Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Eugéniusz: Önsorsrontás ABC – I.

Írta: Nagy Jenő · 2025. május 12.

kb. 25 perc olvasás

Eugéniusz: Önsorsrontás ABC – I.



Nagy Életminőség Jenciklopédia

Egy-egy mondat a nem bölcs, de balga,

a nem boldog, de boldogtalan lélekről…

Életminőség-vizsgálat magyarán szólva



Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló

Isten édes gyermekéből ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor helyett vaskori poklok

Nem ön-sorsjavító, de rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Magadon szörnyülködsz vagy kacagsz,

a mese rólad szól: ismerj hát magadra,

a baj felismerése a „gyógyulás” kezdete:

bölcsen bátran változtasd meg az életedet…

Móra Ferenc versei

TÖMÖRKÉNY

A SZEGEDI BOHÉMEK EMLÉKÜNNEPÉN

Kit már egy éve, hogy temetgetünk,

Kihozott íme hozzád, elnökünk,

A mélabúvá enyhült fájdalom

E bujkálós napu vasárnapon.

S míg fejfádra rózsáink szirmai

Lágyan kopogva fognak hullani,

Szívünk rád hangos zokszóval borúl:

Nem jól van így sehogysem, elnök úr!

Hisz láthatod, vagyunk, vagyogatunk,

Csaljuk az élet mázával magunk,

Esik még néha csöndes vígalom

A Tisza partján esti hajnalon –

De hej, napod reánk már nem ragyog,

S mi nem vagyunk önfényű csillagok

S a halászcsárda »összes termei«

Se tudnak már jókedvet termeni.

Sürűn megdöccen a fanyar derű,

Unott borunknak íze keserű,

S ha koccan is az éltető pohár,

Annak sincs vidám muzsikája már.

A szó lehet sok, az ötlet keves,

S verébül száll, nem pilleként repes,

És ha megzendül valahol a húr,

Az is azt kérdi: hol az elnök úr?

Az ám, még az elébb itt köhögött,

Úgy látszik, egy kicsikét kiszökött,

Keze helye még itt az asztalon –

Ej, de soká jön, hova bújt vajon?

Ó játszi tréfák drága mestere,

Aki elbujtál sírod gödribe,

Mért tetted ezt a rossz tréfát velünk,

Hogy egyre sír belé szivünk, szemünk?

Hisz Isten tudja, igazad lehet,

Hogy itt kerestél nyúgovó helyet,

Ahol az álom olyan szép fehér,

S benne az élet szennye el nem ér,

Se írigy ellen, se álnok barát

Rád nem köszönti epés poharát;

Mind tiszta szivü, aki idejár:

Méhecske, fecske, katicabogár.

Tán jól teszed, ha magadra vonod

Rejtőzködőn virágos paplanod,

Mit a teremtő Isten keze szőtt –

De ládd, mégis csak szebb volt ezelőtt,

Mikor mint a tavaszi lehelet,

Dudorászva jártál a föld felett,

Áldást, derűt, jóságot hintve szét –

Ej, minden elmult, a jó reggelét!

Azóta olyan minekünk Szeged,

Mint gyűrű, melybül a kő kiesett,

Lány haj, melyből kihullt a pántlika.

Azóta más fodrot vet a Tisza,

Azóta ül köd a cigány soron,

Azóta hizik utjain a gyom,

És együgyűen, árván tévelyeg

A Kárász utcán Halbőr Förgeteg.

Azóta… ej, a zokszóból elég:

Új csillagokat ringat új mennyég,

Könnyező szemre jön majd nevető,

Uj temetőből lesz ó temető,

Futnak az évek a holtak felett,

Száraz babér takarja majd neved –

Nekünk mindig frissen fog sajgani,

Hogy »az elnök nem kiván szólani«…

(1918)

PIETA

JELENTÉS A SZEGEDI TANYÁKRÓL

A tanyaszélben szombat hajnalon

Jelenést látott Papdi Kis Veron.

Ott ült a lócán a Szüz Mária,

Ölében fölfeszített egy-fia.

Vékony sugárban vére csordogált,

A Boldogságos halkan sirdogált.

Veron is véle együtt felzokog:

»Ó, ti hóhérok, ó, ti gyilkosok!«

Reszkető kézzel keresztet vet, és

Elfoszlik, mint a füst, a jelenés.

Déltájban, ahogy a dombhajlaton

Rőzsét szedeget Papdi Kis Veron,

Uram-teremtőm, a fűzfák megett

Megint a Boldogságos integet.

De istenem, milyen öreg szegény!

Tarka kendő van hervadt ősz fején,

S hogy könnyel mossa a holt szent sebit,

Reá hagyott-szin kék kötőt terít. –

Veron értetlenkedve révedez:

Az ő tulajdon kék-kötője ez!

Szoknyája is az, melyet ő visel,

A pruszlik is, szemének hinni kell.

S övé a hang is, melyen felzokog:

»Ó, ti hóhérok, ó, ti gyilkosok«.

Zavarodottan földre omlik, és

Megint csak elfüstöl a jelenés.

S napáldozatkor ahogy átoson

A csordakútra Papdi Kis Veron,

A víz tükrében látja Máriát,

Ölében dúcolgatva holt fiát.

A Krisztus az, az Urkrisztus, – de im

Katonasapka szürkül a fejin,

Halálra sebzett sziviből a vér

Rongyos zubbonyon át csörögdögél.

Nyakában apró Szent Antal-szobor, –

Ő kötte azt oda valamikor!

Ő símogatta ezt a szöghajat,

S a gödrös állat a lágy száj alatt,

Amin virágzik most is a mosoly –

Ó, több ilyen száj nincs sehol, sehol!

Ó, bár ott ég fején a glória,

Ez nem a Mária, ez az ő fia,

Infanterista Papdi Kis Mihály!

Veron egyre mélyebbre kandikál

S két karját ölelőn terjesztve ki,

Magát a kút káváján átveti.

Az alvó víz magasra fellocsog.

Ó, ti hóhérok, ó, ti gyilkosok!

(1918)

p 1

p A HIPOKRATA DICSÉRETE

p A szabadidős/vasárnapi vallásgyakorló, aki lehet amúgy egy önáltató álszent,

p kormosfülű fazék, de aki legalább közvetve mégis buzgón hódol az erény előtt

p KÉRKEDŐ BOLOND

p Aki nemhogy szégyellené a bűneit, de még annál inkább dicsekszik is vele –

p mintha egy beteg, sőt perverz ezzel a rossz életminőségével büszkélkedne…

p JOBB ÜGYHÖZ MÉLTÓ TÚLBUZGÓ

p A lelkes, aki éjt is nappallá téve, így egyszeri életét jelentősen megrövidítve

p pont a délibábot, a csalfa ábrándot, a hamis vágyakat kergeti, űzi, hajszolja…

p BALGA IDŐUTAZÓ

p A jelenlétből folyton menekülő, az itt és most-ból mindig igazolatlan hiányzó,

p az általa elképzelt, amúgy sosem volt szép múltba fájón elvágyódó („nosztalgia”)

p ROSSZ VÉGLETEK

p Aki már semmiért nem tud lelkesedni: egy langymeleg, akit kiköp az Úr is,

p vagy éppenséggel a káros játék/munka stb. szenvedélyének a krónikus betege

p SZABADSÁGFÓBIÁS

p A szellemi/lelki köldökzsinórt gyáván nem elvágó, az önálló szabad felnőtt élethez

p kapunyitási pánikos – a holtáig szülői gyámság alatt maradó örök kiskorú, infantilis

p HONTALAN IDEGEN

p Aki senkihez/semmihez nem kötődik: gyökértelen… Ő olyan, mintha csak egy idegen,

p egy átutazó, nézelődő turista lenne a saját hazájában, a szülőföldjén, a lakóhelyén is…

p ÖNBÜNTETŐ

p Aki önként és dalolva megy a gyökereit elvágva egy nagyobb (fekete)

p kenyérért a számkivetésbe/száműzetésbe, messzi idegenbe gyüttmentnek…

p BARÁT-ELLENSÉG TÉVESZTŐ

p Aki a keblén pont mérges kígyót melengető,

p aki felengedve őt majd megmarja, halálra sebzi,

p de a segítő kézbe meg beleharapó, a barátait magától elvadító

p ÖRÖKRE MEGALKUVÓ

p A verembe esve nem segítségért kiáltó, de oda berendezkedő,

p és azt ő magának egyszer s mindenkorra „otthonná” varázsló…

p DÉLIBÁBOS BALEK

p Kártya- és légvárakat építgető és belakó önáltató, önbecsapó,

p akinek a profi segítője, pszichiátere stb. még „szép” lakbért is kap…

p DILIHÁZBA MENEKÜLŐ

p Aki partra vetett vergődő halként életgyáván

p nem a saját éltető, bár kihívásos, izgalmas közegébe,

p a vízbe lubickolni vágyó, csak egy kis lelki simogatást váró…

p ÖNKISEMMIZŐ TELHETETLEN

p A kevesebb jóval több lenne: így a sok helyett lesz nagy semmi,

p sőt mínusz: túl sokat akar a – tolvaj – szarka, de nem bírja a farka…

p SZERENCSE: JÓBÓL BAL

p A papucskormány alatti öreg halász aranyhala,

p és az alkalmat elrontó a házisárkány és telhetetlen felesége,

p mert neki a vagyonból és a hatalomból semmi nem volt elég…

p A HÁROM KÍVÁNSÁG

p Aki a mesében balgán, könnyelműen elszórakozza

p az egyszeri tündéri alkalmat – marad a régi állapotában,

p de ez most már rosszabb, hisz tudja, hogy jobb lehetett volna…

p BAJFOKOZÓ

p A tévúton időben nem megforduló –

p a bevallatlan kis hazugságból induló lavina temeti maga alá,

p így lesz belőle egy akár véglegesen hitelvesztett erkölcsi hulla

p SZAVAKKAL BŰVÉSZKEDŐ

p Az ordas, ocsmány hazugságát bocsánatos/mókás kis füllentéssé,

p ártatlan/ártalmatlan lódítássá megszépítő, átmaszkírozó ravasz Eufémia

p BŰN-KICSINYÍTŐ/TUDATLAN

p Aki bagatellizálja az abortuszt: kaparásnak mondja,

p de majd előbb vagy utóbb, de jönni fog a drámai rádöbbenés:

p bűntárs, bűnsegéd volt ő egy jóvátehetetlen magzatgyilkosságban…

p IDŐTÉKOZLÓ

p Akinek olcsó, nem túl drága

p a pedig neki is véges, egyszeri életideje:

p ő a gumicsonton rágódó, a hiábavalóságok után kajtató stb.

p IDŐVESZTEGETŐ

p Aki notórius időrablóknak,

p energiavámpíroknak nyitva tart ajtót és meg is terít,

p és így még udvariasan, kedvesen marasztalja is őket…

p BAJKERESŐ KRAKÉLER

p Alvó harci házőrző cerberust, vérebet piszkáló, ingerlő,

p az oroszlán bajuszát cibáló, provokáló bajkereső és találó…

p Ill. a mindenkibe belekötő, okvetetlenkedő, kötekedő, izgága…

p JÓBARÁTHIÁNY-TUDATLAN

p Akinek nincs barátja, de nem tud róla –

p csak a potyázó élősködő, a szesztestvére,

p vagy az ezer Arckönyv ismerős stb. az ő igaz „jó barátja”

p JÓBARÁT ELŰZŐ

p Aki a hízelgőt tartja barátnak, aki hülyeségre biztatja, téves pályán tartja,

p de viszont a fájó igazságokat megmondót meg az ő ádáz ellenségnek veszi…

p ÁLBARÁT GYŰJTŐ

p Aki csak a bajban döbben rá, hogy neki eddig csak álbarátai voltak,

p ha pl. balszerencse nyomorítja és mondjuk a hitelhez kezeseket keres

p x

SZERELMES LEVÉL

Innen a hajnalon, éjfelen már túlról,

Levelem indítom Nádaskeresztúrról,

Úri biró lánya, kerti rózsaszála,

Csengetyűző szivü Kerezsi Kalára.

A fő cenz urakat kérem igen nagyon,

Ezen levelemet erisszék szabadon.

Ezüsthasú felhőn pávagalamb vigye

Permia-országnak kellős közepibe,

Egy öregasszonynak adja ott kezibe,

Hajnalhasadáskor ejtse kebelibe,

Mikor a naprózsa nyílik, nyiladozik,

Minden levelirül harmat hulladozik…

Sok orosz rabokat hoztak a falunkba,

Egy jutott belőlük kerek udvarunkba.

Mint a citrusfáé, olyan a növése,

Mint a mosott égbolt, szeme nevetése.

Piros az orcája, göndör haja selyme,

Apámhoz, anyámhoz nagy az engedelme.

Iván nevezetű, ugyan most már Jani…

Halálos holtomig igy fogom mondani.

Nagy főkapitányok akármit végeznek,

Már ebben az egyben semmit se tehetnek:

Sok nagy seregeket még elveszejthetnek,

Szerelem hatalmán erőt nem vehetnek.

Vissza nem adhatom rabul ejtő rabom:

Érte szülőjének magam ajánlhatom.

Irja meg: kellek-e, irja meg: eljön-e,

Mátka-koszorúval hozzánk beköszön-e,

Menyasszonyi fátylam virággal tűzködni,

Kalász-szín hajamból kerek kontyot kötni?

Ha előbb nem lehet, buzaaratáskor,

Ha akkor se lehet, szőlőtakaráskor

Mikor vége lesz majd Isten haragjának,

Nagy főkapitányok akit indítának.

Addig pedig vagyok úri biró lánya,

Szellőtül is őrzött bimbós majoránna,

A rabkatonának szivbeli gyürüsse –

A kezemet addig nem fogja meg ő se.

Vidd el, pávagalamb, vidd el levelemet,

Permia-országból hozz is feleletet.

Ha örömet hozol, fényes délbe hozzad,

Meg ne álljál vele kilenc ország hosszat.

Ha bánatot hozol, lassítsd a jövésed,

Esti harangszókor legyen érkezésed,

Mikor a naprózsa összecsukorodik,

Minden leveliről vércsepp hulladozik.

(1917)

p 2

p ÖNSORSRONTÓ

p A dolgoknak mindig a könnyebbik végét fogó,

p egész életében a napi betevő falatért kolduló, tarháló,

p kéregető, pumpoló örök segélyezett ön-leselejtező ember…

p ÖNISMERETLEN

p Aki teknőcként, lajhárként, csigaként életműfajt-tévesztve

p futásban versenyez pont a nyúllal, majd végleg leértékeli magát…

p Mint az a hattyú, aki rossz helyre áll és rút kiskacsának látja magát…

p MÚLTJÁBÓL ÉLŐ

p A babérjain csücsülő,

p a borítékolt papírforma miatt

p az ellenfelét lekezelő, lenéző: önhittsége miatt vesztő…

p ÖNHITT ÉLETVESZTŐ

p Ő már „jó előre” iszik, sőt vedel

p a medve bőrére, és így ittasan célt téveszt,

p összevissza lődöz és így majd az anyamedve falatozik belőle…

p LECKEFELMONDÓ

p Ő soha nem rögtönöz, improvizál:

p nem kockáztat, a bemagolt szöveget

p örökké csak ismételgető papagáj, szajkó

p ÖNGÓL

p A múltbeli hibázásán rágódó,

p pl. egy ön-marcangoló focikapus: bravúrral védhette volna –

p közben egy új, immár potyagólt kap, amit amúgy simán védett volna

p MAGÁNAK VALÓ

p Aki soha nem közösködik senkivel,

p ő nem oszt-szoroz, de így kárt vall, így veszít:

p se az örömöt nem duplázza, se a bánatát nem felezi meg…

p „TRIPLA ÖRÖMFORRÁS”:

p A saját plusz más öröme,

p de főleg/kizárólag a más kára – az ostoba kárörvendő,

p az így majd saját örömérzékét is lenullázó, elsorvasztó

p IRIGY KUTYA

p Ha már elpusztult az ő tehene,

p akkor legalább dögöljön meg a másé is:

p arra már nem gondol előre: így mindketten éhen halnak

p FÉLTÉKENY

p Aki balgán irigykedik mások sikereire:

p a véges szellemi-lelki erőit az önfejlesztése helyett

p azoknak az ócsárlására, kisebbítésére stb. vesztegető

p ÖNELTEMETŐ

p Aki engedelmesen hagyta magát

p már kisgyerekként végleg beskatulyázni,

p így holtáig nem fedezi fel a benne szunnyadó csoda-talentumokat

p ÖRÖK ELÉGEDETLEN

p Nem örök szellemi-lelki kincseit őrzi,

p olyanokat nem is gyűjt, szaporít, teremt, értékel,

p de pénzzel mérhető efemer értékeit, amiből viszont sose elég

p ÖNRABOSÍTÓ GAZDAG

p Aki azt hiszi: az egyre több pénze, vagyona

p teszi őt inkább szabaddá, de ezt rettegve őrzi:

p így lesz magára zárt ajtós börtön/bunkerlakó

p ZSUGORI URAM

p Non stop pénzét számolgató, fialtató,

p mindenét befektető, az uzsorából meggazdagodó,

p de minden élvezetről lemondó, magához is fukar nyomorgó…

p ROSSZ PÉNZGAZDA

p Aki mindenben garasoskodik, minden fillért sajnál, gyűjt,

p soha nem enged meg magának egy nagyobb ünnepi kiadást –

p vagy aki nem takarékos, nem gondol a holnapra, szórja a pénzt…

p ÚRHATNÁM PARVENÜ

p Nem színezi, de szürkíti életét/életterét,

p pláne, ha ez most trendi: pl. az újgazdag,

p hagyományát szégyellő cigány: szürke ruha/lakás

p KEGYENC

p Akit csak a protekció repíti fel egy ideig,

p de ezt mégis csak a maga érdemének tudja –

p majd a kegyből kiesve a kiindulószintnél is mélyebbre zuhan…

p FORGANDÓ FORTUNA

p Ő lenne az egyetlen szerencsés kivétel:

p ha egyszer volt, onnan neki a szerencsére bérlete van,

p el is bízza magát, pedig az köztudottan más természetű…

p ISTENTELEN ÖNRONGÁLÓ

p Aki olyannyira nem rendeltetésszerűen,

p a teremtője tervei szerint használja el/fel magát,

p mint aki a mester-hegedűjével veri a falba a szögeket

p HISZÉKENY PALIMADÁR

p Szélhámosokat bevonzó, könnyen becsapható –

p neki akár még a Lánchidat/Holdat is el lehet adni:

p vagy más, mesés ígérettel át lehet verni, ő az ideális balek

p SOK HŰHÓ SEMMIÉRT

p Hegyek vajúdnak, de csak egérke születik –

p aki az állítólagos előszerettei mindennapi életének

p a rovására alkotgatja élete Nagy Művét, a nagy semmit…

p ENIGMATIKUS

p Ő emberként, tudósként, művészként

p öncélúan/értékénél többet sejtetően titokzatoskodó –

p még palackba zárt S.O.S. üzenete is rejtjelezett: titkosírással kódolt

p UTÁNZÓ MAJOM

p aki folyton csak mások életét kopírozgatja,

p és azt is csak formálisan, nem lényegében-szellemében,

p mert nincs bátorsága a neki rendelt egyedi-egyéni útját járnia

p ROSSZ KIFOGÁS

p Az egyszer volt aranykorban persze ő is boldog lett volna, de most…!?

p Nem fogja fel: ahogy bent, pont van úgy kint: ő teremti a körülményeket…

p x

HÖFER

A frontokon teljes a nyugalom –

Höfer jelenti kurtán, fukaron.

Az ágyú csak vaktában ugatott,

Puskából lőttek járőrcsapatot,

S egy repülőgép kotlott a magasban,

Máskülönben: a helyzet változatlan.

Egy katonával van csak kevesebb,

Az is véletlen csak, hogy elesett,

És csak eggyel több a kis sirhalom

A vadszegfüszegett domboldalon,

Hol annyi élet hervadt el nyílatlan –

Máskülönben: a helyzet változatlan.

És messze valahol a front megett

Egy feszület a falról leesett,

Váratlan kialudt a lámpafény,

Megindult a könny két szem szegletén,

Hogy folydogáljon mindörökre halkan –

Máskülönben: a helyzet változatlan.

(1916)

p 3

p KOHLHAAS MIHÁLY

p Az ő szilárd elve, amire oly büszke:

p legyen igazság bármi áron – kerül, amibe kerül

p így elveszíti a barátait, sőt pusztulhat még a családja is…

p SZALONKÉPES SZADISTA

p Aki egy részeg otromba elefánt,

p egy tapintatlan igazmondó, aki tör és zúz

p az érző-vérző szívek törékeny porcelánboltjában

p ÖNSIMÉTLŐ

p Aki nem méri fel a mindig kicsit más, új, változó helyzetet:

p ő kétszer is tenné ugyanazt/lépne bele ugyanabba a folyóba.

p Vagy babonás lesz, ha egyszer e cipőben sikere volt, le nem veti…

p ALI BABA TANMESÉJE

p A testvére szerencséjét irigylő telhetetlen,

p aki a kincses-barlangban eszét és életét veszti:

p az neki nem aranybányája, de a koporsója is lesz

p MECHANIKUS UTÁNZÓ

p Egy az egyben másolná le

p mások sikeres útját: a kudarcra önítélt rest lány,

p aki pont a lényegben nem követi a szorgos lány példáját…

p AZ EGYIKNEK SIKERÜL…

p A sánta, aki lekopírozná barátja esetét:

p akinek egy manó a temetőben elvette púpját,

p ész nélkül rohan is hozzá gyógyulásért, meg is kapja: a púpot…

p ROSSZ TANÍTVÁNY

p Az istenített, bálványozott Mesterét

p szinte mindenben és mindenhogy követő:

p ha Ő egy rossz pillanatában a kútba ugrik, akkor még azt is…

p FELELŐTLEN ÍGÉRGETŐ

p Aki csupa csudaszépet és jót ígér,

p de mindig csak olyat, aminek betartása nem tőle függ,

p rajta nem számon-kérhető: álbarát, demagóg pap-politikus…

p ELVI KOMPLIKÁLÓ

p Aki viszolyog minden olyantól,

p ami szerinte túlságosan, „pofon” egyszerű,

p mindig mindent bonyolultabb módon tesz: pl. így vakarja a fülét is

p IDEÁLIS BALEK

p Akire mindent gagyit, vackot, bóvlit

p oly könnyen rásózhatnak: nem lát át a szélhámos trükkön –

p váltig hiszi: mindenki az ő javát akarja (és majd el is veszi)

p PISZKOS-KOSZFÉSZEK

p Ő csak úgymond a lelkét tartja tisztán –

p testét, ruháját, lakását lustaságból/már elvből sem:

p aki egyáltalán nincs tekintettel az embertársaira se…

p VALAKI BŰZLIK

p Aki elindul és felgyorsul

p az önelhanyagolási lejtőn: előbb csak az orrát nem törli meg,

p később meg már a fenekét se ki… penetráns bűz-lesz körülötte!

p DIVATMAJOM

p Aki egy piperkőc, egy dandy,

p egy világfi, aki mire „szalonképesre” felöltözik,

p már elmúlik a becélzott programja és nyugovóra is térhet…

p ASZKÉTA KAPZSI

p Aki mindig a fogához veri a garast, aki alig fogyaszt,

p alig élvez javakat, ő mindent forgat/beruház: egy puritán protestáns,

p vagy „zsugori uram” …aki végig nézi, ahogy fiai elherdálják a vagyont!

p „TAKARÉKOSKODÓ”

p Aki már betegesen spórol-ment:

p mindig az épp már rohadó almát eszi meg, így sosem eszik épet –

p a vészkorban amúgy indokolt szokása így megrögzült – így maradt…

p SZENVEDŐ SÓVÁRGÓ

p Akinek az önmagával való állandó

p alapelégedetlensége, amire ő felettébb büszke,

p a mindig újabb dolgok után vágyakozás/hajsza formán ölt rossz testet

p ELÉRHETETLEN/KARNYÚJTÁSRA

p Aki egy mindig a térben-időben távolba,

p a mindenhova-sehova vágyódó reménybeli kincskereső –

p aki nem látja a szemétől: a háza tája feneketlen aranybánya!

p FEJLŐDÉS…

p Aki pecázva, halászcsónakkal eddig kényelmesen élt,

p de rábeszélték, hogy legyen egyre nagyobb halászflottája,

p és akkor majd azután nyugodtan a kedvére horgászhat…!?

p HUMOR FEGYVER

p Aki direkt csúnya, bántó, sértő szavak nélkül,

p de szellemi fölényével, pl. a gyilkos iróniával tud

p a másik elevenébe vágni, alázni, és nevetségessé tenni…

p KARRIERISTA TAKTIKA

p Aki még a kipróbált régiek rovására is mindig azok társaságát keresi,

p és azokhoz dörgölődzik, akiknek itt és most épp jól megy-felment a sora

p (jó esélye van rá, hogy azok használják/eldobják, a régiek meg elvesznek…)

p ÖNSORSRONTÓ PANASZKODÓ

p Aki mindig úgy érte el célját, ha sír és szánalomra méltónak látszik:

p és így is maradt e csapdában: az ön-sajnáltatásban verhetetlen bajnok,

p aki életfogytiglan mások kegyelemkenyerén, alamizsnáján vegetálhat…

p ŐRÜLT ZSARNOK

p Aki egy teljhatalmú despota, az ún. Didergő király,

p aki teste/lelke megmelegítéséhez eltüzel erdőt, lakóházat stb.,

p mert nem tud szeretni, és nem képes szeretetre méltónak lenni…

p SZÉLSŐÉRTÉKEK

p Aki önleértékelését kompenzálva

p mindig úgy érzi: Ő különb ember mindenki másnál –

p vagy pont ellenkezőleg: semmit sem tart önmagáról…

p ÁLRIADÓ/VAKLÁRMA

p Aki már a szúnyogcsípéstől is jajveszékel, hisztizik, mozgósít, mentőt hív!

p Alacsony a fájdalomküszöbje – kockáztatja: nagy bajban is csak kinevetik…

p Ahogy a játékból Farkas!-t kiáltó pásztorgyerek magára marad, ha baj van…

p X

A HADIÁRVA

Onnanhazul hajnalba már

Elmén az édesanyja,

Könnyével mosni a ruhát

És őt magára hagyja.

S mire a fecske szól: csivitt,

Ő, bár még álmos egy kicsit,

A házat összejárja,

S az udvart napfény teli meg,

Villognak a vén boltivek,

Midőn alattuk eltipeg

Szegény kis hadiárva.

Kis ingibe a jó szeder

Hullajt egy-két szem epret.

A kut körül morzsát talál,

Mit a veréb elejtett.

Ezt tapsikolva felszedi,

Hiszen királyi reggeli,

S mig elmajszolja szája,

A fa vendéglátón susog.

Verébke pajtásul csipog,

A kut is halkan nyikorog:

Ne félj, kis hadiárva!

A szeme: mint a lenvirág,

A szája: mint a rózsa,

Festő a szent oltár fölé

Angyalt festhetne róla.

Ki ránéz, annak szive fáj:

Ó mennyi kincs, ó mennyi báj

A kocsiut porába! –

S ha kérded tőle a nevét,

Kezét nevetve tárja szét,

S vállára szegve a fejét,

Azt mondja: hadiárva.

Az istenadta kis bogár

Mit tudhatná, hogy ez mi,

S hogy ez a két szó vállait

Minő keresztre szegzi!

A menyhez van ő közelébb,

Megértőn hogy nézhetne még

Életre és halálra?

Se útálat, se gyűlölet

Szivébe még nem férhetett,

Ő nem tud még mást, csak szeret –

Boldog kis hadiárva!

Azt tudja, jók az emberek,

Mert rá sokat nevetnek

És egy-két falatkát neki

Minden konyhába vetnek.

S mikor szépen köszön nekik,

Orcáját összecsipkedik,

S azt mondják: jaj, te drága!

Csak azt nem tudja sohase

Olyankor mért szalad tele

Könnyel a nénikék szeme –

Szegény kis hadiárva!

Ha kérdik tőle: hol apád?

Azt mondja: messze, messze,

Ő mostan a Halálba van,

De majd hazajön este!

Napjába százszor mondja el,

És megmutatja, hogyha kell,

Hogy borul a nyakába,

Mert aranymókust hoz neki,

A karajt bővebben szegi

És aki bántja, megveri –

Szegény kis hadiárva!

S amikor ágyat vetni már

Leszáll az est a földre,

A kis madárfiók kiül

Az utc’ajtó küszöbre.

Már alszanak veréb, fa, kút,

Már kezd szikrázni a tejút,

Hivőn néz fel reája:

Apjának ott kell jönni, hol

Az égi hid aláhajol

S már félig álmában dalol,

Bohó kis hadiárva!

Már félrebillen kis feje,

Mikorra megjön anyja,

Fáradt csókot lehelve rá,

Gyöngéden ölbe kapja

»Kis szivem, már aludni kell!«

Ő maszatos szép-kezivel

Keresztet vet magára.

A miatyánk-ba fogna, ám

Csak ennyit mond: az én apám…

S már a vetetlen nyoszolyán

Alszik a hadiárva.

De mint aranynyil, úgy suhan

Ez ima föl a mennybe,

Mosolygó angyal térdein

Teszi az Úr elejbe.

Az Isten elborult szemén

Átrezdül egy sugárnyi fény

És leragyog reája:

Testvérkétekhez szálljatok,

Játékos álomangyalok, –

S jól betakarja szárnyatok, –

Tudjátok: hadiárva!

(1917)

p 4

p MANIPULÁLT

p Aki mindig csak másoknak kaparja ki a forró gesztenyét,

p aki az önérdeke ellen tevőknek a bőven termő bamba diófája,

p akinek tömeghipnózissal lehet táv-irányítani a „szabad akaratát”

p ÖNCSONKÍTÓ

p Magát kiherélteti, kasztrálja – sterilizálja stb.: ami végleges,

p visszacsinálhatatlan. Életfogytig. Vagy ideiglenesen/véglegesen

p lemond a teljes életről: ének, tánc –hivatás, hitves – család, utódok stb.

p MEGFELELÉSI KÉNYSZER

p Aki mindenki elvárásának meg akar felelni,

p mindig az újabb/legutolsó véleményre hallgat,

p ezért meg is bolondul, mint az öreg a La Fontaine mesében

p KIVÉTEL FÓBIÁS

p Aki oly hiú és a többségre hasonlítani akaró,

p hogy az őt ezért kínzó bajuszhiánya stb. miatt

p a vagyona szélhámosok könnyű martaléka lesz…

p ÖNISMERETLEN

p Aki még önmaga előtt is

p hétpecsétes lakattal holtig őrzi az inkognitóját:

p sosem tudta meg, hogy ki ő, és ki is lehetett volna…

p AZ EGY A LEGTÖBB!?

p Aki a mennyiséggel pótolná a minőséget/mélységet:

p egyetlen nő miatt ő ugyan nem mond le a sokezer többiről:

p neki mind, minél több kell: így egyet se ismerhet/szerethet meg

p SZÉP VAGY RÚT

p Aki nem a saját – lelkéből is fakadó – szépségét őrzi, nemesíti,

p de a divatos szépségideálokhoz akarva hasonlítani elcsúfítja magát

p Mintha a kis hattyú kiskacsa akarna lenni: smink, plasztika stb. stb.

p MINDENTUDÓ

p Aki a büszke mindent tudni akaró:

p tele már a feje – a hasznos helyett is – fölös-káros,

p sőt akár önveszélyes ismeretekkel, információkkal

p JÓ-ROSSZ TUDÁS

p Aki summa cum laude végzi az orvosi egyetemet,

p és hivatástudattal, lelkiismeretesen gyógyítana is,

p csak éppen a rossz materialista tudást alkalmazza jól…

p SÁRARANY

p Az önbecsapó „boldog” ember: hátrányból nem előnyt kovácsoló,

p de még a sarat is hetykén aranynak mondó, és abban dagonyázó…

p BOLHA-ELEFÁNT

p A bűnösen, sőt tragikusan arányérzéketlen,

p aki a saját/társa botlásból már-már akár halálos bűnt kreáló.

p Vagy aki épp ellenkezőleg: pl. a házasságtörést elbagatellizálja…

p BAJFOKOZÓ/TETÉZŐ

p A családi stb. vitát csak elmérgesítő:

p aki csak olajat önt a már égő, sőt lobogó tűzre:

p a vitából előbb veszekedés, majd abból verekedés/halál lesz

p VESZÉLYÉRZÉKETLEN

p Aki nagy nyugodtan bámészkodik,

p sőt katasztrófaturistaként kíváncsian szemlélődik,

p minek neki is oltani, hiszen még csak a szomszéd háza ég-vész…

p BOLOND ISTÓK

p Aki a jégeső szőlőjében végzett pusztítása után

p nem a kármentést végzi, nem menti a menthetőt:

p a „félmunkát” magánszorgalmú bevégző, „Istent” kisegítő

p A HIÚSÁG ÁRA

p Az ostoba, balga holló meghiúsult ebédje –

p aki vevő a hízelgő beszédre: ő szépen énekel,

p így könnyen kiénekli a sajtot a szájából a ravasz róka…

p MÓD-SZERTELEN

p Mintha valaki szem-bekötve

p keresgélne egy tűt is a szénakazalban:

p a „vak tyúk is talál szemet” alapon hiába is keresgélő…

p NAPI ÖRÖMFOSZTÓ

p Aki sajnálja a drága idejét:

p nem adja meg a módját pl. az evésnek sem,

p lemond e napi örömökről: moslékot zabál, úgyis egy helyre megy…

p SZÁZKARÚ KISISTEN…

p Szimultán sok dologba kap bele:

p nincs fontossági sorrendje, az első elakadás után

p már azonnal váltó, és így végül semmit se bevégző

p HAZUG KÉRKEDŐ

p Ő egy nagy szélhámos blöffölő,

p aki majd nagyon hamar blamálja magát –

p a nagy hencegés utáni nagy megszégyenülés elszenvedője…

p ÉLET-ELLÓGÓS

p Aki soha sincs a Tetthelyen, amikor pl. éppen

p legény kellene a gátra: jó alibit/kifogást keresve

p balhite szerint okosan menti, de valójában meg veszti magát

p PÁLYA/SZEREPTÉVESZTŐ

p A magát mindig eleve kudarcra ítélő,

p például a fél lábú, de mégis Tarzan szerepére,

p a válogatásra önként jelentkező végletesen önismeretlen

p ÖNMEGFESZÍTŐ

p Többet erővel, mint ésszel!?

p A minden gépet romboló, még az egyszerű gépet,

p pl. a kereket, emelőt is ellenző, mellőző, és így sérvig szakadó

p ÖRÖK ÍGÉRET

p Hiába drágakő, egy gyémánt ő is,

p mint amúgy minden egyes (Isten)gyermek,

p ha csak csiszolatlan, nyers maradt: nem művelte, képezte magát

p ALAPJÁRATON

p Ő mindig csak takaréklángon pislákol,

p sosem járatja csúcsra magát, nincsen semmi,

p amiért ő „mindent bele” égő szenvedéllyel lelkesedne

p x

ESTI IMÁDSÁG

A HÁBORÚS GYERMEKSZOBÁBAN

Ki fényesebb vagy, mint a csillagok

S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok,

Én nem tudom, mi az a háború,

De látom, hogy mindenki szomorú.

A katonák dolgát se értem én,

Csak a könyűt édes szülőm szemén

És reszketek, mint a fiókmadár –

Uram, a háborút parancsold vissza már!

Hogy miért bocsájtottad szabadon,

Szent akaratod én nem kutatom –

De ládd, azóta meghalt a derű,

A kenyerünknek íze keserű,

Még a kakas-szós hajnal is setét,

Hallgatni félek este a mesét,

Álmomba mindig ég a babavár –

Uram, a háborút parancsold vissza már!

Térdelve kérlek, szóm zokon ne vedd,

Hisz hogy szállhassak pörbe én veled:

De fű, de fa, de sok madárhalott,

Jó isten, téged mivel bánthatott?

S örömed abba néked lehet-e,

Hogy árvával van a világ tele,

Ki azt se tudja, hogy ő árva már? –

Uram, a háborút parancsold vissza már!

Ki ott villámlasz a kardok hegyén,

Mint a nagyoktól sokszor hallom én,

Az emberszívbe költözz már bele –

Az istennek csak ott lehet helye.

Nőjjön virág a holtak sírjain,

Az élőnek ne légyen élte kín,

Áldva nézzen föl rád a földhatár –

Uram, a háborút parancsold vissza már!

(1916)

KENYÉRÉRT VALÓ IMÁDSÁG

Isten, ki végzetünk felett

Úr vagy örömbe, búba,

Ó, légy atyánk s tekints le ránk,

A tékozló fiúkra.

Bűnök tüskéin térdelünk:

Irgalmasságot tégy velünk

S add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

Imára kulcsolt két kezünk

Csörget csufos bilincset,

Rab nemzetet, tudjuk mi jól,

Fehér kalács nem illet.

Ha szükös lesz, ha ize vesz,

Ha csűreink ocsuja lesz:

Add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

Méltók vagyunk-e, vagy se rá,

Itéleted ne nézze:

Erdőnek, mely elvénhedett,

Kivágatás a része.

Mi sorsunk: fejsze és fürész,

De gyönge sarjainkra nézz

S add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

Ó, hány éhenhaló gyerek

Sír fel hozzád az égre!

Ó, hány szülőnek elpereg

Cseppenként szive vére!

Teneked is volt egy fiad:

Az inges kis Jézus miatt

Add meg nekünk

A mindennapi kenyerünk!

(1919)

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp