Magyar írástudók árulása – XXII.

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódásaim

p p pp p p

Eugéniusz:

Magyar írástudók árulása – XXII.

Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,

jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit

p p pp p p

Petőfi Sándor:

VILÁGOSSÁGOT!

Sötét a bánya,
De égnek benne mécsek.
Sötét az éj,
De égnek benne csillagok.
Sötét az ember kebele,
S nincs benne mécs, nincs benne csillag,
Csak egy kis hamvadó sugár sincs.
Nyomoru ész,
Ki fénynek hirdeted magad,
Vezess, ha fény vagy,
Vezess csak egy lépésnyire!
Nem kérlek én, hogy átvilágíts
A másvilágnak fátyolán,
A szemfedőn.
Nem kérdem én, hogy mi leszek?
Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok
S miért vagyok?…
Magáért születik az ember,
Mert már magában egy világ?
Vagy ő csak egy gyürűje
Az óriási láncnak,
Melynek neve emberiség?
Éljünk-e önnön öröminknek,
Vagy sírjunk a síró világgal? –
Hány volt, ki más szívéből
Kiszíta a vért
Saját javára,
És nem lett büntetése!
S hány volt, ki más javáért
A vért kiontá
Saját szivéből,
S nem lett jutalma!
De mindegy; aki áldozatnak
Od’adja életét,
Ezt nem dijért teszi,
De hogy használjon társinak.
S használ-e vagy sem?
A kérdések kérdése ez,
És nem a „lenni vagy nem lenni?”
Használ-e a világnak, aki érte
Föláldozá magát?
Eljő-e a kor,
Melyet gátolnak a roszak
S amelyre a jók törekednek,
Az általános boldogság kora?
S tulajdonképen
Mi a boldogság?
Hisz minden ember ezt másban leli;
Vagy senki sem találta még meg?
Talán amit
Mi boldogságnak nevezünk,
A miljom érdek,
Ez mind egyes sugára csak
Egy új napnak, mely még a láthatáron
Túl van, de egykor feljövend.
Bár volna így!
Bár volna célja a világnak,
Bár emelkednék a világ
Folyvást, folyvást e cél felé,
Amíg elébb-utóbb elérné!
De hátha ugy vagyunk,
Mint a fa, mely virágzik
És elvirít,
Mint a hullám, amely dagad
Aztán lesímul,
Mint a kő, melyet fölhajítának,
Aztán lehull,
Mint a vándor, ki hegyre mászik,
S ha a tetőt elérte,
Ismét leballag,
S ez így tart mindörökké:
Föl és alá, föl és alá…
Irtóztató, irtóztató!
Kit még meg nem szállott e gondolat,
Nem fázott az soha,
Nem tudja még: mi a hideg?
E gondolathoz képest
Meleg napsúgár a kigyó,
Mely keblünkön jégcsap gyanánt
Vérfagylalón végigcsuszik,
Aztán nyakunkra tekerőzik,
S torkunkba fojtja a lélekzetet – – –

Pest, 1847. március

*

p 1

p

p Intésre nagy csinnadrattával „leleplezek” egy-két beáldozott piti alakot

p Művésztanárként még az éneklést, zenélést is megutáltatja a nebulóival

p „Művészfilm” -rendező „fenegyerekként” forró drót köt össze a Góréval

p Nem műveli/tanítja a logikus gondolkodást, a szabatos-szép fogalmazást

p Műveinek hatása a legjobb esetben: dekadens sznobok frivol idegizgalma

p Műgondos újra-fordítással nem teszi hozzáférhetővé a világirodalom javát

p Választott műfaj híján az élete művészi megkomponálásával játszadozik…

p

p

p 2

p

p Muszáj, terhes kötelességet csinál a dicső elődeinkre emlékezésből

p Munkapszichológus – ő írja meg a góré öntömjénező ünnepi beszédjeit

p Munkaköri kötelességeim kb. átlagos teljesítéséért is már jutalmat várok

p Napi szócsatákban ellövöldözi puskaporát és nem lesz ideje feltöltődni

p Napi betevőért hideg aluljáróban zenélve szemérmesen koldulni: na ne!

p Nála az revelációszámba megy, ha felfedezi a langyos vizet – heuréka!

p Nála nincs – ösztönző – „kegyelem kettes”, még azt is ki kell érdemelni!

p

p

p 3

p

p Ha vallása miatt üldözik, zaklatják, kirúgják, akkor inkább renegát lesz

p Abból él: erkölcsi felmentést ad a hozzá forduló rossz lelkiismeretűnek

p Nálad a Szellem/Költészet: de a Disznó-fejű Nagyúr csak ül az aranyán

p Naiv felvilágosító attitűddel/pokollal riogatva térítgetné az utcalányokat

p Álarcos, anonim rohamrendőrként önkívületében csak üt-vág, rúg és lő

p Naiv idealistának hiszed embertársaidat is, mint a szellemi fogyatékosok

p Munkaidőn túl, magánszorgalomból már nem üldöz ismer(etlen)t tettest

p

p

p 4

p

p Szellemi közutak ámokfutója: száguldozás, kiszorítás, anarchia

p A beosztottjainak olvassa fel versét kérve az őszinte kritikájukat…

p A rizikós szobrász pálya helyett tuti órabérben széklábakat farigcsál

p Nem is érted, hogy pl. mit jelent egy kutya a gyerek nevelődésében

p A mosdóvízzel a gyereket – rossz pappal Istenhitét is kiönti/kiönteti

p A piszkos munka és a tiszta kéz: nem én öltem, csak a bérgyilkos

p A szellemóriás hátán ugrabugráló törpe, aki féltéglával veri a mellét

p

p

p 5

p

p A tér-idő távból szépítgetnéd, feltupírozná sosemvolt ellenállását

p Provokáló felbérelt krakéler: vagy párbajozol, vagy el kell menned…

p Szisztematikus a kontraszelekció: aljas hülyét vezető pozícióba rak

p Negatív kampányfőnök – nincs erkölcsi gátlás, aljas rágalomözön

p Anyja szülés után eldobja, vagy felnőtten döbben rá: nem szereti

p Ha nem jó keresztény, akkor az inkvizítor az ő érdekében égeti el

p A falut szögesdrótkerítéssel/útlevéllel kettéválasztó békediktátor

p

p

p 6

p

p Mostohaszülőként „bizonyítja”: te buta, csúnya, romlott kisgyerek vagy

p Mostohagyerek műfajokat elhanyagol, és lenéz(et) – pl. dokumentumfilm

p Nem mos le a gyalázatot, s nem tesz széppé például a statisztikus nevet

p Elmaradt tavaszi politikai nagytakarítást eltussoló, ill. számon nem kérő

p A házasélet kihívásai elől be/meghátrál-menekül: Szent Hivatás menhely

p Monopolhelyzetben levő pártkritikus, aki árgus szemekkel les a hibáidra

p Modern diktátor, aki a legrosszabb sorsot az ún. politikai fogolynak szán

p

p

p 7

p

p Mivel ő nem tudja, mi a lényeg, ezért mindenből „nagyvonalúan” enged

p Folyton csak az Eget kémleli, s így megbotlik minden kis földi akadályban

p Misztifikálom, s így emberfelettivé emelem a szellemi munkát s a munkást

p Görcsöt-gátlást plántál beléd, hogy elfojtsad a csírázó művész hajlamodat

p Ha nincs végzettséged igazoló, képesítő diplomád, le is söpörne a pályáról

p Mire túl vagyunk a csúcson, addigra nem neveltük fel a rátermett utódokat

p Mire minden elemi lét- és munkafeltételt előállít, már nem is akar semmit…

p

p

p 8

p

p Mintha a bankos így huszonegyezne: a 19-re még lapot kelljen kérned

p Mintha szándékosan gyújtogatnék, csak hogy dolga legyen a tűzoltónak

p Mintha a saját fülembe öntenék ólmot, hogy ne halljam az elhívásaimat

p Mintha nem a giz-gazokat, de magát a kultúrnövényeket gyomlálnám ki

p Mintha csak neki nem kéne újra letennie az ún. pályaalkalmassági vizsgát

p Mintha az ifjúság tanítója mindig egy régi lemezt tenne fel, az is beragad

p Mintha minden szellemi kacatot őrizne, és nem szelektálna, lomtalanítana

p

p x

Petőfi Sándor

Sors, nyiss nekem tért…

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek

Az emberiségért valamit!

Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e

Nemes láng, amely úgy hevit.

Láng van szivemben, égbül-eredt láng,

Fölforraló minden csepp vért;

Minden szív-ütésem egy imádság

A világ boldogságaért.

Oh vajha nemcsak üres beszéddel,

De tettel mondhatnám el ezt!

Legyen bár tettemért a díj egy

Uj Golgotán egy új kereszt!

Meghalni az emberiség javáért,

Mily boldog, milyen szép halál!

Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet

Minden kéjmámorainál.

Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,

Ily szentül!… s én elkészítem

Saját kezemmel azon keresztfát,

Amelyre fölfeszíttetem.

p p pp

A 

nem

javító-segítő,

sőt passzívan-

aktívan ártó elit

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl…

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról…