kb. 3 perc olvasás
Az állatorvosi lovak és a pokol Nagy ABC Jenciklopédiája
Hogyan légy/maradj boldogtalan: szabad ötletek jegyzéke
A BOLDOGTALANSÁG ÖRDÖGI KÖREI
Sajó Sándor:
Új Ábel
Anyám! Kegyelmed özvegyasszony,
És szűken van kenyerünk,
Azért én, lássa, nem panaszolom,
Hogy Káin együtt él velünk,
Bár nem kegyelmed szülte őt: –
Legyen testvér az istenadta,
Ha ős törzsünkkel összenőtt,
De kikesergem a világba,
Jószívem hozzá mind hiába,
És velünk él egy kenyéren,
Nekem e Káin nem testvérem!
Anyám! E Káin csúf szokásból
Minden dolgomba belegázol,
Játékban, utcán, kint a pástom,
A taligánkat sohse húzza,
Mikor meg tolná, visszahúzza,
Zsebemből kicseni a gombot,
Tarisznyámból a kenyeret, –
Amit én gyűjtve összehordok,
Ő széjjelszórja és kinevet,
Más kedvét ellenem szítja,
Utcák kutyáit ellenem uszítja
S örül, ha folyni látja vérem, –
Nekem e Káin nem testvérem!
Anyám! Én e Káint bepanaszlom…
Kegyelmed gyönge beteg asszony,
S míg betegen nyög itt az ágyban,
Ő miért fütyül kint oly vidáman?
Ha házunk őneki is háza,
Idegenek közt miért gyalázza?
Ha idegen a lelke tőlünk,
Anyám, – Káinnal miért veszkődjünk?…
Nem vagyunk senki kapcarongya,
Én nem leszek Káin bolondja, –
Anyám! Nekem már forr a vérem:
Nekem e Káin rossz testvérem, –
Anyám, így élni nem öröm…
Én Káint többé nem panaszlom,
De ezt így nem bírom sokáig,
S ha Káin jobbá most se válik,
Akkor az Isten irgalmazzon, –
Bevégzem vele nagy pöröm:
Anyám, – én e Káint megölöm!
* * *
„Büszkeségből” beleharapsz a segítő kézbe
*
Olykor heroikus tettekre ragadtatod magad,
valójában csak pótcselekvésekbe menekülsz
*
A bírhatót eladod álompénzen
*
A biztonság kedvéért
a Jóisten mellett Rosszat is imádsz
*
A bűn útjára lépsz –
kriminális karriert futsz be
*
Nem rendezed bűneidet,
Inkább a lelkiismereted kínzópadján szenvedsz
*
A magad ellensége vagy –
vagy fizetett ellenséget tartasz
*
Bátran belevágva repülhetnél,
A nem akarót csak vonszolja a sors
*
A szerencse is elpártol a gyávák mellől
*
Még mielőtt a falakra tető kerülne,
Ábrándozgatással folyamatosan lerontod életed
*
Adósrabszolgaság
vagy személyi függés csapdájába esel
*
Muszáj valahogy kibírni?
Alig várod, hogy leteljen már életed
*
Alkoholista pszeudo örömök,
És a velejáró hamisítatlan ürömök
(másnaposság, senyvedés, leépülés, családbomlás)
*
Kialvatlan, krónikus fáradt
Állandó az ingerlékenységed –
könnyen kijössz a sodrodból,
patikamérlegen billeg lelki egyensúlyod…
*
Olyannyira későn érő típus vagy,
Hogy aggkorodig sem derül ki, mi lehettél volna
*
Árokásás – álló frontok
Végeláthatatlan álló hidegháborúba kezdesz
*
Amúgy minden rendben van,
csak életednek se sava, se borsa
*
Átkereszteled
a megalkuvást kompromisszumnak,
s máris szabadon kibérelhető a lelkiismereted…
*
Bumeráng hatás
Átkozódásod visszaszáll a fejedre
*
Átmeneti rossz közérzeted
úgy dolgozod fel, és ez úgy állandósul
hogy azt világfájdalommá transzponálod
*
Az aranyból is szart csinálsz
Aranybánya házad tájából meddőhányó,
Világszép hitvesedből meg egy ócska kurva lesz
*
Azért élsz, hogy egyél?
Az élet eszközeiből, részcéljaiból kreálsz végcélt
*
Azt sem tudod produkálni, amit tudsz
Begörcsölsz a minden elvárásnak való megfelelésben
*
„Krónikus beteg „
Beleszeretsz a betegség átmeneti előnyeibe
*
Bűntudatosnak hagyod magad
S így beszervezhető vagy aljas dolgokra
*
Beteges félelmek,
s maga a haláfóbia eszi a lelked
*
Bűnbakot keresel
és ráfogod-ráolvasod a bajaidat
*
Csak a rosszra,
de arra jól és gyakran emlékezel
*
Egy igaz barátot pótolnál hízelgő „jóismerősökkel”
*
Összeférhetetlenségek
Egymást kizáró identitásaid skizofrénné tesznek
*
Elásod, elpazarlod talentumaidat
*
Életgyáván beolvadsz a mindenkori háttérbe
*
Izolálódás
Elkerülnek az emberek.
S erre te „büszkén” még jobban elkerülöd őket
*
Elveszíted a humorérzéked –
Vagy éppenséggel mindenből tréfát űzöl
*
Elviselhetetlen teher
Pszeudo létezésed könnyűsége
*
Legénykedő
Erőn felül vállalsz – belerokkansz
*
Néző, de nem látó
Észre se veszed a lehetőségeket vagy nem élsz velük
*
Félelemből mások felett zsarnokoskodsz
*
Rosszra rossz reakció
Frusztráltságod agresszióval kúrálod
*
Gondolkodni is resten dögunalmat áraszt
*
Hagyma
Ha minden héjat lehámozunk,
nem marad semmi mag
*
Ha mások ezt nem is teszik veled,
Hamis illúziókba ringatod el magad