Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Eugéniusz: Önsorsrontás ABC – III.

Írta: Nagy Jenő · 2025. május 15.

kb. 23 perc olvasás

Eugéniusz: Önsorsrontás ABC – III.



Nagy Életminőség Jenciklopédia

Egy-egy mondat a nem bölcs, de balga,

a nem boldog, de boldogtalan lélekről…

Életminőség-vizsgálat magyarán szólva



Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló

Isten édes gyermekéből ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor helyett vaskori poklok

Nem ön-sorsjavító, de rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Magadon szörnyülködsz vagy kacagsz,

a mese rólad szól: ismerj hát magadra,

a baj felismerése a „gyógyulás” kezdete:

bölcsen bátran változtasd meg az életedet…

Ne mondj le semmiről

Ne mondj te semmiről. Minden lemondás

egy kis halál. Ne mondj le semmiről.

Minden halál gyilkosság (lélekontás):

meghalni bűn, ne mondj le semmiről.

Isten művét rongálja bármi rontás.

meghalni bűn, ne mondj le semmiről:

minden vágyad az Isten szava benned

mutatva, hogy merre rendelte menned.

Babits Mihály: Szimbólumok (stanzák)

Babits Mihály –

Zsoltár férfihangra –

Consolatio mystica

Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz?

A csillagok örök forgása néked forog

és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog

a te bünös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs

Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg,

hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,

aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,

hogy benned teljesedjenek, – s korok történetét

szerezte meséskönyvedül, – s napba mártotta ecsetét,

hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!

És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,

hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott

annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,

eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,

sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,

mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: – úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen

császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,

amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt

a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,

mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb

részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod

tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,

és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd

ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt

az adamant rudakat.

Babits Mihály:

Zsoltár gyermekhangra

Az Úristen őriz engem

mert az ő zászlóját zengem.

Ő az Áldás, Ő a Béke

nem a harcok istensége.

Ő nem az a véres Isten:

az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren, vér ha csobban,

csak az ember vétkes abban.

Az Úristen örök áldás,

csira, élet és virágzás.

Nagy, süket és szent nyugalma

háborúnkat meg se hallja.

Csöndes ő míg mi viharzunk

békéjét nem bántja harcunk.

Az Úristen őriz engem,

mert az Ő országát zengem.

Az Ő országát, a Békét,

harcainkra süketségét.

Néha átokkal panaszlom

de Ő így szól: „Nem haragszom!”

Néha rángatom, cibálom: –

tudja hogy csak őt kívánom.

Az is kedvesebb számára,

mint a közömbös imája.

Az Úristenőriz engem

mert az Ő zászlóját zengem.

Hogy daloljak más éneket,

mint amit Ő ajkamra tett?

Tőle, Hozzá minden átkom:

hang vagyok az Ő szájában.

Lázas hang talán magában:

kell a szent Harmóniában.

S kell, hogy az Úr áldja, védje

aki azt énekli: Béke!

Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 15. szám

p 1

p BÜSZKE BALEK

p Aki még azt se veszi nagyon zokon,

p ha netán kilopják a szemét, vagy az egyik veséjét –

p ő azzal vigasztalódik, hogy másnak biztosan jobban kellett…!?

p VEGA TERROR

p Aki a húsevőt nemcsak megveti,

p de még gyilkosnak is mondja, kiáltja ki,

p aki a saját gyerekeinek az „erőszakmentes” íz(lés)diktátora

p VÉGZETES BAKLÖVŐ

p Aki pont egy falánk, éhes kecskére bízza

p a legutolsó fej káposztánkat, és ki másra, mint

p pszichopata/pedofil pesztonkára a szeme fényét: gyerekét…

p „BAKIZÓ”

p Csak egy nyelvbotlás, apró tévedés, beszéd közben.

p Vagy egy olyan elszólás, ami hátsó szándékot leplez le –

p mint pl. ha összecsórt fontokat mond összeforrt csontok helyett…

p AJTÓFÉLFA EMBER

p Aki még be se lép egy új társas helyre,

p máris a vészkijáratot, a kimenekülési útvonalat keresi,

p és odaáll, és ott le is cövekel, nehogy odatartozónak véljék…

p RIZIKÓMENTES ÉLET

p Aki csak a Vidám Park álveszélyes kalandjátékaira fizet be,

p de azt élvezi is – de életútján nem vállal semmilyen kockázatot,

p vagy legfeljebb minimálisat, de a maximális hatás hiú reményében.

p SKALPVADÁSZ

p Aki Don Juan módján bizonyságokat gyűjt,

p hogy lám ő is mennyire szerethető lény, hisz lám:

p neki hány szeretője volt… (akik átkozzák a szívtiprót…)

p CSAPDA

p Aki abban a tévképzetben él,

p hogy a gazdag nő meghódítása, és annak hozománya

p őt majd boldoggá, és nem megalázott egy papucsférjjé tenné

p ÉRDEMTELENÜL IS…

p Aki csak azért szántszándékkal rossz:

p tunya, rendetlen, komisz, hisztis stb. gyerek, hogy

p így tesztelje: tényleg önmagáért, vagy szófogadásáért szeretik-e…

p MINDEN LÉBEN KANÁL

p Aki egy fogadatlan prókátor, aki hívatlanul

p bocsátkozik valamely ügy védelmébe, és zokon veszi,

p ha ezért, illetve kotnyelességéért ebszarral fizetnek neki…

p ÉLETBEN ELBUKÓ

p Aki azért éltanuló, eminens, sőt stréber,

p mert az anyapótlékot az alma mater nyújtotta

p igencsak talmi elismerések gyűjtésében véli megtalálni

p LÁBUJJHEGYEN

p Aki – okkal, ok nélkül, de –

p nem kívánt gyereknek tudja magát, aki ezért

p fél/egész életét bizonyítási, teljesítménykényszerben küzdi át

p ALATTOMOS

p Aki nyíltan soha, csak leginkább hátulról,

p vagy az éjszaka leple alatt, vagy pokrócon át,

p max. csak övön alul szeret-szokott ütni és vágni…

p INZULTUS

p Aki anno nyíltan nem állt ki veled elégtételt venni a sértésért –

p és a párbaj helyett szégyenében elmenekül, vagy nyögve nyeli/

p rágódik rajta, vagy orvul vesz revánsot, megbosszul/pereskedik…

p HANGULATJAVÍTÓ

p Aki nem önerőből, de pót-szeresen ér el

p hőn áhított jó közérzetet, majd az egyre növekvő adagokkal,

p hogy ne legyen rosszabb, mint előtte… A lelki ereje meg elsorvad.

p RÖVID ÖRÖM, HOSSZÚ ÜRÖM

p Aki egy kis ideig, ideig-óráig

p élvezi a mesterséges paradicsomot:

p és ha szerencsével túléli, jön az elvonókúra hosszú kínszenvedése

p POLITIKAI BALEK

p Aki szellemi-lelki érett felnőttség,

p erkölcsi autonómia/szent meggyőződés híján ordas eszmék

p – akár akaratlan, de mégis – oly bőven termő bamba diófája lesz

p VALLÁSKÁROSULT

p Aki előbb, akarva-akaratlan pl. judeo-krisztián,

p egy idegen istenkép imádójává lesz – utána már

p könnyű rabosítani, kifosztani, siralomvölgy-lakóvá tenni…

p NINCS JÓ/ROSSZ

p Aki az tanító-nevelő, és az a jótanuló diák,

p aki a kicsire nem ad, (a nagy meg nem számít…!?)

p az Ó/Újszövetség, vagy a gaz-igaz jottányi különbségét összemosó…

p ROSSZ ÉRDEKET VÉDŐ

p Aki a munkahelyi, kollegiális lojalitást

p az ún. mundér becsülete elvtelen védelmével

p a kiszolgáltatott beteg, diák stb. rovására „keverő”

p ÖNGYILKOS KEVÉLY

p Aki még maga az Isten előtt sem

p hajt fejet, térdepel vagy borul le – egy gőgös, dölyfös…

p aki a fejét fennhordva veri be, vagy esik bele a mély szakadékba…

p ÉLET/HALÁLNEDV

p Akinek vagy egyáltalán nincs humora,

p vagy legfeljebb csak morbid/akasztófahumora van –

p kesernyés, kétségbeesett tréfálkozás, mert bajban van, vesztét érzi…

p NEM „ÖNELÁRULÓ”

p Aki még nem élte át, vagy elfeledte/már nem kereste,

p milyen lehet egyszer is önfeledten játszani, mert felnőttként

p már nincs rá ideje, vagy fél az ilyenféle önkontroll-vesztéstől is…

p SZÍNJÓZAN

p Aki még se jó bortól, se széplány csóktól, se alkotástól stb.

p nem került önfeledtségbe, még soha nem „részegedett” meg,

p nem élte át ezt a jó Ámort/mámort, és ily lelkiszegényen hal meg…

p X

Babits Mihály –

Intelem vezeklésre

Mivel e földön jónak lenni oly nehéz

erényeid elhagynak mint az ifjuság,

de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyák

s ha netán elfáradva az uton leülsz,

mind köribéd telepszik és arcodba néz

nyugodtan, mintha mondanák: >>Nem menekülsz!<< —

s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz,

kicsit hátrábbhuzódik, és ha nem figyelsz,

megint előjön, kezed nyalja, s mintha már

lelked belső helyein és zugaiban

kotorna nyelve ragadósan, sikosan,

és érzed már hogy többé nem kergetheted

s nem verheted hacsak magadat nem vered

verd! verd! ezer bűn nyelve lobog benned mint a tűz

és lelked már nem is egyéb mint ez a tűz:

te csak a bűnök teste vagy, mely lábon jár

s viszi és rejti mint legmélyebb lényegét

s önbelsejét, az önzést és rossz vágyakat,

mint a bélpoklos poklát mely benne rohad

és őt is elrohasztja viszi mint az őrület

vak égését, ezt a sivár belső tüzet

p 2

p ESZTELENEDÉS

p Aki a siker/szerencse hatására

p elveszti józan ítélőképességét; elkábul, megszédül.

p és aki megrészegedik a jólléttől (és azután megveszik…)

p PONT FORDÍTVA

p Aki részegen köt (hitel)szerződést,

p vagy ír alá egy üres papírt – és szín józanul,

p minden lépést előre kiszámítva stb. mulat, szerelmeskedik

p PUCÉRKODÓ

p Obszcén szeméremsértő:

p aki – részegen – megfeledkezik magáról vagy provokál:

p az utcán meztelenkedik, mert ő már a Paradicsomban érzi magát…

p ÁL-ÁLHATATOS/KONZEKVENS

p Aki következetes, de csak úgy, mint egy ökör:

p ő nem korrigál, nem néz szét, nem figyel senkire

p – ő csak megy és megy az útján előre a szakadékba…

p HELYTELEN GONDOLKODÓ

p Aki nem tiszteli az elemi emberi logikát:

p ő egymást kizáró dolgot és egyszerre állít/tagad,

p ill. a csak vagy-vagy, s nem az is-is életlogika ismerő.

p PSZEUDO MOHAMEDÁN

p Aki úgy lenne „maximalista”, hogy

p külön nőt tart a konyhában, a hálóban és a társalgóban

p (és – de hogyan? – nagyon vigyáz rá: ők elkerüljék egymást…)

p HAMIS ÖRÖKÍTŐ

p Aki a pillanatot kvázi hibernálva

p az ottani/akkori önmagát, az ott és akkor

p boldognak érzett életét vél rátalálni egy álöröklét paradicsomra…

p HÓDÍTÓ/MEGTARTÓ

p Aki hódítva lábujjhegyre áll a randevún,

p idealizált képet hazudik, de birtokon belül,

p a házasságban ő már egy cseppet sem erőlködik

p BUTA DISPUTA

p Aki csak azért tesz fel egy (ál)kérdést

p és szól „okosan” hozzá, hogy a vita így parttalan legyen –

p ne vezessen sehova, vagy így húzná a felelésre szánt iskolai időt…

p BIANKÓ

p Aki felnőve is vakhitű ősbizalmas marad:

p ő látatlanban még akár a saját halálos ítéletét is

p önként, beleegyező szignóval (kézjegyével) látja el

p FAIT ACCOMPLI

p Aki kész helyzet elé állítással próbálkozik:

p már csak a házasságkötés után vallja be: krónikus beteg,

p ramaty a vagyoni helyzete, babát vár, és túl nagy a múltja…

p HELYTÉVESZTŐ

p Aki úgymond látná már a medvét,

p és ezt hangosan zavarva be is kiáltja, mert a színházban

p vagy az operában is Ő csak egy jó véres állatheccre vár…

p CIVILIZÁLÓDÁS

p Aki az a tanult farkas, aki halad a korral

p és ő már „meg is indokolja”, hogy most miért falja fel

p a neki amúgy is kiszolgáltatott, védtelen és ártatlan bárányt…

p ÖNTÚLTERHELŐ

p Aki „örökifjúként” örökösen csak lázad

p sok/minden régi szokás és forma ellen, de újat-jobbat

p viszont nem alkot, így most ezért nincs tehermentesítve…

p ABSZURDUM

p Aki egyszerre akar minden szokást, életszabályt felülvizsgálni…

p Nem ismer lehetetlent, csak tehetetlent… Ezért azok érvényét

p fel is függeszti – mint ki a nyílt vízen építené át a hajóját…

p SZOKÁSRAB

p Aki lebecsüli a szokás – nem kicsi – hatalmát,

p és nem reflektoroz rá a rossz, elavult, de vak megszokásokra,

p mert nem is lát mást: se saját életében, se a jó műalkotásokban…

p „BOLDOGULÓ”

p Aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal,

p és bármilyen eszközzel, másra sem törekszik,

p mint a gazdagságra, ami szerinte gazságát igazolja/védi…

p ELŐÍTÉLETES IRIGY

p Aki minden gazdag(abb) valakit, akárkit

p már eleve gazembernek lát, és háborog, ahelyett, hogy

p lelki békében élvezné az istentől neki szánt tisztes szegénységet…

p PISZKOLÓ

p Aki bárki mást csak kisebbít, ócsárol,

p sőt befeketít, mocskol, rágalmaz stb., hogy

p így viszonylag ő több, ill. tisztább, kevésbé koszos látszatú legyen…

p ELKÉNYEZTETETT NYAFKA

p Aki vagy elvárja, hogy mindig más derítse jó kedvre,

p vagy ha neki nagyon rossz van, elrontaná a jó kedvedet,

p és megkeserítené a szád jó ízét is – lehúzna a nyavalygásába…

p ISTENÖLŐ

p Aki leírt imák mechanikus elhadarása,

p vagy zsaroló alku után felajzva várja az ún. isteni választ –

p ha ez elmarad, vagyis csend van, akkor – neki – nincs Isten…

p KRITIKAFÓBIÁS

p Aki még a másról szeretettel készült

p nem bántó, de éppen hogy építő karikatúrán se tud

p egy jóízűt nevetni – vagy épp csak azon, de a magáén már nem…

p NINCS BOCSÁNAT

p Aki még az ún. ádáz, esküdt ellenségének is

p hamar(abb) megbocsát, mint magának, sőt akár sohasem:

p magához oly szigorú/irgalmatlan…és vesztére: erre oly büszke!

p ÜNNEP-NAPTALAN

p Aki eltorzult istenképe miatt még ünnepen, kivételesen

p se akar/mer nagyvonalúbban dúskálni: költeni, fogyasztani –

p szektásan aszkéta, „puritán” (lásd pl.: Babette lakomája c. film)

p X

Babits Mihály:

Miatyánk

Miatyánk ki vagy a mennyekben,

harcokban, bűnökben, szennyekben,

rád tekint árva világod:

a te neved megszenteltessék,

a te legszebb neved: Békesség!

Jöjjön el a te országod.

Véres a földünk, háboru van,

kezed sujtását sejtjük, uram,

s mondjuk, de nyögve, szomoruan,

– add, hogy mondhassuk könnyebben –:

Legyen meg a te akaratod!

– mint angyalok mondják mennyekben.

Előtted uram, a hon java,

s hulljon a lomb, csak éljen a fa:

de vajjon a legkisebb lombot

nem őrzi-e atyai gondod?

nem leng-e az utolsó fürtön is,

áldva miképpen mennyekben,

azonképpen itt a földön is?

Megráztál, nem lehet szörnyebben,

már most ami fánkon megmaradt

őrizd meg őszig a bús galyat:

mindennapi kenyerünket add

meg nekünk ma, és gyermekeinket

növeld békére: ha bűn, hogy lábunk

ma vérbe csuszik meg: értük az!

Bocsásd meg a mi bűneinket,

miképpen mi is megbocsátunk

ellenünk vétetteknek: a gaz

tied, büntetni: mienk csak az,

hogy védelmezzük a mieinket!

És ne vigy a kísértetbe minket,

hogy ártatlanságunk tudatát,

mint drága páncélos inget

őrizzük meg bár véresen,

hogy át ne hasadjon sohasem.

Jaj, aki ellenünk mozdul:

megvívunk, készen, bármi csatát,

de szabadíts meg a gonosztul,

mert tiéd az ország,

kezedbe tette le sorsát,

s te vagy a legnagyobb erősség:

ki neveden buzdul,

bármennyit küzd és vérez,

előbb vagy utóbb övé lesz

a hatalom és a dicsőség!

p 3

p SEGÍTHETETLEN

p Aki Istenkáromló lesz, ha nem Ő, maga az Isten jön el személyesen,

p és „csak” mentőcsónakot küldözget érte, aki az árvízben háztetőn ül…

p „MAGATEHETETLEN”

p Az isteni kegyelemre váró/bazírozó, a magán semmit nem segítő,

p pl. a puskaporát szárazon nem tartó, és így „csütörtököt mondó” …

p HASONMÁS

p Az utánzó majom – aki nem tud vagy mer újat teremteni…

p Pl. csak a hallott mondatokat ismételgeti, más életét másolja

p ÖNFELADÓ

p Alább-adó/pályaelhagyó megalkuvó: nem isteni hivatását gyakorló,

p de olyan, mint egy önként széklábfaragó kisiparos ex-Michelangelo…

p ÖNKÉP-ZAVAROS

p A felnőttként is önismeretlen súlyos-módszeres pályatévesztő,

p mint a fél lábbal Tarzan szerepre jelentkező, majd ön-leselejtező…

p ELVÁRÁS-FÜGGŐ

p A mindenkinek megfelelni/tetszeni akaró, a bárkire, és mindig

p a legutolsóra hallgató: Az öreg, a gyerek, a szamár és a teher mese

p ROSSZ VÉGLETES

p Önimádó/öngyűlölő: a magába szerelmes, sőt önistenítő,

p majd meg a maga tökéletességéből kiábrándult öngyalázó

p „ÖNELLÁTÓ”

p Az öndicsérettől már messziről is bűzlő

p Az önmagát jutalmazó és/vagy büntető, másra nem rászoruló…

p ÁPRILISI

p Rapszodikus, hangulati szélsőségek között ingadozó, csapongó,

p egy kiszámíthatatlanul szeszélyes, kiegyensúlyozatlan személy…

p HENCEGŐ

p A nagyotmondó – Hic Rhodus, hic salta/most mutasd meg

p A megszégyenülő, önmagát hamar lejárató blöffölő, szájhősködő

p ÖN-BECSAPÓ

p A más tollaival ékes/éktelenkedő, de lebukó tolvaj, csaló

p A csatában csak lapuló, bujkáló, de utána meg a mellét verő…

p ÖNKÉP-HAMISÍTÓ

p Hencegő, nagyzoló, felvágó, aki úgy beszél, viselkedik, hogy

p kiválóbbnak, előkelőbbnek-gazdagabbnak lássék, mint amilyen

p SZERVILIS

p A gazdától, az urától, a főnöktől ezer szálon függő lekötelezett

p Aki a meztelen királyt már szép ruhában „látó” elvakult szolgalélek

p KONOK

p Makacs – a csak magára hallgató önfejű, rögeszmés,

p aki önként vak és süket a baráti jótanácsra, figyelmeztetésre…

p RETARDÁLT

p Dackorszakos és ebben ragadó – a csak azért is ellentmondó:

p lesz, ami lesz – ha törik, ha szakad, de ő egy elvből ellenkező…

p KIELÉGÍTHETETLEN

p A rózsa vagy a nő szépségében-illatában gyönyörködő,

p de az őt megsértő szúrós tövisét már háborogva kifogásoló…

p ELÉGEDETLENKEDŐ

p A két lábon járó folyamatos, szorgos napi Élet-panaszkönyv-író

p Aki nem csak az orvosnál, vagy a reklamáláskor sorolja „panaszait”

p ROSSZ LICITÁLÓ

p A sebeit feltépő, tolakodva mutogató követelődző, avagy

p az önsajnáltatásban verhetetlen önsorsrontó szemérmetlen koldus

p REST – TUNYA

p Naplopó – az életét átalvó, hétalvó, ellustálkodó, elpazarló,

p csak lébecoló eltartott/tolvaj, aki így óhatatlanul másokon élősködik…

p „ALVAJÁRÓ” /BALGA

p Légy résen! A tündér-tünékeny jószerencsét,

p az egyszeri jó alkalmat mindörökre elmulasztó,

p vagy ezzel rosszul élő, és magát/társát megkárosító…

p RUGALMATLAN

p A nem alkalmazkodó – aki a kompromisszumra szinte képtelen,

p aki okosan semmi mellékesből nem enged, de szamárként szenved

p ÖNFELADÓ HASONULÓ

p Az elvi engedményeket tevő – a megalkuvását elmismásoló, átnevező

p Pl. a becses neje kedvért a hivatását feladó, vagy a baráti körét leépítő

p BEHÓDOLÓ

p A házi béke időzített bombája: az ún. papucsférj és a házisárkány

p egy ideig jól működő párosa – mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis!

p TISZTASÁG/RENDMÁNIA

p Otthontalanság-ok: az ún. pedáns asszony mindennapi terrorja

p Amikor bármilyen normális napi élettevékenység már-már rendbontó…

p ISTEN-PÓTLÉKOS

p Minden eladó és így vehető!? – A pénz mindenhatóságában hívő,

p a tudást/képességet, barátot, szerelmet pénzért vevő nagy csalódása…

p TÁRSFÜGGŐ

p A szexrab: az orránál és a farkánál fogva vezetett, zsarolt,

p és ezért így bármikor bárhova, akár a vesztébe is megvezethető ember…

p x

Babits Mihály:

Játszottam a kezével

Még most is látom a kezét

hogy ágazott az ujja szét,

oly szeliden, mint ágtól ág

vagy halkan elvál öt barát,

kik váltan is segitgetik

egymást egy messze életig.

Még egyre látom csöpp kezét:

ugy dolgozott mint csöppke gép

a himzőtűvel vánkosán:

tündérfogócska – igazán –

s hogy gyenge ujját meg ne szurja,

arany gyüszüt viselt az ujja.

Ó álmodom már csöpp kezét

kerek a halma, völgye szép:

a völgye selyem, halma bársony:

ó gyönyörű táj! ó csodás hon!

Ott jártak szomjas ajkaim:

arany homokon beduin!

Nem vágy, nem álom, nem emlék:

jaj milyen rég volt az a nemrég!

Tiz gyenge ága nyult felém

és én izenkint tördelém:

ó arany ágnak arany íze,

arany fa arany ízü méze!

Hát a köröm, a kis köröm!

Mennyi szépség, mily öröm:

üveges kép selyemkeretbe,

melyre a hajnal van lefestve

vagy piros ablak méla esten

vagy rózsaarc egy gyenge testen.

Mert tündértest a pici kéz

mely rózsás-meztelen igéz

bús a hely hol összeömlik ága

mint csöpp csipő hajlása drága

vagy ujja láb és íze térd

s akkor hogy arca hol? ne kérdd

mert tündértest a kicsi kéz

mely arca nélkül is egész.

Még egyre álmodom vele:

ó hogy oly messze közele

s hogy minden e világon itt

furcsa szirtekbe ütközik!

Csak egyszer lenne még enyém

s kedvemre csókkal önteném

szivesen halnék azután

nagyobb örömmel ontanám

kis ujjáért a csobogó vért,

mint száz királyért, lobogóért!

p 4

p SZÉLSŐSÉGES

p Végletes ön-félreértékelő: a magát semmibe nem vevő, nem tisztelő,

p illetve a magát mindenkinél különbnek tartó, másokat lenéző, megvető

p ÖNLEALACSONYÍTÓ

p Önlealázó: a pitiző kutyába lemenő kéregető, kunsztokat bemutató

p Az emberi méltóságát feladó, a kidobott csontért/koncért marakodó

p KEVÉLY, GŐGÖS

p Illő alázat-hiányos… kisistennek képzeli magát, aki majd átalakítja

p a természetet, képére formálja „szeretteit” – bele is bukik gőgjébe…

p SZEREPTÉVESZTŐ

p Aki magas lóról úgy beszél a „barátaival”, mint tanár a vizsgázó diákkal,

p vagy mint a nyomozó a gyanúsítottal, vagy a büntetőbíró a vádlottal stb. stb.

p ÖN-MAGÁNYOSÍTÓ

p Finnyás válogató, turkáló, akinek semmi/senki nem elég jó, de akinek

p így majd csak a maradék jut, illetve végleg hoppon, vagyis magára marad

p KETTŐ HELYETT EGY SE

p Dupla vagy semmi, vagy mínusz: az egy fenékkel két lovon ülő/leeső…

p A két szék közt pad alá eső: két szerető közt vénlány/agglegény maradó…

p A KÉT ÚR SZOLGÁJA

p Aki előbb a császárnak mindent, bármit max. megadó,

p majd a maradékból Istennek és a hazának, családjának is valamit juttató…

p VALLÁSKÁROSULT

p Aki az idegen istenképet elfogadva és imádva miatt holtig rab,

p mert pl. így ő egy siralomvölgyben örök szenvedésre ítélt porszem…

p ATEISTA!?

p Aki nyílt istentagadó, ezért neki bármi, minden megengedett,

p amivel ő akarva-akaratlanul Rossz isten/Sátán szolgálatába áll…

p NEM REFLEKTÁLÓ

p Aki nem is mer szembenézni az élet-halál nagy kérdéseivel,

p így úszná meg a válaszadást, emiatt ő a rossz válaszoktól szenved,

p amiket önmaga előtt – is – rejtve, de implicite mindenképpen megad…

p JELEN NEM LEVŐ

p Aki azzal áltatja magát: majd holnap, vagy azután boldog lesz,

p vagy sosemvolt aranykorokba vissza-képzelegve magát „nosztalgiázik”

p KINCS, HA NINCS

p Aki mindaddig nem értékeli, amije ajándékba van, pl. két látó szeme,

p míg az nem kerül komoly veszélybe/ideiglenesen/végleg nem veszti el…

p KORAVÉNEK

p Akik testükben-lelkükben már túl öregnek érzik magukat, hogy

p szellemileg újjá-szülessenek: nekik erre a kis időre már úgyis mindegy…

p ESÉLYTELEN?

p Aki már olyan mocskos, annyi sok és súlyos bűnt követett el, hogy

p ő így már nem is mer „Isten színe elé állni”, pedig Jézus is érte jött el…

p KIÁBRÁNDULT

p Aki kiábrándult a langymeleg, elkurvult ún. történelmi egyházakból,

p majd meg tönkretett a folyton tüzelő szektájának a fanatikus vezére…

p TÉV-UTAS

p Aki az ún. politikai-gazdasági rendszerváltástól, és nem az önmaga

p megváltoztatásától várta az egyéni boldogságát s a családja jobblétét…

p CSAPDÁBAN

p Akik úgy indultak az új rendszerben, hogy ők az élet császárjai lesznek,

p ehelyett pl. valamelyik MLM ön- és barátsággyilkos balga rabszolgái lettek

p HAZAÁRULÓ

p Aki még akkor is egy „janicsár” marad, ha már rájön, sőt rádöbben:

p ő, „elrabolva” az iskolai átneveléssel a saját népe titkos ellensége lett

p HÁLÁTLAN

p A jót rosszal viszonzó…

p Aki elfogadta és élvezte a barátja vendégszeretetét, de mintha fizető

p vendég lett volna, a végén ő reklamál, panaszkönyvbe ír, leosztályoz stb.

p ÖNKÉP-ZAVAROS

p Akik rút kiskacsaként, identitást vagy (élet)műfajt tévesztve szenvednek,

p önleértékelésben vannak, pedig amúgy oly gyönyörű hattyúként élhetnének…

p HELYTÉVESZTŐ

p Akik idegen közegben, terepen a parton vergődnek, a simogatásért hálásak,

p csak vissza nem jutnak, pedig az életük vizében vidáman ficánkolhatnának…

p ÖRDÖG CIMBORA

p Akik jó ügyekhez méltó buzgalommal, tehetséggel és felkészülten stb.,

p bűn rossz ügyeket visznek, szolgálnak, képviselnek, védenek, támogatnak stb.

p ÖN-SEMMIBE VEVŐ

p Akit, a sok rossz példát látva már semmi nem érdekel, teljesen közönyös,

p és passzív, mert nem tudja: milyen sok múlhat akár egyetlen emberen is…

p ÖNFELMENTŐ

p Aki irigyli azt, aki megcsinálta azt, amiről nem tudta, hogy lehetetlen –

p a példa követése helyett csak ócsárolja: pl. a hülyének van szerencséje

p JÓ TÁRSTALAN

p Akiknek nincs igaz jó barátjuk, vagy rosszabb: csak hiszik, hogy van, de ál,

p vagy netán a minőséget itt is a mennyiséggel, pl. szesztestvérekkel pótolnák

p ÖNÁLTATÓ BECSAPOTT

p Akik a gödör fenekén vannak, azt otthonosítják, mert hittek az ördögnek,

p aki sokat ígért, majd nagyon keveset adott – vagy jó sokat, de az keserű volt…

p x

Babits Mihály:

Egy szomoru vers

melyben a költő azon panaszkodik, hogy nincsen barátja.

Nekem nem volt barátom,

tőlem mindenki fut,

társaim elkerültek

mint idegen fiut,

idegent, megvetettet,

ki mindég mostoha,

kit senki sem szerethet,

nem is szeret soha.

Magányosnak születtem,

baráttalan vagyok,

igy lettem, ami lettem,

mindentől elhagyott,

mindég a szenvedésre

vitézül víni kész:

magányosság vitéze,

magam ellen vitéz,

barangoló borongó,

ki bamba bún borong,

borzongó bús bolyongó,

baráttalan bolond.

Nekem nem volt barátom,

nem is lehet soha,

örökre már belátom,

maradtam mostoha

nincs szem, amely szememben

a lelket lelje meg,

sziv, mely setét szivemben

lakozni nem remeg,

lelkekkel lelkesülni

lelkem hiába vágy

lelkeknek egyesülni

nincsen menyasszonyágy

Babits Mihály

PETŐFI KOSZORÚI

„Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?”

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.
.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja, hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.
.

Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
avagy gyáván bujik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszoruit.
.

Óh, vannak koszoruk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!…
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére – kőnek!
.

Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos füzérbe görbítve – légy szabad
virág szabad földön:
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!”
.

Avagy virág vagy te?… légy virág, légy vigasz!
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén:
Koporsó tömlöcét aki elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp