Honoré Daumier sokáig nagyon ismert Gargantua karikatúrája Litográfia, 19. század

_______________________

François Rabelais
Gargantua és Pantagruel
MVGYOSZ hangoskönyvek

GARGANTUA EPITÁFIUMA,

MELYET KŐBE KIVÁNT VÉSETNI FELESÉGE HAMVAI FELETT

Ki gyermekágyban haltál meg, tenálad
Nem élt szelídebb asszony, Badabek!
Hasad vájdling volt, sonka egy-egy vállad
És nagybőgővel ért fel a fejed.
Imádkozz, vándor, hogy lehessen méltó
Az égre lelke, jóllehet
Bűn nélkül való volt teste, míg élt ő,
s aznap húnyt el, mikor kiszenvedett.
Faludy György fordítása


ISMERTETŐ

Minden idők egyik legnagyobb írójának, az általában Shakespeare és Cervantes mellett emlegetett Rabelais-nek az életműve tulajdonképp egy ötrészes, hatalmas regény (bár a regény műfajának számos vonása nem illik erre a műfajtalan, óriás írásműre). Az öt részből egy Gargantuáról szól, ám ez a rész később keletkezett, mint a Gargantua fiának életét és kalandjait bemutató Pantagruel első része. A fikció időrendjében azonban az apa könyve áll elöl, ezt követi Pantagruel történetének négy könyve. A negyedik, tehát az összmű ötödik kötete azonban csak részben Rabelais műve.

Apa és fia egyaránt óriások, nemcsak testméretüket tekintve, de étvágy, szerelmi-szeretkezési kedv és hajlandóság, tudásszomj és iszákosság dolgában is. Történetük lényegében egyetlen hatalmas lakomázás, eszem-iszom, szerelmeskedés, és persze végeérhetetlen szószaporítás, no meg durva csíny, kacagtató tréfálkozás és egy hosszabb utazás. A mű óriási jelentőségét a benne felhalmozott, szinte enciklopédikus ismeretanyag, a kimeríthetetlen szatíra, a komikus véna és a teljességgel páratlan, utánozhatatlanul összetett, bonyolult, egyszerre intellektuális, tudós és tudóskodó, valamint a népies farce-okra emlékeztető stílusötvözet adja.

A hatalmas mű fordítástörténete a magyar irodalomban külön fejezet. A Gargantuát 1936-ban Kemény Katalin fordította le, ám műve inkább a szakembereknek szóló filológiai kísérlet maradt. A teljes műből összefüggő szemelvényeket Benedek Marcell közölt 1965-ben, csakhogy ezek töredékei az egésznek. Faludy György 1947-48-ban lefordította ugyan a teljes művet, viszont fordításának csak az első része jelent meg.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk

http://mek.oszk.hu/02400/02403/index.phtml#

FRANÇOIS RABELAIS
(1493-1553)

Ki ne ismerné, sőt ki nem mondta már, ha tanácsot kértek tőle: "Tégy, amit akarsz"? De talán még többen ismételgették ezt a közhellyé vált igazságot: "Evés közben jön meg az étvágy". Mind a kettő és még tucatnyi szállóigévé vált bölcs - vagy álbölcs - mondat Rabelais könyveiből való. - Ez a maga korában nagy hírű francia orvos elsősorban azért írta mulatságos regényeit (vagy ha tetszik összefüggő, tehát egyetlen műnek tekinthető regénysorozatát), hogy gyógyszerként felolvassa komorságban szenvedő betegeinek. Mivel nemcsak a gyógyfüvek felhasználásának, nemcsak az érvágásnak és beöntésnek, hanem a depresszió és a melankólia szavakkal való gyógyításának, a lelki betegségek szavakkal való gyógyításának is korai mestere volt.

Igazi humanista volt, ahogy a reneszánsz nemzedékek idején a mindenféléket megtanult tudósokat nevezték. Annyit tudott az emberi test titkairól, amennyit abban az időben tudni lehetett. Emellett azonban jártas volt az ókori görögök és rómaiak történetében, mitológiájában és költészetében. De otthonos volt a matematika, geometria és a csillagászat tudnivalói közt is. Levelezett távoli nagy hírű tudósokkal, többek közt a legkitűnőbbel, a Hollandiából származó, de leginkább Svájcban élő Rotterdami Erasmusszal.

Mindezt tudomásul kell vennünk, ha el akarjuk helyezni a szépirodalom történetében. Ha túlzás is Chateaubriand elragadtatott állítása, hogy "megalapította a francia irodalmat", hiszen francia költészet - igen magas színvonalon - a középkor derekától fogva volt, de már-már elfogadható az a vélemény, hogy a francia széppróza művészi színvonalon ővele kezdődik. És amiket írt, az félezer év óta regény a javából és olyan humor, amely egyszerre játék és világnézet. Jelmondata volt: "Éljetek vidáman!" És egyik hősének, a világutazónak a legfőbb tanácsa mindenki számára: "Igyál!" A regény műfaját ókori és középkori tapogatózások után a XVII. és XVIII. században bontakoztatták ki a legáltalánosabban keresett olvasmánnyá. A köztudat igen indokoltan Cervantesben, Swiftben és Defoe-ban ismeri a nagy kezdeményezőket. De mégis, a kezdeteknek is kezdete az évszázaddal korábbi Rabelais és regényciklusa, a "Gargantua és Pantagruel". Fel lehet tenni a többféle választ váró kérdést, hogy ezek a regények mesék vagy tudomány és fantázia keverékei? Abszurd viccek sorozatai? Vagy talán gúnyos társadalomkritika? - Mindegyikre igennel válaszolhatunk, és minden válasz igaz lesz. Rabelais doktor nyilván magamagát is elszórakoztatta, amikor lelki betegeit akarta vigasztalni, de legalábbis nevettetni.

Az óriási terjedelmű történethalmazt Gargantua kalandjaival kezdte. Ez a Gargantua életszerető óriás, mindenkinél nagyobb étvágya és korlátlanabb szomjúsága van. Egy-két ökör egy ültében nem sok neki, a bort pedig hordószámra issza. Ebben az élettúlzásban ismeri meg a különböző emberi jellemeket és magatartásokat, a változatos helyzeteket. - Ez a mulatságos regény később a nagy mű második kötete lett. Mert olyan nagy volt a sikere, hogy az olvasók többet kértek belőle. A korlátlan képzeletű orvos-író-mesélgető erre megírta Gargantua apjának, Pantagruelnek a történetét. Ez legalább olyan óriás, mint a fia, vágyai és kalandjai még elképesztőbbek. Ekkor már Pantagruel és Gargantua volt a végleges cím. De még mindig nem volt elegendő az olvasóknak, és Rabelais néhány év alatt további két kötetet írt a sorozathoz. (Sajnos csak az első kettőnek van magyar fordítása, de állítólag nyelvileg-stilisztikailag egyre nehezebb megtalálni az eredeti különösségek megközelítő magyar változatát.)

A nagy regénysorozatnak még mulatságos kalandjainál és gúnyos kritikájánál is izgalmasabb és fontosabb a nyelvezete. Francia nyelv már régóta volt. A hajdani lovagköltőknek, majd Villonnak és Charles d'Orléans-nak költészetében fejlett és változatos volt már a nyelvezet. De a francia széppróza irodalmi nyelve Rabelais tolla alatt született meg. Többen mondották már, hogy egészen Victor Hugóig Rabelais a leggazdagabb, legváltozatosabb és legszínesebb nyelvezetű francia írástudó. A francia reneszánsz nagy filozófusa, Montaigne évtizedekkel később lép fel, esszéinek nyelve máig stilisztikai hatóerő. De már ő is főleg Rabelais-tól tanulja a mondatok lehetőségeit.

Kortársai, utódai, követői rég elavultak, de ő él a francia irodalomban is, a nemzetközi humorban is, a példaadó emberségességben, azaz a humanizmusban is. És ma is igaz, hogy "evés közben jön meg az étvágy". Még ezt is ki kellett találni. És ő találta ki.

Hegedüs Géza
Világirodalmi arcképcsarnok