BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK

Babits Mihály: Ádáz kutyám

Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.

Amióta a gazdád én lettem,

ez a hely a legjobb hely tenéked:

nem érhet itt semmi baj se téged.

Rajtam csügg a szemed, hív imádás

együgyű szálán csüng, boldog Ádáz.

Mert boldog ki jámborul heverhet

valami nagy, jó hatalom mellett.

S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád

bosszújára megrablod a konyhát

s csirkét hajszolsz vadul a salátás

ágyakon át: jámbor, noha – Ádáz.

Elcsavarogsz néha messze innen,

el is tévedsz kóbor hegyeinkben;

avagy titkos kalandjaid vannak.

Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,

zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:

ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.

Visszajössz, mert ugyan hova mennél?

Hol lehetne egyéb helyed ennél?

Szimatokból ezer láthatatlan

ösvény vezet téged mindenhonnan

hívebben, mint bennünket a látás:

minden ösvény ide vezet, Ádáz.

Tudod, hogy itt valaki hatalmas

gondol veled, büntet és irgalmaz,

gyötör olykor, simogat vagy játszik,

hol apádnak, hol kínzódnak látszik:

de te bízol benne. Bölcs belátás,

bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.

Ó, bár ahogy te pihensz lábamnál,

bizalommal tudnék én is Annál

megpiheni, aki velem játszik,

hol apámnak, hol kínzómnak látszik,

égi gazda, bosszú, megbocsátás,

s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!

*

Orosz István

NE A GYEREK ELŐTT?

ÉS - L. évfolyam 20. szám, 2006. május 19.

Huszár Tibor azt mondta Juszt Lászlónak az ATV május 11-i műsorában, hogy a magyar történelem közelmúltjának 90 (kilencven) százaléka ismeretlen előttünk. Lévén, hogy Huszár Tibor történész, és lévén, hogy a Kádár-korszakban elég közel volt a tűzhöz, talán rá is bólinthatunk erre a megállapításra: ha valaki, hát ő csak tudhatja, mit nem tud. Hogy erre Juszt László azt találta kapásból visszakérdezni, hogy: És ez baj? - azt ehelyütt hosszabban nem kívánom kommentálni.

Szeretnék ugyanis abból a föltételezésből kiindulni, hogy országunkat többnyire felnőtt emberek lakják, mi több, tudásra vágyó, igazi, emberi ismeretekre kiéhezett polgárok. Ámde milyen hely az, ahol a közelmúlt szereplőinek döntéseit jótékony, fátyolos hallgatás borítja? Képzeljük el, mondjuk Nagy-Britanniát, ahol a polgároknak fogalmuk sincs arról, hogy miért indult el a falklandi háború, hányan haltak meg a harcokban, a kormányüléseken kinek mi volt a véleménye; vagy képzeljük el az USA-t, ahol a vietnami háború borzalmait, felelőseit és áldozatait megbocsátó tudatlanság övezi. De ne is képzelődjünk: nézzünk rá Irakra vagy Iránra. Mit tudnak az irakiak arról, hogy Szaddám Huszein mit követett el ellenük? Kihez mérjük magunkat? Hol van Magyarország? Tényleg sikerült áttolni Ázsiába?

Lennénk, szerintem, az európai kultúra részesei, ahol az emberi, a személyhez fűződő jogokat igen nagy becsben tartják. Gyerekeinket igyekeznénk a tudás, a megismerés értékére tanítani. Merthogy csak a valódi, megbízható ismeretekkel bíró személy lehet képes felelős döntéseket hozni magáról és másokról. Nemde? Lenne nekünk lesújtó véleményünk egész népcsoportok szándékos elnyomásáról, tudatlanságban tartásáról, emberi méltóságuktól való megfosztásuktól. Lenne nekünk ez a véleményünk, dédelgetnénk is nagyon, akkor mindig, amikor másokról van szó, de hová tűnik ez a büszkén vállalt meggyőződés hazai tájakon?

Ne a gyerek előtt?

Hány millió kiskorú lakik Magyarországon? Kilenc és fél?

Miért csak korlátozottan hozzáférhetőek a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai? Sok esetben miért nem tudjuk még ma sem, ki, mikor, hogy döntött emberek sorsáról, életéről? Hogyan lehet Aczél Györgyől monográfiát írni anélkül, hogy a mű szerzője, saját bevallása szerint meg se kísérelt hozzájutni az állambiztonsági szolgálat, a III-as ügyosztály vonatkozó dokumentumaihoz? Mit jelent Magyarországon értelmiségnek lenni? Fátyolszövögetést? Emelt fejjel?

Homokba a fejjel, élvezzünk azzal, ami kinn marad?

A szépemlékű Hável József, moszkvai tudósítóként az orwelli 1984-ről azt bírta írni 1984-ben, hogy az a mű a rothadó kapitalizmus vitriolos kritikája. Erre mondta valaki a szamizdat Beszélőben: "Puszillak, Józsi!"

Sok puszi mindenkinek.

Orosz István

*

"Időzített bombák" az iskolákban

Miért lesz egyre több fiatal öngyilkos, veszélyes-e a Facebook, mi a baj a "kis" Alekoszokkal? Erről is beszél Szabó Éva, a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének docense.Mit csinál az iskolapszichológus?

Az iskolapszichológiai hálózat 1986-ban indult Magyarországon, kezdetben kísérleti jelleggel. Akkor 30 pszichológus helyezkedett el különböző iskolákban, főként Debrecenben és Budapesten. Ma körülbelül az iskolák 25 százalékában van valamilyen szintű iskolapszichológiai ellátás.

Az iskolapszichológus feladata elsősorban, hogy szaktudásával segítse a pedagógusok munkáját, csökkentse az osztályközösségekben elinduló negatív folyamatokat, megtanítsa a diákokat a helyes konfliktuskezelésre és kommunikációra, illetve a szociális készségek fejlesztésére. Ezzel egyidőben pedig preventív szűrővizsgálatokat is végez.

A pedagógus javaslatára vagy a serdülő saját kérésére az iskolapszichológus egyénileg is foglalkozhat a diákokkal, segít nekik a tanulási nehézségek, tanulásteljesítő-, pályaválasztási és kortárskapcsolati problémák leküzdésében. Valamint mediátor szerepet is betölthet tanár és diák között, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a viszony a két fél között.

http://fn.hir24.hu/interju/2012/05/19/idozitett-bombak-az-iskolakban/

*

Robert Gibb halálára…

I Started A Joke

Bee Gees

I.

D F#m

I started a joke

G A D F#m G

which started a whole world crying

A D F#m G

oh if i'd only seen

A D F#m G

that the joke was on me

II.

D F#m

I started to cry

G A D F#m G

which started the whole world laughing

A D F#m G

oh if I'd only seen

A D

that the joke was on me

chorus:

Bm A

I look at the sky

G

running my hands

D

over my eyes

Bm F#m

and I fell out of bed

G

hurting my head

A

on things that I'd said

III.

D F#m

Till I, finally died

G A D F#m G

which stared the whole world living

A D F#m G

oh if I'd only seen

A D F#m G

that the joke was on me

(repeat intro)

http://www.youtube.com/watch?v=Dq6YmSVAOG8&feature=relmfu

+

Bee Gees biográfia

http://kulfoldi.zeneszoveg.hu/egyuttes/203/bee-gees-dalszovegei.html

*

OROSZ ISTVÁN

Makacs dolgok

XLVIII. évfolyam 7. szám, 2004. február 13.

Eörsi László hazudik, tudatosan rágalmaz. Ezért a bíróságon kell felelnie. Polgári pert indítok ellene rágalmazás, személyiséghez fűződő jogok megsértése, a jó hírnévhez fűződő jogok megsértése miatt ("Abszolút nem Beszélő-ellenes", ÉS, 2004/6.).

1. Hazudik, amikor azt állítja, hogy "Orosz Istvánnak akkor eszébe sem jutott, hogy ideológiai kifogásokkal hozakodjon elő. Annak sincs nyoma, hogy a lap irányvonalával egyre kevésbé értett volna egyet." Ezzel szemben a tény az, hogy 1982-ben Kívül-álló aláírással hozzászóltam a Beszélőben folyó vitához, és ebben élesen bíráltam a később Demokratikus Ellenzék néven ismertté vált csoportot, amiatt, mert túlságosan a hatalom és nem a társadalom felé fordul, és csupán a margón áll, nem pedig kívül. Tessék föllapozni a Beszélő összkiadás első kötetét, minden elfogulatlan olvasó meggyőződhet erről. Ugyanígy látja ezt Kőszeg Ferenc is, aki február 2-án ezt írta a Népszabadságban: "Orosz István Kívül-álló néven írt cikkében már 1982-ben is hevesen bírálta a demokratikus ellenzéket."

2. Eörsi hazudik, amikor azt állítja: "Helytelenül tudta azt is, hogy Haraszti maoista, és hogy benne volt a Poór-féle csoportban." Soha sehol ilyet nem állítottam, nem írtam, ilyen mondat az én számból sem a filmben, sem az utána következő beszélgetésben nem hangzott el. Tessék leellenőrizni a stúdióbeszélgetés szövegét.

3. Eörsi állításával ellentétben, a Beszélő 20. évfordulóján tartott ünnepségre nem kaptam meghívót. Mint ahogy nem kaptam meghívót a Beszélő 25. számának nyilvános bemutatójára sem - igaz, Londonban voltam, de jólesett volna, ha meghívnak -, és ott senki nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy a szamizdat Beszélő első 12 száma - a 8-ast kivéve - Dunabogdányban készült. Mint ahogy a mostani szamizdat-kiállításra sem hívtak meg.

4. Eörsi legsúlyosabb rágalma pedig így hangzik: "Dokumentumok bizonyítják: Orosz abban is tévedett, hogy a szervek nem tudtak a dunabogdányi nyomdáról." Érthető, hogy ez a kérdés engem is erősen foglalkoztat, ezért is kutattam több mint egy éven át a Történeti Hivatalban. A rendelkezésemre bocsátott dokumentumok Eörsi állításának ellenkezőjét bizonyítják. De mások kutatási eredményei között sem találtam olyan adatot, ami arra utalna, hogy a BM tudta, hol készül a Beszélő. Az egyik legfontosabb dokumentumban, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság Állambiztonsági Szerve által 1985. április 23-án készített napi információs jelentésben ez áll:

"A "Hírmondó" 1. számában megjelent egy cikk "Kötéltánc a határmezsgyén avagy az is bolond, aki dokumentumfilmes lesz Magyarországon?" A cikk írója OROSZ ISTVÁN (Bp. 1950.10.25.), iskolai végzettsége egyetem, szakképzettsége középiskolai tanár, szellemi szabadfoglalkozású fordító, dunabogdányi lakos.

A célszemélyt 1984. október 21-én a BM. III/III-4 osztály információja alapján "Iskolás" fn. előzetes ellenőrzés alá vontuk, mert a "Beszélő" 9-es számában "Tervutasításos oktatásirányítás helyett korlátozott autonómiájú iskolát" címmel cikket jelentetett meg. A tevékenység akadályozása érdekében az előzetes ellenőrzést nevelő jellegű beszélgetés lefolytatásával terveztük végrehajtani. Tudomásunkra jutott azonban a "Hírmondóban" megjelentetett cikk. Az eddigi adataink alapján megállapítottuk, hogy kapcsolatban áll a radikális belső ellenzék egyes tagjaival, és az illegálisan készített és terjesztett ellenséges politikai tartalmú kiadványokban maga is publikál.

Intézkedés: "Fordító" fn. alatt bizalmas nyomozást kezdeményeztünk."

Ehhez a szöveghez a következő megjegyzést fűztem Dokumentumtörténet című, most megjelent könyvemben, amelyben részletesen előadom személyes inditékaimat, amelyek oda vezettek, hogy a Beszélő alapító nyomdásza legyek, illetve átfogóan elemzem a demokratikus ellenzék teljesítményét. Minden elfogulatlan olvasó figyelmébe szeretném ajánlani ezt az elemzést, aki érdeklődik a téma iránt.

"Ebből a dokumentumból kiderül, hogy a BM malmai is lassan őröltek, s mire elszánták magukat arra, hogy "megneveljenek", máris kiderült számukra, hogy "nevelhetetlen" vagyok. Nem került tehát sor az általuk tervezett elbeszélgetésre, bár igen valószínű, hogy 1985. február 13-i kiszállásukat Bogdányba pusztán a Hírmondóban megjelent cikknek köszönhetem, ahogy azt mindig is gondoltam, gondoltuk, nem pedig annak, hogy ott nyomtattuk a Beszélőt. Ám pechükre, meg tudtam lógni az orruk elől.

Azt tehát, amiben az Eötvös utcában megállapodtunk, maradéktalanul véghezvittük. És ez azt hiszem méltán tölthet el jóérzéssel mindannyiunkat. Elsősorban is Békés Erzsi, aki a kapcsolatot tartotta Bálinttal és akinek el kellett viselnie mindazt a frusztrációt és szentségelést, amit a sokszor kezelhetetlennek bizonyuló stencilgép váltott ki belőlem. Meg persze sok minden mást is. A szegénységet, az elszigeteltséget, a látszólagos perspektívátlanságot, a röghözkötöttséget. De jókedéllyel és szívósan viselte. Köszönet érte.

Azután Riba Anikó, aki az első évben még együtt lakott velünk, így az első négy szám előállításában tevőlegesen közreműködött, továbbá Fogarasi Verona és Illés Zoltán illetve Marosi Judit és Modor Ádám, akik a későbbi számok összerakásában segédkeztek. Ennyien csináltuk a Beszélő első 12 számát. Az eredmény a Beszélő Összkiadás csaknem felét teszi ki." (Dokumentumtörténet, Bp., Új Mandátum, 2004. 191-192. o.) A könyvet az ÉS szerkesztőségének is megküldtem.

A minimális írástudói tisztesség megkívánná Eörsi Lászlótól, hogy megnevezze forrásait. Ha tud olyan dokumentumról, ami a fentiek ellenkezőjét bizonyítja, elő vele. Ha nem tud, akkor rágalmaz.

Még egy általános megjegyzés. Mérhetetlenül unom a személyem körüli acsarkodást. Ezért arra kérek mindenkit, aki még szeretne részt venni a "gyalázzuk a Beszélő alapító nyomdászát" című játékban, hogy most hozakodjon elő rágalmaival. Szeretnék egy füst alatt, egyetlen bírósági tárgyalás keretében pontot tenni az ilyen ügyekre.

Orosz István

esszéista, a szamizdat Beszélő

alapító nyomdásza

*

Alföldi Géza

Paraszt poéták

Jönnek, szent hittel

keresztre menni készek

az otthonmaradottakért.

Hiszik, hogy a szívből jött ének

világot válthat,

fejükre dús aranybabért

csak azért várnak,

hogy szavuk annál súlyosabbá váljon,

s leszálljon egyszer a Tisza tájon

a legszebb álom, a paraszti álom.

Jönnek. Szemükben a megszállottak

különös lángú tüze ég.

Hangjuk ősi ritmusokba döccen.

Hirdetik, hogy holnap,

nem, még annál is elébb,

meghasad az ég,

s azonközben

a boldogság úgy rápereg

a paraszti népre,

mint az esőszemek

a szomjas vetésre.

*

Megérkezett az életfa a torgaji madjarokhoz – VIDEÓ

Kedves Barátaink!

Örömmel jelentjük, hogy ezekben a percekben megérkezett a kazakisztáni Saghaba, a torgaji madjarok földjére az az életfa, amelyet még május 2-án indított útnak a Magyar-Turán Szövetség. A fa azt szimbolizálja, hogy a torgaji madjar törzs, a Kárpát-medencében élő magyarok és a kazakok rokonok. Nemes Sándor hejcei fafaragó 9 méter magas alkotását magyar és kazak kormánytagok, valamint a Magyar-Turán Alapítvány képviselőinek jelenlétében június 3-án avatják fel a madjarok szülőföldjén.

A keleti kapcsolatok erősítésének újabb állomása lesz az augusztus 10-12 közötti Kurultaj. A bugaci pusztán megrendezésre kerülő hagyományőrző rendezvényen rangos küldöttséggel képviseltetik magukat a magyarokkal rokon népek, többek között a kazakisztáni madjarok is.

www.kurultaj.hu

+

http://erdely.ma/kultura.php?id=118663&cim=megerkezett_az_eletfa_a_torgaji_madjarokhoz_video

*

A „Jó", a „Rossz" és az antropológus

Tér-idő - 2012.04.23.

A Magyar Kulturális Antropológiai Társaság III. vándorkonferenciája zajlik a hétvégén.

Hallgassa meg a sorozat első részét!

Csak az ember a fontos, vallotta Boglár Lajos, és ezt adta át tanítványainak is. Mit jelent ez az ars poetica a mai kutatásokban?

Hallgassa meg a sorozat második részét!

Kint és bent. Szerepértelmezések, helyzetgyakorlatok.

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/tudomany-110910/-a-„jo-a-„rossz-es-az-antropologus.html

*

A csitári hegyek alatt

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.

Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.

Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?

Így hát, kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van,

Közepibe, közepibe két rozmaringbokor van.

Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,

Így hát kedves kisangyalom, tied leszek valaha.

Amott látok az ég alatt egy madarat röpülni,

De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni,

Röpülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,

Mond meg az én galambomnak, ne sirasson engemet!

http://www.youtube.com/watch?v=BBYu__Kf6iE

*

A fele se tréfa

Bekopogtat a város legsikeresebb ügyvédéhez a városi lelkész adományért:

- Uram, Ön az egyik legsikeresebb ügyvéd, szép vagyonnal. Kérem, adakozzon az egyház javára.

- Tisztelendő úr, hallott róla, hogy apám halálos beteg, és anyám összes pénze elment az ápolására?

- Nem, nem hallottam.

- És arról hallott, hogy a bátyám a háborúban elvesztette mindkét lábát, és segélyekből kell, hogy eltartsa a feleségét és mind a hat gyerekét?

- Nem, ezt sem hallottam.

- És azt hallotta, hogy a húgom férje meghalt egy autóbalesetben, egyetlen fillér nélkül hagyva a családját?

- Nem. Sajnálom.

- Nos, gondolja, hogy ha nekik nem adok egy fillért sem, akkor majd pont az egyháznak fogok?

*

BESSENYEI GYÖRGY

ÖRÖM

Ez egy nyájas gyermek, kacag szüntelenül,

Sokfelé enyeleg; soha veszteg nem ül.

Valamit előkap, mindenre ránevet,

S mulattatja magán a vidámult szívet.

*

SZÉPSÉG

Ez egy isteni kép díszes formájával,

Egyenes termete; nyájas orcájával.

Mosolygással teszi többnyire szavait,

Rendesen vonítja széjjel ajakait.

Az egészség látszik vidám személyjébül,

Öröme szökdös fel mellyére, szívébül.

Édes titok tetszik tündöklő szemébe.

Gyakran elsóhajtja magát nagy hevébe.

Mosolygást, játékot ereszt maga körül,

Úgy mozog lankadva, a szépségének örül.

*

SZERELEM

Minden érzésünknek anyja a szerelem,

Ez olly nagy oltalom, melly nagy veszedelem.

Mind eget, mind földet bír hatalmassága,

Gyötrelmet, örömet osztogat vígsága.

*

MORDSÁG

Ez egy boglyás paraszt, az homloka ráncos,

Keresztül jár szeme, ábrázatja piszkos.

Szüntelen félrenéz; a világra mormol,

Valamihez férhet, mindent öszvekormol.

*

UTÁLAT

Ez egy megcsömörlött gyomor, melly émelyeg,

Hányás erőlteti, korog és kevereg,

Böfög, köpdös széjjel, mindenkor ökrendez,

Reszket, borzadozik s dideregve érez.

*

UNALOM

Nem egyéb közöttünk a rágó unalom,

Mint egy erőszakkal reánk vetett álom.

Mindenfelé tekint; szüntelenül forog,

Ásítoz, hánykódik s lassan csak úgy morog.

Mint a lomha gyermek, szemeit dörzsöli,

S orrábul a piszkot vinnyogva körmöli.

Mindenhez hozzákap; de álmos, s csak eldül,

Soha nem tudja, ha fekszik, jár-é vagy ül.

*

SUNDASÁG

Ez egy éjtszakákon kísértő boszorkány,

Ki mint a dühösség, veszett szemeket hány.

Csak úgy kuppaszkkodik, magát félrehúzza,

Mindég setétbe ül, s az orrát feldúzza.

*

SZÉP ÉSZ

Ez egy szép képekkel kicifrázott szoba,

Villámlás jár benne, hangzik arany szava.

Változása mindég újult formát mutat,

Sugára a magas egekbe is felhat.

Gyémánttal tündöklik fejér fala körül,

Fényes ege benne mind szüntelen derül.

Mulattathat mindent, játékával nyájas,

Ideje töltése nála nem unalmas.

*

HÁZASSÁG

Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,

Különben ha e' nincs, mindég gyötrelmet hoz.

*

BARÁTSÁG

Ha feltaláltatik köztünk a barátság,

E földön egészlen egy kicsiny mennyország.

*

HARAG

Ez egy forró fazék, mellybe a tűz buzog,

Hévsége szikrázik s szüntelenül mozog.

Ha mást nem égethet, magát széjjelfőzi,

S cserépjével mérges tüzét elöntözi.

*

SZEGÉNYSÉG

Ez egy búsult térség, puszta és fövenyes.

Tele van tövissel, száraz, hitván, szennyes.

Csak bús barlangjai csikorognak benne,

Hol a szükség semmit hasznára nem lelne.

Rút szelek bújdosnak repdeső fövenyén,

Aki benne bolyong, csak sínlik reményén.

Éhség, rongy, gyalázat találtatnak rajta,

Hova a történet legtöbb embert hajta.

Világunk nagy része e térjen sóvárog,

Sív, rív s az avaron szomorún csavarog.

Itt csak a gazdagok átkoztatnak mindég,

Kiknél egy szegényült mindég kínos vendég.

*

A Magyarősvallás Büün

Gondolatok a halálfélelemről, öregségről

Amikor az életed helyesen éled, soha nem kell félned a haláltól. Ha tényleg élted az életedet a természet törvényei szerint, akkor örömmel fogadod a halált. Úgy érkezik majd, mint egy nagy pihentető alvás, megnyugvás. Ha elérted a csúcspontot, a célt amiért a földre születtél ebben az életedben, akkor a halál egy csodálatos pihenés, egy áldás.

De ha nem úgy éltél a szellemi törvények szerint, akkor természetes, hogy megijedsz és rettegsz a haláltól. Ebben az esetben úgy fogod érezni, hogy a halál elragadja az idődet és a lehetőséget attól, hogy tovább élhess a saját magad keltette illúzióban.

A félelem forrása, hogy a múltban valójában nem úgy éltél, a jövőben pedig már nincs rá lehetőség, mert az időd lejárt. A félelmet nem a halál okozza, hanem a meg nem élt élet. És ha a haláltól félsz, akkor az öregkortól is félsz, mert ez a halál első lépcsőfoka. Egyébként az öregkor is gyönyörű: belső lényünk érlelődése, növekedése. Ha pillanatról pillanatra élsz, az élet minden kihívására válaszolva, és kihasználsz minden lehetőséget, amit az élet felkínál, ha van bátorságod, hogy kalandokra indulj az ismeretlenbe, amikor az élet hív, akkor az öregkor érettséget jelent - máskülönben betegséget, irigységet a fiatalok iránt, zsörtölődést és rosszindulatot.

Sajnos sokan pusztán csak megöregszenek, összefonnyadnak, elbutulnak testileg és szellemileg rozzanttá válnak anélkül, hogy megérnének. Nekik az öregkor teher, és kínszenvedés. A testük megöregedik, de a tudatuk gyerekes maradt, benső lényük nem vált éretté. Hiányzik belőlük a belső fény, s a halál napról napra csak közeledik. Természetes, hogy ez félelemmel, rettegéssel tölti el őket, és nagy szorongást éreznek így aztán belemarnak mindenbe és mindenkibe kik a környezetükben egy kicsit is az elpazarolt idejükre emlékezteti őket. Sajnos a mai társadalom ezt a típusú elöregedést nevezzük inkább elaggásnak támogatja, és nagyon ritka manapság az a bölcs öreg asszony és öregember akik testükben és tudatukban is teljesen épek. Gyermekkorom öregemberei ilyenek voltak, öröm volt a közelükben lenni....

Azok, akik helyesen élnek, az öregkort igazi örömmel fogadják, mert az öregkor számukra pusztán annyit jelent, hogy kivirágoznak, kiteljesednek, és alkalmuk lesz szétosztani mindazt, amit eddig elértek.

A legtöbb ember azért nem tud éretté válni, mert „valaki más” bőrébe van bújva. Nem önmaga, hanem a környezetének, társadalmi elvárásoknak felel meg épp. Az a „valaki más" igazából nem is létezik - hamis. Amikor álarcot viselünk, az az álarc nem tud megérni - mert az álarc élettelen. Csak ÉN tudok megérni, az álarcom nem. Csak akkor tudsz fejlődni, ha elfogadod magad, azt hogy önmagad leszel.

Dobd el az elvárásokat, és azt a sok aggályt, hogy „mit szólnak majd az emberek..."

Ne add el az étetet a semmiért... Amit cserébe kapnál, az nem más, mint ócska bóvli. Apró dolgokért a lelkeddel fizetnél. Ha beleegyezel, hogy ne önmagad légy, hanem valaki más akkor letévedsz az ösvényről.

Mit tehetsz? - Gyűjtsd össze a bátorságodat: vedd a saját kezedbe az életedet. Meglátod, hogy hirtelen nekilendül majd az energiád. Abban a pillanatban, amikor eldöntöd, hogy „Önmagam leszek, és senki más. Bármi is az ára, önmagam leszek" - hirtelen nagy változást tapasztalsz. Életerősnek érzed majd magad. Érzed, hogy áramlik, lüktet benned az energia.

*

Kex-Hobó: Déva vár

Magas vár Déva vár

Leszel-e, megállsz-e,

Felhőkbe karolsz-e

Szeleket kavarsz-e

A szirtnek tetején

te vár, csodás vár

leszel-e egyszer miénk?

Magas vár, büszke vár,

kőmives keze jár,

mit felrak estére

leomlik reggelre,

aranyban-ezüstben

fizetség nem lesz már,

te vár, csodás vár

leszel-e egyszer miénk?

Tizenkét mivesek

mind úgy határoztak

kinek legelébb jön

ide az asszonya,

az áldoz bánatot

vert aranyat fizet a vár ura.

Lángra tették testét

Kelemen asszonynak

hamvát meg mészbe,

az lett kötőanyag,

nagy ár, fájó vér,

sziklák, kövek összeforrnak...

...Magas vár, büszke vár

magosban megállsz már,

felhőkbe karolsz már,

szeleket kavarsz már

a szirtnek tetején,

te vár, csodás vár

átokbölcső lettél...

Alattad könnypatak

gyermekszemből fakad,

Kelemenné fia jár oda éjjente

anyjától szót kérve:

Anyám te szóljál,

hová lettél...

http://www.youtube.com/watch?v=Lvat6MMXwd8

*

Orosz István

Benne van a rezsiben?

L. évfolyam 35. szám, 2006. szeptember 1.

Duna-parti jegyzet

Ha az ember tud még hinni az európai kultúra alapértékeiben (ami Magyarországon kétségtelenül egyre nehezebb), jelesül most éppen abban, hogy a személyiséghez fűződő legfontosabb alapjogok egyike az élethez való jog, akkor augusztus 20. után nem tárhatja szét a kezét, mondván: vis major, Isten ujja, Armageddon, magyar sors vagy amit akartok.

Amikor a NATO a balkáni háború során menekülteket bombázott (véletlenül), civil intézményeket talált el (véletlenül), akkor a NATO-szóvivő mindannyiszor mélységes sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt. Szemben vele, egyes NATO-tisztek, amikor collateral damage-ről, járulékos veszteségről beszéltek, csak a vállukat vonogatták. Ha e két álláspont között nem látunk lényeges különbséget, akkor kiiratkoztunk az európai kultúrából. Akkor a szépemlékű Pacskó őrnagy szintjére érkeztünk, aki a hódmezővásárhelyi lövészszázadot azzal készítette föl az éles lőgyakorlatra, hogy egy-két százalék veszteség "benne van a rezsiben".

A NATO-szóvivő szavaiból ugyanis az következik, hogy ez nincs jól, és törekedni kell az elkerülésére, a katonák vállmozdulatából pedig az, hogy széttárjuk a kezünket, és a transzcendenciát okoljuk. A rosszkor, rossz helyen lecsapó vihart.

A magyar kormány szóvivője, amikor információhiányról panaszkodik, a vállát vonogatja. A magyar miniszterelnök, amikor csaknem egy napig hallgat, mérhetetlen érzéketlenségről és részvétlenségről tesz tanúbizonyságot. A magyar média, amikor nem közli az öt halálos áldozat nevét, tagadja azt az alapvető európai értéket, hogy minden individuum egyenlő emberi méltósággal rendelkezik.

Egyes keleti kultúrákban nem tartják oly nagy becsben az individuumot, ott az ilyesfajta katasztrófákat másképpen dolgozzák föl, az embert nem tüntetik ki az élőlények sokaságából, nem gondolják, hogy lennének különleges emberi jogok. Mi, itt Európában immár legalább kétezer esztendeje szeretjük ezt gondolni.

Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy hiszünk a szabad akaratban. Ha nem hinnénk, akkor egész morális világunk, erkölcsi rendszerünk összeomlana, hiszen semmilyen körülmények között nem vethetnénk föl a felelősség kérdését. Akkor azt kellene gondolnunk, hogy cselekedeteink eleve meghatározottak, természeti és természetfölötti erők játszadoznak velünk kényükre-kedvükre, mi nem tehetünk semmiről.

Ezt azonban Európában nem szeretik gondolni az emberek. Ezért fölállítanak bíróságokat, létrehoznak igazságszolgáltatási rendszereket, törvénykeznek, lépten-nyomon felelősöket találnak és intézményes, vagyis kiszámítható keretek között büntetik azokat, akik saját szabad akaratukból áthágják a törvényeket.

Ami augusztus 20-án és utána történt, történik, az ezt az európai konszenzust tagadja. A következő lépésekben:

1) Amikor a vihar nyilvánvaló közeledte ellenére a szervezők nem fújták le a tűzijátékot, nem figyelmeztették a tömeget a várható veszélyre, amikor a jelenlévő rendőrök, rendészek, biztonsági emberek nem kezdték el megnyitni a kordonokat, nem kezdtek el menekülőútvonalakat biztosítani, akkor tagadták az élethez fűződő alapvető emberi jogot.

2) Amikor a vihar megérkezte után is folytatták a tűzijátékot, az a fentiek minősített, súlyosabb esete, különleges részvétlenségről árulkodik.

3) Amikor a közszolgálati televízió, élő közvetítésének megszakadása után csaknem két teljes órán keresztül semmiféle információval nem szolgált a bekövetkezett katasztrófáról, tagadta a szabad információjutáshoz fűződő alapvető emberi jogot és tulajdon közszolgálatiságát.

4) Amikor az egyetlen vonalban maradt kereskedelmi televízió a vihar lecsapása után is úgy tett, mintha mi sem történt volna, és a kamerák továbbra is a sziporkákat keresték az égen, a stúdióbeli kommentátorok pedig azzal intézték el a helyzetet, hogy remélik, senkinek nem esett nagyobb baja, akkor a fentiek mellett csődöt mondtak még szakmájuk gyakorlásából is: elemi kötelességük lett volna vonalban maradni, amíg tudnak, és legjobb tudásuk szerint tájékoztatni az országot a tragikus eseményekről.

5) Amikor a kormány egyetlen képviselője sem érezte szükségét, hogy azonnal a helyszínen tájékozódjék a baj nagyságáról és kinyilvánítsa megrendülését, illetve részvétéről és együttérzéséről biztosítsa az áldozatok hozzátartozóit és a sérülteket, akkor tagadta Magyarország európai jogállamiságát, és azt, hogy a kormány, mint az ország gazdája, felelősséget érez a történtekért.

6) Amikor a miniszterelnök végre, egynapos késéssel a kamerák elé állt, és továbbra sem ismerte el a kormány politikai felelősségét, és semmilyen javaslatot nem tett az ország lakosságának arra, hogy milyen módon fejezzék ki megrendülésüket és részvétüket (nemzeti gyásznap, a kormány a szerencsétlenség áldozatait saját halottainak tekinti, a hétre tervezett nagyszabású tömegrendezvények elhalasztása stb.), akkor az érzéketlenség és részvétlenség minősített esetét produkálta, európai államférfihoz teljességgel méltatlan módon.

7) Amikor a péntek déli 12 órára végre (több napos késéssel) meghirdetett egyperces néma csendet a főváros autósai teljes mértékben, a tömegközlekedés járművei és a gyalogosok részben figyelmen kívül hagyták, akkor szolidaritásból és együttérzésből bukott meg Budapest. Hogy ezért a kormányszóvivő a médiát tette felelőssé, az a cinizmus minősített esete.

Idekívánkozik egy kitérő: Nagy-Britanniában minden évben a tizenegyedik hónap tizenegyedik napján, délelőtt 11 órakor a brit polgárok egyperces megállással tisztelegnek a két világháborúban elesettek emléke előtt. Londonban ilyenkor hivatalos koszorúzást rendeznek, az első koszorút a királynő helyezi el, az országban pedig egy percre megbénul az élet. Valóban. A buszok tényleg megállnak, nem a megállóban, hanem ahol éppen vannak, a gyalogosok is az utcákon. Tíz esztendőn keresztül volt alkalmam tapasztalni ezt a nálunk elképzelhetetlennek tekintett eseményt.

Itt tartunk most. Merre tovább?

Orosz István

*

Cseh Tamás

Elindultam szép hazámból

Sír az ég felettem

Azt hallottam várnak már rám

Túl a magas hegyeken

Lovam hátán sejehajj

Félrefordult a nyereg

Nem ölelsz már engem többé,

Nem!

Elátkozott föld a szívem

Gyászban vagyok teérted

Árva lettél mindörökre

A harang szól most feletted

Lovam hátán sejehajj

Félrefordult a nyereg

Nem jöhetsz már vissza hozzám,

Nem!

Lovam hátán sejehajj

Félrefordult a nyereg

Nem ölelsz már engem többé.

Nem!

Lovam hátán sejehajj

Félrefordult a nyereg

Nem jöhetsz már vissza hozzám.

http://www.youtube.com/watch?v=m0KwWJCBvNk

*

Moldova György

Lopni tudni kell

Színházi vegyes

1.

Idestova húsz éve írtam egy hosszabb egyfelvonásos színdarabot a Kamara Varietének; a kor egyik nagy komédiása, Alfonzó játszotta benne a főszerepet. Meglepett, hogy ez az elismert művész milyen komolyan vette a látszólag súlytalan feladatot: lelkiismeretesen elolvasta és kijegyzetelte a szöveg könyvet, az első próbák után megkért, hogy üljek le vele beszélgetni.

– Kérlek szépen, nagyon jó kis darabot írtál, de úgy látszik, hogy menet közben elfáradtál, mert a végét „dobtad”. Nincs megcsinálva rendesen.

– Nézd meg, légy szíves, hány oldalból áll a darab?

– Hetvenhárom.

– És hány oldal az a rész, amelyiket rossznak találtál?

– Három-négy.

– Szerintem, ha hetven oldal jó, akkor három-négy rossz oldalt el kell vinnie magával – mondtam, amiből látszik, hogy két hibám is volt: fiatal voltam, és utáltam dolgozni; a fiatalságból azóta kigyógyultam.

Alfonzó élénken hadonászott a kezével:

– Ebben nincs igazad, egy előadásnak minden részében tökéletesnek kell lennie, különben az egész nem ér semmit. Hadd mondjak egy példát. Meghívnak téged valahová, és a házigazdák igazán kitesznek magukért: öt asztalon terítenek, feltálalnak, velőscsontot, ötféle húst, halat, rákot, süteményt, bort, sört, francia konyakot, skót whiskyt, de – emelte fel a mutatóujját Alfonzó – az egyik asztal sarkán egy egészen kis tányérban van egy icipici darab szar. Van neked kedved az egész ebédhez?

2.

Alfonzónak igaza volt: az utolsó három gyengén megírt oldal megbuktatta az egész darabot. A kudarc után régi tanárom, R. vigasztalt:

– Ne hagyd magad, hidd el nekem, öreg csiligásnak, hogy buktak már ennél nagyobbat is.

Más hülyeségéről szívesebben beszélget az ember, mint a sajátjáról, megkérdeztem:

– Mi volt a legnagyobb színpadi bukás, amit életedben láttál?

– Egyszer kint Svájcban megnéztem egy passiójátékot, „Krisztus útja” volt a címe vagy valami hasonló. Nemzetközi nagy publikum gyűlt össze: államelnökök, miniszterek, főpapok. És képzeld el: egy tökfejű színpadi „jani” hamarább húzta fel a függönyt, a színpad még nem volt elrendezve, a nézők csak annyit láttak, hogy Krisztus úszónadrágban mászik fel a keresztfára, a két lator pedig fagylaltot nyalogat. Kész, nem lehetett megtartani az előadást.

3.

– Emlékszem egy hasonló esetre a rádióból is – meséli tovább a régi tanárom. – Egy hangjáték bemutatójára készültek, Rátkai Marci bácsi valami hajóskapitányt játszott benne, és N. Robi volt az első tisztje. A szöveg szerint Marci bácsinak kellett volna megkérdeznie:

– Miért nem a part felé tartunk, Szőr?

Mire Robi ezt feleli:

– De hiszen a part felé tartunk, Szőr!

Ehelyett a próbákon Marci bácsi mindig azt kérdezte:

– Miért nem a part felé szartunk, Tőr?

Robi összetett kezekkel könyörgött neki:

– Marci bácsi, az Isten szerelmére, ez egy nagydíjas szovjet hangjáték, ráadásul egyenes adásban megy majd le május elsején, főidőben. Ha véletlenül akkor is így mondja majd, a nyakunkba szakad a tető.

Marci bácsi leintette:

– Ti attól ne féljetek! – és tovább is mondogatta: miért nem a part felé szartunk, Tőr?

Így jött el az adás napja, az egész stáb reszketve figyelte Marci bácsit, mikor elért a veszélyes részhez, az öreg ránézett, és hosszan kivárt:

– Miért nem a part felé tartunk, Szőr?

Mindenki felsóhajtott, színészek egymás nyakába borultak örömükben. Robi megkönnyebbülten válaszolt:

– De hiszen a part felé szartunk, Tőr!

*

ERDÉLYI JÁNOS

MAGYAR SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

7581.

Sorba megy mint a tabáni biróság.

7582.

Mint a tacskók, ugyan felfütyészik.

7583.

Tacitusból felel.

Iskolai km. Tacitus a latin történész neve, de hallgatagot jelent,

s ki hallgatva felel am. semmit sem felel, nem tud semmit.

7584.

Aggszó, de igaz,

hogy betegséget, sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat.

7585.

Három takács egy ember.

7586.

A takarékosság legjövedelmezőbb.

7587.

Késő a takarékosság, mikor üres az erszény.

7588.

Meddig takaród ér, addig nyujtózkodjál.

7589.

Talál az, a ki keres.

7590.

Ő találta fel.

Azaz igen tud hozzá, mintha ő találta volna fel.

7591.

Találomra mondom.

7592.

Ha találtam, kondítom.

7593.

Mihelyt a talpát megütik.

Alvó szolgáját rendesen ugy költi fel a gazda,

hogy egyet rug talpába vagy üt rajta.

7594.

Talpig ember.

7595.

Talpra, magyar!

7596.

Égett a talpam alatt.

Német: Es brennt ihm unter den Füszen.

7597.

Viszket a talpa.

Szeretne tánczot járni.

7598.

Csak a talpát nyalja.

7599.

Talpalatnyia sincs.

7600.

Talyiga nem szekér.

7601.

Hitetlen Tamás.

Tamás apostolról maradt,

ki mint addig nem hitt a feltámadott Jézusban,

mig sebeit nem tapintá.

7602.

Tamás vagyok benne.

Én abban Tamás vagyok.

7603.

Nem mindig fu a vak Tamás.

Helyszerü km.

Valamelyik város éjszakkeleti részén

legvégül vak Tamás nevü ember lakott,

s az onnan fuvó szelet elnevezték vak Tamásnak.

7604.

Hamar tanács, hamar bánás.

7605.

Semmire kellő a tanács, ha nincs követője.

7606.

Tanácsot ne adj, ha nem kérnek.

Német: Rathe Niemanden ungebeten.

7607.

Tetszik a tanács, de izzaszt a munka.

7608.

Bölcsebb a reggelre halasztott tanács.

7609.

Hitvány, tanácsnak is jó a vége néha.

7610.

Ha másnak tanácsot adsz, beveheted mégis a más tanácsát.

7611.

Tanácsra hallgass, időtül várj.

7612.

Tanácscsal erősödnek a mély gondolatok. KV.

7613.

Adnak tanácsot, de nem adnak kalácsot.

7614.

Nem minden tanács jó tanács.

7615.

Rosz tanács fejedre fordul.

7616.

Könnyebb tanácsot adni mint venni.

7617.

Magadnak köszönd meg a jó tanácsot.

Jó a jó tanács, de legtöbbet ér magad iparkodása.

a) Tanácscsal tégy mindent, soha nem bánod meg.

b) Tanácsban ész, harczban erő használ.

c) Sok tanácskozó tanácsot se nem ad se nem vesz.

d) Jó tanács soha nem késő.

7618.

Ne légy tankó, ha eszeddel élhetsz.

7619.

Rosz tanitótul tanulhatod, mit kelljen kerülni.

7620.

A ki tanit, tanul.

7621.

Nem lehet a tanítvány mindjárást mesterré.

7622.

Addig tanulj mig időd van.

7623.

Senki sem lehet tanu maga ügyében.

7624.

Mit ember ifjanta tanul, azt aggodtan is nehezen felejti. KV.

7625.

A mint tanulsz, ugy veszed hasznát.

7626.

Sokat tanult, kinek kedve a könyvekhez. KV.

7627.

Egy tanuvallásra fel is akasztanak.

*

Dudanóták

előadó:

Szokolay Dongó Balázs, Kálmán Péter "Cucás"

Aki kondás akar lenni, Kismajorba menjen lakni,

Ott tanulja meg a lopást, a mangalica-levágást.

Hej, rúgd ki, rúgd ki, rúgd ki, még a farkát sem rúgja ki.

Felment a kondás a fára, makkot rázni disznójának,

Leesett a fényes balta a legszebbik göndör kanra.

Hej, rúgd ki, rúgd ki, rúgd ki, még a farkát sem rúgja ki.

Jaj de szánom a kanomat, azt a híres jószágomat,

Serpenyőbe sül a húsa, messzire érzik a szaga.

Hej, rúgd ki, rúgd ki, rúgd ki, még a farkát sem rúgja ki.

***

Zsírral kenem, zsírral kenem a hajamat,

Jóba foglalom magamat.

A hajamról lefolyt a zsír,

Ez a világ rólam beszél.

Sokan ülnek, sokan ülnek a kapuba,

Hogy a fene enné sorra!

Mind énrólam hajtják a szót,

Sose hallok magamról jót.

Aki engem, aki engem nem tart jónak,

Teremtse az Isten lónak,

Vagy szürkének, vagy fakónak,

Vagy pediglen hámos lónak.

***

Két ujja van, két ujja van a ködmönnek,

Kerek alja a pendelynek.

Csivirítom, csavarítom,

Majd a fejedre borítom.

***

Haza, haza, haza, haza már,

Mert a piros hajnal hasad már.

Mert a piros hajnal aranyos,

Mindjárt rózsa nélkül maradsz most.

Ha szép asszony, szép lány nem volna,

Még az éjjel is hosszabb volna.

De mivel szép lány múlat velem,

Egy órának tetszik éjjelem.

Hogyne volna gyöngy az életem,

Mikor ilyen szép lányt szeretek,

Olyan, mint a páva, aranyos,

Minden moccanása takaros.

http://www.youtube.com/watch?v=U0yOQBCltik

+

Cuháré – Szeredás együttes

A Tiszántúl középső részén elterülő Hajdúságnak nevezett történelmi-néprajzi táj valaha igen gazdag népzenei és néptánc hagyományokkal rendelkezett. Az utóbbi évek beható kutatásai és az összegyűjtött adatok feldolgozása lehetővé tették, hogy valóra váljon régi tervünk, szűkebb hazánk a Hajdúság népzenei örökségének lemezen való rögzítése és bemutatása.

A Hajdúság a hat régi szabadalmas hajdúváros - Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Vámospércs – által határolt terület. Tágabb értelemben az 1950-ig fennállt Hajdú megye területét, a hajdúvárosokat, a Hortobágyot és Debrecen környékét foglalja magába.

A tájegység Hajdúság elnevezése az itt élő hajdúknak köszönhető, akiket Bocskay István fejedelem 1606-ban saját birtokain telepített le, különböző kiváltságokat adományozva e harcias, zárt katonai szervezetben élő néprajzi csoportnak.

Lemezünk anyagának összeállításában arra törekedtünk, hogy minél színesebb átfogóbb képet nyújtsunk a Hajdúság zenéjéből. A dalok többsége a pásztorkodással kapcsolható össze, hiszen a pásztorok voltak a hagyományok továbbörökítői a nomád állattartó hortobágyi pusztán. A Hortobágy környéki – s általában az alföldi dalolásban kevés a díszítőhang. Férfias, érdekes erőteljes pusztai hang e tájegység hang-ideálja; ilyen a tipikus éneklésmód.

A régi parlando és rubato dalok – ezt többnyire a szövegük is mutatja – általában a pásztor repertoárba tartoznak. Tartalmukat tekintve szorosabb értelemben pásztordalok, betyárdalok, rabénekek, balladák.

A lemezen hallható dallamok között azonban sok az új keletű. Ez az újabb stílus a XIX-XX. század fordulója táján teljesedett ki. Dallamait jellemzi az első és negyedik dallamsor azonossága, a két középső sor általában magasabb fekvésű. E stílus egyik fő sajátossága az alkalmazkodó ritmus. A dalok válogatásánál többször felmerült a kérdés: népdal e vagy népies műdal az, amit énekelnek adatközlőink. B. Nagy Ferenc nádudvari csikós-számadó szavával: ,, Nem tudja az ember, hogy melyik a népdal. Csak danolja az ember, danolja. Ehhez szakértők kellenek, akik megállapítják, hogy ez magyarnóta, ez meg népdal.”

Így vannak ezzel nem csak az egyszerű falusi emberek, hanem azok is, akik ezzel behatóan foglalkoznak, mert a népdal és a népies műdal között nagyarányú a keveredés. Sok esetben valóban nehéz egy-egy múlt századi - részben már népivé variálódott – nótát az új stílusú népdaloktól megkülönböztetni. Mi azonban úgy gondoljuk, ha bebizonyosodott egy dalról, hogy a nép hosszú idő óta magáénak érzi, nincs okunk azt a népdalok közül kizárni.

A Hajdúság hangszeres népzenei hagyományaiból kitűnik, hogy a régmúlt idők jellegzetes alakja volt a vándorló dudás. Kocsmákban, határbeli csárdákban, nagyvárosi lacikonyhák tabernáiban szívesen fogadták, mert dudájának hangos szavára csábult a vendég.

Sokat tudtak a pusztáról és az ott élőkről, számos mende-monda szerint a betyárok viselt dolgairól is. Némelyik dudás híre-neve fennmaradt a népi emlékezetben, így sokáig emlegették még Hajrá Béni, Zángó Péter, vagy Tulok Balog Márton nevét.

A vándor hegedűsökről kevesebb adat maradt fenn, de a régi híres hegedűsök kései utódaként ismerjük Rimóczi Lajos nevét, aki kopott hegedűvel a hóna alatt járta a pusztát több mint fél évszázadon keresztül. Húzta vén számadók fülébe, nyalka bojtárok talpa alá, de még Jókai Mór, Herman Ottó és Blaha Lujza is meghallgatta játékát.

A pásztorok kedvelt hangszerei voltak a furulya, a citera, de nagyon népszerű volt az esz klarinét is, amelynek erős sipítós hangja volt és rövid teste lévén a szűr ujjában is elfért.

A hajdúsági falvakban és városokban azonban vonós cigányzenekarok muzsikáltak, akik a hagyományos vonós hangszereken kívül gyakran kiegészültek cimbalommal, sőt klarinéttal vagy tárogatóval is. Minden társadalmi réteg zenei igényét kiszolgálták, legyen az mulató pásztor, fuvaros, földműves vagy éppen módos gazda. Játékukra még a feszes ritmizálás volt a jellemző, hiszen a régi falusi bandák elsősorban tánc alá muzsikáltak. Repertoárjukban a pásztorbotolók mellett a kötött szerkezetű verbunkok, az Erdélyből áttelepült parasztokról elnevezett oláhosok, valamint a lakodalmakban játszott dramatikus tréfás verbuválás volt ismeretes. Páros táncként az új stílusú lassú- és friss csárdás, túlnyomórészt új stílusú dallamokkal kísérve jelent meg. Harmonizálásban visszafogottabbak, mint a városi (kávéházi) cigányzenekarok, de jóval fejlettebbek az erdélyi vonós bandáknál. Esküvők, keresztelők, bálok, mulatságok nélkülözhetetlen közreműködői voltak a legújabb időkig.

Dr. Ecsedi István, Dr. Béres András, Dr. Varga Gyula, Dr. Bencze Lászlóné és Szathmári Károly tudományos kutatómunkájának köszönhetően sikerült betekintést nyernünk a Hajdúság paraszti- és pásztorkulturájának egy részletébe. Lemezünk anyaga ezen adatokra támaszkodik. Igyekeztünk a régi és új réteg kevésbé ismert, de jellegzetes darabjait megszólaltatni, valamint az ismertebb dallamok érdekes változatait bemutatni, stílushű előadásmód mellett életszerű szituációkban, színes hangszerösszeállításban. Szeretnénk felidézni a hajdani csárdák, pásztorok pusztai életének, mulatságainak, katonák báljainak hangulatát, nem felejtve a nők zenei megnyilvánulásait sem. Sajnos hangszeres felvétel vajmi kevés maradt erről a környékből, így javarészt a vokális anyag segítette munkánkat.

***