21:00, Hétfő (július 11.), DUNA Televízió

Beszélőn
(Qu'un seul tienne et les autres suivront)

francia filmdráma, 120 perc, 2009

rendező: Léa Fehner
forgatókönyvíró: Léa Fehner, Catherine Paille
zeneszerző: Luc Meilland
operatőr: Jean-Louis Vialard
producer: Philippe Liégeois, Jean-Michel Rey
vágó: Julien Chigot

szereplő(k):
Farida Rahouadj (Zorah)
Reda Kateb (Stéphane)
Pauline Etienne (Laure)
Marc Barbé (Pierre)
Vincent Rottiers (Alexandre)
Julien Lucas (Antoine)
Delphine Chuillot (Céline)
Dinara Drukarova (Elsa)

Laure, a tizenhat éves lány világéletében különcnek számított. Nem sokkal azután, hogy furcsa körülmények között megismerkedik a kissé balhés Alexandre-ral, a fiút letartóztatják. A lány kitart szerelme mellett, és meg akarja látogatni, ehhez azonban egy felnőtt kísérőre is szüksége van.
Zorah nemrég vesztette el fiát. Az asszony úgy dönt, kideríti, hogyan halt meg fia, és elhatározza, felkeresi fia gyilkosát. Ehhez azonban az elkövető testvérén keresztül vezet az út.
Stéphane egy kórház kifutófiújaként dolgozik. Egy véletlen találkozás után nem mindennapi ajánlatot kap: helyet kell cserélnie egy börtönben ülő bűnözővel, hogy ezáltal az megszökhessen.
Három sors, amely egy börtön beszélőjében keresztezi egymást. Miközben a látogatásra várnak, életük talán legnehezebb döntését kell meghozniuk. Szerelem és gyűlölet. Ezeket az érzéseket még a börtönfalak sem tudják elnyelni.



Bemutató dátuma: 2010. június 10. (Forgalmazó: Filmklik Kft.)

Kritika:

PORT.hu, 2010. június 9.: Önvizsgálat három szólamon"Párhuzamos történetvezetés, lassan bontakozó konfliktusháló, döntéshozás az utolsó pillanatban - ezekkel operál a 28 éves francia rendezőnő első filmjében, aminél lesz azért még jobb is."

Önvizsgálat három szólamon
2010. június 9.

Párhuzamos történetvezetés, lassan bontakozó konfliktusháló, döntéshozás az utolsó pillanatban - ezekkel operál a 28 éves francia rendezőnő első filmjében, aminél lesz azért még jobb is.

Később hat

Annak idején a mexikói Alejandro González Inárritu Korcs szerelmek című filmjénél éreztem hasonlót, baromi vontatottan kezdődött az egész, azt hittem, negyed óra után otthagyom az egészet. Különböző szálakon folyt a történet, és bár sejteni lehetett, hogy az elbeszélés sínpárjainak előbb-utóbb csak keresztezniük kellene egymást, de egyáltalán nem utalt rá semmi, hogy ezt nekem érdemes lenne megvárnom. Utána jött, ami jött és két órával később már nyilvánvaló zseniként emlegettem Inárritút, a Korcs szerelmeket pedig az év egyik legfontosabb alkotásaként. Na most A beszélő titkaival húzott párhuzam idáig azért nem megy el. A kelleténél kábé félórával hosszabb film nem igazán hoz katarzist, hatása talán csak másnap jön elő, amikor újra és újra lepergeted magad előtt az eseményeket, az én-hogyan-cselekedtem-volna kérdését, és rájössz, több volt benne, mint amennyi látszott. Persze a mozizás már csak olyan tevékenység, amit szeretünk akkor élvezni, amikor bent ülünk a vetítőben.

A börtön ablakában

De mi mindenről is van szó? Zorah arab asszony, épp fiát temeti, fájdalma néma, próbálja erősnek mutatni magát. A gyilkosság gyilkosságért kiált sokak szerint, ő egyelőre megelégedne annyival, hogy szemtől szemben üljön azzal, aki elvette gyermeke életét. Franciaországba utazik hát, ám nincsenek konkrét tervei. Szinte akaratlanul lesz bizalmasa a családnak, segítő kezet ad ott, ahonnan inkább elvenni volna oka. Stéphane elég jelentéktelen figura, lóti-futi munkát végez, barátnője kihasználja, semmibe veszi. Senkitől nem remélhet támogatást, viszont aki teheti, belerúg. Akciófilmes toposz kapcsolódik azonban arcához: minden vonása megegyezik egy megérdemelten sitten ülő gengszterével. Aki szép pénzt kínál neki, ha beül a helyére a börtönbe. Laure tizenhat éves lány, francia is, mit tehetne mást, mint lázad a világ ellen. A családi háttere speciel adott is hozzá. De talán azt talán még ő is túlzásnak érzi, hogy amikor alig pár hete megismert anarchista fiúját börtönbe zárják, ő hitet tegyen mellette.

Áll az alku?

Léa Fehner kísérletezni vágyott első filmjében, voltak neki történettöredékei, egymáshoz nem igazán kötődő, novellisztikus elbeszélései, amiknek nem volt nehéz találnia egy közös nevezőt; ez lett a beszélő, mint helyszín, ahol a film végén a sztorik, ha nem is, de a szereplők összefutnak. Így újabb négy-öt rövidfilm helyett mindjárt lett neki egy nagy. Ám amíg más, hasonlóan a párhuzamos történetvezetéssel operáló alkotóknál nyilvánvaló erényként emlegetjük a különálló sztorik fokozatos összejátszását, majd egy idő után egy nagy, jól működő egészbe rendezését, addig Fehner elég átlátszó módon a gombhoz varrta a kabátot.
A cselekmény konkrét egymásra hatásának híján ugye nem sok egyebünk marad, mint a hangulati elemek közös összeegyeztetése. E szempontból, ha nagyon akarjuk, akkor valahol a felelősségvállalás és a döntéshozás fogalmai mentén találhatjuk meg az összekötő kapcsot. Több is ez, mint hangulati elem, hiszen szereplőinknek nem egyszerűen fáj a fejük a sok gondolkodástól, hanem itt és most tényleg lépniük kell valamit, jobbra vagy balra, mert a kamion az jön szembe, egy helyben nem maradhatnak.
Mindhárman félnek majdani tettük következményeitől, de félnek amúgy is, a mindennapokban, része ez az életüknek. A férfi, az asszony és a tinilány hiába három külön generáció, különböző élettapasztalatokkal és motivációkkal, mindannyiuknak önmagukat kell meghaladniuk ahhoz, hogy felemelt fejjel nézhessenek tükörbe másnap.

Kinek ajánljuk?
- Párhuzamos történetvezetés kedvelőinek.
- A francia filmek rajongóinak.
- Akiknek sok idejük van.

Kinek nem?
- Akik az egyenes ívű elbeszélést preferálják.
- Akik robbanó konfliktusokat akarnak látni elfojtottak helyett.
- Akik a magával ragadás élményét keresik, nem a lassan kúszó hatást.


6/10
Hanula Zsolt, PORT.hu