MÉSZÖLY DEZSŐ VERSEK
vörös zöld víz alatt építem titkos váramat számlálatlan sok év alatt csont-mívem nőttön-nő halad ezer-bogú merész alak s nem látja senki csak halak
SZILÁNKOK
Szilánkot söpök össze. (Dobom mindjárt a szemétre.) Ni, ez de furcsa, görbe! Ni, az de csöpp szegényke! Ez sima, mint a nikkel. Az hamvas, mint a szilva. Az tünde, mint a pikkely, Az hóka, mint a nyírfa. Ez vékony, mint a körmöm. Az csúcsos, mint a cséve. Söpröm, merengve söpröm... (Kidobjam a szemétre?)
TÉRDEN
Pénzt és nőt ne nyomozz, ha lekoppan, s elfut előled. Könnyebb új froncsit lelni a régi helyett, mint a lehullottért dühösen tapogatni szuszogva, míg feketül tenyered, s bőribe szálka szalad. (Legkönnyebb pedig ezt a tanácsot mondani másnak, míg te magad dúlsz-fúlsz - térden az asztal alatt.)
HALOTTAK HATALMA
Hogy tudnak ütnia halottak! Élő nem sujthat akkorát. Tőből fordulnak ki a fák,
Ős boltozatok beomolnak, Mikor a halott odavág.
Hogy tudnak ölni a halottak! Ki élő, lágy, s tán megbocsát; De a halott pardont nem ád; A holtak némán kaszabolnak, Hogy belesáppad Góliát.
Hogy tudnak győzni a halottak! Ráérnek ők, nem félnek ők, Jó ágy a hant, jó vár a föld;
Jeltelen sírja a halottnak: Bevehetetlen szirt-erőd.
CSILLAGOK CINKOSA
Hideg vagyok már, mint a hal, fehér vagyok már, mint a fal, kemény vagyok már, mint a jég, s mindentől messze, mint az ég.
Megjártam mind az útakat, kimertem mind a kútakat, elém már semmi nem mered, mögöttem semmi nem marad.
Körül sötétül a világ, tapogatózva lép a láb. Emberszem rám már nem ragyog, csak fönn a cinkos csillagok.
MEGTÉRT UTAZÓ
Ki a halál völgyébe járt, az tudja csak, hogy élni kell, az szerelemről énekel, bár tegnap térdig vérben állt.
Nem hívja többet a halált,
s bár sorsa csontig vérzi fel, ő élni tud és élni mer, ki a halál völgyébe járt.
Megnyílik néki a világ, omló romok közt résre lel, létrát támaszt az égre fel, s aranyfényű mezőkre lát.
A NYOLCVANNEGYEDIK TAVASZ
A télen hányszor vágytam fellegekbe! Megszökni, messze szállni, ellebegve,
itt hagyva ezt a vértől csatakos, nagy harcmezőt, mely holtakkal teli- s hol bús ütemben, tompán egy dobos mindegyre a takarodót veri...
Ám itt a nyolcvannegyedik tavasz!
Ép ésszel tudom, nincs sok hátra már. De megszédít, hogy pezsdül a határ, a meggyfa hulló szirmokat havaz, s egy-két merész lány meztelen napoz már... Én, jégmezőkön szunnyadt, lomha rozmár, kit kelni hív a hajnal rózsa-ujja, a zöldelő föld rabja lettem újra, és esztelenül, százszor boldog ott- hol kivégzésem elnapoltatott.
EXITUS
Csak hagyjátok az ajtót nyitva rám, és beszélgessetek tovább nyugodtan, jó fiúk, leányok. Valami hirtelen álmosság szállt meg, hadd nyújtózzam el a ruhatár-szobában, itt a bundák közt, a jó meleg sötétben. Ne is vegyétek észre majd hajnal felé, ha a rövidke zeneszünetekben nem halljátok többé az ismerős, hullámzó horkolást. A zsivajos, zajló , kavargó világbuliról angolosan távozni ősi jog.
_________________________________________________________________________
Mészöly Dezső (Budapest, 1918. augusztus 27. – 2011. október 11.)
Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, dramaturg.
1946-48 a Nemzeti Színház, 1948-58 a Madách Színház dramaturgja, 1963-78 a Televízió munkatársa, 1951-54 a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg tanszakán tanít. 1987- a Magyar Shakespeare Bizottság alelnöke. 1992- a Lyukasóra szerkesztője. 1992- a Magyar Művészeti Akadémia tagja
Díjak, elismerések: Díjak, elismerések: József Attila-díj (1953), Chevalier dons l Ordre des Palmes Académiques (1988), Fehér Rózsa-díj (1992), Alternatív Kossuth-díj (1998), Kossuth-díj (1999) Főbb művek: Főbb művei: Villon Magyarországon (1942), Villon Testamentuma (fordító, 1943), Legenda a dicsőséges feltámadásról (színművek, 1965), Villon és a többiek (fordítások, 1966), Shakespeare új tükörben (esszék, drámafordítások, 1972), Moliere műhelyében (1975), Önarckép retus nélkül (1975), Esszék és asszók (1978), A teljes Villon (1980), Századok színháza (1982), Villon árnyékában (1983), Betűk rabságában (1987), Új magyar Shakespeare (1988), Az igazi Villon (1993), Lyukasóráim (1993), Sirály a Burgban (1995), Villon összes versei (kétnyelvű kiadás, 2001)
|