Ányos Pál összes költeménye

Írta: Nagy Jenő · 2025. június 14.

kb. 6 perc olvasás

Ányos Pál: Ányos Pál összes költeménye - ekönyv - ebook | Bookandwalk

Egy boldogtalannak panasszai a halavány holdnál

Szomoru csillagzat! melly bus sugárokkal
Játszol a csendessen csergő patakokkal!
Csak te vagy még ébren boldogtalanokkal,
Kiknek szive vérzik s küszködik bajokkal.

Hallod, hogy sohajtnak estvél homállyában,
Midőn a természet szunnyadoz álmában. –
Nincs álom ezeknek gyászos kunyhójában!
Eltünt, eltávozott boldogabb házában!

Ott egy temetőnek látom keresztyeit,
Bágyodt szél mozgattya cyprus leveleit.
Ó! az árnyékozza soknak tetemeit,
Kik velem érezték az élet terheit!

Egy fehér árnyékot szemlélek sirjából,
Suhogva felkelni, halottas honnyából –
Vallyon nem lesz-é ez azoknak számából,
Kik mint én, könyveztek szivek fájdolmából?

Ó bár felém jönne! nem félnék képétől;
Többet reménlenék borzasztó lelkétől,
Mint élő halandók szemfényvesztésétől,
Kiknek számkivetve vagyok kegyelmétől!

Jaj de ismét eltünt… ez is fut engemet!…
Talám észre vette hullani könyvemet!
Ó hát nincs már senki, aki nyögésemet
Hallaná, s enyhitni akarná ügyömet?

Üss, te boldog óra, amelly inségemből,
Ki fogsz szóllittani illy sok gyötrelmemből,
Szakaszd ki e sebes szivet kebelemből,
S csinálly port agyagból készitett testemből!

Talám majd valaki jön sirom széllyére,
S akasztván egy darab fátyolt keresztyére,
Reá emlékezik baráttya szivére,
Egy könyvet görditvén hideg tetemére!

1780

Brandenburgisches Forstmuseum Fürstenberg

*

Az ifjuságnak hivataljáról

Te, ki ifjuságnak heversz kebelében,
S titkos tüzet érzesz szived rejtekében,
Felmenvén a legszebb idő kezdetére,
Tekénts egy ártatlant, édesgetésére
Siess. – Gyenge szava, kedves mosolygása,
Tüzes, bizontalan szemének forgása,
Puha viselete, s nem tudja, mi lelte,
Hogy kiki nézését reá függesztette.
Mikor már illy szépek, esmérni magokat
Tanulják, s azonban nem értik bajokat.
Mikor a természet édes érzéseit,
Kezdik tapasztalni születő kincseit,
Rablani kivánnak egyszerre hevekben,
De ártatlanságok szégyent szül szivekben.
Majd tüz, majd lobbanás, majd szemérmetesség
Szökdösik lelkekbe komorság, kegyesség.
Tizenöt esztendőt tölt az illyen gyermek:
Ez a nap hajnala. – Kedvellik a szemek;
Nincsen egyéb csele, csak új frissessége,
Félelem, lobbanás, szelid gyengesége.
A következendő idő kiterjesztvén
Kellemetességét, még szebb, mint elevén.
Mert a piros hajnal ifjú sugarait
A nap diszesitti, széjt szórván lángjait.
Minden gyümölcsei ekkor megértenek,
Mellyeket az ifjak szedni kedvellenek.
Repülni is készül, szárnyát már érzette
E szép madár, baját szinte sejditette;
Szivét kivánsága néha szorongatta,
Husz esztendő folyta erre tanitotta.
Illyen tavaszához még ötöt számlálhat,
Mellyben ellent senki tüzének nem állhat.
Harminc telek után idő nyomát láttyuk,
A szépet jelesnek immár nem mondhattyuk.
Szép még, de csak igaz többé nem fiatal,
Hanem mesterséggel tiszteletére csal.
Esméri mindenben a titkok fogásit,
Tudja már nevezni szive dobbanásit.
Győzedelmeskedni kiván, s könnyen élni,
Nem akar szerelem sebeitől félni.
Mert még érzései benne nem enyésznek,
Sőt még az idővel ádázobbak lesznek.
Ekkor dühösködik még szeretetében,
Eltökéllett, bátor: napja van delében.
Fiatalabbaknak elhódit szépségek,
Ezeknek elrabol nyájos mesterségek.
Tudnak kölcsönözni kellemetességet,
S ebben hanyatlások keres kedvességet.
Hiv tüzes szerelmek állondóságában,
S azért rejtezik még orcájok ráncában,
Hogy rajtok mindvégig tartsa fenn hatalmát,
Illy virággal hinti mult szépségek halmát.
Az ifju Klorindo hogy most cseperedik,
Ollyan, mint rózsa, melly harmatba feredik.
Klári, bár halladott már hanyatlásában,
Kedces még, mint a nap tündöklő nyugtában,
Minden idejüknek van gyönyörüségek;
Változik kedvünkért sok minémüségek.
Vagynak ollyan szemek, kiknek lankadtsága,
Szivünket olvasztya rendes bágyadtsága.
Vagynak ollyanok is, mellyek tüzessebbek,
S szivünk ostromába győzedelmesebbek.
Ez deli termetét nemesen viseli,
Másban az ellankadt hivság helyét leli.
Ennek jobb szine van, itt rózsát képzelhetsz;
A más fejérségén liliomot lelhetsz.
Annyi ajándéka van minden szépségnek,
Hogy asszonya lehet szivnek, gyengeségnek.
Némelly, ha barnácska, eleven amellett;
A másik, hogy szőke, azért olly kedvellett.
A szem ezek között kétségesen választ,
S a meghatározás valóban elfáraszt.
Egy csélcsap csak azért kedves némellyeknél,
Hogy mindent megnyernek romlott erkölcsöknél.
A nyájos szemérmest azért jobb szeretni,
Mert érdemét véle kedves esmértetni,
Midőn boldogsága által felgerjeszted,
S hogy voltát érezze, annyira viheted.
Egy gőgöst, jól esik, ha megjámborithatsz,
A titkostól igaz szeretetet várhatsz.
A mulatságokban elméssebb egy szemes;
Aki gondolkodó, az ismét érdemes.
Egy a jelességben vette nagyobb részét,
Másik a szemébe tette minden eszét.
Amaz rabbá tészen édes beszédivel,
Többet tud mondani emez szemeivel.
Itten négy kort adtam ezzel előtökben,
Urfiak, ha késtek, s még jó időtökben
Ti nem válosztatok, megbánnyátok, vélem;
Tanácsom, láttyátok, hogy én nem kiméllem.
Olly virágok várnak legszebb idejekben,
Kiknek hiv szeretet ha fuj kebelekben,
Megnyilnak azonnal. Vagy egy szines gyásznak,
Oszlassátok ködét az özvegy árváknak.
Bátran mulathattok csendes mezejekben,
Sok mesterség nélkül juthattok szivekben.
De a hitesekkel ne nyájoskodjatok, –
Három boldogtalant hogy nem csináljatok:
Ugy mint magatokat, őket és férjeket,
Nehezitvén ugy is terhes bilincseket.
A jövő farsangon bálok lármájában
Siessetek, s onnét Hymen templomában.
Tánc a szerelemnek kedvessebb innepe,
Ott szokta tisztelni Venust nyájos népe.
A szerelmes legény mindég állhatatlan,
Negődös, s éltére igen vigyázatlan.
Amire hivatott, azt követni késik,
Mig ifjuságának tüze elenyészik;
Itt az ősz ugy éri, hogy melegségével
Ne sinlődjék többet kinos szerelmével.
Ha ki már megőszült, s rég nyájosságára
Visszakéri Vénust elaggott karjára:
Nevetségessé lesz ennek buzgósága,
S erőtlen, mint alvó tüznek lankadtsága.

1781

*

A megaggott világ-fiának emlékezete

1

„Reménség, reménség! be hamar megcsalál;
Vasmaeskával festve be heába valál!
Szomoru szivemet béborittá halál,
S valamerre szemem vetem, mindenütt gyászt talál.”

2

Szép termet, rózsaszint mutató ábrázat,
Bibor, bársony, selyem, s aranyos ruházat,
Megrontott sok ifjat, nem kettőt, sem százat;
Elpusztittott sok szép várat és sok nemes házat.

2b

[Kis ajak, gyenge kéz hányat széditthetnek?
Szökő pillantások miként hevitthetnek?
Hogyha kifedve szép mellyek piheghetnek,
Melly szivnek van olly bástyája, kit meg nem győzhetnek?]

3

Életem tavasszán én is rabjok lettem,
Midőn szép Klórisom karjain nyöghettem;
S ha csak egy csókját is kihizelkedhettem,
Paradicsom öröméről majd elfelejtkeztem!

4

Mulattam hivemmel kertek árnyékában,
Csendes magányosság édes homályába;
S áldozatot tevén Venus templomában,
Bemetszettük neveinket a hársfák héjjába.

5

Táncoló paloták, ti kedves heleim!
Hány titkot láttak ott csintalan szemeim,
Hány szivre repdeztek érzékenységeim,
S hány ezer nyájos szorittást érzettek kezeim!

6

Elmultak mind ezek, elmult vidámságom;
Szomoru gonddá vált régi nyájosságom;
Jelenti képemen csüggedt pirosságom,
Hogy már végére hanyatlik – ifju bolondságom!

1782-1784

Ányos Pál
összes költeménye

(1756-1784)

TARTALOM

VERSEK

Penelope Ulisszesnek
Gyöngyösi árnyékához
Egy Nimfa dicséri Keményt, Ekho felel reája
Alexis
Három királyok napján
Az „Orvosi Oktatások” szerzőjéhez
Igaz hazafi
Egy elenyészendő rózsához
A lenyugovó naphoz
Titkos Polyxena
Generalis Gróf Vurmser vitézsége Habelschvertnél
Érzékeny gondolatok
Egy boldogtalannak panasszai a halavány holdnál
Az isteni gondviselés
A szép tudományoknak áldozott versek
Kártigám nevezetes irójához
Érzékenységeim egy kedves atyámfiának időnek előtte történt halálán
Gróf Eszterházi Pálnak pécsi püspökségre lett felemeltetését inneplő versek
Az ifjuságnak hivataljáról
Egy terhes álomtalan éjjelemkor
A régi magyar viseletről
Egy sohajtás
Egy fohászkodás
Battyáni Károly Őhercegsége halálán egy poetának érzékenységei
Érzékeny levelek
Esdeklés
Gróf Zrinyi Miklósról
Kalapos király
Főgenerál Gróf Nádasdy Ferenc halálakor
Boldogságos Szüz Máriához az édes hazáért
A vig társaságról
Hiv barátnak hivétől fájdalmas elválása
A csalfa szivnek megvetése
Egy hiv szivnek kedvesse sirja felett való panaszi
A megaggott világ-fiának emlékezete
A végső óra
Ájtatos ének
Horváth Ádámnak
Pyrkernek

Költői levelek

Barcsay kapitánynak
Virág Benedeknek
Gadótzi Rőth Klárának
Hérits Vincének Rómában
Barcsay kapitánynak
Barcsay kapitánynak
Virág Benedeknek
Faiszi Ányos Jánosnak
Faiszi Ányos Jánosnak
Faiszi Ányos Jánosnak
Kreskay Imrének
Megyesi Somogyi Jánosnak
Kreskay Imrének
Egy jó barátomnak
Kreskay Imrének
Kreskay Imrének
Barcsay kapitánynak
Barcsay kapitánynak
Bessenyei Györgynek
Egy barátomnak, midőn véle megbékültem
Bessenyei Györgynek
Barcsay kapitánynak
Bessenyeinek
Bessenyeinek
Bessenyeinek
Bessenyeinek Pestre
Mészáros Ignác urnak
Kónyinak
Kónyinak
Bessenyeinek
Két jó barátomnak a Bakonyba
Barcsay kapitánynak
Krajnik Lászlónak
Kónyinak
Barcsay kapitánynak
(Kreskay Imrének)
Barcsay kapitánynak
Kónyinak
Kapitány Barcsaynak
Egy jó barátomnak
Barcsaynak
Barcsaynak
Barcsaynak
Mészáros Ignácnak
Barcsaynak
Generális báró Orczynak
Barcsaynak
Barcsay kapitánynak
Barcsaynak