BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK

PETŐFI SÁNDOR

KUN LÁSZLÓ KRÓNIKÁJA

Fene gyerek volt az a Kun László,

Magyarország egykori királya!

Kun Lászlónak azért híták őt, mert

A kunokkal volt cimboraságba'.

Az igaz, hogy torkára forrt az a

Kun barátság, benntörött bicskája...

De ez már a vége; kezdjük elől,

Ne hágjunk rá a szép rend nyakára.

Amit mondtam, ujra csak azt mondom:

Fene gyerek volt biz őkegyelme;

Az ördög se' tudja, hogy mi volt több,

Emberség-e vagy kutyaság benne?

A koronát még kölyök korában

Nyomintották a fejére néki,

S már csatázott siheder korában,

És vala nagy az ő vitézségi.

Ottokárral, híres cseh királlyal,

Keveredett kemény háborúba,

És pediglen Ottokár alól e

Háborúban a gyékényt kihúzta.

A cseheknek nagy királya ott a

Csatatéren a fűbe harapott,

Lászlót pedig nem tekinték máskép,

Hanem csak úgy, mint egy új csillagot.

Hazament ám, hanem otthon bezeg

Fenekestül fölfordult az ország,

Olyan volt, mint a Csáki szalmája,

És e bajt a nagyurak okozták.

Természetes, hogy mikor a macska

Nincs otthon, az egerek táncolnak...

A nagyurak kapták magokat hát,

Egymással mind rútul hajba kaptak.

László király, szerelmetes öcsénk,

Már most aztán fogj erősen hozzá...

Dehogy fogott, dehogy fogott! kisebb

Gondja is nagyobb volt, mint az ország.

Nekilódul, becsap a kunokhoz,

S haza gondját eltemeti szépen

Kun legények telt kupái mellett,

Kun menyecskék dagadó ölében.

És amidőn hites felesége

Szót emelne e miatt előtte,

Egy szikrát sem teketóriázott,

Azon módon elkergette őtet.

S melege lett pap uraiméknak,

Kegyetlenűl szorult a kapcájok,

László király a pogány kunokat

Fosztogatni uszította rájok.

Meghallja ezt a szentséges pápa,

S haragjában adtateremtettéz,

És meghagyja egyik püspökének:

"Rendcsinálni magyarokhoz elmégysz!"

És el is jött azonnal a püspök,

S odavitte jó móddal a dolgot,

Ugy szívére beszélt a királynak,

Hogy elméje javuláson forgott.

Meg is javúlt, istenes szándékból

Megtéríté papok veszteségét,

A kunoknak sátorát elhagyta,

S visszavette elvert feleségét.

De egyszerre más jutott eszébe...

Gyűléseztek a papok Budában...

Megunta a locsogást-fecsegést,

S szétzavarta őket hamarjában.

Fenyegeti a pápa követe,

A püspök, hogy majd átkot vet rája...

Bánja is ő! galléron csípeti

A szent embert és tömlöcbe zárja.

És a régi tivornyázó élet

Alvó zaját újra fölkeltette,

Fölkereste a kún cimborákat,

S ott virított rózsaszínü kedve.

Megcsóválta fejét a nemzet, és

Szólt: "Ami sok, az csak sok, hiába!

Ha ez így tart, belénk üt a mennykő."

S László komát betették fogságba.

Nem sokáig üldögélt a hűsön,

Kinyitották tömlöcét és szóltak:

"Lángban, vérben áll a haza, király,

Jer és győzd le a kún lázadókat!"

"Rajta tehát!" fölkiálta László,

"El, utánam élet és halálra!

Rég vagy, kardom, a homályban... mostan

Vess homályt a nap koronájára!"

És vezette hadát a kunokra,

S ráncba szedte őket nagy csunyául,

Kit levert a harcmezőn közűlök,

Kit pedig kiűzött a hazábul.

S megragadta a kormányt erősen,

Megmutatta, hogy ő milyen férfi,

Hogy ő nemcsak a korhelykedést, de

A nemzetnek ügyeit is érti.

A gonoszak meghunyászkodának,

S a királyra reszketéssel néztek,

A jók szivét pedig seregestül

Szállták meg a mosolygó remények.

De alig hogy elmosolyodott a

Nemzet, ujra lebiggyedt a szája,

Mert azt vette észre, hogy istentől

Ujra elrugaszkodott királya.

El bizony, de mennyire! naponként

Veszettebbül sűlyedt a piszokba...

De még egyszer fölemelte fejét,

Fölgyúlt szíve, és égett lobogva,

A berontott kúnok és tatárok

Meggörnyedtek karja erejétül,

Még egy cserfa-koszorút hozott az

Ifju király a harc mezejérül.

Akkor aztán jó éjszakát, erkölcs!

Belemászott nyakig a mocsárba,

És valódi szent volt ekkoráig

Ahhoz képest, ahogy mostan járta.

Egy tivornya a másikat érte,

Sátor alatt élt, mint a cigányok,

Véle régi korhely cimborái

S véle a kún és tatár leányok.

Hanem egyszer ilyen szókat hallott:

"Laci pajtás, meghalálozik kend!"

S három ember úgy oldalba szúrta

Őfelségét, hogy még meg se' nyekkent.

Pest, 1848. július

*

20:10, Kedd (június 5.), DUNA Televízió

A papa szolgálati útra ment

(Otac na službenom putu)

jugoszláv filmdráma, 135 perc, 1985

rendező: Emir Kusturica

forgatókönyvíró: Abdulah Sidran

zeneszerző: Zoran Simjanović

operatőr: Vilko Filač

vágó: Andrija Zafranović

szereplő(k):

Moreno D'E Bartolli (Malik)

Mira Furlan (Ankica)

Mirjana Karanović (Anya)

Miki Manojlović (Apa)

Mustafa Nadarević (Mesa sógora)

Feliratozva a teletext 333. oldalán.

Közép- és Kelet-Európa szocialista országaihoz hasonlóan az ötvenes évek Jugoszláviájában is személyi kultusz van. A Tito vezette országban a félelem és a rettegés az úr, a politikai rendőrség bármikor, bárkit indok nélkül letartóztathat. Egyik nap a kis Malik édesapját is elviszik, a régi szeretője jelentette fel. A férfit bányamunkára ítélik. Az édesanyja mindent megtesz, hogy a boldog család látszatát megőrizve eltitkolja fia elől az igazat. Azt hazudja neki, hogy a papa szolgálati útra ment. Ám eljön az idő, amikor Maliknak szembe kell néznie az igazsággal.

*

Trianoni évfordulón „Nagy László visszatér…”

Színház

Írta: ThuryGabor 2012. jún.

Először a Nem! Nem! Soha! cím jutott eszembe, ha már a szervezők a nemzeti összetartozás napjára időzítették a hivatalos bejelentést, hogy Nagy László visszatér a válogatottba. Nyilván kommunikációs baki, hogy június 4. a legjobb időpont s a Thália Színház a legmegfelelőbb helyszín, hogy a Nagy come back nyilvánosságra kerüljön. Ha véletlen az egybeesés, akkor is benne bujkál az üzenet: tartozzunk össze azon a napon, amikor Trianonra emlékezünk és még Nagy Laci is visszatér. Persze lehet, hogy túlzottan áttételesen értelmezem az időpontok egybeesését, s lehet, hogy szó sincs ilyesmiről, nem előre kigondolt szlogen, hogy az összetartozás napján legyen végre megbékélés a Nagy-ügyben. Csupán a véletlennek tudható be, hogy a magyar történelem legtragikusabb napjának évfordulóján zárul le az utóbbi három esztendő leggusztustalanabb sportsztorija.

A részletek unalomig ismertek, ez most már a végeredmény.

Ha azok szempontjából nézem, akik ezt nyélbe ütötték, valóban lett megbékélés, pontosabban az a pénz, amiért érdemes minden elvet feladni. Már régóta hallatszottak szirénhangok, hogy Naggyal eredményesebb lenne a válogatott. A Nemzeti Sportban meg is írtam, nem az a kérdés, hol van (volt, lesz) Nagy Laci, hanem az, hol van Odüsszeusz. (Aki nem hagyta, hogy embereit s magát a szirének éneke tőrbe csalja.)

Nem ér ennyit a sportág hitele, hogy egy összevissza nyilatkozgató világklasszis visszatérjen a magyar válogatottba, miközben a bejelentés alatt úgy fogja a nemzeti mezt, mintha csak egy gazdag klub dresszét tartaná a kezében. Ám a mozdulatot azért ne írjuk a véletlen számlájára: akik összedobták a lóvét ehhez a tranzakcióhoz, azok szemében ez a hároméves hercehurca nem több, mint egy klubváltás körül kialakult huzavona.

Olyan világban élünk, amikor a pénz szinte majdnem mindent meghatároz. De ne magyarázzuk holmi globalizációs balesettel, embertől független akarattal, hogy a pénz mindenható. Mert mi magunk engedtünk, engedünk utat a pénz mindenhatóságának, s ez minden erkölcsi gátat elsöpör. Lehetett itt papolni, hogy nem szokás így megvezetni a szövetséget, a cselekedet sportszerűtlen a társakkal szemben, mi több a szövetségi kapitányt is kellemetlen helyzetbe hozza. Ez mind nem érdekes, ha van az a pénz, amely minden érdekeltet közvetve, közvetlenül elhallgattat.

Valamilyen szinten áttételesen mindenki felelős, aki ott volt a Thália Színházban, s nyilván elégedettek, hogy Nagyot hazahozták. A főhőst, aki majd az olimpián…

Apropó, olimpia! Nagy László jelenléte miatt nem fogok a kézilabda-válogatott ellen drukkolni – vagy ha úgy jobban tetszik, a közösséget fontosabbnak tartom, mint egy nemtelen lépést –, más kérdés, hogy az egyén és közösség viszonya úgy is megközelíthető, ez a csapat Nagy nélkül harcolta ki a londoni részvételt, s az átlövő nem önhibáján kívül maradt távol a selejtezőtől.

Nekem alapvetően ebben a világban a sport – disszonáns jelenségeivel együtt – még mindig valahol a fair playt jelenti, s a sportszerűség nem csupán az ellenfelek közötti relációban értelmezhető. Nem könnyű bizonyos döntések, események bekövetkeztekor azok jövőbeni kihatásaira következtetni, mégis azt mondom, itt és most valami megtört, s ezen még az sem változtatna, ha Naggyal olimpiai aranyat nyer a válogatott.

Jókora lózunggal írhatnám azt, hogy a Nagy-ügy a kézilabdázás Trianonja, de nem teszem, mert a történelmi tragédia évfordulójához méltatlan a játékos ügye, másrészt remélem, ez az erkölcsi megingás nem vezet a sportág Trianonjához.

Fogjuk fel úgy, hogy színházban vagyunk. És látunk egy gyenge darabot, rossz előadásban.

A kommentárok:

http://thurygabor.blog.nepsport.hu/archives/2012/06/04/Szinhaz/

*

PETŐFI SÁNDOR

MA EGY ÉVE

Ma egy éve... ma egy éve...

Akkor lettél jegyesem,

Ma egy éve, hogy először

Csókoltál meg, kedvesem.

Édes volt a csók, amely ott

Ajkaidról rám esett,

De ki hinné, de ki hinné?

Csókod most még édesebb.

Száll az idő, mint a pille,

Melyet a szél ragad el,

Szemlátomást fogy az élet,

Szemlátomást hervad el.

Ám hervadjon, isten néki,

Érte nem is búsulok;

Nem vesz kárba, mit az élet

Fájáról lehullatok.

Ami elhal életembül,

Föltámad mint szerelem...

Oly mértékben nő szerelmem,

Amilyben fogy életem!

Pest, 1848. augusztus 5.

*

BUDAÖRSI PASSIÓ

2012. május 28 - június 10

Egy csodálatos nyári estére hívjuk Önt és kedves családját a Budaörsi

Kőhegyre, ahol az evangélium újra megelevenedik. A budaörsi kőhegyi szabadtéri előadás egy hagyomány újrateremtése. 1933. június 11. pünkösdhétfőtől 1939-ig a budaörsiek minden évben játszották a Kőhegyen a Budaörsi Passiót, Krisztus szenvedéstörténetét. Több volt ez, mint egyszerű amatőr, szabadtéri színházi előadás.

A Budaörsi Passió megmozgatta az egész falut, európai ismertséget,

hírnevet szerzett Budaörsnek. Az 1930-as években a budaörsiek több

mint 25.000 pengőért a Kőhegy fennsíkján 70 méter hosszan 20 méter szélesen kőből és téglából díszleteket építettek. Valamikor a 2000 fős nézőteret évente 15-20 alkalommal megtöltöttek az ország minden részéből, a környező országokból idelátogató nézők.

1996-ban a németországi Auersmacheri Passió Színjátszó Egyesület

vendégszereplésével és a budaörsiek statisztálásával a Jókai Mór

Művelődési Házban rendeztünk két német nyelvű előadást, majd 2000-ben a Bakk Endre Kanonok Alapítvány sikeres pályázatával, ill. Budaörs Város Önkormányzatának anyagi támogatásával már a Kőhegyen kerültek megrendezésre a passiójátékok, ekkor még a csíksomlyói szövegkönyv alapján.

2002. év végén hosszas kutatás után került elő a Budaörsi Passió

eredeti német és magyar szövegkönyve, így születhetett újjá a Budaörsi Passió 2003-ban. Ezt követően 2006-ban és 2009-ben is az eredeti helyszínen és az eredeti szövegkönyv alapján kerülhettek megrendezésre a Budaörsi Passió kétnyelvű előadásai a festői Kőhegyen. 2012. évben is szeretettel várja Önt a rendező, Budaörs Német Nemzetiségi Önkormányzata!

Részletes információ: www.budaorsipassio.hu

*

PETŐFI SÁNDOR

LENKEI SZÁZADA

Koszorút kötöttem

Cserfa-levelekbül,

Harmat csillog rajta

Örömkönnyeimbül...

Kinek adnám én ezt,

Kinek adnám másnak,

Mint vitéz Lenkei

Huszárszázadának?

Ez ám csak a század,

Ezek a legények!

Ősapáink mellé

Odaillenének.

Romlatlan bennök a

Régi jó magyar vér...

Bár adhatnék nekik

E dalnál nagyobb bért!

Dicső fiak ők! s ha

Énnekem nem hisztek,

Ám nézzetek oda,

Hogy mit cselekesznek.

Én elhallgatok, az

Ő tettök beszéljen...

Százszor kiáltjátok

Majd rájok az éljent.

A Dniester vizén

Túl, Mariampolban,

Lengyelország földén

Egy huszárezred van.

Szép magyar huszárok,

Fiatal legények,

Kutya-bajuk... vígan

Miért ne lennének?

Vigan vannak, össze-

Verik bokáikat;

De van ott egy század,

Amelyik nem vigad.

Míg világát éli

A vidám ezered,

Közűlök egy század

Búbánatnak ered.

Miért búslakodtok

Jó magyar huszárok?

Némelyik szeméből

Könny miért szivárog?

"Hogyne búslakodnánk,

Hogyne búslakodnánk,

Mikor veszélyben van

Édes magyar hazánk?

Rútul feni fogát

Rája tót, rác, német,

Hogy az istennyila

Őket ott ütné meg!

S minket, kik a hazát

Védeni szeretnék,

Itt idegen földön

Tart a kötelesség."

Igy emészti őket

A bú és a méreg...

Összesúgnak-búgnak...

Vajon mit beszélnek?

Hangjaik suttogók,

Arcuk titokteljes...

Egy nagy szándékjok van,

Nagy és veszedelmes.

Milyen gonoszságot

Forralnak magokban,

Hogy nem beszélnek fönn-

Szóval, csak titokban?

Mily istentelenség

Forog elméjökben,

Hogy alattomban kell

Eljárniok ebben?

Nem istentelenség,

Amit ők akarnak:

Segítséget vinni

A bántott magyarnak,

Segítségül menni

Hazájok földére,

Melyre immár foly a

Gazda-nemzet vére.

Ez a jó huszárok

Szívbeli szándoka,

És hogy ezt titkolják,

Van annak nagy oka...

Odajutottunk már,

Hogy csak titkon lehet

Tégedet érezni,

Szent hazaszeretet!

Éjnek éjszakáján

Kiállott a század

Od' a partra, melyet

A Dniester áztat...

A folyónál pihent

Egykor vitéz Árpád,

Mielőtt bevette

Attila országát.

E szent helyen álltak

A derék huszárok,

Itten nyílt ama szent

Esküvésre szájok,

Hogy meg fogja őket

Látni Magyarország,

Hogy Magyarországot

Védelmezni fogják!

És midőn az esküt

Elmondották vóna,

Beléugrattak a

Dniester folyóba,

S jó paripáik az

Éji sötétségben

Általusztak velök

Szépen szerencsésen.

S jöttek hazafelé,

Jöttek, jövögettek,

Hát egyszer mögöttök

Kit pillantanak meg?

Lenkei kapitány,

Az ő kapitányok,

Ez iparkodott nagy

Sebesen utánok:

"Álljatok, legények,

Forduljatok vissza,

A generális küld,

Hogy híjalak vissza!"

Hanem a huszárok

Nem fordultak vissza,

Sőt a kapitánynak

Igy feleltek vissza:

"Kapitány uram, mi

Engedelmeskedünk

Ugy, ha előre megy,

És nem hátra velünk.

Vitéz kapitány úr,

Legyen a vezérünk,

Ilyen ember kell, mint

Kapitány ur, nékünk!

Annyi szent, hogy minket

Vissza nem visz innen

Sem a generális

Sem pedig az isten.

Kötelességünkről

Ne beszéljen nékünk,

Szentebb a haza, mint

A kötelességünk!"

Tőről vágott magyar

Ember a kapitány,

Nem igen téríté

Seregét ezután.

Ment velök, nem hátra,

De szépen előre,

És elértek édes

Hazájok földére.

Itt a haza földén,

Hová vont szívetek,

Forró öleléssel

Üdvözlünk titeket,

Vitéz jó testvérek,

Üdvözlünk ezerszer...

Beszéljen akármit

A hadügyminiszter!

Pest, 1848. augusztus

*

Az erdélyi zsidó közösség sorsa

a második világháborút követő időszakban

(1945-1948).

I-II.

A vészkorszakot túlélő erdélyi magyar zsidó közösséget a szülőföldre történő visszatérés vagy kivándorlás dilemmája, az eltűnt/megmenekült hozzátartozók felkutatása, a holokauszt okozta testi és lelki traumákkal való küzdelem, a tragédia okainak önemésztő vizsgálata, az elszenvedett atrocitások felelőseivel kapcsolatos kérdések kezelése, a megváltozott hazai politikai, társadalmi és gazdasági helyzethez való viszonyulás, a közösségi számbavétel, a zsidó élet újjászervezése, az új körülmények között történő beilleszkedés és nem utolsósorban az identitási vívódások jellemezték.

Az új hatalom a túlélők között kezdetben sok lelkes támogatóra talált, hiszen felszabadulásukat, életük megmentését köszönhették a szovjeteknek. A zsidó közösség tagjai azonban hamarosan felismerték, hogy a nemzetiségi kérdést a Vörös Hadsereg árnyékában kiépülő társadalom sem képes megnyugtató módon megoldani. Bármennyire hangoztatták is a szovjet bevonulást követően a Romániában és az Észak-Erdélyben hatalomra került baloldali politikai erők, s mindhiába visszhangozta azt a korabeli sajtó nagy része, a nemzetiségi és a faji intolerancia, a sovinizmus és az antiszemitizmus az új körülmények közepette nem tűnt el, csupán más formákban jelentkezett.

A közösség sorsát ez a felismerés, illetve a többi jelzett kérdésre lassan-lassan meglelt válaszok meghatározó módon befolyásolták. Egyes kérdések tekintetében viszont éppen a világos és egyértelmű válaszok hiánya járult hozzá jelentős mértékben a meggyőződések kialakulásához. A végeredmény pedig az lett, hogy az erdélyi magyar zsidó közösség túlnyomó része a kivándorlásban vélte felfedezni az egyetlen olyan megoldást, amely régóta tartó vívódásainak, szenvedéseinek és megaláztatásainak véget vethet.

Léteztek, természetesen, más életstratégiák is, például a kommunista megoldás sikerre vitelébe vakon vetett hit, a feltételek nélküli asszimiláció, a mindenféle nemzeti kapcsolódás tagadása stb., ám ezek az erdélyi zsidó közösségnek csupán a töredékére voltak jellemzők.

A különböző elképzelések nem csupán a közösség politikailag, gazdaságilag és társadalmilag heterogén jellegéből, hanem abból is eredtek, hogy a háború éveiben az észak-erdélyi, illetve a dél-erdélyi és a bánsági zsidóság más-más fennhatóság alatt, eltérő körülmények között élt, ugyanazt célzó, de hatásaikban sok esetben különböző törvényes tiltások, korlátozások és hatósági intézkedések közepette.

A két közösség más-más veszélyekkel és kihívásokkal szembesült. Miközben az észak-erdélyi zsidóság legalább kétharmada[1] a vészkorszakban elpusztult, a romániai holokausztot a dél-erdélyi zsidóság minimális emberveszteséggel úszta meg.

FORRÁS ÉS FOLYTATÁS:

http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?kod=231

*

MAGYAR TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK

DIGITÁLIS ARCHÍVUMA

ÚJDONSÁGOK

Balassa Imre

Az "egyes népfölkelők" hadi históriája. Bp. 1933.

*

Berkes Imre

Vérző falvakon át. Egy népfölkelő tiszt harctéri emlékeiből. Bp. 1916.

*

Csabai István

Fakeresztek mentén - népek országútján. Bp. 1935.

*

Csiky Kálmán (1843-1905)

Haditudósító levelek az 1870-71-iki német-francia háború színteréről. Bp. 1914.

*

Deseő Lajos

Harctéri naplója. Bp. 1937.

*

Fábián Béla

6 ló - 40 ember. Hadifogoly-feljegyzések. Bp. 1929.

*

Fényes László (1871-1944)

Egy vöröskeresztes ember naplója. A Balkán-háború idejéből. Bp. 1913.

*

Gáspár Artúr

Dinasztiánk a haza védelmében. Bp. 1915.

*

Komáromi János

A nagy háború anekdotái. Bp. 1936.

Őszi harmat után. Bp. 1936.

*

Blau Lajos (1861-1936)

A Talmud. Bp. 1921.

*

Czimmer József

A zsidó ismeretelmélet Maimuniig. Bp. 1937.

*

Donáth Benjámin (1957-1935)

Az Isten nem bosszúálló. Bp. 1930.

*

Eulenberg Salamon (1853-1930)

Igazságosság és zsidó etika. Bp. 1926.

*

Guttmann Mihály (1872-1942)

A Sulchan Áruch és a magyar zsidóság. Bp. 1913.

*

Róth Ernő

A levirátus története. Bp. 1941.

*

Schönfeld Miklós

A júdaizmus és a hellén művelődés egymáshoz való viszonya a zsidó hagyományos irodalomban. Bp. 1938.

*

Spitz J. Gyula

A Talmud álláspontja a morál és a társadalom irányában. Bp. 1884.

*

Gorove István (1818-1881)

Nemzetiség. Jelenünk szempontjából. Pest. 1842.

*

Marczell Mihály

Emlékbeszéd Tóth Tihamér veszprémi megyéspüspök, akadémiánk rendes tagja és I. osztályának volt titkára felett. Bp. 1940.

*

Tóth Tihamér (1889-1939)

A magyarországi katholikus egyház joga vagyonához és a szekularizáció. Bp. 1914.

A művelt ifjú. Bp. 1924.

A vallásos ifjú. Bp. 1936.

Az ifjúság lelki gondozása. Bp. 1921.

Hiszek az Egyházban! Bp. 1934.

*

Vásárhelyi János

Az életből az életnek. Kolozsvár. 1929.

*

Egymás között. Cikkek, előadások. Kolozsvár. 1927.

*

Csorna Kálmán

A szegénygondozás Budapesten. Bp. 1930.

*

A szociális gyermekvédelem. Bp. 1929.

*

Esztergár Lajos

A szociális munka útján. Pécs. 1939.

*

Gyakorlati szociálpolitika. Bp. 1933.

*

Heller Farkas

Magyarország szociálpolitikája. Bp. 1923.

Sociálpolitika. Bp. 1920.

*

Hilscher Rezső

A Főiskolai Szociális Telep tevékenysége és a settlement-munka módszere. Bp. 1929.

Bevezetés a szociálpolitikába. Bp. 1928.

*

Zajti Ferenc

A hun-magyar őstörténelem. (Új szempontok a magyar őstörténet feltárásához). Bp. 1928.

*

Az ősmagyarok hitvilága. Bp. 1918.

Magyar évezredek. (Scytha-hun-magyar faji rokonság). Bp. 1939.

*

Rappcsányi Jakab

Az anyaság története. Bp. 1933.

*

Cserép József

A magyarok eredete. A turáni népek őshazája és ókori története. Bp. 1925.

*

Turnowsky Sándor

Proletársors. Adatok a vidéki munkásság életéhez. Összehasonlító szociográfiai tanulmány. Kolozsvár. 1929.

*

Magyary Zoltán

A magyar közigazgatás gazdaságosságának és eredményességének biztosítása. Bp. 1931.

A magyar közigazgatás racionalizálása. Bp. 1930.

A magyar tudományos nagyüzem megszervezése. Nyolc év a magyar tudományos élet kormányzataiban. Bp. 1931.

A magyar tudománypolitika alapvetése. Bp. 1927.

Magyar közigazgatás. A közigazgatás szerepe a XX. sz. államában. A magyar közigazgatás szervezete, működése és jogi rendje. Bp. 1942.

*

Lengyel Emil

Hitler. New York. 1932.

*

Ádám László

A válság és a gazdasági kibontakozás útja. Bp. 1925.

Bankjaink a krízisben. Bp. 1932.

*

Bell Miklós (1879-1939)

Mi a mostani nyomorúság oka? Debrecen. 1933.

*

Bikkal Dénes

A világgazdaságból a gazdasági demokrácia korszaka felé. Bp. 1932.

*

Csetényi József

Revízió. Nemzeti felemelkedés vagy tartományi életre lesüllyedés. Bp. 1930.

*

Eőrsi Béla

Magyar mezőgazdasági válság. Bp. 1931.

*

Glattfelder Gyula (1873-1943)

A gazdasági világválság lelki okai. Bp. 1931.

*

György Ernő

A fizetésképtelenségi válság. Bp. 1926.

A válságjog kialakulása. Bp. 1933.

Az infláció mérlege. Bp. 1932.

*

Hatvany Endre

Gazdaságpolitikai revízió. Bp. 1930.

*

Károlyi Imre (1873-1943)

A kapitalista világrend válsága. Bp. 1931

*

Kun Zsigmond

Világgazdasági válság. Bp. 1935.

*

Navratil Ákos

A föld jövedelmezősége. Bp. 1935.

Hogyan szűnik meg a gazdasági válság. Bp. 1934.

*

Nemcsek József

Világválság és technokrácia. Bp. 1934.

*

Ortutay Gyula

Földtallér – földpengő. - - javaslata a magyar gazdasági válság (infláció nélküli) megszüntetése tárgyában. Bp. 1931

*

Rudolf Lóránt

A munkanélküliség problémája. Berlin. 1931.

*

Szigeti Gyula

A gazdasági válság Budapest életében. Bp. 1935.

*

Szolnoki István

A kapitalizmus embertípusa. Bp. 1933.

http://mtdaportal.extra.hu/index.html

*

Erdélyi János: Magyar közmondások könyve

8137.

Az ur akaratján kell ügetni. ML.

8138.

Kinek nem jó ügye, azt ki ne fecsegje. (3821.)

8139.

Okos ügyész hasznaért tartja a diákot.

8140.

Késő ünnep után kántálni. (4034. 7575.)

8141.

Teli van üressel.

a) Keserü mint az üröm.

8142.

Hánykódik mint ürge a pórázon.

Karom hányom, farom rázom,

Mint az ürge a pórázon.

Népd.

8143.

Fürge mint az ürge.

8144.

Magának van mint az özvegy ürge. P.

8145.

Se üstöm se komlóm. (3834.)

a) Üst korholja a fazékat. (6739.)

8146.

Tündöklik mint az üst.

8147.

Kezemben az üstöke.

8148.

Üstököt vonz. P.

Üstökbe kap.

8149.

Rángasd meg az üstökét.

8150.

Üstökén fogni.

8151.

Ütött, kopott.

8152.

Ki sárga üvegen néz, mindent sárgának lát. K.

8153.

Törik mint az üveg.

8154.

Üvegen át nyalat mézet.

8155.

Nem vagyok üvegből.

8156.

Üzik, füzik.

p. a pletykát, mendemondát.

8157.

Vacsorára is kevés.

P. egyik ellenség a hatalmasabbnak.

a) Vacsorát nem is lát.

b) Csillagot néz vacsorára.

c) Vacsorán éred Pilátust. (L. ebéd.)

8158.

Ugy kell vacsorálnunk hogy megtudja más is.

8159.

Lepotyog az ember mint a vaczkor.

8160.

Ne beszélj oly vadakat.

8161.

Sokat fárad vadász.

8162.

Addig vadászott, mig maga került tőrbe./magát is megették kutyái.

8163.

Mosolyog mint a vadalma.

8164.

Vadfának vad a gyümölcse.

Nem várhatni vadfátul szelid gyümölcsöt.

8165.

Vadhuszár.

Vannak mesék, melyekben a főszerepet kiszolgált katona viszi, ki már ennélfogva sokat tapasztalt embernek tartatik, s mesterségeket is tud. Ez a népnél vadhuszár. Mondják hogy megfeji a bakot, a kutágast; szolgálatba rendesen rosz, vagy fösvény emberekhez áll, s ezeket, leginkább parancsaik szórul szóra teljesítése által tönkre teszi, megboszulja, minő a német Eulenspiegel és az oláh Bakala. Csinei nincsenek még egy mesévé összeszedve, de népünk valóban ismeri azokat. Én szülő földemen, Ungmegyében hallottam felőle, mind a mellett a leirt jelvonásokat nem vítatom. Rangban nem áll oly magasan, mint a garabonczás diák, és nem is ösmerik annyira. Népjellemfestő mesékben fő hős szokott lenni; azért ohajtható volna, ha oly mese is látna világot, melyből fogalmát meghatározhatnók.

8166.

Bus vadkan a tölgyfa gyökerének is neki vágja agyarát.

8167.

Vagy, vagy!

a) Vagy én vagy ő.

b) Vagy élet vagy halál.

8168.

Vagyok, a ki voltam, leszek, a ki vagyok. ML.

8169.

Elfogy a vagyon, ha rá nem keresnek.

8170.

Mit árt a vaj a bélesnek.

8171.

Csak a vajasát eszi.

8172.

Nem csak ezüst tálból szednek vajas pogácsát. KV.

8173.

Megszeleli mint vajkai aszony a lisztet.