BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK

PETŐFI SÁNDOR

MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET...

Mit nem beszél az a német,

Az istennyila ütné meg!

Azt követeli a svábság:

Fizessük az adósságát.

Ha csináltad, fizesd is ki,

Ha a nyelved öltöd is ki,

Ha meggebedsz is beléje,

Ebugatta himpellére!...

Ha pediglen nem fizetünk,

Aszondja, hogy jaj minekünk,

Háborút küld a magyarra,

Országunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvanyádat,

De nem ám a mi hazánkat!...

Hadat nekünk ők izennek,

Kik egy nyúlra heten mennek.

Lassan, német, húzd meg magad,

Könnyen emberedre akadsz;

Ha el nem férsz a bőrödbe',

Majd kihúzunk mi belőle!

Itt voltatok csókolózni,

Mostan jöttök hadakozni?

Jól van hát, jól van, jőjetek,

Majd elválik, ki bánja meg.

Azt a jó tanácsot adom,

Jőjetek nagy falábakon,

Hogy hosszúkat léphessetek,

Mert megkergetünk bennetek.

Fegyverre nem is méltatunk,

Mint a kutyát, kibotozunk,

Úgy kiverünk, jobban se' kell,

Még a pipánk sem alszik el!

Pest, 1848. május

+

FEKETE-PIROS DAL

Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt,

Lejárt az ideje!

Más szín illeti most a magyar nemzetet:

Piros és fekete.

Fessük zászlainkat fekete-pirosra,

Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Kicsiny sziget vagyunk tenger közepében,

Erős vihar támad,

Mindenfelől jőnek és megostromolják

A habok hazámat,

Fessük zászlainkat fekete-pirosra,

Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Készül az ellenség; és mi készülünk-e?

Mit csinál a kormány?

Ahelytt, hogy őrködnék, mélyen, mélyen alszik

Fönn a haza tornyán.

Fessük zászlainkat fekete-pirosra,

Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Fönn a kormány alszik, mi pedig itt alant

Vígadunk, dőzsölünk,

Mintha mind a három isten nem gondolna

Mással, csak mivelünk.

Fessük zászlainkat fekete-pirosra,

Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Eszembe jut Mohács, az a szomorú kor!

Akkor is így tettünk,

Terített asztalnál telt poharak körül

Bút és bajt feledtünk.

Fessük zászlainkat fekete-pirosra,

Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Mohács, Mohács!... tarka lepke, gondtalanság

Röpködött előttünk,

Azt űztük, pedig már a török oroszlán

Elbődült mögöttünk.

Fessük zászlainkat fekete-pirosra,

Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Hol lesz az új Mohács? hol megint húszezer

Magyar vitéz vész el,

Mérföldekre nyúló rónát borítva el

Kiomló vérével.

Fessük zászlainkat fekete-pirosra,

Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Hol lesz az új Mohács? ahol megint lemegy

Majd a haza napja,

S háromszáz évig vagy talán soha többé

Arcát nem mutatja!

Fessük zászlainkat fekete-pirosra,

Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.

Pest, 1848. május

+

MIÉRT KISÉRSZ...

Miért kisérsz minden lépten-nyomon,

Te munkás hazaszeretet?

Éjjel-nappal mért mutatod nekem

Gonddal borított képedet?

Örökké itt vagy, itt vagy énvelem,

Ugy is látlak, ha behunyom szemem.

Tudom, kevés, mit a honért tevék,

De megtevém, amennyi telt,

Van, akinek nagyobb az ereje,

S mégis kevesebbet mivelt;

Kérlek, fordítsd el tőlem képedet

Csak egy időre, hazaszeretet!

Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok!

Itt a tavasz, virít a föld,

Virágillat s a zengő madarak

Dala eget-földet betölt,

Arany felhők, e nyájas szellemek,

Fejem fölött vidáman lengenek.

Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok!

A költészetnek istene

Olyan kegyes hozzám; iránta én

Hálátlanságba essem-e?

Ott vesztegelni hagyjam lantomat,

Míg a bútól majd húrja szétszakad?

Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok!

Van ifjuságom s kedvesem,

Gyöngyökbe foglalt órákkal kinál

Az ifjuság s a szerelem,

És minden óra, mit el nem vevék,

Egy elpazarlott örök üdvösség.

Hah, mennyi tündér együtt: ifjuság,

Tavasz, költészet, szerelem!

El hagyjam őket tőlem szállani?

Utánok vágyva nyúl kezem...

Jertek hozzám... nyujtsátok karotok...

Öleljetek meg, tietek vagyok!

Pest, 1848. május

*

Háttér-kép

Világpolitika, pénz-gazdaság és hazánk

http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=196

*

Magyar babyboom = magyar gazdasági növekedés

Jó ideje fogy a magyar. 1981 volt az utolsó év, amikor pozitív volt a természetes szaporodás-fogyás egyenlege. A demográfiai helyzet rosszabb is lehetne, ha az eltelt idő alatt a határon túli/külhoni magyarok migrációja az anyaországba nem fékezte volna a csökkenést.

(…)

http://tenytar.blog.hu/2012/05/25/magyar_babyboom_magyar_gazdasagi_novekedes

*

1984

Teljes film – magyar sznkronnal

http://indavideo.hu/video/1984_-_Orwell_-_Teljes_film_-_Magyar_szinkron

*

„Melegedő” amerikai katonák

Manapság ritkán lepődök meg valamin, a vérfagyasztó hírek is hidegen hagynak, ám mikor egy meleg hírrel rukkol ki maga a Pentagon, (abcNews) valahogy úgy érzem ezen már meg kéne lepődni.

Nos, meg is illetődtem egy kicsit, amikor olvastam, hogy bevégezte tanulmányait az amerikai légierő első, homokosságát nyíltan vállaló kadét csapata. Igazából nem is azon csodálkoztam, hogy ezek a jövendő harcosai, a fiús fiuk és leányos fiuk egyenes díszlépésben vállalják ferde hajlamaikat és gondviselő apjuk beleegyezését adja, hanem saját magamon, hogy eddig nem jöttem rá, miért veszít az USA hadserege hatékonyságából.

(…)

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=119192&cim=a_jovo_hadseregenek_alapkove_a_gaj_katona

*

József Attila: Levegőt

(Bartók Béla: Allegro barbaro)

http://www.youtube.com/watch?v=OZns3E-F8gY

*

LEVEGŐT

Pál Balázs rajzfilmje

http://www.youtube.com/watch?v=ngwMJTqgq0g&feature=share

*

Levegőt

Auróra

Fényre vár az árnyék a falon rég

A tüzijátéknak vége, csikorog a fék

Jobbra egy léggömb, balra egy karambol

Kivetkőztet az élet magamból

Ne ilyet, ne ilyen temetőt!

Nekem is, nekem is levegőt, levegőt, levegőt!

Hova ez a lábnyom a sárban? Hova a havon?

Golyó, kötél vagy méreg - mi az, ami vár?

Minek ez a cirkusz, minek ez a jelmezbál?

Tudom én, hol fény! Nem erre!

Szálka jut itt csak a szemembe

A halálkanyarban a karambol

Kivetkőztet magamból

Ne ilyet, ne ilyen temetőt!

Nekem is, nekem is levegőt, levegőt, levegőt!

Jelenem a jövőbe jégtáblán evez

Levegőt helyettem itt másvalaki vesz

Síromat ássa néhány kalandor

Kivetkőztet az élet magamból

Tudom én, hol fény! Nem erre!

Szálka jut itt csak a szemembe

A halálkanyarban a karambol

Kivetkőztet magamból

Ne ilyet, ne ilyen temetőt!

Nekem is, nekem is levegőt, levegőt, levegőt!

http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/13260/aurora/levegot-zeneszoveg.html

*

Magyar hímzésvilág és motívumkincs

Készítette: Magyar Nyelv

49 fénykép

A MAGYAR HÍMZÉS A hímzés, hímvarrás mûvészete sok ezer éves múltra tekint vissza. A legrégibb sírleletek között hímzéssel díszített szöveteket találtak. Hímzés gazdagította Babilóniában, Asszíriában az elõkelõ személyek ruházatát, indiai és föniciai templomok kárpitjait. Az etruszkok, görögök és rómaiak is kedvelték a hímzést ruháikon. A Noin Ula-i halomsírokból (kurgánok) Észak-Mongóliában és a délszibériai Pazyrykban csodálatosan díszített hun textilek, rátétes hímzések kerültek elõ. A jég 2500 évig õrizte a hun-magyarok fejlett mûvészetét. A jelenkori magyar munkák nagyon hasonlatosak és részben azonosak a réges-régi jég-sírokból elõkerült anyaggal úgy mintakincsben, kivitelezésben és színösszeállításban. Csak egy pillantást kell vetnünk a piros és fehér bõrrátétes magyar ködmönökre, mellesekre, és azonnal megállapíthatjuk, hogy a magyarok ugyanennek a kultúrának hordozói. Igy nyugodt lelkiismerettel kijelenthetõ: a magyar hímzéskúltúra több ezer éves. A magyar nemzet egész életútján nyomon követhetõ a hímvarrás iránti szeretet. Honvisszafoglalás elõtti idõkbõl származó arab és idegen krónikákban olvasható, hogy a magyarok pompakedvelõk, környezetük és viseletük gazdagon hímzett és díszített. Kevés nép alkalmazott olyan sokféle motivumot, készített annyi feltûnõen szép és nagy mennyiségû hímzést mint a magyar. A hímzés mûvészetének elsajátítása hozzátartozott minden leány neveléséhez bárhol nõtt fel. Egyformán meg kellett tanulják akár a királyi udvarban, kastélyokban, nemesi udvarházakban, kolostorokban vagy falusi parasztházakban éltek. A lányokat aszerint itéltek meg, milyen ügyesen hímeztek, szõttek, fontak. Írott források szerint már a 11. században voltak szövõ és hímvarró iskolák Magyarországon. Azonban nem csak lányok, asszonyok varrtak. A középkorban férfiak, hívatásos hímzõ mesterek gyönyörû kézimunkákat készítettek. Ezerszáz évvel ezelõtt, a honvisszafoglalás idején nem volt nagy különbség a társadalmi rétegek mûvészete között. Ezért hímzéseik is hasonlatosak kellett legyenek. A minták párhuzamai nyomon követhetõk a régi magyarok igen fejlett, ragyogó ötvösmûvészetében, a középkori építészetben, illetve kõfaragásokon. A különbség a nemesi és paraszti társadalom hímzései között csak az anyag minõségében mutatkozott. Ez sok száz évvel késõbb is megfigyelhetõ országszerte. A nemesi réteg himzésein késõbbi évszázadok divatos mintái is megjelennek, igy észlelhetõ török és renaissance hatás. Az új mintákat megtanulták úrnõiktõl az udvarukban szolgálók és továbbadták saját falusi környezetüknek. Az úgynevezett úrihimzést és az új mintákat a magyar nép saját ízlésének megfelelõen beolvasztotta meglévõ mintavilágába. Sok esetben viszont ellenálltak, és továbbra is az õsi mintákat alkalmazták. Ez érthetõ, hiszen ezek mind sokezer éves vallásuk és hiedelemviláguk jelképei voltak. Mélyen gyökereztek a nép lelkében és tudatában. Nem is olyan régen még tisztában volt a magyar ezen minták jelentésével. Ennek köszönhetõen alig változtak a minták az évszázadok folyamán. Mára ez a tudás sajnos részben elveszett, de a jelképrendszer megmaradt. Bízunk abban, hogy a magyar hímvarrók hagyomány iránti tisztelete és ragaszkodása megõrzi ezt az õsi kincset az utókor számára. Magyarország egész történelme alatt a földjére és kincseire áhítozó népek útjában állt. Az állandó háborúk következtében mérhetetlen sokaságú érték elpusztult. Kevés régi himzés maradt meg. A legkorábbiak a 15. és 16. századból való, egyházak által féltve õrzött miseruhák, oltárterítõk. Ugyanebbõl az idõbõl megmaradt néhány dúsan hímzett nemesi nõi- és férfiviselet, nyereg, melyeket családi ereklyeként féltve õriztek sok nemzedéken át. A legrégebbi népi vagyis paraszti hímzések 18. századiak. A szegényebb néprétegek addig hordták, használták hímmel díszített ruháikat, varrottasaikat, míg azok a használhatatlanságig el nem koptak. Viszont számtalan gyönyörû kézimunka maradt ránk a 19. és 20. századból. Õsi és magas szintü hímzéskultúránk bizonyítékaként, csodával határos módon, megmaradt egy igen értékes darab: a magyar királyok koronázó palástja. Ez egész Európában a létezõ legrégebbi hímzés. 1031-ben készült Veszprémben, feltételezhetõen Szent Imre herceg koronázására. Magyar hölgyek készítették az arany selyem- és fémszállal dúsan hímzett selyembrokát palástot. Vannak öltések a paláston, melyeknek magyar öltés a neve. Nyugat-Európában sok idõ telt el, amíg megközelítõleg hasonlót tudtak alkotni úgy mûvészileg mint technikailag. Tehát a magyarok adták át ezt a tudást is. A palást Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban megtekinthetõ, és mindenki meggyõzõdhet az ezer évvel ezelõtt élt magyarok fejlett hímzõmûvészetének színvonaláról. Szent István királyunk idejében híre volt a magyar hímzett miseruháknak. Elsõ szent királyunk és felesége a pápának és magas rangú idegen egyházi méltóságoknak ajándékozott ilyen áhított és nagyrabecsült miseruhát. Egy értékes darabot közel 800 évig Franciaországban õriztek, amely végül a francia forradalomban eltûnt. A magyar népi hímzésnek megvannak az általános sajátosságai. Ezektõl eltekintve azonban különbözõ képpen alakult illetve fejlõdött egy-egy tájegységnek hímzése. Más az alapanyag, a fonal, az öltéstechnika, a színezés, és mások a minták. Eltérések vannak a hímzés méreteiben, aprolékosságában vagy elnagyoltságában. Azonban a több mint húsz számontartott tájegységnek jellegzetes mûvészete egytõl egyig ízléses. A magyar népi hímzésre jellemzõ sajátosságok: a díszítõelemek fínoman stilizáltak, elhelyezésük világos és arányos, általában sûrûn betöltik a díszített felületet anélkül, hogy a túlzsúfoltság hatását keltenék. A nagyobb és kisebb díszítmények kellemesen váltogatják egymást. Kedveltek az élénk, tiszta színek, gyakoriak az erõs színellentétek, amelyek ennek ellenére csodálatos összhangot mutatnak. A magyar népi hímzésnél a színek és öltések mindig egyensúlyban vannak. Sok színû hímzésnél kevés és egyszerû öltésfajtát használnak, míg az egyszínû munkákat sokfajta öltéssel színezik. A magyar népi hímzésnek két nagy csoportja van, amelyek egymástól teljesen függetlenül fejlõdtek ki: a) Férfi hímzések: bõrre és szûrposztóra dolgozott rátétek, bõrrátétek és hímzések. Szûcsök és szûrszabók készítették mûhelyeikben a gazdagon díszített színpompás ködmönöket, bundákat, subákat, melleseket, szûröket, zekéket. A szövés mesterségét, amely egyidõben fejlõdött a hímzéssel, szintén a férfiak ûzték. Ezek a nagyrabecsült mesteremberek keresettek voltak úgy a királyi udvar, magas rangú papság, nemesség és az átlag népesség körében. Kitünõ szakemberek voltak, akik már a középkorban céheket alapítottak, és élénk kereskedelmet folytattak. b) Nõi hímzések: mindennemû vászon és vékony szövethímzés. Nõk készítettek fehér- és többszínû kézimunkákat, szálszámolásos-, vagdalásos-, lyuk- és írás utáni hímzéseket, varrottasokat. Szõttek és fontak saját használatra, vagyis amire szükség volt egy háztartásban. Mindkét hímzés fajta államalapításunktól a mai napig megtalálható Magyarországon. A magyarság hímzéssel díszítette nõi- és férfi viseletét, otthonának számos használati tárgyát: párnavégek, lepedõszélek, falvédõk, asztalterítõk, rúdra való kendõk, törülközõk. Ide tartozott a jegykendõ és szemfedõ is. És sohasem felejtkezett el templomairól, melyeket napjainkig gyönyörû hímzésekkel díszít. Ez különösen Kalotaszegre jellemzõ. Kõrösfõn még a plafont is hímzéssel fednék be a lányok és asszonyok, ha engednék. A hímvarrás mûvészete állandóan változik, fejlõdik a rendelkezésre álló anyag, hímzõfonal, tehetséges íróasszonyok, és a nép ízlésétõl függõen. Azonban az õsi jelképek, a sokszáz éves díszítõelemek mind a mai napig ott ragyognak hímzéseinken. Bár felhasználasuk új alakot öltött és változott, de továbbra is díszítik a hagyományaihoz ragaszkodó magyar ember ruházatát, otthonát, környezetét, és regélnek nekünk elmúlt évezredekrõl...

Kerkay Emese

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.367457956650389.85058.100001585639962&type=1

*

PAJZÁN MESÉK, DALOK

Igyunk egy kis pálinkát

Sebestyén István és a Hatvan Banda:

Igyunk egy kis pálinkát

(A szegény ember bőrpuskája)

http://www.youtube.com/watch?v=YmaGmObG-GM

Könyv és cd a Rézbong Kiadó gondozásában. Megrendelhető kedvezményesen a kiadótól, és kapható a jobb könyvesboltokban.

Sebestyén István, a mesemondó, népművész a közönség szeretetét 2006, első lemeze megjelenésének éve óta élvezi. A lelkesedése töretlen, képességei pedig a bukovinai székelyek, és a tágabb értelemben vett székelység hiteles krónikásává emelték. Amit elmond ugyanis, és ahogyan mindazt elmondja, nem felvett póz, nem manír, hanem esszenciája annak, amit a családi asztalnál kilenc testvére és munkás szülei között, illetve a falubeliektől megtanult. Amit ez a kiadvány kínál, az a maga egyszerűségében is egy sokkal emelkedettebb nyelv, ahol az aranymadár aranyfészekbe kívánkozik, mert ott érzi jól magát, ahol az a szerencse, hogy a nászéjszakáját töltő pár házát jó erős boronával építették, és ahol a legények jól megszuszogtatják a leányokat.

Elhangzanak tréfás, pikáns székely történetek, anekdoták:

Galgamenti csárdás és friss

Az aranyfészek, aranymadár

A leánlopás

Székelyföldi csárdás, forgatós és szöktetős

A csorba leán

A megbornyúdzott ember

A szép leán penitenciája

Ennyicske jót éltem életemben

A szegény ember bőrpuskája

Bukovinai silladri

Noé apánk

Én kimenék.

Hogyan kezdődött a pipálás, a tánc?

Fösvén legén házasodik

Én kimenék

Igyunk egy kis pálinkát!

http://www.sebestyenistvan.hu/

*

Igyunk egy kis pálinkát

Igyunk egy kis pálinkát

Mossuk le az út porát

Igyunk egy kis muskotályt

Mossuk le a pálinkát

A szépasszony messzi lát

Vízért küldi az urát

Míg az ura vízért jár

A babája nála jár

Édes uram de jó kend

De jó vizet hozott kend

Hozzon kend még máskor is

Üljön kend még tovább is

*

Egy másik szövegvariánssal

TÉKA EGYÜTTES

http://www.youtube.com/watch?v=41xYhIKSZrU

*

ANDERSEN MESÉJE

BORSÓSZEM-HERCEGKISASSZONY

Volt egyszer egy királyfi, aki hercegkisasszonyt akart feleségül venni, de nem ám holmi jöttment hercegleányt, hanem olyat, aki igazán trónra termett. Bejárta az egész világot, hogy meglelje a hozzá illőt, de minden választottjában talált valami kivetnivalót. Hercegkisasszony akadt ugyan elég, de a királyfi kételkedett benne, hogy vérbeli hercegkisasszonyok, mert mindegyik tett valami olyat, ami nem illett hozzá. Hazatért hát a királyfi a birodalmába, és igen elbúsult, hogy nem lel magához való feleséget.

Egy este szörnyű vihar kerekedett, dörgött-villámlott, az eső meg úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. A nagy égzengésben egyszer csak megverte valaki a palota kapuját. Az öreg király maga ment kaput nyitni.

Egy hercegkisasszony állt a küszöbön. De uram teremtőm, hogy megtépázta a zuhogó eső meg a vad szél! A hajáról, ruhájáról patakokban szakadt a víz, a cipője orrán befolyt az eső, a sarkán meg kifolyt. S mégis azt merte mondani, hogy ő vérbeli hercegkisasszony!

- No majd elválik, hogy igazat mondott-e - gondolta magában az öreg királyné, de nem szólt senkinek; bement a hálókamrába, kiemelt az ágyból minden dunnát, párnát, derékaljat, s egy szem borsót tett az ágydeszkára. Aztán rárakott a borsószemre húsz derékaljat, azokra meg húsz vastag pehelydunnát, s oda vezette éjjeli hálásra a hercegkisasszonyt.

Reggel aztán megkérdezte tőle, hogy esett az alvás.

- Egy szemhunyást sem aludtam - panaszolta a hercegkisasszony. - Isten tudja, mi volt abban az ágyban! Egész éjjel nyomott valami, akármelyik oldalamra fordultam. Csupa kék-zöld folt a testem. Restellem megmondani, de sosem volt még ilyen kényelmetlen ágyam!

Most már aztán láthatták, hogy vérbeli hercegkisasszony a vendégük, mert húsz derékaljon és húsz pehelydunnán keresztül is megérezte azt a kicsi borsószemet. Csak egy javából való, igazi hercegkisasszony lehet ilyen kényes.

A királyfi nyomban feleségül vette, úgy megörült, hogy igazi hercegkisasszonyra akadt. A borsószem meg a királyi kincseskamrába került, ott mutogatják mind a mai napig, ha ugyan azóta el nem lopta valaki.

Aki nem hiszi, járjon utána.

+

Elmesélve és illusztrálva:

http://www.youtube.com/watch?v=lgSxBX9uFwc&feature=related

*

Markos György:

Esti mese orosz módra

http://www.youtube.com/watch?v=WXNvc0-9sag&feature=related

*

A MESTER/IDOMÁR ÉS A TANÍTVÁNY BEAVATÁSA

Madách Imre: Az ember tragédiája

Tizedik szín

(…)

LUCIFER

A nap halad, mester, vár a tanóra,

Az ifjuság már nyugtalan gyülekszik,

Bölcsességedből elleshetni egy szót.

(A csillagász-toronyra alkalmazott csengetőn csenget.)

ÁDÁM

Ne gúnyolj, óh, ne gúnyolj a tudással,

Pirulnom kell, ha dicsérnek ezért.

LUCIFER

Nem oktatsz-é oly sok jeles fiút?

ÁDÁM

Nem oktatom, csak idomítom őket,

Szavak szerint, miket nem értenek,

De értelmök sincs, ezt vagy azt csinálni.

Az oktalan bámúl, és azt hiszi,

E szép szavakkal szellemet idézünk,

Pedig fogás csak az egész, takarni

A szemfényvesztés mesterségeit.

(Egy tanítvány gyors léptekkel jő s az erkélyre megy.)

TANÍTVÁNY

Kegyes voltál magadhoz hívni, mester,

Igérvén, hogy tudvágyamat betöltöd,

S mélyebben engedsz a dolgokba néznem,

Mint másra célszerűnek tartod azt.

ÁDÁM

Igaz, igaz, szorgalmad oly kitűnő,

Hogy ez előnyre méltán tart jogot.

TANÍTVÁNY

Im, itt vagyok, lelkem vágytól remeg,

Belátni a természet műhelyébe.

Felfogni mindent és élvezni jobban,

Uralkodván felsőbbség érzetével

Anyag- s szellemvilágban egyaránt.

ÁDÁM

Sokat kivánsz. Paránya a világnak,

Hogy lássad át a nagyszerű egészet? -

Uralmat kérsz, élvet kérsz és tudást.

Ha súlyától nem dűlne össze kebled,

S mindezt elérnéd, Istenné leendnél. -

Kevesbet óhajts, s tán elérheted.

TANÍTVÁNY

Bármely titkát fejtsd hát meg a tudásnak,

Nagy férfiú, én csak nyerek vele,

Mert érezem, semmit fel nem fogok.

ÁDÁM

Jól van tehát, látom, te érdemes vagy,

S a legrejtettebb szentélyig beviszlek,

Lásd a valót, mint én látom magam.

De nem les-é avatlan hallgató, mert

Az az igazság rettentő, halálos,

Ha nép közé megy a mai világban.

Majd jő idő, óh, bár itt lenne már,

Midőn utcákon fogják azt beszélni,

De akkor a nép sem lesz kiskorú. -

Most adj kezet, hogy el nem árulod,

Amit megértesz. - Így - halljad tehát. -

TANÍTVÁNY

Mint reszketek vágytól és félelemtől -

ÁDÁM

Mit is mondtál előbb, fiam, nekem?

TANÍTVÁNY

Hogy lényegében semmit nem fogok fel.

ÁDÁM (vigyázattal)

No, látod, én sem - s hidd el, senki más.

A bölcselet csupán költészete

Azoknak, mikről még nincsen fogalmunk. -

S egyéb tanok közt ez legjámborabb még.

Mert csak magában múlat csendesen,

Agyrémekkel hímzett világa közt.

De számtalan egyéb oly társa van,

Mely fontos arccal rajzol a porondban,

Egyik vonalt örvénynek mondogatja,

Szentélynek a kört, hogy már-már kacagsz

A vígjátékon, amidőn belátod,

Mi rettentő komoly csiny az egész.

Mert míg szorult kebellel és remegve

Kerűli minden a porrajzokat,

Itt-ott kelepce áll, s a vakmerőt,

Ki általlépi, véresen megejti.

Ily dőreség áll, látod, szüntelen

Utunkba, szentséges kegyeletül

Védő a már megalakult hatalmat. -

TANÍTVÁNY

Ah, értlek, értlek, s így lesz-é örökre?

ÁDÁM

Egykor nevetni fognak az egészen.

Az államférfit, kit nagynak neveztünk,

Az ortodoxot, akit bámulánk -

Komédiásnak nézi az utókor,

Ha a valódi nagyság lép helyébe,

Az egyszerű és a természetes,

Mely ott ugrat csupán, ahol gödör van,

Ottan hagy útat, ahol nyílt a tér.

S a tant, mely most őrültséghez vezet

Szövevényes voltával, akkoron

Bár nem tanulja senki, minden érti.

TANÍTVÁNY

Ez a nyelv hát az a megérthető,

Melyen beszéltek az apostolok. -

De hogyha minden más merő lom is,

Ne vedd el a müvészetben hitem.

S azt bétanulni mégiscsak szabály kell.

ÁDÁM

A művészetnek is legfőbb tökélye,

Ha úgy elbú, hogy észre nem veszik.

TANÍTVÁNY

Hát a rideg valónál álljak-é meg?

Eszményesítés ad művünkbe lelket.

ÁDÁM

Igaz, igaz, az önt rá szellemet,

A természettel, mely egyenjogúvá

Teszi s teremtett lénnyé érleli,

Mi anélkül csupán halott csinálmány.

Attól ne tarts, hogy míg eszményesítsz,

Kifogsz az élő nagy természeten.

De a szabályt, a mintát hagyd pihenni.

Kiben erő van és Isten lakik,

Az szónokolni fog, vés vagy dalol,

Ha lelke fáj, szívrázóan zokog,

Mosolyg, ha a kéj mámorát alussza.

S bár új utat tör, bizton célra ér. -

Müvéből fog készítni új szabályt,

Nyűgül talán, de szárnyakul soha

Egy törpe fajnak az absztrakció. -

TANÍTVÁNY

Óh, mit tegyek hát, mester, mondd nekem.

Ki annyi éjt szenteltem a tudásnak,

Csak a butával lettem-é egyenlő,

És mind e munka elveszett hiába? -

ÁDÁM

El nem veszett, mert épp ez ád jogot,

Most már megvetni minden csábjait.

Ki még nem nézett a vésznek szemébe,

Ha hátrál, gyáva. A próbált vitéz

Bátran mellőzi a kötekedőt,

Bátorságához nem férhet gyanú. -

Fogd hát e sárgult pergamenteket,

E fóliánsokat, miken penész ül,

Dobd tűzre mind. Ezek feledtetik

Saját lábunkon a járást velünk,

És megkimélnek a gondolkodástól.

Ezek viszik múlt századok hibáit

Előitéletűl az új világba.

A tűzre vélök! és ki a szabadba.

Miért tanulnád mindig, hogy mi a dal,

Minő az erdő, míg az élet elfoly,

Örömtelen poros szobafalak közt.

Hosszúnak nézed-é az életet,

Hogy sírodig teóriát tanulsz?

Együtt mondunk bucsút az iskolának,

Téged vezessen rózsás ifjuságod

Örömhozó napsúgár- és dalokhoz;

Engem vezess te, kétes szellemőr,

Az új világba, mely fejlődni fog,

Ha egy nagy ember eszméit megérti,

S szabad szót ád a rejlő gondolatnak,

Ledűlt romoknak átkozott porán. -

*

ERDÉLYI JÁNOS

MAGYAR SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

7845.

Lator a torok. KV.

7846.

Nem kell a toroknak hinni. KV.

7847.

Igyál torok, nincs pokol.

7848.

Kis lyuk a torok, de egész falut elnyelhet.

7849.

Torkán lespan style=korcsolyázott.

A pénzem elkarikázott,

Torkomon lekorcsolyázott.

7850.

Megmetszik torkát, ha elveszik Borkát. (1057.)

7851.

Torkára forr. (915.)/forrasztani.

7852.

Kutyabaja, csak a torka véres. (5741.)

7853.

Torkán akadt.

7854.

Torka, mint a szabógyüszü.

7855.

Rövid torkosság, hoszu betegség.

7856.

Ő tette föl a torony gombját. (6897.)

7857.

Torony irányában.

7858.

Toronynál magasabb, nádnál véknyabb.

7859.

Ne tovább.

Latin: Non plus ultra.

7860.

Sok részben áll az ő dolga, mint a Tóbiás szakála.

7861.

Tót nem ember. (1. 1136. 4230. 5025. 7600.)

7862.

Adj a tótnak szálást,/Fogadd be a tótot, kiver a házadból.

Adj szállást a tótnak, majd határt mutat. Sz.

7863.

Tót szégyenli nevét. (5722.)

7864.

Tót álnokság. Sz.

7865.

Tótnak borsó, németnek koporsó.

7866.

Tót aszonynak tót a lánya.

7867.

Reá szorult a tót vendégségre.

7868.

Tótnak kökény a bora, vadalma fügéje. Sz.

A tótnak vadalma, vad körtvély fügéje. D.

7869.

Megeszi a tótot a maga fenéje.

7870.

Tót adta, tót elvette; ebnek adománya.

7871.

A tót is megpihent, mikor a fárul leesett.

7872.

Egyetek tótok, meghalt apátok.

7873.

Maga határán a tót is ur. (445.)

7874.

Tót emberség.

7875.

Tótnak délig esze.

7876.

Tót ágast áll.

7877.

Hegyes mint a tót bocskor.

7878.

Tóttal tótul kell szólani.

7879.

Tót vászon, tót lepedő.

7880.

Czo fel, lósz.r, légy tóttá.

7881.

Féltökü tót.

7882.

Mit szuszogsz, mint a tót.

7883.

Busul, mint a tót kurvanyja után. D.

7884.

Semmi sem lett belőle mint a tót fiábul.

7885.

Hátán boltja mint a csipkés tótnak.

7886.

Neki esett mint tót gyermek a pohánkának.

7887.

Járja az országot mint a gyolcsos tót.

7888.

Mindenéből kifosztották mint tótot az emberségből.

7889.

Szereti mint tót az aludttejet.

7890.

Ragadós mint a tót fene.

7891.

Örül mint tót a pogácsának./gyerek a békasónak.

7892.

Lakozik mint tót a pohánkával.

7893.

Se kinn se benn mint Tót Janó a lakodalomban.

7894.

Tót zefir.