BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK

PETŐFI SÁNDOR

NE FELEDD A TÉRT...

Moore után angolból

Ne feledd a tért, hol ők elestek,

Az utósó s a legjobb vitézek:

Mind elmentek és kedves reményink

Velök mentek, egy sírban enyésznek.

Oh, ha visszanyernők a haláltól

A sziveket, mik előbb dobogtak,

Ujra víni a szabadság harcát

Színe előtt a magas mennyboltnak!

Pillanatra ha lehullna láncunk,

Melyet ott ránk a zsarnok szoríta:

Nincsen ember, nincsen isten, aki

Minket újra megkötözni bírna!

Vége van... de bár a történetben

Ottan áll a győző-név ragyogva,

Átkozott az a dicsőség, amely

A szabadok szíveit tapodja.

Sokkal drágább a sír és a börtön,

Melyet honfi-névnek fénye tölt meg,

Mint a győzedelmi oszlop, amit

A szabadság romjain emeltek.

Pest, 1848. január

*

KEMÉNY SZÉL FÚJ...

Kemény szél fúj, lángra kap a szikra,

Vigyázzatok a házaitokra,

Hátha mire a nap lehanyatlik,

Tűzben állunk már tetőtül-talpig.

Édes hazám, régi magyar nemzet,

Alszik-e csak a vitézség benned,

Vagy apáink halálával elhalt?

Illik-e még oldaladra a kard?

Magyar nemzet, ha rád kerül a sor,

Léssz-e megint, ami voltál egykor?

Oly hatalmas harcos, ki szemével

Jobban ölt, mint más a fegyverével!

A világot védtük hajdanában

A tatár és a török világban;

Vajon most, ha eljön a nagy munka,

Meg bírjuk-e védni mi magunkat?

Oh magyarok istene, add jelit,

Ha a kenyértörés elközelit,

Hogy az égben uralkodol még te

A magad s néped dicsőségére!

Pest, 1848. február

*

BEAUREPAIRE

Hogy kitelt a franciáknál

A király becsűlete:

(Mint ezernyolcszázharmincban

S most valami két hete)

Fölberzenkedett a német,

S esküvék, hogy bosszut áll,

Megöli a szabadságot

És megmenti a királyt.

S vitte zsoldos seregét és

Longway már meghódola,

Megy tovább, Verdunön a sor,

Elkezdődik ostroma.

Verdun gyáva népe reszket,

S reszkető félelmiben

Térd- s fejethajtást határoz,

Hogy bántása ne legyen.

De az őrség kapitánya

Beaurepaire mást beszél:

"Hódolásról nem lehet szó,

Még nem oly nagy a veszély.

Ha az ellen fegyverünkbe

Szerelmes, jól van, tehát

Hadd vigye ki kezeinkből,

Mi magunk ne adjuk át."

Aki gyáva, siket is, nem

Hallgatott rá a tanács,

Tollat nyujtanak neki, hogy

Irj' alá a hódolást.

Beaurepaire elhajítja

A tollat, s fegyvert ragad,

S lelkesűlten és elszántan

Mondja ki e szavakat:

"Éljétek túl hát a szégyent,

A gyalázatot, de én

Az ellennek csak holttestet

Adni át megesküvém.

Bátraink előtt halálom

Majd mint vonzó példa áll...

Én betöltöm esküvésem...

Végszavam: szabad halál!"

Nekiszegzé kebelének

S elsütötte fegyverét,

S ez szivébül kiszakítá

Életének gyökerét.

Pest, 1848. február

*

Jézus barátai –

Húsvét 6. vasárnapja – VIDEÓ

http://erdely.ma/hitvilag.php?id=118063&cim=jezus_baratai_husvet_6_vasarnapja_video

*

Mintha évente egy kisváros eltűnne

Metropol

A harmincéves nők közel fele, a harmincöt évesek közel negyede gyermektelen – a demográfusok nem kecsegtetnek minket túl sok jóval. Pongrácz Tiborné, a Népességtudományi Kutató Intézet igazgatóhelyettese szerint annak dacára, hogy az ENSZ optimistább képet jelez előre, 2050-re már csak nyolc-kilencmillióan leszünk.

A teljes írás itt olvasható: http://www.metropol.hu/itthon/cikk/881648

+

Egy generáció alatt felére csökkent a születésszám

Délmagyar

Csongrád megye - Harminchét év alatt felére csökkent a megszülető gyermekek száma hazánkban – Csongrád megyében is. A megélhetési gondok és a munkahely féltése miatt sokan túl későn vállalnak gyereket. A születés hete programjait most tizedszer rendezik meg.

A teljes írás itt olvasható: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/egy_generacio_alatt_felere_csokkent_a_szuletesszam/2278648/

*

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház

Pusztai Sándor úszómester képei 1930-1939

Miniszterek gatyában

http://www.maimano.hu/kismano/20120511_miniszterek_gatyaban/index.html

+

Hermann Ildi / Horváth M. Judit

NHL / Privát Képek

Megtekinthetõ: 2012. május 11. – június 17.

minden hétköznap 14-19 óra között,

hétvégén 11-19 óra között.

A betegség az élet sötét oldala, a kínosabbik, a terhesebb állampolgárság.

Ugyanis minden ember kettős állampolgársággal születik, egyaránt polgára az egészség és a betegség birodalmának. Bár mindannyian szívesebben használjuk az egészség útlevelét, előbb-utóbb valamennyien rákényszerülünk, hogy ha rövid időre is, de átlépjünk a másik királyság állampolgárának szerepébe.

Susan Sontag: A betegség, mint metafora

Vannak olyan pillanatok életünkben, amelyekre ha visszatekintünk, akkor egy új időszámítás kezdetét jelentik. Lehetnek ezek örömből fakadóak és olyanok, amelyek az üres döbbenet okán azok.

Hermann Ildi és Horváth M. Judit fotósorozatai egy nem mindennapi helyzet képnaplói. A betegség meglétének feldolgozása és a kezelés illetve a gyógyulás folyamatának nyomon követése kapcsán szívbemarkolóan erősek. A képeket az önmegmutatás kérdései és a bármikor veled is megtörténhet érzése hatja át.

Két alkotó, két nő a fotográfia eszközeivel teszi láthatóvá az érthetetlent.

Csizek Gabriella

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház

1065 Budapest-Terézváros, Nagymezõ utca 20.

Telefon: 473-2666

Fax: 473-2662

E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

*

Csiky Gergely-Szakonyi Károly: Mukányi

színházi felvétel, 82 perc, 1982

rendező: Lengyel György

író: Csiky Gergely, Szakonyi Károly

szereplő(k):

Szabó Gyula

Sunyovszky Szilvia

Moór Marianna

Kalocsay Miklós

Cseke Péter

Oláh Zsuzsa

Bajza Viktória

Kéry Gyula

Vígjáték a Szentendrei Teátrumból

A szatirikus vígjáték a rangkórság, a karrierizmus és korrupció komédiája. Mukányi úr Bánvár leggazdagabb polgára, címre, rangra vágyik, és nem csak pénzét, de lányai boldogságát is feláldozná elvakultságában. Hogy mégsem sikerül, nem rajta és nem a befolyásukat fitogtató rangos látogatókon múlik.

http://videotar.mtv.hu/Cimkek/m/u/mukanyi.aspx

*

Népdalok

Lóra csikós, lóra

Lóra csikós, lóra,

Elszaladt a ménes

Elszaladt a ménes

Csak egyedül maradt

A pányván a nyergös.

Nyergeljétek fel hát

Ezt a pici pirost

Ezt a pici pirost

Hagy ugratom által

A zavaros Marost.

Zavaros Maroson

Magam is átmegyek

Magam is átmegyek

Bánáti gulyásnál

Jó vacsorát eszek.

Igyál egyél pajtás

Ez ám az áldomás

Ez ám az áldomás

Ugyse hajtasz te már

Többet lopott marhát.

Hajtottam eleget

Harminchat tehenet

Harminchat tehenet

Kiér a vármegye

Éjjel nappal keres.

Fújdogál a szellő

Rimaszombat felől

Rimaszombat felől

Jönnek a zsandárok

Babám minden felől.

Ha kérdik hol vagyok

Mondd hogy beteg vagyok

Mondd hogy beteg vagyok

Rimaji tömlöcbe

Térgyig vasban vagyok.

Térgyig vasban vagyok,

Könyékig bilincsbe

Könyékig bilincsbe

Verje meg az Isten

Aki rám verette.

album:

Pátria népzenei gramofonlemez-sorozat. Alföld

*

Kolozsvári Grandpierre Emil,

a szerelem lovagja

Kolozsvári vállaltan nőbolond,

és ez messze kiemeli őt a kortársak álszent, hazug seregéből. Emlékszünk még, a szocialista embertípus nemtelen,

kizárólag a vörös zászlóra gerjed,

ami az írókra hatványozottan vonatkozik.

A szocreálban gyerek csak akkor fogan,

amikor megalakul a helyi téeszcsé.

Akkor is szűznemzéssel.

http://www.irodalmijelen.hu/node/724

*

1. Kezemën, lábomon lakat,

Nem vagyok magamval szabad.

Vótam én ës ëgy idejig,

Tizenkilenc esztendejig.

2. Ugy elmënyëk, mëglássátok,

Soha hirëm nem halljátok!

Mikor hirëmët halljátok,

Levelemët olvassátok.

3. Al lësz a levélbe írva:

Haza ne várjatok soha!

Al lësz a levélbe írva:

Haza ne várjatok soha!

4. Jaj, Istenëm, minek élëk,

Ha jén ennyi buval élëk!

Buval élëm világimot,

S bánotval tőtom napomot.

5. Olyan bánot a szivemën,

Kétrét hajlik az egekën.

Ha még ëgyrét hajlott vóna,

Szivem kettéhasadt vóna.

*

23:15, Hétfő (május 14.), DUNA Televízió

Századfordító magyarok

Hegedűs Géza

52 perc

rendező: Oszkai Rita, Szakály István, Balogh Zsolt

operatőr: Gulyás Buda

+

Hegedüs Géza

A mai gyerek pofát vág. A mai gyerek nem kérdez. Unja. Rá van írva a képére, mi a szar ez már megint, mit akarnak lenyomni a torkán, egyáltalán mi köze hozzá? Őt ez nem érdekli, haladjunk. Na hát, ezek az ifjak, leesett állal hallgatták Hegedüs Gézát, aki mosolygott, akiből gomolygott a füst, talán egy percet bírt ki füstje nélkül.

http://www.irodalmijelen.hu/node/9460

*

Hegedüs Géza

A magyar irodalom arcképcsarnoka

ELŐSZÓ

Talán azóta, hogy a nagy emlékezetű, oly sok mindent kezdeményező Kazinczy Ferenc egész sorát írta egyes magyar írók rövid jellemzéseinek, irodalmunkban-irodalomtörténetünkben otthonos műfajtípus az írói arckép. Az elnevezés Arany János remekmívű kistanulmányai óta közhasználatú. Jellegénél fogva szépirodalmi stílusigénnyel fogalmazott, tartalma szerint irodalomtörténeti kistanulmány vagy inkább esszé egy-egy íróról vagy költőről. Én az olyan egészen rövid jellemzést, amilyennek hosszú sorát kapja az olvasó ebben a gyűjteményben, kezdettől fogva arcképvázlatnak nevezem. És immár közel két évtizede kezdtek felgyülekezni ezek a vázlatok, amíg elérkeztem a következőkben olvasható 222 darabig.

Az irodalmi és irodalomtörténeti ismeretek oktatása fél évszázadnál nagyobb idő óta foglalkozásom, szórakozásom, szenvedélyem. A magyar irodalom sihederkorom óta szakadatlan gyönyörűségem. Első magam kitalálta mondataim megfogalmazása óta egyetlen percre sem tudtam elválasztani magamban az ismereteket bővíteni kívánó tanítót és a szavaktól örömet kapó és a szavakkal örömet adó író-költőt. A műfaj és a magánízlés szükségszerű találkozása volt, hogy a szórakoztatva ismeretterjesztő írói arckép, illetve arcképvázlat az egyéb műfajok között önkifejezési formám legyen. - Az alapvető ösztönzést alighanem úgyszintén Arany Jánostól kaptam, mint oly sokat életemben. Az ő tudatformáló írói arcképei már a gimnáziumi években máig tartó érvénnyel alapozták meg azt az egyszerre tudományos és művészi igényű hozzáállást, ahogy a számomra lélekben legközelebbi magyar költő jellemez egy-egy korábbi magyar költőt. Nyilván ez az alapvető ösztönzés befolyásolt írói életem folyamán, hogy olykor könyvterjedelmű életrajz-monográfiákat is írjak hazai vagy világirodalmi klasszikusokról. De a rövid, alig néhány írógépelt oldal terjedelmű arcképvázlatokhoz az őspéldám már korai idők óta Kazinczynak ama kötetnyi írójellemzése volt, majd később rátaláltam a kitűnő előd, a közkedvelt pesti orvosból a magyar irodalomtörténet-írást megteremtő tudóssá vált Toldy Ferenc 1870-71-ben két kötetben megjelent Magyar költők élete című kisesszégyűjteményére. S ettől kezdve ellenállhatatlan belső indítóerőt éreztem, hogy valami effélét építsek fel. Talán az is közeli előzmény volt, hogy a nálam 10 évvel idősebb kortárs és jó barát, a már életében klasszikus novellista-esszéíró Illés Endre a Krétarajzokkal és hasonló jellegű írói arcképeivel - ezekkel az apró remekművekkel - versengésre indított.

Ezek voltak az irodalmi előzmények. Ezekhez járult életem egyik sajátos, de nélkülözhetetlen vonulata: a rádió. 1938-ban, 26 éves koromban volt már némi irodalmi előzményem. Akkor - 54 évvel ezelőtt - hangzott el első rádió-előadásom. Azóta önkifejezésem egyik állandó formája a rádió. És habár számos hangjátékom írói-költői mondandóim fontos irodalmi formái, számszerűen legtöbb műsorszámom irodalmi ismeretterjesztés, elsősorban a mi magyar irodalmunk szolgálatában. Úgy tudom, elég sok olvasóm van, de azt hiszem, ennél is több rádióhallgatóm, akik mindenekelőtt a magyar irodalomról beszélő vagy barátaival beszélgető ismeretterjesztőt veszik tudomásul. - Nos, hát itt, a Magyar Rádióban kezdődött el ez a gyűjtemény, amely évtizedek alatt 222 arcképvázlattá duzzadt.

Sokféle irodalmi és történelmi előadásom és rádiósorozatom után a hetvenes évek elején klasszikus magyar írókról és költőkről tartottam negyedórás előadásokat a rádióban. Volt már vagy húsz ilyen arcképvázlatom, amikor a Móra Kiadó illetékesei javasolták, hogy írjak ebből a műfajból százat. Ez olyan könyv lehet, amelyet az olvasóközönség egyszerre szórakozásul és klasszikus olvasnivalóhoz gusztuscsinálóként fogad el. Azonnal megvolt a címem: "A magyar irodalom arcképcsarnoka". - Neki is ültem, és egyéb írnivalóim mellett néhány hónap alatt megírtam a száz arcképvázlatot, amely azután 1976-ban megjelent igen nagy példányszámban. A könyvnek olyan keletje volt, hogy a diákok még dolgozatíráshoz is alkalmas "puská"-nak tekintették. Kiderült, hogy 100 arcképvázlat nem elegendő. De hát tudok én még száz újabb írót idézni. Akkor úgy mondtuk, hogy ki kell nyitni az arcképcsarnok következő termét. Néhány hónap alatt megírtam a következő száz arcképvázlatot. Ezekkel azonban már sok vitatni való probléma akadt. Kétségtelen, hogy bár az olvasók kedvelték az arcképcsarnok kisesszéit, a hivatalos irodalomtörténet illetékesei nem voltak elragadtatva attól, hogy saját véleményemet közöltem. Egy szellemes kritikusom úgy találta, hogy "magán-irodalomtörténetet" írtam. Ez felbátorított, hogy a következő száz vázlatban ne legyek tekintettel a kultúrpolitika kialakított véleményeire. Azt írtam az egyes írókról, amit én gondoltam felőlük. Nos, ez a második gyűjteménynél a kifogások egész sorát indította el. Én ennek a következő sorozatnak a fogalmazását 1976. november 3-án befejeztem. Akkor azonban szakmai bírálóimat annyira felingereltem, hogy a kéziratot felterjesztették a minisztériumba, ahol újabb szaklektorokat szabadítottak véleményeim felülbírálatára. Ezek még a szóképeimet és hasonlataimat is egyénieskedő, a hivatalos értékelésekkel szembenálló különcködéseknek ítélték. Voltak, akik tudatzavaró, a diákságra egyenest káros hatású megengedhetetlen magánvéleményeknek ítélték értékeléseimet. De mivel a kiadó nagyon is kívánta a könyv megjelenését, a hivatali illetékesek azzal járultak hozzá a kiadáshoz, ha egyes megjelölt helyeken beillesztem a szövegbe, hogy amit mondok, azt mint a magánvéleményemet mondom, a "szerintem" szó közbeiktatásával. Ma már talán furcsán is hat a számos "szerintem" szócska közbeiktatása, de ezeket mégsem húztam ki, mert ottlétük kortörténeti dokumentum a hetvenes évek kultúrpolitikájának sajátosságairól. Így azután ez a következő kötet "Arcképvázlatok" címmel 1980-ban mégis megjelent.

Persze a most már összesen kétszáz arcképvázlat sem teljes képe annak a félezer esztendőnek, amely legfőbb és mellettük fontos alakjaival megjelent. Már a második kötetben is nem egy olyan arc villan fel, amely az előbbi kötet írásakor még élő volt, de mire a következőre sor került, már a mulandóságból átment a múlhatatlanságba. Az azóta eltelt tíz év alatt pedig haltak, haltak irodalmunk jelentékeny alakjai, nem egy személyes jó barátom. És amikor mostani kiadóm elhatározta ezt az új, gyűjteményes kiadást, indokolttá lett a további kiegészítés. Egyébként is 100 író - ez látványos szám. 200 - ez nem eléggé látványos. Kiadóm gondolta úgy, hogy 222 megint elég látványos gyűjtemény. Így hát sor kerülhetett nem egy olyan jelentékeny kortársunkra, aki az elmúlt évtized folyamán lépett ki a földi élet köreiből.

Én ugyan igyekeztem elég tárgyilagos távolságból idézni irodalmunk említésre érdemes alakjait, hiszen a régen elmúltak olykor olyan közeli, szinte személyes barátaim, mint akikkel egy asztalnál ülhettem. De itt-ott az olvasó nyilván észre fogja venni, hogy azok, akik nemrég hagytak el minket, életükben közeli barátaim közé tartoztak, néha még utalnom is kellett a közeli, személyes kapcsolatokra. De végig a kétszázhuszonkét felvillantott arcképvázlatnál őróluk és nem magamról beszéltem, holott a saját élményemről volt és van szó még az évszázadok távolából hívott elődöknél is: egyszerre magamról és magyar irodalmunk egészéről van szó.

De vigyázzunk! Ez nem irodalomtörténet, és nem is irodalmi lexikon. Azt hiszem eléggé gazdag gyűjtemény, de így sem teljes. Ezek egy irodalmat és benne a mi magyar irodalomtörténetünket nagyon szerető íróember vallomásai 222 személy szerint lelkéhez közeli elődjéről, nemegyszer mesteréről.

1991. szilveszter

http://mek.niif.hu/01100/01149/html/index.htm

+

Hegedüs Géza

Világirodalmi arcképcsarnok

http://mek.niif.hu/01300/01391/html/index.htm

+

Az írástudók árulása,

avagy az ENSZ-nek 1957-ben írt levél

http://szebbjovo.hu/node/5384

*

nem messze van ide kismargita

környös-körül folyja azt a tisza

közepében a bakonyi csárda

abba mulat egy betyár bújába

csaplárosné jó estét jó estét

hát ez a szép szilaj csikó kié

jó bort iszik annak a gazdája

most érkezett nincs egy fél órája

küldje ki hát annak a gazdáját

nem bántjuk mi ha megadja magát

ki se megyek meg se adom magam

aki legény hajtsa el a lovam

én a lovam nem is nagyon bánom

csak a nyeregizzajtóm sajnálom

nyereg alatt van a bugyelláris

abba hever százezer dollár is

egyet kaptam egy szép pej csikóért

a másikat rá való szerszámért

harmadikat egy szép barna lányért

kit nem adnék széles e világért

***

körös-körül dörög az ég nagyokat villámlik

ez a rongyos cigánysátor kívül-belül ázik

a sátorban az emberek fúrókat éleznek

az asszonyok a faluban kártyáikat vetnek

összekoldul szénát-zabot félszemű lovának

ringyet-rongyot kenyér haját a sok purgyéjának

*

„Zavarodott világ a megsemmisülés küszöbén”

Apokrif, 2012/1.

Az Apokrif ez évi első száma nemcsak Horror Pista munkái miatt tekinthető különlegesnek, hanem az országos terjesztésre való átállás miatt is. A negyedévente megjelenő lap borítóján egy besúgóval együtt a Kádár-korszakot idéző úttörők vonulnak fel, de a zavarodott világ, az ellenségesség atmoszférája a szám más illusztrációin is visszatér.

http://kulter.hu/2012/05/„zavarodott-vilag-a-megsemmisules-kuszoben”/

*

MORUS

UTOPIA

Fordította és bevezetővel ellátta

GERÉB LÁSZLÓ

OFFICINA NYOMDA ÉS KIADÓVÁLLALAT, 1941

http://mek.niif.hu/10600/10652/10652.htm

MORUS

(1478-1535.)

A középkori intézmények bomlása, az évezredes társadalmi és gazdasági keretek széthullása nyomán már Magyarországon is megjelent a válság. A szó igazi értelmében vett Európa keleti végén, itt is fellobbantak már a parasztháborúk borzalmai. Ébredést, fejlődést azonban itt sem jelentettek: rideg törvényhozás igyekszik rögzíteni a középkort, ami a válságnak hangját ugyan elfojtotta, de a bajt csak elmélyítette s a két évvel utóbb trónralépő gyermekkirállyal, majd egy szeszélyes, felelőtlen gyermekkirálynéval az élen, a Magyar Birodalom tovább tántorog Mohács, a középkori magyar Archiregnum sírja felé.

1516-ban, Lajos magyar király trónralépésének évében Európa ellenkező végén, a nyugatin, a humanista angol ügyvéd, Morus Tamás megírja az U t o p i á t.

A fejetlen budai udvarban a pénzt és élvezetet harácsoló renaissance-jelenségek, a főszereplők, épúgy játsszák a széplelket, mint humanista tisztviselőik, tudós diplomatáik, udvari papjaik s mind áhítattal figyelnek fel Európa eszére, lelkiismeretére: Rotterdami Erasmusra, ki könyveivel, leveleivel - kora rokonszenvesebb Voltaire-je gyanánt - egységbe szövi mindnyájukat. A 15-16. századforduló évtizedeiben ő formulázza még a kátyúba jutott kor eszményeit. Izig-vérig humanista; emberség tölti el, humanitás: a nemes értelem szerint értett ember iránti tisztelet és megbecsülés, az emberi élet, az emberi szellem áhítatos értékelése. Ebből a magaslatból bírálja a középkor egyoldalú és gyakran csak vak megszokáson és tudatlanságon alapuló theológiai világszemléletét, másrészt megállj-t kiált a tetszetős humanizmusba öltözött renaissance-pogányság felé és Krisztus Evangéliumát mutatja be: az emberségnek, az erkölcsös humanitásnak isteni tanítását.

Erasmus felé tekintenek, Erasmus elé zarándokolnak mind a szellem emberei magyar földtől Angliáig, kelettől nyugatig: iskolamesterek, főpapok, tudósok, írók, fejedelmek. Minden szem figyel a kóbor professzor, a németalföldi ex-szerzetes Dürer-metszette, Holbein-megfestette, átszellemült arcára, hegyes orrára, könyvet, levelet író finom kezére. A magyar humanisták szívesen hallják tőle a művelt Európa keresztényi szolidaritásának - valóságban nem létező - eszményképét s a nem-keresztényi és barbár török elleni egységét; Németország a hitújítás előfutárát akarja látni benne és az Evangelium görög szövegkiadásában; kiadványai, bölcselkedései, tankönyvei termékenyítően hatnak minden ország szellemére. Angliában legnagyobb hatása: Morus Tamás megihletése.

Morus (eredeti nevén More) Utopia c. munkája a középkor hullámsírba merülő hajójáról segélykiáltás a renaissance viharába. Mentésre hívja az emberi észt, az emberi lelket. A közép- és újkor határának legnagyobb angol szelleme tekintélyes jogászember, bíró fia volt. Első iskolái után a kancellár, Morton János bíboros udvarában apródkodik. "Akárki meglássa, ebből az asztalnál felszolgáló fiúból nagyszerű ember lesz!" - mondogatta róla ura, a bíboros. Oxfordba küldi tanulmányokra. Ott a középkori, lelketlen skolasztikába fuló oktatást már Itália humanizmusával cserélik fel a déli tájakat járt új professzorok, akikhez az ifjú Morus egész életre szóló barátsággal csatlakozik. Bár apja kívánságára a jogtudományra tér át, nagy buzgalommal sajátítja el a latin, görög, történelmi, bölcseleti, mathematikai és csillagászati ismereteket. Hamarosan ügyvédi, bírói képesítést nyer, pompásan versel latinul, a Cambridge-ben görögöt tanító, nálánál tíz évvel idősebb Rotterdami Erasmusszal bensőséges kapcsolatot köt, London legkeresettebb ügyvédjévé emelkedik, miközben ledér humanistákkal társalog és testén szőrövet viselve, theológiai tanulmányokba, lelkigyakorlatokba mélyed és nagy közönség előtt templomi prédikációkat tart.

Holbein - akit ő vitt Angliába - örökítette meg számunkra szabálytalan vonásait, előreugró állát, élénk, szürke szemét, keskeny ajkát, csapzott barna haját. Öltözete hanyag. Arcán fölényes értelem, tréfás kedély s egyben lemondó szomorúság; ellenmondó jellemvonásait törhetetlen akaraterővel és bölcseséggel kovácsolja férfias egységgé.

Huszonhat éves korában a parlamentbe választják s "a csupaszképű fiatalember" bátor fellépése hiúsítja meg VII. Henrik király zsarnok sarcolási kísérletét. Az uralkodó bosszúja apját éri utól, bebörtönzi, megbírságolja; a fiú pedig Páris, Louvain egyetemeit látogatva s a humanizmus terjedését tanulmányozva, külföldi utazással igyekszik feledtetni első politikai fellépését.

Miután évekig lakott a karthauzi szerzetesek szomszédságában, készen arra, hogy szigorú rendjükbe lépjen: aszkéta gyakorlatait harmonikus házassággal cseréli fel. Hat év alatt négy gyermek apja lesz s mikor özvegységre jut, félesztendő mulva újra nősül.

Angolul is ír: verset, prózát. Tiszta nyelven, antikizáló formában ő válik a modern angol próza első művelőjévé. Derüs háza hosszú időre Erasmus otthonává lesz, itt születik meg az Encomium Moriae, melyet A b a l g a s á g d i c s é r e t e címen ismerünk, a szójátékos elnevezés azonban A M o r u s s á g d i c s é r e t é t is jelenthetné, hiszen Erasmus és Morus pompásan értették egymást és Erasmus művében is Morus gúnyos-bölcs szelleme csillog, miképpen Morus Utopiája utóbb tárháza lett Erasmus Királytükre és más megnyilvánulásai szemléletének.

Morus nagykeresetű ügyvéd lett, de társadalmi életet nem élt: szomszédok, humanisták fordulnak meg asztalánál, egyszerűen él, jövedelmét jótékonyságra fordítja, aggokházát is tart fenn s otthonát nem Londonban, a nagyvárosban, hanem környékén alapítja meg, falun, onnan jár be hivatalos elfoglaltságára. Szép könyvtára van, saját kápolnája, művelt kertje és gyermekei számára állatgyűjteménye. Pávatoll virgáccsal neveli, tanítja apróságait, hancúrozik velük; lányai is jeles humanistákká válnak s a nagy család szeretettel marad együtt még akkor is, amikor már unokákkal gyarapodik.

Ebből a bölcs, derűs életből vonzza magához Morust az új király, a tehetséges, de magatelt zsarnok VIII. Henrik. A londoni bölcs ügyvéd védi függetlenségét, de nem térhet ki diplomáciai megbízatások elől, melyek szabad pályáján annyira károsítják, hogy végül is kénytelen udvari állást vállalni, fizetést elfogadni. Erasmus már a távolból, fejét csóválva szemléli, mint emelkedik barátja egyik méltóságból a másikba, mint távolodik el az igazságban való elmélyedés csendes gyönyörűségétől, hogy végül 1529-1532 közt kancellárként kardélen járjon két szakadék között: az egyik lelkiismerete, vallásos meggyőződése és theológiai tudása, - a másik Boleyn Anna kisasszony mindenható kívánsága, aki a király törvényes felesége akar lenni, noha a királynak van felesége, akitől a pápa nem választja el. Kancellárok buknak bele ebbe az ügybe, Morus is, aki lelkiismeretére és tudására hallgat, Svédországot ekkoriban szakasztja el Rómától, hogy forradalom-emelte új királya, Wasa Gusztáv, az egyházi vagyonra vágyik. Angliában szintén profán ok eredményezte ugyanezt: Henrik király elválik és újra nősül a pápa ellenére. Törvényt hozat, mely szerint Anglia elszakad a római egyháztól és királyát ismeri el az egyház fejének. Nem régen Henrik maga is tollat fogott Luther ellen, majd Morus segítségével folytatta ellene való harcát. Mióta Morus visszavonult a magánéletbe, minden idejét vallásos vitairatokra fordította. A király lelkiismeretét kellett megnyugtatni azzal, hogy noha világi ember volt, Morust is felszólították, tegyen esküt az új rendre. A Themze vizén, saját csónakán, evezőslegényei közt hagyja el otthonát Morus és lelkében pillanatra felmerül a kényelmes engedmény lehetősége. "De szerencsére győztem magamon", - írja utóbb és a királyi biztosnak tagadó feleletet ad. Kiküldik a teremből sétálni, hogy gondolja meg a dolgot, hiszen a politika nem Morus fejét, hanem tüntető csatlakozását kívánja. A palota udvarán papok és más egyháziak nyüzsögnek, akik már letették az esküt és ordítozva kívánják, hogy az exkancellár se legyen különb náluknál. Morus mosolyogva figyeli még ekkor is megnyilvánuló kis gyarlóságaikat - aztán már fegyverek közt vonul a börtönbe. Mint ezer esztendővel azelőtt Boethius, ő is vigasztaló bölcseleti munkát szerez börtönében s rendületlenül fogadja a külön e célra összeállított "bíróság" Ítéletét: Miután nem ismeri el a törvényt, hogy a király az egyház feje: felségáruló és halált érdemel... Mintha Utopiájának gúnyos megjegyzése új példára vonatkoznék: emberi törvények állapítják meg, hogy mennyiben érvényes az isteni... "Kár lenne, ha elvágnák, szakállam sose volt felségáruló!" - mormolta humorának utolsó fellobbanásával, amikor hosszú szakállát óvatosan félrehajtotta a hóhér tönkjéről, melyen fejét vették London hídjának sokadalma előtt.

Fisher püspök és a Morus-kedvelte karthauzi szerzetesek vállalták csak vele együtt a martiriumot, elnyerve kortársaik s az utóidők tiszteletét és az egyházi kanonizációt.

*

Huszonöt évvel Mátyás királyunk halála, huszonhárom évvel Amerika fölfedezése, két évvel Dózsa György felkelése után és tizenegy évvel a mohácsi vész előtt fog bele az Utopia írásába Morus Tamás, a kelletlenül külföldi követségben járó londoni ügyvéd, akit az egyház majdan boldoggá avat - és egy év mulva befejezi, kiadja és világhírre tesz szert. A bölcseleti tudományok s az irodalom történetébe egyaránt beírja nevét ezzel a dialógussal, melyhez foghatót Platon óta nem írtak. Nem száraz filozófiai mű, inkább alanyi jellegű irodalmi alkotás. Az emberiség legégetőbb létkérdéseivel foglalkozik, de mindvégig saját egyéniségének problémái között. Vitázik önmagával: szabad-e okos embernek udvari szolgálatot vállalnia; közben pálcát tör az uralom és a politika szennyeségei, értelmetlenségei fölött. A tapasztalt jogász elmondja, hogy a merev büntetőtörvény, mely számtalan bűncselekményre, kisebbre-nagyobbra egyaránt, enyhítő, súlyosbító körülmények mérlegelése nélkül szabja ki a halált: a tolvajból gyilkost csinál; tudós theológus létére a Bibliát állítja a törvényes gyilkolással szembe, - másrészt elsőként világítja meg a bűncselekmények társadalmi és gazdasági, valamint nevelési okait. Időben milyen távol és szellemben milyen közel van Morushoz Deák Ferenc 1843.-i büntetőtörvénykönyv tervezete - mely sose valósult meg. - A királyi megbízatásban eljáró Tamás úr nem söpörhet saját portája előtt, de szellemes iróniával Anglia ádáz ellensége, Ferenc francia király politikáját taglalja - ami nem csak Ferencre találó. - Nagyvárosi ember létére falura költözött, kertet művelt és parcellákat osztott még evezőslegényeinek is, hogy földet műveljenek maguknak és ne henyéljenek üres óráikban, - hogyne tette volna Seholsincs országban, Utopiában minden ember számára kötelezővé a földművelést. - Egész családját mindvégig közös födél alatt tudta tartani: Utopiában is a legszélesebbkörű patriarchalizmust ábrázolja. Miért ne lehetnének meg ott is szeretetben, egyetértésben a családtagok, ha nála meglehettek. Ott is mindennap muzsikálnak, a nők is tanulmányokat folytatnak, étkezés előtt ájtatos olvasmányon épülnek - minden úgy történik, mint az ő derűslelkű otthonában. - Az ügyvédi hivatásnak azonban nem kegyelmez; ő tudja miért. (Pedig nemcsak az ügyvéd furfangos; más emberek furfangja ellen gyakran van szükség erre a felkészültségre, mert az emberek rosszhiszemű csűrés-csavarásai ellen Utopia törvényei se nyújtanak menedéket, hiszen a bíró is csak ember és nem minden bíró olyan rendkívüli szellem, mint Morus Tamás volt.)

Midőn a kezdetekből felépült hűbéri Európa társadalmi, gazdasági, politikai, vallási szerkezete közel ezredéves lét, századéves agónia után végleg széthullott, Morus Utopiája a maga idején pompásan működött, de túlélt középkori szerkezet helyébe újat keres. Új világot javasol: az idejétmúlott rendiség helyébe egyetlen osztályt, az iparosságot és parasztságot egységbe olvasztó társadalmat állítja; a céhrendszer helyébe a teljes munkaközösséget, a védtelen egyén helyébe az állami gazdálkodást. Négyszáz esztendőnek kellett elmúlnia anarchiával, igazságtalansággal telten, míg az angliai humanista bölcs ötletei a megvalósulás állapotába futnak, részben a technika fejlődése, részben az állam hatalmi körének kiterjesztése révén: ide tartozik a csirkekeltetőgép, a háztetők lapos betonfödéme, a városi kertes ház, nemzeti munkatáborok útépítése, dologház bűntettesek és csavargók számára, túlzás nélkül női egyenjogúság, társas utazás, sportszerű nevelés, nők hadi szolgálata, általános népoktatás, szabadegyetemek, közös konyha, házasságbontás mértékkel, merev büntetési tételek és statáriális jellegű ítélkezés helyett a bíró szabad mérlegelése, vallásszabadság, stb., mennyi gondolat, mely ma magától értődik - vagy még ma sem. Morus maga is megriad s tréfálkozni kezd: valamiképpen túlkomolyan ne vegyék! És ha valaki hitetlenkednék, lehetséges-e mindez - megadja rá a feleletet: már meg is valósult; hol? Utopiában!... Mese formájában "mézként csöpögteti" a lelkekbe tanítását. Államférfiúi bölcsesége és íróit fantáziája oly egységbe fonódik itt, hogy méltán keltett gyanút: nem egy lángelme tréfája-e az egész? Képzeletében egyre jobban megelevenedik a meseország, egyre valószerűbben, részletesebben írja le, végül már ugyancsak megharagszik azokra, akik ebben a tökéletes országban nevelkedtek fel és mégis bűnt követnek el: kemény büntetést szab rájuk, jobban megdolgoztatja őket, mint a külföldi eredetű rabokat. - Máskor meg hirtelen szeszéllyel megfricskázza kedvenceit: értelmetlen, általános romlást hozó gazdasági háborúkat vívat velük, megvesztegetteti ellenségeiket, trónkövetelőket nevel, bérgyilkosokat fogad és hadi kárpótlásul jóvátételt fizetett ellenségeikkel... Egyszóval rájuk keni a mi világunk gyöngeségeit, miközben irónikusan hangsúlyozza, hogy nálunk, Európában milyen derekak a fejedelmek és bezzeg nem szegik meg szövetségeiket. Utopia táján azonban a szövetségi és barátsági szerződéseket úgy fogalmazzák, hogy minden szó kibúvót hagyjon...

Lelkes hit és tétovázó hitetlenség közt ingadozik műve mindvégig. Kérlelhetetlen logikával boncolja kora visszás és megoldatlanul maradt kérdéseit, de a megoldásnál - a művészi forma ürügyével - egyik mondattól a másikig tréfásan lép át a mesevilágba: a megvalósulás - Utopia!

Négyszáz év multán méltán megértjük Morus hitetlen tétovázását: Európa korabeli képe szörnyű volt. A pénzgazdálkodás diadala nyomorúsággá változtatta a földművességet, melyre a hűbériség gazdasági és társadalmi rendszere, az államok fölépültek. A megvetett kalmár nagyobb úr lett, mint a főnemesek, akik csak parasztjaikat nyúzhatták, hogy a városi bugrisokkal versenyt tarthassanak. Az egyoldalú vallásos-aszkéta világszemléleten is rést ütött az antik műveltség feltárása. A népek a kereszteshadak óta eltelt századok folyamán már tudatára jutottak annak, hogy nagyobb a világ, mint amennyire "a szellemi és világi kard", a császár és pápa tekintélye terjed. Az Egyház már nem uralkodott kizárólagosan a lelkeken, de ami igazán baj volt: fejében és tagjaiban megromlott, korhadt a korhadó középkorral. Az egész világ zsarnoklás, cinizmus, élvhajhászat, kapkodás. A magyar "Feddő ének" és az "Átok" versei csendülnek fel, a német Narrenschiff és Erasmus: Balgaság dícséretének kacagása, mely az Utopia némely helyén is visszhangzik. Korhatár ez, melyen a bátrabb lelkek már átléptek és felháborodott, gúnnyal tekintenek vissza a tehetetlenség törvényénél fogva elmaradt emberi gondolkodásra, értelem alá züllött állapotokra.

Morus is kacag. Anglia jövendő kancellárja kacagva veti papírra azokat az "utopista" elveket, melyek hazája politikájának majdan pilléreivé válnak: a szigetországba még segédcsapatokat sem szabad engedni, nemhogy támadó ellenséget. Ezért a szárazföldön támadólag kell megkezdeni a háborút. Ezt azonban más, barátságos népekkel kell vívatni, akiket pénzzel és ígéretekkel tart - Utopia. Maga zsoldosokkal harcoltat, de ha már saját fiai is fegyverre kényszerülnek, ugyancsak kemények. Ezt azonban végső szükség esetére tartogatják. A megszaporodott népességet gyarmatokon helyezik el, ahol saját törvényeik alatt, jó életet biztosítanak a bennszülötteknek is - ha behódolnak. A legyőzött népeket nem fegyverrel, hanem afféle "gazdasági tanácsadókkal", "főbiztosokkal" észrevétlenül igazíttatják s függő gazdasági helyzetben tartják... Morus idejében Anglia még Skótországgal osztozott a brit sziget bírásában, másodrendű ország, gyarmatai, hajói nincsenek. - Morus éppenséggel nem forradalmár, sőt konzervatív politikus, Angliában is visszakívánja a korabeli kezdődő kapitalizmus előtti "régi jó időket": földművelést és kézművességet, afféle antik költők megénekelte aranykort. A szebb jövő is mind annak megóvása lenne, ami régóta jó: a humanista ideál, az emberséget adó műveltség egyrészt: a szellemi élet emelése lelkesíti a gondmentes vagyonközösségre is, nem sivár materializmus, hiszen anyagiakkal nem törődő, egyszerű életet követel, nem az anyag istenítését. Az ókeresztény, egyszerű életforma másrészt: ide tartozik az ősi patriarchális családi élet; ennek érdekében ellenez minden szerelmi szabadosságot, hiszen két sikerült házasságából tudja, a szerelem legboldogítóbb a meghitt élettárssal. Nem is szünteti meg Utopiában a házasságot más, mint a halál, vagy az összeférhetetlenség.

Az utóbbi esetében - férfiúi egyoldalúsággal - mintha csak a női hibákra gondolna! Ez a szubjektív egyoldalúság másutt is kiütközik: Utopia közös éttermeiből kizárja az öt éven aluli gyermekeket: az eredeti szöveg szerint azonban csak fiúkról van szó. Nem azért, mintha a leány kisdedeket tisztábbaknak és kevésbé nyűgöseknek gondolná, mint a kisfiúkat, de a lányok létezéséről teljesen megfeledkezik s nem is említi őket. A házasság előtti ruhátlan bemutatkozást is azért tartja szükségesnek, hogy meg ne csalatkozzék - a férfi, aki választottjának csak arcát ismeri. E helyen a lóvásárlás hasonlatával él: a vevő vigyáz, hogy az állaton ne legyen kelés, - ez finoman utal kora újdon erőben dühöngő betegségére, mely azonban nem az állatvilágban terjengett... De Morus személyesen tapasztalta azt is, hogy nem a női szépség jelenti a boldogságot. Első feleségét, mint idősebb leányt, csak illendőségből vette el, mert nem kérhette meg húga kezét, akit szeretett. Második felesége éppenséggel rútarcú volt s az Utopiájában is epikureus életbölcsességet hirdető író mégis megtalálta oldalán gyönyörűségét. - Általában a nők iránti szeretete, becsülése mindenütt kiviláglik: hiszen leánygyermekek apja volt! Utopiában a nőket mindenben egyenjogúsítja, de csak a könnyebb munkákat juttatja nekik s hivatalviselést csak idősebb és özvegy nőknek engedélyez, hogy el ne vonja a nőt igazi köréből: a családtól. Ellenkező esetben a gyerekek nevelése az államra maradna s Morus, aki mindenben annyira tiszteli Platont, itt ellenkezésbe kerül vele s elfogadja Aristoteles véleményét: Jaj a gyermekeknek, akiknek szülője az állam!

Szeretettel áthatott egyéni élete így ad emberséges, meleg tanítást, szemben más világboldogítók hideg észből fakadó számvetésével. - Ismerteti Utopia intézményeit. A földtől indul el s halad egyre feljebb, feljebb, mígnem Isten tiszteletén végzi. Eljut a tiszta ész, a józan erkölcs felekezeteken felüli vallásáig, hogy emberszerető vágyainak és Utopiájában való kétségeinek tusakodása fennszárnyaló imában találjon megnyugtató befejezést: Uram! Ha ez a legtökéletesebb állapot, részesíts benne mindeneket. Ha pedig van ennél jobb is, add, hogy azt érhessük el!

...Morust élete javában nyilvános szertartással ölte meg az önkény. Századokig hiába élt volna, nem láthatott volna új szervezett rendet lépni a megbomlott középkori helyébe. Kortársai az Utopiának csak tréfáit toldották meg, nem komolyságát... Egy év mulva csendes halállal követte a sírba Erasmus, aki csak azt érhette meg, hogy keresztény Európa eszményének egységét végképpen megtörte a reformáció, miközben a török tűzzel-vassal látott hozzá egy magárahagyott keresztény kultúrnemzet: Magyarország megsemmisítéséhez. E világ állapotai pedig azóta is rendetlenül és vakon bukdácsolnak a Morus megrótta félrendszabályok és tessék-lássék kísérletezések között és végzetük nem emberszerető bölcsek álmodta megváltás, hanem örök emberi tökéletlenség.

*

Ha te csóka csicsóka, ha te csóka csicsóka

Fészket rakott a fára, de a fára

Diófának tetejébe

Az én rózsám kiskertjébe, csuhaja

De sok eső, de sok sár, de sok eső, de sok sár

De sok kislány megcsalt már, de megcsalt már

Ha még ez az egy is megcsal

Megátkozom rögtön meghal, csuhaja

Ágas-bogas zenekar, Halmos Attila

*

Európában is egyedülálló

játékmúzeum nyílt Székesfehérváron

A híres játékgyűjtő, Moskovszky Éva hagyatéka 1998-ban került a városba, az azóta csak gyarapodó gyűjtemény most új helyet kapott, ahol játszóházat és foglalkozásokat is lehet tartani.

Székesfehérvár legszebb épületegyüttesében kapott új helyet a több ezer darabból álló játékkincs, amelyet a Moskovszky család két generáción keresztül gyűjtött. A felbecsülhetetlen értékű játékgyűjtemény igazi különlegesség, mondja Illyésné Östör Tünde, a kiállítás egyik rendezője, aki egykor a gyűjteményt Székesfehérvárra vitte.

A Moskovszky család hetven éven át gyűjtötte a most kiállított anyagot, a 18. század legelejétől a 20. század harmincas éveiig. A kiállított hetven kis szobácska bemutatja a magyar lakáskultúrát és életmódot, így a látogatók páratlan kultúrtörténeti utazáson vehetnek részt.

Kossuth Rádió, Krónika

Hallgassa meg a Kossuth Rádió Krónika című műsorának összeállítását:

http://erdely.ma/kultura.php?id=118060&cim=europaban_is_egyedulallo_jatekmuzeum_nyilt_szekesfehervaron

*

Édes anyanyelvünk humora

Tudjátok, hogy hány tagja van a mi családunknak?

Először is itt van az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni.

A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt. Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál, meg annak a testvére Lamen Tál várni akar vele még egy évet. Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi családunk pontosan olyan legyen, mint az összes többi…

A kényeskedő Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, GaranTál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbálnak elkábítani mindenkit.

De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál rokonunk például

kifejezetten segítőkészen, intézi az ügyes-bajos családi ügyeket. Ros Tál és Szelek Tál viszont már nem mindenben vesznek részt szívesen. A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani, csak az a zsugori öccse, Limi Tál folyton igyekszik visszafogni adakozó kedvét. A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a családot különféle rendezvényeken. Az elkötelezett Agi Tál nővérem élen jár a meggyőzésben, de Reflek Tál igyekszik folyton ellentmondani neki.

Medi Tálhoz bármikor fordulhatunk átgondolt és megnyugtató tanácsokért.

Szalu Tál unokaöcsém éppen katonaidejét tölti a hadseregben. Bevásárolni Kós Tál nagynéném szokott a piacon, mert ő mindig tudja, hogy mi mennyibe kerül, és általában Lici Tál is elkíséri, mert nagyon szeret alkudozni a kofákkal. A kitűnő hanggal megáldott Kán Tál folyton dalol, zenész fivére Trombi Tál pedig hangszeren kíséri (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel velük). Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál külföldre távozott, a kilencven éves

Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt. Őt az utolsó időkben már csak Ágy Tál vigasztalta.

Vidámságra és tanulságosságra is képes, szép Magyar anyanyelvünk.

Üdvüzlettel: Előad Tál

*

Erdélyi János:

Magyar közmondások könyve

7549.

Szükség törvényt ront./szeg.

Latin: Necessitas frangit legem.

7550.

Nagy ur a szükség.

7551.

Nincs a szükségnek szabott törvénye.

Német: Noth kennt kein Gebot.

a) Szükség törvényt csinál.

b) Szükségbül erényt csinál.

7552.

Megtanit a szükség.

Latin: Necessitas magistra.

7553.

Szükség tesz okossá.

7554.

Ha beköszön a szükség, vége a szeretetnek.

7555.

Nagy dolog a szükség.

7556.

Szükség termi az egészséget.

7557.

Nincs erősebb erő mint kit a szükség ad.

7558.

Rohadt szőlő, dült gabona nem szerez szükséget.

7559.

Mire szükséged nincs, egy pénz is sok érte.

7560.

Szükség választja meg az embert.

7561.

Volt szüléjök is: tátos volt és szemfényvesztő.

7562.

Tiszteld a szüléket.

7563.

A ki született, meg is kell halnia.

7564.

Ki egyszer született, kétszer meg nem halhat.

7565.

Szür nem palást.

7566.

Kitették a szürit.

Bakony vidékén szokás a szürnek kitevésével adni tudtára kérő legénynek, hogy nem adják a leányt; t. i. a legény meghál a leányos háznál s ha reggel fölkelvén, szürit nem találja rendes helyén, akkor már tudhatja, hogy kitették s minélelőbb távozzék a háztul. – Mondják ily esetekre is e közmondást: kitették a szürit: azaz kitették a hivatalból; kitették a szürit, azaz kivetették a kocsmából.

7567.

Kinek nem szüri, ne viselje.

7568.

Szür alatt fityet hány.

7569.

Szürdolmány, vagy dolmányszür.

7570.

Szürujjában az esze.

7571.

Szürujjából is pénzt ráz.

7572.

Másnak szür, maga szomjan marad.

7573.

Szük szüret, szük aratás egész házbomlás.

7574.

Lustos mint a szüret.

7575.

Elkölt a szüret.

Franczia: Adieu paniers, vendanges sont faites.

7576.

Nem mind szüz, a ki pártát tüz.

7577.

A megesett szüzet csak feddeni lehet.

7578.

Szükség megvesztett szüzeség

7579.

Szüzeség ékesség.

7580.

Szüzeségnek csak egy a prédája.