„A kultúrember lelke” – Interjú Heller Ágnessel
Szerk, v, 01/16/2011 - 20:41
Boldog Zoltán Heller Ágnes Interjú 

Heller Ágnessel szegedi könyvbemutatóján beszélgettünk a városról, Lukács György kétarcúságáról, Hamvas Béla B-listázásáról és megítéléséről, valamint a kultúra finanszírozásáról. – Boldog Zoltán interjúja


„A kultúrember lelke”
– Interjú Heller Ágnessel



Amikor Ön 1990-ben visszajött Magyarországra, Szegeden is tanított. Milyen érzés volt ide most visszatérni?

Azelőtt nem nagyon voltam Szegeden, így akkor ismerkedtem meg a várossal. Szívesen tanítottam itt, a tanszéket is szerettem, a diákokkal is gyakran beszélgettem, kicsit iddogáltunk órák után, és nagyon kellemes emlékeim vannak az itt-létemről.

Megosztana velünk egy párat ezek közül?

Nézze, az emlékek bizonyos fokig ugyanolyanok, mint a világon mindenütt. Diákokat ismertem meg, órákat tartottam, megkedveltem embereket, és szellemileg tudtam őket fejleszteni. Itt voltak a barátaim, Gyenge Zoltánék és mások. Kihasználtam egy kicsit Szegedet, jártam színházba, amikor színdarabot vagy operát játszottak. Részt vettem passzívan, nem csak aktívan Szeged kulturális életében. Szeretem a helyet, mert egy nagyon élhető város, nem egy nagyváros, de sok szempontból ilyen hangulata van. Könnyebben lehet összejönni az emberekkel, mint Pesten, de izolálódni sem nehéz. Ha az ember magányt keres, azt is megtalálja, ha társaságot keres, azt is.

Gyakran emlegetik Önt úgy és Ön is úgy tekint magára, mint Lukács György tanítványa. Hogyan látja Lukács György 1919-es szerepét?

Lukács 1919-ben hirtelen kommunistává vált, és mai szóval élve miniszteri funkciót töltött be, helyettes népbiztos volt a kormányban. Az itt betöltött szerepéről két véleményem van. Az egyik nagyon negatív, hiszen kommunista funkcionárius volt. A másik, hogy kiket nevezett ki egyetemi tanárnak. Mondjuk Kodály Zoltánt, Bartók Bélát, Babits Mihályt és Kosztolányi Dezsőt. Ez akkori magyar szóval élve igen progresszívnek számított, és ha őszintén beszélünk: semmi köze nem volt a kommunizmushoz. Neki két lelke volt. Az egyik a kommunista doktrína lelke, a másik a kultúrember lelke, aki a kultúrát próbálta Magyarországon szorgalmazni. Más kérdés, hogy amikor nem volt már többé népbiztos, a hadseregben a kommunista komisszárnak a szerepét játszotta. Ez megint kétélű. Amikor a magyar hadsereg elkezdett menekülni a román katonák elől, elrendelte a tizedelést. Ez szörnyű szokás, nem tartom megbocsátható bűnnek. De ez nem egy kommunista, hanem egy katonai intézkedés volt, a nem kommunista parancsnokával együtt döntöttek, aki régi nacionalista volt. Ugyanakkor akik ma Trianonról beszélnek, azt is észrevehetik, hogy a behatoló román hadsereg ellen Budapestet védték. Ez is kétértelmű. Egyrészt borzalmas, másrészt érthető, mert meg tudták védeni a fővárost.

Lukács György B-listázta Hamvas Bélát. Mi a véleménye erről?

Nem volt ilyen hatalma, hogy B-listázhatta volna.

Ha nem jogilag értjük ezt a kategóriát, akkor hogyan akadályozta érvényesülését a szellemi életben?

Nagyon metaforikusan kell beszélni erről, mert senkit sem tudott B-listázni. Sosem volt ilyen pozícióban.

Akkor ez egy téves vélekedés?

Természetesen. Akár szerette Hamvas Bélát, akár utálta, nem volt lehetősége erre. Egyetemi tanárként nem tehette ezt meg.

Önnek mi a véleménye Hamvas Béla műveiről?

Hamvas Béla műveit igen középszerűnek tartom. Vannak érdekes gondolatai, de nem gondolom a jelentős filozófusok közé tartozónak.

Ennek ellenére inkább Hamvas-reneszánszról beszélhetünk, mint Lukács-reneszánszról. Ennek mi lehet az oka?

Nézze, az okot ne bennem, hanem a politikában keresse. Lukács György-reneszánsz Magyarországon nincs és nem is lehet. A késői Lukács-alkotások közül sok nem érdemli meg a reneszánszot, de vannak olyanok, melyek igen. Amerikában például van egy efféle folyamat, a Lélek és a formák című könyvet éppen most adták ki másodjára. Megkértek, hogy az egyetemen róla tanítsak, tartsak egy kurzust jövő évben. Ennek elmaradása Magyarországon érthető, hiszen politikai szerepet vállalt. Bár ellenzékben is működött, tagja volt a Nagy Imre-kormánynak, deportálták Romániába, félreállították. Mint ahogy 1949-ben is, amikor a Rajk-perben is érintett volt. Egyrészt támogatta a rezsimet, másrészt ellenzéke volt. Mindig megvolt Lukácsnak ez a Janus-arca.

Egy kicsit közelítsünk a könyvhöz, melynek címe A mai történelmi regény. Melyek voltak azok az „elvarratlan szálak”, amelyek miatt fontosnak tartotta továbbírni Lukács Györgynek A történelmi regény című művét?

Nem írtam tovább ezt a művet, ez a mai történelmi regényről szól. Az „elvarratlan szálak” gyerekkori élmények, amikor például a Copperfield Dávidot olvastam. Írtam Lukács György tanulmányáról, és sok dolog volt abban, ami jellemző a mai történelmi regényre is. Például az érdekes strukturális leírások.

Nagyon szűk az a kategória, amely belefér az Ön történelmi regény definíciójába. Mely alkotást tartja ebben a műfajban etalonnak az elmúlt tíz évből?

Spirónak a Fogságát. Döntésem nem esztétikai alapú, és nagyon sok mindent nem tartok történelmi regénynek, például a közelmúlt, a jelen múltja sem tartozik ebbe a kategóriába. Az még túl közel van a mához, az oralitáshoz. Az életrajzi és a bibliai témájú regényeket sem sorolom ide. Ezekről mind külön kellene írni.

A Magyar Narancs legutóbbi számában reagált a Magyar Nemzet felvetéseire a pályázati pénzek felhasználásával kapcsolatban. Ezeket egyértelműen politikai vádaknak tartja?

Természetesen. A vádnak egy része filozófiai gyűlöletből, régi ellenszenvből, emberi féltékenységből ered. Nyíri Kristóf 40 évvel ezelőtt is gyűlölt, mert azt mondta, morális terrort gyakorlunk a magyar értelmiségen, nem engedjük az embereket jó lelkiismerettel Kádár Jánoshoz csatlakozni. Alapjában véve, hogy a Magyar Nemzet ezt most tálalta és ahogyan tálalta, minden alap nélkül, válasz volt arra, hogy egyes értelmiségiek, többek között magam is, tiltakoztak külföldön a médiatörvény ellen.

Hogyan lehetne átalakítani a kultúra finanszírozását, hogy ilyen ne történhessen?

Semmi se történt. Ez egy légből kapott kommentár. Vannak pályázatok, és akik megkapják, véghez viszik a vállalásaikat. Más típus nincs. Azért, hogy ki kapja meg az összeget, nem a pályázó a felelős, hanem a kiíró vagy a bíráló. Mit kellene ezen megváltoztatni?

Például azt, hogy csak ebből tudnak megélni kezdő filozófusok, és más lehetőségük nincs, pályázatfüggővé válnak. Ezt Ön is említette a Magyar Narancsnak adott interjújában.

Ez, sajnos, így van. Kezdő filozófusok nem tudnak boldogulni, családot alapítani. Éppen ezért fontosak a pályázatok, és nincs mit változtatni ezen a rendszeren.



Boldog Zoltán és Weiner Sennyey Tibor kérdései alapján készítette:
Boldog Zoltán

_________________________________________________________________

Hozzáírni a történelemhez
– Heller Ágnes szegedi könyvbemutatójáról



Heller Ágnes A mai történelmi regény című könyvének szegedi bemutatóján csordultig telt a Grand Café vetítőterme a legkülönbözőbb korosztályú érdeklődőkkel, így a pótszékeken túl néhányan szó szerint a filozófus lábai előtt hevertek. Kőbányai Jánosnak, a Múlt és Jövő Kiadó vezetőjének hosszas, a kiadó szerepét méltató bevezető szavai után, Zsoldos Sándor irodalomtörténész szerény közbevetései mellett a szerző különleges ízzel és mesélőkedvvel beszélt arról, hogyan jutott el a detektívtörténetektől a történelmi regényig, pontosan mit jelent ez a meghatározás, és hogy műve mennyiben kapcsolódik Lukács György A történelmi regény című tanulmányához.

Heller Ágnest főleg a történelemfelfogás változása érdekelte az elmúlt harminc év irodalmi műveiben, így gondolt először a detektívregényekre, melyek árulkodnak saját korukról, hiszen „minden évtizednek megvan a maga tipikus bűnesete”. A kísérlet kudarca után döntött a történelmi regények mellett, és a kutatás során rájött, hogy az irodalmi múltábrázolásokra különös hatást gyakorol Umberto Eco A rózsa neve című regénye. Például arra hívja fel a figyelmet, hogy a „gyilkosság a történelemben történik, nem a történetben”. Hegel korszellem-felfogására támaszkodva Heller Ágnes úgy véli, hogy a vizsgált művek közös történelemkoncepciót fejeznek ki. Ez pedig azt mutatja, hogy Történelem helyett történetekben kell gondolkodnunk, melyek ismétlik önmagukat. Így tér vissza időről időre az erőszak, hol háború formájában, a modernebb regényekben pedig megtorlásként, pogromként, eretnek- és boszorkányüldözésként.

Ezek az észrevételek nem kapcsolódnak közvetlenül Lukács György elképzeléseihez, így A mai történelmi regény egyrészt címében, másrészt pedig szerkezetében és szemléletében rokon a nagy elődével. Ahogy Kőbányai János fogalmazott: Lukács korábbi tanulmánya csak ugródeszka volt.

Heller Ágnest nem esztétikai szempontok vezették a művek vizsgálatánál, hiszen a regény definíciója szerint csak „fél művészet”. Ez alapján a nyelvközpontú, a mondatok csemegézésére építő írások, melyeket manapság divatos szóval szövegként emlegetnek, nem tartoznak ebbe a műfajba. Ahhoz cselekmény kell, emberek és feszültség, jegyezte meg határozottan. A jelen múltjához tartozó regények sem nevezhetők történelminek, hiszen nincs meg az ehhez szükséges távlat. Ebből adódóan rendszerváltás-regényről sem beszélhetünk, sőt a holokauszt-írások is terheltek még a ma élő emberek tapasztalataival. A Római Birodalom már annál kevésbé, ahol a központi alak Cicero, vele együtt pedig a köztársaság válsága. A középkorban pedig ilyen figura volt Savonarola, akinek megítélése folyamatosan változik, ezzel is tükrözve a korszellemet. Ezekben pedig az az általános jelenség figyelhető meg, hogy az elszegényedő tömeg hajlamos elfordulni a köztársaságtól, és végül diktátorokat támogat. Ennek hallatán kissé megfagyott a levegő, hiszen a mai viszonyokra vonatkozó áthallásoktól sem mentes kijelentést néhány érdeklődő aktuálpolitikai eldöntendő kérdéssé formálta. Bár nyíltan nem hangzott el, hogy ki lenne ez a diktátor, de mindenki sejtette: nem a kétharmadért szavazók ülnek a teremben. Erre a közönség soraiban helyet foglalók hozzászólásaikban gyakran reflektálnak is.

A szerző pedig nyitottnak mutatkozott a párbeszédre, biztatta közönségét, hogy kapcsolódjon be a beszélgetésbe. Majd udvariasan felállt, és a zsúfolt széksorok közé lépve afféle gyakorlott, a padsorok között sétáló tanítónő képét sugallva fogadta a kérdéseket, így az interaktívvá váló könyvbemutató második részét a bátrabb érdeklődők irányították. A merész, gyakran aktuálpolitikai vonatkozásokat érintő felvetéseknek köszönhetően gyorsan tanulságos anekdotázássá, életútinterjúvá és mindentudás egyetemévé alakult át az est. Megtudhattuk, hogyan vált az egykori holokauszt-túlélő Heller Ágnes az alternatívát jelentő kommunizmus helyett cionistává, majd pedig nem vállalva a hajnali uborkaöntözéseket innen is kivonult, hiszen értelmiségi lét és cionizmus kizárta egymást. Az őszinte személyesség felől a megszólalók a bemutatott könyvhöz terelték vissza az eszmecserét, gyakran túl szűkre szabottnak, máskor pedig képlékenynek érezve a történelmi regény definícióját. Néhányan egyenesen jóslatokat vártak Heller Ágnestől, azt kérdezvén: létrejöhet-e hazánkban egy közép-európai mini diktatúra. Felelevenítve korábbi, Ciceróhoz kapcsolódó példázatát sejtelmes mosolyba burkolózott, csakúgy, mint amikor az amerikai egyetemekről kérdezték, ahol nem egy felsőbb hatalom diktál, hanem az intézmények önállóan döntenek az ott folyó oktatás metodikájáról, tartalmáról. Arra a kérdésre pedig, hogy szeret-e itt élni, megfontolt választ adott: „szeretek élni, és itt élek, tehát szeretek itt élni”. Az pedig kisebb zavart váltott ki a közönség soraiban, hogy a szerző következő könyve az államról vagy az álomról születik-e. Végül egyesek csalódottan, mások pedig örömmel nyugtázták, hogy utóbbiról.

Heller Ágnes könyvbemutatója visszafogott eleganciájával, értelmes, élvezetes és sokrétű párbeszédeivel a szegedi szellemi élet kellemes hétvégi színfoltja volt, amely saját bevallása szerint Kőbányai Jánosnak is bebizonyította, hogy vidéken is van értelme az ehhez hasonló rendezvényeknek. A dedikálásra várók sokasága is megmutatta, hogy mindenki szeretne egy darabot hazavinni a történelemből, a Heller Ágnes-féléből, vagy csak látni szeretné, ahogy a kéz hozzáír valamit egy történethez a sok közül. Mondjuk azt: „Heller Ágnes, 2011. január 15.”.


Boldog Zoltán


_________________________________________________________ 

KOMMENTÁROK

Új hozzászólás  
Lukács György 19-es
Beküldő: Edit (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: sze, 02/02/2011 - 17:53.

Lukács György 19-es tevékenységéről lehet olvasni egy nem rég megjelent könyvben is: Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő - Tormay Cécile. 245-247. oldal. Lukács és Kassák Lajos visszaemlékezését is idézi Kollarits.
válasz 
Lehet, de
Beküldő: Szerk. Beküldés időpontja: sze, 02/02/2011 - 20:20.

Lehet, de nem Heller Ágnes véleményét. Ha megnézi, a kérdésnek az a lényege, hogyan látja ezt a szerepet az interjúalany. Ezt pedig egyetlen könyvből sem lehet megtudni.

Köszönjük a kiegészítést.

Boldog Zoltán
válasz 
Kedves riporterek! Ha már
Beküldő: Kati (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: sze, 02/02/2011 - 14:49.

Kedves riporterek!

Ha már 1919-ről kérdezitek Heller Ágnest, miért nem tájékozódtok előzetesen a témáról?
Lukács népbiztosként és politikai megbízottként ment a frontra.Még 1981-ben is büszkén nyilatkozott arról, hogy milyen jól rendet csinált a katonák között. Egy csepp lelkiismeret-furdalása sem volt a 8 halott miatt.
Azt pedig végképp nem kellett volna szó nélkül hagyni, miszerint a vörös hadsereg megvédte volna Budapestet a románoktól. Én úgy tudom, hogy bevonultak Budapestre, vagy nem?
Kosztolányi egyetemi tanári kinevezése szintén újdonság!
válasz 
Kedves Kati! A
Beküldő: Szerk. Beküldés időpontja: sze, 02/02/2011 - 20:45.

Kedves Kati!

A "riportereket" elsősorban az foglalkoztatta, hogyan viszonyul Heller Ágnes ehhez a kérdéshez. Ezt az 1981-es Lukács-nyilatkozatból nem tudhatjuk meg. 

Mivel 10 perc állt rendelkezésre, ezért a Vörös Hadsereg szerepének értékelése helyett számos más fontos kérdésre jutott idő, például Hamvas Bélára. Köszönjük, hogy Ön nem hagyta szó nélkül. Valóban fontos kiegészítés. 

Kosztolányi kapcsán igaza van, de ez egy jóváhagyott interjú, ahol az alany kétszer is vállalta ezt a tévedését. Akkor ez már az ő igazsága? (Egyébként kezdetben Kosztolányi is méltatta a Tanáncsköztársaságot, de gyorsan elfordult tőle.)



Boldog Z.


válasz 
Énszerintem van az igazságra
Beküldő: Vendég (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: szo, 01/22/2011 - 11:31.

Énszerintem van az igazságra törekvő gondolkozás, aztán van az érzelmi indíttatású véleménynyilvánítás, amikor úgy csavarjuk a gondolatokat, hogy az a mi érzelmi beállítottságunkat igazolja, aztán van a politikusi gondolkozás, ahol az igazság az nem szempont, hanem a cél az, ami meghatározza, mit akarunk mondani, és ez szerint gondolkozunk céltudatosan.
Én úgy érzem, az alapján ahogy Heller Ágnes véleményt nyilvánít, hogy ő egy politikus, és az indulatai által is befolyásolt ember szintjén gondolkozik. És nagyon érdekes számomra, hogy hogy sikerül a valójában ideológiai, és indulati tartalmat úgy tálalni, hogy az egy tudományos véleménynek tűnjön, tehát használja a racionális gondolkozás eszközeit tudatosan arra, hogy az általa képviselt ideológiát eladja, és kiélje az indulatait, ami most valószínűleg egy valós egzisztenciális félelemből fakad.
Ez amit itt olvasok, nem igazságra törekvő gondolkozásra utal, ezért nem tudományos, és egzisztenciálisan nem hiteles, ugyanis ő nem politikus és nem egy kis nő, akit az érzései elragadhatnak, hanem egy tudós.
És számomra ez azt bizonyítja, hogy Hamvasnak tökéletesen igaza van, hogy az aki egzisztenciálisan a világban előbbre akar jutni, annak szellemileg korrumpálódnia kell, és milyen már egy filozófus, aki szellemileg korrupt, ez a fából vaskarika.
Szóval szerény véleményem szerint érdekes lehet egy hatalom által fenntartott, hierarchikus felépítésű szervezet, ahol filozofálnak munkaidőben, fizetésért.
De hát ez a világ, és itt így működik minden tudományos intézet. Úgyhogy az én számomra annak ellenére, hogy Hamvas tagadta, hogy filozófus lenne, Ő testesíti meg a hiteles filozófusi egzisztenciát. De ezzel együtt értem, hogy ez nem várható el mindenkitől, hogy így éljen, de akkor meg minek az egész? Hogy a aktuális hatalom ideológiai bázisa legyen? Akkor pedig min csodálkozunk most.
Azzal együtt mondom ezt, hogy azokat az embereket, akik most kilátástalan helyzetbe kerültek sajnálom, mert ilyenkor valószínűleg hatalmi mámorukban az újak, még a vécés nénit is lecserélik, hogy minden tiszta legyen és rendes. És akkor helyre áll a rend, és valami egészen más kezdődik, újra. És kutathatnak tovább, de hogy mit, az egy jó kérdés.
válasz 
"filozofálnak munkaidőben,
Beküldő: Francin (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: szo, 01/22/2011 - 14:03.

"filozofálnak munkaidőben, fizetésért"?
Ilyen alapon, kedves vendég, végül is csak a kapálásért kellene fizetést adni, s mehetne a fenébe az ókortörténettől kezdve az alapkutatásokig minden, ami nem közvetlen anyagi eredménnyel jár!
Veszélyes vélemény! Az emberi értékeket torpedózza meg!
válasz 
Az emberi hülyeség
Beküldő: Vendég (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: szo, 01/22/2011 - 15:39.

Azért ez a hozzászólás nem az a színvonal, ahol én leállnék valakivel vitatkozni. 
válasz 
:)))
Beküldő: Francin (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: szo, 01/22/2011 - 22:22.

:)))
válasz 
Az se semmi egyebkent, ahogy
Beküldő: pasqual.dorje (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: p, 01/21/2011 - 23:18.

Az se semmi egyebkent, ahogy 3szor is kikeruli a B-listazasra vonatkozo kerdest.
"Metaforikusan kell kezelni"? Hat, ez eleg kodos. Az is nyilvanvalo, hogy nem tanarkent lehetetlenitette el - hanem mert befolyasa volt.
Miert nem mondja - egyenesen - hogy: nem tudom, vagy nem akarok rola beszelni, vagy hogy nem vilagos, milyen mertekben...?
válasz 
A HBrol szolo velemeny tobbet
Beküldő: pasqual.dorje (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: p, 01/21/2011 - 22:47.

A HBrol szolo velemeny tobbet arul el Frau Hellerrol, mint HBrol. Ez adodni szokott, amikor nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felmerjuk, kirol is beszelunk.

Az ugyanis igaz lehet, hogy HB nem nagy filozofus (nem tudom), de ez nem sokat arul el az ertekerol.
(A kerdes Hamvas Bela muveire vonatkozik, s nem filozofussagara - Heller csak igy tudja latni? Ez a mai filozofiara is vet nemi fenyt.)

Meg kell talalni azt a szempontot, amibol valami erthetove valik. Ez szemelyes megismeresi (nem pusztan absztrakt filozofiai, ismeretelmeleti) kerdes. 

HBt pedig csak a sajat kovetkeztetesei alapjan lehet megitelni.
Pl., hogy egyetlen mu van: az ember elete. Meghogy csak annak van erteke, ami szemelyes. Ilyenek. 

Vagyis, hogy pl. bujjunk ki abbol az absztrakciobol, amit Heller is kepvisel, mert minden a mi borunkre megy. Ez egy tudatos igeny HB reszerol. Egy teljesen mas alapallas. Mashonnan teszi fel a kerdeseket.

Ha ezt Heller nem veszi eszre, az minimum gond.

Mindezekert nem szamit, mit mond HBrol Heller.

Csocsi.
válasz 
Heller és Hamvas
Beküldő: elang (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: p, 01/21/2011 - 23:19.

Dehogyis nem számít (Heller véleménye)! Számít az is, amit Heller mond (már miért ne lehetne más a véleménye, mint nekünk), és számít az is, amit Hamvas ír. És számít az is, amit te mondasz. Bennem például nagyon jól megférnek egymás mellett. Miért kell mindig vagy vagy? Miért nem is is? Egyik is, másik is! Attól, hogy Heller nem tartja nagy filozófusnak, nekem még tetszhet. És nem fogom leharapni Heller fejét, amiért nem osztja az én véleményemet. A filozófiában sokféle megközelítés létezik. Egyet nem szeretek csak: a kizárólagosságot. De van, aki szereti. Hát szeresse! Csak nekem ne mondja azt, hogy nekem mit kell szeretnem és gondolnom. És azt se, hogy csak az a jó, ahogyan ő gondolja.
Mára ennyit.
válasz 
en se harapom le. s nem kell
Beküldő: pasqual.dorje (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: szo, 01/22/2011 - 05:41.

en se harapom le. s nem kell a vagy-vagy. csak nincs relevanciaja a fenti velemenynek Hamvassal kapcsolatban. pl. mert Hamvas nem filozofus. es egyeb reszletek.
valojaban Heller vagyvagyol, mikor Hamvasrol igy nyilatkozik.
de ez az egesz nem szamit - mar rajottem: nem is kellett volna irni semmit. minden magaert beszel.
válasz 
Hamvas
Beküldő: Kedarnath (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: p, 01/21/2011 - 15:27.

Heller Ágnesben különösen kedvelni szoktam az interjúztatott énjét - rövid elemzések után villanásszerű meglátások, és az élettapasztalat rövid cinkos mosolya is életszerűvé teszi amit mond, de ez a Hamvas Béláról mondott "középszerű" mondat valószínűleg hárítás és irigység is, hiszen Heller nagyon gyenge író, teljesen poézis mentesen modoros.
Hamvas viszont... ráadásul Hamvas megengedheti magának, hogy NE legyen filozófus, miközben ír, amit Heller soha nem engedhet meg magának, szegény.
A Hamvas reneszánsz okát a mai buta jobbos csőcselék politikai akaratának betudni, nos ez a kedves Heller Ágnes értelmének komoly hanyatlását mutatja.
válasz 
Érdekes volt
Beküldő: philosz (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: p, 01/21/2011 - 14:54.

Érdekes volt olvasni.
Mindazonáltal: a 10 perces időkeret roppant kevéske. A kérdések pedig igen szimplák. 

Érdemes lett volna jobban utánanézni annak, mi is "történt" Hamvas és Lukács között, mert a kép ennél jóval árnyaltabb, így a kérdéseket is sokkal precízebben lehetett volna feltenni, hogy mást ne mondjak, sokkal célzottabban. (A Darabos-monográfia pl. megjegyzi, hogy Lukács - ki tudja, milyen indíttatásból!!! - munkát szerzett a B-listázott Hamvasnak.)

A moszkovita Luki Gyuri persze nem B-listázta Hamvast, tehát nem személyesen tette/tehette, hanem (közvetett) közreműködő volt. Arcpirító az a nevezetes kritika, de 47-49 közötti írásainak mindegyike is (pl. Sztálin nyelvelméletéről vagy arról, hogyan képzeli el az új magyar kultúrát a MKP megtartó-elszorító kebelén belül).

Mégis, köszönöm, hogy megtörtént az interjú!
válasz 
Meglehetősen sok
Beküldő: Márkus (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: k, 01/18/2011 - 14:33.

Meglehetősen sok Hamvas-írásnak magam sem vagyok rajongója, viszont a Karnevál című regénye számomra vitathatatlanul remekmű.
válasz 
Állásfoglalás
Beküldő: Szerk. Beküldés időpontja: k, 01/18/2011 - 13:15.
5


"A Magyar Filozófiai Társaság Elnöksége mély megdöbbenéssel figyelte az elmúlt egy hétnek a filozófiára vonatkozó, a médiában zajló eseményeit. Azt a „vitát”, amely az NKTH 2004-ben és 2005-ben odaítélt pályázatainak részleteiről folyt. Ez a „vita” a végső eszkalálódása annak a szakmán belüli konfliktusnak, amely már kb. egy-másfél év óta tart. Minden érintettnek be kell látnia, hogy ezt a konfliktust, nemhogy megoldani, de még kezelni sem sikerült. Most már csak egy vigaszunk lehet: innen nincs tovább út. Ilyen körülmények között a Magyar Filozófiai Társaság Elnöksége kötelességének látja, hogy még egyszer megszólítsa a releváns célcsoportokat.

(1) Mindenekelőtt a szakmabeliekhez szeretnénk fordulni, tanárokhoz, diákokhoz, kutatókhoz. Legelőször is nekik szeretnénk elmondani, hogy a szóban forgó pályázatok (alapvetően) állásteremtő pályázatok voltak. Mindannyian tudjuk, hogy fiatal emberként ma mennyire nehéz bekerülni az egyetemi és akadémiai intézetekbe. Ezek a pályázatok ehhez szerettek volna áthidaló megoldást nyújtani. A pályázatok eredményeként számos fiatal tudományos karrierje el tudott indulni; sokan befejezték disszertációjukat, ösztöndíjakat nyertek, néhányan álláshoz is jutottak stb. Legalább ugyanilyen fontos, hogy három éven keresztül különböző kutató-műhelyek jöhettek létre egyetemi tanszékekhez vagy akadémiai intézetekhez kötődve. Ennek keretei között műhely-szemináriumokra, konferenciákra került sor, tanulmánykötetek és folyóiratszámok születtek. A pályázatok eloszlása is egyedülállóan igazságos volt: a kuratórium három fővárosi és három vidéki műhely kialakulását támogatta. (Csak megjegyezni szeretnénk, hogy az utolsó pályázat lejárta után a filozófia többé nem részesült ilyen műhelyteremtő pályázatokban. Az OTKA-ban pl. a filozófia évek óta nem kapott nagy összegű támogatást.)

(2) Másodszor a filozófián kívüli diszciplínák képviselőihez szeretnénk fordulni: a természettudományok, a társadalomtudományok és más szellemtudományok művelőihez. Nekik szeretnénk elmondani, hogy a filozófusok egy jó része áldozatos és aszketikus munkával járult hozzá az elmúlt évtizedek magyar könyvpiacának felvirágoztatásához, fordításokkal, monográfiákkal, tanulmánykötetekkel. A honoráriumok, ha valaha voltak is, az elmúlt években szép lassan elapadtak. A filozófusok nagy része szegény ember. Munkáját megszállottságból végzi, és semmi mással nem rendelkezik, csak a becsületével (hogy Heller Ágnes Magyar Narancsban megjelent interjúját idézzük). Ugyanakkor a filozófia mindenkori feladatai közé tartozik, hogy a társadalmi és politikai kérdésekben princípiumokra támaszkodva állást foglaljon. Ebből kifolyólag érzékeny és polemikus viszonyban áll a mindenkori hatalommal. De ettől eltekintve azt mondhatjuk, ami most a filozófiával történik, az bármelyik diszciplínával megeshet: a kémiával, a szociológiával vagy a nyelvészettel. Bármikor kialakulhat egy olyan masszív értelmiség-ellenes hangulat, amelynek minden szakma a kárvallottja lehet. Ezért nagyon reméljük, hogy bízhatunk más szakmák képviselőinek szolidaritásában.

(3) A következő lépésben az újságírókhoz és a média szereplőihez szeretnénk fordulni. Ők tudják a legjobban – s ezt az elméleti szakirodalom is megerősíti –, hogy munkájukra egyetlen nagy veszély leselkedik, a hatalommal való összefonódás. Ez ugyanis azt az érzést kelti, hogy mindent lehet és szabad. Ezért fájlaltuk mindnyájan (vagyis filozófusok és újságírók közösen) ezt a címet: „Félmilliárdot »kutattak el« Hellerék”. Tekintsünk el most a cím összes stiláris sutaságától, és csak a benne lévő önkényeskedéseket gyűjtsük össze. (a) A pénzösszeget mindig fel lehet srófolni egy látványos szintre, ehhez csak megfelelő számú – egymással egyébként nem összefüggő – ügyet (pályázatot) kell összegyűjteni. (b) A „kutattak el” kifejezés nem létezik magyarul, még akkor sem, ha idézőjelbe tesszük; tulajdonképpen azt jelenti, hogy zsebre vágtak. Ehhez persze el kell hallgatni a pályázat alapvető karakterét, azt, hogy műhelyteremtő pályázat volt, hogy rengetegen dolgoztak benne stb. Azt, hogy a pályázatokban szinte kizárólag a fiatalok bérköltségei szerepeltek, azt, hogy egy tudományos segédmunkatársi állás három évre az összes járulékkal, kezelési költséggel és a rá vetített rezsivel együtt majdnem tíz millió Ft-ra rúg. (c) És végül ki kell keresni a legnagyobb nevet, és az egész csoportot köré kell elrendezni, valamiféle szervezettséget vagy összeesküvést sugallva. Szép, de az egész egyetlen hatalmas hazugság.

(4) Végül a közvéleményhez szeretnénk fordulni, újságolvasókhoz, televíziónézőkhöz, rádióhallgatókhoz. Mindannyian tudjuk, hogy élnünk egy szegény országban adatott. És a rendszerváltozás sem hozta meg a kívánt jólétet, az ország gazdasági értelemben benne maradt egy félperifériás helyzetben. Ennek következtében nagyon sok frusztráció gyűlt össze. Ilyen körülmények között mi sem könnyebb, mint azt gondolni, hogy azért vagyunk ilyen szegények, mert a pénzek elfolynak, mert egyesek vagy talán sokan lopnak. És azt is be kell látnunk, hogy számos korrupciós eset joggal erősíti ezt a benyomást. De azt is tudnunk kell, hogy néha hajlamosak vagyunk ezt a lépést túl gyorsan végrehajtani, prejudikálni, anélkül, hogy tájékozódnánk.
A Magyar Filozófiai Társaság Elnöksége csak abban bízhat, hogy a közvélemény is úgy gondolja, hogy ezek a meghurcoltatások gyanúsak, mivel túl szorosan összefüggnek a politikával.

Budapest, Pécs, Szeged, Debrecen, 2011. január 14.

A Magyar Filozófiai Társaság Elnöksége"



Forrás: Internet
válasz 
„ S az végül is elkövetkezik,
Beküldő: Vendég (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: sze, 01/19/2011 - 13:12.

„ S az végül is elkövetkezik, mondják – a béke –, ami majd nevetségessé teszi az idejétmúlt divatképeket, átfesti őket, s csak az ismer rájuk a smink alatt, aki a régieket is ismerte.”

Mészöly Miklós: Háborús divatképek (Érintések)
válasz 
Egyetértek.
Beküldő: Francin (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: k, 01/18/2011 - 21:28.

Egyetértek.
válasz 
mivel
Beküldő: alegro (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: k, 01/18/2011 - 23:50.

Mivel értesz egyet Francin?
válasz 
Alegro kérdésére válasz
Beküldő: Francin (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: p, 01/21/2011 - 21:44.

Az állásfoglalással.
válasz 
Az embernek nincs két lelke.
Beküldő: Vendég (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: h, 01/17/2011 - 14:06.

Az embernek nincs két lelke. 
válasz 
Ágnes asszony nem élvezte ezt
Beküldő: Ildy. Beküldés időpontja: h, 01/17/2011 - 13:43.
3


Ágnes asszony nem élvezte ezt a beszélgetést. Én sem.
válasz 
Talán
Beküldő: Szerk. Beküldés időpontja: h, 01/17/2011 - 14:18.

[Kedves Ildy,

Ágnes asszony nagyon köszönte mind szóban, mind írásban az interjút. Természetesen jóváhagyta szombat reggel. Élvezetes eszmecsere volt, ha ennyi személyességet megenged. Talán fontos volt neki is tisztába tenni a Lukács-kérdést. Bár minderre csak 10 percem volt.

Ha pedig Önnek nem tetszik, nem gond. Így színes a világ. Mivel rendszeres olvasónk, biztos talál más, élvezhetőbb anyagokat is. 

Köszönettel az olvasásért,

Boldog Z.]
válasz 
A Lukács-kérdéshez
Beküldő: Bttm (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: p, 02/04/2011 - 14:35.

Talán hasznos lehet:
Kutatásaim során sok értékes információra tettem szert a világhálón talált tanulmányokon keresztül is - ezek olvashatók a nyomtatott változat mellett a világhálón digitális változatban is, mind a periodika honlapján, mind a MEK-en -, melyeknek írói (életrajzírók, filozófusok stb.) szerint Lukács Györgyöt, alias Georg Löwingert személyes felelősség terheli a korabeli magyar szellemi élet erőszakos, hatósági eszközökkel történő homogenizációjáért és több kiemelkedő magyar filozófus (például Hamvas Béla, Kerényi Károly), valamint író (például Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, illetve az Újholdasok) tönkretételéért, elhallgattatásáért, emigrációba kényszerítéséért vagy a szellemi életből való kiszorításáért; mint ennek a homogenizációs folyamatnak egyik programadója és szellemi útmutatója és a Párt szempontjából nemkívánatos alkotók listáinak összeállítója.
Erre utal például az olasz, muzulmánná konvertált Claudio Mutti avagy Omar Amin "Il Vangelo secondo Lukács" [Lukács Evangéliuma] c. írása, amelyből ezzel kapcsolatban az alábbi adalékok olvashatók (v.ö. Osservatorio Letterario 2010. 73/74., 165-166. oldalakon a magyar nyelvű függelékben, a "Gondolatok a Klebelsberg napokra" c. összeállításomban, a fordításomban):

"Lukács György, alias Georg Löwinger (1885-1971), életének két, rövid ideig tartó időszakában töltött be felelős pozíciót a kormányban. 1919-ben, az ún. Kun Béla irányította Tanácsköztársaság idején politikai biztos volt az ötödik Vörös Hadosztálynál, azon felül, hogy közoktatásügyi népbiztos tisztséget is viselt; majd 1956-ban, a Petőfi Kör és a Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjaként oktatásügyi miniszter lett Nagy Imre első kormányában.
De Löwinger-Lukácsnak, Magyarországra való visszatérését követően, a magyar kulturális életre ható leghatározottabb, legerőszakosabb és legfertőzőbb beavatkozása 1945 és 1946 között történt, mégpedig akkor, amikor tagja lett a Tudományos Akadémiának, és kinevezték a budapesti Egyetem filozófia és esztétika professzorának. Löwinger József bankár ivadéka „a lelkek igaz vezetője, egy viszonylag liberális szellemi diktátora lett, akinek minden szava törvény volt. […] Élő példája volt a rezsim toleranciájának, amelyet a legcsiszoltabb elmék irányában tanúsított”. Ezekkel az idillikus szavakkal jellemzi egy másik híres, Magyarországon született „tévelygő zsidó” (előbb marxista, majd katolikus és végül természetesen liberális): Fischel Ferenc alias François Fejtő, aki Raymond Aronnal megalapította a Szabadságok Európája Intellektualistáinak Bizottságát. Hogy mi volt Fischel-Fejtő szabadságról alkotott koncepciója, azt Lukács munkásságával kapcsolatos írásaiból következtethetjük ki, miszerint Lukács „a nagy reformok megvalósítására a Kommunista Pártot minden kulturális tevékenység mecénásává és védelmezőjévé, egy gyűjtőközponttá akarta tenni az oktatás demokratizálása és modernizálása, a kulturális alapok szélesítése, a szellem emancipációja céljából. Elérkezett a pluralizmus és a „dialógus” ideje.
Ilyen megható apológia előtt egyszerűen elképedünk, ha csak arra gondolunk, hogy a pluralista Lukács a fasiszta és antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke, az igazi és valós Index librorum prohibitorum (A tiltott könyvek indexe) szerkesztésével megbízott komisszió tekintélyes tanácsadója volt; amelyet 1945 és 1946 között három füzetben, több kiadásban jelentetett meg a Miniszterelnökség sajtóosztálya. Akkoriban egy középirányzat-többségű koalíció volt kormányon, amelyet egy, a Kisgazda Párthoz csatlakozott egyházi ember irányított.
A katalógus – ugyanabból az inkvizítori mentalitásból származott, mint Lukács néhány évvel később alkotott hírhedt könyve, Die Zerstörung der vernunft – amely egy kiemelkedően gyakorlati funkcióval rendelkezett, amely jelezte a rendőri hatóságoknak a lefoglalásra és megsemmisítésre ítélt magánkönyvesbolti és magánkönyvtári „fasiszta és antidemokratikus ihletésű” írásokat s mindezt a magyar esküszegő Miklós Béla tábornok 1945. április 28-án nyilvánosságra hozott 530-as rendelete alapján. A közkönyvtárak indexre tett könyveit a mindennapi olvasóközönség számára elérhetetlen, különleges osztályra szállították. Az összességében több mint 160 oldalas jegyzékben ábécé sorrendben, az elmúlt húsz évben nyomtatott könyvek, folyóiratok, füzetek, zenei kották, röplapok és propaganda nyomtatványok sorakoznak. Nemcsak magyar nyelvű szövegekre vonatkozik, hanem a két világháború között Magyarországon megjelent, bizonyos olvasottságnak örvendő német, olasz, francia, angol, spanyol kiadványokra is. Az indexre helyezett könyvek között szerepel természetesen Sion bölcseinek jegyzőkönyvén és a zsidó kérdéssel kapcsolatos teljes anyagon kívül, Hitler, Mussolini, Joseph Goebbels, Alfred Rosenberg, Pavolini, Farinacci írásai, valamint a horogkeresztes vezér Szálasi Ferenc munkái is. Ugyanitt találhatók a híres magyar irodalmárok könyvei is: Erdélyi Józsefé (a 'népies' költőé, akit már Horthy idején is elítéltek), vagy Tormay Cécile-é, (akitől Olaszországban Gabriele D'Annunzio fordított). A nem magyar írók közül a következő nevek olvashatók: Berdjaev, Céline, Chesterton, Gide, Panait, Istrati, Keyserling, Malynski, Maurras, Moeller van den Bruck, Ossendowski, Carl Schmitt, Werner Sombart, Othmar Spann. Az olaszok közül idézhetjük az alábbi neveket: Giuseppe Bottai, Armando Carlini, Ernesto Codignola, Enrico Corradini, Carlo Costamagna, Julius Evola, Arnaldo Fraccalori, Giovanni Gentile, Balbino Giuliano, Salvator Gotta, Guido Manacorda, Mario Missiroli, Romolo Murri, Alfredo Oriani, Sergio Panunzio, Giovanni Papini, Concetto Pettinato, Giorgio Pini, Giovanni Preziosi, Carlo Scarfoglio, Nino Tripodi, Gioacchino Volpe.
A lukácsi „kulturális alapok szélesítése” tervbe belép a siralmas B Lista kiállítása, a „politikailag megbízhatatlan”, hallgatásra és polgári jogok elvesztésére ítélt értelmiségiek lajstroma.
A Lukács ötlötte száműző lista illusztris áldozatai közül megemlítendő Hamvas Béla (1897-1968), Weöres Sándor, a magyar Rimbaud, akit „én mesteremnek” hívott; Szathmári Botond filozófus, akit a „platoni hagyományok folytatójának” nevezett. Hamvas Bélának köszönhető Magyarországon Guénon és Evola munkáinak megismerése. [...]
[...] Íme egy fiatalkori lukácsi írás, amely úgy tűnik, szinte megelőlegezve kinyilvánítja a későbbi inkvizítor Lukács világos, pragmatikus, kriminális eszkétizmusát: „A lélek megmentésére – írja Lukács – fel kell áldozni magát a lelket: a misztikus etikától kiindulva kegyetlen Realpolitikerré kell válni, nem egy mesterséges meg-szorítást kell megszegni, hanem a „Ne ölj!” abszolút parancsolatot. [...] (Ford. © Dr. B. Tamás-Tarr Melinda)"
Forrás: Osservatorio Letterario 2010. 73/74.sz.
válasz 
P.S.
Beküldő: Bttm (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: p, 02/04/2011 - 23:45.

"A periodika honlapján" utalás az "Osservatorio Letterario" honlapjára vonatozik, ami a nicknevemre kattintásra előjön...
válasz 
"...de nem gondolom a
Beküldő: Vendég (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: h, 01/17/2011 - 13:35.

"...de nem gondolom a jelentős filozófusok közé tartozónak."

Van olyan csoport, hogy jelentős filozófusok?
Kik állítják össze azok listáját, akik ide tartoznak?
Milyen szempontok szerint jelentős filozófus valaki?
Meg lehet-e határozni azokat az elemeket, ami alapján megállapítható, hogy egy filozófus jelentős?

Csak az az ember mond egy ilyen mondatot, aki a hatalom bűvöletében listákban gondolkozik. Kirekesztésben és csoportban.
Azért mer ilyet mondani, mert nincs benne alázat. Az mond ilyet, aki maga mögött tud egy őt védő csoportot, akinek a véleménye megerősíti az övét. És a csoport, a védelemért cserében, megköveteli attól aki tagja, hogy elhatárolódjon azoktól, akik nem tagjai.
Egy szellemileg független, szuverén ember soha nem mondana egy ilyen mondatot, mert lenne fogalma a különböző utakról, és tisztelné azt a másikban. Azt mondaná talán, hogy: én nem értek egyet a gondolataival, vagy én más úton járok, így SZÁMOMRA NEM JELENTŐS, vagy valami hasonlót.
És szerintem Heller Ágnest saját magát a jelentős filozófusok közé sorolja. Ez biztos, mert ő tudja, hogy van egy ilyen csoport, kijelenti hogy Hamvas nem tartozik oda, és nem mondja, hogy én sem! Mert ha így gondolná mondaná. Így nincs más választásunk, mint hogy Ő jelentős filozófus a saját véleménye szerint.
És valóban Hamvas nem is tartotta magát filozófusnak.
válasz 
Én ezt a hozzászólást Heller
Beküldő: Vendég (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: k, 01/18/2011 - 14:35.

Én ezt a hozzászólást Heller Ágnessel folytatott beszélgetéshez írtam.
Én nem vagyok egy tájékozott ember, nem tudtam ezekről az eseményekről, ami itt a Magyar Filozófiai Társasággal kapcsolatosak.
De én akkor ebből a hozzászólásból, most hogy olvastam ezt a nyilatkozatot kivenném Heller Ágnes nevét, ha tehetném, ez nem rá vonatkozik, hanem most azokra, akik tisztogatnak, legyenek bármilyen hatalom képviselői régen, és most. Mert hogy pont azt teszik, amit ott leírtam. Az olyan ember aki a mögötte lévő hatalom árnyékában "tisztogat", az nem szellemi ember, legyen akárhány papírja róla, hanem funkcionárius. 

És ha már Hamvasról szó esett:
"Minél magasabb rendű az ember, az árulás annál súlyosabb. A kicsinyek, a politikusok, a zsurnaliszták. Mit árulnak el? Legfeljebb az eszmét. De feljebb
és még feljebb."
Hamvas Béla: Direkt morál és rossz lelkiismeret
válasz 
Ott van
Beküldő: Zeno (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: h, 01/17/2011 - 13:44.

Kedves Hozzászóló!
Ott van a mondatban, hogy "nem gondolom". Ez annyit jelent, mint "szerintem" vagy "számomra". Másrészt ez az interjú nem képviseleti beszéd, nem "Hellerék" szólnak, hanem Heller. Így minden mondat magánvélemény, nem egy csoporté.
Eszem ágában sincs védeni Heller Ágnest. A kérdések provokatívak, és mindenki döntse el maga, hogy az így született MAGÁNVÉLEMÉNYT miképpen fogadja. Az meg történelmi tény, hogy Lukács nem engedte érvényesülni Hamvast, nem mintha Hamvas bármikor akarta volna ezt.
válasz 
Igen, lehet hogy igaza
Beküldő: Vendég (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: h, 01/17/2011 - 14:23.

Igen, lehet hogy igaza van.
De én azért gondoltam ezt így, mert egy olyan ember nyilvánít itt véleményt, akit ezer módon biztosítottak arról, hogy ő a kultúra, sőt az egyetemes kultúra, az emberi közösség számára egy fontos ember. És az, akiről Ő így beszél, soha életében semmilyen elismerést nem kapott. Úgy halt meg, hogy nem tudhatta, hogy most mi itt Hamvas Bélát egyáltalán ismerni fogjuk, hanem úgy, hogy talán a kutya sem fog róla tudni. És milyen az így meghalni, egy ilyen életművel a fiókban. És milyen az így élni, és írni a fióknak. Ezért én ezt a mondatot sokkal pontosabban fogalmaztam volna meg. Tapintatból.
De ezzel együtt igaza van, valóban nem lehet egyértelműen azt mondani, amit én fent írtam. De ha értelmileg nem is elfogadható amit írtam, így érzem. 
válasz 
Hamvas kérdés: Heller Ágnes
Beküldő: hegylakó. Beküldés időpontja: h, 01/17/2011 - 12:05.
5


Hamvas kérdés: Heller Ágnes "hellerágnesen" (sic!) gondolkodik, s ez így természetes. Senki se bújhat ki saját bőréből.
Hamvas meg nem filozófus ( a szó "tudományos" értelmében),
nem is tartotta magát annak, s nem is csuda, nem kérnek belőle (nem is fognak) a filozófiai iskolák.
Hogy HB szövegei középszerűek, no ez a megállapítás inkább indulati, mintsem észérvi alapokon nyugszik. Nem szeretni lehet valamit, ám annak értékeit elvitatni, ajjaj...
De ez van.
válasz 
Én Hamvas Bélát tartom
Beküldő: Vendég (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: v, 01/16/2011 - 22:56.

Én Hamvas Bélát tartom európai színvonalú gondolkodónak, és Heller Ágnest meg nem.
Valószínűleg azért nem értékeli Hamvast, mert nem is érti, illetve végzetes lenne rá nézve, ha egyáltalán meg akarná érteni, ha képes lenne erre, mert ez egzisztenciális válságba sodorná. Hogyan értené már egy ember a világi egzisztencia tagadását, aki egész életét ennek birtoklására tette fel, és az aktuális hatalom díjainak bezsebelésére.
Lukács Györgyöt meg egy gyilkosnak tartom, és nem kedvelem a Janus arcú embereket, mert ez egyenesen fogalmazva a kétszínű és köpönyegforgató embert jelenti.
És én például azért szeretem még Hamvast, mert ő nem tizedelt, még szükségszerűségből sem, sőt inkább lőtte volna fejbe magát, mint egy másik embert, és nem volt a hatalom kutyája sem.
De megnyugodhat Heller Ágnes, mert Hamvas sem értékelte volna másképp őt, mint középszerű, ha nagyon tapintatos akart volna lenni.
válasz 
kekeckedés
Beküldő: Márkus (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: k, 01/18/2011 - 14:27.

Eszem ágában sincs és nem is lehet összemosni a két személyiséget és a pályafutásukat, ellenben: tudtommal Hamvas gondolkodására erősen rányomták a bélyegüket az I. Világháborúban tapasztaltak. A származása miatt eleve tisztként szolgált, nagyon fiatalon, és neurológusok is kezelték utána. Szóval nem tudhatjuk pontosan, mire kellett parancsot adnia, ő maga ölt-e embert, mit látott, és a többi. Még egyszer: nem tudhatjuk.
válasz 
Félrecsúszás.
Beküldő: Kozma Szilárd (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: sze, 01/19/2011 - 15:56.

Persze, hogy nem tudhatjuk pontosan azt, hogy Hamvas Béla az első világháborúban - amelyben mellesleg nem "a származása miatt" vett részt (sic!)- lőtt-e parancsra az ellenséges katonákra, tisztekre, vagy nem. Ez viszont már tényleg olyan kekeckedés, ami félrecsúsztatja korábbi hozzászólás nem, hogy komoly, de súlyos mondanivalóját, ami szerint, Hamvas inkább magát lőtte volna agyon, mint hogy olyat tegyen, mint Lukács. Mert ez volt a hozzászólás lényege. 

De nem ezért szólaltam meg. Hanem azért, hogy olyan "vidéki (csíkszeredai) gondolkozóként", aki éppen a Hamvas esszé figyelmeztetésére, már nagyon régen és akkor is csak újságíróként szállt "füstparipára", segítséget kérjek valakitől, aki meg szánna és elmagyarázná nekem, hogy mire gondolhatott Ágnes asszony, az itt következő idézet utolsó mondatában:

"-Önnek mi a véleménye Hamvas Béla műveiről?

-Hamvas Béla műveit igen középszerűnek tartom. Vannak érdekes gondolatai, de nem gondolom a jelentős filozófusok közé tartozónak.

-Ennek ellenére inkább Hamvas-reneszánszról beszélhetünk, mint Lukács-reneszánszról. Ennek mi lehet az oka?

- Nézze, az okot ne bennem, hanem a politikában keresse."

Mert az én (vidéki...) olvasatomban ez a mondat egyenesen azt jelenti, hogy Ágnes néni itt minimálisan féltékeny, ha nem egyenesen gonosz, amennyiben ezt színjózanul jelentette ki, vagy - és ez inkább felmentené az előbbi vád alól: kissé szenilissé vált az utóbbi időben.

Mi köze van a politikának könyörgöm ahhoz, hogy rengeteg olyan személy, aki a hetvenes és a nyolcvanas években és Ráadásul Romániában volt fiatal, ahol a politika fogalom már - már nem is létezett, de legalább is annak normális jelentése nem lehetett, valósággal habzsolta a titkos kincsként kézről kézre adott, írógéppel sokszorosított Hamvas-esszéket, majd a "magyar-magyar" határon átcsempészett Karnevált és a különböző magyar kiadók által szórványosan megjelentetett Hamvas - könyveket?
Rossz viccként azoknak, akik az értetlenkedésemet esetleg nem értenék meg: Elképzelhető az, pl., hogy egy szélső jobb oldali román diktatúrában ugyanez történjen Erdélyben a Lukács művekkel? 
válasz 
kicsit késve
Beküldő: Márkus (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: sze, 02/02/2011 - 11:19.

Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam: nem a származása miatt vett részt a háborúban, hanem: mivel az apja Monarchia-hű lelkész és tanár volt, Hamvas eleve tiszti rangot kapott. (Egyébként pedig önként vonult be, szóval nem sic!)

A fentebbi hozzászólás mondandóját (amelyben némi gyűlölettel vegyült, számomra kissé túlontúl magabiztos, fekete-fehér ítélkezést éreztem a hozzászóló részéről) szerintem nem félrevittem, hanem árnyaltam.
válasz 
Kedves Szilárd! Heller Ágnes
Beküldő: Szerk. Beküldés időpontja: cs, 01/20/2011 - 12:39.

Kedves Szilárd!

Heller Ágnes a rendszerváltás utáni magyarországi politikai életre gondolhat. Arra, hogy főleg konzervatív politikusok szorgalmazták a Hamvas-rehabilitációt, sőt egyáltalán a Hamvas-életmű felfedezését. Értelmiségi körökben ezért terjedhetett el az a nézet, hogy a jobboldal kisajátította magának Hamvas Bélát. Így válhatott a kérdés átpolitizálttá.



Boldog Z.
válasz 
Köszönöm
Beküldő: Kozma Szilárd (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: k, 01/25/2011 - 18:27.

Köszönöm szépen, kedves Zoltán!
De azt is remélem, hogy ön nem osztja Heller Ágnesnek ezt a gondolatát. Ti., hogy a Hamvas költői (- Persze az sem igaz, hogy költői lenne a szó mai értelmében. Mindössze arról van szó, hogy az igazság erejével ható! Csak nem akartam irodalmit írni, éppen a Hamvas iránti tiszteletből.) metafizikájának a felfedezése egyáltalán nem a politikának - az un. reform- vagy konzervatív politikusok jóindulatának, Isten bocsássa meg: fegyvertényként való használatának - volt köszönhető. (Hiszen erről szól a remélhetőleg "fogható" metaforikus jelentéssel bíró, Hamvas-műveknek a Magyarországi szellemi vérkeringéstől akkoriban hermetikusan elzárt Erdélyben való fogadtatásáról és szellemi kincsként való "fogyasztásáról" szóló tényközlésem is.) Illetve, hogy az életmű rendkívüli értékének a felfedezése és immanens kiterjedése ugyanúgy megtörtént volna a politikusok és a politika nélkül is. 
válasz