Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Bölcs/balga boldog(talan)ok  Emberélet-minőség ABC – VII.

Írta: Nagy Jenő · 2025. március 30.

kb. 22 perc olvasás

Eugéniusz:

Boldog/boldogtalan élet ABC – VII.

Létrontások és/vagy létjavítások

Szellemi segítség lélekbátor keresőknek

Az ön/emberismeret-szeretet igaz tükre

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan ember

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

pppppppppppppppppppppp

Ady Endre

A Tűz csiholója

Csak akkor születtek nagy dolgok,

Ha bátrak voltak, akik mertek

S ha százszor tudtak bátrak lenni,

Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság

Áldassék: a Tűz csiholója,

Aki az ismeretlen lángra

Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva

Fogadta szent munkája bérét:

Még ma is minden bátor ember

Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott

Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:

Legkülömb ember, aki bátor

S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,

Kényes bőrét gyáván nem óvja:

Mint ős-ősére ütött Isten:

A fölséges Tűz csiholója.

Ady Endre

A krisztusok mártírja

Vad, nagyszerű rajongást oltott

Az Érnek partja énbelém,

Csupa pogányság volt a lelkem,

Gondtalan vágy és vak remény.

Forgott körültem zagyva módon,

Lármával, vadul a világ

És én kerestem egyre-egyre

Valami nagy Harmóniát.

Paraszt Apollónak termettem,

Ki dalos, erős és pogány,

Ki szeretkezve és dalolva

Dől el az élet alkonyán.

Pogány erőtől, daltól, vágytól

A lelkem immár nem buzog,

Megöltek az evangélisták,

Az életbölcsek, krisztusok.

Ady Endre:

A papok istene

Én véreim, búsak, szegények,

Tudom én azt, hogy kell az ének,

Kell a zsoltár, kell a fohász,

Kell a hit, de ne higgyetek

Soha a papok istenének.

Tőle jött minden kénes átkunk,

Sok meg nem hallott imádságunk,

Földi poklunk, ős kárhozás,

Szolga-voltunk, szegény sorunk

És hogy mi még mindig csak – várunk.

Ne dőljünk a szent Kába-kőre,

Várjon égi csodát a dőre.

Nekünk az élet a malaszt,

A mi üdvünk a változás,

A mi imánk: mindig előre.

Én véreim, búsak, szegények,

Tudom én azt, hogy kell az ének,

Kell a zsoltár, kell a fohász,

Kell a hit, de ne higgyetek

Soha a papok istenének.

p 1

p Aki

p önként is

p átadja át a javait –

p nem kell ide trükkös lopás

p vagy netán erőszakos kirablás:

p (pumpoló parazita, biztosítási ügynök,

p mesés befektetéssel kecsegtető csaló,

p „filantróp” álalapítványnak gyűjtő stb. stb.)

p Aki

p nem lesz

p senki mástól függő,

p lesz ő így is önellátó:

p szellemi Robinzonként

p te dicsérd és jutalmazd,

p vagy épp büntesd te önmagadat

p Aki

p soha

p nem marad

p senkinek se „adósa” –

p sőt: a rosszat duplán

p fizeti vissza, torolja meg!

p (beindítva így az ördögi köröket…)

p Aki

p csakis

p az eszére,

p nem a szívére hallgat:

p a lex talio törvényét követve

p fogat fogért, szemet szemért –

p ha így hamarosan meg is vakul ő is…

p Akinek

p ha ló nincs,

p a szamár is jó

p még az egyszeri élete

p legfontosabb területein is:

p ő egy holtáig is alább-adó

p hivatási/házassági stb. megalkuvó…

p Aki

p a halandósága miatt

p egy non stop istenkáromló,

p miközben életuntan fecsérli

p a véges/rendelt, s ezért drága idejét

p Aki

p a jó hagyományt

p őrző, éltető, megújító

p viselet/viselkedés helyett

p egy ostoba divat/idegenmajmoló

p (mire észbe kap, már túl késő lehet)

p Akinek

p jaj lesz,

p fogának csikorgatása

p ha könnyűnek találtatik:

p mert eljön a megmérettetés,

p ahogy a végső is, az utolsó ítélet…

p Aki

p kényelmét mentve

p veszti el az életét:

p nincs nyomasztóbb életérzés,

p mint furfangosan önkímélt léte

p elviselhetetlen könnyűsége…

p Aki

p hagyja,

p hogy a „jóbarátja”

p önáltatásra hízelegje,

p nagy hülyeségre biztassa,

p téves életpályára ösztönözze,

p vagy istenkísértésbe hajszolja bele…

p Akinek

p igaz jóbarát helyett

p még jó esetben nincs senkije –

p de a jóval gyakoribb rosszban:

p csak egy álcázott parazita álbarátja

p Akinek

p jó egészség helyett

p élete krónikus betegségek,

p így fölös-káros szenvedések sora,

p mert nem meri a valódi, lelki okot keresni,

p mert nincs bátorsága őszinte önismeretre,

p és radikális életszemlélet/mód változtatásra

p Akit

p előbb sokkol

p a hazug bér-média,

p a gyártott vírusmumus,

p és páni félelme meg is betegíti,

p majd közpénzen beoltja magát ellene,

p ha a nagy többség is ezt tesz, ő miért ne,

p majd meg, akár életfogytig is ettől koldul…

p Aki

p azt hiszi, hogy

p ő maga az érdekében cselekszik,

p amikor a média hipnózistól elkábítva,

p a neki rosszat akaróknak engedelmesen

p éppen szorgosan vágja a fát önmaga alatt…

p Aki,

p ha már

p kór-házban született,

p akkor nem otthon, szerettei körében,

p – ép elmével búcsúzva, végrendelkezve stb. -,

p de ott is akar – elkábítva, egyedül – meghalni…

p (hátha van a halál ellen orvosság, műtét stb. stb.)

p Aki,

p hiába

p közel a vég,

p nem a lelkét békíti,

p nem dolgait rendezi,

p nem az örökösöket igazítja,

p hogy bölcsen osztozkodjanak,

p de új csodaszert stb. stb. kajtat

p Aki

p nem akarja

p elviselni, kibírni

p a gyógyulási(!) fájdalmat,

p nem bízik a gyógyulásában,

p inkább az öngyilkosságba menekülő,

p vagy az úgynevezett eutanáziára bazírozó

p Aki

p dogmatikus,

p ill. „humánus”

p nagy „keresztény”

p és „ezért” a harctéren

p kínszenvedő bajtárstól

p a kegyelemdöfést megtagadó…

p Aki

p olyan

p „jó” édesanya:

p csak nem engedheti,

p hogy az egyszem fiúgyereke

p egy vadidegen nőt vegyen el,

p és így végleg elszakadjon tőle

p Aki

p mostohán,

p csak ridegen

p parancsolgat a kicsinyének,

p egy tekintélyuralmi atyáskodó,

p pedig ő ugrott volna egy jó szóra nyomban

p Az

p „önfeláldozó” anya,

p neki lesz házimunkától és

p más kötelességtől megkímélve

p jól elrontott, életképtelen gyereke…

p Akiről,

p ha a szerencse

p kereke fordul vele,

p és ez elkerülhetetlen,

p az őt nem megedzi, de

p inkább kétségbe esik:

p azonnal kiderül/borul

p az ő jellem(gyengeség)e…

p Aki

p kiszekíroz

p téged a világból:

p ő a kákán is csomót kereső

p (öneláruló: egy önmagával elégedetlen

p notórius kárhoztató, bűnbakkerső stb. stb.)

p Akinek

p a kölcsönösen

p előnyös, hasznos

p állat-barátok, sőt

p tanítómesterek helyett

p se kutyája, se macskája,

p vagy épp egy mizantróp állatbolond,

p aki a gyerekét vagy az unokáját pótolná…

p Akinek

p a szilárd elve:

p legyen igazság,

p akár mindenáron,

p így még akkor is, ha

p bele is pusztul a világ,

p de még a család, az előszerettek is

p (lásd pl. Kohlhaas Mihály történetét)

p Aki

p se magát,

p se szeretteit

p nem meri szembesíteni

p a fájdalmas igazságokkal –

p (persze irgalmasan, jókor,

p esetleg humorral érzéstelenítve stb.)

p aki rosszul szereti magát és társait…

p Aki

p nem érzi,

p „nem tudja”, hogy

p – noblesse oblige –

p több talentuma, hatalma stb.

p őt többlet adásra is kötelezi,

p és igazán őt is csak ez boldogítaná…

p Aki

p amit

p jól megtanult

p és nagyon jól tud,

p azt pont rosszul tudja,

p viszont ezt meg igen jól csinálja

p (pl. a summa cum laude végzett,

p és amúgy lelkiismeretes stb. orvos.,

p de a protokoll kényszerzubbonyában)

p Akit

p az állami iskolában

p a létfontos elsajátított helyett

p csak sok fölös-káros, hamar lepergő,

p de addig sok helyet elfoglaló álismeret,

p netán rossz tudás „gazdagít”, vagyis terhel…

p Aki

p beletörődik,

p hogy gyerekét elvegye az állam,

p és csak este/hétvégén láthassa őt,

p amikor behajtja rajta a házi feladatokat…

p (szinte megvalósul Platón Állama/utópiája…)

p Aki

p annak örül,

p hogy a bölcsődétől

p a bölcsészkarig másra,

p az államra háríthatja át

p gyereke nevelését/tanítását:

p aki bölcs, csodagyerekből így

p hülye-gyerek/balga felnőtt lesz…

p Aki,

p ha egyszer

p már kinevették

p a tanárnak nyalizó

p birka osztálytársai

p amikor még egyszer

p „hülyeséget” kérdezett,

p azóta már csak bambán hallgat…

p Aki

p egy mindenre

p kíváncsi gyerekből lett

p az elvárásokhoz igazodva

p egy érdeklődés-hiányos

p kiégett, fásult, lebutult felnőtt…

p Az is rossz, ha eminens diák lesz,

p de az se jobb, ha renitens nebuló,

p aki csak szabotáló, de nem autodidakta…

p Aki

p mindig mástól,

p vagy a körülmények

p esetleges változásától reméli,

p hogy élete végre „megoldódjon”,

p vagy legalább jó irányba forduljon,

p pedig a bátor akarót repítené s a sors,

p de így a gyávát, csak a sárban vonszolja…

p Aki

p sajnálja kidobni

p süllyedő élet-léghajójából

p a fölös-káros terheket, a ballasztot

p Aki

p nem azt kérdi, hogy

p kinek állt érdekében a gaztett,

p nem is tudja beszűkíteni a kört –

p így nem is derítheti ki a bűnelkövetőt…

p Aki

p csak épp

p a szó-sorrendet téveszt,

p így pont ellenkezője az értelem

p „Hát én nem vagyok bűnös”

p „Én vagyok bűnös, hát nem?”

p Aki

p ravaszul,

p vagy pénzzel

p megússza, kicselezi

p ugyan az emberit, a társadalmit:

p de kap helyette isteni igazságszolgáltatást

p Aki

p egy bizonyítékok hiányában

p felmentett bűnösként túl korán örül,

p mert ekkor a kisbíró kínpadjára kerül

p Aki

p bérbe adja

p a lelkiismeretét

p és pénzért „szerecseneket” mos,

p vagy az égbekiáltó bűnt bagatellizálja

p Aki

p idegen szóval,

p vagy tolvajnyelven

p abortusz, küret, kaparás stb.

p eufemizálna, vagyis szépítgetne

p emberölést – magzatgyilkosságot

p Aki

p csak

p a hízelgőkből

p gyűjti magának

p a – lefizetett – „baráti” körét,

p akik tévútra ösztönzik, vagy

p pont a bajban hagyják cserben

p Aki

p délibábos:

p megtévesztő,

p csalóka képzelődésből,

p érzéki csalódásokból illúziókat kergető

p Akinek

p a hátából

p akár szíjat is lehet hasítani,

p ha azt pl. egy kokárdás eke szánthatja

p Aki

p a kevés,

p de pont elég jó helyett

p inkább a rosszból eszik túl sokat,

p lehetőleg egyszerre, előre egy hétre…

p x

Ady Endre

Seregesen senkik jönnek

Minden semmirevalónak,

Gácsnak, svábnak és zsidónak:

Grádics adatott:

Itt alant már csak egyedül

Maradok…

Sürög a vad, magyar élet,

Még a némák is beszélnek

S uccám ellepik

S bárki taknyost egy bősz iram

Fölrepit.

Seregesen senkik jönnek,

Megrabolnak, elköszönnek

Gúnnyal, szabadon,

Mi bennem gyült, mindenkié.

A vagyon.

Mind a szépet, amit hoztam

S ami új, nagy, átkozottan

Sok, pazar ige:

Úri, léha nullák raja

Söpri be.

Álmagyarok s jöttment népség

S címeres, ronda cselédség

S nagyúri nagyok:

Ez időben, itt, valaki:

Én vagyok.

Új igéim tán nem hatnak,

Rossz frigyesim elhagyhatnak

S nőhet a fülem,

De nem lesz itt semmi, soha

Nélkülem.

Ady Endre:

Mi urunk: a Pénz

Ha elfutnak a gyér aranyak,

Fölséges, nagy, úri Magunkból,

Istenem, be kevés marad.

Tegnap még borzasztót vétkezett,

Ki szent Személyünket leszólta

S ma félénken fogunk kezet.

Másként néznek ránk az asszonyok.

Gyötrődünk, szökünk s mértföldekre

Árasztjuk a koldus-szagot.

Tegnap Dantét őrte meg agyunk

S ha tegnap Istennél több voltunk,

Ma gyáva rím-kutyák vagyunk.

S ha megjönnek a gyér aranyak:

Szabad megint Istennek lenni,

Két-három-négy napig szabad.

ADY ENDRE:

Az élet

Az élet a zsibárusok világa,

Egy hangos vásár, melynek vége nincs.

Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,

Megvehető akármi ritka kincs.

Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak

Kufár lélekkel hasznot, üzletet;

Itt alkusznak, amott már áll a vásár,

A jelszó mindig: eladok, veszek!…

Raktárra hordják mindenik portékát,

Eladó minden, hogyha van vevő:

Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,

Rajongás, hit, eszmény és szerető.

Aki bolond, holmiját olcsón adja,

Az okos mindig többet nyer vele,

A jelszó: egymást túl kell licitálni,

Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgya

S eladják mégis minden szent hevét.

Akad vevő rá, egymást licitálja,

Hogy a holmit atomként szedje szét.

Folyik a vásár harsogó zsivajban,

Az egyik kinál, másik meg veszen,

Csak néhol egy-egy végképen kiárult,

Kifosztott lélek zokog csendesen.

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,

Bolondok bizton, balgák szerfelett,

Eddig az ő példájukat követtem,

Ezután én is másképpen teszek,

Lelkem, szívem kitárom a piacra,

Túladok én is minden kincsemen…

… De nincs erőm ily nyomorulttá válni.

Óh, nincs erőm, én édes Istenem! …

Ady Endre

NÁSZUTAZÓK

Ne szóljatok bűnös beszéddel,

Istentelenség itt a gúny.

Mért rágódtok a hervadhatlan,

Az örökké zöld koszorún?…

Magatokhoz mért rántjátok le,

Ki mindnyájunk közt legnagyobb,

Aki felett örök ifjuság,

Örök poézis s fény ragyog…

…Az a lány legyen százszor áldott,

Aki lelkét ejtette meg,

Aki fényes napot varázsolt

A csendes, néma est felett.

Ne érje gáncs a nászok nászát,

A sors választott öregét,

Ne sértsétek a legutolsó,

De talán legcsodásb regét!…

1899. szeptember 1.

p.s.:

Jókai Mór házasodási „botrányára”… – N.J.

p 2

p Aki

p kíváncsi

p a celeb hálószoba titkaira,

p de amire már egyáltalán nem:

p pl. szülőföldi flóra és fauna stb.

p Aki

p az ököljog

p feltétlen híve marad,

p pedig közben már „felnőtt”:

p az lesz a vezér és annak lesz igaza,

p aki itt és most köztük a legerősebb…

p Akinél

p a lokális

p tevékeny közélet,

p civil kurázsi helyett

p legfeljebb csak pótcselekvő

p globális álpolitizálgatás marad…

p Akiből

p az imádott „mestere”

p vagy szektavezére stb.

p csak egy gyenge imitátort,

p vagy rajongót nevel magának

p Aki

p egy híres ember

p született/kiképzett

p önkéntes hasonmása

p és így: dublőrje lesz/marad

p (vagy hasonmás versenyekre edz)

p Aki

p az a „vádalkus”:

p aki önmagát mentendő

p felmondja a bajtársiasságot,

p beárul, ill. csinál másból tettest, bűnbakot

p Aki

p nem döbben rá,

p és barátai se intik

p hogy hipnotizálva-manipulálva

p feladta igaz önérdekei akarását,

p „önként” lesz egy önvesztő balek,

p aki bábuként egy dróton rángathatnak…

p Aki

p egy „sors-

p közösség” párti –

p az irigy egyetlen „drága vigasza”:

p dögöljön meg a szomszéd tehene is

p (későn döbben rá: akkor így ő is éhenhal)

p Aki,

p ha morcos,

p leleményesen, kreatívan

p elrontaná más jó kedvét,

p megkeserítenéd a szája jó ízét,

p hogy így legalább együtt szenvedjenek…

p Aki

p még

p a kerítésen daloló

p fülemile hangjáért is

p ádázul, költekezve pereskedik

p a török átkos rossz szomszédjával,

p pedig a jó szomszédság mekkora áldás lenne…

p Aki

p soha nem éber,

p ő egy aluszékony,

p álomkóros, bamba

p támolygó, kóválygó stb.:

p mintha álompor lenne a napi italában….

p Aki

p egy ön-élve-boncoló,

p vagy pedig oly rossz lelkiismeretű,

p hogy nem csoda, ha így alvászavaros,

p mert soha nem alussza az igazak álmát,

p aki így ébrenlétekor is csak max. félember…

p Aki

p életgazdagító,

p lélektisztító szép,

p remek műalkotás

p értése és élvezete helyett

p csak lélekölő moslékot, szennyet,

p vagy illúzióba ringató giccset fogyaszt…

p Aki

p olyan, mint

p egy farizeus:

p kívül illatosított,

p és fehérre meszelt,

p de belül büdös, rothadó…

p Aki

p a szabadidős/

p vasárnapi vallásgyakorló,

p egy önáltató álszent, de aki

p így legalább közvetve mégis

p buzgón hódol az erény előtt

p Akik

p nem együtt-,

p de csak békés

p egymás mellett élők, (el)táncolók –

p közösülésük a csúcs: a páros önkielégítés…

p Aki

p nem tudja,

p hogy ezt teszi:

p távolítsd, vadítsd el

p (potenciális) szövetségeseid:

p és másban soha meg ne bízz,

p csakis, kizárólag önmagadban!

p Aki

p eszerint él:

p szaporítsad,

p sőt még növeszd is

p magadban nagyobbra

p ádáz(nak vett, vagyis nem

p jóbaráttá tett) ellenségeidet,

p és akkor így értékesebb a győzelem is?

p Aki

p előre felnagyítja

p az ellenfelét, riválisát,

p így majd menthetőbb lesz

p a kishitűen várható vereség…

p Aki

p destruktívan rivalizáló:

p aki erőit nem önfejlesztésre fordítja,

p nem jelenlegi szintjét akarja felülmúlni,

p de ezeket a másik gáncsolására herdálja el…

p Ő

p csak rosszat

p tanul az állatoktól,

p illetve mind abból, amit

p mi antropomorfan vetítünk:

p ökörkövetkezetes, gyáva nyúl,

p ravasz róka, gerinctelen csiga,

p kétszínű kaméleon stb.

p Aki

p soha nem

p akar kilógni a sorból,

p hagyja magát uniformizálni,

p átlag nyájbirkává idomítani,

p konformista nyárspolgárrá tenni…

p Aki

p kétségbe esik,

p ha valamiben is

p eltér a véleménye/életformája

p a vélt/látható nagy többségétől,

p ekkor pánikszerűen visszaigazodik…

p Aki

p oly hiú

p és hasonlítani akaró, hogy

p az őt ezért kínzó bajuszhiánya miatt

p a vagyona szélhámosok martaléka lesz…

p Aki

p öncélú különcködő,

p (különbözz mindenáron),

p vagy aki úgy kompenzál,

p hogy nappal nyárspolgár,

p de éjjel meg egy csodabogár!

p Aki

p már akkor

p nem élt hiába,

p ha pár percig/napig

p híres, értsd: hírhedt lehet:

p ő például a feltűnősködő botrányhős

p Aki

p mintha

p tetszhalott lenne –

p annyira nem ad életjeleket…

p Ami pl. egy medvetámadáskor

p a túlélését segítő taktika lehet,

p de életstratégiaként önpusztító…

p Aki

p teljesen

p beolvad környezetébe:

p folyamatos a mimikri,

p mintha ő itt sem lenne…

p (ez szklerózis multiplex vészjel:

p de ő nem érti – ő csak eltűnik

p a háttérben, nem ér a neve…)

p Aki

p véges lelki erőit

p önépítés, önjavítás helyett

p pont a legrosszabbra fordítja:

p önigazolás/panaszkodás/önsajnáltatás…

p Aki

p a tanmese,

p példabeszéd,

p fabula hallatán

p másokon felettébb

p szörnyülködik vagy nevet,

p de hogy saját balgaságán derüljön?

p Aki

p jobb ügyhöz

p méltó buzgalommal

p olyan célért áldoz fel majd mindent,

p aminek az elérése neki felesleges, sőt

p egyenesen károsan terhes, romboló stb.

p Pl. a státusz szimbólumként vett autója

p uzsora kamatjaira még a lakóháza,

p s vele családi otthona is rámehet…

p Aki

p olyasmikért

p vállal alja/túlmunkát,

p (ami őt lelkileg is leépíti)

p amire nincs is szüksége,

p vagy csak baj, gond van vele,

p ráadásul emiatt alig van otthon,

p s csak alva láthatja a gyermekeit…

p Aki

p nagyon rossz

p vásárt csinált:

p egy nap álvágy-kielégítő dolce vita,

p majd jöhet a sok év börtön, stigma, priusz…

p (lásd például a Kis Valentino című filmet…)

p Aki

p a testvére

p szerencséjét irigylő telhetetlen,

p aki a kincses-barlangban eszét

p és életét veszti: az neki a koporsója is lesz

p Aki

p önként megy

p gyökeret vágva

p egy nagyobb (fekete) kenyérért

p a számkivetésbe/száműzetésbe,

p jöttmentnek a messzi idegenbe…

p Aki

p teljesen,

p egész éltére

p lebénítja az a gondolat, hogy

p ő valami bolondságért nevetséges lehet…

p Ezért komor élete mentes minden ilyesmitől –

p csak semmi tréfálkozás, mókázás, „hülyéskedés” …

p Aki

p szerint

p mindenki halandó, kivéve őt –

p csak az ő halála elképzelhetetlen:

p ő ezért mindenre ráérő, bármit halogató,

p így az alkalmas időben tehetségét sem gondozó…

p Aki

p büszke rá,

p hogy embernek született,

p és így szabad az akarata,

p de ha éppen rosszat tesz/hagy,

p akkor háborog és káromol:

p az Isten miért engedi ezt?

p Aki

p szerint

p a teremtés botránya

p az ember halandósága! –

p de amúgy meg dögunalom

p a hivatáskerülő, henye élete,

p és nem figyel, törődik halhatatlan lelkével…

p Akinek

p az egész élet

p csak egy nagy játék:

p bármi visszacsinálható,

p nincs irreverzibilis kár,

p mindig kérhet új életet stb.

p Aki

p nagyon

p nem érzékeli

p a „rendelt időt” –

p ő vagy nagyon előre siet,

p vagy elkésik, elmulaszt stb.

p Akinek

p ma is a fejére

p eshet egy tégla:

p ezért ki se megy a házból –

p ő a halálfóbiás örök rettegő,

p a raktárra aggódó önbetegítő…

p (Vagy életcsonkító: aki nem szül,

p mert annyi baja lehet a gyereknek…)

p Aki

p rossz „elvi”,

p presztízs-okokból

p megy bele a sok önfelőrlő

p piti, piszlicsáré csetepatékba

p (a fénytelen harcikban elkopó…)

p Aki

p egy rossz

p pillantásra lecsap,

p és maximumot hoz ki

p a „sértésből”, az „inszinuációból”:

p akár még kard/pisztolypárbajt is,

p és nem csak első, de utolsó vérig…

p Aki

p bár nincs

p vészhelyzet,

p de mégis belepusztul,

p ha nem lehet mindig

p ő az igazság bajnoka,

p ha nem derül rögtön ki,

p hogy neki van/volt igaza…

p Akinek

p az orvosa mindig

p jobban tudja, mint ő,

p hogy éppen mije, és hogyan fáj

p és mikor érzi már jobban magát…

p (ahogy a paternalista állam is,

p hogy mi szolgálja az ő javát –

p a javát akarja, é el is veszi…)

p x

Ady Endre

A TAVALYI CSELÉDEKHEZ

Árpáddal jött, magyarul élt,

Anjouknál kopját nem törött,

Tán török előtt megfutott

S hamar koldusra vetközött.

De érteni mindig tudott,

De magyarul mindig tudott

S tán tépetten és nem hősön,

De tisztán adott át a Jelennek

Engem az én ősöm.

De jött egy kóbor ivadék,

Rabló, szerencsés ritterek

Népe, akiknek sarj-során

Ma tán zsandár-miniszterek

Tobzódnak az Idő torán,

Igazi magyarság torán.

Ma gróf-sorban ők diktálnak,

De vannak, kik még emlékeznek

S ha kell, ki is állnak.

Én, koldus jobbak gyermeke,

Miként ezer éve, tavaly,

Testvéremül elfogadom,

Ki tiszta ember és magyar.

S a nyavalyásnak nem adom,

Mert gróf, jobbomat nem adom.

Mondják csak, hogy ők nem értnek,

Ne is értsenek grófi senkik,

Tavalyi cselédek.

Kirabolt, szegény, kis magyar,

Kitárul a felé karom,

Kit magyarrá tett értelem,

Parancs, sors, szándék, alkalom.

Magyar Sors jósoltat velem:

Grófok nem jöhetnek velem,

Egy-két harcot most már állunk,

De új értelem, új magyarság

Lesz most már minálunk.

Ady Endre

A mesebeli János

Bajban van a messze város,

Gyürkőzni kell a Halállal:

Gyürkőzz, János, rohanj, János.

Királyfiak s nagy leventék,

Ha palástjukat ott-hagyták:

Rohanj, ha rongy is a mentéd.

Mesebeli király-lyánnyal

Hogyha akarsz találkozni:

Hadakozzál a Sárkánnyal.

Csak a mese s csak az átok

Tartott eddig így-úgy is még

S jók e csakok s e csalások.

Így csináltad ezt már régen,

Van egy kis tapasztalásod

Csalatásban és fenében.

De csinálod, mert csinálod,

De csináld, mert erre lettél

S ha már álltad, hát kiállod.

Vagy nem állod s megbénultan

Gunnyasztani fogsz, ha merhetsz,

Öreg bűnödön, a Multon.

Kellesz a nagy arénára

Akkor is, ha életednek

Életed lesz majd az ára.

Ha már egyszer idegenbe

Valamikor ide bujtál,

Rohanj jól kimelegedve.

A király-lyány: mese, János,

De nincs élőbb a mesénél

S mese ellen minden káros.

Bajban van a messze város,

Gyürkőzni kell a Halállal:

Gyürkőzz, János, rohanj, János.

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

Önmagamtól

majd a „jóbarátaimtól”

védjen megengem az Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is…!?

p A legeslegtöbbet balgán én árthatom magamnak –

p a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet.

p De még egy kis gyermek is felgyújthatja a házam, otthonom…

p Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

p .

p Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

p az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

p A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

p A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

p .

p A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

p Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

p De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

p anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

p .

p A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

p akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

p és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

p ill. akiknek a baráti-szerelmi bűbáj miatt van hatalmuk. felettünk

p .

p Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

p akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

p edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

p a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

p .

p És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

p akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

p és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

p A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. stb.

p .

p És végül és utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

p a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

p Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

p egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és az ún. háttérhatalomtól

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák –

p csupa jó szánsékkal van kövezve a földi pokolba vezető út….

p Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

p s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

p de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

p akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p x

ppppppppppppppppppppppppppppp