Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Intelmek és bátorítások – XXII.

Írta: Nagy Jenő · 2025. október 17.

kb. 9 perc olvasás

Eugéniusz:



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Szellemi segítség: igazmondó tükör



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára



Magadon nevetsz vagy szörnyülködsz!

A mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése a gyógyulás kezdete –

itt és most változtassál az életeden!

Nietzsche versei

ECCE HOMO

Úgy van! Tudom, honnét jöttem!
Telhetetlen láng-gyönyörben
égek, izzok, pusztulok.
Fény lesz mind, amihez érek,
szén, amiből már nem kérek:
úgy van, úgy van, láng vagyok!

SZABÓ LŐRINC

EZ NEM KÖNYV
Ez nem könyv: mi fontos a könyvön!
Mi fontos koporsón és szemfedőkön!
Ez itt most akarat, ez itt igéret,
ezek a végső híd-összetörések
felszedve horgony, tajtékos a tenger,
beállt a kormány, zúgó kerekekkel,
ágyú bömből, tűz, füstje tekereg,
és nevet a tenger, a szörnyeteg –

HAJNAL GÁBOR

AZ ISMERETLEN ISTENNEK
Hogy továbbállnék újra egyszer,
pillantásom előreküldve,
kezem árvultan emelem fel,
s kereslek, feléd menekülve,
kinek mélyes mélyen szivemben
emeltem szent oltárokat,
hogy hangodat
újra halljam, szólítson engem.
.
S izzik rajtuk: Az ismeretlen
istennek! – ez, mélyen bevésve.
Övé vagyok, bár latrok seregébe
tartozom most is mind e percben:
övé – és érzem kötelékem,
mely harc közben lehúz, lefog,
s megfuthatok,
mégis őt szolgálom egészen.

Úgy ismernélek, Ismeretlen!
Téged, mélyen lelkembe nyúlva,
életem, mint viharzás, összedúlva,
Megfoghatatlan, Rokonom benn!
Úgy ismernélek, szolga lényed.

TANDORI DEZSŐ

ÉJ VAN
Éj van – most hangosabban
beszél hozzám minden szökőkút
– s te magad is, én lelkem,
az vagy, egyik szökőkút.
Éj van – most ébredez éppen
dala minden szeretőknek.
S az vagy magad is, én lelkem,
dala egy szeretőnek.

VIDOR MIKLÓS

ÉJ VAN
Éj van: megint fönn jár a tetőkön
a hold bolyongó, faggyas arca.
Minden kandúrok legféltékenyebbje,
féltékenyen néz minden szeretőt
s sápatag, hájas „Holdbéli Férfi”.
Minden sötét sarkon kéjjel lopakszik,
ablakok résénél terpeszkedik,
hájas, kéjenc szerzetes, jár ripőkül
az éjszaka tilalmas útjain.

TANDORI DEZSŐ

p 1

p Szembekötve, fonal nélkül támolyogsz az élet útvesztőiben

p Ha te nem látsz senkit, akkor biztosan téged sem lát senki

p Beéri a virtuális életpótlékokkal – üvegen át fagylaltot nyaló

p A kicsit nem becsülöd, így azután a nagyot nem is érdemled

p Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik („banánhéj”)

p Jobb ügyhöz méltó buzgalommal vágod magad alatt a fát

p Egyetlen gyereked kényeztetve saját zsarnokod neveled fel

p Istennek tartod magad: saját képedre formálnád a gyereked

p Könnyelmű ígéretet tesz az ördögnek, s ő szaván fogja

p Látatlanban, biankó aláírod akár a halálos ítéletedet is…

p Számtalan ún. jóismerősöd van, de egy igaz barátod sincs

p Nem akar felnőni: fél a szabadsággal járó felelősségtől

p Ha felbecsülhetetlen az értéke, akkor nincs ára: így nem is kell

p 2

p Levágod az aranytojást tojó tyúkot – feléled a jövőd

p Két végéről égeted a gyertyát – az éjt nappallá teszed

p Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka – a kevesebb több…

p A kisebb rosszat nem választó: megmarad a lába, de oda az élete

p Magad esel bele a másnak állított csapdába, verembe

p Már repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg

p Örülsz a görögök ajándékának – trójai falovat viszel lakodba…

p Enged anyja érzelmi zsarolásának: nem vágja el a köldökzsinórt

p A kecskére bízod a káposztát, kleptománra a spórolt pénzed

p A farkával verik a csalánt – másnak bőven termő bamba diófa

p Titkosírással dobod palackba zárt S.O.S. vészkiáltásod a tengerbe

p Csodafegyvered lenne, ha rendeltetésszerűen használnád magad…

p Minden szabályt betartva igyekezett, de mégse lőtt gólt: nincs isten

p x

AZ ITTAS ÉNEK

Ember, figyelj!
A titkos éjfél mit üzen.
Éj szállt le rám.
Mély álomból ocsudtam fel.
A világ mély;
mélyebb, mint hittem éberen.
Gyötrelme fáj,
de kínjánál mélyebb a kéj.
Kín szól: halál!
De öröklétre vágy a kéj;
mély öröklétre vágy a kéj.

KERESZTURY DEZSŐ

A BARÁTSÁGHOZ
Üdv, barátság!
Legnagyobb reményem
hajnalhasadása.
Végtelennek
tűnt az út s az éj,
és az élet
rossznak, céltalannak.
Újra élni vágyom,
hajnalfényt látok szemedben
s győzelmet, te kegyes
szent Istenasszony.

TELLÉR GYULA

CSILLAG-ERKÖLCS

Kit rendelt csillag-pálya vár,
mit neked, csillag, a homály?
.
Zúgj át üdvözülten a mán!
Nézz túl idegen nyomorán!
.
Fény hazád a nagymesszi ég;
ne tűrd meg a részvét bünét!
.
Parancsod csak egy: tiszta légy!

SZABÓ LŐRINC

A KÉTKEDŐ SZAVA

Élted fél-útra ért:
a mutató fut, lelked hánytorog –
mert kószált, visszatért,
keresett s nem lelt. Egyhelyben topog!
.
Élted fél-útra ért:
kín volt s zavar, s órád forog-forog!
Mit keresel? S: miért?
Ezt, éppen ezt: az okot, az okot!

TELLÉR GYULA

A TOLL KAPAR
A toll kapar: Ördög vigye!
Mit kárhoztatsz kriksz-krakszolásra? –
Tintatartóm nyitom, s… bele!
Írok, mint a… tinta folyása.
Hogy ömlik, árad, fut kötetlen!
Már minden akadályt lebírok!
… Hogy írásom kivehetetlen ? –
Sebaj! Ki olvasná, mit írok?!

TANDORI DEZSŐ

p 3

p Minden visszafordítható? A kolbászból már nem lesz disznó!

p Savanyúnak mondom és tartom azt a szőlőt, amit nem érek el

p Úgy élsz, mintha el lennél tiltva a közügyek gyakorlásától

p Pótolhatatlan értékeidet lazán elkótyavetyéled egy tál lencséért

p Egy partra vetett halként agonizál, pedig fickándozhatna a vízben

p Nincs kivel a bajod megosztani, az örömöd megszorozni

p Két lábon dülöngélő szék, hiányzik a stabilizáló harmadik

p Egyszer kívánhattál volna három jót, de azt is elrontottad

p Félkarú óriás vagy – például van lemezed, de nincs lejátszód

p Agyonnyom léted elviselhetetlen könnyűségének tudata

p Homokra épített házadat az első szél elfújja, ledönti

p Zsákbamacskát viszel haza holtig tartó egyetlen feleségnek

p Voluntarista: mindent lehet, csak akarni kell (nyögés a vége)

p 4

p Mindenkihez nagylelkű vagy, csak magad zsákmányolod ki

p A játékban, az életben kibic vagy, akinek „Hallgass” a neve

p Késő bánat eb gondolat – utólag vagy okos és sopánkodó

p Magad vádolod, mert támadás nélkül védekezel, mentegetőzöl

p Nem szólsz a medvének: ugyan töröljön már a halállistáról…!

p Csak a kisujjadat nyújtottad az ördögnek, s ámulsz: bedarál…!?

p Tovább nyújtózkodsz, mint a takaród ér az adósrabszolgaságig

p Csak a lottóra költesz – ott neked is egyenlők az esélyeid…

p A hátrányaidba beletörődsz, az előnyeidet is azzá fordítod

p A szart aranynak nevezed, s ha gödörbe estél, ott berendezkedsz

p A korábbi sikeréből élne még, mintha nem 0:0-ról indulna a meccs

p Rút kiskacsa maradsz, mert nem jössz rá, hogy hattyúnak születtél

p Kiengedi a palackból a rossz szellemet – nem tudja visszatuszkolni

p x

ALBATROSZ MADÁR

Ó, csoda! Még repül?
Emelkedik csak, szárnya bár pihen!
Mi tartja ott felül?
Mi vonzza, védi, mi vezérli fenn?
.
Magast ért – s az egek
maguk viszik már, győztes szárnyalót:
és nyugszik, csak lebeg,
győzelmet s győztest feledve suhog.
.
Mint csillag-lét: örök;
fenn jár, messze kerüli életünk,
az irigység fölött
is részvéttel; s nézzük – és száll velünk.
.
Ó, albatrosz madár!
Magasba vonnál, örök vonzalom.
Csak rád gondolva már
könnyre könnyem hull – szeretlek, tudom!

TANDORI DEZSŐ

A SZÓ
Az élő szó, kezeskedem,
előszökik jókedvüen,
illendőn, szépen meghajol,
a bajban is kedves nagyon,
van benne vér, vígan cicázik,
siketnek is fülébe mászik,
tekergőzik, csapong vigan,
akármit tesz, kedvünkre van.
De érzékeny: egy semmiségtől
megbetegszik, s csakúgy felépül.
Ha azt akarod, hogy megéljen,
kezed hozzá vigyázva érjen,
ne nyomorgasd, ne törd-gyötörd meg,
kit egy rossz pillantás megölhet,
s már ott fekszik szegény, olyan
lélek nélkül s alaktalan,
csúnyán eltorzult kicsi teste,
a haldoklás, halál kikezdte.
A halott szó ocsmány dolog,
csontszárazon zörög-kopog.
Ocsmány ipar, mely hatra-vakra
halált hoz szócskákra s szavakra!

LATOR LÁSZLÓ

ELHAGYATVA

A varjuraj
város felé surrog tova:
hó lesz hamar –
boldog, kinek van otthona.
.
Sötéten állsz,
s hátra meredsz – mióta már!
Mondd: merre szállsz
a tél elől, bolond madár?!
.
Feléd havas
sivár puszták ásítanak.
Nem nyughat az,
ki oly kifosztott, mint te vagy.
.
Sors átka ver:
téli bolyongással gyötör,
füst vagy, amely
mind hidegebb egekbe tör.
.
Károgd siket
pusztákba hörgő gyászdalod!
Vérzik szived?
Dacba, jégbe takarhatod!
.
A varjuraj
város felé surrog tova:
hó lesz hamar –
jaj, akinek nincs otthona!

KÉPES GÉZA

A LEGMAGÁNYOSABB

Most, hogy a nap
belefáradt a napba s minden vágy patakja
új vigaszt csobog,
s minden égbolt, arany pókhálón függve,
minden megfáradthoz így szól: „pihenj hát” –
mért nem pihensz, sötét szivem,
mi űz, mért menekülsz, míg felsebzed lábad…
.
mit vártál?
.
kétségbeeső te! magad is jól tudod,
mily merészséget adsz azoknak,
kik rád figyelnek
ó hogyan panaszkodsz! –
hova meneküljek?
Ó kiket legeltetsz!
Kiket befogtál még legelteted is.
Milyen nyugalmas a nyugtalanoknak
egy börtön!
mily mélyen alusznak a bűnös
lelkek ha befogták –
Most hát az egér szülte meg a hegyet –
.
Hol vagy teremtőerő?
.
Ó melengessetek! szeressetek
nyújtsátok meleg kezetek
ne rémüljetek meg jegemtől!
Túl sokáig voltam kísértet gleccsereken – – –
.
ide-oda űztek, felkavartak,
hol az a tükör melyre rá nem telepedtem –
én, por minden felületen,
nem tudtam hova lenni az odaadástól,
mint a kutya
.
Üreg, barlang, méreggel teli s éji madarakkal
megéneklik s megrémülnek tőle,
magányos –
.
Ti utonállók! a markotokban vagyok!
mit akartok váltságdíjul?
Akarjatok sokat – ezt mondja gőgöm.
De röviden! – ezt mondja másik gőgöm.
.
Némán fekszem –
kinyújtózva,
mint a félholt, kinek a lábát melegítik
– a férgek félnek tőlem
.
ti féltek tőlem? A megfeszített íjtól nem féltek?
Jaj nektek ha valaki ráteszi nyilát



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp