kb. 15 perc olvasás
Eugéniusz:
Parainézis/Intelmek – XIII.
Magyar egymondatos életminőség-vizsgáló
Csodás táltosparipa vagy egy állatorvosi ló
Bölcs-boldog arany/balga-boldogtalan vaskor
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák
Szándékok-következmények és okok-okozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
Magadon nevetsz,
vagy szörnyülködsz!
A mese rólad szól, ismerj magadra
és bölcsen/bátran változtass életeden…
*
A FARKAS ÉS A BÁRÁNY
Megszomjazott a bari, kiment a patakra,
Hát egy ordas farkas is akkor tévedt arra.
Lejjebb ivott a bárány, a farkas meg följebb,
mégis szörnyű ordasa a bárányra förmedt:
„Hogy mered a vizemet zavarni, te hitvány?”
„Megbocsásson, farkas úr, de hogyan is bírnám –
szólt a bárány csendesen –, hisz kelmed áll feljebb.”
„Szemtelen! Hát illik így velem feleselned?
Most már látom: tavaly is te gyaláztál.” – „Kérem,
farkas uram, de tavaly én még nem is éltem.”
„Nem éltél még? Akkor a bátyád volt!” – „A bátyám?
Nincs is bátyám.” – „Rokonod volt akkor, te bárány!
Különben is, kár a szó. Bántott, aki bántott:
kutya, pásztor, egyre megy; én most bosszút állok!”.
Azzal magát a szegény bárányra vetette;
széttépte s megette.
(La Fontaine, Rónay György feldolgozása)
*
CIVILIZÁCIÓ
Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.
Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és – helybehagyja.
(1877 után.)
p
p Ahol a „kincse”, ott a szíve: félálomban „alszik”, minden ajtót magára zár stb.
p
p Csak testőri/rendőri őrizetben érzi biztonságban holmiját, szajréját/életét…
p
p Neked nem lehet titkod: minden kiíródik az arcodra – ha akarod, ha nem?
p
p Fapofákat vágott és úgy maradt: kifejezéstelenül elsorvadnak az érzelmei
p
p Öröm helyett üröm – a kiprovokált, vagy másként jól elszúrt ajándékozások
p
p A múltat végképp eltörlöd – és rabszolgasorba indulsz eme „tiszta lapon”
p
p A korszellem agyhalottja: úgy látod: aki előttünk élt, az mind hülye lehetett…
p
p Nem tudsz értelmet átvinni: pl. a testi és a lelki épség (fizika és metafizika)
p
p Tüntető materialista ateista, de mintha titkon mégis csak a csodában bízna
p
p Még/naponta nem csodálja meg, hogy ő is mily tökéletesre van megteremtve
p
p Aki a testét csak bonyolult gépnek veszi, amit beadhat a dokijához megszerelni
p
p A boldogtalanság-jelző „testi bajait” nem radikálisan, csak tünetileg kezel(tet)i
p
p Minél távolabb kerül a szép ifjúkori álom, annál közelebb-több a pálinkáspohár
p
p
p 2
p
p Módszeresen bemószerol: az „erkölcsi hullámon” áttaposva a helyemre kerülne
p
p A bankár egyik kezével kilakoltat, a másikkal ingyen-látványkonyhát üzemeltet
p
p A közlegelők csapdája, avagy az együtt nem működés méregdrága ára: sivatag
p
p Nem zavarja: nincs sportértéke győzelmének: óriás törpe, felnőtt gyerek ellen!?
p
p A világképe: mindenki harca mindenki ellen az élet? Ember embernek farkasa!?
p
p A csónakotokban csak egyetlen ember evez, de hét is kormányoz, sőt hétfelé…
p
p A fertőzésfóbiás, aki nem fog kezet, nem simogat, nem szív mással egy levegőt…
p
p A hipochonder aggkori halálával „cáfolja” a kételkedőket – sírfelirata: na ugye!
p
p Mámorosan köt hitelszerződést – de viszont színjózanul mulat, sőt szeretkezik…
p
p Nőuralom – a papucsférj a fizetett, eltartott házisárkány napi terrorja alatt
p
p A gazdag beszűkülve mindig egyre gondol: most épp ki/hogy lophatja meg őt
p
p Kakaó-effektus: minden túlzásba visz – a jóból is megárt a sok: élvezet/undor
p
p Gyáva népnek nincs hazája – a gyávának nincs szerencséje: ez mind a bátraké…
p
p
p 3
p
p Aki merne, nyerne – de ő papírforma néző, és eleve felteszi kezét: előre kapitulál
p
p Lendületesen, jó tempóban és kitartóan halad, „csak” éppen nem a jó irányba…
p
p Még mindig sokkal közelebb lenne a céljához, ha inkább egyhelyben maradt volna
p
p Büszkén spórolva az éppen már rohadó almát eszi, az épbe így soha nem harap
p
p Egy egzotikus útra spórol: nagykabátban ül spórolásból fűtetlen „otthonában”
p
p A vészhelyzetben jól megtanult a végletekig spórolni – de végleg úgy maradt…
p
p Tanult tehetetlensége rosszul értett büszkeséggel párosítva: megsegíthetetlen
p
p Makacs önsajnáltatása nehezíti kikerülni a hátrányos helyzetek ördögi köréből
p
p Lépcsőházi gondolat: mindig ott jut csak eszébe, mit kellett volna bent mondania
p
p Késő bánat, ebgondolat – csak az eső után vesz fel köpönyeget, de akkor többet is
p
p Szó szerint/átvitt értelem: örök támaszra szoruló labilis, dülöngélő, tántorgó stb.
p
p „Összetéveszti” az isteni kegyelmet a kormány/oligarcha-kegyenc helyzetével
p
p Érdemtelen engedi: nagyon magasra emelik, majd váratlanul a mélybe vetve
p
p
p 4
p
p Szimultán nyüzsögne, mint egy százkarú isten – így egyetlen dolgot se fejez be
p
p Levágni még az aranytojást tojó tyúkot is, mintha csak egy nap lenne a világ…!?
p
p Gondol ő egy „merészet és nagyot” és szinte mindenét felteszi egy rulett számra…
p
p Ha egy baja van, „a biztonság kedvéért” minimum tíz orvoshoz is fordul (agybaj)
p
p A kutyaharapást nem a szőrével gyógyítja: szerelmi bánatra például csak iszik…
p
p Maga helyett mást küld vizsgázni, fodrászhoz, lelethez vért adni, sőt udvarolni…
p
p Más helyett mész az orvoshoz elmondani a „panaszát” és kérni rá „gyógyszert”
p
p Hiszel annak a jósnak, aki a „honorárium” arányában jósol jót, és egyre jobbat…
p
p Egy dodonai jóshoz fordulsz? Értsed úgy, ahogyan éppen most te azt akarod!?
p
p A „jóslatok”, amik legalább nem kötnek gúzsba: ugyanúgy élsz tovább, mint eddig…
p
p A fatalista babonás, aki már készül a társa halálára, mert ezt ő már megálmodta
p
p Semmit se bíz a véletlenre, a vajas kenyeret direkt úgy ejti le: ő peches ember
p
p Rosszul döntött, nem korrigált kezdése már fél sikertelenség, majd egész kudarc
p
p x
Petőfi Sándor
TISZTELJÉTEK
A KÖZKATONÁKAT!
Tiszt vagyok… ha lát a közlegénység,
Tisztelkedve megyen el mellettem;
Én pirúlok, gondolván magamban:
Nincs igazság, nincs igazság ebben.
Nekünk kéne köszönteni őket,
Mert minálunk sokkal többet érnek. –
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
.
Velök állunk a csaták tüzében,
De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,
Mert van, ami győzelemre buzdít,
Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,
S von előre csábitó varázsa
A dicsőség ragyogó szemének. –
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
.
Ők az elvet hirből sem ismérik,
És a haza? kemény mostohájok,
Izzadásuk díjában nekik csak
Kenyeret vet s rongyokat dob rájok,
S zászlajához hogyha odaállnak,
Nyomorért csak új nyomort cserélnek. –
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
.
S mit tudják ők, mi az a dicsőség?
S ha tudnák is, mi hasznuk van benne?
Nincsen lap a történet könyvében,
Ahol nevök följegyezve lenne.
Ki is győzné mind fölírni, akik
Tömegestül el-elvérezének? –
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
.
Ha megtérnek csonkán a csatákból,
Koldusbotot ád a haza nékik,
S ha elesnek, a felejtés árja
Foly sírjukon s neveiken végig.
És ők mégis nekimennek bátran
Az ellenség kardjának, tüzének! –
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
Debrecen, 1848. október – november
*
A katonák
Külön-külön mind csöndes emberek,
Egy-egy tavaszból őszbe hajló ág,
Együtt: a katonák.
Külön-külön, úgy lehet, mindenik
Beleborzadna, mikor öldököl,
Együtt: egy rettentő, véres ököl.
Külön-külön halk, bús pásztortüzek,
Itt-ott csillan a lángjuk tétován,
Együtt: egy hömpölygő tűzóceán.
Magukra mind külön kis életek,
Fáradt ívük magasból mélybe száll,
Együtt, jaj együtt: a halál.
Reményik Sándor
*
Arany János
KOLDUS-ÉNEK
Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki…
Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,
Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,
Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjem
Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;
Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.
Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,
Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:
Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,
Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!
Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,
Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném:
Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!
Hozzáfoghatót a történet nem ösmér.
Mi haszna! az erőt ásta benső féreg:
Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek;
Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért…!
Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:
Majd, ha eltikkadtam,… a déli nap éget,
Kocsmaházba térek egy ital bor végett;
Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Megitél a világ, hogy részeges vagyok,
Pedig, ha én iszom, hej ! van arra nagy ok:
Magam sorsa is bánt… de az mind csak semmi,
Megszokná az ember végre föl se venni:
Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!…
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,
Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;
„Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen”,
És a cigány húzza, áldja meg az Isten;
Könnye pergi át a barna ábrázatot…
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Nyomorú egy élet… magamért nem bánnám,
Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;
Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:
Majd olvas belőle egykor unokátok
Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.
– Adjatok, adjatok amit Isten adott.
.
Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,
Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.
Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,
Korántsem gyanítva, milyen igazam van:
Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,
Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.
(1850)
p
p Ha csak egy parányit céloz mellé, a messzi célnál ez az eltérés már óriási lesz
p
p Úgy áll hozzá a sürgős munkához, hogy más is hozzáférjen: egy önleépítő lógós
p
p Csak arra kell nagyon vigyáznia, hogy a lázas semmittevés munkává ne fajuljon…
p
p A mohó funkció-halmozás vége: sokat akarna a szarka, de nem bírja el a farka…
p
p Mindent hajszál-tűpontosan tervezz el előre – a sétád, a szeretkezésed stb. stb.
p
p Semmit nem tervez, nem képzel el fejben: majd ahogy esik, úgy is puffan…!?
p
p Véges=drága idejével ő hol feleslegesen zsugori, hol meg esztelenül tékozló
p
p Véges=drága lelki erejét nem az önjavítására, de az önigazolására fecsérli el
p
p Tüntet vele: ő mily vigasztalhatatlan! Minden értékes bölcsesség olcsó neki …
p
p Aki beéri olcsó vigasszal: nem ő – még – nem elég magas, de a szőlő savanyú
p
p Csak akkor nyugszik meg, ha garantált ígéretet kap: mennyben várja a halottja
p
p Vallási/egyházi demagógok licit-versengése ámít: mi jó/rossz vár rád „odaát” …
p
p Egyszer élünk! – a csömörig élvhajhász: a halál neki csak vég, nem egy új kezdet
p
p
p 6
p
p A féktelen/kiégő hedonista már itt teremti poklát: már semmi nem okoz élvezetet
p
p Bűntudatos, ha érzékiségben élvez, hisz a siralomvölgy a szenvedés helye/ideje
p
p Csak azért retteg a haláltól, mert még mindig nem tud mit kezdeni önmagával…
p
p Neki az ő halandósága egy büntetés/átok, nem pedig egy állandó serkentőszer
p
p Aki csak a halálos ágyán döbben rá, hogy idáig mások életét „élte”, utánozta
p
p Nem tudja elsiratni-meggyászolni, elengedni szeretteit: otthona egy halottasház
p
p Szerelme holt testével is egy akar lenni, ezért még nemileg is közösülne vele…
p
p Kontár bűvészinas: csak kiengedni tudja a palackból a szellemet, de uralni nem
p
p Ha már életében nem szerzett megbecsülést, akkor legalább „hősi halott” lesz
p
p Még a feleségben se bízik meg teljesen, még előle is dugdos minden értéket…
p
p Kísértsd az istent, élj veszélyesen: így a próbára tett őrangyalod sem unatkozik?
p
p Kerüld a terhes konfliktusokat: alkudj meg, és mindent nyelj le s tovább élsz!?
p
p Konfrontálj „bátran”, ütközz, élezz, hiszen te az elvek – merev – embere vagy
p
p
p 7
p
p Ne állj meg félúton: a kis vitából nagy veszekedést, sőt verekedést hozhatsz ki…
p
p Seperd a szőnyeg alá a koszt/problémákat, ha jól kerülgeted, nem buksz fel/el…!?
p
p Infantilis szembekötősdi játék: amit itt és most ő nem lát, az igazából nincs is…
p
p Félórás rendrakáson hetekig spórol, helyette növekvő káosz lesz a lelkében is
p
p Az írástudatlan hajótörött, túsz stb.– ő nem tud üzenni még palackpostával se
p
p Kiteregeti a családi szennyest, mert ő ilyen „őszinte” vagy újsághíres akar lenni
p
p Ha elmúlt már az újdonság varázsa, akkor cseréld le még gyerekeid anyját is?
p
p A közmédia pánik/félelemkeltő „szakmai” hírei „betegítik” az erre vevő gyávát
p
p A „védőoltás” ellen tiltakozót már te is hamar ön/közveszélyes bolondnak látod?
p
p Pont a közbaj okát kinyomozó (újság)íróból lesz még előtted is „a nép ellensége”
p
p Aki minden szirszar szert bevesz/kúrát kibír, csak dúlt lelkét hagyják „békén”
p
p Ha a referendum/népszavazás úgy dönt: 2×2=5, akkor ezentúl már ő is ezt tartja
p
p Ha ő részegen/kényszerben fogadalmat tett, akkor józanon/szabadon is betartja…
p
p
p 8
p
p A józan könny(ebb)en játszik, tettet részeget, mint fordítva: ő mégis ezt próbálja
p
p Komolyan elhiszi, hogy tényleg az egész világ az ő ellensége („cigány-himnusz”)
p
p Ha lusta-tunya, hiába drágakő/gyémánt ő, mégis csak nyers, csiszolatlan maradt
p
p A mindenkit egyenlősítő: a középszer társas lelki/politikai terrorjának aktivistája
p
p A mindennél erősebb zsarnokság: közvélemény/társas elvárások vétkes áldozata
p
p A zsarnokságban nem csak áldozat, de tettes is mindenki: kis vagy nagy láncszem
p
p Aki élvezi a társasélet/csapatjáték előnyeit, de mégis mindig ő a gyenge láncszem…
p
p Ő mindig takaréklángon pislákol, sosem lobog/járatja csúcsra magát: mire spórol?
p
p A hazugság-média függőségében „élő”, egy jól hipnotizálható, eszközlétű médium
p
p Mennyiség elvű: ha sokszor ismételgetnek valamit, akkor az biztosa, hogy igaz is…
p
p Ki, mint az a bizonyos korsó, ami addig-addig jár a kútra, amíg végül el nem törik
p
p Az alkalom szülte tolvaj, aki vesztére vérszemet kap, s végül akár rablógyilkos lesz
p
p Aki, mint zsoldos katona, csak addig szolgálgat, amíg még egyáltalán fizetgetik őt
p
p x
Ady Endre
A Mesebeli János
Bajban van a messze város,
Gyürkőzni kell a Halállal:
Gyürkőzz, János, rohanj, János.
.
Királyfiak s nagy leventék,
Ha palástjukat ott-hagyták:
Rohanj, ha rongy is a mentéd.
.
Mesebeli király-lyánnyal
Hogyha akarsz találkozni:
Hadakozzál a Sárkánnyal.
.
Csak a mese s csak az átok
Tartott eddig így-úgy is még
S jók e csakok s e csalások.
.
Így csináltad ezt már régen,
Van egy kis tapasztalásod
Csalatásban és fenében.
.
De csinálod, mert csinálod,
De csináld, mert erre lettél
S ha már álltad, hát kiállod.
.
Vagy nem állod s megbénultan
Gunnyasztani fogsz, ha merhetsz,
Öreg bűnödön, a Multon.
.
Kellesz a nagy arénára
Akkor is, ha életednek
Életed lesz majd az ára.
.
Ha már egyszer idegenbe
Valamikor ide bujtál,
Rohanj jól kimelegedve.
.
A király-lyány: mese, János,
De nincs élőbb a mesénél
S mese ellen minden káros.
.
Bajban van a messze város,
Gyürkőzni kell a Halállal:
Gyürkőzz, János, rohanj, János.
*
Esik az eső, ázik a heveder,
Gyönge lábamat szorítja a kengyel.
Bársony lekötés húzza a lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.
Megjött a levél fekete pecséttel,
Megjött a muszka százezer emberrel.
Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
Így hát jó anyám elmasírozok én.
Jött egy kapitány piros pej paripán,
Kardja megvillan a jobbik oldalán.
Kardja megvillan az ágyú eldurran,
Szép piros vére a földre kiloccsan.
Sírhat-ríhat már az az édesanya,
Kinek a fiát viszik háborúba.
Kezét vagy lábát golyóval átlövik,
Meg se hal szegény, mégis eltemetik.
Kedves pajtásom, ha így látsz engemet,
Szállj le lovadról, lőj agyon engemet,
Vagy a szuronyod szegezd a mellemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!
https://www.youtube.com/watch?v=2oFMfUPrFDw&list
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
p végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p ossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p x
