Kriza János: Találós mesék/kérdések

Írta: Nagy Jenő · 2024. május 10.

kb. 8 perc olvasás

Vadrózsák · Kriza János · Könyv · Moly

Háromszékiek

I

Karcsú termetű virágom!
Tőlled várom bódogságom.
(Búzaszál)

II

Mikor egésszen elkészül,
Egy küs házikóba béül,
Nagyobb része mennybe szalad,
Küssebb része fődön marad.
(Dohány)

III

Sok lába van az ótárnak,
Mindennap réjta áldoznak.
(Asztal)

IV

Fenekem úgy szereti fenekedet,
Hogy ugyan kévánva kéván tégedet.
(Szék)

V

A nagy méhkas sűrűn rajzik,
Ha nap süti, mind elázik.
(Havazás)

VI

Mondja virág virágnak,
Várja végit világnak,
Két vén fának ledőtit,
S a meghótnak felkőtit.
(Azaz: mondja szerető szeretejének, hogy várakozzék, míg
bésetétedik, s az öregek lefeküsznek, s a tűz feléled a hamu alól.)

VII

Virág! várd végit a világnak, két vén fának ledőtit, mikor az elevent
a halott bétakarja, s az élő az érzéketlenre dől.

(Azaz: izeni Anis a szeretejének, hogy várja a napnak lementit, mikor apja, anyja
lefeküsznek, a tűzhelyen a hamu bétakarja a tüzet, s az égő gyertya hamva lekonnyad.)

VIII

Fogd a nyelit, nyomd a hegyit,
Ne irgalmazz neki semmit.
(Seprű)

IX

Elöl menyen fényeske,
Után’ menyen fejérke
Felbogozott farkával.
(Tő s cérna)

X

Úgy menyen, meg nem áll,
Fődön fekszik, fel nem áll,
Ágadzik, bogodzik, mégsem leveledzik.
(Folyóvíz)

XI

Nyírfa nyilalla,
Cserfa csattana,
Ezer madár megindula,
Egynek szárnya szakada,
S mind az ezer megálla.
(Osztovátán ha a fonal elszakad)

XII

Szemeddel látod, ráismersz,
De a bizon mégsem ő;
Jól tudod, hogy derék ember,
Pedig semmirekellő.
(Kép)

XIII

Küvül veress, belöl szőrös,
Fejibe párta, hátuljába páca.
(Csipkegyümölcs)

XIV

Izzadság csorgott sok ember homlokából,
Míg engem kivájtak az anyám hasából;
De hogy megszülettem, oly kedvessé lettem,
Hogy sok égő szűvet bolondommá tettem.
(Pénz)

XV

Azt kiáltsa egylábú:
Jere ki, kétlábú,
Mett eszen meg négylábú.
(Káposzta, ember, ökör)

XVI

Répréce, répiromba,
Tojik tízet, kőt kilencet,
Nevel negyvent.
(Fokhagyma)

XVII

Denden deszka, pereszlen kocka,
Hat ló hajtsa, hetedik havazza.
(Malom)

XVIII

A nainyám szoknyája,
Teméntelen sok fótja,
Még sincs egy őtés réjta.
(Kemence)

XIX

Hód elejti, nap felkapja.

(Harmat)

XX

Künn es áll, benn es áll.

Vagy:

Künn es kukucsi, benn es kukucsi.

(Ablak)

XXI

Künn es dob, benn es dob.

(Ajtó)

XXII

Fejér egyház féllábon áll.

(Gomba)

XXIII

Eszterhéjba fél lepény.

(Fül)

XXIV

Erdőn vágják, réten hízik.

(Villa, gereblye)

XXV

Dé királynak Dé leánya,
Dé pócon ül, Dé hímet varr,
Dé béaranyozza.
(Méh)

XXVI

Lábad között billentyű,
A kezedbe perrentyű,
Matika, matika,
A nagyapád szakálla,
Balog, addig tépegeted,
Míg nem bírod a kezedet.
(Fonás)

XXVII

Menyen a medve, morrog a májja.

(Malom)

XXVIII

Igyenes, mind a nádszál,
Magossabb a toronynál.
(Esőcsepp)

XXIX

Engem, téged levágának,
Engem reád akasztának,
Én es élek, te es élsz,
Könnyen magadénak téssz.
(Oltás)

XXX

Vízi bubucsi,
Kerti kukucsi,
Mezei szöcske.
(Hal, káposzta, nyúl)

XXXI

Húsból lettem, hús nem vagyok,
Fejér fődön táncolgatok,
Urak előtt kedves vagyok,
Sok hamisságot csinálok,
De oka egynek sem vagyok.
(Írótoll)

XXXII

Kicsi házikónak két világos ablaka,
Minden este bétáblázzák,
Minden reggel kitáblázzák.
(Szemek)

XXXIII

Négy édes-egy lakik egy kicsi kerek házikóba.

(Dió)

XXXIV

Úgy öleli, úgy öleli,
El sem tudja ereszteni*.
(Gyűrű)

XXXV

Egy székely embertől kérdé a más: Téged hogy hínak? – Nekem, felelé amaz, olyan
nevem van, hogy egyik béviszi a házba a tüzet, s a másik kihozza. Hogy híjják tehát?

(Mihály György)

XXXVI

Kétrét jobban elér, mind egyrét.

(Szorgalom)

XXXVII

Kétrét vékonyabb, mind egyrét.

(Nyomorult állapot)

XXXVIII

A ház elejibe kiült a gubormárton s onnét igazgassa a bolondokot.

(Kocsis)

XXXIX

Másfél fa – mi a’?

(Csép)

XL

Az érzéketlen teremtés eleven piross szemekkel hunyorgat*.

(Cseresznye)

XLI

Ó kas por este – mi a’?

(Vén halott)

XLII

Erdőn vágják s a falu bolondjait esszegyütti.

(Muzsika)

XLIII

Erdőn vágják, faluba nyeritt.

(Kendertiló)

XLIV

Erdőn átal vasvillás vitézek járnak.

(Kecskenyáj)

XLV

Erdőn átal végvásznakot teregetnek.

(Út, ösvény)

XLVI

Erdőn átal agyatlan kutyák ugatnak.

(Fejsze)

XLVII

Ha egy nem elég, legyen kettő belőlle.

(Házasság)

XLVIII

Olyan leánkám van: ha mozgatom, sír, ha nyugunni* hagyom, hallgat.

(Lánc)

XLIX

Melyik seprű seper legtöbbet?

(Az asszonyok hosszú szoknyája)

L

Nagy magatartással, nagy fennszóval perédikál a nagyszájú pap,
s minden szóra gestál. Mi a’?

(Harang)

LI

Olyan leánkám vala, hogy a lelke végignyólt* benne.

(Gyertya)

LII

Olyan tyúkom van, hogy a főd alá jár tojni.

(Pityóka)

LIII

Éltibe fán függ,
Hóta után lop.
(Lopótök)

LIV

Ne csúfolódjék kijed velem olyan véghetetlen,
mett bizon nállam nékül semmire sem tudna menni.

(Tükörben saját képed)

LV

Addig sírok, addig sírok, míg kedves szép angyalom letörli könnyeimet.

(Harmat)

LVI

Tíz húz négyet.

(Tehénfejés)

LVII

Olyan csidkóm van, aki maga alól a ganyét* kihányja.

(Fúrú)

LVIII

Mikor kel fel az ökör legelébb?

(Herélés után)

LIX

Egy tágos fejér mezőn sok feteke utat vernek.

(Írás)

LX

Minél egésségesebb, annál nehezebben érzi magát, s minél
inkább megfogyasszák egésségitől, annál könnyebben érzi magát.

(Boroshordó)

LXI

Mire ég a gyertya?

(A végire)

LXII

Két lik ësszenéz. Mi a’?

(Cseberfül)

LXIII

Az ellenség a házamra jöve, a házam kiszökék az
ellenség ablakán, s én az ellenség markába maradék.

(Halász, víz, háló, hal)

LXIV

Tërpe zsidó mennybe néz.

(Káposzta)

LXV

Ha tesznek hëzza, fogy, ha vesznek belőlle, nő.

Mi a’?

(Gödör)

LXVI

Melyik főd terem legtöbb jó s rossz gyümőcsöt?

(A fejér föld vagy a papiros)
Vadrózsák − Kriza János néprajzi gyűjtő emlékezete - Mandiner blog

Udvarhelyszékiek

Keresztúrfiszékből


LXVII

Virág! mon’ meg virágnak,
Várja végit világnak,
A forgácsnak főszödésit,
Két vén fának eldölésit,
Míg az elevent a halott eltakarja.
(Azaz: a szerető várja végit, míg a gyertya kialszik, a forgácsot
felszedik, apja, anyja lefeküsznek, s a tüzet bétakarja a hamu.)

LXVIII

Kerek, mind az alma, ráncos, mind a szoknya,
Aki kitalálja egy gondolatjába,
Mindját egy pötákot nyomok a markába.
(Hagyma)

LXIX

Sem ajtaja, sem ablaka,
Mégis ki s bé járnak réjta.
(Még csak az ablak- s ágyhely van meg)

LXX

Négyen édösegyek vadnak zsidóságba,
Ajtó, ablak nékül, csinálatlan házba.
(Dió)

LXXI

Egy veréb hordozza,
Hat ökör nem bírja,
Sok városba van meg,
Csak Enyedön nincs meg.
(A V betű)

LXXII

Elöntém a mákomot,
Arra kérém rákomot,
Szödje föl a mákomot,
Ne kévánja káromot.
(Törvénykezés)

LXXIII

Elöl mönyön* médula,
Keze, lába korcsilya,
Szőr maga, szőr nadrága,
Szilágyi bárson szakála.
(Medve)

LXXIV

Lúd szántsa, embör hajtsa,
Fejér a fődje, feteke a magja,
Gonddal vetik bé. Mi a’?
(Írás)

LXXV

Amíg kicsi vótam, négy országot bírtam,
Hogy főneveködtem, fődet borongattam;
Hótom után pedig a táncba ugrottam.
(Bornyú: bírja kicsi korában az anyja négy csecsit; nagy korában boronál;
ha meghal, bocskor vagy csizma lesz a bőriből, s táncolnak vele.)

LXXVI

Högyön hó, gödörbe tó,
Harminckettőbe egy sincs jó.

(„Az én hajam szürke, az a hó; a szömöm* mindjá-mindjá megtelik könyvel,
az a tó; harminckét fogam közül egy sem jó” – így magyarázá Pucok Geci bá*.)

LXXVII

Vaslajtorján fölhágék,
Bőrszékömbe bészállék,
Csonttal vasat rágaték.
(Kengyelvas, nyereg, zabola, lófog)

LXXVIII

Amíg éltem, éltél, mind utánnam jártál. Hogy meghótál, megfogtál, mi hasznod van benne?
(Egy vadász sokáig kergetvén a havason egy madarat, a vadak megölték;
esztendő múlva a madár a koponyájára szállván innya, megborította.)

LXXIX

Útfélen pecsit les. Mi a’?
(Tövis)

LXXX

Útfélen üstököt borongatnak.
(Patkánytúrás)

LXXXI

Olyan lëánkám van, hogy szösz a lelke.
(Gyertya)

LXXXII

Erdőn átal aranygomolyákot hajgálnak.
(Nap, hold, csillagok)

LXXXIII

Kerti kukucsi,
Vízi bubucsi,
Mezei tacskó*.
(Tyúk, béka, nyúl)

LXXXIV

Árva bornyú anyátlan,
Puszta pajta födetlen,
Három verébnek hat szöme*,
Szenes csutak feteke.
(Abbiza)

LXXXV

Fityög-fityög, lóg-lóg,
Alol szőrös várja.
(Makk, disznó)

LXXXVI

A högyön való virág azt üzeni a mezőn valónak, hogy mikó talákozzanak.
Ez azt üzeni vissza: Szönmihály napján a fenyőágon, osztán a kendörágon.
(Szőlővirág izen a búzavirágnak: találkoznak Szentmihály napján a fenyőágon, a kenderágon,
mert az unitáriusok ekkor vesznek úrvacsorát, s az asztal fenyőfa, az abrosz kenderből szőtt.)

LXXXVII

Háromszáz arató mit csinál egy nap legtöbbet?
(Lyukat a búzaszálon)

LXXXVIII

Melyik ennek a széjös e világnak a legelső feje?
(„Az ekefő, mett a csinál a császárnak is önni”, Pucok szerint.)

LXXXIX

Egy disznyónak tíz malacca, mind a tíz szopik, még sincs egy is széjtől.
(Egy kerékbe tíz fentő, mindegyik szopja azt a kerékfejet,
még sincs egy is közböl, mert a mind szélytől van.)

XC

Mi az, aminek tíz lába s öt bocskora van?
(A kerékfő)

XCI

Melyik az a fa, amelyik főfelé gyökerezzik, s lefelé ágazzik?
(Az eszterhéj)

XCII

Mit csinál a gyertya?
(Hamvat)

XCIII

Hát az karónak mikó van mind a két vége a fődbe?
(Mikor a tetejibe fazakat húznak)

XCIV

A vak mikó lát?
(Mikor álmat lát)

XCV

Százból elvösznek kétszázat, mégis a száz megmarad: mi a’?
(Száz kanzsa* malac vagy egyéb bakféle, amit ki szoktak herélni.)

XCVI

Fölülék zörgődömre, elmönék zajgódomba, elévöttem hímecskét,
vöttem vélle tibódit, hazahoztam tibódit, töttem asztalra, odafuta váramüre,
elkapá tibódit, főkapám hebehurgyát, úgy megvágám váramürét,
hogy mindjá bédőle fitykalócsába. Mi a’?

(Szekér, vásár, pénz, hús, macska, vaskalán, góc* alja)

Kriza János (szerk.): Vadrózsák (székely népköltési gyűjtemény) I-II. |  antikvár | bookline

Marosszékiek

A Nyárád mellől

XCVII

Erdőn vágták, réten hízott s falun szóll.
(Hegedű)

XCVIII

Melyik vóna nagyobb kár, ha elveszne: egy kádár, huszár vaj határ?
(A kád ár lenne legnagyobb kár: mert húsz ár annál kevesebb, hat ár pedig még kevesebb.)

XCIX

Féllábú ficsor ezer juhot őriz.
(Mák)

C

Melyik könnyebben kipótolható: ha amennyi menyecske,
vaj amennyi huszár, vaj amennyi kutya mind elvesz?
(A leányokból menyecske lesz, a fiatalokból huszár;
de a kutya semmiből sem lesz, tehát ez a legnagyobb kár.)

CI

E világot átaléri,
Mégis egy tyúk átallépi.
(Kerékvágás)

CII

Mi az? egyformán indul, egyszerre fut,
mégis soha utol nem éri egymást.
(Kerék)

CIII

Hegyen ülő Demeternek
Künn a lődörgője.
(Harang és ütője)

CIV

Hegyen menyen henderi,
Hátán viszi kenderit;
Ha nem szánnám henderit,
Meggyújtanám kenderit.
(Juh)

CV

Hová mész te, góga facsaros*?
Mit beszélsz te, hegyi likatos?
Mikor az én farkam tövig aranyos.
(A füst és a kürtő)

CVI

Nekem van egy leányom, ha felőtöztetem, csúf, ha levetkeztetem, szép.
(Szemetes ház)

CVII

Szőrös a töve,
Veress a hegye,
Nyalánkok hasába való.
(Eper)

CVIII

Nekem van egy fiam:
Ha felveszem, sír,
Ha leteszem, hallgat.
(Lánc)

CIX

Nekem van egy kádam: ha leesik a hijuból, nincs a világon kádár, aki összerakja.
(Tojás)

CX

Kétláb ül háromlábon,
Csinál egylábat,
Bémenyen négyláb,
Elkapja egylábat,
Megharagszik kétláb,
Felkapja háromlábat,
Úgy üti négylábhoz,
Mindjár elejti egylábat.
(A csizmadia a háromlábú széken varr egy csizmát, bémenyen a kutya,
elkapja a csizmát, a csizmadia a székkel megüti a kutyát.)

CXI

Királyok, császárok ritkán látnak olyant,
Szántóvető ember eleget lát olyant.
(Szántóvető ember)

CXII

Erdőn átal hógomolyákot höngörgetnek.
(Hold)

CXIII

Nyárba kert likán kukucsol,
Télbe vízbe csubukol.
(Káposzta)

CXIV

Ég, főd nem vót,
Szegén tökmag hol vót?
(Isten markában)

CXV

A két vége tél, a közepe nyár.
(Gerenda)

CXVI

Nem csinálják, mégis lesz.
(Hasadás)