Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Eugéniusz: Önsorsrontás ABC – II.

Írta: Nagy Jenő · 2025. május 14.

kb. 23 perc olvasás

Eugéniusz: Önsorsrontás ABC – II.



Nagy Életminőség Jenciklopédia

Egy-egy mondat a nem bölcs, de balga,

a nem boldog, de boldogtalan lélekről…

Életminőség-vizsgálat magyarán szólva



Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló

Isten édes gyermekéből ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor helyett vaskori poklok

Nem ön-sorsjavító, de rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Magadon szörnyülködsz vagy kacagsz,

a mese rólad szól: ismerj hát magadra,

a baj felismerése a „gyógyulás” kezdete:

bölcsen bátran változtasd meg az életedet…

Móra Ferenc

A didergő király

Mese, mese, mátka, pillangós határba:

Volt egyszer egy király Nekeresd országba.

Nevenincs királynak nagy volt a bánata,

Csupa siralom volt éjjele, nappala.

Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.

Sűrű könnye pergett fehér szakállába:

„Akármit csinálok, reszketek és fázom,

Hiába takargat aranyos palástom!

Aki segít rajtam: koronám, kenyerem

Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!”

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,

Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:

„Ki tud orvosságot a király bajáról,

Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?”

Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.

De együtt se ért az egy falat kalácsot.

Didergő királynak csak nem lett melege,

Majd megvette szegényt az Isten hidege.

Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,

Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:

„Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,

Hívjátok elő az udvari bolondom!”

„Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,

Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.”

„Teli van énnálam ésszel a szelence:

Hideg ellen legjobb a meleg kemence.

Gyújtass be csak, komám” – nevetett a bolond,

S nevetett köntösén a sok arany kolomp.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:

Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!

„Hamar cédrusfával a kandallót tele,

Urunk-királyunknak attól lesz melege!”

Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,

El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.

Sergett is a király előtte, megette,

Utoljára mégis csak azt dideregte:

„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Már a szakállam is csak úgy reszket bele!”

Nyöszörög a fűtő: „Felséges királyom,

Életem-halálom kezedbe ajánlom,

Most dobtam bele az utolsó forgácsot,

Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!”

Nekibúsult erre a didergő király,

Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:

„Vágjátok ki kertem minden ékességét,

A szóló szőlőnek arany venyigéjét,

A mosolygó almát, a csengő barackot,

Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!

Széles ez országban amíg erdőt láttok,

Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.

Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,

Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!”

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,

Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.

Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,

Fészkit ezer madár jajgatva siratta.

A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,

Aranyos kandallón mind elparazsallott.

Didergő királynak de minden hiába,

Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:

„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Csak egy fogam van már, az is vacog bele!”

Nekeresdországban van is nagy kopogás,

Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.

Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog –

A király ajtaja egyszer csak csikorog.

Betipeg egy lányka, icike-picike,

Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.

Az ajaka kláris, a foga rizskása,

Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:

„Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!”

Megfordul a király: „Ácsi, kislány, ácsi!

Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,

Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!” –

Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:

„Minek szedetted le a házunk tetejét?

Hó is hullongázik, eső is szemezik,

A mi padlásunkra az most mind beesik;

Elázik a bábum kimosott ruhája,

Vasárnap délután mit adok reája?”

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,

A király jégszive harmatot ereszte.

Szemében buggyan ki szívének harmatja,

Szöghaját a lánynak végigsimogatja:

„Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,

Bíborköntösömet feldaraboltatom.

Bársonyrokolyája, selyem főkötője,

Lesz ezüstkötője, aranycipellője!”

Most már meg a kislány mondta azt, hogy „ácsi!

Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!”

Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett –

S didergő királynak nyomban melege lett!

A tükörablakot sarokra nyitotta,

Városa lakóit összekurjantotta:

„Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,

Juttatok belőle, aki fázik, annak!”

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,

A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.

Ki is szorult tőlük király a konyhára,

Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:

„Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,

Fussatok a hordót csapra ütögetni,

Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,

Mint a saját népem – nagy Meseországban…”

p 1

p KRIMINÁLIS PÁLYAFUTÓ

p Aki, mint az a közmondásos korsó, addig jár a kútra,

p amíg csak el nem törik – alkalom szülte lopás után vérszemet kap,

p és profi tolvajként előbb-utóbb, akár egy banánhéjon el nem csúszik…

p NORMÁLIS?

p Mint a már tök részeg ember, önként őrült,

p aki pont a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével, vagy a bolond,

p aki azzal is kérkedik, amije nincs, vagy ha meg van: az szégyen…

p ROSSZ ÜGY-VÉDŐ

p Úgy oly erővel mentegeti, tagadja esendőségét és a bűneit,

p mint kit az ellensége vallatna, és ott magát másként kisebbítené,

p pedig pont ezek gátolják, hogy rendeltetésszerűen/boldogan éljen…

p FÁJÓ-GYÓGYÍTÓ IGAZSÁG

p Még az istennek se mond le az agyondédelgetett élethazugságairól,

p kerüli a szembenézést a most fájó, de pont így a gyógyító igazsággal

p A „jóbarát”, meg úgy olvassa rá, hogy tragédia a vége – lásd: Vadkacsa

p ÖNKÍNZÓ STRÉBER

p Aki betű szerint „érti” a mondást, hogy

p a tudás gyökere keserű, ám a gyümölcse meg édes –

p éveket át gyötri, kínozza magát nem neki való ismeretek szerzésével

p ISKOLAKERÜLŐ

p Aki nem talál semmi élvezetet, örömöt

p a tanulás, megismerés izgalmas folyamatában,

p és azt várja, hogy erőfeszítés nélkül, tölcsérrel öntsék belé a „tudást” …

p ELVETÉLT MŰKEDVELŐ

p Addig nem ír naplót, verset, míg nincs ehhez diplomája, papírja,

p és amíg nincs némi esélye rá, hogy azt a piacon is értékesíthesse

p JÓSZÁNDÉKÚ KÁRKOZÓ

p Aki egy kontár, vagyis nem a mestere, de éppen hóhérja annak…

p A jószándékú Mekk mester, aki nem érti, hogy őt miért is kergetik el…

p Több kárt okoz, int hasznot: még azt is elrontja, ami idáig működött…

p HALÁLOS FÉLELEM

p Az örökös raktárra aggódás miatt lett őszülő koravénülő aggastyán,

p vagy a – már nagy – gyerekéért is túlaggódó mellrákos lebetegedő…

p VALÓSZÍNŰSÉGEK

p Aki a valamikori, elképzelhető veszélyekkel rémiszti magát,

p és ezért nem megy férjhez, mert gyerekét baj érheti (Bunda mese)

p Ebben azon aggódnak: a gyereknek majd a fejére eshetne a plafon…

p KIS BAJBÓL ÓRIÁSI

p Egy valós, de nem szörnyen nagy baj,

p pl. egy atyai pofon elől fejvesztve menekülve

p belerohan egy végzetesbe, pl. pont egy száguldó autó alá stb.

p TEHERMENTESÍTŐ

p A kellő mértékű teher alatt pont jó magasra nőhetne a pálma is,

p de így, minden emelő feladatot/keresztet ledobva meg csak elsatnyul

p LEMARADÓ

p Nem kel korán, hogy – a közmondás szerint is – így aranyat leljen,

p késve indul a napja, sosem éri utol magát, csak kapkod és lemarad…

p LÁTÁSHIBÁS

p Nem érti, mi az érzéki csalódás, bedől a látszatnak, a káprázatnak,

p de neki minden arany, ami fénylik: pl. buzgó üvegszilánkokat gyűjtő

p HALOGATÓS

p Amit még ma is, vagy ma még könnyen megtehetne,

p azt réérős Pató Pálként halasztja holnapra, és holnaputánra:

p a restanciák, a lemaradások csak halmozódnak: a rádőlő háza temeti

p HALHATATLAN

p Aki úgy tesz, mintha ő kivételesen, unikumként örökké élne,

p és így ezért ő megteheti, hogy csak halogatja, hanyagolja a Dolgait

p ÉLET A HALÁL ELŐTT

p Retteg a haláltól, neki ez megsemmisülés, mert anyagelvű:

p ez neki nem egy új kapu – ezért e fóbia miatt nem él, csak szenved,

p és éppen e folytonos, kóros félelem miatt lesz beteg/igen rövid életű

p NIHILISTA

p Ha egyszer úgyis meghal, akkor minek keljen fel, miért akarjon,

p miért tevékenykedjen, akkor mi az értelme bármi erőfeszítésnek?

p ISTENKÁROMLÓ

p A Jóistent hibáztatja, vádolja, káromolja,

p hogy őt – is – halandónak teremtette e világra,

p e terminus nem Tettre sarkallja, csak életuntan sopánkodik…

p HIÁBAVALÓSÁG

p Aki a halál elleni orvosságot kutatva,

p az egész világot bejárva, mindent tűvé téve

p bűnösen eltékozolja ajándékba kapott drága, véges idejét

p KÉRNI SZÉGYELLŐ

p Aki az álöngyilkossági kísérleteivel,

p vagy betegség szimulációs önveszélyes játszmákkal próbál

p jobb ügyhöz méltó erőbedobással szeretetmorzsákat koldulni/követelni…

p ESZKÖZBŐL VÉGCÉL

p Aki fő dolga, a csak általa teljesíthető lelki nemesítése rovására

p csak a romlandó, magával nem vihető, fölösleges anyagi javakat gyűjt

p ÉDES-KESERŰ ÉLET

p Aki egy nap alatt sűrítve pótolná be

p az „elmulasztott” élvezeteket, ábrándkép-nagy életet,

p egy nap, nem boldogító dolce vita, habzsi-dőzsi majd: börtönévek

p ELLENSÉG SZER-ETETŐ

p A kakukkfiókákat áldozatos, jó édes anyaként tápláló, felnevelő madár,

p mert az övéit a fészekből azok már rég kilökdösték, és így meg is ölték…

p NESZE SEMMI, FOG MEG JÓL

p Neki az ún. dodonai, vagyis a szándékoltan sokértelmű jóslat

p már maga a tuti orákulum, amihez jövő életét bizton igazíthatja…

p x

Móra Ferenc

Az egyszeri szarka

Csörgött a sövényen

az egyszeri szarka,

illegett-billegett

sebesen a farka.

Jobbra illegette,

balra billegette,

a delelő napot

el-elnézegette.

Gondolta magában:

„De szép fényes holmi!

No, ezt már igazán

le kellene hozni.

Jó lenne tükörnek

a szarkaszobába,

beletekingetni

ünneplő ruhába.”

Mikor ezt gondolta

az egyszeri szarka,

már az ól tetején

billegett a farka.

Noszogatja magát:

„Előre, előre,

szénás óltetőről

szalmás csűrtetőre.

Mindjárt elérem már” –

pislantott az égre,

s átugrik hetykén a

kazal tetejére.

Onnan szaporán

a kútágasra billen –

jaj, de szegény feje

hova menjen innen?

Az egyszeri szarka

jobbra-balra forog,

a nevető napra

fitymálva hunyorog.

S vissza a sövényre

lerepül csörögve:

„Nem szeretek nézni

rámátlan tükörbe.”

Vén veréb a porban

mosogatja tollát,

szárnya mellé dugja

pápaszemes orrát.

„Csirip, csirip, csirip,

az egyszeri szarka

nagyot akart volna,

s nem bírta a farka.”

p 2

p GYÁVA/BÁB

p Akiben semmilyen nagy, nemes ügyhöz

p nincs elég bátorság, civil kurázsi – nincs vér a pucájában,

p vagy bedől hőzöngő provokátoroknak, s rossz ügy buzgó balekja lesz

p REZIGNÁLT/ÁLPOLITIZÁLÓ

p Aki helyi, lokális közélettől ugyan

p „előkelően”, de igazából lustán-gyáván távol marad, amúgy meg

p boldogsághiánya fő okozójaként kórusban szid globális közállapotot…

p SZELLEMI ROKKANT

p Aki mindig újabb izmusokra, iskolára, Mesterekre,

p illetve Szent könyvek holt betűire esküszik örök hűséget:

p gúzsba köti lelkét, csak szellemi mankóval botorkál, nem áll a két lábára…

p KÁRPÓTLÓ KÁRÖRVENDŐ

p Aki, ha már ő önhibából páratlan maradt,

p akkor legalább éket próbál verni társak, párok közé,

p begurítja a rút viszály almáját: az éket még szakadékká is tágítaná…

p DESTRUKTÍV ÁLBÖLCS

p Aki, ha már ő maga, persze az önhibájából

p végleg kudarcot vallott a családalapítással, otthonteremtéssel,

p akkor cinikus-pesszimista „bölcsen” hirdeti: a házasság a szerelem halála…

p JÓ-ROSSZ ISKOLAPÉLDA

p Aki egy frappáns, eklatáns élő példa

p a viktimológia nagykönyvéből: hogyan kell valakinek

p magát a neki tetsző, de „öngyilkos” áldozat szerepre felkínálni

p ÉLETKÉPTELEN

p Aki egy ún. humán szakbarbár,

p aki még arra is büszke, szinte tüntet vele, hogy

p ő még egy autókereket se tud cserélni, villanykörtét se becsavarni

p SZENVEDŐ PACIENS

p Aki egy büszke munkaalkoholista:

p nem is tud róla, hogy ez is egy szenvedélybetegség,

p így azután miért is keresné ő maga a gyógyulása útjait…!?

p FEJLŐDÉS BALHITŰ

p Ő már nem rabszolga: őmögé már nem kell

p olykor azért csak-csak kijátszható hajcsárt állítani –

p nála már belsővé vált a kényszermunkamorál, magát zsákmányolja ki…

p ÚJDONSÁG-ELVARÁZSOLT

p Aki múzeumba teszi úgy a Bibliát,

p mint az ó- és középkori bölcseket, közmondásokat stb.,

p hiszen telefonból/bölcsességből is mindig a legújabb lehet a legjobb…!?

p GYEREK MEGERŐSZAKOLÓ

p Aki erőnek erejével leszoktatná

p az ő „drága, szeretett gyerekét” a veleszületett

p balkezességről: lekötözés, fenyítés, mézesmadzag stb.

p CSAPDÁBA UGRÓ

p Nagy igyekezettel, ravaszul törököt fog –

p de aki ezután meg már őt nem ereszti el…

p mint a róka fogta csuka, csuka fogta róka…

p BOLDOG MANIPULÁLT

p Aki azt hiszi, hogy diadalt arat,

p hisz sikerült meghódítania a Nőt, és nem is sejti,

p hogy nem ő választott – ő tanítaná meg a halat úszni…

p ÖNFELAKASZTÓ

p Aki vészhelyzetben bepánikol, és úgy marad,

p gyáva felkötni a gatyát, ő inkább lelép, sőt felköti magát –

p pedig ennél rosszabb amúgy sem nem történhetett volna vele…

p KÁROS ÖNFELÁLDOZÁS

p Aki jogosnak tartja a társai,

p vagy a nagy társadalom bűnbak igényét, sőt:

p ő maga jelentkezik is rá, mert szeret áldozat lenni, mártírkodni…

p AKI NEM TUDJA, AZ TANÍTJA

p Aki fejben jól, sőt a legjobban tudta,

p hogy kell(ene) itt és most a gyereket jól nevelni –

p tartott ez egészen mindaddig, amíg neki nem született meg az első…

p NEM ÉR A NEVEM

p Aki úgy kapaszkodik az életfelmentő,

p emberi-társas kötelességei teljesítését felfüggesztő betegségbe,

p mint a fuldokoló a mentőövébe: a szimuláns/képelt beteg valódi lesz…

p BAJFOKOZÓ/TETÉZŐ

p Aki fölöslegesen-károsan „férfiasan”

p kardot ránt és pont ezért kard által vész el,

p és így a maga vesztére besurranó tolvajból rablógyilkost „csinál”

p ARÁNY-ÉRZÉKETLEN

p A szemét is ki lehet lopni, szó nélkül hagyja,

p vagy nem ismeri/érzi: mi az arányos önvédelem –

p és az áldozatból tettessé „lép elő”: lelövi a zsebtolvajt…

p BUMERÁNG HATÁS

p Aki másnak vermet ás, az maga is pont ebbe eshetik bele,

p ahogy pl. ez történik, amikor Hamletre mérgezett tőrt fennek…

p ÁL-ADAKOZÓ

p Aki a csalt, lopott, rekvirált, pivatizált, rablott stb.

p vagy ócska, fölös javakból ad, osztogat kis alamizsnát,

p amiért a kifosztottak hálálkodását várja, és még ki is oktatja őket…

p AFFEKTA MAJOM

p Aki feltűnési vágyból, vagy nem is tudatosult rossz szokásból

p folyamatosan, tüntetően csak kényeskedik, szenveleg, negélyez…

p DOGMA RABLÁNC

p Akinek olyan merev elvei-szokásai vannak,

p mintha valaki mondjuk kényszer-zubbonyban

p akarna ölelkezni, és/vagy gúzsba kötve táncolni

p GERINCTELEN

p Akinek nincsenek abszolút/feltétlen értékei/elvei –

p ő erkölcsi kérdésben is alkudozó, engedő, s válik becstelen,

p jellemtelen, gerinctelen, szélkakas, kaméleon stb. hitvány emberré…

p X

Móra Ferenc

A csókai csóka

Csókai csókának

mi jutott eszébe?

Föl szeretett volna

öltözni fehérbe.

Unta szegény jámbor,

hogy ő télen-nyáron,

örökkön-örökké

feketébe járjon.

Ahogy így tűnődik

ághegyen a csóka,

arra ballag éppen

Csalavér, a róka.

Attól kér tanácsot,

mit kellene tenni,

hófehér galambbá

hogy kellene lenni.

„Nincsen annál könnyebb –

neveti a róka -,

fürödj meg a hóban,

te fekete csóka!

Olyan fehér galamb

lesz rögtön belőled,

hogy magam se tudom,

mit higgyek felőled.”

Nagyeszű rókának

szót fogad a csóka,

nagy vígan leugrik

az ágról a hóba.

Az orra hegye se

látszik ki belőle,

kérdi is a rókát:

mit hisz most felőle?

„Azt hiszem, galamb vagy” –

csípte meg a róka,

s csapott nagy ozsonnát

belőle a hóba.

Róka-csípte csóka,

csóka-csípte róka –

így lett fehér galamb

a csókai csóka.

p 3

p KÖZVESZÉLYES HŐSKÖDŐ

p Aki képes lenne és akár még lesz is

p társát/szerelmét Dunába belökni, és majd jó esetben menteni,

p hogy ha így imponálhat neki/kitüntetett híres életmentő hős lehet…

p HIÚ NAGYKÉPŰ

p Aki valóságos v. vélt jelessége, képessége tudatában

p magát túlságosan sokra tartja, tetszelegve csodálja, és elvárja,

p hogy mások is elismerjék, dicsérjék – ettől függ az ön önértékelése

p DÖNTÉSKÉPTELEN

p Aki képtelen egy életútra elszántan és következetesen rátérni,

p hátha a másik még jobb lenne: egyhelyben jár, toporog: sőt lemarad…

p Mint Buridán szamara: aki éhenhal két egyforma szénaköteg között

p TÖRÖK ÁTOK

p Aki nemhogy nem törekszik jó kapcsolatra a szomszéddal,

p de még azon is veszekszik/pereskedik, hogy kinek fütyül a fülemile…

p Éppen a közeli jó szomszédját nem becsüli, aki sokat segíthet/árthat

p FEL NEM ISMERT ÁLBARÁT

p Aki ún. jóbarátként szétaggályoskodja a legjobb terveidet is,

p amúgy meg hülyeségre biztat, istenkísértésbe visz/hajszol bele…

p E jóbarátamtól védjen meg az isten, ellenségemmel elbánok magam is

p BELSŐ ELLENSÉG

p Aki, éppen azért, mert elég közelről ismer,

p nagyon hihetőnek tűnő, gyorsan szétröppenő

p ravasz rágalmakkal alattomban rontja a jó híred

p GONDTERHELT

p Aki képtelen, lelkileg lusta/gyáva felmászni a humor magaslatára,

p már pedig onnan lenézve eltörpülnének a lentről óriásinak tűnő gondjai…

p Aki nem tud magán nevetni, így jó eséllyel majd mások nevetgélnek rajta…

p ÖNMAGÁBA ZÁRT

p Aki képtelen a pár-beszédre,

p mert mint Echó, vagy egy „autista”,

p ő is mindig csak önmagát hallja (visszhang), mintha ott se lennél…

p SZERFÜGGŐ

p Aki képtelen szertelenül, természetesen,

p az ön- és társszeretet isteni éltető erőiből élni:

p aki egy táp/gyógy/dopping/serkentő/altató/kábítószer-függő roncs…

p ÖNGYILKOS JÁTSZMA

p Aki buzgón és kitartóan keres,

p és ma könnyen talál orvos-partnert

p a lelki, életszemléleti/viteli bajai ún. medikalizációs játszmáihoz…

p VÉSZHELYZET HIBERNÁLÓ

p Aki ruhában, baltával félébren alvó –

p aki állandó fokozott harckészültségben van, riadtan-

p riadót várva „alszik”, mintha bármikor orvtámadás lenne várható…

p BIANKÓ ALÁÍRÓ

p Aki balgán járatlan a szellemvilágban,

p és óvatlan, és így könnyen a szaván fogja az ördög:

p ha pl. látatlanban neki ígéri a távollétében született fiát…

p VIKTIMOLÓGIAI ESET

p Aki még a szesztestvérnél is rosszabb,

p folyton pumpol, tarhál és a te pénzeden még le is részegít,

p hogy azután szabadon rabolhasson, kifoszthasson: markecoljon…

p KÖNNYŰ PRÉDA

p Ő elanyátlanodásom, elesettségem láttán levadászik szektájának,

p és addig előbb még támogat anyagilag is, míg vele csak oda járok…

p és én odajárok…és inkább előbb, mint utóbb benyújtja a számlát is!

p SPIRITUSZ REKTOR

p Aki közvetlenül egyáltalán nem piszkolja be a kezét,

p Őt a helyszínen nem is lehet tetten érni, hiszen Ő „csak” egy felbujtó,

p tippadó, értelmi szerző szellemi-lelki, és majd anyagi kifosztásodhoz

p MUNKAALKOHOLISTA

p Aki jobban keres, ha hétköznap

p már csak alva láthatja a gyermekeit – majd ők őt

p esetleg, és sajnos nem is rossz eséllyel, már csak halva…

p SZEMFÉNYVESZTŐ

p Aki a – talmi, gagyi – aranyra mutogat,

p hogy ne lásd meg a ketrecet, lépre is mész, becsal,

p hogy majd ott levagdoshassa a te királyi sas szárnyaidat…

p NAIV ŐSBIZALMAS

p Más így téged könnyen, ravaszul átverhet,

p mint a mesebeli róka azt a hiszékeny farkast:

p válladról mászik ki a veremből-kútból, de téged a sorsodra hagy…

p BETEGES GYANAKVÓ

p Ha őt egyszer valakik becsapták, átverték,

p akkor attól fogva ő már annyira rosszhiszemű lesz,

p hogy senki idegent nem enged lakásába, még a tűzoltót sem…

p TEHETSÉGGONDOZÓ

p Aki jó adottságait, talentumait nem ássa el, szorgosan fejleszti,

p de azokat bűn rossz célra is használja, ha az itt és most jobban fizet…

p ÖRDÖGI HIVATÁS

p Aki jó színészi képességű és jó emberismeretű,

p de csak gazdagodni vágyó szélhámos, s ezt pl. házasságszédelgő,

p hozományvadász céljára hasznosítja… de ennek majd ő is issza a levét!

p IDŐSZÓRÓ

p Aki drága, mert véges-szűk élet-idejét

p az ún. gordiuszi csomók kibogozgatására pazarolja,

p mert nincs szíve és/vagy esze egy csapással átvágni azokat…

p KÖZMEGÍTÉLÉS FÜGGŐ

p Aki sokkal jobb ügyhöz méltó buzgalommal

p szeretne/akarna nemcsak mindig jót is tenni,

p de mindig mindenki előtt még jónak is látszani…

p LÁTSZATELVISELŐ

p Aki egy melldöngető Nagy Keresztény,

p de a „Vén gazember” jellegű életszerepet nem vállalná:

p éveken át tolvaj-csaló hírben állva menteni a dzsentri apa vagyonát…

p x

Móra Ferenc

A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagy uraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cinegének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi, kutatja,

repül gallyrul gallyra:

„Kis cipőt, kis cipőt!” –

egyre csak azt hajtja.

p 4

p TRÓJAI FALÓ

p Aki magára zárja a magánlakását,

p hisz az ő otthona az ő vára, sőt itt az ő házi szentélye is,

p majd magára nyitja az ingyenes vagy olcsó tévé-szennycsatornákat…

p ÉRZELMI FAGYHALÁL

p Aki mindenkivel magas lóról beszél,

p de így már az ő dölyfös arcát se lehet megsimogatni,

p ezért megdermed, lefagy róla otthon is minden mosoly, kedvesség…

p GONOSZ VARÁZSLAT

p Aki mintha a mesék földjén járna,

p oly „csodás” metamorfózist láthat: az ő angyalkájából

p pár hét alatt egy házisárkány lesz (persze, ha ő meg papucs…)

p GÓLLÖVÉS

p Aki pontosan betart minden utasítást, taktikát, szabályt:

p mégsem lő gólt? Akkor Ő menten abba is hagyja a focit…

p Amire nincs pontos, biztos recept, azt nem neki találták ki…

p NYELVTUDÁSOK

p Ő „hiába” magolta be az idegen nyelv

p szabályait, kivételeit, szókincsét stb.? Csak a passzív

p tudása nagy: egy anyanyelvű kisgyermek is jobban beszél nála!

p ÖNSZÜRKÍTŐ-CSONKÍTÓ

p Aki mindenben nagyon tudatosan kiszámított –

p csak semmi spontaneitás, semmi önfeledt rögtönzés stb.,

p csak szolid-józan „bulizás”, a betanított tánclépések kényszerzubbonyában…

p KIBESZÉLŐ

p Aki magát cseppet sem zavartatva

p belekakál a saját/családja fészkébe, vagy

p kiteregeti az udvarra/utcára, sőt a világhálóra a családi szennyest…

p IRGALMATLAN

p Aki, kis önismerettel magát – szinte – tökéletesnek gondolja,

p hisz betű szerint véve betartotta a neki fő mérce tízparancsolatot,

p ezért ő nem is szorul könyörületre: kegyetlen, másnak se irgalmazó…!

p ÖNIGAZOLÓ ESÉLYRONTÓ

p Aki nem látja-fogja fel: ő is isten gyermeke, és ezért neki is

p egyenlő esélye van, ha bátor, a teljes értékű életre: nehéz gyerekkora

p ürügyén inkább gyáván az önsajnáltatás öngyilkos csapdájába menekül

p ÖNTÉKOZLÓ IRIGYKEDŐ

p Aki magát született vesztesnek tartva

p nem látja aranyát/nem is próbál kakiból is aranyat csinálni,

p ehelyett rosszmájú ócsárló, besárgult más sikerét irigylő lúzer lesz…

p ÖNHITEGETŐ/SORVASZTÓ

p Aki majd akkor kezdi az igazi életét, ha nyugdíjas lesz,

p addig vágyait-álmait hibernálva teljesíti kötelességét

p a napi taposómalomban… majd meg csak hullát olvaszt ki…

p FEJLÖVÉSES BABONÁS

p Aki az eddigi legfejlettebb társadalomban élőnek hiszi magát,

p pedig egyre több-rosszabb munkát végez az egyre kisebb értékű bérért,

p amiért már csak egyre silányabb árut, élelmiszert, ruhát stb. vásárolhat…

p IGÉNYSZINT SÜLLYESZTŐ

p Akit kielégít a panel-munkásszálló tömegszállása,

p és a mindennapi éhbéres, de biztos gyári szalagmunka/robot stb.,

p és eszi a multis élelmiszart – nem kockáztatja az önellátó vidéki életet…

p KÉSŐ BÁNAT, DÖBBENET

p Csak túl későn, netán csak halálod óráján, „esik le a tantusz”, döbbensz rá:

p ez idáig buzgón élted másnak az életét! Csak más a gyenge utánzata voltál,

p mechanikusan kopíroztad példaképedet, mint ki max. csak epigonnak, dublőrnek jó

p FÉLSZÍVVEL

p Így mész a templomba és a hangversenyre, a színházba,

p és csodálkozol, hogy nem történik veled semmi izgalmas önismereti,

p szellemi kaland, semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás, újjászületés…

p ÉLETKÉPTELEN

p Aki nem tud képet mutatni, színészkedni: se játékból, se tréfából,

p se vészhelyzetben…Ő nem tud olykor a rosszhoz is jó képet vágni?

p Még a halálos ellenségének sem tud hazudni? Erre büszke – így marad…

p FELTÉTLEN IGAZMONDÁS

p A szabály és a kivétel, ami próbálja, erősíti a szabályt

p Ha tréfálsz, ugratsz? Ha pókerezel? Ha ezzel árulkodsz?

p Ha ellenség kín-vallat? Ha ez kegyetlen hazugság lenne?

p MINDIG ŐSZINTE

p Akkor is, ha ezzel elront egy meglepetés szervezést?

p Akkor is, ha ez az őszinteség itt-most szalonképes szadizmus?

p Akkor is, ha a kegyes hazugság pont a kérdező javára válna?

p TÜRELMETLEN KÖVETELŐZŐ

p Aki már csecsemőként természetesnek vette

p és meg is szokta, mert így el is kényeztették, hogy neki

p minden kívánsága rögtön teljesül, máskülönben hisztizik, toporzékol…

p A JÓBÓL BAL

p Aki nem tud mit kezdeni szerencséjével,

p csak egy kolbászt mer álmodnia nyomorában,

p ha épp jön a jótündére – ami neje dühe miatt az orrára nő…

p ROSSZ KEZDÉS, FÉL KUDARC

p Aki már a hibás/akarva-akaratlan,

p de illetlen, bántó, sértő stb. megszólítás/stílus miatt

p már eleve elrontja az amúgy oly létfontos dolgának elintézési esélyeit…

p ÖMKIEJTŐ

p Aki már az elején elveszíti a fonalat,

p de röstell szólni, s már csak bután bólogat, és így,

p súlyos vesztére nem tanul meg pl. kamatos kamatot számolni…

p ÖN-BŰNTUDATGYÁRTÓ

p Aki már azt is bűnös, titkos-tudat alatti

p önzésnek veszi, és lelkifurdaltan még meg is gyónja,

p ha pl. az adakozása, segítségnyújtása neki is némi örömet okoz

p SZABADSÁG ELŐL MENEKÜLŐ

p Aki egy notórius felelősséghárító –

p édes gyereke tanítását és nevelését az iskolára,

p egészségét az orvosra, közügyei intézését „választott” politikusra bízó…

p x

Móra Ferenc:

Panka imádkozik

Édes jó istenem, elejbed térdelek:

Édes jó anyukám, tudod-e, hogy beteg?

Megfogyott arcáról lehervadt a rózsa,

Jókedvének elszállt tarka pillangója.

Erőtlen két keze liliom levele,

Ha verni akar is, csak simogat vele.

Tegnap a szép kötőm egy kis kávé érte,

A csipkéjét pedig… Mégse pörölt érte.

Bárcsak pörölne már, bárcsak csacsogna már,

Mint bukdácsoló kis fiára a madár!

Szegény anyukámon ki segit, ha nem te?

Gyógyitsd meg, gyógyitsd meg, aranyos istenke!

Juttass arcára a rózsák pirosából,

Fénytelen szemébe napod sugarából!

Gipsznyuszimat akkor teneked adom én –

Egyik lábára már úgyis sánta szegény.

1910.

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp