RÉVAI MIKLÓS VERSEI

Írta: Nagy Jenő · 2025. június 15.

kb. 25 perc olvasás

Révai Miklós: Révai Miklós elegyes versei, és néhány apróbb köttetlen  írásai. | könyv | bookline

RÉVAI MIKLÓS VERSEI

RÉVAI MIKLÓS.HORATIUS II. ÉNEKE.
BOLLA MÁRTONNAK.
A SZEBB TUDOMÁNYOKNAK INNEPES ÖRÖMNAPJÁRA.
ÖRÖMNAP.
MOLNÁR JÁNOS ÚRNAK.
TÓTH FARKAS ÚRNAK.
MIKOR BESSENYEI GYÖRGY A RÓMAI EGYHÁZ VALLÁSÁRA ÁLLOTT.
BERENTS KERESZTYÉNNEK.
BARÓTI SZABÓ DÁVID ÚRNAK.
PÁLFFY LEOPOLDÍNA GRÓFKISASSZONY HALÁLAKOR.
HARAGOS EMBERTŐL VALÓ IRTÓZÁS.
MAGÁT BÁTORÍTÓ NAGY SZÍV.
OROSZ ZSIGMOND HALÁLAKOR.
A KIKELETRŐL.
A SZERELEM ÉNEKESIHEZ.
RÓZSAVIRÁGON MEGILLETŐDÖTT SZERETŐK.
LUCA SZÉPSÉGE.
A SZÖKEVÉNY KUPÍDÓ.
KUPÍDÓ ÉNEKET KÉR A KÖLTŐTŐL.
SZERETŐ KÍVÁNSÁG.
A MEGHŰLT SZERETET.
SZOMORÚ INDÚLAT.
A LÉLEK HALHATATLANSÁGA.
TARTÓZKODÁS.
HALÁLTÓL NEM RETTEGŐ NAGY LÉLEK.
MAGAM KÉPE.
HAZAFIÚI ÉRZÉS.
FUTÓ GONDOLAT.
[ORCZY LŐRINC HAMVAINAK.]
A HAZATÉRT MAGYAR KORONÁNAK ÖRÖM ÜNNEPÉRE.
A MAGYAR ÖLTÖZET ÉS NYELV.
A LANTJÁRÓL.
A SZÉPEKRŐL.
A KUPÍDÓRÓL.

RÉVAI MIKLÓS VERSEI.

I. Kiadások és kéziratok.

A) Verskötetek.

1. A’ magyar alagyáknak I. könyvek. Kagy-Károly, 1778. 4-r. 10, 32 l. Jelölése: MA.

2. Révai Miklós’ Elegyes versei és néhány apróbb köttetlen írásai stb. Pozson, 1787. 8-r. 18, 326 l. Jelölése: EV.

B) Egyes versek.

Önállóan, folyóiratokban, Révai tudományos műveiben, későbbi monográfiákban megjelent versek. Jelölésük: B. a megfelelő folyószámmal.

1. Főtisztelendő Molnár Jánosnak. Budán a királyi oskolák mindenességekben a szelédebb tudományok igazgatójoknak. H. és év n. (1778.)

2. Lantversek… Károlyi Antal gróf úrnak stb. Hely és év nélkül. (1780.)

3. Lantversek… Brunszvik Antal gróf úrnak stb. Hely és év n. (1780.)

4. Carmina latina et hungarica in… inaugurationem episcopi… Ladislai Kollonits stb. Viennæ, 1781. Két magyar költői levél: Józsa Gergelynek és Kollonits László úrnak.

5. Pálfi Leopoldina grófkisasszonynak idő előtt való haláláról. Magyar Hirmondó, 1781 dec. 8. (756. l.) és önállóan. Poson, 1781.

6. Ürményi József úrnak stb. U. ott, 1782 júl. 6. és önállóan. Poson, 1782.

7. [Új esztendőre való]. U. ott, 1784. 1. sz.

8. Az időről. U. ott, 1781. 1. sz.

9. A’ jámbor falusi leány. U. ott, 1784. 123. l.

10. Barkóczy Ferenc esztergomi érsek’ hamvainak. Orczy Lőrinc verseinek (Költeményes Holmi) bevezetésében. Pozson, 1787.

11. Gróf Károlyi József úrnak és Waldstein Erzsébet gróf kisasszonynak mennyegzőjökre. Orczy és Barcsay verseinek (Két nagyságos elmének költeményes szüleményei) bevezetésében. Pozson, 1789.

12. Virgilius Ecclogáinak Kőszegi Rajnis József úr által tett fordítására. Orpheus, 1790. I: 23. l.

13. A haza tért magyar koronának öröm ünnepére. Hadi és más nevezetes Történetek. 1790. II. 321. l., Orpheus, 1790. I. 218, s az előbbiből önállóan is év s hely nélkül.

14. Ortzi Lőrintz úrnak, hogy tiltotta nevét, kitétetni versei előtt. Hadi és más nevezetes Történetek. 1791. I: 703.

15. [Orczy Lőrinc képe alá] U. ott, 1791. IV. k.

16. Harukker Józefa báró asszonynak… szerencsés új esztendőt. Magyar Hirmondó, 1792. I: 18. l. és önállóan Bécsben.

17. Nagyméltóságú… Harukker Josépha báró asszonynak… neve napját inneplő énekkel tiszteli… Révai Miklós. Év és hely n. (1792 után.)

18. Anakreon IV., V., XLVI. dalának középső versszakait közli Antiquitates Lit. Hungaricæ c. művének (Pesthini, 1803) 56-57. lapján. (Az első kettőnek hiányzó részeit, a harmadikat egészen közli Csaplár, alább id. mű.)

19. Gyászos tisztelet… Károlyi József úrnak stb. (Hannulik János Chr. deák verse után) Pest, 1803.

20. Homer Iliasának első könyve. Erdélyi Muzeum, 1815: II. f. 154. l.

21. Való erkölcs. Szépliteraturiai Ajándék, I. 1821. 88. l.

22. Hány csók elég a’ szerelmeseknek? (Catull után) Hebe, 1824.

23. [Örvendező vers.] Bánóczi József, Révai Miklós élete és munkái, 1877. 200. l.

24. Anakreon XXIV. dala. U. ott, 204. l.

25. A papi üldözésről. Abafi, Figyelő. XIII: 350. l.

26. Gróf Károlyi Antal úrról. U. ott, XV: 287. l.

27. Mártonfi József úrnak. U. ott, 289. l.

28. Sándor Istvánnak. U. ott.

29. A magyar keserve. U. ott, 290. l.

30. [Orczy Lőrinc hamvainak.] U. ott, 291. l.

31. Nagy Jánosnak. Csaplár, Révai élete, 1881-1889. II: 357.

32. A magyar őltözet és nyelv állandó fennmaradásáért. U. o., III: 273.

33. A nagy magyarhoz. U. ott, 286. l.

34. Anakreon. 13 dalának (XVI, I-VI, VIII, XXII-XXV, XLVI) teljes, a VII-nek töredékes fordítása. U. ott. III: 416, 421-425.

35-36. A madárka halála. Szerető biztatás. (Catullus-ford.) Ugyanott, 426.

37. Nunkovits György püspök emlékére. U. ott, 431.

38. Darvas Ferenc úrnak. U. ott, IV: 140.

39. Görög Demeternek neve napjára. U. ott, 143.

40. Takáts Józsefre. U. ott, 145.

41. Horváth Mihályról. U. ott, 178.

42. Futó gondolat. Budapesti Hirlap, 1899. 1887.

C) Kéziratok.

A Nemzeti Muzeumban. Jelölésük C. a megfelelő folyószámmal.

1. Józanabbszerű gerjedelmek. II. c. füzet Vg. 1780. Oct Hung. 432.

2. Szerelem nyájaskodásai. II. (eredetileg I., később javítva II-re), c. füzet. 1787 előtt. Oct. Hung. 431.

3. Szerelem nyájaskodásai. III. c. füzet (eredetileg II. később javítva III-ra). 1787 után. Oct. Hung. 432.

4. [Kései versek 1787-1798.] Eredeti fogalmazványok és egypár tisztázat, külön lapokra írva. U. ott.

5. [Kései versek, 1789-1794.] Külön lapokon. Quart. Hung. 1310.

6. A magyar öltözet és nyelv c. vers füzetbe írva. 1790. Oct. Hung. 7.

7. Szerelem nyájaskodásai. I. c. füzet. 1792. Oct. Hung. 431.

8. Cím nélküli tisztázott füzet, politikai és gúnyos versek. A másolás 1794 utánról. Oct. Hung. 432.

II. Forrásmunkák.

1. Guzmics Izidor: Révai Miklós pályája. Tud. Gyűjtemény. 1830. II. k. 3-35. l.

2. Toldy Ferenc: Révai Miklós. Magyar költők élete, I. Budapest, 1870. és teljesen megegyező szöveggel. A magyar költészet kézikönyve, 2. kiadás, II. k. Budapest, 1876. 155-166. l.

3. Bánóczi József: Révai Miklós élete és munkái. Budapest, 1879. 415 l. Révainak legjobb életrajza, mely különösen munkásságának ismertetésében alapvető.

4. Csaplár Benedek: Révai Miklós élete. I-IV. k. Budapest, 1881-1889. 357; 416; 432; 455 l. Révainak legterjedelmesebb életrajza, igen sok addig ismeretlen adattal. Csonka, hőse pályáját csak 1800-ig kíséri. Rendszertelen és formátlan munka, melyet pusztán a szaktudós használhat.

III. Megjegyzések az egyes versekhez.

Révainak 1787-ig írt versei mind megjelentek Elegyes versei között, ezeket tehát – egy kivételével – e kötete alapján közöljük. Az ilyen verseket alább *-gal jelöljük meg. Az említett vers, melyet, noha megjelent az EV.-ben, mégsem innen közlünk, a Kupídó éneket kér: ennek ugyanis ismerjük a nyomtatott szövegnél későbbi kéziratát. A többi nyolc verset kéziratból adjuk, még azt az egyet is, mely közülük Révai életében megjelent (A hazatért magyar korona), mert a kézirat itt is későbbi, mint a nyomtatvány.

A szövegeken nem változtattunk mást, mint a helyesírást, kivéve, hogy a ban-ben rag s az után névutó n-jét, valamint a hoz-hez-höz rag z-jét nem írtam kettősen, mint Révai; annál inkább, mert maga Révai 1787 utáni verseiben állandóan egy betűvel írja, sőt régibb kézirataiban is kitörölte a második betűt. Kivételt csak a metrum kedvéért tettünk; ahol a ban-ben ragban a szótag hosszúsága megkövetelte a két n-et, ott meghagytuk.

*Horatius II. éneke. (213. l.) Először MA. 1778. – Ugyanannak a latin epodosnak terjengős (az eredetinél egy hatodával hosszabb) fordítása, melyet Szabó A mezei életnek dícséreti c. alatt fordított. (I., 83. l.) Valamint Szabó, Révai is megváltoztatta az eredeti versmértékét. – Az EV. az első fogalmazást annyira átdolgozva adja, hogy alig maradt sora változatlanul. Az újabb szöveg négy sorral rövidebb.

214. l. 9. sor: Négel = folyadék tartására szolgáló edény.

214. l. 11. sor: Lukron vízi csigái= osztriga; a Lucrinus-tó osztrigái a rómaiak kedvelt csemegéi voltak.

214. l. 13. sor: Ionium császár madara = ioniai (Kisázsia) császárfajd.

214. l. 17. sor: Határ isten = a Terminus néven tisztelt római isten.

*Bolla Mártonnak. (214. l.) Először MA. 1778. Teljes címe: Bolla Mártonnak, édes szerzetes atyafinak, Kolosvárott a deák költeményesség tanítójának. – Bolla Márton, kegyes-rendi szerzetes. Révai egyik legbizalmasabb barátja; Kecskeméten egy napon öltöztek be a rendbe. Ekkor Kolozsvárt tartózkodott mint gimnáziumi tanár. – A költői levél második fogalmazása az EV.-ben 18 sorral hosszabb, szövegünknek 215. l. 11-22., 216. l. 7-8, 17-18., 217. l. 27-28. sorai hiányoznak a MA. szövegéből, mely több kisebb eltérésen kívül még a következő eltéréseket mutatja:

215. l. 6. sor: Ékes nyelveknek tördelik ősi divát.
215. l. 7. sor: Láthatod itten együtt a tisztább német is házzal
215. l. 8. sor: A város szebbét felrakatatva tömi.
216. l. 22. sor: Írígység ellen pártomat ő veszi fel
216. l. 24. sor: Gonddal légy, vár már téged is édes hazánk.
216. l. 34. sor: Csillagok útjaikhoz a sereg iffiakat.
217. l. 8. sor: S munkánk a jobb ízt megszerettesse velek.
217. l. 9. sor: Vagy játék házban lámpását hozza ki bódúlt
217. l. 10. sor: Szolga s komor kedvnek megnevetesse baját.
217. l. 13. sor: Sőt vak, elhitt bátorság is. Mi javunkra lehessen,
217. l. 17. sor: Rajta szegődtetetés által még többeket hódíts.
217. l. 19. sor: Nagy bér a szép név, az hazánknak drága szerelme,
217. l. 21. sor: Intsed Egervárit, kér Vince, Ferentzit is ébreszd,
217. l. 22. sor: Farkast is gerjeszd, édes hazád fiait.
217. l. 25. sor: Majd Magyarit felserkentem mindennapi szómmal.

A 216. l. 18. sorában geometriai tanulmányaira céloz. (Euklides híres görög tudós, tőle maradt reánk a mathematika elemeinek legrégibb rendszerezése.)

A 216. l. 19-22. sorok arra vonatkoznak, hogy Károlyi gróf ígéretet tett Révainak: kiküldi őt a maga költségén Bécsbe geometriát tanulni.

A 216. l. 25. s.: Vince = Horváth Vince, Révai rendtársa, akivel szintén együtt noviciuskodott.

217. l. 21-25. s.: Egerváry Ignác és Tóth Farkas, valamint Megyeri és Magyari Révainak vele egykorú szerzetes társai.

217. l. 31. s.: Tudákosság = Dugonics szava a mathematikára.

*A szebb tudományoknak innepes örömnapjára. (218. l.) Először MA. 1778. Eredeti címe: A szép tudományoknak országunkban lett felemeltetésekről öröm vers. Teljes címe az EV.-ben: A szebb tudományoknak újonabb felemeltetések’ innepes öröm napjára. – A következővel együtt alkalmi vers; készült 1777-ben, mikor a királyné az egyetemet Nagyszombatból Budára helyezte át. – A két fogalmazás között a vers első felében sok az eltérés. Az első hol rövidebb, hol bővebb; hiányzik belőle a 218 l. 9-16. s a 219. l. 3-4. sora, viszont a 2. s. után a következő kettő olvasható:

Oh ki öröm! Nyilván láttam szemeimmel. Apolló
Engem is a szentebb titkokon elvezetett.

Fontosabb eltérések a MA.-ban:

218. l. 20. sor: Itten az új Tróját s új nagy Akilles hadát.
219. l. 15. htt: Sőt még felséges fejedelmünknél is azoknak
Közben járójok felveszed ügyeiket.
Ó bizonyos! már hát meglesz maradások örökre!
Ó öröm! ó tapsolj kedv’ jeladásra kezem!
Ám réműlsz buzgó szavakon. Vetekedve kiáltja,
219. l. 17. htt: Itt a képfaragó s képíró szűzek előre
Rajzolt orcádat a remek házba viszik:
Tested egész állásábann ott öntetel ércből,
S élet-igaz színben gondosan íratatol.

A 218. l. 28. sor: arra a hírből ismert képére céloz, mely természethűségével megtévesztette a madarakat. (Abrosz itt = festmény.)

219. l. 11. sor: Ürményi József, ekkor kamarai tanácsos, később országbíró, ő volt az, aki az egyetem áthelyezését tervezte és végrehajtotta.

219. l. 25-34. sor: Niczky Kristóf gr. a későbbi országbíró; ő vetette fel először, még 1769-ben, az áthelyezés gondolatát. Péchy Gábor, Balassa Ferenc gr., Berchtold Ferenc gr., besztercebányai püspök, Skerletz Ferenc, Vörös Antal, nádori helytartó, Károlyi Antallal és Niczky Kristóffal együtt az ujonnan megalkotott tankerületek főigazgatói (székhelyüket megnevezi maga Révai; Vörös budai főigazgató volt). Patachich (Révai Patatitsnak írja) Ádám báró kalocsai érsek, az egyetemi tanács elnöke volt, Fekete György gróf országbiró pedig a Helytartótanács tanulmányi bizottságának elnöke.

*Örömnap. (220. l.) Csak EV. Teljes címe: Örömnap, mellyen a fő tudományok Budára általköltözködtek. – L. az előbbi vers jegyzetét.

321. l. 6. sor: Sappho szigete = Lesbos.

*Molnár János úrnak. (223. l.) Teljes címe: Főtisztelendő s nagy nevezetű Molnár János úrnak Budán a királyi tudomány mindenességében a tisztes oskolák igazgatójoknak. – Molnár János, ebben az időben az egyetemi gimnázium igazgatója, volt az, akitől Révai ösztönt, majd buzdítást vesz az újfajta verselésre. Erre vonatkozik a vers középső része (a 233. l. 23. sortól).

224. l. 3. sor: Jeles Épületek Molnár építészettörténeti munkája. (l. Bevezetés 7. l.)

224. l. 9. sor: Alagyás ének = elegia; alagyás könyv = Révainak abban az időben készülő verses könyve, a Magyar Alagyák. Erre céloz az utolsó sor is.

224. l. 21. sor: Messala híres római hadvezér Augustus korában; alatta katonáskodott Tibullus.

224. l. 22. sor: Umbria költője = Propertius.

224. l. 22. sor: Csanád = község Torontál megyében; Révai Nagyszentmiklóson született ugyan, de «Csanádi magyar»-nak nevezte magát, mert gyermekkorát ott töltötte, de azért is, mert a magyar lakosságú Csanádot jobban szerette, mint az oláhoktól lakott szülő faluját.

*Tóth Farkas úrnak. (324. l.) Teljes címe: Tisztelendő s nagy nevezetű Tóth Farkas úrnak Budán a királyi tudomány mindenességben a tisztes oskolák öregebbik tanítójoknak. – A megtisztelt az eltörölt jezsuita szerzet tagja volt, akkor a budai gimnázium tanára aki a Magyar alagyákért versben idvözölte Révait.

A 225. l. 9. sor: célzás arra, hogy Tóth Molnárt nevenapja alkalmából egy Lantos dallal köszöntötte. Kiadta Révai a B. 4. számú versei mellett.

A 225. l. 27-32. sorban Nádasdy Ferenc hadvezér jellemzése a Faludi Ferenc Nádasdi c. költeményének indítékait használja föl.

225 l. 34. sor: Erato = a szerelmi líra múzsája. Arra céloz, hogy tehetsége nem illik nagyszerű társnak megéneklésére. Az indíték Horatiusból. (Carminum, IV: 15.)

A 226. l. 7-18. soraiban Révai ügyesen és találóan jellemzi a maga költészetét.

*Mikor Bessenyei György a római egyház vallására állott. (226. l.) – Bessenyei áttérése a református hitről a katholikusra, ami Révainak alkalmat adott verse megírására, 1779 aug. 15-ikén történt. A verset, melyet Révai a Kőrös-menti Nagyváradon írt – ez a 229. l. 9. sorban említett város – megküldte Szluha Demeter pálos-rendű szerzetesnek. A kísérő levélben utal arra, hogy versében Bessenyei költeményeiből vett gondolatokat fejt ki: «Többire pedig Bessenyei szavait is fogod hallani, kivált Hunyadi László után való Toldalékából. Előbb érezhetted nálamnál, mi édesek, mi szívre hatók kiejtései. Igyekeztem versemben utánnok szóllani.» Bessenyei verseinek hatását Révai kissé túlozza, de valóban érezhető, sőt a vers egyes részletein ki is mutatható. Így mikor Révai a természet ölén való pihenését rajzolja (227. l. 3-8. s.) Bessenyei Estveli gondolatának egy helyét követi (Hunyadi László tragédiája, 1772. 64. l. 13. s.-65. l. 2. s.); a Pozsony melletti Máriavölgy rajzához egyenesen tőle veszi a vonásokat s részben minden változtatás nélkül alkalmazza (227. l. 21-26. s. = A máriavölgyi paulinus atyáknak, id. mű 72. l. 1-6. s.); Bessenyei lelki küzdelmeit pedig (227. l. 33-228. l. 4. s.) az ő Elragadtatás c. költeménye alapján vázolja (id. mű 87. l. 5-8, 11-12. s.). Ezeken kívül Az elmérűl c. vers (id. mű 78-81. l.) gondolatai és hangulata is hatott Révaira.

Az EV.-ben olvasható szöveg későbbi átdolgozás. Eredeti fogalmazása fönnmaradt Kreskay Imre iratai között, akinek Révai szintén megküldte a verset. Ez a korábbi szövegezés, melyet Hattyuffy Imre adott ki Költői levelezések c. gyűjteményében (Régi Magyar Könyvtár 22: 66. sk. lk.), sok eltérést mutat a végleges szövegtől. A fontosabbak:

227. l. 28. sor:    Ábrázolt helynek képei, csendes homály.
228. l. 10. sor:    Szentül ígértél, s nem csalod híveidet.
229. l. 2. sor:      Serkent véremben, ébredek, álmom elhágy.
229. l. 5. sor: Amiket ő írásaiból kívánva sohajtok,
229. l. 12. sor:    Oh repdes, szemközt főbb örömömre talál.
229. l. 13. sor: Megtért Bessenyeink, vak eretnekségnek hitetlen
229. l. 14. sor:    Hályoga mult s nem vet tiszta szemének homált.

A 227. l. 28. sorhoz a következő jegyzetet teszi Révai: «Itt Mária völgyét kell érteni, németül Marienthal, nem messze Pozsontól, holott Első Remete szent Pál szerzetes rendén lévő Tisztelendő Atyáknak vólt klastromokban megszállván Bessenyei, azt a helyet azután páros végezetű versekkel gyönyörűen és ébresztő kellemetességekkel leírta vólt. Hogy az igaz örök valóság után ott is felfohászkodott és szentebb gondolatok ötlődtek habozó lelkébe, maga is jelenti azon verseiben.» Bessenyei említett verse id. művében olvasható a 70. sk. lk.-on.

229. l. 5. s. Émetten = ébren.

*Berents Keresztyénnek. (229. l.) Teljes címe: Berents Keresztyénnek édes szerzetes atyafinak Nagykárolyban Isten igéje hirdetőjének, meghitt igaz barátnak. – A megtisztelt, szintén piarista, nagykárolyi hitszónok (erre céloz a 229. l. 13-14. s.), mint Tóth, versben üdvözölte Révai Magyar alagyáit. Erre felelet a vers.

230. l. 13-17. s. Hallerkőinek ékes tolla = Hallerkői Haller László gróf, aki Fénelon Télémaqueját lefordította. (A fordítás 1755-ben jelent meg.) Haller 1751-ben halt meg.

*Baróti Szabó Dávid úrnak. (231. l.) Teljes címe: Tisztelendő s nagy nevezetű Baróti Szabó Dávid úrnak, Kassán a királyi nagy oskoláknál a tisztes tudományok öregebbik tanítójoknak. – A versre Szabó Vanier-fordításának (Paraszti Majorság, 1779-80) megjelenése adott okot, de Révai fölhasználja az alkalmat, hogy – bár burkoltan – igazolja költői működésének függetlenségét Szabótól: ő nem Szabótól, hanem Molnártól vett ösztönt. Céloz még benne Szabó féltékenységére (232. l. 19. s.) s a köztük fönnforgó prozódiai eltérésekre (233. l. 1-8. s.) is.

231. l. 9. és 11. s. Hernád és Kassa = Szabó ebben az időben a Hernád-menti Kassán lakott.

233. l. 11. s. Józsa Gergely = piarista, tanár a nagyváradi gimnáziumban.

*Pálffy Leopoldína halálakor. (233. l.) Először B. 5. 1781. Teljes címe: Erdődi Pálffy Leopoldína grófkisasszonynak Királyfalván esett halálakor. – Révai e versét nem közvetetlenül a haláleset után írta, hanem mikor mint nevelő Pálffy János gróf testőr-alkapitány családjával Bécsben lakott. – Mintha Vörösmarty ismerte volna ezt a verset, mert az ő rokon tárgyú költeményében (Kis gyermek halálára) Révai versének utolsó gondolata újra megcsendül s szintén a költemény végén. – A két szövegezés között több eltérés van. Az eredeti címében a halálakor szó jelzője más volt: idő előtt való; a vers eltérései közül jelentősebbek:

233. l. 1. sor: Ó te Királyfalvát jelesítő kertnek homályos
223. l. 2. sor: Fáji, mi szörnyűség képe mi gyásszal ijeszt.
234. l. 2. sor: Érzés. Látd! béüt s mér nagyot a vad halál.
234. l. 6. sor: Szép szava, kék szemeit lepte halálos homály,
234. l. 8. sor: Lába – Mit? ó szörnyű látat! egészen elhült?
234. l. 20. sor: Melly sok könyvekkel megsiratatja magát.

*Haragos embertől való irtozás. (236. l.) – A vers Csaplár gyanítása szerint (id. mű II: 31. l.) Pálffy grófra vonatkozik, akinek családját az egyévi próbaidő letelte után, 1782-ben, nem valami jó emlékkel, odahagyta.

*Magát bátorító nagy szív. (236. l.) – A versről maga Révai megjegyzi, hogy Bécsben keletkezett, mikor minden foglalkozás nélkül nehéz viszonyok között élt, sőt nyomorgott. (V. ö. 1-4. s.)

A 237. l. 33-34. s. ovidiusi reminiscentia: Tristium lib. I. ep. 5. 25-26. s. L. ugyanezt a gondolatot Baróti Szabónál 78. l. 7-8. s.

A 238. l. 4. s. első szava mind valószínűleg sajtóhiba mint helyett, de kiigazítani, mint nem kétségtelen hibát, nem mertük.

A 238. l. 5-10. s. horatiusi gondolat; mintája a római költő ódáinak II. k. 10. ódájában.

*Orosz Zsigmond halálakor. (238. l.) Teljes címe: Főtisztelendő s nagynevezetű Orosz Zsigmond atyának, a kegyes oskolák szerzetes rendjek bölcs és nagy mértékletességű előljárójoknak halálakor. – Orosz, a kegyesrend tartományi főnöke, 1782 okt. 11-én halt meg. Csaplár azt gondolja, hogy Révai az 1782-ben írt gyászoló versét közvetetlenül a kiadása előtt átdolgozta, kibővítette: panaszai ugyanis 1782-ben még nem lettek volna mind megokolva: ilyen fokú elkeseredést rendje iránt csak későbbi szenvedései szülhettek. A föltevés valószínű, a megokolás sem lehetetlen, de nem épen szükségszerű. Révai ebben az időben legszomorúbb évei egyikét élte, s épen ekkor volt – ha csak szubjektív – oka neheztelni rendjére. Révai, akinek erőszakos, nyakas, elbizakodott természetéről szóltunk életrajzában, 1781-ben elhagyta nagyváradi állását s eltávozott a városból, anélkül, hogy erre engedelmet kért volna, sőt be sem jelentette távozását. A rend kormánya erre a rendtagoknak 1782-ben kibocsátott jegyzékébe nem vette föl Révai nevét s evvel mintegy megbélyegezte őt, egyszersmind megnehezítette, hogy valami állást keressen magának. Ehhez az erkölcsi csapáshoz járult az az anyagi romlás, melyről föntebb szóltunk: ilyen lelki állapotban föltámadt Révaiban mindaz a keserűség, mely őt szerzete kebelében érte, s izgatott, gyötrődő lelke kétségkívül erősen túlozva jelenítette meg csalódásait, civódásait, fájdalmait, melyeket épen azért nem is szabad betű szerint vennünk.

238. l. 18. s. Bonta = tarka, kétszínű (átvitt értelemben).

A 239. l. 13-26., 240. l. 1-6. soroknak van való alapjuk. Révai 1782-ben a maga igazolása végett, de nem kis aggodalommal, fölkereste Oroszt, szerzete fejét, aki belelátva szerencsétlen rendtagja lelkébe, nagy kímélettel és szeretettel fogadta, vígasztalta, bátorította s meggondolatlan lépését megbocsátotta. V. ö. Csaplár id. művének II: 19., 89., 91. s k. lk.

*A kikeletről. (241. l.) – Csaplár szerint Révai a maga bajára keresett enyhülést a tarcsai fürdőben (Vas vm.). Valóbbszínű, hogy Batthyány Fülöp gróf családját kísérte el, akiknél ebben az időben Grácban nevelősködött. V. ö. tárgyát illetőleg Faludinak A tarcsai savanyó vízrül c. költeményével. – A versben Horatiusnak egypár gondolata és képe újul meg (v. ö. Carm. lib. I: 4.).

*A szerelem énekesihez. (242. l.) Ez s a következő 13 költemény, a kétségtelen időpontú Orczy Lőrinc hamvainak címzettig, valószínűleg a 80-as évek közepéről valók. – A kis vers nem annyira részleteiben, mint inkább a természeti képek festésének módjában emlékeztet Faludi leíró költeményeire, melyeket épen ebben az időben (1786-1787) adott ki Révai. A gondolatot, sőt talán a vers anyagát a költő, saját kijelentése szerint, valamilyen latin vagy görög énekből vette. – A vers megvan a C. 2.-ben is, ahol két versszakkal bővebb. Eltérései a nyomtatott szövegtől a 3. versszakkal kezdődnek:

A szép hajnal itt is pirúl,
Hullnak harmat’ gyöngyei:
Est homálya szépen borúl,
Szakadnak fris cseppei.

Fénylik arany sugárival
A nap tiszta szép egen:
Ragyog az ég csillagival,
Jár a hold szép fellegen.

Itt is gyenge szellőcske jár,
Lebeg zöld ág levele:
Itt is cseveg sok szép madár,
Szépen zúg a csermelye.

Hűs árnyékok enyhítenek,
Szép alattok a gyep is:
Jó illatot terjesztenek
A virágos kertek is.

Vagynak nyájas leányaink,
Kikben szépség mosolyog:
Érzékenyek szép fiaink,
Bennek is ép vér buzog.

*Rózsavirágon megilletődött szeretők. (243. l.) – Forrása szintén valamilyen antik költemény; az első két versszak az Anthologia Palatina XI: 53. sz. költeményének (Tó ρόδον άχμάξει βαιόν χρόνον) visszhangja. – Minden változtatás nélkül megvan a C. 2.-ben is.

*Luca szépsége. (244. l.) – Révai latin és görög utánzatai közé sorozza, s meg is érzik rajta az anakreoni gyűjtemény 15. darabjának (‘Aγε ξωγράφων άριδτε) némi hatása, szelleme szerint azonban közelebb áll a német Anakreon-utánzatokhoz. – A C. 2.-ben olvasható szövege jelentéktelen eltérésekkel a EV.-ét adja.

*A szökevény Kupídó. (144. l.) – Eredetije az Anth. Pal V: 177 sz. költeménye (Κηρύδδω τόν ‘Eρωτα), melyet Révai szabadon dolgozott át magyarra. Cupido rajzához Faludinak Phyllis c. verséből is vett egy-két vonást. – Szövege a C. 2.-ben több jelentéktelen eltérésen kívül a következő változatokat mutatja:

244. l. II. h. 4. sor: Kóborgó és nyugtalan.
244. l. II. h. 7. sor: Anyján kívűl nem fogadja
244. l. II. h. 8. sor: Őtet senki, vallhatom.
245. l. I. h. 1. sor: Keressük az irgalmatlant.

Kupídó éneket kér a költőtől. (245. l.) Először EV. 1787.; szövegünk a kiadásnál későbbi kéziraton, C. 3.-on, alapul. – Forrása valamilyen ismeretlen német költemény, amely azonban a keretben görög forrásra (Bion és Sappho) megy vissza. – A régibb nyomtatott szöveget a költő később alaposan átdolgozta. A régi szöveg fontosabb eltérései:

245. l. I. h. 1. sor: Kis Kupídó, a csintalan,
245. l. I. h. 3. sor: Esekedett s vólt nyugtalan
245. l. I. h. 15. sor: S én e roszat mint kegyelmet,
245. l. I. h. 16. sor:     Tiszteljem még énekkel?
245. l. I. h. 17. sor: Tarthat egy pár szép gerlicét
245. l. II. h. 1. sor: Neked lopom az egyikét,
245. l. II. h. 3. sor: Az egymáshoz hív gerlicét
245. l. II. h. 12. sor:    Fejem, s éltem veszthetném:
246. l. I. h. 15. sor: Jól aludtam, mit háborogsz?
246. l. II. h. 9. sor: De emberi nemünk között
246. l. II. h. 11. sor: S hol nyakassal megütközött,
246. l. II. h. 12. sor:    Ott legtérebb mezeje.
246. l. II. h. 25. sor: Űz szerelem véle tréfát
246. l. II. h. 26. sor:    Dicsőség oszlopánál:
247. l. I. h. 14. sor:    Inkább sérti, s csak könyvez:
247. l. I. h. 18. sor:     Miként játszik széltében:
247. l. I. h. 21. sor: Most tábori sátorban jár,
247. l. I. h. 22. sor:    Most pásztori kunnyóban:
247. l. I. h. 24. sor:    Most rútat les konyhában.
247. l. II. h. 6. sor:    A szelídet mérgessé:
247. l. II. h. 8. sor:    A nagyot inségessé.
247. l. II. h. 10. sor:    Dús fösvénynek erszényét:
247. l. II. h. 19. sor: Pajkost szentnek, a szenteket
247. l. II. h. 20. sor: Szabad erkölcsűeknek.
247. l. II. h. 26. sor: Hogy könnyebben viseljük.

*Szerető kívánság. (248. l.) – Szabad átdolgozása egy görög költeménynek (‘Aδτέρας είςαυρεις, Anthol Pal. VII: 669 sz.). – A C. 2. lévő régibb változata egy pár jelentéktelen eltérést mutat az újabb szövegezés javára. P. o. a legfontosabb, mely jóformán csak a szórendben tér el:

I. h. 5. sor: Ott a csillagokat
I. h. 6. sor: Csodálni s lángjokat.

*A meghűlt szeretet. (248. l.) – Szintén Révai utánzott versei közé tartozik. Véleményünk szerint a modern irodalmak, valószínűleg a német, szolgáltatta a mintát s a közvetítést a görög költészethez (p. o. az Anth. Pal. XII: 48. sz. költeménye).


Révainak e pár szerelmi versére vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy élményi alapjuk nincs, a költőnek a valóságban soha sem volt Lucája. Kétségtelen, hogy nemcsak a név költött, de a személy és a viszony is. Annál határozottabban tagadhatjuk a versek élményi jellegét, mert mind, a legjobb esetben, átdolgozás. Fönn kell tartanunk ezt a föltevést, noha nem kisebb tanú szólalt föl ellene, mint – maga Révai. Van neki ugyanis a C. 2.-ben egy kis verse, amely az ellenkező nézetet látszik bizonyítani:

A morgók ellen.

Morognak a papok,
A búsúlt vének is,
Lucám, hogy így enyelgünk:
Írígy bánat gyötri
Bizony mindkettőjét,
Morogjanak halálig.

Kacagd ki a papot,
Mert mért vetett maga
Kemény törvényt magára?
Hányj vénre mocskokat:
Ha vére már aludt.
Mért írígy más javára?

Bármilyen közvetetten is a hangja ennek a kis versnek, mely Catullus egy költeményéből (V. számú: Vivamus, mea Lesbia, atque amemus…) veszi az alapgondolatot, ez sem egyéb költői játéknál.

*Szomorú indúlat. (249. l.)

*A lélek halhatatlansága. (250. l.) – A 2. versszak gondolata Horatiustól való. (Carminum II: 18 óda )

*Tartózkodás. (252. l.)

*Haláltól nem rettegő nagy lélek. (252. l.)

*Magam képe. (253. l.)

*Hazafiúi érzés. (255. l.) – A vers kelte bizonytalan, s a «nagy magyar» nevét sem ismerjük. Csaplár gyanítása szerint: «lehet hogy Orczyhoz szól».

Futó gondolat. (256. l.) Először B. 42. Megvan teljesen egyező szöveggel C. 4. és C. 6.-ban. Ezek alapján közöljük.

[Orczy Lőrinc hamvainak.] (256. l.) Először B. 30. – Töredékes emlékvers az 1789 jul. 28-ikán meghalt Orczy Lőrinc báróra. – Eredeti fogalmazványa sok törléssel és igazítással a C. 4.-ben Innen adjuk.

A hazatért magyar korona. (257. l.) Első, második, harmadik kiadása B. 13. Későbbi, javított szövege Révai kéziratos füzetében C. 8. Innen közöljük. – A vers annak örömére készült, hogy II. József uralkodásának utolsó évében a magyar szent koronát visszaküldte Bécsből Budára. A versen inkább érezhető, mint kimutatható – gondolatokban, szólamokban, fordulatokban – Ányos Kalapos királyának hatása, melyet Révai a közkézen forgó másolatokból ismerhetett. – A nyomtatott szövegek egymás között egy-két, egészen jelentéktelen eltérést kivéve, megegyeznek; a kéziratos szöveghez képest a következő változataik vannak:

258. l. 11-12. sorok hiányzanak
259. l. 16. s. Ragaszkodj forróan megtért koronádhoz,
259. l. 17. s. Erőssebben csatlódj újúló hazádhoz.
259. l. 18. s. Szánakodj azután a szomszéd rabokon,
260. l. 33. s. Mit tesz szabadságát nem sértő királyért.

Téved tehát Dugonics, mikor azt állítja Följegyzéseiben (l. Szinnyei kiadását 54. l.), hogy a cenzúra sokat törölt belőle s vers csak töredékesen jelent meg.

A 258. l. 2-3. s. említett s a 31-34. szokatlan durvasággal meggyalázott gonosz tanácsadó Niczky Kristóf gróf országbíró, akit abban a korban a közvélemény egy része a császár tetteiért felelőssé tett. Révai egy, itt közölhetetlen, versében egész haragját szabadjára eresztette ellene.

258. l. 12. s. arra céloz, hogy II. József a nemességet és papságot akarta első sorban megtörni.

258. l. 14. s. II. József volt az első, aki az országot fölmérette, ami a nemesség körében nagy fölháborodást keltett, mert azt következtették belőle, hogy meg akarja adóztatni a nemesi földeket. Hogy a magyarság milyen ellenséges érzülettel nézte még a XIX. század közepén is az abszolut uralomnak az ország fölmérésére vonatkozó törekvését, arra jellemző bizonyság Tompa, aki a Pusztán c. költeményében Révaiéhoz még kifejezésében is hasonló hangon énekli:

Mely oly szabad volt, mint lakója
S láncot nem ösmere.
Felhasogatva, mérve lesz a
Dús rónaság tere.

260. l. 11-20. s. célzás az 1741 szept. 11-iki jelenetre s az örökösödési háborúra.

260. l. 23. s. célzás II. Józsefnek II. Katalin orosz cárnővel kötött szövetségére.

A magyar öltözet és nyelv. (261. l.) Először B. 32-33. Eredeti kézirata C. 6., javított szövege C. 8. Ez utóbbi alapján közöljük. Eredetileg két vers volt: maga a költemény (kiadásunkban a 263-271. l.) s egy kísérő vers, mellyel a «nagy magyar»-nak megküldte. A második szövegezés azonban a kettőt összefoglalta. – Ki volt az a főúr, akit Révai e versével megtisztelt, nehéz megállapítani; az ismertető jelek szerint lehet Orczy László, Forgách Miklós vagy Károlyi Antal gróf (v. ö. Csaplár, id. mű 287. l.). Legvalószínűbb mégis, hogy Forgách gróf volt, mert a 262. l. 15-16. s. reá illik leginkább. Révai a költeményt nem azzal a céllal írta, hogy közrebocsássa: érezte, hogy nagyon is erős a hangja. Ő maga a C. 6.-ban később ezt a sort írta a kézirat utolsó sora után:

Szépen hajnalodott, de hamar béborúlt!

Utána meg négy sorban megmagyarázza eljárását:

Amit itt bényújtok, nem látott világot,
Mert fejem mért fájna, mond olly igazságot.
Nem sértek én királyt, arra jól vigyázok,
Csak aki elfajúlt, olly magyart korpázok.

A versnek van valami kevés kapcsolata Ányosnak A régi magyar viseletről c. költeményével, melynek másolata megvan Révai versei között a C. 5.-ben. – A két kézirat szövege között hat helyen (265. l. 18., 19., 267. l. 7., 269. l. 19., 270. l. 18., 27. s.) jelentéktelen, egy-két szóra terjedő eltérés.

261. l. 10. s. Nagyságos tiszt = főispánság.

264. l. 3. s. Lependék = lepke, pillangó; itt: röpke, lebegő.

264. l. 19. s. Rét ümeg = ingujj.

A 266. l. 20. sorban az 1790-iki országgyűlésre céloz, amelyen először szóltak a követek asztalánál magyarul (Darvas Ferenc jún. 11-én).

267. l. 9. s. Jámbor szándékú társaság. Bessenyei ebben az időben próbálta megnyerni az országgyűlést azon tervének, hogy egy magyar tudós társaság (Akadémia) állíttassék föl. Egy-egy latin röpiratban kifejtette tervét és közölte a fölállítandó társaság ajánlott tagjait, s ugyanakkor kiadta Bessenyei György akadémiai tervezetét Jámbor szándék c. alatt. Innen az utalás.

A 267. l. 25. sorban a levél vg. II. Józsefnek 1789 dec. 18. kelt leiratára céloz, mely már német és magyar szövegű volt.

270. l. 11. s. Nemzeti oskola = a II. Józseftől állított állami népiskolák, melyeknek célja a népművelődésen kívül a germanizálás volt.

A lantjáról. (272. l.) Először B. 34. Eredetije, amelyből közöljük, C. 7. – Az anakreoni gyűjtemény 23. darabjának (Θέλω λέγειν ‘Aτρεiδας) szabad fordítása.

272. l. 1-2. s. Atreus két magzata = Agamemnon és Menelaus

272. l. 4. s. Kadmus – a görög mitológia szerint Thebae alapítója.

A szépekről. (272. l.) Először B. 34. A C. 7. kéziratból. – Eredetije az anakreoni gyűjtemény 24. darabja. (Φυδις χέρατα τανροις). Szabad fordítás.

A Kupídóról. (273. l.) Először B. 34. Kézirata C. 7., ebből adjuk. – Eredetije az anakreoni gyűjtemény 31. darabja (Μεδονυχτίοις που ώραις). Szabad fordítás.

A kincsről. (274. l.) Először B. 34. A C. 4.-ből közöljük. – Szabad fordítás; az eredetije az anakreoni gyűjtemény 34. darabja (‘Ο πλοΰτος εϊ γε χρυδοι).