kb. 5 perc olvasás
A kegyelemnek többféle jelentése van a vallásokban, a kereszténységben többnyire Isten üdvözítő kegyelmére vonatkozik.
Kereszténység
Az üdvözítő kegyelem
A kereszténység tanítása szerint az az isteni adomány, amely képessé teszi az embert az érdemszerzésre és a mennyországba való bejutásra.[1] Istennek azon jósága, melynél fogva az embert bűnössége dacára is szereti, s számára az elveszett örök boldogság visszaszerzésére nézve utat-módot nyújt.[2] Az Újszövetségben Jézus személyében jelenik meg, aki megváltásával a benne hívőknek örök életet ígér.[3]
Az első emberpár bűnössé lett a törvényszegése miatt. Többé már nem volt képes ellenállni Sátánnak. Amikor az ember a bűn uralma alá került, Isten törvényének kárhoztatása és átka hárult rá.[4] Nem menekülhettek a bűn következményétől, az (örök) halál várt rájuk.
Az Újszövetségben Pál írja: Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. [5]
Mielőtt Isten ítéletet mondott az elbukott emberpár bűne felett, reménységet adott nekik, bemutatva a kegyelem szövetségét: »Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod« (1Móz 3,15) – mondta Isten.
Jehova üzenete azért jelentett bátorítást, mert kifejtette, hogy noha Sátánnak sikerült az emberiséget a gonosz bűvkörébe kerítenie (eredendő bűn), végül mégis legyőzött lesz. A gonoszság atyja „megmarta” ugyan az asszonyt és annak magvát, de végül vereséget szenved. Megköttetett a szövetség Isten és az ember(iség) között. Kegyelme által Isten védőbástyát ígért a bűn és annak következménye ellen.
A szövetség Isten ígéretére épült.[6] Jézus Krisztus lett a szövetség kezese.[7] A kezes az, aki magára vállalja valaki más adósságát vagy kötelezettségét, ha az a személy nem tudja azt megfizetni. Az ember bár bűnbe esett, Krisztus vállalta a büntetést helyettük. Megváltásával megfizette az árat, engesztelést szerzett a bűnért, eleget téve Isten megszegett törvénye követelésének. Ezt a kezességet egyetlen ember vagy angyal sem lett volna képes magára venni.
A kereszthalálával Jézus beteljesítette, amit megfogadott, hogy az emberiség kezeseként lép fel a szövetségben. Amikor felkiáltott: „Elvégeztetett!” [8] – jelezte, hogy befejezte földi küldetését. Saját életével fizette meg az isteni törvény megszegése miatt szükségessé vált büntetést.
Isten mindenkinek felkínálja az üdvözítő kegyelmét, de mindenkinek szabad akaratára bízza, elfogadja-e Őt, vagy sem.[9]
Az öt sola egyik pontja, a sola gratia (egyedül kegyelemből) elv arra vonatkozik, hogy az üdvözülés csak és kizárólag Isten kegyelme által lehetséges, tekintet nélkül az ember bármilyen jó cselekedetére vagy érdemére.
Keleti vallások
A keleti vallásokban a kegyelem a szabad és kényszermentes cselekedetekhez kapcsolódik.
A kegyelem eszméjének nagy jelentősége van a szikhek körében, Nának guru himnuszaiban és a szikh teológiában.
A hinduizmusban a praszáda jelentheti a kegy és a kegyelem szabad megnyilvánulását, amely az egyén segítségére siet, és a móksa felé irányítja.
A prapatti szó a vaisnava teológia egyik kulcsfogalma, amely Visnu kegyelmének elfogadását jelenti: az isten kegyelme egyetemlegesen elérhetővé vált az írásokon, templomi inkarnációin, Rámanudzsa tanításán stb. keresztül, s ezért a megváltás elérésének egyetlen és valódi eszköze.[10]
Kapcsolódó cikkek
Jegyzetek
- Gecse Gusztáv
- Pallas
- Gecse Gusztáv: Bibliai kislexikon
- Róm 6:4; Gal 3:10–13
- Róm 6,23
- Zsid 6,17-18
- Zsid 7,22
- Jn 19:30
- Jel 3,20-21
- Világvallások
Források
- Pallas nagy lexikona
- Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon, kegyelem, 1975
- A 7. napot ünneplő adventisták hitelvei, 2002
- Világvallások A-Zs, 2009
További információk
- Nicolas Malebranche: Értekezés a természetről és a kegyelemről; ford., előszó, jegyz. Schmal Dániel; Gondolat, Bp., 2017 (Észlelet) ISBN 978 963 693 780 5
Sola gratia
Az egyedül kegyelemből elv arra vonatkozik, hogy az üdvözülés csak és kizárólag Isten kegyelme által lehetséges, tekintet nélkül az ember bármilyen jó cselekedetére vagy érdemére,[18] amint ez megtalálható az efézusbeliekhez írt levélnek ebben a részletében: „A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint”[19] Ez azt jelenti, hogy a megváltás egy olyan ajándék Istentől Jézus szeretete által, amiért nem tettünk semmit.
A katolikus egyház tanítása szerint, az egyén szabad akaratából személyesen közreműködik saját üdvözülésében.[20] Ezért bár egyesek úgy tartják, hogy ez a tan a „cselekedetek általi megigazulással” áll szemben, és így az érdemek római katolikus tanításának mond ellent, így, ebben a formájában nem áll szemben a katolikus állásponttal, sőt az a nézettel, miszerint a kegyelem valóságosan és minden esetben Isten ajándéka, mindkét fél egyet ért.[8]
A tanításbeli különbség túlnyomórészt két tényben rejlik. Egyrészt abban, hogy Isten az egyedüli cselekvő a kegyelem gyakorlásában (más szavakkal a kegyelem az ember közreműködése nélkül is mindig hatékony).[21] Másrészt abban, hogy az ember nem tud közreműködni a kegyelem megnyilvánulásában semmilyen saját, maga a kegyelem alatt véghezvitt cselekedete által úgy, hogy érdemei által még több kegyelmet szerez magának[22] (ami római katolikus egyház tanítása szerint lehetséges),[23] azaz egyedül Isten tesz bármit is a bűnös megmentése érdekében, mi ezt csak hívő szívvel elfogadhatjuk.
Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek
- Kegyenc/nő2025.10.27.
- Kegy „szó/mondattár”2025.10.27.
- A boldog(talan) ember: Életminőség-vizsgáló tükör – XII.2025.10.26.