Csapatépítés made in Hungary 2011.

1.
Multik, haza!
Film: Team Building - forgalmazza a Vertigo Média

Ha nem is külön műfaj, de mindig sajátos, izgalmas színt képvisel az első kötet vagy épp az első film. Frissességet, bátorságot, az akadémiai tudás meghaladását és tagadását várja tőle az ember, ha nem is a tehetség tobzódását, de annak ígéretét mindenképp.

Papp Sándor Zsigmond| NOL| 2011. május 11. |1 komment


Mesél a szomorkás kelet-európai kiszolgáltatottságról

Almási Réka első mozija sokkal kiforrottabb képet mutat, mint várnánk, mintha nem is a bemutatkozás, hanem már a rutin filmje (harmadik, negyedik) volna. Kiforrott, koherens, és némiképp konzervatív felfogású művet tesz elénk, ezzel is jelezve, hogy nem célja a szabályok felborogatása, a fiatalos, mindent elsodró lendületnél fontosabb számára a mesélés fegyelme. És ez pont annyira jó, mint amennyire hiányolunk belőle néha egy kis fegyelmezetlenséget, szabálytalanságot, karcosságot.

A Team Building kevésbé a rendező, inkább a színészek filmje. Ők pedig szinte minden percet kihasználnak ebben a jutalomjátékot ígérő moziban. És még az sem zavaró, hogy a forgatókönyv némiképp sematikus karaktereket kínál fel, itt van a Lázadó (Nagy Zsolt), az Izomagyú Kőbunkó (Kamarás Iván), a Stréber (Géczi Zoltán) a Jó, De Már Fáradt Nő (Szalay Marianna) vagy az Asztrológus (Vasvári Emese). Mégis az a szép az egészben, hogy a sémák között is megtalálnak valamit, ami mélyen emberi, szánandó vagy épp esendő, Kamarás úgy mond viccet, hogy sírni támad kedvünk, Szalaynak pedig elég egy fáradt ránc a szeme sarkában, hogy érzékeltesse: semmire se vitte a férfiakkal. A két szélsőséges pont Fullajtár Andrea, aki belesimuló, simulékony modorával elviszi a hátán az egész filmet, hiszen olyan jól hozza a multik által kitenyésztett menedzsertípust, hogy szinte örömmel utáljuk. A másik viszont Nagy Péter, az elvileg semleges Kívülálló fontos szerepében, ám ő mindvégig puha és alaktalan marad, akár a napra kitett vaj. Képtelen felépíteni az álmodozó, de már a kereteket elfogadó megalkuvóból a lázadásra megérett jellemet. A fordulat így erősen papírízű marad.

Egyszerre erős és gyenge maga a forgatókönyv is. Erős, mert kitűnően ismeri fel, hogy ebben a multikat zsigerből gyűlölő, ám mégis rájuk szoruló országban ezt a ziccert nem szabad kihagyni. Minden kenetteljes ostobaság, nyugati példabeszéd csak erősíti a nézőben a „szabadságharc” érzetét. Ugyanakkor mesél arról a szomorkás kelet-európai kiszolgáltatottságról is, amely arra kényszerít meglett embereket, hogy hasukra szorított labdákkal tipegjenek egymás mögött, vagy épp a magánéletüket is beleszőjék a céges hitvallásról szóló kisfilmbe, ami persze így sem lesz elég. Kiszolgáltatottság és az emberi méltóságot is legyűrő vágy kavarog tehát a csapatépítésben, egy olyan társadalomban, amelyben a közösség inkább délibáb, szitokszó, vagy vallásos révület. És gyenge, mert az egész filmhez méltatlanul átlátszó és didaktikus kerettörténetet választ (fájóan giccses, ahogyan a főhős kisétál a vászonról a szép, fotogén erdei tájban), a múlt felidézésének módja erőltetett és nem is nagyon odaillő. S talán hiba, hogy a végső nagy fordulatot is viszonylag korán lelövi, bár így duplán keserű a rabruhába bújt, leendő vezetők igyekezete.

Almási Réka magabiztosan mutatkozik be tehát, és kétség sem férhet hozzá, hogy van mondandója és azt is tudja, hogy miként fogjon hozzá a tolmácsoláshoz.Maga a megszólalás módja viszont még nem mindig meggyőző: az eredetiség feneketlen csapdái helyett a rutin menedékét választja. És ez talán jó is, főként ha azt is tudja, hogy a többlet a kockázattal kezdődik.

*

2.
Döcögős csapatépítés dögös dominával
sixx
2010. február 6., szombat 20:17

Alapvetően két csapatépítési tréningről hallottam, az egyikben a cég vezetői levonulnak egy balatoni villába, és három napig isznak folyamatosan, a másikban felbérelnek egy erre szakosodott céget. A Team Building a az utóbbiról szól döcögősen, egy dögös dominával.

A történet egyszerű, mint a faék: lemegy a vállalat középvezetése egy szállóba, és ott kimossa az agyukat egy angol szakember, meg a már említett segítője, aki ugyan nem visel se bőrruhát, és még korbács sincs nála, de mégsem mernék neki ellentmondani semmi pénzért. Fullajtár Andrea fickándozik a szerepben, teljesen elfelejtettem, hogy az életben minden bizonnyal egy iszonyú aranyos nő, itt pont annyira ellenszenves, amennyire kell.


Kell is, hogy jó legyen, mert rajta kívül a tréningen részt vevő középvezetőkről istenigazából nem sok mindent tudunk meg, az elsőfilmes rendező Almási Rékának nem sikerült az ilyenkor kötelezően feltűnő karaktereket igazán jól árnyalni. Van a két szocializmusból ránk maradt káder, a vagány csávó (Kamarás Ivánon a táncjelenetben sírtam a röhögéstől), az ezoterikában hívő kolléga, a Lábtörlő, a Nyalis, az Idétlen meg a Lázadó.


Ez utóbbit Nagy Zsolt alakítja, és ugyan ő a történések igazi mozgatórugója, és egy másik síkon a főszereplőnk is (a tréninget videóra vevő filmes sráccal iskolatársak voltak), valahogy az alakítása nem lépett túl egy rutinból lehozott szerepnél. Nem mintha a megírt mondatok annyira ütöttek volna, de magyar nyelvről angolra váltás láthatóan nehezére is esett, és ezekbe a dialógokba még nehezebb volt érzelmet vinnie.

A film ugyanis kétnyelvű, az angol tréner pár vicces magyar mondaton kívül csak anyanyelvén beszél, és a kollégáktól is elvárják, van akinek összejön, van akinek nem. Ez is hozzátesz egy réteget a tréningen egyre jobban kínlódó alkalmazottak és sokszor a színészek rossz közérzetéhez.

A film pont annyira vicces és tragikus, amennyire kell, néhol kicsit leül, és vontatott lesz, de Fullajtár Andrea és a különböző idióta csapatépítő feladatok miatt feltétlenül meg kell nézni. Értékelés: 10/7.



*

3.
Csoportos foglalkozás
Almási Réka: Team Building

Hlavaty Tamás / 2010.02.08. 08:00

Egy csapatépítő tréning lehet embereket összemelengető esemény, napokig tartó féktelen tivornyázás, vagy olyan mentális kiképzés, amely során a dolgozók fejleszthetik szakmai tudásukat. A Team Building alaphelyzetéből egy szórakoztató vígjáték is kerekedhetne, de ebben az esetben nem erről van szó: Almási Réka sokkal inkább pálcát akar törni a rabigába döntő Nyugat előtt meghunyászkodó magyarok felett.

Ebben a verzióban ez a bizonyos team building egy olyan rendszer, amelyen remekül lehet modellezni az emberek közti viszonyokat, a különféle konfliktusok forrásait és hogy egy bátrabbat is állítsunk, a rendszerváltás utáni Magyarország társadalmi helyzetét. Szó sincs építésről, sokkal inkább a leépítés, bomlasztás, kihasználás címszavakkal jellemezhető a történet.

Egy külvilágtól teljesen elzárt helyre egy multicég alkalmazottai érkeznek csapatépítő tréningre. A különböző életkorú és vérmérsékletű dolgozókat azzal a céllal hozta ide a két vezető, George (Alexis Latham) és Krisztina (Fullajtár Andrea), hogy homogén, egyszerre lélegző, tökéletesen szuperáló gépezetet kreáljon belőlük, az egységben az erő elve azonban hamar csődöt mond, többek között Daninak (Nagy Zsolt) köszönhetően, aki lázadó magatartásával megannyi konfliktushelyzet katalizátora lesz. Az idő előrehaladtával egyre élesebb lélektani és verbális csatákat vívnak meg a résztvevők, a két kőkemény csoportvezető megalázó játékai pedig felszínre hozzák a „játékosok” jellemhibáit. Mindezt egy operatőr srác, Péter (Nagy Péter) rögzíti videóra, aki csendes megfigyelőből végül a történet menetét megváltoztató kulcsfigurává lép elő.

A Team Building története pofonegyszerű, mégis az ironikus kommentárok és a vicces, mégis mélyenszántó szituációk tárháza. A rendezőnő remek terepet választott, ahol egy egyszerű helyzet kialakításával könnyen kifejtheti a véleményét társadalmunkról, a megalkuvó magyarokról és az azokat eldobható tárgynak tekintő Nyugatról. Szóval jó az alaphelyzet, ebben a meccsben mégis bőven van kihagyott ziccer és néhány szájbarágós bölcsesség is.

A szereposztás remek, Nagy Zsolt korrektül hozza a nyughatatlan lázadót, Vasvári Emesének illik az ezotériába menekülő lökött csaj-szerep, Fullajtár Andrea is remekel a férfiakat megszégyenítő keménységgel dirigáló „diktátornő” szerepében, Kamarás Iván pedig egy rendkívül vicces mellékszerepben tetszeleg: egy fáradhatatlan, ám legalább ennyire üresfejű testépítő playboyt alakít, akinek táncmozdulatain, illetve faviccmesélő magánszámán könnyesre röhögi magát a néző.

Persze ezek a karakterek igazából emberi magatartásformákat hivatottak modellezni. A már említett Kamarás Iván által játszott Sanyi például a folyton önmagával törődő balek, aki nem veszi észre, hogy kihasználják. Rita (Szalay Marianna) tudja, hogy egy felettes hatalom lábtörlője, de törékenysége miatt túl gyenge ahhoz, hogy fellázadjon, Géza (Blaskó Péter) és Dénes (Derzsi János) pedig már túl idősek ahhoz, hogy pattogjanak – ők a túlélésért játszanak. Egyedül Daninak (Nagy Zsolt) van annyi vér a pucájában, hogy folyamatosan próbára tegye a vezetőség türelmét, de megoldása neki sincs, csak bátorsága, a verbális párbaj során pedig ő is megtörik. A film talán legérdekesebb figurája mégis az operatőr, vagy ha úgy tetszik krónikás, Péter, aki végig azon dilemma súlya alatt roskadozik, hogy elfogadja-e George ajánlatát és elmenjen külföldre dolgozni, vagy álljon a sarkára, ahogy régen, és mutasson be ennek a képmutató vezetőségnek. Az igazi drámát az ő karaktere hordozza a filmben.

A film jól van felépítve, ahogy egy valamire való csapatépítő program is. A kezdő képsorokat követően Fullajtár Andreát látjuk-halljuk, aki az Oh Happy Day című ismert gospelnótát énekli magyar fordításban, amire a szerencsétlen szereplők meglehetősen idétlenül táncolnak. A film végén ugyanez a szólam már kellőképp ironikus, groteszk színezetet ad a mozinak, a kettő között pedig tanúi lehetünk, ahogy ezek a szerencsétlen, gyenge kisemberek megalázott rabszolgáivá válnak a kapitalista rendszer diktátorainak. Ráadásul már a film elején kiderül, hogy az egész hajcihő egy olyan cég miatt történik, amely épp kiköltözik az országból, munka nélkül hagyva a film szereplőit, így minden lázadás vagy elejtett könnycsepp teljességgel felesleges. Vagy mégsem? A Team Building végkicsengése szerint egyáltalán nem, így Almási Réka nemcsak tükröt tart elénk, hanem azt is sugallja: Árpád népe, érdemes megemberelni magad!

*

4.
Pisilésért pontlevonás
Lavicska Zsuzsanna
|
2010. 02. 08., 11:10
|

Ha esetleg akad még olyan csacsi kerek e világon, aki a hétvégi céges csapatépítéseket valamiféle svédasztalos, wellness, fitness-es relaxációként, esetleg egy jól megérdemelt két napos alkoholizálásként képzeli el, azt a Team Building végérvényesen helyre teszi. Almási Réka első nagyjátékfilmjében alaposan körbejárja és nevetve-sírós szituációk tömkelegén keresztül többszörösen megerősíti, hogy ezek a luxusbörtönökben levezényelt bohóckodások, ahol a felnőtt emberekből színes labdák és lufik után rohangászó hülyegyerekeket csinálnak, egyes egyedül a cég érdekeit szolgálják. A Team Building pont ennyi, meg egy bambi.
Team Building | Nagy Zsolt és Nagy Péter



Azért csak ennyi, mert a Golden Mex (nagy múltú amerikai céghez képest meglehetősen amatőr logóval) hétvégi középvezető képzésének jobbról-balról, elölről-hátulról mutogatott jelenetein kívül a filmben tulajdonképpen nem történik semmi, és mert a csapat tagjai nem élő-lélegző emberek, hanem kompakt kis skatulyákba zárt típusok, akiket szemlátomást nem a vállalathoz, hanem a filmhez szerződtettek. A cselekményt összerántó szál, két fiú, a tréninget videózó Péter (Nagy Péter) és a csoportot bomlasztó lázadó, a szexisen renitens Dani (Nagy Zsolt) tíz éve megszakadt barátságának alakulása és egy a háttérben, sötét folyosókon lappangó titok lenne. Csakhogy a két régi barát elveszett illúziók feletti jelentőségteljesen egymás szemébe révedése kevés ahhoz, hogy a film több legyen, mint a kortól, nemtől, családi háttértől függetlenül egységesen kínlódó, helyét nem találó társadalom rajza.



A bambi pedig az a pár jelenet, ami annyira szórakoztató, hogy pár percre sikerül eltekintenünk a sztori hiányától: az Oh, Happy Day Fullajtár Andrea HR-domina előadásában, de még inkább a mögötte átszellemülten vokálozó Derzsi János, Kamarás Iván, mint kigyúrt menedzser, ahogy a vállalati Ki mit tud?-on belesül a favicceibe, és Nagy Zsolt néhány jókor elsütött, improvizált, flegma poénja.

--------------


*

5.
Üdv a fedélzeten! - TEAM BUILDING
2010. február 6.


Játékos, szellemes film a Team Building, mely voltaképpen a szabadságról és annak határairól szól. Megsérti-e valaki a másik szabadságát azzal, ha elveszi a szabadidejét? És ha manipulálja és megalázza? És ha a gerincén ugrál?

KRITIKA

Csapatot építenek

Almási Réka
filmjében egy céges tréningen vagyunk, kint a pusztában, (persze, térerő nélkül), ahol egy külföldről importált tréner vezényszavaira regresszálnak a kollégák. Azaz: céges himnuszt énekelnek, csettintésre táncolnak, kikezdenek egymással, együgyű gyakorlatokat végeznek, alkalomadtán egymásba is belerugdosva, ha a helyzet úgy kívánja.

Amikor 2002-ben a Top Dogsot bemutatták a Katonában, még sokaknak úgy hatott, mint egy abszurd dráma, de azóta eltelt pár év, és már nem olyan fesztelenül röhög az ember ugyanazon, mert esetleg a saját bőrén tapasztalta a szituációt. Tehát nem, ez nem abszurd, ez a rögvalóság maga, bár a rendező (aki többször nyilatkozta, hogy az inspirációt egy személyes élmény adta) nyilvánvalóan nem ismeri mélységében ezt a világot, csupán az érdeklődő, kíváncsi turista szemével nézi. Szerencséje van, benne lenni ugyanis sokkal szörnyűbb, mint ahogy a Team Buildingből látszik, hiszen ami ebben a filmben zajlik, csak halovány másolata a szokásos tortúráknak. De ettől még ez egy nagyszerű film, még akkor is, ha - irigylésreméltó naivitásában - nem is nő túl egy kesernyés vígjáték keretein.


A csapat és a tréner

A tréner szerepében Alexis Latham telitalálat, méghozzá azért, mert egy hajszálnyit sem játssza túl a figurát, nem egy könnyen kiröhöghető, idétlen paprikajancsit alakít, hanem olyan valakit, aki valóban sokkal jobb emberismerő a többieknél, és úgy bábozik velük, ahogy csak akar. A renitens rosszfiút, az egyetlen normálisnak tűnő lényt Nagy Zsolt alakítja - karcosan, pimaszul, sármosan - ,ő az, aki juszt sem énekli a vállalati himnuszt, és egy helyzetgyakorlat során a wc-be vezeti az őt követő csoportot. Szép lenne a figura kamaszos hevülete, ha nem az táplálná, hogy semmi vesztenivalója nincsen, mert apukája úgyis betolja majd a következő helyre is. Nagyon ki van találva ez a karakter, mert nyilván ő az, akivel a néző elsőre azonosul (de a rendező éppolyan ügyesen csőbe húz minket, mint a tréner a csapatot).


A régi barát - a Nagy Péter által alakított videós, aki a tréninget filmezi - sokáig csupán passzív megfigyelőnek tűnik, aki mintha mindig csak sodródna az eseményekkel, akár munkáról, akár egy kapcsolatról, akár egy barátságról van szó, később mégis ő lesz az igazi kulcsfigura a filmben. Fullajtár Andrea a céghez abszolút lojális, cinikus felsővezetőt, a tréner segítőtársát játssza, aki szívdöglesztően dögös ruhái ellenére olyan jéghideg, mint egy fridzsider. És ott vannak a többiek: az izompacsirta szépfiú (Kamarás Iván), a fiait egyedül nevelő anya, aki teljesen beveszi a közösségről szóló maszlagot (Varga Mária), a kiábrándult romantikus, aki szeretne végre egy saját hőst magának, így egyik pasitól a másikig kering (Szalay Mariann), a nagydarab "észkombájn", aki mindig rosszkor és rosszat mond (Elek Ferenc), a gyógyszerfüggő stréber (Géczi Zoltán), az ezoterikus ködben lebegő, örökös békéltető (Vasvári Emese) és a cég két öregfiúja, akinek talán a legtöbb a vesztenivalója (Derzsi János és Blaskó Péter).


Amit Almási Réka nagyon ügyesen elkap ebben a filmben, az a billegés, ahogy a figurák olykor még a megmaradt, morális tartalékaikból reagálnak, máskor meg pillanat alatt igazodnak, nyalnak, kushadnak. Gondolkodni ebben a forgatókönyvben két lény gondolkodik csupán, a tréner és a videós, a többiek mind indulatból (dühből, gyávaságból) cselekszenek, így rendkívül könnyen manipulálhatók.

Könnyed, szellemes, szórakoztató ez a film, trükkös forgatókönyvvel, életszerű párbeszédekkel, kiváló alakításokkal. A Team Building további erőssége, hogy formailag is rafinált, hiszen egy többszörös "film a filmben" játék zajlik benne. Akad benne például sötét, maszatos, ugrálós, a kézikamerás thrillereket parodizáló rész - mely az egyik csoportos feladatot dokumentálja -, esetlen, amatőr videók - melyeket a szereplőknek kell elkészíteniük magukról a tréning egyik feladataként - és "paparazzo-film" - amit a videós, Péter vág össze az elcsípett pillanatokból. Almási Réka Team Buildingjét laza profizmus, könnyedség, humor és népmesei igazságszolgáltatás jellemzi: szeretni fogják a nézők.


Szerző:
Tóth Ágnes Veronika


*

6.
Kell egy csapat
Almási Réka: Team Building

2010. február 7. - Hungler Tímea


Almási Réka debütáló filmje, a Team Building szórakoztató kétnyelvű társadalmi szatíra egy csoport magyar munkavállalóról, akik egy balatoni csapatépítés során tanulják meg, hogy miként éljenek úgy, hogy méltóak lehessenek a céges temetésre. Hungler Tímea kritikája.



Annak idején A fehér alsó című kisjátékfilmhez az alkotók a sajtóanyagban a „Fiatal menedzserek tizenkét pontját” is mellékelték, melyből a tizenegyedik pont egészen pontosan így hangzott: „A yuppie ápolja a magyar nyelvet. Még account managerként is a sales meetingen”. Almási Réka szórakoztató társadalmi szatírájának, a Team Buildingnek az előbbi idézet akár a mottója is lehetne: egy balatoni városkában járunk egy csapatépítő tréningen, ahol különböző korú, nemű és háttérrel rendelkező középvezetőknek terjeszti az igét a magyar és a brit tréner (az előbbi a démonian szuggesztív Fullajtár Andrea parádés alakításában). A film kétnyelvű tehát: az agymosás egyszerre folyik in English és in Hungarian.

Almási jó érzékkel látja meg, hogy mi a röhögtetően kínos a multivállalatok szervezeti felépítésében, valamint azokban az elvárásokban, melyeket a dolgozóikkal szemben támasztanak. A csapat és a vezérei egyszerre emlékeztetnek valamiféle vallási szektára guruikkal az élen, valamint egy büntetés végrehajtási intézményre egyen öltözetű rabokkal és smasszerokkal, akik közül, hogy az analógia teljes legyen, a team eminense egy ponton még végig is megy a cellák közötti szűk folyósón, hogy mindenhová bezörögetve tudassa, hamarosan gyülekező lesz az udvaron.


A Team Building színészi alakításokban, abszurd helyzetek bemutatásban, a szatirikus élben erős vállalás – a csapat tagjai, vagyis a mellékszereplők közül bárkit kiemelhetnénk, hiszen Vasvári Emese ugyanolyan tűpontosan hozza a figuráját, mint Derzsi János vagy Kamarás Iván. A gond az inkább a rendező debütáló mozijával, hogy a fő cselekményszál, vagyis a madzag, amire ezeket a különálló gyöngyszemeket felfűzi, nem elég erős, és közel sem olyan izgalmas, érdekfeszítő, ütős, mint az egyes, a tréningen játszódó epizódok, magyarán a film mellékszálai.

A történetbeli csapat – bizonyítvány, hogy mégiscsak akad valami értelme ezeknek a tréningeknek – lényegében egy szereplőként, csordaként, óvodás kiscsoportosokként mozog, akik közül csupán ketten lógnak ki. Méghozzá a főszereplőink, az egykori iskolatársak, Dani (Nagy Zsolt), aki apja kérésére lépett be a vállalathoz, valamint Péter (Nagy Péter), aki abszolút outsider, az angol tréner (Alexis Latham) bízta meg azzal, hogy rögzítse videóra a tréning eseményeit. A két fiú, akik hajdanában jó barátok voltak, tíz év után találkozik egymással először: az előbbi még mindig rebellis típus, ő az, aki állandó beszólogatásaival és zúgolódásaival bomlasztja a teamet, az utóbbi viszont túl van már a lázadó korszakán, akár alkalmazkodni is képes, ha az élet úgy hozza.


A Team Building cselekményére, eseményeire Péter videófelvételei reflektálnak, melyek közül kellően ironikus rögtön az egyik nyitó képsor, amin a társaság a gospel klasszikust (Oh Happy Day) énekli. Ezek a home made video stílusára hajazó, kézikamerás képek leplezik le egyébként, hogy mi rejlik a máz alatt: ma már nem az ördögnek, hanem egy vállalatnak adjuk el a lelkünket, akarat nélküli bábként teljesítve urunk és parancsolónk minden óhaját, hogy időben kifizethessük a számlákat.

Összességében véve élvezetes időtöltés, jó szórakozás a Team Building, de láthatóan szenved még néhány gyerekbetegségtől. Az, hogy a néző a moziból kijövet könnyebben emlékszik vissza a vicces betétekre, a béna csapatépítő feladatokra, Fullajtár Andrea és Kamarás Iván játékára, mint a két főszereplőre és az általuk bejárt útra, nem csupán annak a bizonyítéka, hogy a fő cselekményszál gyengébb, mint a mellékszálak, de talán annak is, hogy magában a témában sincs elég matéria egy nagyjátékfilmhez.


*

7.
CSAPATLEÉPÍTÉS
Almási Réka: Team Building / 41. Magyar Filmszemle
2010.02.08.

A Team Building című film levetítése csapatépítő tréningek keretében, illetve multinacionális cégek alkalmazottainak nem ajánlott. A Team Building szatíra. Ha nem lenne olyan rosszul fényképezve, megkockáztathatnánk: remek szatíra.

KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.

Sok évig voltam magam is menedzser. Számos, ha jól számolom, tizenhat csapatépítésen vettem részt mint beosztott és mint vezető is. A Team Building nem idézett fel bennem emlékeket. Nem vagyok benne biztos, hogy a film szerzője és rendezője, Almási Réka valaha szenvedő félként részt vett-e csapatépítőn tréningen: a tréningek struktúrája egészen más. A filmben látható feladatok távolról sem emlékeztetnek a csapatépítők rafinált gyakorlataira. Egy tréning nem csupán zsákbanfutást és agymosást jelent, és – ezt fontos leszögezni – nemcsak ártalmas lehet a multik kultúrájához tartozó katonás légkörű gyakorlatoztatás, a lojalitás dresszírozása, hanem valódi és fontos csapatszellem-építő tevékenység is.

Amiben nem az a legidegesítőbb, hogy a tréner manipulál – erre minden résztvevő felkészülhet –, hanem az, hogy a tréner jelentéseket ír, és erről minden finomabb érzékű alkalmazott tudhat. Az ellenállókat sem kívánja minden tréner megtörni. Az ellenállók általában a csapatból kilógó renitensek, akiknek ellenállása a többséget irritálja, és egy jó vezető nem a tréningen vet számot azzal, hogy az ellenállásnak mi is az oka, és milyen következményei lehetnek, hanem a hétköznapokon. Ellenállóvá az is lehet, aki a családi erőszak hatására vállalja el a munkát, de leginkább azok lesznek a belső lázítók, akik nincsenek a helyükön, akik nem érzik jól magukat az adott pozícióban, különösen azok, akik úgy érzik, a rájuk rótt feladat nem igényel már tőlük kreativitást, akik azt hitetik el magukkal és másokkal is, hogy többre hivatottak. Két megoldás van az ellenállók leszerelésére, de a kettő tulajdonképpen egyetlen szóval leírható: kiemelés. A csapatépítés nélkül, kénytelen vagyok ezt bevallani, nem tudtam volna működtetni hatékonyan egy osztályt. Mindezt azért érdemes e filmről írva megjegyezni, hogy azok, akik csak a filmből és mások, céges alkalmazottak, általában kilépettek meséiből tudják meg, hogy milyen egy tréning, ne essenek abba a tévedésbe, hogy az maga az agymosó multi (vagy giga) megalázás.


Almási Rékának a tréning csak egy indok, hogy a csapatot és az emberi viszonyok működését bemutassa. Ez egy szociológiai dráma, egy kis csapat drámája, és majdnem mindegy is, hogy a dráma színhelye egy csapatépítő tábora. Almási drámájának karakterei érdekesek, bár kissé sablonosak. Ezért nem lesz igazán súlyos, igazán megrázó a kis csapat bomlása és veresége sem (hiszen a végkifejletben a csapat vereséget szenved, még ha lesznek is a tréner és a csapat küzdelmének győztesei).

A tréningen résztvevők közt van gyúrós nagyszájú buta srác (Kamarás Iván elég hiteles a szerepben), tönkrement életű kisember (egy régóta magányosan élő, minden figyelmét a gyermekeire fordító nő, egy megszeppent volt tanár, aki nem találja a helyét a multik világában), vihogó, kissé imbecilis, valószínűleg szűz, testes fiú (természetesen Elek Ferenc, akire lassan ráégnek az ilyen szerepek). Van még magát gyógyszerekkel formában tartó szétesett figura (Géczi Zoltán olyan félelmetes ebben a szerepben, hogy szinte azt várjuk, a film vegyen egy balkanyart és legyen a szintén tréningen játszódó, izgalmasabb, érdekesebb Fair Play című francia filmhez hasonló rémdráma), szürke életéből az asztrológiába menekülő szende (Vasvári Emese szerepe enyhén irritáló), dögös, bevállalós nő.


És természetesen van a filmben ellenálló is: játssza Nagy Zsolt. Akinek van egy társa, egy régi barát, a tréninget felvevő operatőr (Nagy Péter). Nagy Zsolt figurájának motivációja mindössze az, hogy apja nyomta be a céghez. Állása csak púp a hátán, amitől nem is tudja, hogyan szabaduljon. Nincs különösebb elképzelése arról, hogy mihez is kezdjen, ha már nem a cégnél van: a szerep, ahogy számos másik szerep is, nem elég átgondolt. Sokkal erősebb lenne Nagy Zsolt itt, ha nem ok nélkül lázadó lenne, hanem egy kreatív elme, aki szűknek érzi a cég kereteit. Sokkal érdekesebbek lennének a küzdelmek, ha a figurák nem lennének sablon szerint kivágottak, papírlap-vékonyak. A film részben, sőt javarészt angol nyelvű, hiszen a tréning angol nyelven folyik. Az angol tréner kemény, de nem vadállat, a remek Alexis Latham szerepe a legkevésbé bírálható, de ezt a figurát is jó lett volna még átírni párszor.

A lázadó ifjú ellenállása megtörik, amikor rádöbben arra, hogy csapattársai jobban félnek az állásuk elvesztésétől, mint attól, hogy megalázó helyzetbe kerülnek. És képesek csak azért, hogy ne essen szét a csapat, azzal ott tartani, hogy ellopják a cipőjét. A filmnek a kisemberek, a cégek megalázottai és megszomorítottjai a főszereplői, azok, akik alig kapnak már levegőt egy multinál, de még az utolsó utáni pillanatban is, ha arra kérik őket, akkor éltetik a létbiztonságot adó kompániát. Ők már nem a rendszerváltás, hanem egyáltalán, a kapitalista társadalom nagy vesztesei: még akkor is, ha menedzserek. Jól keresnek. A saját vágyaik szerint már élni nem tudó beosztottak (azok, akiket nem átallnak a vezetők droidnak mondani). Akik egy-egy kávészünettel vagy a reggeli Sláger, ma: Neo Rádió hallgatásával próbálnak túlélni – élni. Keserű film is a Team Building. A nagy küzdelemnek az a vége, hogy a nagy ellenálló is megtörik, és amikor már majdnem teljesen munkakompatibilis, a csapat igazi hőse előáll a farbával. Kiderül, hogy az igazi lázadó az operatőr, és akkor nincs tovább. A cég kivonul a magyar piacról. Az idegesítő másodtréner azonnal a helyes önéletrajzról kezd el papolni (Fullajtár Andrea túllihegi ezt a szerepet).
Mivel egy tévés munkákon edződött operatőr, Gibárti Viktor fényképezte a filmet, az azt a benyomást kelti – mint számos más film a szemlén – hogy a tévéfilmek közt lenne a helye. A hangkeverés sem volt jó, a párbeszédek olykor alig hallhatóak. A filmben van néhány felesleges epizód – ilyen a verseny a szomszédos csapattal –, ennek ellenére élvezetes, sokszor valóban vicces, szórakozató munka. A film első perceiben a másodtréner vezetésével egy napüdvözlő spirituáléba kap bele a csapat. Nagy Zsolt a szélen áll. És csak komoran bólogat. Ennyi, nagyjából, elég is lenne.


*

8.
Pokoli hétvége a csapatépítésen
Bujdosó Bori
|

http://www.origo.hu/filmklub/blog/riport/forgatas/20090818-riport-a-team-building-cimu-film-forgatasarol-almasi-reka-nagy.html


Narancssárga egyenruhába bújtatott emberek, csoportos egzecíroztatásnak kitéve. Nem a guantánamói fogolytáborban vagyunk, hanem egy céges csapatépítésen, a Team building című film forgatásán. A Normafán zajló forgatásra ellátogatva személyesen győződtünk meg róla, hogyan próbálják jól fogyasztó és dolgozó robottá gyúrni többek közt Kamarás Ivánt és Nagy Zsoltot is, a rendezőnőt, Almási Rékát pedig kifaggattuk arról, hogy mindez hova vezethet.

Számok, adatok:

A Team building a Kocsis Ágnes Friss levegőjét és Gigor Attila Nyomozóját is jegyző Pusztai Ferenc produceri irányításával valósul meg, összesen 102 millió forintból, amelyet többek közt a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a Magyar televízió támogatásából fedeznek. A forgatás 21 nap alatt zajlik, a film bemutatójára a tervek szerint a 2010-es Filmszemlén kerül sor.


A rendezvényterem közepén, két sorban kilenc narancssárga ingbe öltözött ember ül, arcukról leginkább értetlenséget vélek leolvasni, miközben a velük szemben álló, neonzöld gumilabdát tartó, gyönyörű angol kiejtéssel beszélő férfi magyaráz nekik: "akármilyen furcsán hangzik is, aminek az előbb tanúi voltatok, az nem más, mint kommunikáció". Aztán eldobja a labdát, ami kigurul a terem szélére, néhányan unottan utánanéznek a sárgaingesek közül. A bizarr jelenet a Normafán, a közepesen lepattant Budai Sport Hotelben játszódik le, a Team building című film forgatásán.

A Grunwalsky Ferenc osztályában, többek közt Gigor Attilával, Kocsis Ágnessel és Mátyássy Áronnal együtt végzett Almási (korábban: Szabó) Réka első nagyjátékfilmjében egy cég kilenc dolgozója vesz részt egy hétvégi csapatépítésen, ahol különböző feladatok segítségével egy angol tréner (Alexis Latham) próbálja a fejükbe verni, hogyan lehetnének még inkább a vállalat javára. Mindkét oldal idegenként tekint a másikra, de kapocsként jelen van a cég HR-ese (Fullajtár Andrea), aki a tréner munkáját segíti.


A dolgozók csapata ismerős arcokból áll, Almási nagyon tetszetős szereplőgárdát hozott össze: Nagy Zsolt, Elek Ferenc, Vasvári Emese, Szalay Mariann, Derzsi János, Blaskó Péter, Géczi Zoltán, Kamarás Iván és Varga Mari játsszák a vállalat részben megfelelni próbáló, részben húzódozó alkalmazottait. Mindegyikük más típust és hozzáállást testesít meg, Derzsi János például egy "népnemzeti figura, aki nem találja a helyét. A túlélés a célja, őrülten meg akar felelni egy olyan világban, ami nem az övé." Nagy Zsolt ezzel szemben ezerrel lázad "az ellen, amit George, a tréner képvisel, azaz, hogy minél termelékenyebb legyél, adott esetben úgy, hogy egy olyan személyiséget veszel föl, ami talán nem is létezik. A figurám szerint George tévútra viszi az embereket, amiben talán van igazság, de nem lehet az én figurám álláspontjával sem azonosulni, mert abszolút destruktív."

Nem lőjük le, hogy hova fut ki a tréning, de a meglepetéseket tartogató forgatókönyvben van két kulcsfigura. Egyikük Fullajtár Andrea HR-ese, aki annyit árul el, hogy "a szerepem fontos része, hogy hogyan lavírozok a profi trénerkedés és a hazudozás közt. A film végén kiderül, hogy az egész hétvégének számomra volt a legnagyobb tétje." A figurájáról még elmondja, hogy "az a típusú ember, aki nagyon fel tud oldódni az önáltatásban, aki reggel nyolckor fel kell vegye ezt az arcot, mert különben nem is lenne. Azt gondolom, hogy ő az a tipikus szingli, aki megszállottan karrier- és cégmániás." Fullajtár sosem vett részt csapatépítésen, viszont a forgatás előtt a színészek találkoztak egy profi trénerrel, akivel megcsináltak néhány feladatot úgy, hogy szerepeik szerint kellett részt venniük a játékban: "érdekes volt figyelni munka közben, hogy mennyire pozitívan és oldottan adja föl ezeket a marhaságokat."

A másik jelentős figura a Nagy Péter (Lora) megformálta videós, aki az egész tréninget rögzíti. Péter a játékidő nagy részében csendesen dolgozik videokamerájával, de ezt izgalmasnak találja: "baromi érdekes, mert még nem csináltam ilyet, hogy a jeleneteim nem a szokásos módon a dialógusokból épülnek fel. Kevés szöveggel, sok jelenléttel vagyok. Figyelem, hogy mit látni a kamerámon keresztül, és ténylegesen felveszem a történéseket, egyszerre érzékelem a kamera képét és azt, amit én látok. Mintha egy másik én költözött volna be a kamerába." Péter figurája végül mégiscsak érintetté válik valamiképpen az eseményekben, de csak a filmből derül majd ki, hogy pontosan hogyan.

A legtöbbet végül is a rendezőnő, Almási Réka árulja el a Team building-gel kapcsolatban.

- Mikor született meg a film gondolata?

- Először diplomafilmnek gondoltam a Team building-et, aztán, ahogy elkezdtem írni, rájöttem, hogy ebben a témában sokkal több van, mint 15-20 perc. Úgyhogy végül is ezt elvetettem, megcsináltam a Más-világ című diplomafilmemet, és utána rögtön elkezdtem írni ennek a forgatókönyvét.

- Milyen alapötletből indult ki a sztori?

- Egyszer részt vettem egy karácsonyi céges bulin, ahol tulajdonképpen nem történt semmi problematikus dolog, de az előadóestekről, az ajándékozásokról, a közös Jingle Bells-éneklésről, az alkalmazottak megfelelni akarásáról az jutott eszembe, hogy ez olyan, mint a Tűz van, babám!, csak ma. Éreztem, hogy ezzel lehetne valamit kezdeni, és elkezdtem beszélgetni különböző emberekkel arról, hogy mi is ez a csapatépítés. Először olyanokkal, akik részt vettek benne, később trénerekkel is. Nagyon sok mindent loptam ezekből a beszélgetésekből, például a filmnek azt a jelenetét, amikor megérkezik a csapat éhesen, és az a feladat, hogy főzzenek maguknak vacsorát.

- Milyen hangulatúak voltak ezek a beszámolók?

- Változók. Voltak, akik védték. Abszolút nem a csapatépítéssel szemben próbálok filmet készíteni, hanem arról a világról, amiben most élünk 2009-ben, a gazdasági válság idején. Arról, hogy mit teszünk meg azért, hogy megőrizzük a munkánkat, hogy ezt a sok esetben szemét világot hogyan próbáljuk kikerülni, mibe próbálunk belekapaszkodni. A figurák mindegyikére jellemző, hogy van valami, amibe belekapaszkodik, például az ezotéria, a sport, vagy a komcsizás. Ilyen értelemben sztereotípiákat jelenítenek meg. És persze arról is szól a film, hogy ebben a világban mennyire próbálják az ember lelkét manipulálni azért, hogy jobban termelje a profitot. És hogy ennek érdekében milyen hülye, megalázó vagy éppen vicces szituációkban kell részt venniük egy kötelező szabadprogram keretében. Most a gazdasági válság miatt még aktuálisabb ez a történet, mint eddig volt. A multinál születik egy felsőbb döntés mondjuk Szlovákiában vagy Tajvanon, és akkor senkit nem érdekel a te lelked, senkit nem érdekel, hogy veled mi van, pedig odáig arról volt szó, hogy hogyan válj egy jó fogyasztó, dolgozó robottá.

- Kilenc vállalati dolgozó szerepel a filmben. Ők nagyjából egyenrangú figurák?

- Szeretném, ha egyenrangú figuráknak látszódnának, de pl. Nagy Zsolt karaktere kiemeltebb abból adódóan, hogy ő az, aki lázad az egész rendszer ellen. De próbálok arra hangsúlyt fektetni, hogy minden szereplő esetében nyerjünk egy pici betekintést abba, hogy mi történik vele.

- Miért lett angol a csapatépítést vezető tréner?

- Az első változatban még magyar tréner szerepelt a történetben. Magyarországon húsz évünk volt arra, hogy azt az új gondolkodásmódot átvegyük, amit ez a tréner is képvisel, mégsem épült be szervesen a magyar kultúrába, főleg nem az idősebbekébe. Azt gondoltam, hogy ezt sokkal jobban meg lehet mutatni, ha egy nyugati gondolkodásmódú ember jön ide, aki nem is igazán érti a magyar mentalitást, és ebből összetűzések is születhetnek.

- Milyen lesz a film hangvétele?

- Nehéz kérdés. Dráma, de szatirikus, groteszk dráma. Nehéz még ilyenkor megmondani, mert elképzel az ember valamit, aztán az új energiáktól, a szereplőktől, a stábtól, a beállításoktól elkezdi a saját útját járni.

- Hol tartotok most a munkában?

- Összesen 21 napos a forgatás, majdnem végig itt vagyunk a Normafán. Egy jelenetet vettünk csak fel máshol: kimentünk Tinnyére egy mezőre, ahol Fullajtár figurája egy relaxációs gyakorlat alatt elmeséli, hogy hogyan vezessünk 55, 100 vagy ötvenezer embert úgy, hogy ne legyünk ellenszenvesek, és hogy gondoljunk csak Mózesre, aki kivezette a népet Egyiptomból, és hogy ott is kellett egy szlogen, ami a Kánaán földje volt. Ebben egyébként az a kemény, hogy ezt nem én találtam ki.

- Te is részt vettél tréningen?

- Több tréningre is elmentem anyaggyűjtés céljából, a kész forgatókönyvet pedig megmutattam egy trénernek, és az derült ki, hogy nem tudtam akkora hülyeséget kitalálni, ami ne fért volna bele.



*

9.
Almási Réka: Team building
Közösségkarbantartás

2009. augusztus 19. - Libor Anita

Forog Almási Réka bemutatkozó nagyjátékfilmje: a csapatépítő tréningen kollégák találkoznak, de valójában kultúrák, nemzetek, nemek ütköznek egymás falaiba.


Almási Réka abban a legendás osztályban diplomázott, amelyet Simó Sándor halála után Grunwalsky Ferenc vett át, és ahonnan (Faur Anna és Kocsis Ágnes kivételével) nagyjátékfilm nélkül távoztak a nebulók (Mátyássy Áron, Krasznahorkai Balázs, Jánossy Natália, Gigor Attila). Az évfolyamot Pusztai Ferenc karolta fel, a KMH Film készítette a Friss levegőt, A nyomozót, itt készül Kocsis Ági második filmje, a Pál Adrienn, valamint Krasznahorkai Balázs és Almási Réka bemutatkozó filmje is. Almási Réka nevét Szelei Rékaként és Szabó Rékaként is kereshetjük a múlt ködében, ahogyan Galambos Attila is A nyomozó rendezése közben kényszerült Gigorra váltani, úgy Szabó Rékából is csak a Team building csapóján lett Almási Réka.


Team building 103 millió forintos költségvetését 44 millióval segítette a tévés pályázaton a Közalapítvány, 20 milliót pedig a Magyar Televízió állt. A 20%-os adókedvezménnyel és külföldi partnerek segítségével július közepén indult a forgatás a Normafa Sporthotelben, a szereplők nagyrészt ezen az egy helyszínen játszanak, így már nem is olyan rémísztően alacsony a költségvetés.

A filmhu látogatásakor éppen a reggelizős jelenetet forgatják a szürreális terekkel rendelkező, kissé lerobbant szállóban. A trénerek (Alexis Latham és Fullajtár Andrea) jó étvágyat kívánnak a cég dolgozóinak, majd a háttérben leülnek susmorogni. A dolgozók szemlátomást nincsenek jóban egymásssal, olyan érdekfeszítő témáról kénytelenek beszélni egymással mint a szerelmi horoszkóp, a Hold ugyanis most lépett be a Plútóba suttogja Vasvári Emese Szalay Mariannak, aki reménykedve kérdez vissza: Szerelem nem jön? Vasvári sokat mondóan bólogat, Elek Feri az ana-nász nevében rejlő borzalmas szóviccet süti el, erre Kamarás Iván dühödten felpattan, és kávéért szalad. A feszültségeknek nincs vége, Szalay az asztalhoz invitálná a csapatépítésről filmet készítő Nagy Pétert is, ám Nagy Zsolt egy zellerszálat hajít a filmeshez, "Cégérdek, hogy egyél. Csak akkor hagynak éhen halni, ha már befejezted a filmet!" szól a zárómondat, és felhangzik az "Ennyi!", majd valamilyen rejtélyes okból füstöt kezdenek fújni nagy erőkkel, ami a felvételek kezdetére pont eloszlik.

Csak akkor hagynak éhen halni, ha már befejezted a filmet!

Nemes Takách Kata szalad a díszletbe - az ő hangját biztosan mindenki ismeri, ő Sam a Vészhelyzetben, Kim a 24-ben, és Claire a Sírhant művekben -, a Momentán társulat színésznője azonban ezúttal látványtervezőként segíti a stáb munkáját. Ennek ellentmondani látszik, hogy a felvétel során a színészek bendőjében eltűnt kaszinótojásokat, zellerszárakat, és művészien elkészített falatkákat pakol rendületlenül egy dobozból a tányérokra, reménytelen küldetés ez, mire végeznek egy adaggal, kezdhetik a következőt. "Az ana-nász megvan? Mehetünk?" aggodalmaskodik Gibárti Viktor operatőr, miközben a rejtélyes füstöt továbbra is fújják a háttérben. Közben a totálról átállnak a közelikre, rendező és operatőr tanácskozását kihasználva két szendvicskészítés közben lecsapunk Nemes Takách Katára.

Almási és Nemes Takách régóta barátok, a főiskola során is többször dolgoztak már együtt, Nemes Takách tervezte Almási diplomafilmjének, a Más-világnak a látványát. "Nyilván amikor az ember elolvassa a Team building forgatókönyvét, akkor vannak víziói egy nagyon elidegenített, nagyon letisztult, nagyon tárgyiasított látványvilágról, de amikor elkezdtünk szállodákat felkutatni, akkor kiderült, hogy kishazánkban nagyon nehéz helyszínt keresni pénz nélkül." Végül a Normafán álló Sporthotel fogadta be a stábot, igaz, a forgatás első napjaiban mintegy száz darab táborozó orosz kamasszal kellett megosztaniuk az épületet, akik nem egyszer szándékosan szabotálták a forgatást ajtócsapkodással és a dialógok bekiabálásával, de szerencsére most már csak a cirill betűs feliratok emlékeztetnek az azóta már eltávozott csordára.

Nemes feladat volt a csehszlovák szobabelsőből hotelt létrehozni

Nemes Takáchék az abszurd építészeti részei miatt választották a Sporthotelt: "nagyon izgalmas az aulája, ami már eleve nagyon jó alapanyag. Sokat dolgoztunk azon, hogy a szobák különböző színűek legyenek, nemes feladat volt egy csehszlovák szobabelsőből egy hotelt létrehozni." - nevet fáradtan, majd szalad vissza szalvétát hajtogatni. Low-budget filmről lévén szó, természetesen nincs elég berendezőre pénz, Nemes Takách előző éjjel az internetről sajátította el a szalvétakészítés tudományát. Gibárti is nehezen szokta meg a Sportszálloda abszurd világát: "a helyszínelés során nekem is egy másik volt a kedvencem, de idővel nagyon megszerettem ezt is, mert jól világíthatók a terei." Eklektikus, kusza és zavaros a Sporthotel eredeti berendezése, a látványtervező és az operatőr rendületlenül próbálják ellenpontozni. "Ebben a szakmában fontos, hogy az ember tudjon rugalmas lenni, és az adott helyszínbe képes legyen belelátni a történetet. Bár ott tartanánk, hogy stúdióban fel tudom építeni azt, amit én elképzeltem. Ez egyelőre utópia." - mondja Nemes Takách.

A Team buildinghez készült korábban egy demo is, az alkotók elsősorban a különböző technikákat, nyersanyagokat és nézőpontokat szerették volna kipróbálni. Az eredeti koncepció szerint a dolgozók beszélő fejes bemutatkozó filmet készítenek magukról, a tréninget videótechnikával fel is veszik, így a színes és a fekete-fehér, a videó és a film, valamint a szemszögek is folyamatosan változtak volna. A forgatáson azonban azt tapasztaltuk, hogy sokat egyszerűsödött a technika (totálokra illesztett közeliket vettek fel éppen), ezt Gibárti Viktor és Almási Réka is megerősítette.

Nem egy operatőri film, nehéz ezt egy operatőrnek belátnia

"A demo számunkra is próbálkozás volt, hogy minél pontosabban eltaláljuk a képi világot. Sokkal letisztultabbak lettünk azóta, hiszen a demonak éppen az az egyik feladata, hogy lássuk, hogy mi működik, és mi nem." - foglalja össze a váltás okait Gibárti Viktor. "A demo egy picit szépelgő lett szerintem." - kontráz Almási Réka. "Szerettem volna egy parkolóházban forgatni, mert az szerintem marhára jól mutatja a bezártságot, de rá kellett jönnöm, hogy ez a film szól ugyan a látványról, de szól az emberi tragédiákról, fájdalmakról is, és sokkal inkább emberi reakciókat szeretnék látni. Nem távol akarom tartani, hanem közelebb szeretném engedni a nézőt." - magyarázza Réka a rendezői koncepciót.

"A Team building nem egy operatőri film, nehéz ezt egy operatőrnek belátnia." - nevet Gibárti. "Ez színészközpontú mozi, nekem arra kell figyelnem, hogy a kép és az operatőri munka nem uralkodjon el, ne nyomja el a színészi játékot. Nyilván ez azt eredményezi, hogy viszonylag sok közeli lesz a filmben, Nagy Péter kamerája is szubjektív szemszögből, videótechnikával dolgozik." De akkor mire szolgál a folyamatosan fújt füst, szegezzük Gibártinak, aki nagyon egyszerűen megválaszolja a minket feszítő kérdést: "A napomat hangsúlyozza. Ezzel fogok játszani, hol süt a nap, hol nem süt a nap. Lesz olyan is, hogy jelenetben fog kisütni a nap, ami világítás szempontjából egy nagyon izgalmas dolog lesz."

Minden korosztálynak van problémája, senki nem találja a helyét

Noha Almási nyilvánvalóan sosem dolgozott multinál, mégis egy személyes élmény ihlette a filmet, részt vett egy céges karácsonyi bulin, ahol a kötelező volt a régi kávéautomatát szétverni, mert újat kapott a cég: "a végén olyan idegrohamban ütötte mindenki, hogy abban nem a kávégép iránt érzett feszültség volt benne." Almási már a diploma idején is fontolgatta az ötletet, de végül a Kháron-mítoszra épülő Más-világgal diplomázott, a Team building alapötlete megmaradt a bemutatkozó nagyjátékfilmnek. "Amikor elkezdtem foglalkozni a témával, egy-két csapatépítésre mentem, jártam mindenféle tréningekre, bárkivel beszéltem, ömlött belőle a szó, mesélte a történeteket, gyakorlatilag nem kellett mást tennem, mint összeraknom ezeket a tapasztalatokat." -mesél a forgatókönyírás fázisáról. "Ha körbenézel ma Magyarországon, nem látod azt, hogy az emberek jól lennének a bőrükben. Minden korosztálynak van valamiféle problémája, senki nem találja a helyét. Nem az a témám, hogy a tréningek rosszak vagy jók, és nem is akarom ezt megmondani. A tréning csupán egy csepp a tengerben, nagyon sok mindent el lehet mondani a segítségével arról a világról, amiben élünk."

A foglalkozásokat egy angol tréner vezeti, őt Alexis Latham formálja meg, aki beszél egy kicsit nyelvünkön, így tört magyarsága tökéletesen illik szerepéhez. Lathamet hosszas casting után sikerült megtalálni, holott évek óta Magyarországon él, magyar felesége van és egy angol nyelvű színtársulatot vezet. Az ő jobbkeze Fullajtár Andrea, aki a Cég személyzeti osztályának, vagyis HR csoportjának élén dönt életről és halálról. "Jól ismeri ezt a csapatot, hiszen együtt dolgozik velük. Nagyon sok múlik a véleményén, kit tartanak bent a cégnél és kit nem." A szerepre való készülésként a színészek három napon át próbáltak, amelynek része volt egy félnapos valódi tréning is. "Egy igazi tréner jött hozzánk, és a szerepeink szerint kellett részt vennünk a játékban. A multiknál dolgozó ismerőseim is sokat meséltek az ilyen helyzetekről, számomra mégis az volt a legabszurdabb élmény, hogy egy addig normálisnak tűnő ember elkezdett velem másként beszélni. A színészek azért oldott emberek, könnyen vesznek mindent, nem úgy mint a civilek, akik könnyen befeszülnek, de mégis azt vettem észre, hogy rögtön azt éreztük: "Ezt ne". Állítólag ez valamennyire cél is, hogy sose érezze magát biztonságban az ember, hanem mindig legyen benne egy másik szem, ami azt figyeli, hogy kritizálható-e, felelősségre vonható-e, kiadja-e magát."

Rögtön azt éreztük: "Ezt ne"

A szegény filmes srác, Nagy Péter, a Cég számára készít filmet a csapatépítő tréningről, és bármennyire is szeretne kívül maradni, ő is részese lesz az egésznek, mint az látszott a zellerdobálós jelenetben is. "Ez egy régi viszony, ami itt ezen a csapatépítő tréningen éled újjá. Tulajdonképpen még nem tudom, mivel érdelemeltem ki, nem volt ennek különösebb indítéka. Egy videót kell készítenem, külső szemlélőként veszek részt ebben az egészben, aztán mégis előfordul, hogy belekeveredek a cég dolgozóinak magánéletébe."

A kívülálló filmes figuráját Nagy Péter szerint nem magáról mintázta Almási Réka. "Nem beszélgettünk erről konkrétan, de úgy gondolom, hogy minden karakterben észre lehet venni vonásokat Rékából. Nyilván bennem azt, ahogyan rálát a dolgokra, de nem gondolom, hogy konkrétan én lennék ő. Az ember óhatatlanul is, ha a színészi pályára lép, akkor megfordul ebben a filmes közegben és tanulmányozni kezdi a filmeseket. Egy nagyon jó barátom operatőr, rajta látom, hogyan gondolkozik, hogyan látja a világot, mire figyel. Úgy vettem észre, hogy elsősorban azokra a pillanatokra, amiket sokszor magunk sem veszünk észre, hogy velünk akkor éppen az történik. Ha az ember látja, hogy kamerázzák vagy fotózzák, akkor már nem olyan az arca, nem önmaga. Valahogy ezeket az ösztönösebb pillanatokat próbálja ez a fiú is jobban tetten érni, és persze próbál észrevétlen maradni, amíg csak lehet."

Próbál észrevétlen maradni, amíg csak lehet

A cég dolgozóit Kamarás Iván, Blaskó Péter, Nagy Zsolt, Derzsi János, Géczi Zoltán, Elek Feri, Szalay Mariann, Varga Mari és Vasvári Emese formálják meg. A Team buildinggel előreláthatólag a 2010-es Filmszemlén találkozhatunk majd, akkor majd megtudjuk, mennyit épült a közösség, és mennyit csorbult a személyiség.