A legszebb hivatásokból a leghitványabb mesterségek – V.

Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

Az áruló – magyar – elit portréja, arcképcsarnoka

A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség –

aki dudás akar lenni, de pokolra nem akar menni

Szabad ötletek gondolatébresztő/vitaindító jegyzéke V.

– Arany János –

A WALESI BÁRDOK

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim –
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. –
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény –
Parancsol Eduárd –
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!…”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

„Elhullt csatában a derék –
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

„Emléke sír a lanton még –
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”

Meglátom én! – S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. –

S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. –

Ha, ha! mi zúg?… mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma…

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.

(1857. június.)

*

I. Kultúrkincset a feledés feneketlen kútjába ledobó

II. A csak „művészfilmet”/kasszasikert film-forgalmazó

III. A silány kulturális termékek exportőre, importőre

IV. A kulturális eseményt/rendezvény balgán elszervező

V. A kultúra halottas, vagy lagzis házának eligazgatója

VI. A felkészületlen, „privatizáló”, unott sportközvetítő

VII. Az ország destabilizálása felforgató-könyvének írója

VIII. Lezülleszt, bedögleszt egy klubot: be se kell záratni

IX. Nem dolgozik társadalmi megrendelésre, csak piacra

X. Csak épp az érte/helyette dolgozókért nem lobbizó

XI. A gyilkosbíró, aki maga helyett mást ítél halálra

XII. A templomát tisztán/zárva tartja (hajléktalanok)

XIII. Az igazmondó fejének betörését cinkosan szemlélő

*

*

I. A BMW autós „szabad versenyez” tolókocsik ellen

II. Szegény tudós ellen az intézete erőforrásaival küzd

III. Dolgos-szorgos hangya helyett rossz muzsikus tücsök

IV. Informális szellemi kasztrendszert fenn/karbantartó

V. Átjárhatóvá tesz, elmos normális-perverz határokat

VI. A művész, akinek a hazája a nagyvilág=több lóvé

VII. A külhoni karrierjét hazaárulással megalapozó-építő

VIII. A külföldről „hazalátogatva” mindenbe belepofázó

IX. Találmányok/bűnügyek „nemzetbiztonsági” titkosítója

X. Statisztikát napi politikai érdekből hamisít/elhallgat

XI. Rossz matekosból, kapa-kaszakerülőből lett bölcsész

XII. Nemhogy holtig, a diplomáig sem tanuló paptanár

XIII. Nem hiszi: először egyedül ő ismeri fel az igazat

*

*

I. Egy kamu súlyokat emelgető cirkuszi erőművész

II. Eklektikus elme, akit az ellentmondás nem zavar

III. A világjobbítást nem önmagán kezdő „megváltó”

IV. Nem érzi felelőssége súlyát: hányak orákuluma ő

V. A fair play-t a gyengék olcsó vigaszának mondó

VI. A destruktív rivalizálás szellemében sportközvetítő

VII. Kollega szakmai tanácsa: nem kéri/neki parancs

VIII. A tanulmányútja neki egy potya züllési alkalom

IX. Ha nem kap azonnal pozitív visszajelzést: végez

X. Talmi sikerekért lemond az örök égi dicsőségről

XI. Ő zseni, mindenki más idióta, ezért nem értik…

XII. Szélhámoskodással járatja le a lelki öngyógyítást

XIII. Ős-szkeptikus: hiteltelen bármi csodás gyógyulás!

*

*

I. Ő szabadon szól!? Amíg kinevezője le nem váltja.

II. Nagy bűnöst futni hagy, de piti tolvajt becsukat

III. Minőségellenőrként bolhából elefántot csinálok

IV. Egy rossz papot kipellengérezve átkozza vallásod

V. A gazdi pulikutyája: nyájba terelő és elbirkásító

VI. Ő nem gyerek/részeg, nem is mond teljes igazat

VII. Nincs türelme ihletre várni: gépies grafomániás

VIII. A törpék közé megy, hogy szellemóriás legyen

IX. Tudja, mily témák/területek kényesek/foglaltak

X. Az ingoványos terepre már nem merészkedik be

XI. Szkülla és Kharübdisz között áthaladni nem mer

XII. Ifjú titán matekosból cirkuszi fejszámolóművész

XIII. Az állatkirály produkciója: tüzes karikába ugrás

*

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról…