|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
ABCD
NAPI ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK– 47.
Szabad ötletek, idézetek és naplójegyzetek
Szabó Lőrinc
Balsors fia
A tanító urat, Szentpéteryt,
szerettem, mint balsors fiát, zsenit,
ki velem barátkozik. Ő, szegény,
jobban ismerte magát, és szerény
örömmel mutogatta tusait,
ecseteit és színes rajzait,
s bár legyintett, hogy "semmi!" s "másolat!",
élvezte gyermeki hódolatomat,
s felvillanyozva nyúlt a savanyú
lőre után. - Áh, megöl a falu!
- tört ki aztán. - Mert, tudja, Lencike,
a nervus rerum, a dolgok idege
- megint töltött - az az én bajom... - és
két ujjával mutatta, hogy a pénz...
Szörnyű, gondoltam; s a parókián,
este, hogy túlvoltunk a vacsorán,
égig dícsértem nagy barátomat.
- Kár, hogy iszik - mondta bátyám, a pap.
*
Az értelmiségi előtt két út áll:
Az egyik az alkoholizmus, a másik nem járható…
*
A fejétől bűzlik a hal
Vak vezet világtalant
Kontraszelektált, önjelölt kontár és korrupt vezetők
*
A féligazság rosszabb mint a hazugság
A legtöbbet az árt, aki majdnem kimondja a lényeget
*
Munkaalkoholista
Aki arra büszke, hogy két ember munkáját végzi
(neki így nem marad ideje másra, magára, társaira,
másvalakitől meg elveszi a családfenntartó státuszt)
*
Fogyatékos
Ha lakatlan szigetre kerülnél,
Még egy rántottát sem tudnál elkészíteni
(nem beszélve kunyhó-eszkábálásról, ruhakészítésről)
*
Vígan, fütyörészve, jó tempóval halad,
De egy kicsit rossz irányba indult, messzire tér el
*
Bepánikol a szabadsággal járó felelősségtől,
S bemenekül egy szektába, egy Rendbe, egy autoritás alá
*
Kevés – elég – sok
Az első randevúdon
Vagy túl sokat akarsz magadról elhitetni,
És így később óhatatlanul felsülsz, leégsz stb.,
Vagy túl keveset mutatsz,
Ami után viszont nem lesz több találkozás…
*
Mamlasz
Szájtáti – megalszik a szájában a tej
*
Háborús idők
Te ölsz vagy téged ölnek?
(Egy hang a lövészárokból a másik oldalra:
- Hé, ne lőjenek! Itt emberek vannak!)
*
Öngyilkosság – önmegölés
Van, amikor ez a gyávák menekülése,
De van, amikor ahhoz kellene bátorság,
Hogy így mentsed életednél is fontosabb becsületed…
*
Az élet a legfőbb érték?!
Ezzel nyugtatod, vigasztalod magad,
Amikor minden árulásra, becstelenségre hajlasz,
Csakhogy mentsed az irhád, rongyos életed,
Amikor gyáván megfutamodsz
a honvédelmi vagy tanúságtételi kötelesség elöl…
*
Én elmondtam,
s ezzel megmentettem lelkem?
De ha ott és akkor nemcsak lebeszélni,
De meg is kellett volna akadályozni,
Hogy öngyilkossági kísérletet hajtson végre….
*
Kontextus
Írtál, alkottál valamit, amit vállalhatsz
De azzal már nem törődsz, hogy hova kerül:
Milyen lapba, milyen standra, milyen kiállításra?
*
Önleértékelő
Áron alul kínálod, adod el portékádat
Rangon aluli munkára önként jelentkezel
(ha te lebecsülöd magad, más miért tartana többre?)
*
Nem lehet belékötni
Semmi rosszat nem szól
Csak olyan dermesztő a kisugárzása,
A tüntetően szótlan tevése-vevése stb.,
Hogy ennél az is jobb lenne, ha üvöltözne velem
*
Enyém – tied - övé
Sok minden összeharácsoltál,
Amit bármikor el is zabrálhatnak,
De a fejed üres, a szíved érzéketlen stb.
(és ezt nem vehetik el tőled…)
*
Szimuláns
Az iskola unalmas, a diáktársak undokok,
Viszont ha beteg vagy, hagynak otthon olvasni
(A szimuláns másnap reggel meghalt: A 22-es csapdája)
*
A hajó kapitánya voltál,
Mégis patkányként elsőnek hagytad el a fedélzetet
*
Utánad a vízözön
Úgy élsz, mintha utolsóként élnél a Földön,
S nem úgy, mint aki unokájától kapta kölcsön…
*
Taposó - pedálozó
Csak akkor érzed, hogy igazoltan élsz,
Ha folyton nyüzsögsz, tüsténkedsz stb.,
Mint az ember a mélyvízben,
Akinek folyton taposnia kell,
Hogy a feje kint maradjon, s levegőt kapjon…
*
A jótevő kezébe harapó
Ara haragszol meg, aki mindig kisegít,
Mert megalázónak érzed az egyoldalúságot,
De azt nem vizsgálod, miért vagy örök segélyezett…
*
Adni ugyan adsz,
De nem annyit, amit kérek,
De nem akkor, amikor kéne,
De nem nagyon szívesen,
De szólsz, hogy utoljára,
De hozzáfűzöl egy kis leckéztetést,
De csak akkor, ha felesleged van,
De rögtön világgá is kürtölöd,
De meg is követeled nyílt hálalevelem,
De másokat óva intesz attól, hogy ők is..
De ellenőrzöl és beszámoltatsz, számonkérsz,
De örökre elveszed a kedvem, hogy újból..
*
Visszakozó
Beijedsz, tele lesz a gatyád
És legyűr és lehúz a középszer terrorja…
*
Szélhámosok álma
Keresve sem találni nálad naivabb balekot
*
Jobban járnál egyedül,
Mint abban a hitben, hogy van barátod
(aki csak eszközként, ugródeszkaként stb. használ)
*
Nem válogatod meg a barátaidat
Madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg
(És aki korpa közé keveredik, azt felfalják a disznók)
*
A rest kétszer fárad, a zsugori kétszer költ
*
Prokrusztész ágy
Ha nem pontosan passzolsz az ágyba,
Akkor vagy kinyújtanak, vagy lerövidítenek…
(ugyanez átvitt, szellemi-lelki értelemben is)
*
Sportértéktelen
Olyan ellenfelet keresel magadnak,
Akit gyenge formában is meg tudsz verni
(mint pl. aki gyerekkel áll ki birkózni)
*
Nem tudsz veszíteni,
Mindenkit hibáztatsz, csalásra gyanakszol,
Háborog a lelked, dúlsz-fúlsz, csapkodsz stb.
s így nem tudod levonni a fontos tanulságokat
*
Nincs kellő öncenzúrád
Nem válogatod meg a szavaidat
*
Megszakított természetes körforgás
Pl. drága pénzen elszállítják az emberi ürüléket
(ami pedig ott helyben aranyat érne)
*
Feszült házasélet
Ki védekezik – coitus interruptus
*
Ügyvédelem
A jó ügyet rosszul, a rosszat jól védik
*
Úgy került bele,
Mint Pilátus a Krédóba
*
Gittegyletek
Önagyonülésezők
*
Kivert kutya
Tíz évvel fiatalabb vagy mint év,
De legalább tíz évvel idősebbnek nézel ki –
A magányos farkas évek duplán számítottak
*
Ami valahogy nem mérhető,
Az számodra nem is valóságos létező,
Az csak amolyan lila ködös lelki dolog…
*
Furcsa pár
Az egyik rendmániás
A másik meg csakazértis trehány
*
Minden bevételed kiadod rezsire,
Ingyen-konyháknál állsz sorban ebédért
*
Akut válság
Mire elő mersz állni a házasságotok krízisével,
Addigra már nagyon eltávolodtatok egymástól
*
Korunk népbetegségei
Alattomos kórok lappangási időszaka
(amikor manifesztálódik, már nehéz legyőzni)
*
Akkor lássanak, amikor a hátuk közepét
*
Ki mit tud
Ki tud szemrebbenés nélkül nagyobbat mondani
*
Fel szeretnél fedezni egy Új Világot,
De csak a part közelében mersz csónakázni
*
Az egész életed egy folyamatos készülődés
*
A mór megtette kötelességét, a mór mehet
*
Aki jobban táncol, mint ahogy tud
Nem tudok táncolni, de ha megfizeted…
*
Már rég fent vagy a fán,
Amikor azon töröd a fejed, hogy kéne lemászni
*
Ha rossz szemmel néz rád a kedvesed,
Ebből nemcsak arra - a sokra - következtetsz,
Hogy most nem szeret, de arra is, hogy sose szeretett
*
Álima
Legyen meg az Úr akarata,
Ha pont azt akarja, amit én itt és most
(ill. sok mindent akarhat, csak ezt meg ezt ne!)
*
Változtatni, jobbítani akarsz a világon,
Csak neked ne kelljen ehhez megváltozni
*
Ha nem tudják a mozgalmat legyőzni,
Szétzilálni, lejáratni, kriminalizálni stb.,
Akkor beépülnek, s bomlasztják vagy az élére állnak
*
Mindenen változtatnak,
Csakhogy az egész semmit ne változzon
*
Jobban voltál addig, amíg nem tudtál valamit,
Mint most, amikor azt hiszed, hogy jól tudod…
*
Téged soha senki semmire nem választ ki,
Vagy ha mégis, hát akkor nem veszed észre,
Vagy nincs bátorságod a küldetésre…
*
ISTEN – SÁTÁN
Neked mindegy, milyenek a magánhangzók,
Amiket az STN mássalhangzók közé illesztesz
*
Mindig csak „vagy-vagy”-ban,
S nem dialektikusan, „is-is”-ben gondolkodsz
*
Elembertelenedés
Szíved mint a kő
Növényként vegetálsz
Elállatiasodott ösztönlény
Mechanikus, automatikus „szerelem”
Kegyetlen vagy, mint egy angyal (Rilke)
Önistenítő, önimádó – boldogtalan „kisisten”
*
Az ember mindent megszokik
És még rabságban is szaporodik
*
Holt pontok és holt idők embere
*
Ünneptelenül
Az életed sivatag oázis nélkül
*
„Pálfordulás”
Átállsz a győztesek oldalára
(Még anyád sem ismerne rád –
Igaz, hogy nem is mersz szemébe nézni…)
*
Minden vágyad teljesül
Amihez érsz, az arannyá válik
*
Rémálmaid valóra válnak
*
A jókat mindenki rossznak,
A jókat mindenki rossznak látja
*
Felégeted magad mögött a hidakat
*
Ahogy a disznókat, csirkéket tartod,
Téged is ilyen módon tenyésztenek…
*
Emberrablók fogságában vagy,
És senki nem ad bele a váltságdíjadba
*
Azt sem tudod,
Hogy fiú vagy-e, vagy lány…
*
Csipkerózsika álmát alszod,
S nem érkezik a királyfi, hogy ébresszen
*
Mindenkinek tetszeni akarsz
*
Minden egész széttörött,
Minden darabokra esett szét
*
Igazmondó tükröd összetörve,
Csak széttört üvegcserepek maradnak
*
Érzéki csalódások áldozata
*
Aki raktárra aggódik
*
Szabó Lőrinc
Az új bűvölet
Éj s villámok! vakság és robbanás!
Félelmesen, s mintha realitás
lett volna, tört rám az új bűvölet,
a baudelaire-i. Átszelleműlt eget
hozott, poklokat s édes balzsamot,
s bár művi remeklése is fogott,
főképp az ébredő erotikum
újjongta körűl: a már szomorún
megismert s vonzó-ijesztő gyönyör.
Nagyrészt képzelet tehát! Semmiről,
ami romlás, nem volt, nem lehetett
még tudásom, de máris rettegett
a lelkem: mi sujt, milyen büntetés
- s mi jogon?! - hogy ami oly édes és
oly gyönyörű, azt kívánni merem?
S itt hatott a nagy példa: szertelen
pózokba vitt a vállalt bűntudat:
Sátánná koronáztam magamat.
|
