kb. 19 perc olvasás
Eugéniusz:
Életminőség ABC – XXV.
Pár magyar mondat a bölcs/balga,
avagy a boldog/boldogtalan lélekről
Régi-új intelmek/bátorítások magyarán

Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

Kosztolányi Dezső
AKARSZ-E JÁTSZANI?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin-téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
1912

p 1
p
p Aki
p sajnálja kidobni
p süllyedő élet-léghajójából
p a fölös-káros terheket, a ballasztot
p
p Aki
p nem azt kérdi, hogy
p kinek állt érdekében a gaztett,
p nem is tudja beszűkíteni a kört –
p így nem is derítheti ki a bűnelkövetőt…
p
p Aki
p csak épp
p a szó-sorrendet téveszt,
p így pont ellenkezője az értelem
p „Hát én nem vagyok bűnös”
p „Én vagyok bűnös, hát nem?”
p
p Aki
p ravaszul,
p vagy pénzzel
p megússza, kicselezi
p ugyan az emberit, a társadalmit:
p de kap helyette isteni igazságszolgáltatást
p
p Aki
p egy bizonyítékok hiányában
p felmentett bűnösként túl korán örül,
p mert ekkor a kisbíró kínpadjára kerül
p
p Aki
p bérbe adja
p a lelkiismeretét
p és pénzért „szerecseneket” mos,
p vagy az égbekiáltó bűnt bagatellizálja
p
p Aki
p idegen szóval,
p vagy tolvajnyelven
p abortusz, küret, kaparás stb.
p eufemizálna, vagyis szépítgetne
p emberölést – magzatgyilkosságot
p
p Aki
p csak
p a hízelgőkből
p gyűjti magának
p a – lefizetett – „baráti” körét,
p akik tévútra ösztönzik, vagy
p pont a bajban hagyják cserben
p
p Aki
p délibábos:
p megtévesztő,
p csalóka képzelődésből,
p érzéki csalódásokból illúziókat kergető
p
p Akinek
p a hátából
p akár szíjat is lehet hasítani,
p ha azt pl. egy kokárdás eke szánthatja
p
p Aki
p a kevés,
p de pont elég jó helyett
p inkább a rosszból eszik túl sokat,
p lehetőleg egyszerre, előre egy hétre…
p
p Aki
p egy parazita
p ravasz átprogramozó
p gyanútlan buzgó balekja:
p és attól fogva neki szolgál –
p a sajátjai helyett az ő fiókáit eteti…
p
p Aki
p amíg ilyen
p bűnös-mocskos,
p addig nem is járulhat az Úr elé,
p pedig Jézus is a „betegekért” jött el…
p (másként, önerőből meg hogy tisztulna?
p
p Aki
p egy súlyos
p aránytévesztő:
p ágyúval lő a verébre,
p és így lesz közvetett házbontó…
p
p Aki
p nem tud vitatkozni,
p se logikája, se műveltsége,
p vagy csak egy öncélú vitázó,
p akit lekevésbé az igazsák kiderítése izgat…
p
p Akinél
p a hiábavaló
p önkínzó fogyókúra után
p hedonista zabálás a jutalom,
p és így rosszabbul végzi, mint kezdte…
p
p Akinek
p az jelenti
p az ön-szer-etet,
p hogy ha kell, ha nem,
p bánatában-örömében,
p csak eteti, tömi magát,
p mint a májáért a libát…
p
p Aki
p egy szeretethiányos,
p önmagát el nem fogadó,
p a hibás testképet alkotó:
p aki kövérnek látja magát,
p és ezért akár a halálig is éhezik…
p (ami így hamar be is következhet…)
p
p Aki
p bűnbandás:
p ilyen áron rövid
p és ferde úton kíván
p hamar és nagyon gazdagodni,
p hogy hamis vágyait kielégítse
p (kriminális karrier a börtönbe)
p
p Aki
p egy sikeres
p hozományvadász,
p és a csóró holtig szenvedi
p megaláztatásait, rossz házasságát:
p orra alá dörgölik, szemére hányják…
p
p Aki
p előbb tetőt ácsol,
p ami alá falakat húz,
p majd később alapoz –
p a levegőre épít légvárat…
p Esetleg segítséget kér és
p még lakbért is fizet ezért…
p
p Aki
p szeles:
p előbb vág
p és csak azután mér:
p helyrehozhatatlan kárt okoz
p meggondolatlan sorrendetlenül…
p
p Aki
p eső után
p teljesen feleslegesen,
p két köpönyeget is felvesz,
p és még egy esernyőt is tart feje fölé
p
p Aki
p egy „bezzeg gyerek”
p szerepet elfogadóként
p megutáltatja, izolálja magát,
p miközben maga is tévúton jár
p a dicsérőknek feszülten megfelelve…
p
p Aki
p „csak” egyedül
p a kísértésnek nem áll ellen –
p és ezt cinikus „bölcsen” hangoztatja is
p (már ameddig ez korán nem viszi a sírba)
p
p Akinek
p ha meglátod
p a lelke tükrét: az arcát,
p akkor azt hinnéd róla, hogy
p egy lelketlen fantomképet látsz
p
p Akit
p körözni-
p keresni is nehéz:
p ő szinte egy különös,
p mert épphogy semmilyen,
p ismertető és élet-jeltelen lény…
p (tizenkettő egy tucat)
p
p Aki,
p ha úgyis meghal,
p akkor ezért nem is
p látja semmi értelmét
p a földi erőfeszítéseknek…
p Jó korán halni, „megboldogulni”,
p de a legeslegjobb meg sem születni…
p
p Aki
p önleértékelt,
p ezért imponál neki,
p ha beveszi a „kemény mag”:
p ő csak a csőcselékben erős ember,
p és akár még lincselésre is kész-képes…
p
p Aki
p egy olyan
p örök kamaszos
p dackorszak-alkotó,
p aki nem növi ki a gyerekbetegségét,
p és minden jóval szemben is elvből ellenkezik…
p
p Akit
p meglep,
p hogy van még
p nála is makacsabb dolog:
p mégpedig a kemény tények…
p (pedig ő is egy elég makacs szamár)
p
p Aki
p azt képzeli,
p hogy meghódított egy nőt?
p Mint aki a halat tanított meg úszni…
p
p Aki
p dicsekszik,
p – és nem lódít -,
p hogy milyen könnyen
p „hódította meg” a hölgyét –
p de háborog, ha később más is
p pont így csapja le Őt a kezéről…
p
p Aki
p háborog, ha
p a könnyen jött,
p vagy ebül szerzett
p – nyert, lopott, talált, kapott –
p pénze, vagyona pont így megy el
p
p Aki
p egy
p krónikus
p jószándékú szereptévesztő:
p szülő helyett ő a gyermeke jóbarátja,
p aki így tulajdonképpen némileg árva marad…
p
p Aki
p az ágyban jeles,
p mint egy profi örömlány,
p de a konyhában-társalgóban
p jóindulattal is csak kegyelemkettes
p (pedig többször fognak enni, mint szeretkezni)
p
p Aki
p szerint
p a sokmilliárdból
p lehetetlen feladat neki
p kiválasztani azt az egy igazit?
p Vagy holtáig keresgél, mert mindig lehet jobb,
p vagy nem válogat, bárki jó – vagy végleg feladja…
p
p Akinek
p teljesen mindegy,
p hogy kit választ élettársnak,
p hiszen úgyis egy zsákbamacska minden nő,
p kár válogatással, ismerkedéssel tölteni az időt…
p
p Akinek
p mindegy –
p sötétben minden
p tehén fekete (lyuk, lyuk)
p Ő nem akar maszturbálni,
p illúziót kap, ha így önkielégít…!?
p
p Aki
p nem tudja,
p hogy a stílus
p az maga az ember:
p az ő szókincse az isteni nászra:
p dugás, kóbor numera, kettyintés stb.
p
p Akiknél
p a fogamzás–gátlás terhe,
p fölös-káros veszekedés-forrás…
p De ezt ma úgy is meg lehet előzni,
p ha a nő végleg sterilizáltatja magát…!?
p
p Aki
p egy erkölcs-csőszködő
p pártában maradt álszent,
p irigykedő aggszűz vénlány…
p
p Aki
p egy serény,
p ügybuzgó bolond:
p a madarat repülni tanító,
p vagy a tengerbe vizet hordó…
p
p Akinek
p a hallgatása
p nem arany, de sár:
p fedezés, falazás stb.,
p a vétkessel cinkos lapulás
p
p Aki
p nagyon
p rosszul tudja:
p a részegség szerinte mentő,
p és nem súlyosbító körülmény!
p
p Aki
p egy tűzzel játszó
p „ravasz” szimuláns –
p nem vigyáz, és úgy marad:
p egy beteg, vagy homoszexuális stb.
p
p Aki
p a börtön,
p a kényszermunka helyett
p a „laza” diliházba menekülő,
p és végleg ottragadó álokos balga…
p
p Aki
p a vezérkilövés után
p pásztor nélküli szanaszét-széledő,
p önálló életvezetésre képtelen nyájbirka
p
p Aki
p nem veszi észre,
p ha nem tudták legyőzni,
p akkor az eddigi ellensége
p a mozgalom élére áll: mint
p például egy Pál „apostol” …!?
p
p Aki
p egy ideális balek
p minden szélhámosnak:
p ő a vevő, ha eladó a Lánchíd/
p Napóleon gyerekkori koponyája
p
p Aki
p egy tudatlan,
p értékvak hiszékeny:
p szüzességét adja oda
p akárkinek a hamisgyöngyért
p
p Aki
p a telhetetlen feleség
p vagy az ő papucs férje,
p akik az egyszeri jószerencséből
p csinálnak maradandó bajt, jajt…
p
p Aki
p úgy szúrja el
p a három kívánságát,
p hogy csak kicsit mer álmodni:
p egy kolbászt, amit dühös felesége
p az orrárra kíván, így mi lehet a harmadik…
p
p Az
p önhitt, de balga
p Midasz király azt hiszi,
p hogy ő jól szereti magát
p és azt a nagyot kívánja, hogy
p váljon minden arannyá kezében…
p
p Akit
p a szerencse felrepített,
p de nem becsülte, elszédített,
p magát bérletesnek gondolta, és
p így visszazuhant még mélyebbre
p
p x
*

Ady Endre:
Játék, játék, játék
Mintha halkan szólnál:
Vigyázz, sokan nézik,
Ne játsszunk csókosdit,
Játsszunk temetésdit.
.
Játék, játék, játék,
Csak vidámabb volna,
Kergetőbb egymáshoz,
Éhesebb a sorsra.
.
De csodától félve,
Vidámságtól futva
Föllepi palántánk
Gyilkos árnyu dudva.
.
Magam kinálása,
Magad kelletése:
Két hamar-vén gyermek
Tréfás temetése.
.
Sírnivaló tréfa,
Unnivaló vágyság,
Kivánatot űzni
Kivánó kivánság.
.
Szórakozott játék,
Reményadás félve,
Szomorkás elszánás
Szánó hittetése.
.
Ölelkező álmunk
Csókokba se csattan:
Föllegek járása
Hideg magasakban.
.
Hideg magasakban,
Szépben, jóban, télben,
Csak nem engedelmes,
Nagy teljesülésben.
.
Nem a csoda útján,
Nem a rendnek útján,
De játékot vesztve
Játékot hazudván.
.
Ám ad a Tél farkast,
Fogakat az éhség,
Vágyakat a közöny,
Foltokat a szépség.
.
Buzának őrlődést,
Őrlődést a vágynak,
Halál-komolyságot
Gyáva élet-táncnak.
.
Virágot nyílásba,
Valóba a tervet,
Nevekbe a titkot
Örök csoda kerget.
.
Folyót a tengerbe,
Buzát a malomba,
Életet Halálba
S téged a karomba.
*

Benedek Elek
A játékos tót
Tramta, tramta, gyerekek,
Itt a réz síp, vegyetek,
Van itt játék mindenféle,
Bicska, melynek nincsen éle;
Kocsi, szekér, négy karikás,
Nézzétek meg, egy sem hibás.
Puska is van, ne félj tőle,
Nem kell szaladni előle,
Olyan puska, ez a puska,
Jobbat nem hoz a Jézuska.
Pojáca kell? Van nekem,
Tele vagyon a zsebem
Van pénzetek? Fizessetek,
Olcsón adom, siessetek.
A sípomnak nincsen párja,
Hat faluba, hat határba.
Megér akár száz forintot,
Hogyha én belefúvintok.
Valamennyit én csináltam,
Míg az országot bejártam,
Csinálok még többet is,
Hogyha kell, még ezret is!
Tramta, tramta gyermekek,
Most már Isten veletek!
![]()
p 2
p
p Aki
p kevés
p igazán fontosat tud jól,
p sok feleslegeset/károsat,
p és sajnos sokat nagyon rosszul…
p
p Aki
p sokáig
p és nagyon jól
p megtanulta a rosszat,
p és azt nagyon jól is alkalmazza…
p Mint a mai protokoll orvosok többsége…
p
p Aki
p gyógyulása
p teljes felelősségét, vesztére
p egy protokoll-rab orvosra hárítja
p (mint ki beadja autóját a szerelőhöz,
p de ott legalább elvárja a teljes javítást…)
p
p Akinek
p a betegsége
p egy terhes örökség,
p vagy külső sorscsapás,
p és nem pedig egy segítő isteni jel
p
p Aki
p hipnotizálva
p és/vagy manipulálva
p önként és örömmel leszel birka,
p fejőstehén áldozata szélhámos bűnözőknek…
p
p Aki
p azt hiszi:
p ő maga is halad a korral,
p pedig csak a szennyár sodorja magával
p
p Aki
p azt hiszi, hogy
p csak az ő kukorékolására kel fel
p a – bánatára: korán – mindenkit éltető Nap
p
p Aki
p szerint
p a teremtés
p egyik hibája, hogy
p a (látszólag) oly jól járó
p gonoszra, gazra is süt a Nap –
p akkor te ugyan miért légy jó?
p
p Aki
p csak
p a büntetéstől félve
p és a – mennyei stb. –
p jutalmat remélve oly „jó”,
p de nem önmagáért. vagyis
p nem belső, szent meggyőződésből…
p
p Aki
p már azért is
p azonnali dicséretet vár,
p ha épp most nem tesz semmi rosszat…
p Másképen ő is beáll a rosszalkodók közé…
p
p Aki
p nem bölcs erénynek,
p de bolondságnak mondja,
p ha valaki megosztja a nélkülözővel
p még a legutolsó falat ételét is…
p (mint a magyar népmesékben)
p
p Aki
p kitartó
p erőfeszítések nélkül,
p ördögtől kapott varázseszközzel,
p ráolvasással, ön-szuggerálással stb.
p akarja a csúcsokat menten meghódítani…
p
p Aki
p abban erőlködik,
p ami nem az ő pályája,
p így az isteni jó szellem
p nem tudja segíteni felrepíteni…
p
p Aki
p olyan,
p mint aki a szájából
p fúj vitorlására szelet,
p és panaszkodik, hogy
p az a szélcsendben csak áll…
p Vagy akinek semmilyen szél se jó,
p mert ő maga se tudja, merre menne…
p
p Aki
p gyorsan akar
p látványos „eredményeket” elérni,
p ezért inkább a rombolásban éli ki magát,
p ott még a gyenge is nagyon hatékony lehet
p (elég egy szál gyufa a háza felgyújtásához…)
p
p Aki
p a sok-sok
p háztáji aranyát
p nem becsüli, sőt sárnak veszi,
p de a sarat meg aranynak nevezi,
p pedig a kakiból is csinálhatna aranyat…
p
p Akit
p az amúgy
p tisztes „szegénysége”
p csak azért keserít el,
p mert a reklám-hipnózis miatt
p felesleges-káros dolgokra vágyik…
p
p Aki
p ha csak pár napig
p helyet cserélne a királyfival,
p máris vágyna vissza „koldusnak” –
p de ha ez nem sikerül (képzeletben sem),
p akkor holtáig szomorkodik születési helye miatt…
p
p Aki
p még nem volt,
p és maradt szerelmes,
p aki mindent és mindenkit
p a legcsodálatosabb, legjobb színben lát!
p
p Aki
p rossz
p hangot üt meg,
p pl. rosszul köszön,
p rosszul szólít meg,
p és mégis hőbörög,
p ha te ennek a visszhangját hallja…
p
p Aki,
p ha igazságtalanul
p megdorgálja a főnöke,
p akkor nem őt sajnálja meg,
p de vagy belebetegszik, vagy
p ezt lefelé pont így tovább is adja!?
p
p Aki,
p ha egy békés
p lelki elefánt lenne,
p akkor fel sem venné
p a szúnyogcsípést, a piszkálódást –
p minden ilyen leperegne a vastag bőrről…
p
p Aki
p Belzebubbal
p akar kiűzni Sátánt:
p az elszenvedett rosszra
p ő is rosszal reagál: csapda
p
p Aki
p leginkább
p csak a rafinált
p lelki hadviselésben „hősködő” –
p itt is mész tönkre a másnak vermet ásással,
p az intrikával, bosszantással, bomlasztással,
p az ön-gyilkos gúnyolódással, becsmérléssel stb.
p
p Ha
p kérésedre,
p önismeretre vágyva
p barátod őszintén szól Rólad,
p azon nyomban ellenségnek veszed,
p és az igazságaiddal rögtön lebunkózod…
p
p Aki
p nem figyeli,
p nem becsüli,
p sőt: össze is töri
p az igazmondó tükreit
p (a jóbaráti kapcsokat,
p az igaz műalkotásokat stb.)
p
p Aki
p őszintének
p hiszi most magát,
p pedig amit magáról mond
p az csak egy kis részigazság,
p de az elhallgatás miatt az egész hazug
p
p Aki
p hol túlterheli magad
p idegen nehéz keresztekkel,
p hol meg elviselhetetlen könnyűségű:
p kötelességkerülő, életművészkedő földi léte
p
p Aki
p hiúságból,
p rang- és címkórságból stb.
p hiábavalóságokra vesztegeti,
p vagy pedig hagyja rabolni a drága életidőt
p
p Aki
p az ördögnek hisz,
p aki sok örömöt ígér,
p ha tényleg sokat ad is,
p arról végül kiderül, hogy
p beborul: az csak igazi üröm
p
p Aki
p egy heroikus pótcselekvő:
p akár a Földet is megkerülő,
p pedig az Isten a háta mögött volt
p (sőt istenigazában benne lakozik…)
p
p Akit
p a vak vezethet,
p pedig ő is világtalan:
p egyenesen bele a szakadékba
p
p Aki
p örökkön
p mérgelődő –
p a másik hibái, vétkei stb.
p miatt is önmagát büntető…
p
p Akinek
p nincs stabil,
p szilárd önképe –
p csak az/annyi, ahogy
p és amennyinek épp most
p őt mások látják, és értékelik?
p
p Aki
p nem épeszű –
p Ne bomolj, mert
p könnyen úgy maradsz:
p egy bomlott egy-, sőt több én…!?
p (skizofrén)
p
p Aki
p egy önfeladó,
p teljes hasonuló:
p csak ha te is sokat iszol
p és káromkodsz, trágárkodsz,
p és indiszkrét titkokat mesélsz,
p és emberszólásban versengsz,
p csak akkor fogad be a kis csapatod…
p
p Akinek
p már túl sok alkohol,
p téged is csak öl, butít
p és végleg nyomorba is dönt
p (persze „előszeretteiddel” együtt,
p őket is magaddal rántva a mélyszegénységbe…)
p
p Akit
p az ital
p részben,
p mértékkel
p fel is szabadítana,
p káros gátlásait oldaná,
p de egészben meg tönkre tesz…
p
p Aki
p mértéktelen:
p ami neki kicsiben
p még az orvossága lenne,
p az nagyban már pont a mérge lesz…
p
p Aki
p olyan, mint
p egy veszett eb,
p aki beleharap még
p a neki az ételt adó kézbe is?
p
p Aki
p egy lépésre van
p a dúsan terített asztaltól
p és ő mégis, dacból, gőgből éhezik
p
p Aki
p az a mesebeli Jancsi,
p akinek nincs egy Juliskája,
p hogy titkon figyelmeztesse:
p itt és most ne sokat egyen…!
p
p Aki
p leeszi/leissza
p maga körül a mézeskalács házikót:
p egy hajléktalan koldusbotos lesz belőle…
p
p Aki
p „előkelően”
p elidegenedésnek nevezi
p barátok elüldözése miatti
p folyamatosan gyötrő magányát,
p és ez még így imponál is neki…
p
p Aki
p felkap
p a reggeli rádióból
p egy tetszetős gondolatot,
p és kihúzza vele ezt a napot
p
p Aki
p a szakmájában
p már a csúcson vagy,
p a bölcsesség iskolában
p egy örök kezdő, sőt bukott…
p
p Azt hiszi,
p hogy Neki megvan
p a magához való esze,
p sőt több: a bölcsessége,
p ezért nem is keres Mestert
p
p Aki
p minden hónapban
p egy új gurut keres-talál:
p és azon nyomban örök vak
p hűséget esküszik a tanításának…
p
p Aki
p mindent tud a humorról,
p de nincs semmi humorérzéke,
p és nem is érti-élvezi a tréfát, a viccet
p (pláne nem, ha ezzel éppen rá céloznak)
p
p Aki
p mindent
p tud már az alázatról,
p de még igazán nem érzete,
p ez ideig még nem élte meg/át…
p
p Aki
p jól átlát mások
p önáltatásán, élethazugságán,
p de a magáéról fogalma sincs –
p ha tükröt tartanak elé: összetöri…
p
p Aki
p csak addig
p keresi magáról az igazságot,
p míg az őt hamis illúzióban ringatja/tartja
p
p Aki
p a kicsit,
p a sűrű „fillért” nem becsüli,
p az a nagyot nem is érdemli –
p nem lehet méltó a „forintokra” …
p
p Aki
p ha forgatná
p a talentumát,
p az bőven kamatozna,
p de magába elásva elrohad…
p
p Aki
p egy szájtáti ember:
p nyitott szájjal sétafikál,
p hátha berepül oda a sült galamb
p
p Aki
p nem mer
p örömében
p az utcán táncra perdülni,
p hátha bolondnak/részegnek néznek
p
p x
SZÉP ERNŐ:
NEM VOLT JÁTÉKOM
Mikor én kis fiu voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam,
Ponnilovam,
Pedig de szép mikor rohan.
.
Ponnilovon sose ültem,
Kis biciklin se repültem,
Nem volt szép kis kerékpárom,
Kerékpárom,
Kerékpárom,
Pedig de jó rajta nyáron.
.
Nem volt képes meséskönyvem,
Nem volt csak iskoláskönyvem,
Pedig de jó otthon este,
Otthon este,
Otthon este
Lapozni ábrát keresve.
.
Sohase volt színes kockám,
Kis kastélyom, kis tornyocskám,
Kis hajócskám, kis vasútam,
Kis vasútam,
Kis vasútam,
Elutazni sose tudtam.
.
Én nem kaptam kardot, csákót,
Szép sárgaréz messzilátót,
Sose vittek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
És lyukas se volt a ponyva.
.
Az a ponyva szétment régen,
Elmult az én gyermekségem,
Én már régen felserdűltem,
Felserdűltem,
Felserdűltem,
A nagyok közzé kerűltem.
.
Én játékot már nem kérek,
A gondoktól rá se érek,
De meghalok én is egyszer,
Én is egyszer,
Én is egyszer
S a mennyországba megyek fel.
.
Kiállok majd a tejútra,
Arra visz az isten útja,
Az újjamat majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Ha elsétál a tejúton.
.
Észrevesz az isten engem,
Megszólalok szépen, csendben:
„Kérem én még nem játszottam,
Nem játszottam,
Nem játszottam,
Játszani akarok mostan.”
.
Megfogja majd a kezemet,
Angyalok közt maga vezet
Szegény gyerek otthonába,
Otthonába,
Otthonába,
Mennyei gyerekszobába.
.
Megkapom ott kardom, csákóm,
Szép sárgaréz messzilátóm,
Képes könyvem, színes kockám,
Szines kockám,
Szines kockám,
Lesz kastélyom, lesz tornyocskám.
.
Ami nem volt, lesz ott jócskán,
Kis vasútam, kis hajócskám.
Beültetnek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
Csak én élvezem magamba.
.
Hogyha kedvem abban telik,
Ponnilovam megnyergelik,
Kis biciklim előhozzák,
Előhozzák,
Előhozzák,
Úgy járom a mező hosszát.
.
Égmezőben alkonyatban
Szép pillangót fogok ottan,
Ujjamon lesz arany pora,
Arany pora,
Arany pora,
Le nem mosom róla soha.


p TESTAMENTUM – INTELMEK
p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
p helyett a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p x

Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Kriza János: Találós mesék/kérdések2024.05.10.
- Találós mese/kérdés2024.05.10.
- Hernádi Gyula: Az erőd (avagy vérre menő harcijáték)2024.05.10.