Felvilágosodás, magyar századforduló – magyar filozófiai perspektívák

Írta: Nagy Jenő · 2025. március 21.

kb. 4 perc olvasás

Felvilágosodás, magyar századforduló

TARTALOM, ELŐSZÓ


Tartalom

Kötetünkről

FELVILÁGOSODÁS – MAGYAR FILOZÓFIAI PERSPEKTÍVÁK
Egyed Péter: „…mostani világosodott idők…”
Gurka Dezső: A jénai Ásványtani Társaság hatása a magyar Schelling-recepcióra
Kiss Endre: A King with a Hat, a Freemason without Apron…
Mester Béla: Kant-kritika a magyar filozófiában 1795 előtt és után
Mészáros András: Felvilágosodás volt-e az ún. piarista felvilágosodás?
Rathmann János Az első magyar filozófiai antropológia. Wagner Mihály 1796. évi vállalkozása
Soós Amália-Mária: Csorja Ferenc és a Köteles utáni erdélyi iskolafilozófia irányvonalai

MAGYAR SZÁZADFORDULÓ
Egyed Péter: A valóság kérdése Böhm Károly dialektikus alapfilozófiájában
Gál László: Böhm Károly intenzionális logikája
Karikó Sándor: Somogyi József, az elfelejtett és kirekesztett filozófus
Kiss Endre: A magyar modernizáció és a diszciplínává váló filozófia
Alexander Bernát filozófiájáról
Kissné Novák Éva: Böhm és a teológia
Mariska Zoltán: Kolozsvári végjáték – szegedi kezdés
Máté Zsuzsanna: Az ember tragédiája filozófiai diskurzusai
Mester Béla: A folyóirat mint filozófiai program. Böhm Károly és a Magyar Philosophiai Szemle
Mészáros András: Böhm Károly és a vallásfilozófia – Szelényi interpretációjában
Perecz László: Az antipozitivizmus áramában. A Böhm-iskola és a Lukács-kör a századelőn
Szabó Tibor: A (magyar) filozófia státusáról (Böhm, Kornis és Halasy-Nagy perspektívája)
Ungvári Zrínyi Imre: Rendszerbe foglalt kulturális önazonosság. Recepció és filozófiai szintézis Böhm Károly rendszerében
Veres Ildikó: „Az igazság ma már pusztán a hazugság egy momentuma” – avagy hogyan gondolkodtak a hiányról és igazságról magyar filozófusok?

FÜGGELÉK
Egyed Péter: Böhm Károly és helye a magyar filozófiai kultúrában


Előszó

A VII. Hungarológiai Kongresszus filozófiai szekciói tematikájának meghatározásakor abból indultunk ki, hogy a magyar/magyar nyelvű filozófia a nemzeti művelődés bizonyos korszakaiban jelentős szerepet játszott magának a nemzeti művelődésnek, a nemzeti nyelvnek, a tudományos eszményeknek, iskolakultúrának, intézményeknek és természetesen iskolakultúrának az alakulásában.

A filozófia tudományterület tematikájának a meghatározásában tehát szervesen kapcsolódtunk a kongresszus általános tematikájához. Ez diszciplínánkat tekintve A felvilágosodás és utóélete a magyar filozófia történetében. A felvilágosodás a modernitás általános európai filozófiai öntudataként több irányban bontakozott ki, és a magyar nyelvterületet elsősorban a német, de – ha nem is ilyen mértékben – a francia felvilágosodás is befolyásolta. Recepciójának és alkalmazásának az egyes régiókat tekintve hasonló és különböző strukturális és tipológiai jegyei vannak, mint ahogy az egyes régiókban másként értelmezték és fordították le a felvilágosodás programjait és kapcsolták össze a nemzeti és oktatási-művelődési feladatokkal. Az egyes kutatási irányokat és altematikákat a következőképpen jelölhetjük meg:

– a felvilágosító programok, értelmezésük és hatásuk; – ismert szerzők, lefordított művek; – a racionalizmus, transzcendentalizmus és kritikai filozófia, az öntudat és szabadság programjai a helyi viszonyokban; – a filozófiaoktatás reformja, felvilágosodáspedagógia;

– az egyetemjárás apportja az eszmék terjedésében; – a nyelviség kérdése: latin, német, magyar. A modern magyar filozófiai nyelv megteremtésének a kérdése és annak hatása a nemzeti oktatási nyelvre;

– intézményteremtés: hagyományos és modern intézmények; – a felvilágosodás eszméinek a befogadottsága: a nyilvánosság kérdése; – a cenzúraviszonyok hatása a felvilágosodás eszméinek terjedésére, befogadására; – a felvilágosodás belső kommunikációja a magyar nyelvterületen; – a felvilágosodás értelmisége; – irodalom és filozófia, író-filozófusok és filozófus-írók.

Erdélyben vagyunk: sajátos feladataink adódnak a szász és az erősen kontroverzált román felvilágosodás kutatásának területén. Ugyanide tartozik a filozófiai kultúra és a vallási viszonyok kapcsolatának a kérdése, bizonyos teológiai elvek és az illuminizmus konceptjeinek az összekapcsolása (főleg az etikában, de részben az ontológiában is). Sajátos feladunk az „erdélyi triász” – Sipos Pál, Köteles Sámuel, Körmöczi János – munkásságának, hatásának kutatása, kézirataiknak a kritikai kiadása. A protestáns gimnáziumok és helyszínek, az ikonológia feltárása érdekes színfoltja az erdélyi felvilágosodás kutatásának.

A felvilágosodás kutatástörténtének van egy hagyományos diszciplináris iránya, amely a filozófiai racionalizmust, technicizált észt (Cassirer, Adorno- Horkheimer) helyezi a kutatás középpontjába. Az utóbbi időben azonban előtérbe kerültek azok a kutatási irányok (Roy Porter, Thomas Munck, Gertrude Himmelfarb), amelyek a felvilágosodást főleg európai társadalomtörténeti, kulturális és életviteli kérdésnek tekintik, amelynek a hatása napjainkig tart. A kutatástörténet a magyarországi és erdélyi összefüggéseket tekintve is azt bizonyítja, hogy a felvilágosodás filozófusai adták meg a magyar filozófia formáját. Ezért ennek kutatása következményeiben is (magyar kantianizmus, Schelling-, Fichte-recepció) fontos, folyamatos feladatunk.

Az erdélyi felvilágosodás olyan szisztematikusan épített e be a kantiánus szemléletmódot a filozófiai hagyományba, hogy ez szervesült a filozófiai gondolkodásban, amolyan morfológiája lett . A kérdésnek az ad különös aktualitást, hogy száz éve, 1911. május 19-én hunyt el Böhm Károly, a magyar rendszerfilozófia megalkotója, a kolozsvári filozófiai iskola megalapítója, a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem tanára. Böhm véleménye szerint minden érvényes filozófiának kritikainak kell lennie, ugyanakkor túl kell lépnie Kant noumenon-fenomenon dualizmusán, amely a régi vágású metafizikai örökséget képviselte a kanti életműben. (Ismeretes, hogy Böhm saját rendszerét a kanti filozófia megoldatlan kérdései szisztematikus meghaladásának tekintette.) Ezt a kerek évfordulót külön is emlékezetessé kívánjuk tenni azzal, hogy meghívjuk kutatóinkat a böhmi életművel, a kanti filozófiának, valamint Böhm Károly kantianizmusának a komparatisztikai vizsgálatával kapcsolatos újabb eredményeik bemutatására. Málnási Bartók György, a jeles tanítvány, a kolozsvári iskola képviselője, Böhm életművének kiadója (aki maga is írt egy Böhm-monográfiát) is Kant követője volt, nem egy vonatkozásban. Két művet is szentelt neki: Kant (Torda, 1925), valamint Kant etikája és a német idealizmus erkölcsbölcselet (Budapest, 1930) című munkáit. Értékeszmével kapcsolatos kutatásainak módszertana is sokat köszönhet a kanti etikai rendszernek – ezeket a kérdéseket is meg kívánjuk jeleníteni a kongresszus filozófiai kutatási tematikái között.

Megtekinthető verziók

PDF