Benkő József (Bardoc, 1740. december 20. – Középajta, 1814. december 28.) református lelkész, teológus, botanikus, történetíró és nyelvész.

Írta: Nagy Jenő · 2025. március 21.

kb. 48 perc olvasás

Benkő József
Született Középajtai és árkosi Benkő József
1740. december 20.
Bardoc
Elhunyt 1814. december 28. (74 évesen)
Középajta
Állampolgársága Habsburg Birodalom
Házastársa Fülei Csoók Mária (1768–1805)[1]
Gyermekei nyolc gyermek
Foglalkozása
  • református lelkész
  • botanikus
  • történetíró
  • nyelvész
A Wikimédia Commons tartalmaz Benkő József témájú médiaállományokat.

Középajtai és árkosi Benkő József (Bardoc, 1740. december 20. – Középajta, 1814. december 28.) református lelkész, teológus, botanikus, történetíró és nyelvész. Botanikusként elsőként alkalmazta Linné kettős nevezéktanát magyar nyelven. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Benkő”. A Magyar Hírmondóba írt cikkeivel a tudománynépszerűsítés egyik korai művelője lett.

A felvilágosodás korszakának elején élt tudós egyaránt eredményes művelője volt a társadalom- és a természettudományoknak. Fő műve, a Transsilvania, a korabeli Erdély leírása a művelődéstörténet, a néprajztudomány és a családtörténet máig használt forrásmunkája, amelyben az államismereti iskola módszerével vizsgálja az erdélyi társadalom anyagi és szellemi életét.

Kitartó szorgalmával, kivételes munkabírásával hatalmas ismeretanyagra tett szert. A magyaron kívül beszélte a latin, a román, a cigány nyelvet, értett héberül, görögül, olaszul, franciául, németül, örményül és törökül. Negyvennégy éves korában, szegény sorsa ellenére, német nyelvmestert fogadott, mert fel akarta frissíteni némettudását. Alaposságára jellemző, hogy Bethlen Farkas művének kiadására készülve öt különböző példányt olvasott össze fiával, akit emiatt egy évre kivett az iskolából.

Halála után nyolc évvel jelent meg első életrajza, amit öccse, Benkő Ferenc írt. 1842-ben az erdővidéki gazdasági egylet emléket akart állíttatni Erdővidék híres szülöttjének, de ez végül nem sikerült. A 19. század közepén Kőváry László gyakran írt elismeréssel Benkőről, 1854-ben pedig két anekdotát tett közzé róla. Az első tudományos igényű Benkő-monográfiát Mikó Imre állította össze, gondosan összegyűjtve és közzétéve az akkor még létező kéziratokat. Az általa kialakított Benkő-képet a sors csapásai ellen hasztalanul küzdő, ám mégis kiemelkedőt alkotó tudósról lényegében változatlanul vették át a későbbi cikkírók is. Benkő József az 1989-es romániai rendszerváltás után került a honismereti tevékenység fókuszába.

Életútja

[szerkesztés]

Ősi székely nemesi családból származott, amely Árkosról telepedett át Középajtára. Szülei Benkő Mihály és Hermányi Dienes Judit voltak. Édesapja Magyarhermányban, Bardocon, végül Középajtán volt lelkipásztor, anyai nagyapja, Hermányi Péter szintén református lelkészként szolgált. Három fiútestvéréből kettő református lelkész lett, hat lánytestvére kivétel nélkül református lelkészhez ment feleségül.[2]

Tanulmányait Nagybaconban és Székelyudvarhelyen kezdte, majd 1758-tól a nagyenyedi főiskolán folytatta. Már ebben az időben elkezdett írni; történelemmel, irodalommal és botanikával foglalkozott. Amikor nagybátyja, a jeles tudós, Hermányi Dienes József 1763-ban elhunyt, kéziratait Benkő vásárolta meg árverésen, megvetve ezzel majdani híres gyűjteménye alapjait. E vásárláson alapult utóbb az a koholt vád, hogy a Transsilvania specialis anyaga nem saját gyűjtés, hanem a hagyatékból származik.[3] Diákkorában jelent meg nyomtatásban első műve, a versekben írt Bononiai mese. Enyedi tanárai közül Ajtai (Abod) Mihály volt rá a legnagyobb hatással, ő ajánlotta tanítványát Bethlen Gergely figyelmébe, és Benkő az ő révén ismerkedett meg Bod Péterrel.[4]

1766-ban lelkésznek hívták Középajtára, de ekkor még abban reménykedett, hogy a kor szokásai szerint külföldi tanulmányutat tehet. Bethlen Gergely biztosította volna ehhez az anyagi támogatást, de Benkő – valószínűleg apja kívánságára – hazatért, és 1767. április 24-étől apja utódaként Középajtán református lelkészként szolgált. 1768-ban vette nőül Fülei Csoók Miklós tanító Mária nevű lányát, „kivel boldog házi életet élt, mezei gazdaságot folytatott, papi hivatalát dicséretesen viselte, szorgalmatosan olvasott, s jó hireneve és becsülete naponkint növekedett.” Házasságukból öt lány és három fiú született. 1770 és 1773 között a papi hivatás mellett botanikával foglalkozott, illetve gyűjtötte az anyagot Erdély leírásához, ezért beutazta a tartomány nagy részét. 1770-ben megírta az erdővidéki egyházkerület történetét, 1773-ban pedig a székelyudvarhelyi református gimnáziumét Udvarhelyi novitius Deák címen.[5]

Tudományos felkészültségét és szónoki tehetségét széles körben elismerték, így 1773-ban őt bízták meg azzal, hogy az átutazó József főhercegnek előadja a miklósvári egyházközség sérelmét. 1774-ben írta meg Erdély barlangjairól szóló művét, amelynek alapján 1781-ben a haarlemi Tudós Társaság tagjává választotta. 1775-től kezdve ellátta az egyházkerület jegyzői feladatkörét is.[6]

Mivel szenvedélyes növénygyűjtő hírében állt, Adam Chenot akkori erdélyi főorvos hatására a Gubernium 1775-ben felkérte Benkőt, hogy tartson botanikai előadásokat a gyógynövényekről és azok hatásáról. Benkő vállalta volna, hogy időszakos jelleggel Brassóban és Nagyszebenben előadásokat tart, de a bécsi kormányzat úgy vélte, hogy az előadásokat hasznosabb lenne Kolozsváron a királyi líceumban tartani. Benkő tanácsot kért Pataki Sámueltől[7] és a Református Egyházi Főtanácstól, de a sok bürokratikus huzavona közepette végül is nem merte középajtai egzisztenciáját kockára tenni. Az előadásokra készülve ugyanakkor összeállította és elküldte a Guberniumnak Scintilla botanica (Növénytani szikra) című kéziratos művét.[8]

Benkő József portréja a Vasárnapi Ujságban

1777-ben került nyomdába Transsilvania specialis című műve, majd 1778-ban a bécsi udvarhoz folyamodott segélyért, egyrészt a kiadás költségeinek fedezetére, másrészt családja eltartására. A bécsi udvar az erdélyi Guberniumhoz küldte véleményezésre az ügyet, amely Benkőtől bekérte a mű egy példányát tanulmányozásra, majd ellenjavallta a segély kiutalását. Az elutasítás nem szegte Benkő kedvét, és a lelkészi teendők példás ellátása mellett tovább folytatta botanikai kutatóútjait, székelyföldi hírekkel látta el a pozsonyi Magyar Hírmondót, történelmi adattár kiadását készítette elő. 1781-ben jelent meg Milkovia című műve. Közben két újabb nehézséggel találta szemben magát: 1784-ben javai nagy része megsemmisült egy tűzvészben, 1785-ben pedig az udvar elutasította növénytani munkájának támogatását. Az erdővidéki egyházmegyében 1785-től esperesi tisztséget töltött be.[9]

1787–től a székelyudvarhelyi kollégiumban szónoklattant, teológiát, történelmet, földrajzot, természetismeretet, héber és görög nyelvet tanított. Mivel báró Daniel István főgondnok pártfogásával nyerte el a kinevezést, a többi tanár féltékenykedett rá. Különösen a külföldön tanult, akadémikus Bodola Sámuel nem tudta elviselni Benkő népszerűségét és hírnevét, és rágalomhadjáratot indított ellene. 1789-ben állásáról lemondatták, ekkor középajtai birtokára vonult vissza, ahol botanikus kertje volt, majd 1793-ban Köpecre hívták meg lelkésznek. Ebben az időszakban adta ki Bethlen Farkas történeti művének ötödik (1789) és hatodik könyvét (1793), megjelentette az erdélyi országgyűlésről szóló írását (1791), és folytatta a történeti adatok gyűjtését. 1792-ben gróf Batthyány Ignác katolikus püspök panaszt tett ellene a főkormányszéknél, mivel megszegve az akkor hatályos rendeleteket, összeesketett egy református férfit egy katolikus nővel.[10]

1796-ban kitüntetésben részesült a bécsi kormányzat részéről az ecetfa hasznosítására tett javaslata miatt, amellyel 10 000 tallérnyi importot váltott ki. Benkő egy húsz arany súlyú emlékérmet kapott, és intézkedtek értekezése kinyomtatásáról és a növény elterjesztéséről.[11]

Aranka György, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság titkára kapcsolatba lépett Benkővel, aki állandó anyagi gondjai ellenére több értékes kéziratot adott ajándékba a Társaságnak. A Társaság ennek ellenére nemhogy segítette volna Benkőt, hanem további anyagi nehézségeket okozott neki, felbontatván vele azt a szerződést, amelyet Martin Hochmeister szebeni könyvkiadóval kötött Bojti Gáspár és Mikó Ferenc kéziratának kiadására.[12]

Miután azzal vádolták, hogy 1796. február 17-én részegen tartotta meg a vasárnapi istentiszteletet, Benkőnek bele kellett egyeznie abba, hogy káplánt fogadjanak mellé, akinek át kellett adnia papi fizetése felét. Ezen kívül köteleznie kellett magát, hogy amíg Köpecen szolgál, tartózkodik az italtól.[13] Az ügy 1798-ban zárult le, ezt követően Benkő visszaköltözött Középajtára. Életének hátralevő tizenöt évében alkoholista volt. Folytatta a nem engedélyezett esketéseket, emiatt megvonták fizetését. 1802-ben a görögkeletiek, 1803-ban a brassói katolikus plébános tett ellene panaszt, ennek következtében Miklósvárszék törvényszéke 1803. február 7-én kétévi fogságra ítélte. A királyi tábla az ítéletet pénzbírságra és szigorú dorgálásra változtatta, és kérte a főkormányszéktől a bírság elengedését, amelyet Benkő képtelen lett volna kifizetni. Mivel a főkormányszék helybenhagyta a pénzbüntetést, ennek összegét a bírák adták össze Benkő helyett. 1804 és 1805 között öt újabb panasz érkezett ellene, ezért az egyház megvonta nyugdíját, de 1806-ban visszamenőlegesen is visszaadta.[14]

1805-ben elhunyt a felesége, ezt követően egyik fiánál lakott, ahol ellátták ugyan, de „nem minden fogyatkozás nélkül.” Ebben az időben gyógynövények gyűjtéséből és eladásából élt. 1812-ben a katolikus püspök ismét panaszt tett ellene a törvénytelen esketések miatt, ezért 1813. február 28-án életfogytiglani börtönre ítélték. A döntést a főkormányszékhez küldték jóváhagyásra, ahonnan az az utasítás érkezett, hogy értesítsék Benkőt az ítéletről, de hagyjanak neki időt a megfelelő törvényes menedék igénybevételére. Mikó Imre feltevése szerint ennek az lehetett a magyarázata, hogy a bírákat is bántotta az ítélet, vagy pedig remélték, hogy az ügy az akkor 73 éves Benkő halálával magától megszűnik.[15]

1814. december 28-án fia karjaiban halt meg. Temetésére a környékbeli papok nem mentek el, a helyi lelkész pedig ezt a textust választotta a búcsúztatáshoz: a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.[16]

Munkássága

[szerkesztés]

Botanikai munkássága

[szerkesztés]

Benkő kezdte meg Erdély növényeinek számbavételét és ismertetését. Magyarországon ő volt az első, aki a növényeket kettős névvel jelölte, és ő volt az első, aki Linné botanikai rendszerét magyar nyelven ismertette. 1780–81-ben befejezett és a pozsonyi Magyar Könyvház által 1783-ban kiadott kötetében a névjegyzék mintegy ezer faj nevét tartalmazza latin, magyar, német és francia nyelven. A növények tudományos terminusain kívül megjelölte azok népies magyar, román és német nevét is, a magyar népi elnevezéssel gazdagítva a magyar növénytani szaknyelvet. Ugyanakkor a szójegyzékek nagy hatással voltak az erdélyi szász és román növénytani és szótárirodalomra. Három híres erdélyi gyűjtemény keletkezett Benkő szójegyzékének átdolgozásával: Benkő tanítványának, Peter Sigerusnak „Verzeichniss der in Siebenbürgen wildwachsenden offizinellen Pflanzen” című latin–magyar–német–román nyelvű gyűjteménye (1797), illetve Michael Fuss „Verzeichniss derjenigen Pflanzen, welche entweder ausschliesslich oder doch hauptsächlich in Siebenbürgen angetroffen werden, nebst Angabe ihres Fundortes und der Wichtigsten Synonyme” (1846) és „Alphabetische Zusammenstellung der sächsischen, ungarischen, wallachischen und deutschen Trivialnamen in Siebenbürgen wildwachsender oder allgemein cultivirter Pflanzen” (1847) című munkái. Felhasználta Benkő szójegyzékét Samuel Micu Klein, a „Dictionarium Valahico–Latinum” (1806) és a „Lexicon Budensis” (1807) szerzője is. Benkő szógyűjtését 1798-ban ismét kiadták, a szerző tudta nélkül. Éder Zoltán mintegy hatvan olyan növénynevet sorol fel, amely Benkőnél fordul elő első ízben. Tőle származik többek között az őszirózsa, a nefelejcs és az árvalányhaj mai neve.[17]

Szenvedélyesen gyűjtötte a növényeket, középajtai kertjében mintegy hatszázféle növény élt. Levelezésben állva a Dél-Amerikában letelepedett orvossal, Balogh Józseffel, tőle is kapott különleges virágmagokat. A füvészkertet egyrészt oktatási, másrészt természetgyógyászati célra használta.[18]

Botanikai érdemei elismeréseképpen kortársai róla neveztek el egy általa felfedezett epilobiumfajt (Epilobium Benkőianum).[19]

Történetírói munkássága

[szerkesztés]

„…szerintem a tudományos erdélyi történeti kútfőnyomozás megalapítója Benkő József. Elismerem, hogy voltak előtte érdemes gyűjtők, irók és kiadók; de tény az, hogy a kútfőnyomozás és a nemzet történeti tudásának szükségessége öntudatával, annyira mint Benkő, előtte egy erdélyi iró sem birt.”

Mikó Imre, 1867[20]

Milkovia című művének címlapja, 1781

Történetírói működésének fő területe az erdélyi történeti források gyűjtése, rendszerezése és kiadása, valamint a helytörténet és egyháztörténet volt. A történelmi dolgok iránti érdeklődést még családi környezetéből hozta magával részben édesapja, részben nagybátyja, Hermányi Dienes József hatására. Már a nagyenyedi kollégiumi évek alatt elkezdte a történelmi vonatkozású kéziratok gyűjtését és feldolgozását, és ezt a tevékenységet egy életen át folytatta. 1782-ben Erdélyi Históriás Szekrény címmel sorozatot tervezett, amelyben az erdélyi történetírás forrásait tette volna közzé, de a terv soha nem valósult meg. Az a jegyzék, amelyet ehhez a sorozathoz készített, és amelyet egyes források Benkő külön műveként tartanak számon, segítséget jelentett a későbbi forráskutatóknak. A kéziratok egy részét, így Rozsnyai Dávid, Bánffy György, Kálnoki István, Török Ferenc, Gulácsi Albert, Bereck György naplóit, úti beszámolóit és feljegyzéseit az Aranka György-féle Régi Kézírások Társaságának küldte el. A gyűjtemény más darabjait utóbb Szilágyi Sándor, Kemény József és Szabó Károly adta ki, támaszkodva a Benkő-féle szövegváltozatokra. A Collectaria ad res Transsilvanicas facientia című kézirat latin és magyar nyelvű források gyűjteménye. Benkő elgondolása csak jó félszázaddal később, Kemény József és Nagyajtai Kovács István munkájában (Erdélyország Történetei Tára) valósult meg. Az összegyűjtött kéziratok közül Benkőnek csupán Bethlen Farkas történeti munkáját sikerült kiadnia. Számos általa feldolgozott kézirat megsemmisült a nagyenyedi kollégium 1849. januári felgyújtásakor, így az utókor csak levelezéséből értesülhetett azok tartalmáról.[21]

1770-ben írta első történelmi jellegű művét, az erdővidéki református egyház történetét, amelyet 1771 januárjában újévi ajándékul ajánlott fel az egyházmegye lelkészei számára. A mű előszavában Benkő megfogalmazza a történetírás fontosságáról vallott nézetét: „Csak gyermek, a ki a maga ideje előtt történt dolgokot nem tudja, ha pedig a régi dolgokat tudjuk, olyan, mintha azon régi időbeli embereknek szemeiket is a mi szemeink előtt viselnők, és az önnön idejekben folyt dolgokat valósággal szemlélnők.” A mű első része az erdélyi református egyházról általában szól, a második az erdővidéki esperességről, a harmadik pedig az egyes egyházközségekről. Hasonlóan a későbbi Transsilvaniához, a mű számos helytörténeti adalékot és etimológiai fejtegetést tartalmaz; az adatokat Benkő kivétel nélkül felhasználta a Transsilvania második, részletes részéhez is.[22]

Szintén bedolgozta a Transsilvania specialisba az 1773-ban írt Udvarhelyi novitius deákot, vagyis a székelyudvarhelyi református kollégium történetét. Munkájában felhasználta Borosnyai Lukács János levelét, valamint nagyapja, Hermányi Dienes József és édesapja, Benkő Mihály elbeszéléseit. Az értekezés rendre bemutatja az iskola rektorainak és professzorainak életútját, de kitér olyan apró részletekre is, amelyek rávilágítanak az illető emberi oldalára.[23]

Benkő 1773–1774 körül kezdte el írni fő művét, a Transsilvaniát, és 1776-ban készült el a kézirattal, de csak 1777-ben jelent meg két kötetben. Az államismereti iskola áramlatába sorolható mű a korabeli Erdély leírása, amely földrajzi, történelmi, egyháztörténeti és gazdasági adatokat tartalmaz, kiegészítve az ok–okozati összefüggések feltárásával. Az adatgyűjtés során Benkő több mint ötszáz levelet írt Erdély főuraihoz, nemeseihez és papjaihoz, és több országrészt beutazott. A könyv címe eredetileg Princeps Dacicus sive Magnus Transsilvaniae Principatus lett volna, és a szerző Mária Teréziának készült ajánlani, de ez valamiért elmaradt. A korabeli tudományos életben komoly visszhangja volt a műnek, például 1780-ban Göttingenben tizenegy oldalas recenzióban méltatták; Lucas Joseph Marienburg pedig a Geographie des Grossfürstenthums Siebenbürgen című munkájában (1813) követte Benkő művének felépítését. A könyv második része a Transsilvania specialis lett volna, amely azonban anyagi okok miatt kéziratban maradt.[24]

1779-ben írt, de csak 1781-ben megjelent egyháztörténeti munkája, a Milkovia, sive antiqui episcopatus Milkoviensis per terram Transsilvanicam, maxima dioeceseos suae parte olim exporrecti, explanatio az 5. és 16. század között fennállott milkói püspökség ismertetése, de ezen kívül Erdély egyháztörténetének gazdag okleveles anyagra támaszkodó, részletes feldolgozása. Mivel Benkőn kívül csak a kortárs Pray György foglalkozott részletesen a témával, hatalmas munkát jelentett a források felkutatása és rendszerezése. A 19. század végén felmerült az a gyanú, hogy Benkő Lucas Colb Codex privilegorum Capituli Coronensis kéziratát használta fel a szerző feltüntetése nélkül; Szabó György ezt a feltételezést nem tartja valószínűnek.[25]

Nagyobb lélegzetű, háromrészes munkát tervezett az erdélyi románokról Erdélyi oláh nemzet képe címmel, amely a románok nevével, eredetével, életmódjával, szokásaival, valamint az 1784-es erdélyi parasztfelkeléssel foglalkozott volna. A könyvből egyívnyi megjelent a pozsonyi Magyar Hírmondóban Az 1784-ben támadt oláh zenebonának leírása címen (1785. május 14.); a további részek megjelenése a cenzúra miatt nem volt lehetséges. A kézirat a 19. században már nem volt fellelhető.[26]

Kőváry László értékelése szerint Benkő ugyan „óriási kutatásokat tett történetünk beomlott aknáiban”, de „széles ismereteit a történetbuvárlat és államisme között ugy felforgácsolta, hogy e nemben nem birunk tőle egyebet, mint Generalis Transilvaniája ide tartozó kitéréseit, melyeken azonban igen látszik, hogy végső egybehasonlítást és kritikai ráspolyt, meggyengült írójuktól, már nem kaphattak.”[27]

Nyelvészeti munkássága

[szerkesztés]

Benkő részt vett Bod Péter 1767-ben megjelent Dictionarium Latino–Hungaricum & Hungarico–Latino–Germanicum című szótárának munkálataiban: önálló gyűjtéssel, anyagválogatással és szakmai megbeszélésekkel segítette Bod munkáját. Benkő saját gyűjtése Addenda címmel kapott helyet Bod Péter szótárának végén. A Benkő által gyűjtött szavak jelentős része az erdélyi, azon belül a székely nyelvjárásból való, de szerepelnek köztük román eredetű jövevényszavak is. Ez a „pótlás” tekinthető Benkő első nyomtatásban is fennmaradt nyelvészeti munkájának.[28]

Fő műve, a Transsylvania a nyelvészeti kérdéseknek is nagy teret szentelt, benne hosszan tárgyalta a magyarok, székelyek és románok nyelvét, rövidebben a szászokét és cigányokét. A magyar nyelvet illetően Benkő megállapítja, hogy Európában nincs rokona, szójegyzéket közöl a német, szláv és francia jövevényszavakról. Történészként szükségszerűnek tartja, hogy amikor a magyarok Európába költöztek, az általuk addig nem ismert eszközöket és szokásokat megnevezésükkel együtt vették át. A román nyelvet latin eredetűnek tartja, ennek bizonyítására román–latin szójegyzéket állít össze, de tárgyalja a román nyelv szláv és magyar jövevényszavait is.[29]

1791–1792-ben készült A magyar és török nyelv mely keveset edgyezzen… című kéziratában Benkő megvizsgálja a két nyelv egymástól átvett jövevényszavait, és leszögezi, hogy a nyelvrokonság vizsgálatában csak olyan szavakat szabad figyelembe venni, amelyek „törsökös dolgoknak nevei”. A két nyelv alaktani jellemzői közül a főnév, a melléknév, a személyes és birtokos névmás ragozását, valamint a lenni és szeretni ige alakjait hasonlítja össze, és arra a eredményre jut, hogy nem lehet „semmi derekas hasonlatosságot” találni. A mondattan területén felfedez ugyan hasonlóságokat, de végkövetkeztetése az, hogy „A szók öszve-köttetésének ennyi hasonlatosságából is a’ Nemzeti Atyafiságot ki nem hozhatni: mert nyelvüknek ennyi közössége több Napkeleti Nemzetekével is vagyon; melyekről mindazáltal a’ velünk való atyafiságot semmiképpen nem lehet feltenni.” A függelékben a Sajnovics-féle elmélethez hasonlóan a magyar nyelv északi rokonsága mellett foglalt állást.[30]

A Magyar Hírmondó számára írt tudósításai és cikkei révén fontos szerepet játszott a század nyelvújító mozgalmában. Ő alkotta a füvész, füvészet és üvegház szavakat, és nagy szerepe volt a korszerű növénytani szakszókincs kialakításában. Az 1784-es erdélyi felkelésről írt tudósításaiban magyarosította a korban használatos katonai kifejezéseket, mint például al-káplár (Gefreyte), dandár (Avand-Gárda), ezered (Régiment), főhadnagy (Obristlieutenant), hadi bárdos (Zimmermann), megnézintelés (revisio), osztalék (divisio), sereglet (bataillon), szakazat (Tzug), század (compagnia), tábori kéziorvos (Feldscheer).[31]

Ő volt az első, aki rendszerbe foglalta a magyar nyelv jövevényszavait, ezen kívül értékes szójegyzéket tett közzé. A szókincs történeti változásainak vizsgálatára a modern eljárásokhoz közelálló módszereket használt. Új szavakat alkotott a székely tájszavakból. Írt a székely nyelvjárás hangtani jellegzetességeiről is. Mindezek alapján a kor kiemelkedő nyelvészei közé sorolják, annak ellenére, hogy egyes etimológiai fejtegetései ma már mosolygásra késztetnek.[32]

Művei

[szerkesztés]

Imago inclytae in Transsylvania nationis Siculicae historico-politica című művének címlapja, 1791
Közép-ajtai dohány című művének címlapja, 1792
  • Bononiai mese. Nagyenyed. 1764
  • Filius Posthumus vagy is Atty Halála után Született Fiú, Az az Az Erdővidéki Református Tractusban a Reformationak idejétől fogva, a feledékenység által sok esztendők alatt eltemettetett Egyházi Dolgoknak, némely kevés régi Jegyzésekből és egyéb Bizonyságokból való fel elevenittetések… Kézirat. 1770. Megjelent a Kolozsvári Református Teológiai Akadémia Protestáns Egyháztörténeti Tanszéke Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek sorozatában (14.), szöveggond., előszó és jegyz. Csáki Árpád és Demeter László. Kolozsvár. 2004
  • Udvarhelyi novitius diák. Kézirat. 1773
  • Imago specuum Magni Principatus Transsilvaniae admirandorum hucusque plurima ex parte incognitorum. Elveszett kézirat. 1774
  • Scintilla botanica. (Növénytani szikra) Elveszett kézirat. 1776
  • Transsilvania sive magnus Transsilvaniae principatus, olim Dacia Mediterranea dictus… I–II. Bécs: Kurzböck. 1777–1778. (Harmadik kötete a Transsilvania specialis, amelyből ugyanott 1790-ben öt ív ki lett nyomtatva, egy példánya 1812-ben Engel történetíró birtokában volt, akitől Kemény József gróf gyűjteményébe s ezzel az Erdélyi Nemzeti Múzeumba került.) Második kiadása: Claudiopoli: Typ. Lycei Regii. 1833–1834
  • Milkovia, sive antiqui episcopatus Milkoviensis per terram Transsilvanicam, maxima dioeceseos suae parte olim exporrecti, explanatio. I–II. Bécs: Kurzböck. 1781
  • Téli bokréta. Nagyszeben: Hochmeister, 1781 (Cserey Miklósné Tornya Borbála temetésekor mondott prédikáció.)
  • Erdélyi históriás szekrény. Kézirat. 1782
  • Collectaria ad res Transsilvanicas facientia. Kézirat. (Digitalizált változata olvasható a kolozsvári Egyetemi Könyvtár honlapján: 1. rész, 2. rész)
  • Közép-ajtai készítésű spanyol-viasz, melyet edj emlékezetes Toldalékkal az Erdélybe idegen Földekről régen behozattatni szokott Árukról, és valami szükséges Jelentéssel az Erdély Históriája Íróinak magyar nyelven található kézírásaikról öszve szerkesztett Benkő Jósef. Kézirat. 1782[33]
  • Beschreibung der Oerter des ehemaligen Törkischen Gouvernements Solnok in Ungern. In: Ungrisches Magazin II. Pozsony. 1782. 303–308.
  • Beschreibung des ehemaligen Zustandes derjenigen Theile von Ungern, welche unter dem Türkischen Joche seufzten. In: Ungrisches Magazin III. Pozsony. 1783. 478–490.
  • Baróthi Béthel avagy Isten Háza. Kézirat. 1783 (A baróti templom felszentelésekor, 1783. június 13-án mondott beszéd.)
  • Nomenclatura Botanica (Fűszeres nevezetek.) In: Molnár János: Magyar könyv-ház I. Pozsony. 1783. 317–432.
  • Nomina vegetabilium. In: Molnár János: Magyar könyv-ház II. Pozsony. 1783. 405–432.
  • Betlen János Historiájának 1663-tól 1673 végéig Folytatásáról… Kézirat. 1783 után
  • Transsilvania Militaris
  • Additamenta ad Notitiam Scriptorum Historiae Hungaricae clar[issimi] quondam Petri Bod… Kézirat. 1783 körül
  • Philosophiae Botanicae Compendium. Töredékesen fennmaradt kézirat.
  • Báthory Kristóf. Kézirat, amelyből csak a címlap és előszó egy része maradt meg.
  • Oltso értzeket aranynyá változtato, söt fa garasbol Leg hiresebb Arannyat bövön tsináló Erdélyi Magyar Álkimista, az az Tiszteletes és Fötudós Philosopohiae Professor és Doctor Fagarasi Pap József. In: Ujjáéledt Socrates, avagy az igaz keresztény filozófus arcképe, amely bemutatja a nagy hírű és isteni tehetségű férfit, Fogarasi Pap József urat, a szabad művészetek magiszterét, a filozófia és a matézis doktorát. Kolozsvár. 1785
  • Erdélyi oláh nemzet képe. Pozsony. 1785 (Az 1784-es erdélyi parasztfelkelésről; csak első íve jelent meg, a kézirat nem maradt fenn.)
  • Hármas kis tükör Erdély részére. Kézirat. 1790
  • Székelyek törvénye. Elveszett kézirat. 1790
  • Az erdélyi főispánok fő- és szász királybirák catalogusa. Elveszett kézirat. 1790
  • Dietae, sive rectius Comitia Transsilvanica, eorunque decreta, quae vulgo adpellantur articuli diaetales. Nagyszeben–Kolozsvár: Hochmeister. 1791
  • Imago inclytae in Transsylvania nationis Siculicae historico-politica. Nagyszeben–Kolozsvár: Hochmeister. 1791. (Az Erdély országi székely nemzetnek képe : mely a’ leg hitelesbb historikusoknak irásaiból / Benkö Jo’sef által öszve szedetett és most magyarra fordittatott és meg-bövittetett L. S. K. által. Kolos’váron : Nyomt. a’ Ref. Kol. betüivel. 1806)
  • Közép-Ajtai Dohány, melyet nemes Erdély országgyűlése alkalmatosságával Kolozsvárra eladni küld. Nagyszeben és Kolozsvár: Hochmeister. 1792
  • A magyar és török nyelv mely keveset edgyezzen a magyar szókról való különbféle jegyzésekkel megmutatja. (Censurai példány. Kolozsvár, 1792. a n. múzeumban
  • Kászonszék állapotjáról. Kézirat. 1793
  • Synodi Erdődenses geminatae. Kézirat. 1795
  • A Közép-Ajtai Szkumpia, vagy esmeretesebb néven etzetfa és annak Kordovány-bőr készítésére való haszna. Kolozsvár. 1796
  • Mária Christierna fejedelmi méltóságának megalapítása. Elveszett kézirat.
  • Az erdélyi három nemzet politikai egysége s mindháromnak pecséte. Elveszett kézirat.
  • Erdélynek Mária Terézia korabeli története. Elveszett kézirat.
  • A székely lakodalom. Elveszett kézirat.
  • Flora Transilvanica. Elveszett kézirat.
  • A székelyek nemzetségéről. Elveszett kézirat.
  • Az erdélyi nemesek catalogusa. Elveszett kézirat.
  • Önéletrajza. Kézirat.

Modern szövegkiadások

[szerkesztés]

  • Specialis Transilvania: Terra Siculorum. Ford. Szabó András. Kolozsvár: Minerva. 1944.
  • Transsilvania specialis: Erdély földje és népe I–II. Ford. és szerk. Szabó György. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion. 1999. ISBN 973-26-0524-3
  • Erdély. Fordította, bevezető tanulmánnyal és Részletes részét jegyzetekkel ellátta Szabó György. Általános részét lektorálták, gondozák, jegyzetekkel ellátták Bordi Zsigmond Loránd, Csáki Árpád, Kocs Irén, Vörösváry Gábor, Wanek Ferenc. Székely Nemzeti Múzeum: Sepsiszentgyörgy; Barót: Tortoma. 2014. ISBN 978-973-8995-25-3
  • Transsilvania specialis: A székelyek földje. Ford., jegyz. Szabó György, vál., szerk. Lövétei Lázár László. Csíkszereda: Székelyföld Alapítvány. 2021. = Székely Könyvtár, 96.

Személyisége

[szerkesztés]

„Társalgási modora nyájas, tréfás és előzékeny, sőt átalában oly emberbecsülő volt, hogy midőn valakivel találkozott: senki őt a köszöntéssel meg nem előzhette; a mint mondani szokta volt, amaz elvet követte: sis omnibus suavis, nemini gravis, paucis familiaris.”[34]

Mikó Imre, 1867[35]

Kitartó szorgalmával, kivételes munkabírásával hatalmas ismeretanyagra tett szert. A magyaron kívül beszélte a latin, a román, a cigány nyelvet, értett héberül, görögül, olaszul, franciául, németül, örményül és törökül. Negyvennégy éves korában, szegény sorsa ellenére, német nyelvmestert fogadott, mert fel akarta frissíteni némettudását. Alaposságára jellemző, hogy Bethlen Farkas művének kiadására készülve öt különböző példányt olvasott össze fiával, akit emiatt egy évre kivett az iskolából.

Egyszerű életmódot folytatott, nem törődött az úri illemtannal. Pártfogóinak mindig megadta az illő tiszteletet, de nem alázkodott meg előttük, inkább bizonyos hetykeséggel viselkedett. Jó viszonyt ápolt a más felekezetbeli lelkészekkel; feljegyezték róla, hogy írásaiban egyaránt dicséri a jót „vallás megkülömböztetése nélkül minden Íróbann.” Útjai során mindig szóba elegyedett a szegény emberekkel, mert felfogása szerint „az illy szegény sorsúaktól többet tanulhatni, mint sok nagyoktól.”[36]

Emlékezete

[szerkesztés]

Halála után nyolc évvel jelent meg első életrajza, amelyet öccse, Benkő Ferenc írt. 1842-ben az erdővidéki gazdasági egylet emléket akart állíttatni Erdővidék híres szülöttjének, de ez végül nem valósult meg. A 19. század közepén Kőváry László gyakran írt elismeréssel Benkőről, 1854-ben pedig két anekdotát tett közzé róla. Az első tudományos igényű Benkő-monográfiát Mikó Imre állította össze, gondosan összegyűjtve és közzétéve az akkor még létező kéziratokat. Az általa kialakított Benkő-képet, a sors csapásai ellen hasztalanul küzdő, ámde mégis kiemelkedőt alkotó tudósról lényegében változatlanul vették át a későbbi cikkírók is.[37] Az 1989-es romániai rendszerváltás után Benkő József személye a honismereti tevékenység fókuszába került. A középajtai és a bardoci általános iskola Benkő József nevét viseli; a középajtai református templom udvarán szobrot állítottak neki.[38]

Jegyzetek

[szerkesztés]

  1. ↑ Mikó Imre szerint a feleség családneve Csög, de ezt Szabó György Benkőné levele alapján cáfolja, l. Szabó 1999: 79.
  2. ↑ Mikó 1867: 9; Éder 1978:11; Szabó 1999: 8–9.
  3. ↑ Benkő a híresztelést „bűzlő hazugság”-nak nevezte.
  4. ↑ Mikó 1867: 18; Éder 1978: 14–15. Szabó 1999: 9–10.
  5. ↑ Mikó 1867: 26 és 31; Szinnyei 1891; Szabó–Tarnai 1968: 17; Éder 1978: 17–20; Szabó 1999: 10; MÉL 2001.
  6. ↑ Mikó 1867: 31–32; Szabó 1999: 11–12; Zoványi 1977: 67.
  7. ↑ Mikó tévesen Pataki Mihálynak nevezi a címzettet, de Benkő későbbi leveleiből egyértelműen kiderül, hogy Pataki Sámuelről van szó, aki 1769-ben a kolozsvári református kollégium nyomdáját vezette. L. Szabó–Tarnai 1968: 422.
  8. ↑ Mikó 1867: 39–58; Éder 1978: 27–30; Szabó–Tarnai 1988: 21–30; Szabó 1999: 12–13.
  9. ↑ Mikó 1867: 71; Szabó 1999: 13–14; Zoványi 1977: 67.
  10. ↑ Mikó 1867: 97–98 és 126; Szinnyei 1897; Éder 1978: 94–100; Szabó 1999: 14–16.
  11. ↑ Szabó–Tarnai 1988: 357; Szabó 1999: 16.
  12. ↑ Mikó 1867: 143–145; Szabó 1999: 17–18.
  13. ↑ Benkő utóbb arra hivatkozott, hogy köszvénye miatt volt erőtlen, és a kötelezvényt „confusus beteg” állapotában íratták alá vele; l. Szabó–Tarnai 1988: 356.
  14. ↑ Kőváry 1842: 129–130; Szabó 1999: 18–19.
  15. ↑ Szinnyei 1897; Szabó 1999: 20–22; MÉL 2001.
  16. ↑ Kőváry 1842: 130; Szabó 1999: 22.
  17. ↑ Ortutay 1977: Árvalányhaj Archiválva 2007. július 16-i dátummal a Wayback Machine-ben és Nefelejcs Archiválva 2011. augusztus 5-i dátummal a Wayback Machine-ben; Éder 1978: 31–34 és 62–75; Hőhn–Priszter 2001; Rácz 2001; Vörös 2008: 14.
  18. ↑ Mikó 1867: 56 és 87.; Szabó 1999: 12.
  19. ↑ Mikó 1867: 58.
  20. ↑ Mikó 1867: 229.
  21. ↑ Kőváry 1859: xix; Mikó 1867: 18., 84; Zoványi 1977: 68; Éder 1978: 24; Szabó 1999: 41–42; 52–53; 86; Péterffy 2009: 56 és 60.
  22. ↑ Mikó 1867: 28–29; Szabó 1999: 28–31.
  23. ↑ Mikó 1867: 30–31; Szabó 1999: 31–32.
  24. ↑ Mikó 1867:60–63; Benkő 1971: 71–72; Éder 1978: 20–23; Szabó 1999: 35–37, 60–68, 85.
  25. ↑ Mikó 1867: 72–73; Éder 1978: 23; ErdTört 1986: 1070; Szabó 1999: 39–40.
  26. ↑ Mikó 1867: 157; Szabó 1999: 51–52., 89.
  27. ↑ Kőváry 1859: XXV.
  28. ↑ Éder 1978: 41–45.
  29. ↑ Éder 1978: 46–59; Barbu 1996.
  30. ↑ Éder 1978: 101–106; Szabó 1999: 57.
  31. ↑ Éder 1978: 80–92.
  32. ↑ Éder 1978: 126; Szabó 1999: 70–71.
  33. ↑ Mikó 1790-re teszi a kézirat keletkezését, és tőle mások is átvették ezt az adatot, de Benkő levelezéséből az 1782-es dátumra lehet következtetni. Lásd Szabó 1999: 44.
  34. ↑ Légy mindenkivel kedves, senkivel goromba, néhányakkal baráti.
  35. ↑ Mikó 1867: 234.
  36. ↑ Mikó 1867: 232–233; Szabó–Tarnai 1988: 8–12; Szabó 1999: 22–24.
  37. ↑ Éder 1978: 7; Szabó 1999: 71–74.
  38. ↑ Benkő József Iskolanap Középajtán. Erdővidék, (2009. június 19.) arch Hozzáférés: 2011. március 5.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Nyomtatásban megjelent anyagok

[szerkesztés]

  • Benkő Ferenc: Középajtai és Árkosi Nemes Benkő József biographiája. Kolozsvár, 1822
  • Benkő József. In: Közhasznú Esmeretek Tára. II. Pest. 1831. 191.
  • Zeykfalvi Zeyk János: Néhány vonás Benkő József életéből. In: Társalkodó. 1832. 36.
  • Salamon József: Középajtai és Árkosi Benkő József rövid életrajza. In: Erdélyi Prédikátori Tár. 1839. 9.
  • Toldy Ferenc: Benkő József rövid emlékezete. In: Új Magyar Múzeum. 1853. I. 239–245.
  • Benkő Károly: Benkő József életrajza (kézirat) 1857
  • Vass József: Benkő József (1740–1814). In: Vasárnapi Ujság, 8. évf. 1861. december 29. 52. sz. 613–615.
  • Kolozsvári Nagy Naptár az 1865-ik közönséges évre. szerk. K. Papp Miklós. Kolozsvár, 1865. 101.
  • Sylvester Domokos: Emlékezés egy ref. papra. In: Protestáns Közlöny. XXIV. 1894
  • Gálos Rezső: Benkő József kézirata Kászonszék állapotáról. In: Századok. 1907. 949.
  • Gálos Rezső: Adalék Benkő József életéhez. In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1908. 476.
  • Gálos Rezső: Benkő József a tájszólásról. In: Magyar Nyelv. 6/1910. 86–87.
  • Ernyei József: Benkő József természettudományi hagyatéka. In: Botanikai Közlemények. 29. 1932. 56–72.
  • Szabó András: Benkő József. In: Erdélyi Helikon. 1938/2.
  • Bíró Sándor: Bardóci Benkő József. In: Erdélyi Fiatalok. 1940/2.
  • Szabó András: Benkő József. In: Székelység. 1940. 9–12. sz.
  • Alexandru Borza: Date floristice și etnobotanice din secolele XV–XVIII. privind România. In: Studii și cercetări biologice. Cluj. 1957. 3–4. sz. 312–316.
  • Alexandru Borza: Numiri românești de plante în vocabulare și dicționare din secolele al XVII-XVIII-lea. [Román növénynevek a XVII-XVIII. századi szójegyzékekben és szótárakban.] In: Cercetări de lingvistică. 3/1959. 200.
  • Allodiatoris Irma: Benkő József. In: Élővilág. 1964. 2. sz. 49–50.
  • Rácz Gábor–Rácz Erzsébet: Erdővidék flórája Benkő József (1740–1814) kézirataiban. Sepsiszentgyörgy. 1972. Különlenyomat az Aluta évkönyvéből.
  • Kisgyörgy Zoltán: Keresve a „zöldülékeny birodalom javait.” In: Falvak Dolgozó Népe. 1973. március 21.
  • Bartha János: Benkő József nyelvészeti munkásságáról. In: Új Élet. 2/1979.
  • Szabó György: Benkő József és Gheorghe Șincai. In: Korunk. 1989. 11–12. sz. 914–917.
  • Csűrös István: Tragikus sors – nagyszerű teljesítmény. Benkő József emlékezete. In: Művelődés. 1990. 11–12. sz. 42–43.
  • Katalin Dumitrașcu: Benkő József despre interferențele lingvistice din Transilvania. [Benkő József az erdélyi nyelvi kölcsönhatásokról.] In: Limba română. XXXIX. 1990. nr. 5–6, 401–404.
  • Makra Csaba: Benkő József emlékezete. In: Néprajzi Hírek. 1991. 1. sz. 97–98.
  • Egyed Emese: Régi könyv a régi Erdélyről. In: Erdővidéki Lapok. 2000/1. sz. 14–17.
  • Egyed Ákos: Középajtai Benkő József pere 1803-ban, Helikon, 2012. május 25. Online hozzáférés Archiválva 2014. szeptember 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Hunok és székelyek. Tanulmányok Benkő József halálának 200. évfordulójára; szerk. Benkő Mihály; Tortoma–Háromszék Vármegye, Barót–Sepsiszentgyörgy, 2014
  • Kolumbán Vilmos József: Benkő József, az erdővidéki polihisztor; Tortoma, Barót, 2015 (Híres emberek)
  • Csata Adél: Benkő József, a historia litteraria művelője. Egy kontextualizáló olvasat; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2020 (Erdélyi tudományos füzetek)

Internetes anyagok

[szerkesztés]

Kapcsolódó

Benkő József levelezése

TARTALOM, ELŐSZÓ


Tartalom


ELŐSZÓ (SZABÓ GYÖRGY)

BENKŐ JÓZSEF LEVELEZÉSE
1 Benkő József a középajtai református gyülekezetnek Nagyenyed, 1766. október 28.
2 Csiszér József Benkő Józsefnak [Dés] 1769
3 Kapronczai Ádám Benkő Józsefnak [Bécs] 1773. november vége
4 Adam Chenot Benkő Józsefnak [Nagyszeben] 1773. november 30.
5 Benkő József Adam Chenot-nak [Középajta] 1774 eleje
6 A Gubernium Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1775. január 12.
7 Benkő József a Guberniumnak Köpec, 1775. március 12.
8 A Gubernium Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1775. szeptember 1.
9 Benkő József az Egyházi Főtanácsnak Nagybacon, 1775. szeptember 18.
10 Benkő József Pataki Sámuelnak Középajta, 1775. október 8.
11 Benkő József az Egyházi Főtanácsnak Brassó, 1775. október 27.
12 Kovács Tamás Benkő Józsefnak [H. n.] 1775. december 28.
13 Kovács Tamás Benkő Józsefnak [H. n.] 1775
14 Kerekes János Benkő Józsefnak Szászváros, 1775 [?]
15 Benkő József a Guberniumnak Középajta, 1776. január 29.
16 A Gubernium Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1776. március 5.
17 Benkő József a Guberniumnak Középajta, 1776. május 7.
18 Benkő József Gyöngyössi Jánosnak Középajta, 1776. július 26.
19 Paul Roth Benkő Józsefnak [Brassói 1776. augusztus 2.
20 Gyöngyössi János Benkő Józsefnak Ujtorda, 1776. szeptember 9.
21 Petrichevich Horváth Kázmér Benkő Józsefnak Árkos, 1776. október 9.
22 A Gubernium Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1776. október 14.
23 Hollaki Pál Benkő Józsefnak [H. n.] 1776. október 26.
24 Kapronczai Ádám Benkő Józsefnak Bécs, 1776. november 24.
25 Huszár Mihály Benkő Józsefnak Olthévíz, 1776
26 Michael von Heydendorf Benkő Józsefnak Medgyes, 1776
27 Benkő József Cserei Farkasnak Középajta, 1777 eleje [?]
28 Benkő József Joseph Kurtzböcknek Középajta, 1777. február 22.
29 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1777. május 8.
30 Benkő József Körösi Györgynek Középajta, 1777. július 23.
31 Benkő József Kovásznai Sándornak Középajta, 1777. szeptember [18. előtt]
32 Kovásznai Sándor Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1777. szeptember 21.
33 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1777. december 3.
34 Körösi György Benkő Józsefnak Nagyenyed, 1777. december 14.
35 Benkő József Sófalvi Józsefnak Középajta, 1777. december
36 Keresztes Máté Benkő Józsefnak Kézdivásárhely, 1777
37 Keresztes Máté Benkő Józsefnak Kézdivásárhely, 1777
38 Szeli József Benkő Józsefnak Székelyzsombor, 1777
39 Dési György Benkő Józsefnak Városfalva, 1777
40 Benkő József Szegedi Györgynek Középajta, 1778. január 24.
41 Benkő József Paul Rothnak Középajta, 1778. március 7.
42 Sófalvi József Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1778. március 17.
43 Benkő József Mária Teréziának Középajta, 1778. március 20.
44 A Gubernium Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1778. március 31.
45 Bánffy Dénes Benkő Józsefnak 1778. március 31.
46 Benkő József Kendeffi Eleknek Középajta, 1778. április 5.
47 Benkő József Bánffy Farkasnak Középajta, 1778. április
48 Benkő József Bánffy Farkasnak Középajta, 1778. május 2.
49 Benkő József Bánffy Dénesnek Középajta, 1778. május 15.
50 Szegedi György Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1778. május 20.
51 Benkő József a Guberniumnak Középajta, 1778. május 27.
52 Bánffy Farkas Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1778. június 10.
53 Benkő József Szász Pálnak Középajta, 1778. október 1.
54 Ismeretlen Benkő Józsefnak Medgyes, 1778. október 18.
55 Ismeretlen Benkő Józsefnak Nagyszeben [?] 1778
56 Szász Pál Benkő Józsefnak Vízakna, 1778 vége
57 Benkő József Szentkereszti Sámuelnak Középajta, 1779. február 15.
58 Jákob Bayer Benkő Józsefnak Kaca, 1779. március 18.
59 Benkő József Paul Rothnak Középajta, 1779. április 5. [körül]
60 Paul Roth Benkő Józsefnak Brassó, 1779. április 16.
61 Weszprémi István Benkő Józsefnak Debrecen, 1779. május 20.
62 Czirjék Sándor Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1779. május 23.
63 Balog József Benkő Józsefnak Utrecht, 1779. június 3.
64 Lisznyai Incze István Benkő Józsefnak Déva, 1779. június 20.
65 Kassai Mihály Benkő Józsefnak Bécs, 1779. augusztus 10.
66 Franz Joseph Sulzer Benkő Józsefnak Brassó, 1779. augusztus 11.
67 Benkő József Incze Mihálynak Középajta, 1779. augusztus [28. előtt]
68 Benkő József Incze Mihálynak Középajta, 1779. augusztus 28.
69 Johann Filtsch Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1779. szeptember
70 Kendeffi Elek Benkő Józsefnak Erdőszentgyörgy, 1779. október 5.
71 Franz Joseph Sulzer Benkő Józsefnak Bécs, 1779. november 8.
72 Két magyar diák Benkő Józsefnak Leiden, 1779 [vége felé]
73 Benkő József Kendeffi Eleknek Középajta, 1779. december 12.
74 Benkő József Pataki Sámuelnak [Nagyajta] 1780. január 7.
75 Paul Roth Benkő Józsefnak Brassó, 1780. január 7.
76 Benkő József Pataki Sámuelnak Nagyajta, 1780. január 9.
77 Benkő József Balog Sándornak Középajta, 1780. február 24.
78 Johann Filtsch Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1780. március 15.
79 Benkő József Johann Filtschnek Középajta, 1780 [május 1. előtt]
80 Benkő József Johann Filtschnek Középajta, 1780. május 1.
81 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1780. augusztus [?]
82 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1780. augusztus [?]
83 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1780. augusztus 27.
84 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1780. augusztus [14. után]
85 Benkő József a Haarlemi Tudós Társaságnak Középajta, 1780. augusztus 31.
86 Benkő József Van der Aanak Középajta, 1780. augusztus 31.
87 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1780. szeptember [?]
88 Benkő József Molnár Jánosnak Középajta, 1780. október 12.
89 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1780. október [?]
90 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1780. november 10.
91 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1780. november 11.
92 Benkő József Koppi Károlynak Középajta, 1780. november 18.
93 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1780. december 8.
94 Benkő József Simon Sámuelnak Középajta, 1780. december 10.
95 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1780. december 11.
96 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1780. december 20.
97 Katona Imre Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1780. december
98 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1780. december
99 Benkő József Telelő Sámuelnak Középajta, 1781. január 6.
100 Simon Sámuel Benkő Józsefnak Makkfalva, 1781. január 13.
101 Benkő József Pataki Sámuelnak Középajta, 1781. január 13.
102 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. január [?]
103 Pataki Sámuel Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1781. január [vége]
104 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. január [vége]
105 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. február [?]
106 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. február [?]
107 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. február [?]
108 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. február [?]
109 Nemes Ferenc Benkő Józsefnak Hídvég, 1781. március 5.
110 Benkő József Kemény Sámuelnak Középajta, 1781. március 20.
111 Benkő József Pataki Sámuelnak Középajta, 1781. március 29.
112 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. március
113 Benkő József Gyöngyössi Jánosnak Középajta, 1781. április 18.
114 Teleki Sámuel Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1781. április
115 Katona Imre Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1781. április
116 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1781. május 2. 129
117 Benkő József Koppi Károlynak Középajta, 1781. május 2. 129
118 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1781. május 15. 130
119 Benkő József Szegedi Sámuelnak Középajta, 1781. május 15.132
120 Benkő József Cornides Dánielnak Középajta, 1781. május 21.132
121 Gyöngyössi János Benkő Józsefnak Újtorda, 1781. május 23. 133
122 Gyöngyössi János Benkő Józsefnak Újtorda, 1781. május 29. 134
123 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. május 5. [?]
124 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. május [?]
125 Szegedi Sámuel Benkő Józsefnak Torda, 1781. június 5.
126 Kemény Sámuel Benkő Józsefnak Lipcse, 1781. június 9.
127 Szegedi Sámuel Benkő Józsefnak Pókakeresztúr, 1781. június 10.
128 Gyöngyössi János Benkő Józsefnak Újtorda, 1781. június 26.
129 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. június 11.
130 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. június [?]
131 Benkő József Koppi Károlynak Középajta, 1781. július 15.
132 Benkő Józsefné Koppi Károlynak Középajta, 1781. július 15.
133 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. július [?]
134 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. augusztus 9.
135 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1781. augusztus 9.
136 A Haarlemi Tudós Társaság Benkő Józsefnak Haarlem, 1781. szeptember 5.
137 Benkő József Molnár Jánosnak Középajta, 1781. szeptember 18.
138 Benkő József Koppi Károlynak Nagyenyed, 1781. október 16.
139 Benkő József Koppi Károlynak Nagyenyed, 1781. október [?]
140 Benkő József Jósa Györgynek Középajta, 1781. november 3.
141 Benkő József Kendeffi Eleknek Hídvég, 1781. november 10.
142 Cornides Dániel Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1781. november 11.
143 Benkő József Koppi Károlynak Középajta, 1781. november 13.
144 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1781. november 26.
145 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1781. november 28.
146 Benkő József Van der Aanak Középajta, 1781. december 18.
147 Jósa György Benkő Józsefnak Magyarbölkény, 1781. december 22.
148 Teleki Sámuelné Benkő Józsefnak 1781. december [25. előtt]
149 Kónya Ferenc Benkő Józsefnak Héderfája, 1781
150 Baló Bálint Benkő Józsefnak Fogaras, 1781
151 Benkő József Cornides Dánielnak Középajta, 1781
152 Benkő József Pataki Sámuelnak Középajta, 1781 ősze
153 Benkő József Batthyány Ignácnak Középajta, 1782. január 5.
154 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1782. január 7.
155 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1782. január [?]
156 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1782. január [?]
157 Benkő József Christian Gottlob Heynének Középajta, 1782. február 3.
158 Koppi Károly Benkő Józsefnak Ófehértó, 1782. március 18.
159 Christian Gottlob Heyne Benkő Józsefnak Göttingen, 1782. március
160 Benkő József Pataki Sámuelnak Középajta, 1782. január-március
161 Pataki Sámuel Benkő Józsefnak Sáromberke, 1782. január-március
162 Kendeffi Elek Benkő Józsefnak 1782. április 5.
163 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1782. április [?]
164 Benkő József Koppi Károlynak Középajta, 1782. április 8.
165 Benkő József Pataki Sámuelnak Középajta, 1782. április 9.
166 Molnár János Benkő Józsefnak Buda, 1782. április 12.
167 Benkő József Petki Istvánnak Középajta, 1782. április 13.
168 Benkő József Kendeffi Eleknek Középajta, 1782. április 19.
169 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1782. május 2.
170 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1782. május [? ]
171 Benkő József Koppi Károlynak Középajta, 1782. június 3.
172 Benkő József Teleki Józsefnak Középajta, 1782. június 11.
173 Kapronczai Ádám Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1782. június 14.
174 Benkő József Christian Gottlob Heynének Középajta, 1782. június 18.
175 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1782. június 29.
176 Benkő József Koppi Károlynak Középajta, 1782. augusztus 14.
177 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1782. augusztus [?]
178 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1782. szeptember
179 Brúz László Benkő Józsefnak Szászváros, 1782. október 5.
180 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1782. október [?]
181 Benkő József Kendeffi Eleknek Középajta, 1782. november 6.
182 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1782. november 14.
183 Benkő József Pataki Sámuelnak Középajta, 1782. november 19.
184 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1782. november
185 Csernátoni Vajda Sámuel Benkő Józsefnak Székelyudvarhely, 1782. december 1.
186 Koppi Károly Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1782. december 16.
187 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1782. december [?]
188 Benkő József Telelő Sámuelnak Középajta, 1783. január 14.
189 Benkő József Thúri Sándornak Középajta, 1783. február 7.
190 Benkő József Kendeffi Jánosnak Középajta, 1783. február 10.
191 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1783. február 16.
192 Benkő József Koppi Károlynak Középajta, 1783. március 11.
193 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1783. március 14.
194 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1783. május 21.
195 Ajtai Dávid Mihály Benkő Józsefnak Bécs, 1783. június 20.
196 Ernst János Benkő Józsefnak Kőröspatak, 1783. június 27.
197 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1783. július [?]
198 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1783. július [?]
199 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1783. július [?]
200 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1783. augusztus [?]
201 Koppi Károly Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1783. augusztus 11.
202 Molnár János Benkő Józsefnak Buda, 1783. augusztus 26.
203 Benkő József Cornides Dánielnak Középajta, 1783. szeptember 3.
204 Cornides Dániel Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1783. szeptember 19.
205 Benkő József Teleki Sámuelnak Sárd, 1783. október 2.
206 Benkő József Christian Gottlob Heynének Nagyenyed, 1783. október 7.
207 Molnár György Benkő Józsefnak Héderfája, 1783. október 9.
208 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1783. október 15.
209 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1783 október
210 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1783. október 20.
211 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1783. október [?]
212 Benkő József Osváth Lászlónak Középajta, 1783. november 10.
213 Csapó József Benkő Józsefnak Debrecen, 1783. december 15.
214 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1783. december [?]
215 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1783. december 17.
216 Sófalvi József Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1783. december 20.
217 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1784. január [?]
218 Christian Gottlob Heyne Benkő Józsefnak Göttingen, 1783. december 31.
219 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1784. január [?]
220 Benkő József Révai Miklósnak Középajta, 1784. február 12.
221 Kazinczy Ferenc Benkő Józsefnak [H. n.] 1784. február 16.
222 Szacsvay Sándor Benkő Józsefnak Pozsony, 1784. február [?]
223 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1784. február [?]
224 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1784. március 6.
225 Benkő József Kazinczy Ferencnek Középajta, 1784. április 15.
226 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1784. április [?]
227 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1784. június 6.
228 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Kolozsvár, 1784. június 30.
229 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Kolozsvár, 1784. július 1.
230 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Kolozsvár, 1784. június 30.-július 1. [?]
231 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1784. június [?]
232 Benkő József Christian Gottlob Heynének Bethlenszentmiklós, 1784. július 7.
233 Teleki Sámuel Benkő Józsefnak [Nagyszeben] 1784. augusztus 14.
234 Pap József Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1784. augusztus 24.
235 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1784. augusztus 26.
236 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1784. augusztus [26. után]
237 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1784. szeptember 12.
238 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1784. október 6.
239 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Kolozsvár, 1784. október
240 Benkő József Tankó Mátyásnak Középajta, 1784. október 9.
241 Teleki Sámuel Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1784. október 15.
242 Tankó Mátyás Benkő Józsefnak Csíkszentdomonkos, 1784. október 25.
243 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1784. október [?]
244 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1784. október [?]
245 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1784. november 1.
246 Teleki Sámuel Benkő Józsefnak [H. n.] 1784. november [eleje]
247 Benkő József II. József császárnak Középajta, 1784. december [?]
248 Bethlen Gergelyné Benkő Józsefnak 1784. december
249 A Gubernium Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1785. január 11.
250 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1785. január 19.
251 Benkő József Szathmári Pap Mihálynak Középajta, 1785. január 21.
252 Szathmári Pap Mihály Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1785. január 31.
253 Szigethi Mihály Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1785. február 1.
254 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1785. február 4.
255 Teleki Sámuel Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1785. február 22.
256 Benkő József a Guberniumnak Középajta, 1785. február 22.
257 Benkő József Háromszék vármegyének Középajta, 1785. február 23.
258 Rát Mátyás Benkő Józsefnak Pozsony, 1785. február [?]
259 Benkő József Szathmári Pap Mihálynak Középajta, 1785. február [?]
260 Szathmári Pap Mihály Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1785. március 14.
261 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1785. április 27.
262 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1785. április [?]
263 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1785. április [?]
264 Drasenovich György Benkő Józsefnak [H. n.] 1785. január [12. után]
265 Révai Miklós Benkő Józsefnak Győr, 1785. július 11.
266 Karl Joseph Eder Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1785. augusztus 12.
267 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1785 nyara
268 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1785. augusztus [?]
269 Benkő József Rhédei Ádámnak Középajta, 1785. szeptember 2.
270 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1785. május-november
271 Kapronczai Ádám Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1786. január 1.
272 Benkő József a Magyar Hírmondó-nak Középajta, 1786. január [?]
273 Karl Joseph Eder Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1786. február 27.
274 Szathmári Pap Mihály Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1786. március 2.
275 Szigethi Mihály Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1786. március 17.
276 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1786. május
277 Kendeffi Rákhel Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1786. június 17.
278 Lénárt Sámuel Benkő Józsefnak Sáromberke, 1786. június
279 Benkő József Lénárt Sámuelnak Középajta, 1786. június
280 Lénárt Sámuel Benkő Józsefnak Sáromberke, 1786. július
281 Benkő József Lénárt Sámuelnak Középajta, 1786. július
282 Benkő József Lénárt Sámuelnak Középajta, 1786. szeptember 17.
283 Szerencsi Nagy István Benkő Józsefnak Nagy-Győr, 1786. szeptember 27.
284 Rozsnyai Sámuel Benkő Józsefnak Apáca, 1786. november 7.
285 Benkő Ferenc Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1786 második fele
286 Kovács József Benkő Józsefnak Nagyenyed, 1786. december
287 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1786. december 30.
288 Benkő József a Magyar Kurir-nak Középajta, 1787. február 15.
289 Rát Mátyás Benkő Józsefnak Győr, 1787. február 28.
290 Benkő József a Magyar Kurir-nak Középajta, 1787. február [?]
291 Ungi Pál Benkő Józsefnak Pozsony, 1787. június 5.
292 Benkő József Dániel Istvánnak Nagycsány, 1787. június 24.
293 Benkő József Csorvási Mihálynak Marosvásárhely, 1787. július 4.
294 Benkő József Dániel Istvánnak Marosvásárhely, 1787. július 5.
295 Benkő József Csorvási Mihálynak Marosvásárhely, 1787. július 5.
296 Vécsey Zsigmond Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1787. július
297 Szathmári Pap Mihály Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1787. szeptember 8.
298 Benkő József az Egyházi Főtanácsnak Székelyudvarhely, 1787. szeptember 22.
299 Benkő József az Egyházi Főtanácsnak Székelyudvarhely, 1787. szeptember 23.
300 Nagy József Benkő Józsefnak Magyarrégen, 1787. október 22.
301 Benkő József a Magyar Kurir-nak Brassó, 1787. december 29.
302 Mósa László Benkő Józsefnak Hersa, 17848. március 17.
303 Teleki Sámuel Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1788. május 5.
304 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1788. június 10.
305 Zilahi Sámuel Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1788. június 22.
306 Benkő József Pataki Sámuelnak Székelyudvarhely, 1788 nyara
307 Basa István Benkő Józsefnak 1788 vége [?]
308 Benkő József Teleki Sámuelnak Székelyudvarhely, 1789. január 15.
309 Benkő József a Magyar Kurir-nak Középajta [?], 1789. május 19.
310 Benkő József az Egyházi Főtanácsnak Székelyudvarhely, 1789. május 23.
311 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1789. november 8.
312 Benkő József ismeretlennek Középajta, 1789
313 Benkő József az Egyházi Főtanácsnak Középajta, 1790. április 17.
314 Az Egyházi Főtanács Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1790. május 2.
315 Aranka György Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1790. augusztus [?]
316 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1790. szeptember
317 Benkő József Pataki Sámuelnak Középajta, 1790. október 16.
318 Aranka György Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1791. január 26.
319 Benkő József Kovásznai Sándornak Középajta, 1791. január 26.
320 Martin Hochmeister Benkő Józsefnak Nagyszeben, 1791. január 27.
321 Benkő József Aranka Györgynek [Középajta, 1791. márciusi.]
322 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1791. március 2.
323 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1791. március 7.
324 Benkő József Aranka Györgynek, Kandó Mihálynak, Thúri Sándornak Középajta, 1791. március 8.
325 Benkő József Nemes Jánosnak Középajta, 1791. március 8.
326 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1791. március 9.
327 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1791. március 15.
328 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1791. március 15.
329 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1791. április 2.
330 Benkő József az Egyházi Főtanácsnak Középajta, 1791. április 7.
331 Benkő József Aranka Györgynek [Középajta, 1791. március 8.-április 10.
332 Aranka György Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1791. április 10.
333 Aranka György Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1791. április 20.
334 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1791. május 9.
335 Benkő József Bánffi Györgynek Középajta, 1791. május 10.
336 Benkő József az Országgyűlésnek Középajta, 1791. május 10.
337 Az Egyházi Főtanács Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1791. május 15.
338 Benkő József az Egyházi Főtanácsnak Középajta, 1791. június 30.
339 Benkő József Bánffi Györgynek Középajta, 1791. november 11.
340 Aranka György Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1791 ősze
341 Aranka György Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1791. november
342 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1791 vége [?]
343 Benkő József ismeretlennek Középajta, 1792. január 15.
344 Benkő József Bethlen Gergelynek Középajta, 1792. január 15.
345 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1792. január 18.
346 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1792. február 28. – március 3.
347 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1792. március 9.
348 Aranka György Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1792. március 27.
349 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1792. május 12.
350 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1792. június 4.
351 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1792. június 11.
352 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1792. június 15.
353 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1792. szeptember 14.
354 Aranka György Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1792. november 11.
355 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1792. november 26.
356 Benkő József Aranka Györgynek Középajta, 1793. január 1.
357 Benkő József Benkő Ferencnek Köpec, 1793. augusztus 25.
358 Benkő József Pataki Sámuelnak Köpec, 1795. június 13.
359 Benkő József az Egyházi Főtanácsnak Köpec, 1795. június 13.
360 Benkő József Teleki Sámuelnak Középajta, 1795. augusztus 25.
361 Benkő József Pataki Sámuelnak Középajta, 1795. augusztus 27.
362 Mikes János Benkő Józsefnak Uzon, 1795. szeptember 22.
363 Benkő József Bánffi Györgynek és a Tudós Társaságnak Köpec, 1796. március 1.
364 Benkő József Mikes Jánosnak Köpec, 1796. március 6.
365 Bánffi György Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1796. március 10.
366 Benkő József Bánffi Györgynek Köpec, 1796. április 10.
367 Benkő József a részleges zsinatnak Köpec, 1796. május 23.
368 Benkő József Bánffi Györgynek Köpec, 1796. május 25.
369 Danczkay József Benkő Józsefnak Kolozsvár, 1796. július 28.
370 Benkő Ferenc Benkő Józsefnak Nagyenyed, 1796. szeptember 1.
371 Benkő József Benkő Ferencnek Köpec, 1796. október 12.
372 Aranka György Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1797. szeptember 3.
373 Aranka György Benkő Józsefnak Marosvásárhely, 1797. szeptember 5.
374 Benkő József Aranka Györgynek Köpec, 1798. január 11.
375 I. Ferenc Benkő Józsefnak Bécs, 1798. október 12.
376 Abacs János Benkő Józsefnak Nagyenyed, 1799. január 24.
377 Benkő József Abacs Jánosnak Köpec, 1799. március 11.
378 Benkő József Ernst Jánosnak [H. n.] 1798 [után]
379 Benkő József Ernst Jánosnak Középajta, 1801. július 29.
380 Benkő József a Guberniumnak [H. n.] 1801. július [29. után]
381 Benkő József Benkő Ferencnek Középajta, 1802. május 13.
382 Benkő József Benkő Ferencnek Középajta, 1802. augusztus 22.
383 Benkő József védekezése Bitai Péter esperes előtt Középajta, 1803. február 9.
384 Benkő József az Egyházi Főtanácsnak Középajta, 1803. június 3.
385 Benkő József Bánffi Györgynek Középajta, 1804. október 22.
386 Benkő József az Egyházi Főtanácsnak Középajta, 1806. április 10.
387 Teleki Lajos Benkő Józsefnak [H. n.] 1809. január 15.
388 Benkő József az Egyházi Főtanácsnak Középajta, 1812. május 5.
389 Abacs János az Egyházi Főtanácsnak Nagyenyed, 1815. február 14.

FÜGGELÉK
I Megjelent Benkő Transsilvaniá-ja
II Ismertetés Benkő Transsilvaniá-járól 1778
III A Transsilvania ismertetése a Göttingische Gelehrte Anzeigen-ben
IV Benkő Flóra Transsilvania-ja
V Ismertetés Molnár János Phythologicon-járól
VI Az Erdélyi Históriás Szekrény
VII A Milkovia ismertetése I
VIII A Milkovia ismertetése II
IX Az Imago specuum megjelenése I
X Az Imago specuum megjelenése II
XI A Bethlen Farkas Históriá-ja kiadásának előfizetési felhívása
XII Rát Mátyás a Magyar Könyv-ház-ról
XIII Gottfried Schwarz levele Michael Traugott Froniusnak
XIV Bethlen Farkas Históriá-ja V. kötetének előszava
XV Bethlen Farkas Históriá-ja V. kötetének ismertetése
XVI A Diaetae ismertetése I
XVII A Diaetae ismertetése II
XVIII Az Imago Nationis Siculicae ismertetése
XIX Benkő József tudósítása az Erdély Históriája íróinak magyar nyelven találtató kézírásaikról

JEGYZETEK

MUTATÓK
A levelek címzettjei
A levelek írói
Helynévmutató
Személynévmutató
Forrásjelzések és rövidítések


Előszó

Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy Benkő József kiterjedt levelezést folytatott. Magyar nyelvterületen az írásbeliség már a XVI. század második felében széles körben általánossá vált, és ez a folyamat a következő két évszázadban mind nagyobb arányokat öltött. Benkő korában a levelezés egészen más szerepet töltött be, mint manapság. Abból kell kiindulnunk, hogy kevés volt a tudományos intézmény, alig létezett folyóirat, mely fenntarthatta volna az egymástól olykor roppant távolságra élő szaktudósok között a kapcsolatot, s az emberek nagyobb elszigeteltségben éltek, mint napjainkban, mikor a közlekedés fejlettsége, a rádió, a televízió, a sok napilap és tudományos kiadvány meg a többi vívmány nemcsak egyazon ország, hanem a különböző világrészek lakosai között is összeköttetést hoz létre és ápol. A XVIII. században, pontosabban annak második felében jórészt a levelezés biztosította a tudományos érintkezést.

Benkő József széles körű levelezésének mozgatója elsősorban a tudományos érdeklődés: leveleiben kifejti személyes véleményét azokról a kérdésekről, amelyek akkoriban éppen foglalkoztatták; beszámol eredményeiről, s levelezőtársaitól választ vár: ösztönzést további tevékenységéhez, adatokat készülő könyveihez.

Ilyen szempontból elsősorban a Transsilvania specialis jön számításba. Nemcsak azért, mert a fennmaradt levelek jelentős része a Transsilvania generalis megjelenése utáni években keletkezett, hanem azért is, mert a kapott értesüléseket – egészükben vagy lerövidítve – Benkő beépítette hatalmas munkájába. Ezt az adatszerző módszert azonban már a Transsilvania generalis írásakor is hasznosította. Ennek a latin nyelvű könyvének az Olvasóhoz intézett előszavában azt írja, hogy mintegy ötszáz levelet küldött „az erdélyi mágnásokhoz, nemesekhez, lelkészekhez és másokhoz”, s ezekre csaknem ugyanannyi választ kapott.

A számadat – mintegy ezer levél – legnagyobb levélíróinkat, például Kazinczyt juttatja eszünkbe; ezt a csaknem ezer levelet azonban, mint utaltunk rá, kiegészítik a Transsilvania generalis közrebocsátása utáni időkben szétküldött és kapott levelek. A kötetünkben található anyag egyik részét ezek a levelek alkotják.

Korántsem állíthatjuk, hogy ez a kötet Benkő József teljes levelezését adja az olvasó kezébe: a hiányok roppant nagyok. Nemcsak arra gondolunk, hogy e kötetbe felvettük a dátum szerint ismert ama leveleket, amelyeknek a tartalmára is következtetni lehet a válasz alapján, hanem azokra a levelezőtársakra is, akikről tudomásunk van. A Transsilvania specialis-ban említi Benkő, hogy „Eperjesi András megtisztelte leveleivel”; ugyanonnan értesülünk arról, hogy Medgyes szabad királyi városra nézve Georg Daniel Duldner tanár szolgáltatott adatokat. Vagy: Martin Hochmeisternek, a kor jeles nagyszebeni nyomdászának és könyvkereskedőjének csak egyetlen levele található a gyűjteményben, holott Benkő szoros kapcsolatot tartott fenn vele. Egy kéziratgyűjtemény jegyzékéből tudunk arról, hogy levelezett Cserei Józseffel.

Példaként említhetjük a Teleki Sámuellel és Aranka Györggyel folytatott levelezést is. Még ha feltételezzük is, hogy a főrangú, hazulról gyakran távollevő Teleki és az állásánál fogva elfoglalt Aranka nem válaszolt minden levélre, mely a középajtai paplakból indult útjára, akkor is aránytalanul nagy a különbség az írt és kapott levelek száma között. Egyébként a veszteség méreteit mutatja az is, hogy Benkő – az 1789. január 15-i levél tanúsága szerint – a hozzájutott leveleket beköttette és lapszámmal látta el. Nos, a sokszor idézendő Mike-gyűjteményben található levelek egy része ebből az eredetileg Nagyenyedre került bekötött anyagból tevődik össze, s a legmagasabb ismert lapszám 563, amiből következtethetni lehet a pusztulás arányaira is.

…

A XVIII. században egész Európa valóban szellemi erjedésnek indult, és ami bennünket közelebbről érdekel, Benkőnek tudomása volt a kor leglényegesebb szellemi, technikai vívmányairól. Elegendő egy pillantást vetnünk a könyvlistákra, amelyeket levelezésében olvashatunk, hogy meggyőződjünk: Benkő otthonosan mozgott századában, benne élt a kor áramlataiban. Elsőnek honosította meg a magyar tudományosságban Linné botanikai rendszerét; hallott Laurence Sterne-ről, aki Yorick álnéven tette közzé írásait; tudomása volt a Montgolfier testvérek Európa szerte szenzációt keltett léggömb-próbálkozásairól.

…

Benkő József és barátai levelezéséről egészében azt mondhatjuk, hogy hű képet tárnak elénk magukról is, a korról is, amelyben éltek. Sem Benkő, sem azok, akikkel kapcsolatban volt, nem maradnak a kor színvonala alatt. Ellenkezőleg: benne élnek mindazokban a szellemi, politikai áramlatokban, amelyek földrészünk akkori arculatát meghatározták, más szóval: aki akart, tudott tartalmas életet élni akkor is (fordítás, könyv- és kéziratgyűjtés, tankönyvírás, kertészkedés stb.). Egy kicsi háromszéki faluban, Középajtán is lehetett európai távlatokban gondolkodni, az egyszerű falusi lelkész is el tudott jutni – mutatis mutandis – az Értől az Óceánig, a vidéki elszigeteltségtől az egyetemes emberiség törekvéseinek tükrözéséig.

…

Benkő József: Benkő József levelezése
https://mek.oszk.hu/17700/177942018-01-29