Lábjegyzetek Platónhoz konferencia- és könyvsorozat
LÁBJEGYZETEK PLATÓNHOZ 1. AZ ERÉNY
Tartalom
"ÚJ HŰSÉG A RÉGI ÉRTÉKEKHEZ" ELŐSZÓ DÉKÁNY ANDRÁS - LACZKÓ SÁNDOR
"Ahol erény van, ott van csak nemesség" A POÉTA MASZKJAI HELLER ÁGNES ERÉNY ÉS NEMESSÉG KELEMEN JÁNOS ERÉNY ÉS MŰVÉSZET, AVAGY A KÖLTÉSZET ÉRTÉKE - PLATÓN ÉS GADAMER LOBOCZKY JÁNOS ETIKA HERMENEUTIKAI NÉZŐPONTBÓL OLAY CSABA LÉLEKTÖREDÉKEK - VÁZLAT SCHLEIERMACHER VALLÁS-FOGALMÁNAK PLATÓNI EREDETÉRŐL Valastyán Tamás AZ ETIKA MINT FILOZÓFIAI MŰ-EGÉSZ - EGY PUZZLE JÁTÉK HÁROM DARABJA BOHÁR ANDRÁS PLATÓN MORÁLFILOZÓFIÁJA ÉS A DIALÓGUSOK IRODALMI ÉRTELMEZÉSÉNEK IRÁNYZATA AZ ÓKORBAN SZÍVÓS MIHÁLY A VÉDŐBESZÉD VÉDŐBESZÉDE - HASZNOSSÁG ÉS ERÉNY A THEAITÉTOSZBAN HORVÁTH ZOLTÁN
"Ez, uraim minden életbölcsesség foglalata" SZERELMESEK LEGYÜNK ÉS/VAGY ERÉNYESEK? TISZTELETLEN, DE LELKESÜLT ELŐADÁS A MÉLTATLANOK ELŐTT GYENGE ZOLTÁN A MIDDLE-LIFE CRISIS FILOZÓFIÁJÁRÓL - TÖREDÉKEK EGY MEGÍRANDÓ TANULMÁNYHOZ WEISS JÁNOS SORSKÉSZSÉG VAGY SORSKÉPTELENSÉG - AZ ERÉNY ONTOLÓGIÁJA ÉS FUNDAMENTÁLETIKAI AKTUALITÁSA KARDOS GÁBOR AZ ELEGÁNS EMBER KALMÁR ZOLTÁN ERÉNY ÉS CSELEKVÉS GARACZI IMRE
"Mert ahogy a bölcsesség útja valamiképpen az ostobaságra hasonlít, (.) úgy (.) az ostobaságé, valamiképpen hasonlít a bölcsességre"
ERÉNY ÉS KINYILATKOZTATÁS LACTANTIUSNÁL KENDEFFY GÁBOR MÓZES: AZ ERÉNY ÉS A TÖKÉLETES ÉLET PÉLDÁJA BOROS ISTVÁN "HOZZÁFORDULÁS A LEGEGYSZERŰBB VÉGTELEN FORMÁHOZ" - A BÖLCSESSÉG MINT ERÉNY CUSANUS GONDOLKODÁSÁBAN KORMOS JÓZSEF TERMÉSZETES ERÉNY ÉS ISTENI KEGYELEM A 17. SZÁZADBAN SCHMAL DÁNIEL AZ "ADIAPHORON" FOGALMÁNAK ÁTÉRTELMEZÉSE A REFORMÁCIÓBAN, AVAGY AZ ÁLLAMPOLGÁRI ERÉNYEK SAJÁTOS ÚJRAFELFEDEZÉSE MESTER BÉLA AZ ERÉNY FOLYTONOSSÁGA UNGVÁRI ZRÍNYI IMRE
"(.) az erkölcsiség nem más, mint az egyének lényegének abszolút szellemi egysége (.)"
AZ ERÉNY ÉS A VILÁG FOLYÁSA SIMON FERENC RENÉ DESCARTES ÉS AZ IGAZI ERÉNY(EK) DICSÉRETE DÉKÁNY ANDRÁS MORÁL ÉS GENEALÓGIA GEDŐ ÉVA - SCHWENDTNER TIBOR AZ ERÉNY FOGALMÁNAK REHABILITÁCIÓJA MAX SCHELERNÉL KISS ENDRE MEGALAPOZHATÓ-E AZ ERKÖLCS? KRÉMER SÁNDOR A TUDOMÁNYOS ERKÖLCSRŐL CSÁK LÁSZLÓ A FELELŐSSÉG ÉS A JÓ IDEÁJA PATOČKÁNÁL ULLMANN TAMÁS HIÁNYZÓ ERKÖLCSI ALAPOK - SZÉLJEGYZETEK EGY VITA MARGÓJÁRA PATÓ ATTILA UTÓPIÁN TÚLI ERÉNYEK FARKAS ZOLTÁN AZ ERÉNY REHABILITÁCIÓJÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE ÉS LEHETŐSÉGE MAX SCHELER GONDOLKODÁSÁBAN KELLER GYÖRGY A MUNKAMEGOSZTÁS HATÉKONYSÁGÁNAK ERÉNYE, AVAGY NAPJAINK GAZDASÁGETIKÁJÁNAK HELLÉN VONÁSAI B. VIRÁGHALMY LEA ________________________________________________________________________
A bűn (Lábjegyzetek Platónhoz 2-3.)
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Laczkó Sándor - Dékány András: Filozófia mint bűntárs? - Előszó
"Halld hát, fiam, nem épen a Tilos Fa gyümölcse volt oka a Száműzésnek, hanem csak az átlépés a Tilosba" Heller Ágnes: Bűn szankciók nélkül Kelemen János: Tiltás, határok, kirekesztés az Isteni színjátékban Bacsó Béla: Franz Kafka a bűnről Juhász Anikó - Csejtei Dezső: A bűn disszeminációja Gyenge Zoltán: A Bűn heteronómiája - Richárd, Agamemnón avagy Ábrahám Weiss János: A kőszív motívuma a magyar romantikában - Előzetes (filozófiai) megállapítások a Csongor és Tünde elemzéséhez Békés Vera: Oidipusz, Ádám, Raszkolnyikov - ősbűn-modellek a XX. század első felében Loboczky János: A bűn és a démoni Bartók zenéjében Garaczi Imre: A bűn mint a művészi ábrázolás forrása
"Ha már van fogalmad a sötétről, akkor látod kedvesebbnek a világosat..." Kendeffy Gábor: Mire jó a rossz? - A mandineres gondviselés tanítása a pogány és keresztény antikvitásban Boros István: Bűn, bűnbeesés és antropológiai következményeik Kormos József: Intellectus et appetitus - voluntas et appetitus - Aquinói Szent Tamás és Duns Scotus a bűnről Boros Gábor: Locke és Leibniz a bűnről Schmal Dániel: A "filozófiai" bűn a kései 17. században Pavlovtts Tamás: A bűn átöröklődése és az ember misztériuma - Pascal Valastyán Tamás: Az etika pluralitása és a rossz viszonya Novalisnál - Platón, Plótinosz, Novalis Gyenes Ádám: A bűnbeesés folyamatának értelmezése Kierkegaard a Szorongás fogalma című műve alapján Czakó István: Az ártatlanság dialektikája - Kierkegaard és Hegel a bűnbeesésről Kiss Endre: Az erény és a bűn Nietzsche filozófiájában
"Szívünk mélye önmagunk számára kifürkészhetetlen" Kocziszky Éva: A kéz és a zsigerek, avagy a testi szenvedés és a bűn Jób könyvében Simon Ferenc: Irgalmazz az ártatlanoknak! - A bűn-fenomén néhány aspektusáról Kalmár Zoltán: A kígyótól a vétekadatbázisig Gausz András: Félelem - Filozófiatörténeti referátum Bohár András: A bűn ontológiai és etikai vonatkozásairól Ullmann Tamás: A bűn fogalma fenomenológiai perspektívából Fenyő Imre: Hogyan beszélhetünk bűnről posztmodern világunkban? Rónai András: A bűn és a test mint sebezhetőség
"Hogyan lehet egyáltalán bűnös az ember?" Losoncz Alpár: A szív és a szem: a bűn a politika távlatában Földesi Tamás: A jogi és a politikai bűn néhány problémája Bayer Judit: A bűn és a büntetés mint jogi kategória Mester Béla: Bűn és hatalom alá vetettség - Az európai politikafilozófia egyik alapeleméről Kissné Novák Éva: A bűn és a nő Csák László: Havel Bűne Tóth I. János: A környezettel szembeni bűnről
"A bűnös-lét nem valamilyen bűn elkövetésének a következménye, hanem megfordítva: a bűnössé válás csak az eredendő bűnös-lét 'alapján' válik lehetségessé" Veress Károly: A bűn problémája és a végesség tapasztalata Ungvári-Zrínyi Imre: Bűn és önazonosság Kardos Gábor: Az édentől nyugatra - a bűn és az erőszak mint a nyugati gondolkodás princípiumai Krémer Sándor: Miért "bűn", ami nem bűn? - Richard Rorty a fiatal Heidegger koncepciójáról Nyírő Miklós: Bűn és önmegértés a "Lét és idő"-ben Susszer Zoltán László: Stanley Fish, avagy a bűn vonatkozásában kifejtett filozófiai teóriáknak nincs semmi gyakorlati haszna Alain Watt: Nietzsche, Bataille and Atheistic Sin Váradi Péter: Nietzsche perspektivikus bűn-kritikájának értelmezései - Danto, Nehamas, Clark Csontos Márton: A heideggeri bűnfenomén marxista recepciója Lukács György Az ész trónfosztása és A társadalmi lét ontológiájáról című művei alapján
Filozófia mint bűntárs? (előszó-részlet)
Van-e a filozófiának mondanivalója a bűnről? Egyáltalán filozófiai téma lehet-e a bűn, avagy sokkal inkább a társtudományok (teológia, jogtudomány, pszichológia, stb.) tárgykörébe tartozna? Az eredendően a szakrális/morális szférához kötődő bűnnek milyen fogalmi relevanciája van/lehet ma? Nem állíthatjuk, hogy a bűn problémája jelenleg a filozófia érdeklődésének homlokterében állna, ugyanakkor azt sem, hogy marginális lenne. Talán éppen a probléma mibenlétének filozófiai értelemben vett megválaszolatlansága, megválaszolhatatlansága teszi a kérdést szinte a kezdetektől a bölcseleti gondolkodás tárgyává? Ugyanakkor a filozófia mintha folyton feszengett volna akkor, amikor a bűnről igyekezett valamit mondani, s a szakralitás, a pszichikum, illetve a jog szférájába utalta a kérdést, vagy éppenséggel az individuális létezésmódhoz illesztette.
Gondolkodni a bűnről maga is a bűn terrénumába való belépés lenne? A bűn racionalizálása, a szakrális szféra elhagyása a bűnös-lét kiterjesztését vagy leszűkítését jelenti-e? Bűnösnek lenni - praxis? A bűnről gondolkodni: pusztán teória a praxisról, vagy több annál? Egyáltalán van olyan, hogy bűn? Vagy Ádám bűne mindannyiónkra átöröklődött? Az eltérő nézőpontok folytán tiszta fogalmi definíciót nem várhatunk a filozófiától, önnön természetéből adódóan inkább elbizonytalanít bennünket. S ha már elbizonytalanít, nem pedig felold, akkor a filozófia pusztán bűntárs lenne?
[...]
Jelen kötet a Magyar Filozófiai Társaság és az SZTK BTK Filozófia Tanszéke szervezésében Szegeden, 2004. május 13-14-én megtartott, Lábjegyzetek Platónhoz: A bűn című tanévzáró konferencián elhangzott 44 előadás szerkesztett anyagát tartalmazza. A konferenciára a hazai "filozófus céh" legkülönbözőbb műhelyeiből érkeztek előadók, megvilágítva a bűn problémájának szakrális/teológiai, filozófiatörténeti/etikai, irodalmi/művészeti, jogi/politikai, illetve alkalmazott-filozófiai vetületeit. A konferencia- és könyvsorozat Whiteheadtől kölcsönzött címe is a kutatások minden irányban, minden korra és területre történő kiterjesztésére ösztönzött bennünket.
Lábjegyzetek Platónhoz sorozatcímen harmadik alkalommal került sor tanévzáró konferenciára Szegeden. 2002-ben és 2003-ban A szeretet, illetve Az erény volt a konferenciasorozat kiválasztott témája. A szeretet alcímű konferencia előadásai nem jelentek meg nyomtatásban, míg Az erény anyaga képezte a Lábjegyzetek Platónhoz című könyvsorozat első kötetét. Bár A bűn alcímű 2004-68 rendezvény volt a konferenciasorozat harmadik állomása, az ott elhangzott előadások anyagát a könyvsorozat 2-3. köteteként jelentetjük meg, s ezzel mintegy szinkronba hozzuk a konferencia- és könyvsorozat sorszámozását. Ennek megfelelően a konferenciasorozat 4. rendezvénye (2005. májusában, a kiválasztott téma: A barátság) egyben a könyvsorozat 4. kötete is lesz.
[...] _________________________________________________________________
A barátság (Lábjegyzetek Platónhoz 4.)
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Laczkó Sándor - Dékány András: Barátok és riválisok (Előszó) "Most aztán, ..., nevetségesek lettünk, ... Mert ... mi úgy véljük, barátok vagyunk, ... , de hogy mi a barát, azt nem voltunk képesek fölfedezni." Mogyoródi Emese: Philia és philosophia: A "barátság" szerepe Platón filozófia-felfogásában Joó Mária: Erósz, philia és a szexus A nemek kutatása Foucault-tól Platónig Danka István: Egy fogalmi analízis kudarcának okai - Barátság, vágy, okság Platón Lüsziszében Boros István (SzHF): Isten barátsága - Nüsszai Gergely keresztény lábjegyzete a barátsághoz Valastyán Tamás: Függés nélküli viszony. Barátságkoncepciók a gondolkodásban Bohár András: Az erények és a barátság alakváltozásairól: materiális/formális/materiális Garaczi Imre: "A barátság egy lélek két testbe szakadva" "Semmi sem okozhat ... annyi gyönyörűséget lelkünknek, mint a hű és kellemes barátság." "... a lelkek összevegyülnek és összeolvadnak egymással, olyan egyetemesen, hogy eltörlik és nem találják többé az őket egyesítő varratokat." Weiss János: A romantikus barátság tündöklése és bukása Dékány András: Én nélkül nem megy ... Montaigne a barátságról Gausz András: Barátság a puszta ész határain belül Balogh Brigitta: "A tett nem az, ami nem múlik el." - A kölcsönös elismerés és a moralitás dialektikája A szellem fenomenológiájában Váradi Péter: Barátság és önteremtés Nietzschénél Veres Ildikó: A barátság és a szeretet színfoltjai a magyarországi filozófia palettáján Keller György: Érkezés és jelenlét "jaj, annak, akinek nincsenek barátai, mert ellensége lesz az, aki halála után ítéletet hoz felette..." Losoncz Alpár: Barátság és testvériség Egyed Péter: A barátság mint beszély Mester Béla: Jó barátok - jó polgárok (?) Kormos József: "Die Gemeinsamkeit der philosophischen Atmosphäre." - Husserl Göttingen-i tanítványainak barátságáról Edith Stein írásai alapján Kissné Novák Éva: A barátság szerepe a személyiség formálódásában Farkas Henrik: A barátság mint a közös alkotás művészete - A barátság fenomenológiájához "...az vagyok, aminek engem mások jogosan tarthatnak ... nemcsak én magam vagyok kötelezhető számadásra, hanem én is kérdések elé állíthatok másokat." Ungvári Zrínyi Imre: Az autenticitás interperszonális formája Veress Károly: A barátság hermeneutikájáról Alan Watt: Is Friendship a Proper Topic for Ethics? Hörcher Ferenc: Az arisztoteliánus barátság fogalom átalakulása MacIntyre-nél Krémer Sándor: Arisztotelész neopragmatikus aktualitása - avagy beilleszthető-e Arisztotelész barátság fogalma Rorty etikájába? Nyírő Miklós: Az igaz barátok bölcsességéről, s a bölcsesség barátairól - Humanizmus - két szólamban Ullmann Tamás: Interszubjektivitás, erosz, barátság Zsuzsanna Kondor: Social Makeup and Solitary Reason Berkovits Balázs: A nem viszonzott adomány - Georges Bataille Rónai András: Perfekcionizmus, barátság, interszubjektivitás Stanley Cavellnél
Barátok és riválisok (előszó-részlet)
Van-e, lehet-e a filozófiának mondanivalója a barátságról? Az antik és a modern gondolkodók számára a barátság egyaránt reflektált téma volt, ám a megközelítési módok különbözősége zavarbaejtő. Nem állíthatjuk, hogy a barátság problémája korunk filozófiai érdeklődésének centrumában állna, ugyanakkor a modern ember bonyolult viszony- és kapcsolatrendszereit vizsgálva a probléma számot tarthat érdeklődésünkre.
Az emberi létezésmód sokfélesége, (csakúgy mint a szeretet, az erény és a bűn esetében), nem teszi lehetővé számunkra, hogy a barátságról mint önmagában (meg)álló fogalomról beszéljünk. A barátság fenoménjének értelmezése során társfogalmakba és ezzel együtt kérdések sokaságába ütközünk. Éppen ezért nem könnyű kulcsot találni a fogalom/jelenség/ viszonyrendszer filozófiai értelmezéséhez. Kísérletet tehetünk ugyan a barátság rendkívül bonyolult összefüggésrendszerének megértésére, ám a fogalom hétköznapi értelemben vett magátólértetődősége szertefoszlik amint elméleti megközelítés tárgyává tesszük. Praktikus értelemben mindig jól tudjuk, hogy mi a barátság és kik a barátaink. Teoretikus megközelítésben már koránt sincs így.
A barátság felidézése annak, hogy az ember léte, (minden individualitása ellenére, vagy mellett) közösségben gyökerezik. A barátság, (vagy éppen a barát nélküliség) behatárolja életünket. Segítjük és gáncsoljuk egymást, barátai, s egyszersmind riválisai is vagyunk egymásnak. Sőt, hogy a probléma még bonyolultabb legyen, a barát is gáncsolhat, s a barát is lehet rivális. S akkor még csak nem is érintettük a kérdést, hogy van-e, lehetséges-e a gonosz jegyében fogant barátság? Hogyan közelíthetünk a kérdés(ek)hez: mi a barátság és ki a barát? Szükséglet? Támasz? Hasznosság? Jó-ra irányultság? Vágyakozás a tökéletességre? Gondolkodás (közössége)? Egyetértés? Együtt-lét? Tükör? Önmagunk felett gyakorolt kontroll? Tapasztalat? Beszélgetni-tudás a másikkal? Hasonlóság? Kötelesség? Erény? Norma? Eszmény? Végességünk elismerése?
Kérdésünk részben ugyanaz, mint korábbi témáink, a szeretet, az erény és a bűn esetében volt. Nevezetesen, milyen módon lehetséges a barátság (a szeretet, az erény és a bűn) összefüggésrendszeréről teoretikusan értekeznünk? Avagy pusztán a paraxis dönti el, hogy mi a barátság és ki a barát? Aligha. Bár csábító lenne ennek bizonyossága. Éppen ezért filozófiai értelemben sem hagyhatjuk reflektálatlanul a mi a barátság kérdését. Még akkor sem, ha bizonyosak vagyunk abban, hogy nem fog sikerülni kielégítően megválaszolnunk a kérdést, mint ahogyan Platón is azzal zárja Lüszisz című, a barátság témájának szentelt dialógusát, "hogy mi a barát, azt nem voltunk képesek fölfedezni." Ám valljuk meg, van ebben az útkereső bizonytalanság(unk)ban valami megnyugtató.
A Lábjegyzetek Platónhoz: A barátság című konferencia szervezőiként, a kötet szerkesztőiként nem volt, nem is lehetett a célunk a felvetődő kérdések hiánytalan megválaszolása. Mint ahogyan az eddigi konferenciák/kötetek esetében is tettük, mindössze "lábjegyzeteket" kívántunk fűzni a meglehetősen régi keltezésű problémá(k)hoz. A konferencia és könyvsorozat elindítását a fogalmak tisztázásának az igénye vezérelte. Olyan fogalmakat - s ilyen a barátság is -, igyekeztünk "lábjegyzetelni", amelyek első, mondhatni klasszikus előfordulásai Platónnál találhatóak, de amely fogalmak, illetve problémák (más előjellel ugyan) de ma is fontosak számunkra. A konferencia- és könyvsorozat Whiteheadtől kölcsönzött címe a kutatások minden irányban, minden korra és területre történő kiterjesztésére ösztönzött bennünket.
[...] _______________________________________
LÁBJEGYZETEK PLATÓNHOZ 7. AZ IGAZSÁGOSSÁG
Szerkesztette: Laczkó Sándor Dékány András Szeged Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány, Magyar Filozófiai Társaság 2009
Szerkesztette: Dékány András Laczkó Sándor
Szeged Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány, Librarius 2003
AZ IGAZSÁGOSSÁGRÓL ELOSZÓ LACZKÓ SÁNDOR – DÉKÁNY ANDRÁS Az igazságosság mibenlétét filozófiai vizsgálódás tárgyává tenni sikertelenséggel kecsegteto vállalkozás. Interpretációnk során ugyanis a különbözo alapállások, megközelítési módok, ’igazság-definíciók’ és argumentációk rendkívül széles és gazdag választékával szembesülünk, amelyek közül több egyenesen az igazságosság létét és lehetséges voltát is tagadja. Az emberi létezésmód sokfélesége és történetisége – csakúgy mint a szeretet, az erény, a bun, a barátság, a lelkiismeret és a gyulölet fogalmi analízise esetében – nem teszi lehetové számunkra, hogy az igazságosságról, mint önmagában (meg)álló fogalomról, problémáról, ’fenoménrol’ beszéljünk. A társfogalmak és rokonproblémák bonyolult viszonyrendszerébe ütközve cseppet sem könnyu kulcsot találnunk az igazságosság filozófiai értelmezéséhez. Miért és mire (való) az igazságosság? Miért szerették volna a különbözo korok és kultúrák emberei olyannyira tetten érni, megfogni, sot megvalósítani az igazságosság ideáját, ha folytonosan csak hiányával, illékonyságával, problémás voltával, sot egyenesen megvalósításának a lehetetlenségével szembesültek? Megalapozhatóak-e bármilyen módon is az igazságosságról szóló diskurzusok? Mert mi is az igazságosság? Erény? Idea? Eszme? Netán egy tunékeny képzet, esetleg mindössze egy fikció? Avagy pusztán egy olyan regulatív fogalom, amelynek megvalósítására annak ellenére is törekednünk kell, hogy abszolút értelemben megvalósíthatatlan? Igazságosság nincs, csak annak hiánya van, s talán éppen azért kell mellette érvelnünk, hogy legyen? Mert hogy mi is valójában az igazságosság, az csak akkor derülne ki számunkra, ha semmilyen formában és semmilyen módon sem próbálnánk megvalósítani, s lemondanánk róla. Az igazságosság problémájának egyik megközelítési módja arra a kérdésre irányul, hogy számít-e a másik ember? Számít-e a másik ember, mint személy, egyén, s számít-e, illetve hogyan számít maga a közösség? Miért van, hogy hamarabb támad képzetünk a bennünket ért igazságtalanságról, mint az igazságosságról? Talán mert az igazságosság univerzális, az igazságtalanság pedig mindig konkrét? S hogyan áll egymással viszonyban az igazság és a hazugság? S miért, hogy bár minden embernek van képzete az igazságról, ezek között mégis oly nagy az eltérés? S hogyan viszonyul egymáshoz az emberi és az isteni igazságosság? Kérdések halmaza, amelyekbol kiviláglik, hogy mennyire bonyolult és képlékeny fogalom az igazságosság, sot talán egyenesen megfejthetetlen problémahalmaz. Mégis – mi mást tehetnénk –, a megértésére törekszünk. * * * A Lábjegyzetek Platónhoz: Az igazságosság címu konferencia szervezoiként, a kötet szerkesztoiként nem volt, s nem is lehetett a célunk a felvetodo kérdések hiánytalan megválaszolása. Mint ahogyan az eddigi konferenciák, illetve kötetek esetében is tettük, mindössze ’lábjegyzeteket’ kívántunk fuzni a meglehetosen régi keltezésu problémá(k)hoz. A konferencia- és könyvsorozat elindítását a fogalmak tisztázásának az igénye vezérelte. Olyan fogalmakat, illetve problémákat igyekeztünk ’lábjegyzetelni’, amelyek elso, mondhatni klasszikus elofordulásai az antikvitásban gyökereznek, de amely fogalmak, illetve problémák ma is jelen vannak gondolkodásunkban. A konferencia- és könyvsorozat Whiteheadtol kölcsönzött címe ugyan Platónra utal, de egyúttal a kutatások minden irányban, minden korra és tudásterületre történo kiterjesztésére is ösztönöz bennünket. Az igazságosság kapcsán kérdésünk jobbára ugyanaz, mint korábbi témáink, a szeretet, az erény, a bun, a barátság, a lelkiismeret és a gyulölet esetében volt. Nevezetesen, milyen módon lehetséges az igazságosság (a szeretet, az erény, a bun, a barátság, a lelkiismeret és a gyulölet) összefüggésrendszerérol teoretikusan (vagy éppen praktikusan), az értelmezési hagyomány hívó szavát és a probléma mai relevanciáját is figyelembe véve értekeznünk? Tanulmánykötetünk a Magyar Filozófiai Társaság és az SZTE BTK Filozófia Tanszéke szervezésében Szegeden, 2008. május 15-16-án megtartott, Lábjegyzetek Platónhoz: Az igazságosság címu tanévzáró konferencián elhangzott 27 eloadás szerkesztett, gondozott, és kötetünk számára kibovített anyagát tartalmazza. Lábjegyzetek Platónhoz sorozatcímen immáron hetedik alkalommal került sor tanévzáró konferenciára Szegeden. A rendezvénysorozat a Magyar Filozófiai Társaság évenként megrendezésre kerülo nagyrendezvénye. A 2002-ben megrendezett A szeretet alcímu konferencia eloadásai nem jelentek meg nyomtatásban, míg Az erény (2003) alcímu rendezvény anyaga képezte a Lábjegyzetek Platónhoz címu könyvsorozat elso kötetét. Bár A bun alcímu (2004) rendezvény volt a konferenciasorozat harmadik állomása, az ott elhangzott eloadások szövegeit a könyvsorozat 2–3. köteteként jelentettük meg, s ezzel szinkronba hoztuk a konferencia- és könyvsorozat sorszámozását. A konferenciasorozat 4., A barátság alcímu (2005) rendezvényének anyaga egyben a könyvsorozat 4. köteteként látott napvilágot. Ezt követte A lelkiismeret címu konferencia (2006), illetve annak tanulmánykötete a sorozat 5. köteteként, majd pedig A gyulölet problematikája képezte vizsgálódásaink tárgyát (2007), s egyben a könyvsorozat 6. kötetét. Jelen tanulmánykötetünk pedig a könyvsorozat 7. köteteként jelenik meg. A kötet szerkesztése során az elozo kötetekben már megszokott tematikus és idorendi, illetve problématörténeti elrendezési módot eszközöltük. A szövegek jegyzetanyagát egységesítve, lábjegyzetként helyeztük el. Az idegen szavakat és a mucímeket kurziváltuk. A konferencián elhangzott nagyeloadások az egyes tematikus és/vagy idorendi blokkok kezdoszövegei lettek. Megköszönve a kötet szerzoinek (a konferencia eloadóinak) a munkáját, abban a reményben tesszük közzé az igaságosságról szóló tanulmány-kötetünket, hogy ’lábjegyzeteink’ számot tarthatnak az olvasók érdeklodésére.
TARTALOM Laczkó Sándor – Dékány András Az igazságosságról - Eloszó „… az igazságosság azt jelenti, hogy mindenki ’a maga munkáját végezze’, s ne ártsa magát sokféle dologba.” Mogyoródi Emese Az üzletember és az igazságosság: Platón a társadalmi szolidaritásról Gelenczey-Miháltz Alirán Kozmikus igazságszolgáltatás. Az egyiptomi Ma’atról és a platóni igazságosság fogalomról Loboczky János Igazságos-e Platón a költokkel szemben? – reflexiók Gadamer Platón-értelmezéséhez Ungvári-Zrínyi Imre Az igazságosság etikai, politikai és morális szempontból Losoncz Alpár Az elosztás, mint a társadalom köteléke? Kérdojelek az elosztási igazságossághoz Bujalos István Rawls elmélete Sandel és Walzer szemszögébol Olay Csaba Charles Taylor Rawls-kritikája „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Heller Ágnes Isteni igazságszolgáltatás, emberi igazságszolgáltatás Gyenge Zoltán Az igazságosság és ami utána jön… Weiss János Az igazságosság-elméletek korlátai. (Megjegyzések Thomas Nagel egyik passzusából kiindulva) Máté Zsuzsa A XIX. századi magyar bölcseleti líra igazságlátó és ’igazságtévo’filozófikuma
A kötet támogatói: Magyar Filozófiai Társaság SZTE BTK Filozófia Tanszék Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Kulturális Bizottság Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma - Magyar Könyv Alapítvány
C Dékány András, Laczkó Sándor C A kötet szerzői
Kiadja a Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány (Szeged) és a Librarius KKT (Kecskemét) Felelős kiadó: Csák László Sorozatterv: Bíró Zoltán Műszaki szerkesztő: Birtók József Nyomdai kivitelezés: Státus Kiadó és Nyomda ISBN 963 212 659 9
___________________________________________
A SZÖVEGEK ELÉRHETŐSÉGE:
http://www.mft-hps.hu/kiadv_labjegyz_platon.html
|