kb. 9 perc olvasás
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Emberélet-minőség vizsgálódásaim
p p pp p p
Eugéniusz:
Az írástudók árulása – XIII.
Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,
jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit
p p pp p p
Petőfi Sándor:
AZ ŐRÜLT
– – – – Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába’ vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
S mit tettek gyilkosaim,
Hogy gaztettöket elleplezzék?
Midőn kiterítve feküdtem:
Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam.
De nem harapom le! gondolám,
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fúladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
De hiába, csak így jár,
Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?
Mondják: virágnak gyökere,
Amely fönn a mennyben virúl.
De ez nem igaz.
Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?
Hahaha!
De mit kacagok, mint a bolond?
Hisz sírnom kellene.
Siratni, hogy oly gonosz a világ.
Az isten is felhőszemével
Gyakran siratja, hogy megalkotá.
De mit használ az ég könyűje is?
A földre hull, a ronda földre,
Hol az emberek lábbal tiporják,
S mi lesz belőle,
Az ég könnyéből?… sár.
Hahaha!
Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,
Érdempénz melleden a nap,
S ruhád, rongyos ruhád a felhő.
Hm, így eresztik el a vén katonát,
A hosszu szolgálat jutalma
Egy érdempénz és rongyos öltözet.
Hahaha!
S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.
Láttátok-e már a tengert,
Midőn a fergeteg szánt rajta
És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,
E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?
Hahaha!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem… hahaha!
Szalkszentmárton, 1846. január
p 1
p
p Mintha marslakó lennél, olyan idegenül mozogsz a való világban
p Mintha már te magam is úgy látnád, hogy a király nem mezítelen
p Mintha szóban lerombolná a templomokat, és felégetné az iskolákat
p Mintha Kolumbusz a Városligeti tavon csónakázgatna az Új Világ felé
p Mintha csak az ingyen-konyhákra főznék, ahol nem illik reklamálni
p Mintha a fehér abrosznál tárgyalnék, vagyis alkudoznék az ördöggel
p Mintha ártatlan lennék a kútmérgezésben – csak a kávájára kakiltam…
p
p
p 2
p
p Nemhogy „orvosolom”, de magam idézem elő az olvasási nehézségeket
p Neki nem előbbre való a beteg emberek érdeke, mint a mundér becsülete
p Ő álruhában/kampányban se jár a nép közé: nem él sorsközösségben vele
p Önkényesen rangsorolja: ki inkább rászorult testi és lelki beteg, szegény?
p Nekrofiliámat – többek között – a fekete, morbid humoromban élem ki
p Neki kell Antigonéként eltemetni a halott testvért, életem árán is: na ne!
p A hétvégén kéne behozni a lemaradást – inkább a kerti mulatságra megy
p
p
p 3
p
p Vevő rá: neki nem kell túl sokáig kínálgatni a „dísz-gój” hálás szerepét
p Nekem ne lennének elveim: én vagyok az, aki elvből elvet minden elvet
p Nekem ne lenne programom – a gyerekek megbotránkoztatása nem az?
p A felbujtott csőcseléknek programot is adó: ő a pogrom értelmi szerzője
p Neki nemcsak a közhely igazságai, de még a tévedései is terméketlenek
p Nekem, a hivatalból, ill. fizetett bomlasztóként semmi nem lehet elég jó
p Neki csak játék a szellemi munka, ahhoz képest nem is rossz benne
p
p
p 4
p
p Neki csak elő-futárjai és epigonjai vannak, hisz ő a mind-örökös Csúcs
p Neki az írás szent dolog, ezért csak Szenteste ír egy-egy sort a Bibliájába
p Neki egyedül a magas művészet a szent, maga az élet az viszont profán
p Neki maga a Mű csak ürügy, hogy impresszionista kritikája csapongjon
p Neki a családja stb. csak életnyersanyag, kísérleti terep és személyzet
p Neked kellene győzni a maratoni táncversenyen, vagy félbeszakad pályád
p Nem mutat jó példát, hogy csak a bűnt gyűlöljük, de a bűnös embert ne
p
p
p 5
p
p Bolond lenne lerombolni a hamis illúziókat – hisz ő csak köszönetet vár…
p Hülye lenne bemenni az oroszlánbarlangba, ha csak egy hangszert vihet
p Nem nyomoz, ha csak tiszta eszközei lehetnek, de ellenfele nem válogat
p Nehéz, zord időkben a szigligeti alkotóházi komfortban húzza meg magát
p Nehéz, veszélyes küldetésének teljesítését elodázó, elszabotáló, elpasszoló
p Jól tűri, hogy gazdasági-politikai érdekből kitalált mumus riogassa a népet
p Tudva „összetéveszti” a szerepeit: rendőr is, ügyvéd is, ügyész is és bíró is
p
p
p 6
p
p Segédkezik találmánya elsinkófálásához, vagy emberellenes használatához
p Röstell a bulvárlaptól tanulni: se olvasóbarát tipográfia/címadás, se humor
p Visszariad attól, hogy teóriáját igazolandó akár tutajjal kelj át az óceánon
p Hagyod levenni a napirendről a csoport, a réteg, sőt a nemzet sorskérdéseit
p Hagyjuk végleg beskatulyázni magunkat: írunk vagy festünk, vagy feltalálunk
p Hagyod magad piti csetepatéba belerángatni: egy sas kapkod a legyek után!?
p Engeded megbotránkoztatni a kisdedeket – sőt pont itt te leszel a botrányhős
p
p
p 7
p
p A címért, rangért, kitüntetésért hajt – nem óvakodik a hiúsága hízelgőitől!
p Csak bérmunkába fordít: nem győzi meg a kiadót, mi ma az igazi hiánycikk
p Nem a gondolkodó ember, de az ökör következetességével nevel gyereket
p Egy aufklérista, aki nem nyomozza ki a hamis tudatok társadalmi gyökereit
p Ne aszerint törődj a hozzád forduló beteggel, hogy ki ő és hogy ad-e hálapénzt
p Nálam soha nincsen „kegyelem kettes”, még azt is ki kell/kellene érdemelni!
p Csak várjuk meg, amíg kérdeznek – akkor nem játszik, ha senki nem figyeli
p
p
p 8
p
p Ő vállal vétkes néma cinkosságot bármilyen elnyomorító sötét rendszerrel
p Nem választható ellenséget nem ismer-ismertet: az öreg és ravasz ördögöt
p Semlegesek vagyunk, úgy tanítunk, hogy rossz ügyek mellett is érvelj jól…!
p Nem vagyok hiú: szerényen, név nélkül mószerollak be a Nagy Főnököknél
p Nem vagyok becsületes megtaláló: eltulajdonítom mások szellemi értékeit
p Nem tudj, vagy nagyon nem akarja tudni: prekoncepciója, előfeltevése van
p Nem tudok félrevonulva, egyedül, csendben, türelmesen nagyvadra lesni…
p
p x
*
Reviczky Gyula: Egy könyvre
Egy könyvre
mely az őrült, a gonosztevő és a lángész közt rokonságot bizonyítgat.
A tudomány, e kor nagy büszkesége,
Szfinkszek talányát megfejtette mind.
Már nemcsak Isten lát be a vesékbe,
Az ember is, ha górcsőn áttekint.
Mit a természet eddig rejtve tartott:
Távcső, göreb, bonczkés leleplezik.
Megtudjuk, mily népek lakják a Marszot,
Ismerjük tetteink törvényeit…
.
A kéz finom rezgéseit figyeld meg,
S ki mit gondol, mint könyvbűl olvasod.
Fordulj a vérdelejhez és helyetted
Tudtán kivül más végzi óhajod.
Tetszés szerint rablók, hülyék, paráznák
Az így álomba bűvölt emberek.
Mi hát a lélek?… Bárhogy magyarázzák:
Csak ideg, agy, vér, lüktető erek.
.
Jól van. Hússzerkezet csupán az ember,
Idegszálakból fínoman szövött.
Megáldva vagy megverve értelemmel,
Mint első állat állatok között.
A lángész is veszendő emberállat,
De nemesebbet földünk nem terem.
Vedd millióit a levő világnak,
S tán egy nevezhető csak e neven.
.
Ő a világos, józan ész tökélye,
Legfőbb erő, győzelmes akarat.
Érzése a szférák örök zenéje,
Értelme forró, fényes, mint a nap.
Igazság, szépség, jóság, eszme nála,
Átlátszó mint a lég s oly egyszerű;
Szivébe’ nincs zavar, se folt agyába’,
Fénygyorsaságu, sastekintetű.
.
Ne higyj a fenhéjázó bölcselőnek!
Nem járnak téboly, bűn, zseni együtt.
Szegény bohó! állítsd egy sorba őket.
S ellentétet fogsz látni mindenütt.
A lángész ellenképe, akadálya,
Mit rokonságnak hittél oly hamar;
A tiszta látás, az erő hiánya,
A mely csak szennyet, iszapot kavar.
.
A lángész is vivódik önmagával;
Nagy szenvedélyek dúlják bensejét.
Kin hasogatja mérgezett nyilával;
De ő kibirja, ég, de el nem ég.
Mi mást szabad halálba, bűnbe kerget:
Fokozza erejét és vágyait;
Küzdésre ad, tettekre néki kedvet,
Mert szűz lelkében hit s erő lakik.
.
Érzelme, vágya, tette, gondolatja
Teljes mértékü, hathatós, egész.
A boldogság az ég felé ragadja,
Villámként járja át a szenvedés.
Ezért nem lel társat, rokont, barátot;
Nem érti őt közlelkü sokaság!
Sötét- s szennyesnek látja a világot,
Mert maga fényes, tiszta, mint a láng.
.
Tüzes sebhely van sütve homlokára,
Önlángja perzselt oda bélyeget.
Jámbor kedély megsejti, megcsodálja;
De naplelkébe látni nem lehet.
Próféta ő; jövőt előre érez;
Meglátja, a mi még csak jönni fog!
És vértanú, hü elvéhez, hitéhez,
Mert néki az igazság nem titok.
.
S vonásain ha bút tanyázni láttok:
Hagyjátok szomorúnak lenni őt!
Siratni ezt a szenvedő világot
Ő van hivatva, ő, a legdicsőbb.
Halandók dísze, emberek tökélye,
A szenvedésre legfogékonyabb.
Felfogni a bukót rendeltetése,
És szánni a szegény bolondokat.
p p pp
A
nem
javító-segítő,
sőt passzívan-
aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl…
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról…
