22:40, Péntek (július 22.), m2

Friss levegő
magyar filmdráma, 109 perc, 2006

rendező: Kocsis Ágnes
forgatókönyvíró: Kocsis Ágnes, Andrea Roberti
zeneszerző: Kovács Bálint
operatőr: Fillenz Ádám
producer: Pusztai Ferenc
hangmérnök: Madaras Attila
vágó: Kollányi Tamás

szereplő(k):
Hegyi Izabella (Angéla)
Nyakó Júlia (Viola)
Turóczi Anita (Marina)
Bereczky Péter (Antal)
Cs. Németh Lajos (Karcsi)

Ez a film megrendelhető DVD formátumban.

Viola még mindig nagyon szép nő. Angéla szégyelli Violát. A kommunikáció közöttük már szinte lehetetlenné vált. Csak a kedvenc sorozatukat nézik mindig együtt, soha nem mulasztanak el egy részt sem. Valószínűleg titkon mindketten szerelmesek a főszereplőbe. Viola ott dolgozik, ahol senki sem akar dolgozni. Keresi az igazi férfit, akit szeretni tudna. Angéla szép ruhákat szeretne tervezni. Valami másra vágyik. Egy másik életre. Friss levegőre.


Bemutató dátuma: 2007. január 4. (Forgalmazó: Mokép)

Kritika:

PORT.hu, 2006. március 21.: Friss levegő"Kocsis Ágnes filmje a piros tárcsázós telefonok és csíkosmintás szövetkanapék retrovilágába vezet be. Csakhogy nem a jólesően összekacsintós retroéba, hanem oda, ahol valamikor megállt az idő."

Filmtekercs, 2007. január 4.: Friss levegő

2006 októberében Kocsis Ágnes és Andrea Roberti Friss levegő című nagyjátékfilmje nyerte a Pécsi Filmünnep nagydíját, az Arany Benjamint. Joggal örülhet a filmszakma: a magyar versenyfilm kétségtelenül az egyik legfeszesebb szerkezetű film volt a versenyprogramba nevezettek közül: igazi eleje, közepe, vége történettel. A magyar valóságot a magyar filmek szokott lassúságával tálaló alkotás hitelesen mutatta be az anya és lánya közötti bonyolult viszonyt. Az alkotást most a nagyközönség is láthatja.

A film úgy indul, mintha a magyar Bridget Jones szerepét próbálná betölteni, ám hamarosan kiderül, valami egészen másról van szó. Nem felhőtlen szórakozás, sem egyszerű hatásvadászat, csupán a nagy magyar valóság. Ennek hangsúlyozása egyszerre hibája és erénye is a filmnek: őszinteségéhez nem férhet semmi kétség, ám emiatt nehezen talál majd utat a szélesebb közönséghez. Akik azért ülnek be filmeket nézni, hogy egy másik világot fedezhessenek fel, azok csalódni fognak, hiszen saját mindennapjukat fogják a vásznon viszontlátni.

Ám a Friss levegő ettől függetlenül tökéletes műalkotás, amely a valóság elemeiből építi fel "lehetséges világát". Kocsis Ágnes tudja, amit a különféle versenyfilmek rendezői nem: elég néha a valóság elemeit szokott rendjükben megmutatni, az emberi elme, a néző maga elvégzi majd a szükséges stilizálást. Persze a rendező is ad elég sok támpontot ehhez a művelethez. A stáblista alján felbukkanó, saját magába forduló porcelánhal egyértelműen a film alapemblémája. Jelentését nehéz lenne egyértelműen tisztázni, ám jól illik az alkotás körkörös szerkezeti elemei közé.

A film főszereplői nők, a mellékszerepekben megjelenő férfiak egyáltalán nincsenek jó színben feltűntetve, ám az alkotás mégsem tekinthető zavaros, ultrafeminista rémképek sorozatának, hiszen a történet egyetemesebben is értelmezhető, és sokkal fontosabb a középpontban álló anya-lánya viszony, amely két rendkívül tehetséges színésznő alakításában bontakozik ki a szemünk láttára. Viola és Angéla története egyike a legtisztábban elmesélt történeteknek.
Szentpály Miklós

Heti Válasz, 2007. január 11.: Friss levegő

A tavalyi szemle terméséből az utolsó alkotás is a mozikba került. Kocsis Ágnes Friss levegője megkapta a legjobb első filmes rendezői díjat, majd sok, köztük neves külföldi fesztiválon szerepelt, míg végül megérkezett a hazai nézőkhöz. Félő azonban, hogy - mint oly sok magyar film esetében - az érdeklődők már a szemlén megtekintették.

Két nő áll a Friss levegő történetének középpontjában. Viola negyvenes nő, egyedül neveli nagykamasz lányát. Az asszony az újságok társkereső rovataiban és a magányosok klubjában kutatja élete párját. Napközben pedig dolgozik. Az egyik metróaluljáró nyilvános vécéjét takarítja. Angéla egy ruhaipari szakközépiskola tizenegyedik évfolyamának tanulója, s minden álma, hogy sikeres divattervező legyen. A lány rühelli anyja foglalkozását. Viola és Angéla alig beszél egymással, s kettejük elidegenedett kapcsolatát ismétlődő rituálék jelzik. Amint az anya hazajön, a lánya szellőztet, kitárja az ajtót és az ablakot, esténként pedig undorral tolja el magától a krumplis tésztát. A munkából hazatérve Viola monomániásan tisztálkodik, szinte véresre súrolja magát a kádban. Egyetlen dolog köti össze őket, a közszolgálati televízió által sugárzott, Polip című maffiaellenes olasz sorozat. Ezt a világért sem hagynák ki, sőt a széria minden egyes darabját videóra is rögzítik. Ki-ki egy-egy alkalommal szünetelteti a felügyelő kalandját. Angéla hirtelen felindulás után Rómába akar utazni, de az olasz nyelv ismeretének hiánya miatt a határról visszakerül Budapestre. Violától pedig egyszer elrabolják az aznapi bevételt, a támadás nyomán az asszony megsérül, és kórházba kerül. Ez utóbbi esemény döbbenti rá a lányát arra, hogy nem a munkahely, hanem a tisztességesen végzett munka minősíti az embert. Újraindítja az ideiglenesen bezárt nyilvános vécét, a néző pedig megkönnyebbülten hallgatja az öblítő zubogását.

A minimálisra redukált történetet a rendezőnő és Andrea Roberti írta, akit a stáblista másodrendezőként is feltüntet. Kettejük közös munkája azt a régi igazságot juttatja a néző eszébe, hogy attól még nem lesz feltétlenül izgalmas egy film, ha nem történik benne semmi. A külsődleges események, fordulatok hiánya szükségszerűen irányítaná a figyelmet a szereplők belső világára. De ott sem történnek nagy dolgok. Angéla abban az életkorban van, amikor az anya iránti ellenszenv természetes jelenség, s csak idő kérdése, hogy kinője. Már csak azért is, mert olyan bájos és ártatlan kislányról van szó, aki páratlan a korosztályában. Viola magányos nő, aki már megtapasztalta, de újból és újból átéli a férfiak gyengeségét és kisszerűségét. Amikor a rendezőnő elfeledkezik arról, hogy tézisfilmet készít az elidegenedésről, néhány szép és hiteles jelenettel ajándékozza meg a nézőt, hála Nyakó Júlia és Hegyi Izabella játékának. Vélhetően ezeket a perceket jutalmazták a szemle bírálói is.

Zavarba ejtő film a Friss levegő. Nem tudjuk eldönteni, hogy amit látunk, az a jelenkori magyar valóság ismeretének teljes hiányából fakad-e, vagy a miliő, a gesztusok, a magatartásformák tudatosan idézik meg a középső Kádár-korszakot, érzékeltetve a reménytelen mozdulatlanságot. Félő, hogy inkább az előbbiről van szó. Kezdettől fogva érezzük, hogy amit látunk, az jelképes értelmű is. A cím utal a légfrissítő permetekre, amelyekkel az anya a munkahelyét és az otthonát akarja szagtalanítani. De értelmezhetjük akár felszólításként is: engedjünk friss levegőt az életünkbe, emberi kapcsolatainkba. De hogy kerül ide a vécé? Az illemhely minek a szimbóluma? Járhat-e az ember jelképesen a mellékhelyiségre? Ami az íróasztal mellett ötletesnek és mély értelműnek tűnhetett, az legfeljebb döcögve és erőlködve működik a filmvásznon. Mert mégsem korunk agorájáról van szó, még ha az alkotók szerint vannak visszatérő vendégek is.
Szabolcs Imre


Díjak és jelölések:
37. Magyar Filmszemle (2006) - Első filmes rendezői díj (Simó Sándor emlékére): Kocsis Ágnes