kb. 9 perc olvasás
Boldog és boldogtalan élet – pokol és menny Jenciklopédia
Szellemiség, lelkület, életforma – intézmény, társadalom, állam
Buda Ferenc:
Rigmusok a századra, századvégre
Egemen műfények másznak,
műmicsodák planétáznak.
Lövöldöznek. Rakétáznak.
Vadludak harmonikáznak.
Ősök, ükök, tűnt elődök
titkain most eltűnődök.
Mélán nyomukba szegődök.
Egyszer magam is ledőlök.
*
Földünk kérge egyet pattan –
két kontinens összecsattan,
s ki tegnap még ült a padban,
ma már gyilkol lankadatlan.
Majd: ürül a lövészárok.
Hurkot vetnek a határok.
Mindenfelől jönnek rátok,
mohóbbak, mint a tatárok.
Ha gyalázat, hát gyalázat –
van rá annyi magyarázat!
Ez a század ilyen század –
mint egy birsalmát, lerázat.
*
Egyik felől: vér a sebben.
Másik felől: kéz a zsebben,
hadar egyre sebesebben
s hazudik, szeme sem rebben,
nem ismeri, mi a szégyen,
nincs benne csöppnyi szemérem,
köpi csak a szót ledéren –
nagykutya lesz, még megérem.
*
Úrral szegény nem komázhat,
Ha esik, hát bőrig ázhat:
alanyi joga, hogy fázhat.
Ki védtelen, nem pofázhat.
Ha gyalázat, hát gyalázat –
mindre akad magyarázat.
Ez a század ilyen század –
mint egy szem diót, lerázat.
*
Festett maszkok, mosoly-mázak.
Letapossák, aki lázad.
Szétdúlják a szülőházad?
Vájd ki szemed, varrd be szájad,
s ím: a csörtetők hadában,
idolok vak udvarában,
zengő-bongó utcabálban
ázunk tapsviharkabátban.
*
Bitang szőlő. Benne rókák.
Tar fejeken prém-parókák.
Zengzetes ódai strófák
mögött sorban – a bitófák.
Ilyen század hát e század:
ördögökkel paroláztat,
könnyben úsztat, vérben áztat –
a tied is rajta szárad.
*
Venyigeláng: forradalom –
rátalpal egy Birodalom.
Félkoporsó fekvőpadom.
Mindenható a Hatalom:
belesandít életedbe,
belerondít ételedbe,
belelapoz leveledbe,
belekukkant a beledbe.
Ha gyalázat, hát gyalázat –
mindenre van magyarázat.
Ez a század ilyen század –
akár egy makkot, leráznak.
Rögvest megérjük a százat.
Fel ne szökjön – mérd a lázad,
ám mint az eb, ha vadászhat,
nyulak nyomán nyargalászhat,
loholj, csaholj, el ne hallgass!
– Szabadhídvég, nem Tilalmas! –
S ha az etikád rugalmas,
dolgod lesz majd diadalmas.
*
Lám csak, lám: való a látszat –
friss hősöket nemz a század.
Félre innét, bölcs alázat –
aki mar, csak az kaszálhat.
Szólj, philosoph, tudsz-e jobbat?
S míg a Föld magmáig rothad,
szörfdeszkáin ím a jognak
újgazdagék plébojognak.
*
Malmot nem hajt a kanális,
az IC nem vicinális.
Kvarcórám még ha megáll is,
cifferblattja digitális.
Ibrány, Kunhegyes vagy Párizs –
interneten ott vagy máris.
Minden transznacionális,
sőt: globális – legalább is.
*
Mér´ vagy mán úgy megkukulva?
Csóró igric, csapja a húrba!
Tökmindegy, hogy mollba´, dúrba´ –
az a menő, aki kurva!
S ha gyalázat? Hát gyalázat!
Mire nincs itt magyarázat?
Ez a század ilyen század –
mint egy nyúlbogyót, lerázhat.
*
Jól sejtem? Jövő a mában
rejtőzik, mint füst a fában,
vagy: fenyőszál a csírában –
remény az idő falában.
Szültek kiket garmadában,
hátha nem éltek hiában.
Magot a szérű porában –
hagyj utódot a világban.
*
Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t,
hogy mit tegyen a magyarokkal.
Talleyrand válasza:
− Felség! Régi szokásuk a magyaroknak,
hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra.
Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, − amit akarsz!
*
Csudijó
Nem kell más csak egy albérlet,
Egy kis sufni, hol elférek,
Benne pompás ágyikó.
Óh, ez vóna csudijó.
Istenkém még egy kérés vár,
Spájz is kell, egy kis éléstár,
Hurka, sunka pár kiló,
Óh, ez vóna csudijó.
Télen, heverni tudnék
Plöklicsipkés párnámon,
Míg kályhám parázslik jól.
Nem vacog a lábikóm!
Jó Isten fenn a kék égből,
Küldj egy férfit a készletből!
Ki hódító, s nem lódító!
Óh ez vóna csudijó.
Csudijó, csudijó, csudijó, csudijó!
*
„A megfoghatatlan pillanat,
a folyton mozgásban lévő pont,
ahol jövőbe fordul át a múlt:
az a jelen, egyedül az a tiéd, azt kell megragadnod.”
*
„Kedves fiam!
Isten segítségével elérted célodat,
okleveles tanító lettél.
Most kilépsz az élet iskolájába, a nagy küzdőtérre.
Adja Isten, hogy reményeid teljesülésbe menjenek!
Légy boldog az új életpályádon,
úgy nyugodtan fogom fejemet lehajtani azon sírba,
hol nem fáj semmi,
mert azon tudat táplál,
hogy szerencsés révpartra jutottál.
Atyai tanácsom az új küzdőtered küszöbén a következő:
hogy Istenről meg ne feledkezzél,
hogy szeresd az Őseink által vérrel áztatott édes hazánkat,
hogy tiszteld, becsüld és szeresd embertársaidat,
hogy fellebbvalóidat ismerd el,
hogy kötelességedet mindenkinek megelégedésére végezd el,
hogy járj elől minden jóban
szóval, példával és tettel,
és hogy kerüld a rossz társakat.
Ezek megtartásával az Isten segítsége veled lesz
és állandó boldogságot biztosít részedre.
Adja Isten!
Szívből ölel Szeretettel Atyád:
Galambok, 1914. június hó 24. Buzzásy László”
*
Kezdetben vala a magyar Ige!?
„A magyar nyelv messze magasan áll, magában.
Egészen sajátos módon fejlődött,
és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza,
amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett.
Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv,
amelyben logika van, sőt matézis,
erő,
a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával.
E nyelv a nemzeti önállóság,
a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke…
A magyar nyelv eredetisége
még ennél is csodálatosabb tünemény!
Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét…”
(Sir John Bowring
1830-ban megjelent „Poetry of Magyar”
című verses kötetének előszavában)
*
Magyarország animációs nagyhatalom (volt)
*
Halottnak a csók?
Holt lelkekért imádkozni?
Nekik már mindegy, vagy nem?
Ha van purgatórium, akkor nem hiábavaló,
Ha nincs, csak mennyei üdv vagy pokoli kárhozat van,
akkor éppoly felesleges, mint a holtak ébresztgetése…
*
Az légy, aki vagy
Ha férfi, akkor légy férfi,
S ne akarj nő lenni, mert annak utolsó lennél
Ha magyarnak születtél, miért lennél úr helyett szolga,
Aki csak egy betolakodó idegen, és aki a nyelvet is töri…
*
Hattyúdal
A halál előtt még egyszer a lét csúcsán
*
A rút „kiskacsa”
Akit nemcsak a testvérei ütnek-vágnak,
De az „anyja” sem bírja látni sem – kiutálja…
(És amikor a betévedt idegen kakukktojás?
Aki kilöki, megöli a rivális testvérkéit?
Vagy az a Varga Domokos György féle verzió,
Amikor ő terrorizálja a többieket, a többséget…)
*
Alvászavarok
Horkolás és vészreakció
Elhidegülés, szexuális zavarok
Vérkeringési zavar – infarktus kockázat
Eltompulás – krónikus fáradtság
Lebutított üzemmód – félgőzzel
Gyakori éjszakai vécére járás
Fejfájásra ébredni – leizzadni
Összetörve ébred – fáradtabb mint volt
Vérnyomás-ingadozás – anyagcserezavar
Hiányzó mély alvás stádium
Teljesítményromlás – hangulati labilitás
Ingerültség – szociális izolálódás
Memóriazavar, szétszórtság, logikátlanság
*
Mérték és érzék
Az életed függ a helyes szemmértékedtől,
hogy jól becsülöd-e meg a távolságot, sebességet,
a sorsod dől el, ha nem jó az arányérzéked
és az elkapott zsebtolvajt dühödben agyonvered –
ez nem jogos önvédelem, hanem önbíráskodás…
*
Száguldozik egy motoros az országúton,
amikor nekicsapódik a bukósisakjának egy veréb.
A veréb elájul, a motoros megsajnálja és hazaviszi.
Otthon beteszi egy kalitkába,
ad neki egy kis kenyeret, vizet, és elmegy munkába.
Kis idő múltán a veréb magához tér és körbepillant:
– Atya ég! Rács, kenyér, víz… Megöltem a motorost!:
*
Regressus ad infinitum
Minden igazolásnak véget kell érnie valahol,
nem mehet logikailag-időben a végtelenbe –
úgy a matekban, a tudományban mint az életben.
Tudásunk alapja nem tudás, hanem valami más:
Azt nem tudom, hanem érzem, hogy hideg a sör.
Azt nem tudás, de axióma, hogy a párhuzamosok…
Az életfilozófiában a közös érték ilyen axióma,
az ember isten-törvény előtti egyenlősége nem tény,
ez egy választott eszmény, amire törekszünk…
*
Beleestél a verembe…
De fel se fogod, hogy hol vagy,
Vagy megpróbálod lakályossá tenni,
Vagy megmagyarázod, hogy ez a te sorsod,
Vagy mindenkit be akarsz oda csalogatni
Vagy mindenkit utálsz, aki kint van,
Vagy rosszul kérsz-követelsz segítséget,
Vagy berántod magadhoz, kezébe harapsz…
*
Úr és szolga
Sok az úr, uracska, kiskirály a világon,
S csak egy szolga van, az Úr Jézus Krisztus?
Aki közületek első akar lenni,
Az legyen mindenkinek az utolsó szolgája…
*
Bujkálás és túljelentkezés
Szarnak, bajnak nincs gazdája,
Ellenben a hétfejű sárkány legyőzőjeként
Sokan jelentkeznek, itt nagy a tolongás…
És ha sose derül ki, hogy te voltál?
Nem az a fontos, hogy már nem pusztít?
Legyen másé a dicsőség, ha a haza virul…
*
Ördögverés
Hogyan lehet legyőzni az ördögöket?
Ahogy a Csongor és Tünde bemutatja:
A saját fegyvereikkel – a rút viszály,
a nemtelen versengés szellemével?!
És akkor én leszek a nevető harmadik.
*
Ész és egység
Sok lúd disznót győz,
sok kicsi sokra megy,
összefogásban van az erő
és többet ésszel mint erővel…
Már az összefogáshoz is ész kell,
vagy inkább a bölcsesség szelleme,
ész az egyszerű gépek kitalálásához
és helyénvaló, helyes használatához kell,
ami a gyengét is erősé teszi: kerék, emelő…
*
Abszolút
Feltétlenül és örökre szeretlek,
akkor is ha megcsúnyulsz, ha elszegényedsz,
akkor is ha már Te nem szeretsz, sőt: utálsz!?
Nem kell, nem is lehet kiérdemelni –
Így érdemtelenné se lehet válni rá: ha megcsalsz…
(Ad abszurdum: ha szeretlek is, mi közöd hozzá!)
*
Protekció és pikkelés
Az egyik vizsgázónak elég annyit tudnia,
hogy körülbelül melyek évezredben élt Rákóczi,
a másiknak név szerint kell felsorolnia a kurucokat…
*
Veszélyes játszmák
Vészhelyzetben a túlélésre muszáj berendezkedni,
De vigyázz, nehogy így maradj, ha ez az idő elmúlik…
Előadhatod magad skizofrénnek vagy homokosnak,
amivel elkerülheted a sor/frontkatonai szolgálatot,
De vigyázz: a szimuláns a 22-es csapdájában meghalt…
(Ugyanez áll a túlzásba vitt hülyéskedésre is…)
*
Amit erőszakkal vesznek el tőlünk,
Azt a szerencse változása visszaadhatja,
De amiről önként mondunk le és végleg,
Azt talán még kínkeservesen is alig…
(Minden lemondás egy kis halál…)
*
„Miért legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis!”
*
Léthelyzet
Minden nap ott állok az akasztófa alatt
és a várom, hogy lóhalálában megjön-e a futár,
aki kegyelmi kérvényem elfogadását jelenti…
(mert ha azt kapnánk, amit megérdemlünk,
melyikünk kerülné el az akasztófakötelet…)
*
Tragikus-komikus
Egy pótcselekvés-sorozat is lehet heroikus,
Nem inkább komikus, mint tragikus,
Ha a hátad mögött volt az a kincs
Amiért te többször megkerülted az egész földet?
*
Ha csak egy igaz ember talál az Isten a Földön.
Már megkegyelmez az összes többi gazembernek is,
Miért ne lennél pont te az?
*
Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke
(Firenze 1984. X. 12. )
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, —
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki ‘slattyog’, miért nem ‘lófrál’?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki ‘beslisszol’ elinal,
Nem ‘battyog’ az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Ám egy másik itt tekereg, –
Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet..!