ügybe sodródik, amit férjeik előtt csak hazugságok sorozatával tudnak leplezni, ami aztán a darab végére teljes őrülethez vezet. A helyzetet komplikálja a csendőr, a rendőr, a hullaszállító és a papa megjelenése is…

Költői megközelítései révén Dario Fo újra élővé varázsolja az olasz komédia, a középkori misztériumjátékok és a népi színjátszás tradícióit a modern kor színházi nyelvében és világában.

Antonia - Szabó Éva

Giovanni - Horváth Sándor

Luigi - Zsolnai András

Margharita - Borbás Gabi

Rendőrőrmester

hullaszállító

öregember

csendőrőrmester

Újréti László

Rendező:

Gali László

Fordította:

Nyerges László

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Nem-Fizetunk-Nem-Fizetunk-18497/

*

Álmos Király Akadémia 14.

Dr. Horkovics Kováts János: A magyar nyelv ősisége

http://www.youtube.com/watch?v=xR73cFwbf1w&feature=relmfu

*

Gárdonyi Albert

Régi pesti könyvkereskedők

Tartalom

Bevezetés

I. Müller Jakab

II. Weingand és Köpff

III. Trattner János Tamás és utódai, Pauer János Mihály, id. és ifj. Kiss István

IV. Lindauer János és utódai, Institoris Gábor és Károly, Szubuly György és Wigand Ottó

V. Kilián testvérek

VI. Id. és ifj. Leyrer József

VII. Hartleben Konrád Adolf

VIII. Müller József

IX. Ivanics Zsigmond

X. Heckenast Gusztáv

XI. Geibel Károly

XII. Emich Gusztáv

Bevezetés

(részlet)

A könyvkereskedelem a kultúra természetes fokmérője: amilyen irányú a kultúra elterjedése, ugyanolyan fejlődési fokon áll a könyvkereskedelem is. A könyvnyomtatásról nem mondhatjuk el ugyanezt, mert a könyvnyomtatás mecénások áldozatkészségéből is táplálkozhatik a nélkül, hogy nagyobb arányú kultúrát követelne, ezzel szemben a könyvkereskedelem csupán ott tud megállani, ahol könyvfogyasztás s ennek előfeltételeként kultúra van. Sőt a könyvkereskedelem annyira kapcsolatos a kultúrával, hogy a könyvkereskedelem jellege mindenkor a kultúrigényekhez igazodik. Ha tehát nemzeti kultúránk fejlődési irányait óhajtjuk megállapítani, nem szabad mellőznünk a magyarországi könyvkereskedelmet, mert itt találjuk meg a legbiztosabb támpontokat, amelyek nyomra vezetnek.

A magyarországi török hódoltság terjedésének egyik következménye volt, hogy a magyarországi kultúrélet nyugat felé tolódott el s csak mikor a török hódoltság nyomai lassankint elenyésztek, tért vissza fokról-fokra az ország központjába. A XVIII. század nagyobb felében még Pozsony és Nagyszombat vezetőszerepet töltenek be a magyarországi kultúrélet terén s az ország természetes központja, Pest csupán a XVIII. század végén kezd feléjük közeledni. Ezt a legjobban a könyvkereskedelem állapotával tudjuk igazolni, mert Pozsonynak már virágzó könyvkereskedelme volt, amikor Pesten még a könyvkötők uralkodtak e téren. A XVIII. század utolsó évtizedeiben jelenik meg a hivatásos könyvkereskedelem Pesten s lépésről-lépésre erősödik a mult század negyvenes éveiig, amikor is a pesti könyvkereskedelem az ország könyvkereskedelmének élére emelkedett.

Az 1686. után megindult kulturális kibontakozást tehát csupán akkor lehetne teljes egészében feltárni, ha Pozsony és Nagyszombat könyvkereskedelmével kezdve rajzolnók meg a pesti könyvkereskedelem fejlődését. Ehhez nincs megfelelő levéltári anyagunk, mert ha Sennowitz Adolf módszere szerint bibliografiai adatok alapján kisérelnők meg e feladat megoldását, akkor nem jutnánk el a kívánt eredményhez. Sennowitz módszerével tudniillik csupán a könyvkereskedők könyvkiadói tevékenységét lehet megrajzolni s ez csupán részletkérdés, a melyet nézetem szerint nem is szabad csupán a könyvkereskedőkkel kapcsolatosan vizsgálni, mert a könyvnyomtatók a könyvkereskedőknél több könyvet adtak ki s így a magyar könyvkiadás történetének megírásánál a könyvkereskedők és könyvnyomtatók működése együttesen vizsgálandó.

[...]

http://mek.niif.hu/10700/10742/#

+

A MEK-ben található kapcsolódó dokumentumok

Gárdonyi Albert: Magyarországi könyvnyomdászat és könyvkereskedelem a 18. században különös tekintettel Budára és Pestre

http://mek.oszk.hu/07600/07697/

+

Gazda István: Könyvkereskedők a régi Váci utcában a pesti könyvnyomtatás első száz évében

http://mek.oszk.hu/01600/01609/

Egyéb kapcsolódó dokumentumok

Wikipédia : Könyvkereskedelem Magyarországon

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6nyvkereskedelem_Magyarorsz%C3%A1gon

*

Géher István (1940-2012)

haikui

HÁROM KÓRHÁZI HAIKU

Dr. J. G.-NEK

PoLíSz, 1992/23. szám, 42. oldal

Hol az a látvány? Összegyűjtött és új versek,

Liget Műhely Alapítvány, Budapest, 1997, 168. oldal

1

Reggelek, esték:

testek között a lélek

kikel magából.

2

Fehér vasállvány

/maholnap megöregszem/

folyatja nyálát.

3

Feltárult bőrön

vándorló kéz kopogtat:

más évszak nyílik.

*

ANAKREÓN ÁTHANGOL

FODOR ÁKOS-VARIÁCIÓK

Műhely (Győr) 1997/4

Hol az a látvány? Összegyűjtött és új versek,

Liget Műhely Alapítvány, Budapest, 1997, 176. oldal

1 ..ÖRÖKIGAZSÁG

Elhiheted: hogy

ami nincs a világban,

az van a borban?

2 ..MÉRKŐZÉS

Ha mérkőzhetnél:

tedd Isten mérlegébe

a lepke súlyát!

3 ..MUTATVÁNY

Mielőtt örök-

re letűnsz: a láthatat-

lant még mutasd fel!

4 ..ALKALMI TÜKÖRKÉP

A belső árnyék

arcod megbélyegezte:

már kiviláglik.

*

MÉRLEG

NAPÚT, 2009/10., 13. oldal

[Hetvenedik születésnapjára]

Hatvankilenc év

Isten kezében, mint a

lepke: nehézsúly

+

NEM MINDEN MÚLANDÓ

GÉHER ISTVÁN VERSEI

1. ad uxorem 1. a hitveséhez

2. ad eadem iterum 2. ugyanarról másként

3. ad filiam 3. a lányához

4. ad eadem cum paenitentia 4. ugyanarról bűntudattal

5. ad filium 5. a fiához

6. ad idem iterum 6. ugyanaz másként

7. ad populum 7. az emberekhez

8. ad amicos 8. a barátokhoz

9. ad oculos 9. a szemhez

10. ad spiriti ancillam, afflicte 10. az önzetlen segítőkhöz

11. ad se ipsum 11. önmagához

12. ad suum sortem 12. a sorsához

http://www.irodalmijelen.hu/node/13301

*

Könyvhét – E-könyvek:

még mindig kevés a kurrens, legális tartalom

Miközben az e-könyvek megjelenítésére alkalmas eszközök piaca megnőtt, a fogyasztói igényeket kiszolgáló, legálisan elérhető tartalmakat kínáló "tartalomboltok" nagy késésben vannak - hangzott el azon a szakmai beszélgetésen, amelyet a hazai e-könyv piacról tartottak a 83. Ünnepi Könyvhét zárónapján.

A rendezvény házigazdája, Salamon Eszter, a Szerep Művészeti Alapítvány képviselője elmondta: a szakmai programot indokolja, hogy Nyugat-Európában az e-könyvpiacok jelentős növekedésnek indultak az elmúlt évben, Németországban például 100 százalékkal növekedett az e-könyvforgalom, a kötetek fele pedig megjelenik hagyományos és e-formátumban is. Farkas István, az ekonyvolvaso.blog.hu

szerkesztője rámutatott, hogy Magyarországon 2008 óta lehet kapni könyvolvasókat. Szerinte az eltelt évek során tízezernél is többet értékesíthettek belőlük, a piachoz ugyanakkor hozzá kell számolni a tableteket, a számítógépeket és az okostelefonokat is. A szerkesztő szerint a növekedést gátolja a kevés "premiercím", illetve az, hogy a legtöbb tartalom még mindig az illegális szférából szerezhető be. Mint fogalmazott: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a "kemény" másolásvédelem gátolja a növekedést, ugyanakkor az e-könyvek árának alakulása meghatározó lesz a piac jövőjét tekintve.

Miyazaki Jun, a science fiction művekkel foglalkozó SF Portál főszerkesztője úgy vélte, hogy nem létezik hatékony eszköz a kalózkodás visszaszorítására, hiszen 24 óra alatt a dollármilliókból kifejlesztett másolásvédelmi rendszereket is fel lehet törni. "A kemény másolásvédelem viszont idegesítő a felhasználó számára" - vélekedett a főszerkesztő, megemlítve, hogy az olvasót bosszanthatja az, hogy nem tudja átrakni a megvásárolt tartalmat az olvasójáról például a számítógépére. Szerinte az olvasókkal kell megértetni, hogy az e-tartalom is érték, a piac túlélése múlik azon, hogy fizet-e a felhasznált tartalomért. Séllei Aranka, a Digitalbooks kereskedelmi vezetője rámutatott, az árkérdés az egyik legfontosabb probléma ma az e-könyvek piacán, szerinte a tartalomnak kellene meghatároznia a termék árát. Séllei úgy vélte, el kellene érni, hogy az e-könyvek ugyanúgy az öt százalékos általános forgalmi adó hatálya alá essenek, mint például a hangoskönyvek. Ehhez szerinte a kiadók összefogására és közös fellépésére van szükség. Kiemelte, a tapasztalataik azt mutatják, hogy rendkívül sok illegális tartalmat használnak a fogyasztók. Bakos Péter, az újonnan alakult Ad Astra Kiadó vezetője arról beszélt, hogy a kiadók bizalmatlanok e-kiadást illetően. Mint fogalmazott, eddig öt könyvet - ebből hármat e-formátumban - jelentettek meg, de a kalózverziók már felbukkantak a neten. Igaz, nem az e-könyvet másolták le, hanem valaki beszkennelte a papíralapú kötetet - tette hozzá. Kereszty András, a www.ahonapkonyve.hu

alapítója közös fellépésre buzdított, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy mivel az áfakérdést az Európai Unió szabályozza, ezért először Brüsszelt kellene meggyőzni arról, hogy e-könyvekre is alkalmazni lehessen a kedvezményes adózást.

Moldován István, az Országos Széchényi Könyvtár e-könyvtári szolgáltatások osztályának vezetője arról beszélt, hogy az intézményben már 10-15 éve azon dolgoznak, hogy a könyvtárban fellelhető szövegek elérhetőek legyenek az interneten is - szerinte ez a tevékenység alapozta meg a hazai e-könyvpiacot. Megjegyezte, míg a kiadók a mában és a holnapban gondolkoznak, ők a "holnaputánban", ezért nemcsak köteteket digitalizálnak, hanem az e-könyvek utáni kötelespéldányokat is beszerzik-őrzik. Rámutatott, hogy az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban már működik az e-könyvkölcsönzés, szerinte célszerű lenne ezt Magyarországon is elindítani. "Ez nem vesz el piacot" - jegyezte meg, hozzátéve, az e-könyvkölcsönzés inkább népszerűsítheti a formátumot. Az E-Könyv Magyarország Kft. egyik ügyvezetője, Weiler Péter arról számolt be, hogy a Shopline és a Líra Zrt. közös vállalkozásának első két éve "vízválasztónak" tekinthető: "sokat tanultunk, sokat hibáztunk és persze sokat invesztáltunk" - jegyezte meg. Bejelentette: már működik az ekonyv.hu webáruház, amely mintegy 1300 címet kínál a vásárlóknak.

Csordás Attila ügyvezető az ekonyv.hu-t ismertetve elmondta: Amerikában már teljes könyvpiac közel egyharmadát az e-könyvek forgalma adja, míg a magyar szegmens még az egy százalékot sem éri el. Az új webáruházról megjegyezte, az itt kapható tartalmak valamennyi fontos fájlformátumban elérhetőek, így a Kindle-olvasókon is olvashatók. Megjegyezte, hogy igyekeznek naprakész kínálattal előállni: a könyvheti termésből például a Szép versek vagy Spiró György Magtár című kötete is elérhető már e-formátumban. Az ügyvezető kitért arra is, hogy a kiadókat segíti az, hogy "valós időben" követhetik, milyen ütemben vásárolnak köteteikből az olvasók.

(MTI)

*

EGY NYÁRON, STRANDON IS OLVASHATÓ ÍRÓ

Tersánszky Józsi Jenő

(Nagybánya, 1888. szeptember 12. – Budapest, 1969. június 12.)

Kossuth-díjas magyar író,

a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja,

a 20. századi magyar prózairodalom egyik kiemelkedő alakja.

Első novelláját, a Csöndes embereket is pénzgondjai enyhítésére írta. Osvát Ernő figyelt fel tehetségére, így jelenhetett meg első írása 1910 februárjában a Nyugatban. Alig egy évvel később, 1911-ben novelláskötetét kiadta a Nyugat Könyvtár.

Az I. világháborúban mint önkéntes vett részt, 1918-ban olasz fogságba esett és csak 1919 augusztusának elején érkezett vissza Budapestre, ahol háborús élményeit Viszontlátásra, drága című regényében örökítette meg. A regény a magyar háborúellenes irodalom egyik kiemelkedő alkotása, Tersánszky első igazi nagy írói sikere is ehhez fűződik.

1918-ban már válogatott elbeszélései is megjelentek. A Tanácsköztársaság ideje alatt szimpatizált a forradalommal, melynek bukása után a kommunizmus iránti nem titkolt rokonszenve miatt a Horthy-korszakban rengeteg támadás érte. A húszas évek elejére nélkülözései különös mód megviselték. 1921. június 16-án még öngyilkosságot is megkísérelt, az Erzsébet hídról a Dunába vetette magát. Szerencsés megmenekülése hírét olvasta az újságban az irodalom iránt érdeklődő Molnár Sári (1896-1960, Kornhauser Henrik és Roth Ernesztina lánya), aki levelezni kezdett az íróval, s végül 1921. szeptember 8-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötöttek.

Gyors egymásutánban születtek művei, köztük a Kakuk Marci ifjúsága, mely 1921-ben jelent meg, és amely fő művének, a ciklikus szerkezetű Kakuk Marci regénynek az első darabja. A Nyugat folytatásokban közölte Rossz szomszédok című regényét, majd 1922 júliusában a lap főmunkatársai közé került.

A polgári társadalom keretei közül kihullott, máról holnapra élő csavargót nem rajzolta ideálalakká: látta hibáit és életformájának fogyatékosságát, egyediségét is.

Érdeklődése ezzel egy időben a színház felé fordult, 1923-ban a Magyar Színház tűzte műsorára Szidike című darabját, amelyet később átdolgozott. Ettől kezdve sorra mutatták be darabjait a magyar színházak. 1927-ben a három évvel korábban megírt A céda és a szűz című kisregényét „szeméremsértő”nek találták, emiatt két havi börtönbüntetést kapott, melynek egy részét letöltötte. 1932-ben sajátos színházat is szervezett, a Képeskönyv Kabarét, ahol kis regős együttesével maga is fellépett. Anyagi nehézségeinek enyhítésére számos detektívtörténetet és krimit is írt, miközben folyamatosan írta az egyre gyarapodó Kakuk Marci-történeteket is.

1940-től mint újságíró riporter dolgozott a Híd című lapnak, két évvel később itt jelent meg Félbolond című regénye is. 1944-ben hamis igazolványokat szerzett a menekülő zsidóknak, a háború után pedig zenehumoristaként szórakozóhelyeken, bárokban lépett fel, miközben dolgozott a Magyar Rádió Gyermekújság rovatának is. 1948-tól állami évjáradékban részesítették, Párizsban is megfordult. 1950-től kezdve a dogmatikus irodalompolitika következtében nem tudott publikálni. 1952-ben felkérték, hogy a magyar írók által Rákosi Mátyás 60. születésnapjára összeállított köszöntő kötetbe írjon. Tersánszky A nadrágtartógyáros címmel írt egy művet. Az alacsony Rákosiról köztudott volt, hogy nadrágtartót hordott. A hatalom ezt Rákosi kigúnyolásának vette. Az írás természetesen nem került be az ünnepi kötetbe.

Munkakedvét ezek után se vesztette el. Mint sokan mások, ekkoriban ő is meséket, bábjeleneteket írt, valamint maradandó értékekkel gyarapította a magyar ifjúsági irodalmat. 1955-ben válogatott novelláskötetének kiadásával tért vissza az irodalmi életbe; 1957-ben pedig világot látott elbeszéléseinek kétkötetes gyűjteménye is, A tiroli kocsmáros címmel.

1960-ban hunyt el felesége, akit példás odaadással ápolt élete végéig.

Utolsó jelentős műve, a Nagy árnyakról bizalmasan című emlékezésgyűjtemény 1962-ben jelent meg, ebben neves irodalmi kortársainak portréját rajzolta meg némi iróniával.

1965 nyarán másodszor is megnősült, Szántó Margitot vette feleségül.

Halála előtt még megérhette néhány színházi bemutatóját. A János-kórházban hunyta le szemét örökre, 1969. június 12-én.

Munkásságát többször is Baumgarten-díjjal jutalmazták (1929, 1930, 1931, 1934) 1949-ben pedig Kossuth-díjat kapott.

Tersánszky Józsi Jenő

+

Digitalizált szövegek

Cím Az eredeti kiadás A feldolgozás státusza Publikálás dátuma helye időpontja

„Vadregény”

Budapest 1943 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.06.02.

Misi Mókus kalandjai

Budapest 1953 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.

A vándor

Budapest 1955 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.06.02.

A szerelmes csóka és más regények

Budapest 1956 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.08.

A tiroli kocsmáros

Budapest 1958 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.

Illatos levélkék

Budapest 1958 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.06.16.

Sarkantyúvirág

Budapest 1963 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.

Rekőttes

Budapest 1963 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.

Kakuk Marci

Budapest 1966 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2009.03.31.

Új legenda és más regények

Budapest 1967 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.

Életem regényei

Budapest 1968 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.

Sziget a Dunán

Budapest 1970 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.06.02.

Tollal és gitárral

Budapest 1973 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.06.12.

Három történet

Budapest 1975 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.

Bűnügy, lélekelemzéssel

Budapest 1976 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.

A síró babák és más mesék

Budapest 1977 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.

Két zöld ász – Az elnök úr inasévei

Budapest 1978 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.

Egy vezérbika emlékiratai

Budapest 1979 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.

Viszontlátásra, drága... – Legenda a nyúlpaprikásról

Budapest 1982 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.

A félbolond – Egy ceruza története

Budapest 2000 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.

III. Bandika a vészben

Budapest 2000 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.08.

A Sámsonok – A repülő család – A havasi selyemfiú

Budapest 2001 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.

Nagy árnyakról bizalmasan

Budapest 2002 Javított, végleges verzió. 2008.01.01.

Az ékköves melltű

Budapest 2003 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.26.

Egy szarvasgím története

Budapest 2005 Munkában lévő, nem végleges verzió. 2008.05.08

http://www.pim.hu/object.8FD01EF3-2B9D-460F-92D2-22786365CFDE.ivy

+

Hangoskönyvben

http://www.magyarvagyok.com/index.php?page=books&sub=search&q=ters%C3%A1nszky

*

A BIBLIA ÉS A SUMÉR HITVILÁG

XII. A Bölcsek tanítása

I.

Jöjj hát, ó, bölcsek bölcse, hadd beszéljek veled,

lépj közelebb, hadd valljak neked gondjaimról!

Beszédemet ha meghallgattad,

gondjaimat ha elűzted,

keserű szívem megédesedik,

s én örökkön-örökké magasztallak és áldlak!

Mert van-e bölcsek között oly igen bölcs,

aki bölcsebb volna nálad?

Mert van-e tiszteltek közt olyan igen nagyon tisztelt,

aki tiszteltebb volna nálad?

Van-e olyan tanácsadó, rajtad kívül van-e még egy,

kivel búmat megoszthatnám?

Balsorsom beteljesedett. Lélegzésem

akadozik, a szív nyomorúsága fullaszt.

Legkisebb fiú vagyok. Jó atyám

rég elhagyta már az élők világát.

Anyácskám, drága jó szülőanyám is

a " visszatérés-nélküli földre" költözött.

Atyám, anyácskám elment, itthagyott,

s én gondom-viselő nélkül maradtam.

II.

Megszomorítod lelkemet, .

szegény, szegény barátom!

Miért is felhősödik el

ragyogó orcád, fénylő homlokod ?

Rosszul gondolkodol,

kedves társam!

Éles ítéletedet

hibbantagyúéhoz teszed hasonlatossá!

Nem-változó törvény ugyanis,

hogy atyáink a halál ösvényére lépjenek.

"Átkelnek a Hubur folyón" -

így tartja a régi szólásmondás.

Járj-kelj csak a világban,

nézz csak szét az emberek között:

szerethetik bár a szegényt is,

de vajon tisztelhetik-e úgy, mint a gazdagság

urát?

Az elhízottat, a tejben-vajban fürdőt, ha tisztelik is,

de vajon szerethetik-é?

Bizony mondom: aki az Isten kedvében jár;

az szerez védőszellemet,

aki az Istenanya előtt megalázkodik,

az dúskál a vagyonban.

III.

Ó, barátom, csermely a szíved,

soha ki nem apad forrása;

vagy még inkább áradó tenger,

soha, soha sincs apadása!

Kérdést intéznék hozzád,

figyelj szavamra,

hajtsd hozzám füled,

halld meg, amit mondok!

Testem megrokkant,

lesoványodott.

erőm elgyöngült

oda régi kedvem!

Hamvába holt ereim tüze is,

derekam keménysége tovatűnt,

tiblábolok, nem találom helyem.,

árnyékommá lett a sóhajtozás.

Szántóföldem bár jó gabonát terem,

nem lakat jól a foszlósbélű kenyér;

gyümölcsösöm bár- jó szőlőt terem

nem oltja szomjam a vízzel kevert bor:

Van-e boldogság? S van-e boldogságban -

bizonyosság?

Kérlek, világosítsd meg elmém!

IV

Visszafojtom szavaimat,

ajkam zárát vonakodva nyitom ki.

Amit beszélsz,

fecsegéshez hasonlít.

Gondolataidat felkavarod,

összetöröd vized szép tiszta tükrét.

Nem-lohadó vágyakozásod

meg- nem-szűnő óhajtozásod

a szélvédett öböl után, enyhet adó, árnyékos part

után

imáid árán teljesül.

Elfordul tőled az Istenanya?

Hozzád hajlik újra, ha megköveted!

Kegyelme udvarán kívül rekedtél?

Befogad újra, ha megkérleled!

A könyörgőt, a buzgón leborulót,

ki benne igazság jelét imádja,

megsegíti az Istenanya mindenkor;

elárasztja sokféle jóval.

V.

okulok szavadból, barátom,

bölcsességet tanulok tőled.

Igéid mélysége megrendít,

erősíti és nyugtatja szívemet.

Jöjj hát, hallgass meg, kérve-kérlek

hadd soroljam el valahány keservem!

Gondolj csak a gyorslábú vadszamárra,

ahogy le s föl nyargal a pusztán -

vágtatja közben az Isten neve,

vajon eszébe jut-e a Rohanónak?

És az ordítozó oroszlán,

bár a véres húst fölzabálja,

áldozik-e vajon belőle,

hogy engesztelje az Isten haragját?

Vagy a Szerencsés, a Föld Hörcsöge

gondol-e arra, míg vagyont gyűjt,

hogy színaranyban, színezüstben

lerója Máminak adóját?

s én nem áldoztam-e naponként?

Nem könyörögtem Istenemhez?

Hányszor kiáltottam nagy fennszóval,

hányszor dicsértem az Isten nevét!

VI.

Pálmafa vagy, kincset érsz,

ó, barátom!

Te minden bölcsességgel ékes,

arany-gyémánt ékszer, teljes Ragyogó te!

Megállasz rendületlenül, akár a föld

ám az Isten szándéka változik.

Gondolj csak a gyorslábú vadszamárra,

ahogy le s föl nyargal a pusztán

a gyorslábúnál még gyorsabb nyílvessző

a pusztaság rohanóját legyőzi!

És az ordító oroszlánt,

a véres húst ha fölzabálta,

várja legott a megásott verem,

és ő tárt sírjába belézuhan.

Vagy a Szerencsést, a Föld Hörcsögét,

míg vagyont gyűjt s nem gondol Mámira

nem is a sorsra/rendelte napon,

sokkal előbb már, tűz hamvasztja el.

Miért vágyódnál járni útjukon,

ha már nekik is vesztüket okozta?

Szállj magadba inkább s keresd az Isten

örökkévaló teljes bölcsességét!

VII.

Északi szél az elméd, ó, barátom,

kedvező szél, kellemetes a népnek.

Megköszönve, köszönve köszönöm

a jó tanácsot, amit adtál!

Egyetlenegy szót, egyetlenegy hangot

mégis hadd szóljak meg előtted.

Aki sem Istent, sem embert nem ismer,

bizony, az jár a siker útján;

míg az Isten-magasztaló, ember-tisztelő

elszegényedik, megaláztatik.

Zsenge ifjúságom idejétől

az Isten parancsát követtem,

meghajtott fővel, sóhajtással

kutattam az Istenanyám szándékait.

Mégis, mi jutott osztályrészemül?

Igavonás csak és semmi más!

Szegénységgel vert meg az Isten,

mivel neki, úgy látszik egyre megy!

Feljebbvalóm hóbortos ember,.

elöljáróm is félkegyelmű:

Magas polcra kerül a hitvány,

s én alávettetem a porba.

VIII.

Barátom! Tágas fülek embere, bölcs szóra figyelmes!

Megállj csak! ?

Helytelenül gondolkodott!

Illetlenséget cselekszel!

Lázadsz az isteni rend ellen, sértegeted az Isten

rendelését,

erre visz rá majd működése.

Tagadod az Istenanya kormányzását,

erre buzdít szíved haragos kedve.

De gondold meg, mily távoli az ég

s még távolibb az Isten terve, gondja!

De gondold meg, mily végtelen a tenger

s még végtelenebb az Istentanya hatalma!

Ha kedvük tartja,

igazságosak,

s módjukban-jogukban áll

nehézséget forralni is.

XIII.

Ó, hadd rontsam le házamat,

veszítsem el vagyonomat,

Isten törvényeit hadd szegjem meg,

hadd hágjam át parancsait!

Levágok egy szép hízott borjút,

s húsát megeszem mind egymagam!

Útra kelek,

messzire megyek,

kutat ások, úgy bizony,

és vizét elfolyatom!

Kóborolok tolvajként, titkosan,

az utcákon, a tereken,

besurranok az őrizetlen házba,

s ami megtetszik, elviszem.

Éhesen föl alá kószálok,

lesben állok a sarkokon,

sötétben véren szerzem meg a zsákmányt,

világosban elkoldulom!

XIV.

Barátom, eszed tilosba tévedt!

Miért is tennél úgy, mint mindenki más?

Vágyaidat zabolázd meg erősen,

elméd kantárát fogd rövidre!

XVII.

A király fiát

fehér gyolcs fedi,

a koldust meg,

fekete rongy borítja.

Bizony mondom, árpakenyéren él

a kincseskamrák őrizője,

bár sáraranyat méreget

és ezüstöt hordoz a vállán.

Lapulevél annak ebédje,

ki másnak ízes pecsenyét süt;

ám a vagyon beteg ura is

többször sovány falattal kell beérje.

XX.

Józan eszed

ugyancsak elbolyongott,

meg fontolásod

mértéket veszített,

Miért nézed le a törvényeket,

a szokásokat miért gúnyolod?

A gazdag süveget visel,

hogy cipelne hát fején kosarat?

Méltósága súlyát hordja csupán.

Az, akit bölcsnek tartanak,

bár a gazdag után következik,

mégis tisztességet szerezhet.

Töltsd be hát az Isten törvényét,

tartsd meg parancsait!

XXII.

A csirkefogó ----

akit fölmagasztalsz,

kinek utcákon, tereken kódorgását dicséred

a csirkefogó képét távoztasd el!

Istentelen, aki a másét

elkívánja, erővel elveszi;

az ilyen testét halálosztó fegyver

járja előbb-utóbb át.

Neked, ki most Isten nélkül élsz,

jut-e boldogság osztályrészedül?

Bizony, hogy nem! ki az Isten igáját vonja,

örül, dúskál, szerencsésen él.

Hívogasd hát az Isten jó szelét,

s amit vesztettél esztendők

során szempillantás alatt visszanyered!

XXIII.

Keresztül-kasul jártam a világot,

sok mindent láttam, sok mindent hallottam.

Isten nem állja útját

a gonosznak! Hajót von az apa,

bizony, hízelkedés, képmutatás

magját hintette szívünkbe.

Hazugsággal s nem igazsággal

töltöttek bennünket színültig.

Ki ne dicsérné a gazdagokat,

jóságosaknak nevezve őket? -

"Ez a király?" "Sokáig éljen!",

mondják és máris hívéül szegődnek.

Becsapják, kirabolják, följelentik

az igazi embert, meghurcolják,

rágalmakat szórnak reá,

elvesztésére szövetkeznek.

Gonoszok véle gonoszkodván gonoszkodnak,

védelmére kelni senki se mer,

megsemmisítik tűzzel-vassal, erővel-hatalommal,

mint a fényesen föllobogó lángot, kioltják!

XXVII.

Beh kedvellek, ó, barátom, beh szeretlek,

mivel oly igen-nagyon érzed fájdalmaim súlyát!

Segíts rajtam! Mert hiszen jól tudom,

nagy sérelem ért engem életemben

Noha bölcs és alázatos szívű,

jóra termett és tiszta vagyok én,

soha, soha nem állott mellém senki,

segítséget, vigaszt sohase kaptam.

Most behúzott nyakkal kuncsorgok

városom terein, utcáin,

fejem szomorúan lekókad,

tekintetem a földet söpri.

Szavam régről nem hallatom,

elfojtom sóhajtásomat is,

imát se mondok, szolgaként lapulok,

társaim gyülekezetében.

Segítsen hát meg, ha irgalmat ismer,

az én Istenem, hajoljon le hozzám,

gyógyítson hát meg, ha kegyelmet ismer,

az én Istenanyám, édesítsen magához!

Samas pedig, a népek pásztora,

Istenhez méltó módon pásztorkodjék!

(Agyagtáblák 133-I44. Panaszok és nyugtatások - Theodicea).

http://www.angelfire.com/realm3/hmult/nepek/sumerhitv1.htm#r0012

*

PASSUTH LÁSZLÓ

(1900-1979)

Az írói, irodalomtörténeti és főleg a kritikai körökben amolyan mértéktartó sértegetési forma, ha egy irodalmi művet, főleg regényt lektűrnek, belletrisztikának vagyis olvasmányos olvasmánynak mondanak. Miközben az olvasók legnagyobb hányada azért olvas, hogy figyelmét lekösse, tehát érdekes legyen a könyv. Az irodalom művelője is Homérosz óta azt igényli, hogy a hallgató, az olvasó odafigyeljen a szavára, vagyis érdekesen énekeljen, érdekesen írjon - az egész szakma pedig gyanússá teszi azokat, akik tudják és gyakorolják az irodalmi érdekesség titkát. Ezt a titkot a mi századunk magyar regényírói közt alighanem Passuth László tudta a legjobban, s ezt példátlan népszerűséggel hálálta meg az olvasók legszélesebb köre tudományos magas értelmiségiektől villamoson olvasó gépírókisasszonyig és szabad idejét elütni kívánó segédmunkásig. Évtizedeken át ő volt a legtöbb kiadásban, legnagyobb példányszámban megjelenő magyar író. Ezt tulajdonképpen életében sem, halála óta sem bocsátották meg neki az irodalom bennfentesei. És nagyon körmönfontan kellett, s kell máig rosszat mondani egy olyan írástudóról, akinek közben nem lehet elhallgatni példázatos jó tulajdonságait. Hiszen jogi doktorátussal, jogtörténeti és jogfilozófiai alapos műveltséggel rendelkező banktisztviselőként egy negyedszázadon át a pénzügynek tudományos színvonalú szakembere lett, miközben elképesztő nyelvérzékkel és a tanulásban gyönyörűségekre találva nemcsak műfordítói, hanem gyakorló tolmácsi szinten lett otthonos a gimnáziumban már jól megtanult latin után az angol, francia, német, olasz, görög, spanyol és portugál nyelvekben. Élete folyamán mindezekből fordított is, és egy jó évtizeden át az Országos Fordító Iroda nélkülözhetetlen szakembere volt. Közben a hazai irodalom egyik legfőbb, lelkiismeretes összekötője a külföldi irodalmi körökkel: 1945-től 1958-ig, mint a PEN Club főtitkára, attól kezdve mindhaláláig alelnöke. Az elnökök változhattak, az irodalmi diplomáciát ő irányította. Tehát mellőzöttnek még akkor sem érezhette magát, amikor a "szoc.-reál" jelzővel és jelszóval díszített, ma már saját emlékeinkben is elképzelhetetlenül korlátolt kultúrpolitika az ő már rég népszerű, és eleve népszerűnek ígérkező következő regényeit néhány évre szinte kirekesztette a könyvkiadásból és könyvárusításból. Ennek be nem vallottan sokan örültek is: túl súlyos versenytárs volt a viszonylag népszerűek számára is minden, megjelenés után hamar szétkapkodott Passuth-könyv. Nem tiltakozott ő maga sem: bölcs mosollyal várta ki, hogy hamarosan, a "lágyabb" diktatúra következtében megint igényelhessék a Passuth-regényeket és ő megszokott szorgalmával, évről évre új művekkel gazdagítsa azt az élő irodalmat, amelyet valóban tömegek olvasnak. - De a lektűrnél, belletrisztikánál, olvasmányosságnál súlyosabban sértőt mégsem lehetett mondani az egyszerre érdekes és gazdag anyagukkal történelmi, kultúrtörténeti, olykor művészettörténeti vagy zenetörténeti ismereteket gazdagító könyveket. Egy ideig ugyan mondogathatták, hogy ez a múltidézés politikamentes, sőt elfordítja az emberek - s köztük az ifjúság - figyelmét a napi problémákról. Erről azonban mégis hamar le kellett szokni, hiszen mégsem tagadhatták a történelmi ismeretterjesztés hasznos voltát a tudat fejlesztésében. Téves adatokat pedig nem találhattak az óriásira táguló életműben: Passuth tudós szinten volt otthonos a történelemben, régészetben, művészetekben. És ehhez az óriási nyelvi-kulturális ismeretanyaghoz illően a magánéletében ugyanolyan választékos stílusú volt, mint mondatai szövegezésében, cselekményeinek szerkesztésében. Személyes megjelenésében is a mértéktartó elegancia és a modorbeli kedvesség, szívélyesség volt az azonnal észrevehető. Igazán nem lehetett mással ócsárolni, csak azzal, hogy érdekesen ír, hogy népszerű, hogy kellemes olvasni... vagyis, hogy igen jó író. Legföljebb még azt lehetett állítani, hogy "felületes", meg azt, hogy társadalom- és lélekábrázolásában "nem elég mély". Ezek a jelzők valójában kideríthetetlen tartalmúak. De minthogy az irodalom bennfenteseinek eleve gyanús minden olvasó ízlése, általában, aki túl sok olvasónak tetszik, azt felületesnek mondják, amit pedig a legtöbb olvasó un, azt nevezik mélynek. Homérosznak elnézik, hogy mindig érdekes, mozgalmas, hogy olyan, amilyennek a közönség elvárja. Azóta ez egyre gyanúsabb, a mi századunkban már külön jelzője is van, sőt egész sora a jelzőinek: bestseller, belletrisztika, lektűr... vagyis érdekes, vagyis valódi irodalom. Ennek a torz értékelésnek a már klasszikussá emelkedett ünnepeltje és vádlottja Passuth László és gazdag életműve.

Regényei, tanulmányai, útirajzai, önéletrajzi kötetei hosszú sorokat töltenek ki a könyvespolcokon. Azok a folyóiratok és újságok, amelyeknek kritikai rovatai következetesen rásütötték az érdekesség valamely magyar vagy idegen nyelvű szakkifejezésének bélyegét, lelkesen fogadták, sőt kérték kultúrtörténeti ismeretterjesztő vagy elmélkedő cikkeit, tanulmányait, útirajzait. Kezdetben a Nyugat, a Szép Szó, a Válasz ugyanolyan otthona volt, mint idővel az Irodalmi Újság, majd az Élet és Irodalom.

Végigélve évszázadunknak több mint háromnegyedét, a kezdetek idején neki is keresnie kellett a kifejeznivalók műfaját és stílusát. A harmincas évekre már birtokában volt az óriási és sokoldalú műveltség java részének, de első tanulmányaiban, és főleg "Eurázia" című első regényében még eljátszik az avantgárd stíluslehetőségekkel. Ez az első regénye, amely 1937-ben jelent meg, az első világháború utáni évekbeli Budapesten észlelhető világzűrzavar expresszionista megragadású körképe. De az 1939-re megvalósított "Esőisten siratja Mexikót" felépítésében is, stílusában is megtalálta saját műfaját, szemléletességét, jól szerkesztett mozgalmasságát. Ezzel a művel a hazai népszerűségen túl a világsikerig emelkedett. Azóta is - immár jó fél évszázad óta - közkedvelt olvasmány a föld legkülönbözőbb nyelvterületén. Történelmi regény Cortez felfedező és hódító útjáról. Korkép, kultúrtörténet, árnyalatos jellemrajz, nagy távlatú pillanatkép a spanyol és a mexikói indián kultúra találkozásáról. Vérbő és vérengző, színpompás és oktató-népművelő erejű epikus mű ez. Írt idővel hasonló, talán még gazdagabb és szebb regényt is, de ez maradt - példányszámban is - a legsikeresebb. Mire évtizedekkel később személyesen is eljutott Mexikóba, ott úgy fogadták, mint akiről köztudomású, hogy az ország múltjának és az azték ősidőknek legnagyobb európai ismerője. Egy kicsit úgy tekintettek rá, mint a Mexikót sirató esőisten új evilági helytartójára. - Igaz, később is írt korunkhoz közelebbi vagy éppen kortársi témájú regényeket, írt néhány kötetnyi életrajzot is, de legigazibb műfaja a régebbi kultúrákat, hajdani történelmi alakokat, köztük nagy művészeket idéző történelmi regény maradt. A XIV. század előreneszánszát kalandos mozzanatokban bemutató "Nápolyi Johanna", a bizánci középkorba vezető mű, "A bíborban született", a spanyol barokk fényeit és sötétségeit korképpé festő "Fekete bársonyban" az európai múlt különböző korszakait hozza közel az olvasóhoz, mintegy bevezetve a múltak rejtelmeibe.

Külön műfajárnyalat ebben a múltidézésben a nagy művészeket, főleg muzsikusokat saját korukba állító korrajz és jellemrajz. Talán a legkitűnőbb ezek közt a Monteverdiről szóló "A mantuai herceg muzsikusa" . De lélektani regénynek nem kevésbé kitűnő a Gesualdo életét nyomon követő "Madrigál". - E világtörténelmi körképekbe illeszkedik a magyar múltat történelmi arculatok sorával érzékeltető néhány regénye, amilyen a Zrínyi Ilona alakját és sorsát rajzoló "Sasnak körme között", a Báthoryakról szóló "Négy szél Erdélyben" és talán legérdekesebb magyar történelmi tárgyú regénye, a "Hétszer vágott mező", amely II. Endrében - a történészek régi közvéleményével szemben - egy társadalmi reformokról ábrándozó jelentékeny államférfit mutat be. Nem kevésbé egyéni, új szempont utolsó nagy regényében, a "Tört királytükör"-ben Zsigmond király-császár alakjának belehelyezése a reneszánsz korai évtizedeibe.

Amikor az óriási életművet hátrahagyva meghalt, méltatói méltatták ugyan, de mégiscsak a nagyon sikeres szórakoztatót búcsúztatták, és azóta sem merte a legutóbbi irodalomtörténeti mű sem kimondani, hogy századunk egyik jelentékeny, maradandó értékű, most már nyugodtan klasszikusnak mondható regényírója.

Passuth László: A bíborbanszületett

MVGYOSZ hangoskönyvek

http://mek.oszk.hu/02300/02368

Passuth László: Édenkert az óceánban

Bougainville felfedezi Tahitit

http://mek.oszk.hu/01000/01005

Passuth László: Esőisten siratja Mexikót

http://mek.oszk.hu/01400/01439

Passuth László: Esőisten siratja Mexikót

MVGYOSZ hangoskönyvek

http://mek.oszk.hu/02400/02417

Passuth László: A harmadik udvarmester

MVGYOSZ hangoskönyvek

http://mek.oszk.hu/02400/02423

Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa

http://mek.oszk.hu/01400/01433

Passuth László: Megszólal a sírvilág

http://mek.oszk.hu/01200/01219

Passuth László: Nápolyi Johanna

http://mek.oszk.hu/01200/01226

*

A Igazi magyar futballnyár és az eltolt aranyak

Negyven esztendeje még elég magasan jegyezték a magyar futballt. A Ferencváros az UEFA-kupa elődöntőjében küzdhetett, válogatottunk szintúgy a legjobb négy közé jutott az Európa-bajnokságon, míg az olimpián mindössze egy jobb együttes akadt nála. Az 1948-as születésű, nem éppen egyenletes karriert befutó, de számos sikerben részes Kű Lajos egyike volt azon keveseknek, akiknek sok dolguk akadt akkoriban – a Fradival négyszer bajnoki ezüstérmes, kétszer MNK-győztes, nyolcszoros válogatott labdarúgó mind a három menetelésben szerepet játszott. És ami még a személyét érdekessé teszi (az 1972-ben történtek izgalmas hátterét felfedő sztorijain kívül): a kontinenstornák után azóta csak sóvárgó nemzeti csapatunk mindmáig utolsó Eb-gólját az FC Bruges-zsel később belga bajnokságot nyerő, sőt BEK-döntőn is pályára lépő fedezet szerezte.

http://www.nemzetisport.hu/sportnaptar/igazi-magyar-futballnyar-es-az-eltolt-aranya-2138837

*

Nagy pálya, kis királyság

DONÁT TAMÁS

A történet apropója tulajdonképpen egy pitiáner, említést sem érdemlő ügy – lenne. Csakhogy néha a kicsi, helyi és elvarratlan esetek bizonyítják: hiába vannak sokan, akik a magyar labdarúgás megújulásáért dolgoznak, ha mások, a magukat a pozíciójuknál fogva mégis „erősnek" képzelők nem a szabályok szellemében járnak el, megsebezve a futballszerető embert és általa valahol a sportágat is.

http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_ii/nagy-palya-kis-kiralysag-2139013

*

Bereg Náni balladája

.

előadó: Kulcsár Annamária

műfaj: ballada

tájegység: Hajdúság

*

Bereg Náni bemegy a csárdába,

Ráborul a csárda asztalára,

Sírva mondja a csaplárosnénak,

Száz icce bort hozzon az asztalra.

Száz icce bort, száz szál gyertyát mellé,

Hadd igyon a szegény zsandárlegény.

..

Bereg Nánit hat csendőr kíséri,

A babája az ablakból nézi,

Ne nézd babám gyarló életemet,

Mind teérted szenvedem ezeket.

.

Bereg Nánit hat csendőr vallatja,

A babája az ajtón hallgatja,

Valld ki Náni minden bűneidet,

Hová tetted a három gyermekedet.

..

Egyet tettem diófa tövébe,

Másikat a Tisza fenekére,

Harmadiknak most lettem gyilkosa,

Jaj, istenem, fel leszek akasztva.

.

Bereg Náni rózsaszín ruhája

Beleakadt a börtönajtóba,

Szépen kérem a zsandár urakat,

Akasszák ki rózsaszín ruhámat.

..

Bereg Náni piros pántlikája,

Nem fonja már többet a hajába.

Tedd el, Náni a ládafiába,

Majd jó lesz a kislányod hajába.

Ha lányod lesz, jó lesz a hajába,

Ha fiad lesz, csárdás kalapjára.

..

Bereg Náni hozzáfogott sírni,

De az anyja rákezdte bíztatni,

Ne sírj, Náni, készül a bitófa,

Holnapután fel leszel akasztva.

.

http://www.youtube.com/watch?v=Zmtf8VahFM4

*

lbum: Cuháré

kiadás éve: 2005

.

A Tiszántúl középső részén elterülő Hajdúságnak nevezett történelmi-néprajzi táj valaha igen gazdag népzenei és néptánc hagyományokkal rendelkezett. Az utóbbi évek beható kutatásai és az összegyűjtött adatok feldolgozása lehetővé tették, hogy valóra váljon régi tervünk, szűkebb hazánk a Hajdúság népzenei örökségének lemezen való rögzítése és bemutatása.

A Hajdúság a hat régi szabadalmas hajdúváros - Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Vámospércs – által határolt terület. Tágabb értelemben az 1950-ig fennállt Hajdú megye területét, a hajdúvárosokat, a Hortobágyot és Debrecen környékét foglalja magába.

A tájegység Hajdúság elnevezése az itt élő hajdúknak köszönhető, akiket Bocskay István fejedelem 1606-ban saját birtokain telepített le, különböző kiváltságokat adományozva e harcias, zárt katonai szervezetben élő néprajzi csoportnak.

Lemezünk anyagának összeállításában arra törekedtünk, hogy minél színesebb átfogóbb képet nyújtsunk a Hajdúság zenéjéből. A dalok többsége a pásztorkodással kapcsolható össze, hiszen a pásztorok voltak a hagyományok továbbörökítői a nomád állattartó hortobágyi pusztán. A Hortobágy környéki – s általában az alföldi dalolásban kevés a díszítőhang. Férfias, érdekes erőteljes pusztai hang e tájegység hang-ideálja; ilyen a tipikus éneklésmód.

A régi parlando és rubato dalok – ezt többnyire a szövegük is mutatja – általában a pásztor repertoárba tartoznak. Tartalmukat tekintve szorosabb értelemben pásztordalok, betyárdalok, rabénekek, balladák.

A lemezen hallható dallamok között azonban sok az új keletű. Ez az újabb stílus a XIX-XX. század fordulója táján teljesedett ki. Dallamait jellemzi az első és negyedik dallamsor azonossága, a két középső sor általában magasabb fekvésű. E stílus egyik fő sajátossága az alkalmazkodó ritmus. A dalok válogatásánál többször felmerült a kérdés: népdal e vagy népies műdal az, amit énekelnek adatközlőink. B. Nagy Ferenc nádudvari csikós-számadó szavával: ,, Nem tudja az ember, hogy melyik a népdal. Csak danolja az ember, danolja. Ehhez szakértők kellenek, akik megállapítják, hogy ez magyarnóta, ez meg népdal.”

Így vannak ezzel nem csak az egyszerű falusi emberek, hanem azok is, akik ezzel behatóan foglalkoznak, mert a népdal és a népies műdal között nagyarányú a keveredés. Sok esetben valóban nehéz egy-egy múlt századi - részben már népivé variálódott – nótát az új stílusú népdaloktól megkülön align=böztetni. Mi azonban úgy gondoljuk, ha bebizonyosodott egy dalról, hogy a nép hosszú idő óta magáénak érzi, nincs okunk azt a népdalok közül kizárni.

A Hajdúság hangszeres népzenei hagyományaiból kitűnik, hogy a régmúlt idők jellegzetes alakja volt a vándorló dudás. Kocsmákban, határbeli csárdákban, nagyvárosi lacikonyhák tabernáiban szívesen fogadták, mert dudájának hangos szavára csábult a vendég.

Sokat tudtak a pusztáról és az ott élőkről, számos mende-monda szerint a betyárok viselt dolgairól is. Némelyik dudás híre-neve fennmaradt a népi emlékezetben, így sokáig emlegették még Hajrá Béni, Zángó Péter, vagy Tulok Balog Márton nevét.

A vándor hegedűsökről kevesebb adat maradt fenn, de a régi híres hegedűsök kései utódaként ismerjük Rimóczi Lajos nevét, aki kopott hegedűvel a hóna alatt járta a pusztát több mint fél évszázadon keresztül. Húzta vén számadók fülébe, nyalka bojtárok talpa alá, de még Jókai Mór, Herman Ottó és Blaha Lujza is meghallgatta játékát.

A pásztorok kedvelt hangszerei voltak a furulya, a citera, de nagyon népszerű volt az esz klarinét is, amelynek erős sipítós hangja volt és rövid teste lévén a szűr ujjában is elfért.

A hajdúsági falvakban és városokban azonban vonós cigányzenekarok muzsikáltak, akik a hagyományos vonós hangszereken kívül gyakran kiegészültek cimbalommal, sőt klarinéttal vagy tárogatóval is. Minden társadalmi réteg zenei igényét kiszolgálták, legyen az mulató pásztor, fuvaros, földműves vagy éppen módos gazda. Játékukra még a feszes ritmizálás volt a jellemző, hiszen a régi falusi bandák elsősorban tánc alá muzsikáltak. Repertoárjukban a pásztorbotolók mellett a kötött szerkezetű verbunkok, az Erdélyből áttelepült parasztokról elnevezett oláhosok, valamint a lakodalmakban játszott dramatikus tréfás verbuválás volt ismeretes. Páros táncként az új stílusú lassú- és friss csárdás, túlnyomórészt új stílusú dallamokkal kísérve jelent meg. Harmonizálásban visszafogottabbak, mint a városi (kávéházi) cigányzenekarok, de jóval fejlettebbek az erdélyi vonós bandáknál. Esküvők, keresztelők, bálok, mulatságok nélkülözhetetlen közreműködői voltak a legújabb időkig.

Dr. Ecsedi István, Dr. Béres András, Dr. Varga Gyula, Dr. Bencze Lászlóné és Szathmári Károly tudományos kutatómunkájának köszönhetően sikerült betekintést nyernünk a Hajdúság paraszti- és pásztorkulturájának egy részletébe. Lemezünk anyaga ezen adatokra támaszkodik. Igyekeztünk a régi és új réteg kevésbé ismert, de jellegzetes darabjait megszólaltatni, valamint az ismertebb dallamok érdekes változatait bemutatni, stílushű előadásmód mellett életszerű szituációkban, színes hangszerösszeállításban. Szeretnénk felidézni a hajdani csárdák, pásztorok pusztai életének, mulatságainak, katonák báljainak hangulatát, nem felejtve a nők zenei megnyilvánulásait sem. Sajnos hangszeres felvétel vajmi kevés maradt erről a környékből, így javarészt a vokális anyag segítette munkánkat.

.

Adatközlőink: Bagoly Imréné, Bartha Gyuláné, Tóth Bálint, Törő Gábor, B. Nagy Ferenc, Tanka Gábor, a hajdúhadházi zenekar és még sokan mások, sajnos ismeretlenül.

Gyűjtők: Béres Zsuzsa, Béres András, Buka László, Dévai János, Dobos Bea, Galánfi András, Joób Árpád, Kranyik László, Pásku György, Rónai Anikó, Rőmer Ottó, Sarkadi Zsolt, Ulics Tibor, Dr. Varga Gábor

*

Erdélyi János: Magyar közmondások könyve

8563.

Adós embernek sokszor kell hazudni. K.

8564.

Ki mi felől nem tud, azt nem is ahitja.

8565.

Süketnek és némának kell lenni, ki alattvalókkal békeségben akar élni.

8566.

Csak annyit aludjál, mennyi elég.

8567.

Szelid almának nagy becse, vadnak kevés. KV.

8568.

Angyal mulék felettünk. KV. (5418.)

8569.

Alig veri még az anyja tolla.

8570.

Ki aprónként költ, tovább beéri vagyonával. K.

8571.

Arany tüzben tisztul, a polyva megég.

8572.

Aranyat vet a koldusnak is. (614.)

8573.

Arany sárban is csak arany. K.

8574.

Aranyat adott, rezet nyert.

8575.

Arany hegyet igér.

Latin: Aureos polliceri montes.

8576.

Ki szóbeli aszonynyal társalkodik, hamar kurafi név ragad rá. K.

8577.

Hol sok aszonynép van, sok a példabeszéd.

8578.

Ugy keresd az általutat, hogy kerülőbe ne akadj. F.

8579.

Mig az ember árnyékot vet, mindig lesz nyomorusága.

8580.

Ártatlanságnak csak egy a szava.

8581.

Sok okot lel, ki el akar szakadni barátjátul.

8582.

Ne vess mindennel barátságot.

8583.

Ki bárányt ápolgat, a kost sem gyülöli.

a) Egyhangu mint a Bendák notája.

8584.

Elfagyott a beszélő sipja.

8585.

A beteg, mig piheg, mindig remél. K.

8586.

Fölébredt a béles szagára. KV.

8587.

Parányi bimbó, nagy gyümölcs.

8588.

Soká késik mint a birószó.

8589.

Kit a biró gyülöl, nehezen tesz annak igazságot.

8590.

Elveszti sirását, ki biró előtt jelenti siralmát.

8591.

Birónak két fülének kell lenni.

a) Gyermekre madarat, vén emberre ifju menyecskét, németre bort ne bizz.

8592.

Jobb kevés bizonyos, mint sok bizonytalan.

8593.

Tudja boldog, boldogtalan.

8594.

Bolonddal nem jó tréfálódni. (7956. a.)

8595.

Bolond teszi mindenét egy koczkára.

8596.

Nem illik bolondhoz ékesszólás.

8597.

Minden jó bornak ki kell forrni magát. (3777.)

8598.

Kanállal ette a bölcseséget.

8599.

Hol nincsen büntetés, szarvat vesznek a gonoszra. K.

8600.

Sok csudálkozás tudatlanság jele. K.

8601.

Ha el akarod találni a czélt, feljebb irányozz. K.

8602.

Nem nagy hir a czigányokkal való harcz.

8603.

Hozzá szokott mint czigány gyermek a szikrához.

8604.

Ki disznó után indul, mocsárba jut.

8605.

Mindennel jó mint a disznóhus.

8606.

Rongyos dolmány, okos legény. (6402. a.)

8607.

Veszett dolog, mikor aztán foltozásra kerül a dolog. KV.

8608.

Nem sok kalácsot eszik, ki a dolgot kerüli.

8609.

Nem könnyen adják, a mi drága. (6735.)

8610.

Nehéz ebet a hájas szíjról elszoktatni.

8611.

Ütik az ebet, tanuljon a kölyök.

8612.

Eb se venné fogára, a mit mond.

8613.

Ebnek eb a munkája.

8614.

Tátika és Rezivár dolgát ebre bizták, ebül vették hasznát. B.

8615.

Ebkendi; ebugatta.

8616.

Nem egy ebnek fari a neve. F.

8617.

Nem megy a füst eb szemébe.

8618.

Ebédelj és meglátod, mi lesz a maradék.

8619.

Törött hajót elhagyják az egerek.

8620.

Szerelem, méltóság egy székbe nem férnek. F.

8621.

Könnyebb egygyel megalkudni mint sokkal.

8622.

Egyesség kicsint is nagyra visz.

8623.

Ha elméd nem vigyáz, hallásod is elvész.

8624.

Együgyü ember ritkán megy biró elé. K.

8625.

Ember gondol, isten végez. (7073.)

8626.

Rosz ember hamar megijed. K.

8627.

Erkölcs szerzi a barátságot.

8628.

Pókhálós az erszénye. (1809.)

8629.

A ki el nem esett, nem szükség hogy fölkeljen.

8630.

Késő eset után okoskodni. (2292.)

8631.

Ott ad isten esőt, a hol akarja.

8632.

Elméjében eszik, ki az evő embernek köszön.

8633.

Megnyilt az ég felette.

8634.

Az eget soha el nem hagyhatjuk.

8635.

Legjobb enni, ha éhes vagy.

8636.

Sok van, ki éhezik és megházasodik.

8637.

Adtál nekem jó éjszakát.

8638.

Ugy verj éket a kemény fába hogy szemedbe ne pattanjon.

8639.

Kár hitvány éneket ujra kezdeni.

8640.

Elibe épitek én annak.

8641.

Hol az érzékenység nyertes, vesztes a nyugodalom.

8642.

Táltul a szájig is elcsorgathatni az ételt.

8643.

Gyakorta farkas is juhbőrbe öltözik.

8644.

Ki farkastul elfut, orozlánra talál. (1530. 8870.)

8645.

Mit a farkas mivel, tetszik a nősténynek.

8646.

Farkas ritkán eszik sült hust.

a) Farkasnak mutatsz aklot.

8647.

Élőfának döltét várni.

8648.

Nyers fának nehéz száradtát várni.

8649.

Nagy fára akar hágni. K.

8650.

Mit állsz itt? nem kell nekem két fülü fazék.

8651.

Fehér fátyol alatt gyakorta moly vagyon.

8652.

Szép dolog a fehér fátyol.

8653.

Ha mézet akarsz gyüjteni, a fecskefészket meg ne szenvedd házad körül.

8654.

Ki fegyvert visel, feleséget is vehet.

8655.

Ki párnán akar feküdni, próbálja előbb a szalmát.

8656.

Jámbor feleséget csak isten adhat.

8657.

Elfelejtésnek, nem tudásnak egy a fizetése. K.

8658.

Ott fogja, a hol kell.

8659.

Gyakorta fordul mint a péntek, szombat.

8660.

Szántatlan földet pörje bir. (2862.)

8661.

Ugy áll egybe mint a fövény.

a) Furót nyelt.

8662.

Szoros a gatya. K.