Ótestamentumi bölcsességek

Bölcsesség könyve

Bölcs 1
Bölcs 1.1
Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében!
Bölcs 1.2
Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát.
Bölcs 1.3
De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket.
Bölcs 1.4
Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál.
Bölcs 1.5
Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít.
Bölcs 1.6
Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja a szavait.
Bölcs 1.7
Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról.
Bölcs 1.8
Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság.
Bölcs 1.9
Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket,
Bölcs 1.10
hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban.
Bölcs 1.11
Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket.
Bölcs 1.12
Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel!
Bölcs 1.13
Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában.
Bölcs 1.14
Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik.
Bölcs 1.15
Mert az igazságosság halhatatlan.
Bölcs 1.16
Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek.
Bölcs 2
Bölcs 2.1
Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: „Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból.
Bölcs 2.2
Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor.
Bölcs 2.3
Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő.
Bölcs 2.4
Idő múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elűznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai.
Bölcs 2.5
Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki.
Bölcs 2.6
Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban!
Bölcs 2.7
Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se!
Bölcs 2.8
Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának!
Bölcs 2.9
Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk!
Bölcs 2.10
Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk vissza!
Bölcs 2.11
Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit.
Bölcs 2.12
Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen.
Bölcs 2.13
Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát.
Bölcs 2.14
Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó.
Bölcs 2.15
Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai.
Bölcs 2.16
Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent.
Bölcs 2.17
Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut!
Bölcs 2.18
Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből.
Bölcs 2.19
Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét!
Bölcs 2.20
Ítéljük gyalázatos halálra, mert – saját szava szerint – Isten oltalmában részesül!”
Bölcs 2.21
Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.
Bölcs 2.22
Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni.
Bölcs 2.23
Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette.
Bölcs 2.24
A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.
Bölcs 3
Bölcs 3.1
Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket.
Bölcs 3.2
Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték,
Bölcs 3.3
elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak.
Bölcs 3.4
Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal.
Bölcs 3.5
Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket.
Bölcs 3.6
Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul.
Bölcs 3.7
Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.
Bölcs 3.8
Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre.
Bölcs 3.9
Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottainak osztályrészük.
Bölcs 3.10
Az istentelenek meg a lelkületük szerint bűnhődnek majd, azok, akik megvetették az igazat és elpártoltak az Úrtól.
Bölcs 3.11
Mert boldogtalan, aki megveti a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok a tetteik.
Bölcs 3.12
Esztelenek az asszonyaik, gonoszak a gyermekeik és átkozott a nemzetségük.
Bölcs 3.13
Boldog a magtalan, aki nem szennyezte be magát, akinek ágya nem ismerte a bűnt. Termékenysége majd kiderül a lelkek látogatásának idején.
Bölcs 3.14
Boldog a herélt is, aki nem követett el kezével törvénysértést, aki nem forgatott elméjében semmi gonoszat az Úr ellen, mert elnyeri hűsége nagyszerű jutalmát, és örvendetes öröksége lesz az Úr templomában.
Bölcs 3.15
Mert nagyszerű a nemes törekvés gyümölcse, és a bölcsesség gyökere nem pusztul el.
Bölcs 3.16
A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak, és a bűnös ágy ivadéka elpusztul.
Bölcs 3.17
Ha soká élnek is, akkor sincs becsületük, és öregkoruk végül dicstelen lesz.
Bölcs 3.18
Ha azonban korán meghalnak, akkor az ítélet napján sem reményük nem lesz, sem vigaszuk.
Bölcs 3.19
Mert az istentelen nemzedéknek gonosz a vége.
Bölcs 4
Bölcs 4.1
Jobb az erénnyel párosult gyermektelenség, mert halhatatlan az emlékezete, mivelhogy Isten is, ember is elismeri.
Bölcs 4.2
Ha jelen van, utánozzák; ha távol van, vágyódnak utána; koszorú van a fején, és örökké ünnepli diadalát, mert győzött a tisztes küzdelemben.
Bölcs 4.3
De nincs haszon az istentelenek gyerekhadából, és a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét, sem szilárd alapra nem tesz szert.
Bölcs 4.4
Mert ha ideig-óráig burjánzó ágakat hajt is, mivel nincs tartása, megingatja a szél, és a viharok ereje gyökerestül kitépi.
Bölcs 4.5
Körös-körül letöredeznek a még fejletlen ágak, és a gyümölcsük élvezhetetlen, éretlen és ehetetlen, semmi hasznát nem lehet venni.
Bölcs 4.6
Mert a törvénytelen egyesülésből támadt gyermekek a bűnt tanúsítják, amikor Isten ítélkezik a szüleik fölött.
Bölcs 4.7
Az igaznak azonban, ha időnap előtt hal is meg, nyugalomban lesz része.
Bölcs 4.8
Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától.
Bölcs 4.9
Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj, és a bűntelen élet, mint a magas kor.
Bölcs 4.10
Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bűnösök közt folyt az élete.
Bölcs 4.11
Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét.
Bölcs 4.12
Mert a bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az ártatlan lelket.
Bölcs 4.13
Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg.
Bölcs 4.14
Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság köréből. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre,
Bölcs 4.15
hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottaira és oltalom a szentjeire.
Bölcs 4.16
Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét.
Bölcs 4.17
Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba.
Bölcs 4.18
Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz belőlük.
Bölcs 4.19
Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük.
Bölcs 4.20
Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük.
Bölcs 5
Bölcs 5.1
Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását.
Bölcs 5.2
Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt.
Bölcs 5.3
Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:
Bölcs 5.4
„Ez az, akit egykor kinevettünk és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek.
Bölcs 5.5
Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze?
Bölcs 5.6
Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap.
Bölcs 5.7
A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel.
Bölcs 5.8
Mi hasznát láttuk a gőgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal?
Bölcs 5.9
Ez mind tovatűnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda;
Bölcs 5.10
mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon;
Bölcs 5.11
vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad;
Bölcs 5.12
vagy mint a célba lőtt nyíl mögött az átszelt levegő rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni;
Bölcs 5.13
mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el.”
Bölcs 5.14
Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt.
Bölcs 5.15
Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat.
Bölcs 5.16
Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket.
Bölcs 5.17
Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein.
Bölcs 5.18
Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet.
Bölcs 5.19
Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel,
Bölcs 5.20
bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen.
Bölcs 5.21
Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól megfeszített íjból a célba találnak.
Bölcs 5.22
És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai.
Bölcs 5.23
A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját.
Bölcs 6
Bölcs 6.1
Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a föld határait kormányozzátok!
Bölcs 6.2
Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a népek nagy számára!
Bölcs 6.3
A Mindenható adta nektek a hatalmat és a Magasságbeli az uralmat, s majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat.
Bölcs 6.4
Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt és nem éltetek Isten akarata szerint.
Bölcs 6.5
Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre.
Bölcs 6.6
A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár.
Bölcs 6.7
Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amitől félne. Hisz ő teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek.
Bölcs 6.8
A hatalmasokra azonban szigorú vizsgálat vár.
Bölcs 6.9
Hozzátok intézem hát szavam, fejedelmek, hogy bölcsességet tanuljatok és el ne bukjatok.
Bölcs 6.10
Mert akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek, és akiket erre megtanítottak, azok meg tudnak majd felelni.
Bölcs 6.11
Áhítsátok hát szavaimat és vágyódjatok rájuk, és okulásban lesz részetek.
Bölcs 6.12
A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik.
Bölcs 6.13
Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá.
Bölcs 6.14
Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja.
Bölcs 6.15
Róla elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól.
Bölcs 6.16
Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük.
Bölcs 6.17
Mert (a bölcsesség) legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni (a bölcsességet).
Bölcs 6.18
A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása,
Bölcs 6.19
s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe.
Bölcs 6.20
Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz.
Bölcs 6.21
Ha tehát, népek fejedelmei, örömeteket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!
Bölcs 6.22
Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem el titkát előletek. Sőt inkább mindjárt kezdetétől fogva megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem kendőzöm el az igazságot.
Bölcs 6.23
Nem járok én egy úton az emésztő irigységgel, mert ennek aztán semmi köze sincs a bölcsességhez.
Bölcs 6.24
A sok bölcs áldás a világnak, s az okos király jólét a népnek.
Bölcs 6.25
Okuljatok hát a szavaimból, majd hasznát látjátok!
Bölcs 7
Bölcs 7.1
Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld első ivadékának utóda. Anyám méhében öltöttem testet.
Bölcs 7.2
Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve.
Bölcs 7.3
Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké.
Bölcs 7.4
Pólyában és gondok közt neveltek.
Bölcs 7.5
Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét.
Bölcs 7.6
Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyanaz.
Bölcs 7.7
Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke.
Bölcs 7.8
Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot.
Bölcs 7.9
A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít.
Bölcs 7.10
Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.
Bölcs 7.11
De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében.
Bölcs 7.12
Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam, hogy a szülőanyjuk is az.
Bölcs 7.13
Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát.
Bölcs 7.14
Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai.
Bölcs 7.15
Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset.
Bölcs 7.16
Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk.
Bölcs 7.17
Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését,
Bölcs 7.18
az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását,
Bölcs 7.19
az év lefolyását és a csillagok állását,
Bölcs 7.20
az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét.
Bölcs 7.21
Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.
Bölcs 7.22
Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles,
Bölcs 7.23
akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket.
Bölcs 7.24
Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol.
Bölcs 7.25
Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt.
Bölcs 7.26
Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.
Bölcs 7.27
Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat.
Bölcs 7.28
Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él,
Bölcs 7.29
mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb,
Bölcs 7.30
mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.
Bölcs 8
Bölcs 8.1
Erejét kifejtve elér (a világ) egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja.
Bölcs 8.2
Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója lettem szépségének.
Bölcs 8.3
Nemes származással dicsekedhetik, mivelhogy együtt lakik az Istennel, és a mindenség Ura szereti.
Bölcs 8.4
mert be van avatva Isten tudásába, és a tetteit ő választja meg.
Bölcs 8.5
Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot?
Bölcs 8.6
Hogyha az okosság valamit létrehoz, akkor ki nagyobb művész nála az egész világon?
Bölcs 8.7
És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára.
Bölcs 8.8
Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és időszakok végéről.
Bölcs 8.9
Eltökéltem hát, hogy élettársamul veszem, mert tudtam, hogy jó soromban tanácsadóm, gond és bánat közepette meg vigaszom lesz.
Bölcs 8.10
Tekintélyem lesz miatta a sokaság előtt, és az öregek előtt becsületem, holott ifjú vagyok.
Bölcs 8.11
A bíráskodásban éles elméjűnek találnak majd, és megcsodálnak a hatalmasok.
Bölcs 8.12
Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket.
Bölcs 8.13
Miatta halhatatlanságban lesz részem, és örök emlékezetet hagyok az utókorra.
Bölcs 8.14
Népeket kormányozok majd, és nemzetek lesznek alattvalóim.
Bölcs 8.15
A félelmetes zsarnokok rettegnek, ha felőlem hallanak, hanem a nép körében kegyesnek mutatkozom, a hadban meg vitéznek.
Bölcs 8.16
Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm.
Bölcs 8.17
Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy a halhatatlanság a bölcsességgel rokon,
Bölcs 8.18
a vele való barátságban tiszta öröm rejlik, a keze munkájában kimeríthetetlen gazdagság, a vele való bizalmas érintkezésben okosság, a vele való társalgásban jó hírnév; szétnéztem és kerestem, hogyan vihetném házamba.
Bölcs 8.19
Tehetséges ifjú voltam ugyan, és jó lélek jutott részemül,
Bölcs 8.20
vagy helyesebben, mivel jó voltam, tiszta testhez jutottam.
Bölcs 8.21
De mivel beláttam, hogy nem juthatok másként birtokába, csak ha Isten megadja – már az is okosság volt tudni, hogy kinek az adománya -, azért az Úrhoz fordultam, imádkoztam hozzá és szívem mélyéből mondtam:
Bölcs 9
Bölcs 9.1
Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent,
Bölcs 9.2
és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,
Bölcs 9.3
és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot:
Bölcs 9.4
add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül.
Bölcs 9.5
Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez.
Bölcs 9.6
Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni.
Bölcs 9.7
Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává.
Bölcs 9.8
Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél.
Bölcs 9.9
Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint.
Bölcs 9.10
Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben.
Bölcs 9.11
Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával.
Bölcs 9.12
Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára.
Bölcs 9.13
Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?
Bölcs 9.14
Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok.
Bölcs 9.15
Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére.
Bölcs 9.16
Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni?
Bölcs 9.17
Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet?
Bölcs 9.18
Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben.
Bölcs 9.19
Csak a bölcsesség által menekültek meg.
Bölcs 10
Bölcs 10.1
Ez (a bölcsesség) óvta, akit az Isten elsőként formált, a földkerekség atyját, amikor még ő volt az egyetlen teremtmény, s ez vezette ki bukásából;
Bölcs 10.2
és ez adta neki az erőt is, hogy mindeneken uralkodjék.
Bölcs 10.3
De amikor egy istentelen haragjában elpártolt tőle, belepusztult testvérgyilkos dühébe.
Bölcs 10.4
Miatta vízözön árasztotta el a földet, s megint a bölcsesség mentette meg hitvány fán vezérelve az igazat.
Bölcs 10.5
Amikor egymással egyetértésben gonoszságot követtek el a népek, s emiatt összezavarodtak, ez (a bölcsesség) fölismerte az igazságot és megőrizte feddhetetlennek Isten előtt, és megoltalmazta fia iránti elfogultsága ellenére is.
Bölcs 10.6
Az istentelen emberek pusztulásakor megmentette az igazat, amikor menekült a tűz elől, amely az „Ötvárosra” zúdult.
Bölcs 10.7
Gonoszságuk bizonyságaként folyton füstölgő, sivár vidék meg zölden maradó gyümölcsöt termő növények maradtak ránk, és egy hitetlen lélek emlékéül egy égnek meredő sóoszlop.
Bölcs 10.8
Mert akik letértek a bölcsesség útjáról, nemcsak azzal bűnhődtek, hogy nem ismerték meg a jót, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az élőknek, hogy ne maradjon titokban, mit vétettek.
Bölcs 10.9
A bölcsesség ugyanakkor kiszabadította szolgáit a bajokból.
Bölcs 10.10
Vezette az igazat egyenes utakon, amikor bátyja haragja elől menekült; megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bőséggel jutalmazta.
Bölcs 10.11
Segítségére volt zsarnokai kapzsiságával szemben, és gazdaggá tette.
Bölcs 10.12
Ellenségeivel szemben védelmezte, üldözőitől oltalmazta, és nehéz küzdelemben győzelemre segítette, hogy belássa: a jámborság mindennél erősebb.
Bölcs 10.13
Nem hagyta cserben az igazat, akit eladtak, hanem megóvta a bűntől.
Bölcs 10.14
Lement vele a börtönbe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, míg nem hozta neki az ország jogarát és a hatalmat elnyomói fölött, míg meg nem hazudtolta rágalmazóit és örök hírnevet nem szerzett neki.
Bölcs 10.15
A bölcsesség szent népet és feddhetetlen ivadékot szabadított ki az elnyomó nép hatalmából.
Bölcs 10.16
Behatolt az Isten szolgájának lelkébe, és csodákkal és jelekkel lépett föl félelmetes királyokkal szemben.
Bölcs 10.17
Az igazaknak megadta a jutalmat fáradozásaikért, vezette őket csodás utakon, és nappal hajlékul szolgált nekik, éjjel meg csillagfényül.
Bölcs 10.18
Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a hatalmas vízen.
Bölcs 10.19
Ellenségeiket a hullámokba temette, és a tenger mélyéből újra partra vetette.
Bölcs 10.20
Így kifosztották az igazak az istenteleneket, és magasztalták, Uram, a te szent nevedet, és egy szívvel-lélekkel áldották oltalmazó kezedet.
Bölcs 10.21
Mert a bölcsesség megnyitotta a némák száját és ékesszólóvá tette a gyermekek nyelvét.
Bölcs 11
Bölcs 11.1
Szent próféta vezetésével sikerre vezette vállalkozásaikat.
Bölcs 11.2
Lakatlan pusztaságokon vonultak át, és járatlan helyeken ütötték fel sátrukat.
Bölcs 11.3
Ellenálltak ellenségeiknek és visszaverték ellenfeleiket.
Bölcs 11.4
Gyötörte őket a szomjúság; akkor segítségül hívták, és vizet adott a meredek szikla, eloltotta szomjukat a kemény kőszál.
Bölcs 11.5
Amivel ellenségeik bűnhődtek, az nekik áldást jelentett, amikor bajban voltak.
Bölcs 11.6
A folyónak ki nem apadó forrásvize helyett, amelyet azoknak (az egyiptomiaknak) undorító vére tett zavarossá,
Bölcs 11.7
büntetésül a gyermekgyilkos rendeletért, nekik (Izrael fiainak) váratlanul bőséges vizet adtál,
Bölcs 11.8
és így az egykori szomjúsággal megmutattad, milyen súlyosan büntetted ellenségeiket.
Bölcs 11.9
Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, mekkora gyötrelmet kellett elszenvedniük az istenteleneknek, akiket haragodban megbüntettél.
Bölcs 11.10
Mert őket – intő atyaként – csak próbára tetted, azokat azonban szigorú királyként elítélted és megbüntetted.
Bölcs 11.11
Tőlük (Izrael fiaitól) távol éppúgy gyötrődtek, mint a közelükben.
Bölcs 11.12
Mert kétszeres gyötrelem fogta el őket és sóhajtozás, amikor a múltra emlékeztek.
Bölcs 11.13
Amikor ugyanis meghallották, hogy ami nekik büntetésükre, azoknak az a javukra szolgált, tudomásul vették az Urat.
Bölcs 11.14
Mert akit egykor a kitételkor elvetettek és gúnyolódva elutasítottak, azt végül meg kellett csodálniuk, amikor egész más szomjúság gyötörte őket, mint az igazakat.
Bölcs 11.15
Amikor dőreségük és istentelen gondolkodásuk félrevezette őket, és oktalan csúszómászókat és alávaló állatokat tiszteltek, büntetésül oktalan állatok sokaságát küldted rájuk,
Bölcs 11.16
hogy megtudják: ki-ki azzal bűnhődik, amivel vétkezik.
Bölcs 11.17
Mindenható kezed, amely a világot alaktalan anyagból formálta ki, seregestül küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt,
Bölcs 11.18
vagy újfajta, dühös, ezaddig ismeretlen fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek vagy sistergő gőzt fújnak, vagy a szemükből iszonyú szikrákat hánynak,
Bölcs 11.19
amelyek nemcsak rájuk támadva pusztíthatták volna el őket, hanem amelyeknek a látványa is megsemmisíthette volna őket.
Bölcs 11.20
De ezek nélkül is, egyetlen lehelet is elsöpörhette volna őket, ha a bosszúló igazságosság üldözőbe veszi és hatalmad lehelete megszeleli őket. De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el.
Bölcs 11.21
Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének?
Bölcs 11.22
Hisz az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp.
Bölcs 11.23
De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak.
Bölcs 11.24
Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna.
Bölcs 11.25
Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre?
Bölcs 11.26
De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja.
Bölcs 12
Bölcs 12.1
Mert a te el nem múló szellemed van mindenben.
Bölcs 12.2
Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram.
Bölcs 12.3
Szent földednek régi lakóit is gyűlölted ugyan,
Bölcs 12.4
szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt.
Bölcs 12.5
A kegyetlen gyermekgyilkosokat és az emberhús-lakomákon a belső részek felfalóit, akiket véres összejöveteleken avattak fel,
Bölcs 12.6
és a szülőket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan lelkeket, ki akartad irtani atyáink keze által,
Bölcs 12.7
hogy ez a neked legkedvesebb föld az Isten gyermekeiben méltó lakókat kapjon.
Bölcs 12.8
De még ezek iránt is kímélettel voltál, mivelhogy emberek voltak, és sereged előőrseiként darazsakat küldtél, hogy ezek irtogassák őket, apránként.
Bölcs 12.9
Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd őket.
Bölcs 12.10
De te azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál nekik a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg soha.
Bölcs 12.11
Hisz átkozott fajzat voltak kezdettől fogva!
Nem is azért hagytad büntetlenül bűneiket, mintha valakitől tartottál volna.
Bölcs 12.12
Hisz ki mondhatná (neked): „Mit tettél?” Vagy ki szegülhetne ellene ítéletednek? Ki illethet váddal a népek megsemmisítéséért, amelyeket magad alkottál? Vagy ki léphet föl ellened az istentelen emberek ügyét pártolva?
Bölcs 12.13
Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné, úgyhogy bizonyítanod kellene, hogy nem ítéltél igazságtalanul,
Bölcs 12.14
sem király, sem fejedelem nem állhat eléd azok miatt, akiket megbüntettél.
Bölcs 12.15
De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, s nem tartod hatalmadhoz illőnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre.
Bölcs 12.16
Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja: mivel mindennek ura vagy, mindent kímélhetsz.
Bölcs 12.17
Erődet csak akkor mutatod meg, ha nem hisznek hatalmadban, és megbünteted a dacot azokban, akik ismerik hatalmadat.
Bölcs 12.18
Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt akarod.
Bölcs 12.19
Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszerető, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bűn után (időt) adsz a bűnbánatra.
Bölcs 12.20
Mert ha már gyermekeid ellenségeit, és a már halálra szántakat ekkora kímélettel és szelídséggel büntetted, időt és lehetőséget adva nekik, hogy gonoszságuktól megszabaduljanak,
Bölcs 12.21
akkor mekkora gonddal ítélkezel fiaid fölött, akiknek atyáiknak tett esküid és szövetségeid által annyi szépet ígértél!
Bölcs 12.22
Míg bennünket így nevelsz, tízszeresen sújtod ellenségeinket, hogy amikor magunk ítélkezünk, jóságodat tekintsük példaképünknek, és ha fölöttünk ítélkeznek, reménykedjünk az irgalomban.
Bölcs 12.23
Ezért azokat a gonoszokat is, akik esztelenségben töltötték életüket, saját szörnyűségeikkel gyötörted.
Bölcs 12.24
Mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor együgyű gyermekként tévedtek, és isteneknek tartották, ami az állatok közt visszataszító és megvetett.
Bölcs 12.25
Ezért mint éretlen gyermekre, olyan csapást küldtél rájuk, amely csúfot űzött belőlük.
Bölcs 12.26
Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük.
Bölcs 12.27
Mert amikor szenvedéseikben azok miatt bosszankodtak, amiket isteneknek tartottak, mivel gyötrelmet szenvedtek tőlük, belátták, hogy az az igaz Isten, akiről azelőtt nem akartak tudni. Ez az igen nagy büntetés is ezért érte őket.
Bölcs 13
Bölcs 13.1
Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt,
Bölcs 13.2
hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek.
Bölcs 13.3
Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzője teremtette őket.
Bölcs 13.4
Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük.
Bölcs 13.5
Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket.
Bölcs 13.6
De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni.
Bölcs 13.7
Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket.
Bölcs 13.8
Még sincs mentségük ezeknek sem.
Bölcs 13.9
Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg előbb ennek urát?
Bölcs 13.10
De boldogtalanok voltak és holt dolgokba vetették reményüket, akik emberi kéz műveit nevezték isteneknek; aranyat, ezüstöt, műtárgyakat, állati alakokat vagy haszontalan köveket, régi idők keze munkáját.
Bölcs 13.11
Ha a favágó alkalmas törzset vág ki, körös-körül lefejti egész kérgét és szakszerűen megmunkálja, alkalmas eszközt csinál belőle, mindennapi használatra.
Bölcs 13.12
A munkája közben keletkezett hulladékot arra használja, hogy elkészítse ételét és jóllakjék.
Bölcs 13.13
Ami pedig megmarad belőle, mert semmire sem alkalmas, görbe és göcsörtös fa, azt fogja, s üres óráit kihasználva faragja, aztán a pihenéskor szokásos gondossággal valamiféle formát ad neki. Ember képmására faragja,
Bölcs 13.14
vagy valamely egészen közönséges állathoz teszi hasonlóvá. Aztán bevonja agyaggal, felületét bekeni piros festékkel és befest rajta minden foltot.
Bölcs 13.15
Majd megfelelő házikót készít neki, a falra illeszti, és szeggel odaerősíti.
Bölcs 13.16
Így gondoskodik róla, hogy le ne essék. Mert tudja, hogy nem tud magán segíteni, hiszen csak kép, és támasztékra szorul.
Bölcs 13.17
Amikor meg imádkozni akar vagyonáért, feleségéért és gyermekeiért, akkor nem restell az élettelen dologhoz szólni. Az erőtlenhez könyörög egészségéért.
Bölcs 13.18
A holthoz esedezik életért, a tehetetlenhez fordul segítségért, szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani.
Bölcs 13.19
Keresetéhez, munkájához, mestersége sikeréhez attól kér erőt, aminek keze erőtlen.
Bölcs 14
Bölcs 14.1
Egy másik meg, aki tengeri útra indul és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely viszi.
Bölcs 14.2
Mert ezt keresetvágy eszelte ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette,
Bölcs 14.3
és a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, hisz a tengeren is adtál utat és biztos ösvényt a hullámok között.
Bölcs 14.4
Megmutattad ezáltal, hogy minden helyzetből ki tudsz szabadítani, s így hajóra szállhat az is, akinek (a hajózásban) nincsen jártassága.
Bölcs 14.5
Ilyen módon azt akarod, hogy bölcsességed művei ne heverjenek parlagon. Ezért az emberek parányi fára is rábízzák életüket, és épségben maradnak, amikor tutajon szelik át a habokat.
Bölcs 14.6
Így keresett már az ősrégi időben, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta.
Bölcs 14.7
Mert áldott a fa, amely igaz célokat szolgál.
Bölcs 14.8
Az emberi kéz csinálta bálvány azonban átkozott, meg az is, aki csinálta. Ez azért, mert azt csinálta, az meg azért, mert mulandó dolog létére istennek nevezték.
Bölcs 14.9
Mert egyaránt utálatos Isten előtt az istentelen és istentelen alkotása.
Bölcs 14.10
És készítőjével együtt a mű is bűnhődik.
Bölcs 14.11
Ezért ítélet alá esnek a pogányok bálványai is, mert utálat tárgyává lettek az Isten teremtette világon, botrány forrása az emberek lelkének és kelepce a balgák lábának.
Bölcs 14.12
Mert a kicsapongás kezdete a bálványok kigondolása; kitalálásuk meg az élet pusztulása.
Bölcs 14.13
Hisz sem kezdettől fogva nem léteztek, sem örökké nem maradnak meg.
Bölcs 14.14
Csak az emberek esztelen balgasága révén jöttek a világra; ezért gyors elmúlás vár rájuk.
Bölcs 14.15
Egy apa, akit nagyon korai gyász emésztett, elkészítette hirtelen elragadott gyermekének képmását, az immár halott embert istenként tisztelte, és alattvalóit titkos szertartásokra és áldozatokra kötelezte.
Bölcs 14.16
Idővel az istentelen szokás megszilárdult és törvényként megtartották.
Bölcs 14.17
A hatalmasok parancsára istenként tisztelték a faragott képet. Akiket az emberek nem tudtak szemtől szemben tisztelni, mivel távol laktak tőlük, azoknak alakját a távolból elképzelték, a királyról, akit tiszteltek, hű képet készítettek maguknak, hogy a távol levő előtt oly buzgalommal hódolhassanak, mintha jelen volna.
Bölcs 14.18
Tiszteletük fokozására a művész becsvágya olyanokat is ösztönzött, akik (a királyt) nem is ismerték.
Bölcs 14.19
Mert ez (a művész), hogy az uralkodó kedvében járjon, egész művészetét latba vetette, hogy minél szebben megmintázza.
Bölcs 14.20
Az alkotás szépségétől elragadott tömeg pedig most már az imádás tárgyának tekintette, akit kevéssel azelőtt még csak emberként tiszteltek.
Bölcs 14.21
Az élet romlására vezetett, hogy az emberek valami szerencsétlenség vagy az uralkodó hatalmának áldozataként a közölhetetlen nevet kőre és fára ruházták.
Bölcs 14.22
De nem érték be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem akik a tudatlanság nagy háborúságában élnek, az ilyen bajokat még békének nevezik.
Bölcs 14.23
Amikor gyermekgyilkos áldozatokat, titkos szertartásokat, vagy vad tivornyákat tartanak furcsa szokásokkal,
Bölcs 14.24
nem ügyelnek sem az életre, sem a házasság tisztaságára, hanem az egyik orvul megöli a másikat, vagy házasságtöréssel keseríti.
Bölcs 14.25
Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hűtlenség, a lázadás és az esküszegés,
Bölcs 14.26
a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése, a nemek fölcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás.
Bölcs 14.27
A névtelen bálványok imádása minden baj kezdete, oka és vége.
Bölcs 14.28
Mert vagy őrjöngenek mulatozásaik alkalmával, vagy hazugságokat jövendölnek, vagy istentelenül élnek, vagy könnyelműen hamis esküt tesznek.
Bölcs 14.29
Bízva bálványaik élettelenségében, arra számítanak, hogy nem éri baj őket, ha hamisan esküsznek.
Bölcs 14.30
De mind a kettőért utoléri őket az igazságos büntetés, (azért is), hogy az istenekre hagyatkozva hamisan vélekedtek Istenről, és (azért is), hogy – a jámborságot megvetve – csalárdságból hamisan esküdtek.
Bölcs 14.31
Mert nem azok hatalma, akikre esküsznek, hanem a bűnösöknek járó büntetés követi mindig a gonoszok botlásait.
Bölcs 15
Bölcs 15.1
Istenünk, jóságos vagy és hűséges; türelemmel és irgalommal kormányozod a mindenséget.
Bölcs 15.2
Ha vétkeztünk is, a tieid vagyunk, hisz ismerjük hatalmadat. De nem akarunk vétkezni, mert tudjuk, hogy hozzád tartozunk.
Bölcs 15.3
Mert téged megismerni tökéletes igazság, és hatalmadról tudni – az a teljes igazság, a halhatatlanság gyökere.
Bölcs 15.4
Nem is vezetett félre minket, amit az emberek gonoszul kitaláltak, sem a festők haszontalan munkája, a tarka festékekkel bemázolt figura,
Bölcs 15.5
amelynek látása vágyat kelt a balgában, úgyhogy megkívánja a holt kép élettelen alakját.
Bölcs 15.6
Akik csinálják őket, vágyódnak utánuk és tisztelik őket, azok a rosszat kedvelik és ilyen reményekre méltók.
Bölcs 15.7
A fazekas azon fárad, hogy az agyagot gyúrással képlékennyé tegye, és sok mindent készít belőle használatunkra. De ugyanabból az agyagból olyan edényeket is formál, amelyek tisztes célra szolgálnak, és olyanokat is, amelyek az ellenkező célra valók, mind ugyanolyan módon. Ám hogy milyen célra szolgáljon, azt a fazekas dönti el.
Bölcs 15.8
És így rosszra fecsérelt fáradsággal ugyanabból az agyagból hiábavaló istent készít, aki nem sokkal előbb maga is földből lett, és rövid idő múltán oda tér vissza, ahonnét vétetett, amikor majd visszakövetelik tőle a kölcsönbe kapott lelket.
Bölcs 15.9
De nem gondol vele, hogy hamarosan elmúlik, sem azzal, hogy rövid az élete. Inkább versenyre kel az arany- és ezüstművesekkel, utánozza az ércöntőt, és nagyra van azzal, hogy csalóka képeket készít.
Bölcs 15.10
Hamu a szíve, pornál hitványabb a reménye, és az élete értéktelenebb az agyagnál,
Bölcs 15.11
mert nem ismeri azt, aki alkotta és aki tevékeny lelket lehelt bele, és bele lehelte az élet leheletét.
Bölcs 15.12
Ehelyett azt hiszi, hogy létünk csak játék, életünk meg hasznot hajtó vásár. Mert – azt mondja – mindenünnen, még a rosszból is hasznot kell húzni.
Bölcs 15.13
Az ilyen mindenkinél jobban tudja, hogy vétkezik, amikor a föld agyagából egyszerre törékeny edényeket és bálványokat csinál.
Bölcs 15.14
Mind egészen értelmetlenek, és néped ellenségei, akik elnyomják; nyomorultabbak, mint egy gyermek lelke,
Bölcs 15.15
mert isteneknek tartották a népek összes bálványát, amelynek a szeme nem jó a látásra, sem az orra a levegő belélegzésére, sem a füle a hallásra, sem a kezén az ujj a tapintásra, sem a lába a járásra.
Bölcs 15.16
Hisz ember csinálta, olyan valaki formálta őket, aki maga is kölcsönbe kapta az élet leheletét: nincs ember, aki olyan istent tudna alkotni, hogy az akár csak vele magával is fölérne.
Bölcs 15.17
Halandó létére csak holtat tud alkotni, elvetemült kézzel. Ő maga tökéletesebb, mint azok a tárgyak, amelyeket imád, mert neki van élete, azoknak meg nincs.
Bölcs 15.18
Sőt a legvisszataszítóbb állatokat is imádják azok, akik ostobaság tekintetében még rosszabbak, mint a többiek.
Bölcs 15.19
Nem is szépek (ezek az állatok), hogy az ember, mint egyébként az állatok látásakor, kedvét lelné bennük. Elvesztették Isten dicséretét és áldását.
Bölcs 16
Bölcs 16.1
Ezért méltán bűnhődtek az egyiptomiak efféle lények által, tömérdek féreg gyötörte őket.
Bölcs 16.2
Népeddel azonban, ahelyett, hogy fenyítetted volna, jót tettél. Gyötrő éhségük csillapítására – csodálatos eledelt – fürjeket adtál nekik táplálékul.
Bölcs 16.3
Azoknak, amikor enni kívántak, a rájuk küldött állatok förtelmes külseje miatt még a rendes étvágyuk is elment, ezek meg rövid nélkülözés után csodálatos eledelben részesültek.
Bölcs 16.4
Mert azokra az elnyomókra kikerülhetetlen nélkülözésnek kellett jönnie; ezeknek pedig csupán meg kellett mutatni, milyen kínokat szenvedtek ellenségeik.
Bölcs 16.5
Amikor vad állatok bősz dühe tört rájuk, és veszélyben voltak, hogy a tekergő kígyók marásától elpusztulnak, haragod akkor sem tartott mindvégig.
Bölcs 16.6
Csak intés céljából, rövid időre ijesztetted meg őket, mert jelt kaptak a szabadulásra, amely törvényed parancsaira emlékeztette őket.
Bölcs 16.7
És aki odafordult, megmenekült, nem azáltal, amit látott, hanem általad, mindeneknek megmentője által.
Bölcs 16.8
Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden bajtól megszabadítasz.
Bölcs 16.9
Azokat megölte a sáskák és legyek csípése, és nem volt orvosság életük megmentésére, mert rászolgáltak, hogy ilyen lények révén bűnhődjenek.
Bölcs 16.10
Fiaidnak azonban még a mérges kígyók fogai sem tudtak ártani, mert irgalmad ellenük szegült és meggyógyította őket.
Bölcs 16.11
Csak azért érték őket a harapások és azért gyógyultak meg hamarosan, hogy törvényeidre emlékeztesd őket, és hogy el ne merüljenek a megfeledkezés mélységében és el ne tántorodjanak a te jóságodtól.
Bölcs 16.12
Mert nem gyógyfű, s nem tapasz orvosolta őket, hanem a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít.
Bölcs 16.13
Mert hiszen neked hatalmad van élet és halál fölött, levezetsz az alvilág kapujához és újra felhozol onnét.
Bölcs 16.14
Az ember gonoszságában megölheti ugyan a másik embert, de az élet elszállt leheletét nem hozhatja vissza, és az alvilágba sorolt lelket nem szabadíthatja ki.
Bölcs 16.15
A te kezed elől nem lehet elmenekülni.
Bölcs 16.16
Az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek, erős karod ostorozta; szokatlan zápor, jégeső és félelmetes zivatar üldözte és tűz emésztette őket.
Bölcs 16.17
És ami még csodálatosabb volt: a vízben, amely mindent elolt, sokkal inkább dühöngött a tűzvész, mert a teremtés az igazért harcol.
Bölcs 16.18
Néha megszelídült a tűz, nehogy égesse az istentelenek ellen küldött állatokat, ők maguk azonban világosan lássák, hogy Isten ítélete üldözi őket.
Bölcs 16.19
Máskor meg szokatlan erővel lobogott a láng a víz közepén (is), hogy az istentelen föld termékeit megsemmisítse.
Bölcs 16.20
Ezzel szemben népedet angyalok eledelével tápláltad, és fáradhatatlanul kész kenyeret adtál nekik az égből, amely megadott minden élvezetet, és minden ízlésnek megfelelt.
Bölcs 16.21
Mert ajándékod megmutatta gyöngédségedet gyermekeid iránt, hiszen alkalmazkodott annak ízléséhez, aki ette, és azzá változott, amivé ki-ki óhajtotta.
Bölcs 16.22
Hó és jég ellenállt a tűznek és nem olvadt el, hogy megtudják: a tűz, amely a jégesőben is égett és az eső közepette is lángolt, csak ellenségeik termését tette tönkre,
Bölcs 16.23
de ugyanaz (a tűz) megfeledkezett saját erejéről, hogy az igazak táplálékhoz jussanak.
Bölcs 16.24
A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak.
Bölcs 16.25
Ezért akkor is – mindenre elváltozva – a te mindeneket tápláló adományod szolgálatába állt a hozzád könyörgők kívánsága szerint,
Bölcs 16.26
hogy megtudják fiaid, akiket szeretsz, hogy nem a sokféle fajtájú gyümölcs táplálja az embert, hanem a te szavad tartja meg azokat, akik benned bíznak.
Bölcs 16.27
Amit ugyanis a tűz nem tudott elemészteni, azonnal elolvadt, ha kevés napsugár melege érte.
Bölcs 16.28
Ebből megtudták, hogy napkelte előtt kell téged áldani, és már virradatkor meg kell előtted jelenni.
Bölcs 16.29
Mert a hálátlan reménye elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz.
Bölcs 17
Bölcs 17.1
Ítéleteid súlyosak és kifürkészhetetlenek, azért estek tévedésbe a javíthatatlan lelkek.
Bölcs 17.2
Azt hitték ugyanis az elvetemültek, hogy elnyomhatják a szent népet, de aztán a sötétség fogságában és az éjszaka bilincseiben kellett ténferegniük, bezárva házaikba, számkivetve az örök gondviselés színe elől.
Bölcs 17.3
Azt hitték, hogy titkos bűneikkel megbújhatnak a feledés sötét leple alatt, de szétszóródtak, iszonyú döbbenet kerítette őket hatalmába, és rémképek ijesztgették őket.
Bölcs 17.4
Még az őket befogadó zugban sem szabadulhattak a félelemtől, hanem ijesztő zajok zúgtak körülöttük, és félelmetes alakok jelentek meg nekik sötét ábrázattal.
Bölcs 17.5
Semmiféle tűznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon, és a csillagok lobogó fénye sem tudta ezt az iszonyatos éjjelt megvilágítani.
Bölcs 17.6
Csak egy magától kigyulladt, ijesztő tűz világított nekik. Amikor ez a jelenség eltűnt, félelmükben rosszabbnak tartották, amit láttak, mint amilyen volt.
Bölcs 17.7
A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan vizsgáztak a tudományból, amivel kérkedtek.
Bölcs 17.8
Akik ugyanis fogadkoztak, hogy a beteg lelkekből kiűzik a félelmet és az aggodalmat, maguk is nevetséges félelem betegei lettek.
Bölcs 17.9
Mert akkor is, amikor semmi rémség nem volt, ami ijeszthette volna őket, ha állat szaladt el mellettük, vagy kígyók sziszegtek, megrémültek és ijedelmükben majd hogy meg nem haltak, és még a levegőbe sem igen akartak nézni, holott azt sehogy sem lehet elkerülni.
Bölcs 17.10
A gonoszság gyávának bizonyul, és ítéletet mond saját maga fölött. Zaklatja a rossz lelkiismeret, és mindig a legrosszabbat tételezi föl.
Bölcs 17.11
A félelem ugyanis nem egyéb, mint lemondás a segítségről, amit a megfontolás nyújt.
Bölcs 17.12
Minél erőtlenebb a szívben (a segítség) várása, annál kínosabbnak érzi az ember, hogy nem ismeri gyötrelme okát.
Bölcs 17.13
Azokat pedig, akik az alélt, a tehetetlen alvilág mélyéből felszállt éjszakát éppúgy, (mint a többi éjjelt) alvással akarták eltölteni,
Bölcs 17.14
hol félelmetes kísértetek vették üldözőbe, hol lelkük csüggedése bénította meg hirtelen, és váratlan félelem fogta el őket.
Bölcs 17.15
Így aztán mindegyik fogollyá lett ott, ahol leroskadt, retesz nélküli börtönbe zárva.
Bölcs 17.16
Akit meglepett, akár magányos helyen dolgozó földműves volt, akár pásztor vagy napszámos, azt elkerülhetetlen kényszer kerítette hatalmába.
Bölcs 17.17
Mindannyiukat a sötétségnek egyazon lánca bilincselte meg. Akár szél suhogott, akár kedves madárdal hangzott a sűrű lombú csalitból, akár sebesen iramló víz morajlása hallatszott,
Bölcs 17.18
akár alágördülő sziklatömbök vad robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futásának zaja, akár ordító vadállatok bömbölő üvöltése, vagy visszhang verődött vissza a hegyek szakadékaiból, minden megfélemlítette és megdermesztette őket.
Bölcs 17.19
Mert a világ többi része tündöklő fényben ragyogott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának.
Bölcs 17.20
Csak rájuk borult mélységes éjszaka – képe annak a sötétségnek, amely rájuk várt. De a sötétségnél is jobban terhére voltak önmaguknak.
Bölcs 18
Bölcs 18.1
Szentjeidnek azonban ragyogó világosság támadt. Mikor azok hallották hangjukat, de alakjukat nem látták, boldognak magasztalták őket, hogy nem gyötrődnek.
Bölcs 18.2
Hálálkodtak, hogy a bántalmazások ellenére sem ártottak nekik, és bocsánatot kértek az ellenségeskedés miatt.
Bölcs 18.3
Nekik meg tűzoszlopot adtál vezetőül az ismeretlen úton, ártalom nélküli napot a dicső vándorláshoz.
Bölcs 18.4
Azok persze megérdemelték, hogy a világosságtól megfosztva a sötétség rabjai legyenek, mivel fogva tartották fiaidat, akik által a törvény el nem múló világosságát kellett kapnia a világnak.
Bölcs 18.5
Mivel elhatározták, hogy a szentek gyermekeit megölik, úgyhogy közülük csak egy kitett gyermek menekült meg, büntetésül rengeteg gyermeküket elvetted tőlük, és mind elveszítetted őket a tengernyi vízben.
Bölcs 18.6
Atyáink előre hírét vették ennek az éjnek, hogy jól ismerve esküidet, amelyeknek hittek, bátorságban legyenek.
Bölcs 18.7
Így hát néped várta az igazak megszabadulását és az ellenség vesztét.
Bölcs 18.8
Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad, azzal minket felmagasztaltál, amikor hívtál bennünket.
Bölcs 18.9
Mert titokban áldoztak a dicső atyák buzgó fiai, és egy szívvel-lélekkel elkötelezték magukat az isteni törvényre, hogy a szentek egyformán osztoznak a közös javakban és a közös veszélyekben, s már előre rázendítettek az atyák énekeire.
Bölcs 18.10
Az ellenség éktelen kiabálása válaszolt nekik, és közbe-közbevegyült azok jajveszékelése, akik gyermekeiket siratták.
Bölcs 18.11
Ugyanaz a büntetés sújtott szolgát, urat egyaránt, és a közönséges ember ugyanazt szenvedte, mint a király.
Bölcs 18.12
Egyazon halálnem által valamennyinek számtalan halottja volt, úgyhogy az élők nem győzték temetni őket, mert legkiválóbb gyermekeik egy csapásra halálukat lelték.
Bölcs 18.13
Akik a varázslások miatt mindvégig hitetlenek maradtak, most, az elsőszülöttek pusztulásakor mégis elismerték, hogy ez a nép az Isten gyermeke.
Bölcs 18.14
Mert amikor mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott,
Bölcs 18.15
mindenható szava zord harcos módjára ott termett az égből, királyi trónjáról a pusztulásra szánt föld közepén. Visszavonhatatlan parancsát hordozta éles pallos gyanánt,
Bölcs 18.16
és ott állva mindent betöltött halállal; a földön járva elérte az eget.
Bölcs 18.17
Akkor hirtelen szörnyű álomképek rémítették őket, és váratlan félelem tört rájuk.
Bölcs 18.18
Az egyik itt esett össze félholtan, a másik amott, és tudtul adta, mi halálának az oka.
Bölcs 18.19
Mert az álmok, amelyek rémítgették őket, ezt előre jelezték, nehogy úgy haljanak meg, hogy ne tudnák, miért szenvednek ily kegyetlenül.
Bölcs 18.20
Az igazakat is elérte ugyan a halál megpróbáltatása, és rengeteg elveszett a pusztában, de a harag nem tartott sokáig.
Bölcs 18.21
Mert hamarosan közbelépett előharcos módjára egy feddhetetlen férfiú hivatása fegyverzetével: imával és engesztelő tömjénnel. Szembeszállt a haraggal és véget vetett a csapásnak. Így megmutatta, hogy az ő szolgája volt.
Bölcs 18.22
Nem testi erővel, nem is a fegyverek hatalmával győzte le a haragot, hanem egy szóval győzte meg a fenyítőt, amelyben az atyáknak tett esküre és szövetségre emlékeztetett.
Bölcs 18.23
Mert amikor már rakásszámra feküdtek egymáson a halottak, közbelépett, véget vetett a dúlásnak és elzárta útját az élők felé.
Bölcs 18.24
Mert leomló ruháján ott volt az egész világ ábrázolása, az atyák magasztos neve a négy sor metszett kövön, és fejének díszén a te fönséged.
Bölcs 18.25
Ezek előtt meghátrált az öldöklő, visszahökkent tőlük mert a haragnak puszta próbája is elég volt.
Bölcs 19
Bölcs 19.1
Az istentelenekre azonban mindvégig könyörtelen harag nehezedett. Előre ismerte ugyanis jövőbeli magatartásukat is,
Bölcs 19.2
nevezetesen, hogy – bár maguk sürgették kivonulásukat és sebbel-lobbal elengedték őket – hamarosan mást gondolnak, és üldözőbe veszik őket.
Bölcs 19.3
Amikor még gyászukkal voltak elfoglalva és még jajgattak a halottak sírjánál, máris más, balga elhatározásra jutottak, és mint szökevényeket, üldözőbe vették azokat, akiket kérve-könyörögve elküldtek.
Bölcs 19.4
A megérdemelt végzet hajtotta őket efelé a vég felé, és feledtette velük a történteket, hogy teljessé tegyék a csapásaikból még hiányzó büntetést,
Bölcs 19.5
és hogy néped csodálatosan kivonuljon, ők meg szokatlan halált leljenek.
Bölcs 19.6
Az egész teremtés újjáalakult ugyanis természetében, hogy egészen különös parancsnoknak engedelmeskedjék, hogy gyermekeid sértetlenül megmaradjanak.
Bölcs 19.7
Felhő jelent meg, és árnyékával beborította táborukat, és szárazföld bukkant elő, ahol azelőtt víz volt – nyitott út a Vörös-tengerből és zöldellő mező az örvénylő áradatból.
Bölcs 19.8
Ezen vonultak át az egész néppel azok, akiket kezed oltalmazott, és bámulatos csodákat láttak.
Bölcs 19.9
Legelésztek, mint a paripák, és szökelltek, mint a bárányok, és dicsőítettek téged, Uram, aki megmentetted őket.
Bölcs 19.10
Mert még emlékeztek arra, amit átéltek az idegen földön, hogy a föld termett legyeket, nem állatok nemzettek, és a folyó ontott töméntelen békát, nem víziállatok szültek.
Bölcs 19.11
Utóbb meg madarak szokatlan keletkezését látták, amikor mohóságukban csemegét kértek.
Bölcs 19.12
Mert vágyuk kielégítésére fürjek szálltak föl a tenger felől.
Bölcs 19.13
De a büntetések sem jöttek a bűnösökre anélkül, hogy heves mennydörgésben jelek ne előzték volna meg őket. Mert méltán szenvedtek gonosz tetteik miatt. Hisz ádáz gyűlöletet tápláltak magukban az idegenekkel szemben.
Bölcs 19.14
Mások ismeretlen jövevényeket nem fogadtak be, ők azonban érdemekben gazdag vendégeket vetettek szolgaságra.
Bölcs 19.15
De még egyet! Azért is számadásra vonják őket, mert míg azok az idegeneket rögtön gyűlölködve fogadták,
Bölcs 19.16
addig ezek ünnepségek közt befogadták őket, s miután már egyazon jogok részesei lettek, súlyos robottal sanyargatták őket.
Bölcs 19.17
De sújtotta is őket a vakság, úgy mint azokat ott az igaznak ajtaja előtt, amikor a sűrű sötétségben mindegyik kereste a saját ajtajának bejáratát.
Bölcs 19.18
Az elemek ugyanis átalakulnak, ahogy a húros hangszerben is a hangoktól függően változik a dallam, noha mindegyik megtartja a maga zengését. Ez világlik ki a történtek tüzetes szemléletéből.
Bölcs 19.19
A szárazföldi lények ugyanis vízivé változtak, és az úszó állatok kimentek a szárazra.
Bölcs 19.20
A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig megfeledkezett oltó természetéről.
Bölcs 19.21
A lángok azonban nem emésztették föl a bennük járó mulandó lények testét, és nem olvasztották el a könnyen olvadó égi eledelt, amely jéghez hasonlított.
Bölcs 19.22
Mindezekben ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet, soha sem feledkeztél meg róla, és mindig és mindenütt vele voltál.

*

Példabeszédek könyve

Péld 1
Péld 1.1
Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai,
Péld 1.2
hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet;
Péld 1.3
hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre;
Péld 1.4
hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre.
Péld 1.5
Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon.
Péld 1.6
Hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit.
Péld 1.7
A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.
Péld 1.8
Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!
Péld 1.9
Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba.
Péld 1.10
Fiam, ha a bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele!
Péld 1.11
Ha így szólnak hozzád: „Gyere velünk, vérre leselkedünk, ártatlannak ok nélkül tőrt vetünk,
Péld 1.12
úgy elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül,
Péld 1.13
mindenféle drága kincset szerzünk, megtöltjük zsákmánnyal a házunkat,
Péld 1.14
s velünk együtt részesedsz a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.”
Péld 1.15
Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktől.
Péld 1.16
[Mert hisz a gonosz után fut a lábuk, és vért ontani sietnek.]
Péld 1.17
Valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek.
Péld 1.18
Hisz a saját vérükre leselkednek, a saját életüknek vetnek csapdát.
Péld 1.19
Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának.
Péld 1.20
Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját.
Péld 1.21
Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban.
Péld 1.22
Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek?
Péld 1.23
Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom:
Péld 1.24
Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam;
Péld 1.25
semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek.
Péld 1.26
Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés,
Péld 1.27
ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás.
Péld 1.28
Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak.
Péld 1.29
Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték,
Péld 1.30
mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették,
Péld 1.31
azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek.
Péld 1.32
A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat.
Péld 1.33
De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.
Péld 2
Péld 2.1
Fiam, ha magadévá teszed szavaimat és megtartod a parancsaimat,
Péld 2.2
megnyitva füledet a bölcsességnek s kitárva szívedet az okosságnak,
Péld 2.3
igen, csak ha tudásért kiáltasz, és bölcsesség után sóvárog a hangod,
Péld 2.4
ha mint ezüst után, úgy kutatsz utána, és mint a kincsnek, úgy keresed nyomát,
Péld 2.5
akkor érted meg az Úrnak félelmét, s nyered el az Úrnak ismeretét.
Péld 2.6
Mert csak az Úr adhat bölcsességet, az ő szájából származik tudás és értelem.
Péld 2.7
Készen tartja üdvét az igazaknak, akik tisztán élnek, védőpajzs azoknak.
Péld 2.8
Védelmezi az igazság ösvényét, s akik hűek hozzá, azoknak szemmel tartja útját.
Péld 2.9
Akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, s mind a helyes utat.
Péld 2.10
Mert bölcsesség költözik szívedbe, és felvidítja lelkedet a tudás;
Péld 2.11
a megfontolás virraszt fölötted, és az értelem lesz az oltalmazód,
Péld 2.12
hogy megóvjon a rossz úttól, s az emberektől, akik hamisságot szólnak,
Péld 2.13
s elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség útjain járjanak;
Péld 2.14
akiknek örömet szerez, ha rosszat tehetnek, s akik ujjonganak a rút álnokságon;
Péld 2.15
akiknek az útja tele kanyarokkal, és akik szeretnek görbe úton járni.
Péld 2.16
Megóv más embernek a feleségétől, és megóv a csábos szavú idegen nőtől.
Péld 2.17
Az ilyen elhagyja lánykora kedvesét, és megfeledkezik az Isten kötötte szövetségről.
Péld 2.18
Igen, a háza a halálba vezet, a holtak országába visznek ösvényei.
Péld 2.19
Aki betér hozzá, nem jön többé vissza, nem jut el többé az élet útjára.
Péld 2.20
Ezért te csak a jóknak útját járd, és csak az igazak ösvényét kövesd!
Péld 2.21
Mert csak az igazak lakják majd a földet, csak az ártatlanok maradnak meg rajta.
Péld 2.22
A gonoszok kivesznek a földről, és a hűtleneket kitépik belőle.
Péld 3
Péld 3.1
Fiam, ne feledd el a tanításomat, parancsaimat őrizd meg szívedben!
Péld 3.2
Mert hosszú életet hoznak neked, szerencsés éveket s boldogulást.
Péld 3.3
Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára.
Péld 3.4
Akkor megkedvelnek, és tetszésre találsz az Isten és az emberek szemében.
Péld 3.5
Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz.
Péld 3.6
Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet.
Péld 3.7
Ne tartsd magadat bölcsnek, inkább féld az Urat és kerüld a rosszat!
Péld 3.8
Javára lesz ez a testednek, üdítő balzsam a csontjaidnak.
Péld 3.9
Tiszteld meg az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elsejéből.
Péld 3.10
Csűreid akkor megtelnek gabonával, s kádjaidból kicsordul a bor.
Péld 3.11
Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásának.
Péld 3.12
Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar.
Péld 3.13
Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, az az ember, aki okosságra tesz szert!
Péld 3.14
Ennek birtokába jutni jobb, mint ezüstöt szerezni, aranynál többet ér ennek elérése.
Péld 3.15
A korallénál is nagyobb az értéke, nem vetekszik vele semmi drágaságod.
Péld 3.16
A jobb kezében a hosszú életet tartja, a balban meg a vagyont és a dicsőséget.
Péld 3.17
Az ő útjai mind barátságos utak, és az ösvényein mindenütt jólét van.
Péld 3.18
Aki utána nyúl, annak az életfája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik.
Péld 3.19
Az Úr bölcsességgel alkotta a földet, értelemmel tette az eget szilárddá.
Péld 3.20
Ahogy elgondolta, úgy törtek föl a vizek, s a felhők tudtával harmatoznak esőt.
Péld 3.21
Fiam, ne téveszd szemed elől soha, vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra.
Péld 3.22
Így majd a lelked életévé válnak, és ékesség lesznek a nyakadon.
Péld 3.23
Biztos léptekkel jársz akkor utadon, és nem botlik meg soha a lábad.
Péld 3.24
Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, s ha lefekszel, jót pihensz, úgy alszol.
Péld 3.25
Nem kell tartanod hirtelen ijedségtől, sem a gonoszok támadásától.
Péld 3.26
Mert hiszen az Úr lesz az oltalmad, vigyáz a lábadra, nehogy tőrbe essék.
Péld 3.27
Jótettedet ne tagadd meg a rászorulótól, hogyha módodban van jót tenni vele.
Péld 3.28
Ne mondd embertársadnak: „Menj, gyere máskor, holnap majd adok!”, ha mindjárt adhatnál.
Péld 3.29
Ne szőj gonosz tervet embertársad ellen, amikor gyanútlanul nálad üldögél.
Péld 3.30
Ne veszekedj soha ok nélkül senkivel, aki ellened semmi rosszat nem tett.
Péld 3.31
Ne irigyeld az erőszak emberét, s ne válassz magadnak az útjai közül.
Péld 3.32
A rossz úton járóktól iszonyodik az Úr, az igazakkal meg jó barátságban él.
Péld 3.33
Az Úrnak átka van a gonosz házán, hanem az igazak otthonát megáldja.
Péld 3.34
Akik gúnyolódnak, azokat ő is kigúnyolja, az alázatosakhoz jóindulattal van.
Péld 3.35
Megtiszteltetés lesz a bölcsek osztályrésze, megszégyenülés a balgák öröksége.
Péld 4
Péld 4.1
Fiaim, halljátok atyátok intelmét, jól figyeljetek, hogy megérthessétek!
Péld 4.2
Mert jó a tanítás, amelyet adok nektek, az útmutatásom, csak el ne hagyjátok!
Péld 4.3
Hisz én is atyám gyermeke voltam, szelíd és egyetlen anyám szemében.
Péld 4.4
Nos, tanított és így beszélt hozzám: „Őrizd meg szívedben a szavaimat, tartsd meg a parancsaimat és boldogan élsz.
Péld 4.5
Tégy szert bölcsességre, szerezz okosságot, ne feledd el és ne térj el számnak szavaitól.
Péld 4.6
Ne hagyd el, akkor majd megoltalmaz, szeresd, akkor majd őrködik fölötted.
Péld 4.7
A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet, minden vagyonodon vegyél okosságot!
Péld 4.8
Öleld magadhoz, akkor majd fölemel, tisztességre juttat, hogyha átkarolod.
Péld 4.9
Díszes koszorúval ékesíti fejed, és pompás koronát ajándékoz neked.”
Péld 4.10
Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat, akkor nagy lesz száma élted éveinek.
Péld 4.11
Megmutatom neked a bölcsesség útját, egyenes lesz az út, amelyen járatlak.
Péld 4.12
Semmi nem gátolja lépteid, amikor jársz, és ha gyorsan szaladsz, akkor sem botlasz meg.
Péld 4.13
Tartsd meg intelmemet, ne tágíts tőle! Őrizd meg, hiszen az életed!
Péld 4.14
Ne lépj a gonoszok ösvényére, és a gonosztevők útján ne járj!
Péld 4.15
Hagyd el, s ne menj rajta tovább, kanyarodj el tőle, s úgy folytasd utadat!
Péld 4.16
Ha nem tesznek rosszat, aludni sem tudnak, nincs nyugtuk, ha mást tőrbe nem csalhatnak.
Péld 4.17
Amit esznek, az a gonoszság kenyere, és az erőszak borát isszák.
Péld 4.18
Az igaz ember útja, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz.
Péld 4.19
A gonoszok útja olyan, mint a sötét éjszaka, maguk sem tudják, miben botlanak meg.
Péld 4.20
Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre!
Péld 4.21
Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében!
Péld 4.22
Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének.
Péld 4.23
Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.
Péld 4.24
Tartsd távol magadtól a száj hamisságát, távolítsd el az ajkak álnokságát!
Péld 4.25
Egyenest előre nézzen a szemed, legyen egyenes a szemed pillantása.
Péld 4.26
Egyengess sima utat a lábadnak, legyenek biztosak mind az útjaid.
Péld 4.27
Se jobbra, se balra ne térj le az útról, és a gonosztól tartsd távol a lábad.
Péld 5
Péld 5.1
Figyelj, fiam, a bölcsességemre, és okosságomnak nyisd ki a füledet,
Péld 5.2
ne veszítsd el megfontoltságodat, és az ajkad őrizze meg a tudást. Ne vess ügyet romlott nőszemélyre!
Péld 5.3
Mert méztől csepeg az idegen nő ajka, és az olajnál is simább az ínye,
Péld 5.4
de végül keserű, akárcsak az üröm, és olyan éles, mint a kétélű kard.
Péld 5.5
Lába lefelé, a halálba viszi, szilárd léptekkel az alvilágba tart.
Péld 5.6
Útjai csapongók, nem törődik vele, így aztán nem is jár az élet ösvényén.
Péld 5.7
Éppen ezért, fiam, hallgass most rám, s ne tántorodj el számnak szavaitól!
Péld 5.8
Tartsd utadat mindig távol tőle, háza ajtajához közel sose kerülj!
Péld 5.9
Különben kiszolgáltatod méltóságodat, kegyetlen embernek adod éveidet.
Péld 5.10
Javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál.
Péld 5.11
Végül aztán sóhajtoznod kell, amikor majd elveszted testedet, húsodat,
Péld 5.12
s be kell vallanod: „Gyűlöltem az intő szót, és szívem utálta, hogyha megdorgáltak.
Péld 5.13
Nevelőim szavát hallatlanra vettem, nem fordítottam fülem tanítóim felé.
Péld 5.14
Kicsi híja volt és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt.”
Péld 5.15
A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel.
Péld 5.16
Forrásaid ne csorduljanak ki, patakjaid vize se ömöljön a közösség terére.
Péld 5.17
Egyes-egyedül a tieid legyenek, és rajtad kívül senki máséi.
Péld 5.18
Legyenek áldottak a forrásaid, örülj ifjúkori feleségednek:
Péld 5.19
kecses szarvasünő és bájos zerge! Veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén, és szerelmétől légy szüntelen részeg.
Péld 5.20
Miért kellene, fiam, másba bolondulnod, idegen nő testét ölelgetned?
Péld 5.21
Mindenkinek útját tisztán látja az Úr, szemmel tartja az ösvényeidet.
Péld 5.22
Saját gaztettei fogják meg a gonoszt, a saját bűnének hurka kötözi meg.
Péld 5.23
Fegyelmezetlenség viszi halálba, nagy ostobasága dönti romlásba.
Péld 6
Péld 6.1
Fiam, ha kezességet vállaltál másért, idegennek adtad a kezed,
Péld 6.2
s így szád szava által tőrbe estél, ha foglyává váltál saját szavaidnak,
Péld 6.3
akkor, hogy szabadulj, fiam, ezt tegyed, mert embertársad kezébe kerültél: Menj, siess és zaklasd embertársadat.
Péld 6.4
Ne hunyd be szemedet álomra, a szempilládat ne hagyd elszunnyadni!
Péld 6.5
Mint zerge a hálóból, szabadítsd ki magad, vagy mint a madár a tőrből!
Péld 6.6
Te lusta, menj el a hangyához, nézd meg, hogy mit csinál és akkor bölcs leszel:
Péld 6.7
Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki,
Péld 6.8
nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyűjti eledelét.
Péld 6.9
S te lusta, meddig akarsz még heverészni? Mikor akarsz végre fölkelni álmodból?
Péld 6.10
„Még egy kis alvás, még egy kis szendergés, keresztbefont karral még egy kis pihenés!”
Péld 6.11
Így rád tör a szegénység, mint az útonálló, s mint valami koldus, a nyomor.
Péld 6.12
Egy semmirekellő, igen, egy csirkefogó közelít, hamisság van a szájában,
Péld 6.13
hunyorít a szemével, meglök a lábával, az ujjával meg jelt ad,
Péld 6.14
álnokság lakik a szívében, mindig gonoszságon járatja az eszét, háborúságot szít szüntelen.
Péld 6.15
Ezért váratlanul rászakad a végzet, hirtelen tönkremegy és nincs menekvése.
Péld 6.16
Hat dolog van, amit gyűlöl az Úr, s hét, ami utálattal tölti el szívét:
Péld 6.17
A gőgös szem, a hamis nyelv, az ártatlan vért ontó kéz,
Péld 6.18
az álnokságot tervező szív, a gonosz ügyben járó láb,
Péld 6.19
a hazudozó, hamis tanú, s végül, aki viszályt kelt a testvérek között.
Péld 6.20
Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását!
Péld 6.21
Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre, és akaszd a nyakadba.
Péld 6.22
Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled.
Péld 6.23
Mert a parancs lámpás, fény a tanítás, életre vivő út az intelem s a feddés.
Péld 6.24
Megóv a más feleségétől, az idegen asszony hízelgő nyelvétől.
Péld 6.25
Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a tekintete!
Péld 6.26
Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörő nő drága életet hajszol.
Péld 6.27
Rejthet-e az ember tüzet a keblébe úgy, hogy a ruhája ettől meg ne gyúlna?
Péld 6.28
Lehet-e járkálni izzó szén parazsán, úgy, hogy az embernek meg ne égjen a lába?
Péld 6.29
Így van, ha valaki más asszonyához jár, aki megérinti, nem marad büntetlen.
Péld 6.30
A tolvajt, aki lop, mert hajtja az éhség, és jól akar lakni, nem veti meg senki.
Péld 6.31
De ha rajtakapják, hétszeresen fizet, rámegy a háza és egész vagyona.
Péld 6.32
Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki elszánta életét.
Péld 6.33
Ütlegeket s szégyent visz onnan magával, és a gyalázata nem múlik el soha.
Péld 6.34
Mert féltékenység a férfiember dühe, és a bosszú napján nem ismer irgalmat.
Péld 6.35
Nincs az a váltságdíj, amely kiengesztelné, akármennyit kínálsz, nem egyezik bele.
Péld 7
Péld 7.1
Őrizd meg, fiam, a szavaimat, jegyezd meg magadnak a parancsaimat!
Péld 7.2
Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz, őrizd tanításom, mint a szemed fényét.
Péld 7.3
Kösd őket az ujjaidra, és írd fel a szíved táblájára!
Péld 7.4
Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy”. És az okosságnak: „Te meg a rokonom”.
Péld 7.5
Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgő szavú idegen nőtől.
Péld 7.6
Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik,
Péld 7.7
hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze:
Péld 7.8
arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van.
Péld 7.9
Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje.
Péld 7.10
Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva.
Péld 7.11
Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon.
Péld 7.12
Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött.
Péld 7.13
Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal:
Péld 7.14
„Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam.
Péld 7.15
Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek.
Péld 7.16
Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá.
Péld 7.17
Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával.
Péld 7.18
Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét!
Péld 7.19
Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult.
Péld 7.20
Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz.”
Péld 7.21
Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette.
Péld 7.22
Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad.
Péld 7.23
Míg aztán a máját egy nyíl át nem fúrja, vagy mint a madár, amely hálóba repül, s nem veszi észre, hogy az életével játszik.
Péld 7.24
Éppen ezért, fiam, hallgassál rám, és figyelj a szám szavaira!
Péld 7.25
Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre!
Péld 7.26
Mert sokan elpusztultak, akiket tőrbe csalt, s nagy azoknak a száma, akiket megölt.
Péld 7.27
Az alvilágba visznek házán át az utak, lefelé a halálnak kamráiba.
Péld 8
Péld 8.1
Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát?
Péld 8.2
Fönt a magaslaton az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást.
Péld 8.3
A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja:
Péld 8.4
„Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam!
Péld 8.5
Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti balgatagok, térjetek már észre!
Péld 8.6
Figyeljetek ide! Amit hirdetek, az helyes, őszinte szóra nyílnak ajkaim.
Péld 8.7
Mert az én számat az igazság mozgatja, ajkaim borzadnak minden álnokságtól.
Péld 8.8
Számnak minden szava színtiszta igazság, nincsen benne semmi kitekert vagy hamis.
Péld 8.9
Az értelmes embernek mind megfelel, aki szert tett a tudásra, az helyesli őket.
Péld 8.10
Intelmemet vegyétek szívesebben, mint az ezüstöt, legyen a tudás kívánatosabb az aranynál,
Péld 8.11
Mert a bölcsesség jobb a korallnál, nem érhet föl vele semmilyen drágaság.”
Péld 8.12
„Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát.
Péld 8.14
Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság és enyém a lelkierő.
Péld 8.13
[Az Úr félelme a rossznak utálata.] A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem.
Péld 8.17
Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál.
Péld 8.15
Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők.
Péld 8.16
Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a főemberek az egész föld fölött.
Péld 8.18
Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság.
Péld 8.19
Gyümölcseim jobbak, mint az arany s a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst.
Péld 8.20
Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos.
Péld 8.21
Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok és megtöltöm csűreiket.”
Péld 8.22
„Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét.
Péld 8.23
Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt.
Péld 8.24
Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő víz.
Péld 8.25
Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat,
Péld 8.26
amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem.
Péld 8.27
Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta,
Péld 8.28
amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta;
Péld 8.29
amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki -, amikor megrajzolta a föld szilárd részét.
Péld 8.30
Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt.
Péld 8.31
Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.”
Péld 8.32
„Nos hát, fiaim, hallgassatok rám! Jól járnak, akik megtartják útjaimat.
Péld 8.33
Halljátok meg intő szavamat: legyetek bölcsek, s ne tagadjátok meg tőle a figyelmet!
Péld 8.34
Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit.
Péld 8.35
Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését.
Péld 8.36
De aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik.”
Péld 9
Péld 9.1
Megépítette a házát a bölcsesség, s hét oszlopát is felállította.
Péld 9.2
Barmait levágta, borát megkeverte, és az asztalát is megterítette.
Péld 9.3
Kiküldte szolgálóit és kihirdettea város magasabb pontjain:
Péld 9.4
„Tapasztalatlanok, kerüljetek beljebb!” Az értetleneknek meg ezt mondja:
Péld 9.5
„Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem!
Péld 9.6
Éltek, csak hagyjatok fel a dőreséggel és járjatok az értelem útjain!”
Péld 9.7
Aki a gúnyolódót feddi, szégyent arat, aki a gonoszt szidja, maga is foltot kap.
Péld 9.8
Ne szidd a gúnyolódót, mert még meggyűlöl, csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte!
Péld 9.9
Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását.
Péld 9.10
A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a Szentet ismerni – az az okosság.
Péld 9.11
Általam gyarapszik napjaidnak száma, és megsokasodnak életed évei.
Péld 9.12
Ha bölcs vagy, neked válik javadra, ha gúnyolódsz, magad vallod kárát.
Péld 9.13
Dőre asszonynak nincsen nyugodalma, tele van butasággal, nem tud semmit sem.
Péld 9.14
Üldögél házának ajtaja előtt, trónszéken a város magaslatán,
Péld 9.15
hogy felszólíthassa, akik arra járnak, akiknek épp arra vezet el az útjuk:
Péld 9.16
„Térjen be ide mind, aki tudatlan!” Akinek kevés az esze, annak meg ezt mondja:
Péld 9.17
„Milyen édes a víz, amelyet úgy lopnak, s milyen jó az íze a titkos eledelnek!”
Péld 9.18
És nem veszi észre, hogy holtak laknak ott, az alvilág völgyében vannak vendégei.
Péld 10
Péld 10.1
Salamon mondásai: A bölcs fiú örömet szerez az apjának, de az ostoba fiú bánat az anyjának.
Péld 10.2
A bűnnel szerzett kincs nem hajt hasznot, de az igazságosság megment a haláltól.
Péld 10.3
Az igaz kívánságát teljesíti az Úr, de a gonosz vágyát megtagadja.
Péld 10.4
A tétlenkedő kéz szegénységet teremt, a szorgalmasok keze gazdagságot szerez.
Péld 10.5
Nyáron gyűjteni bölcs emberre vall, aratáskor aludni szégyen az emberre.
Péld 10.6
Az Úr áldása száll az igaz fejére, korai gyász fogja be a gonoszok száját.
Péld 10.7
Az igazak emlékét áldva emlegetik, a gonoszok neve feledésbe merül.
Péld 10.8
A bölcs fontolóra veszi a parancsokat, a fecsegő bolond a vesztébe rohan.
Péld 10.9
Biztos úton jár, aki tisztességben él, aki görbe utat választ, azt rajtakapják.
Péld 10.10
Aki csak szemével pislog, az szenvedést okoz, de békességet szerez, aki nyíltan dorgál.
Péld 10.11
Az igaz ember szája az élet forrása, a gonoszok szája erőszak rejteke.
Péld 10.12
Veszekedést kelt a gyűlölet, a szeretet fátyolt borít a hibákra.
Péld 10.13
Az okos ember ajkán bölcsesség van, de botot érdemel az ostoba háta.
Péld 10.14
A bölcsek csöndben meghúzódnak a tudásukkal, de a balga szája kész veszedelem.
Péld 10.15
A gazdagság erős vára a gazdagnak, a szegénynek romlása a szegénysége.
Péld 10.16
Az igaz keresménye az életet szolgálja, a gonosz szerzeménye a pusztulást.
Péld 10.17
Intő szóra hallgatni életre vivő út, aki megveti az intést, az eltévelyedik.
Péld 10.18
A gyűlöletet rejtve tartja az igaz ajak, bolond, aki terjeszti a rágalmakat.
Péld 10.19
Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn, okosan teszi, aki féken tartja az ajkát.
Péld 10.20
Tiszta ezüstből van az igaznak nyelve, milyen keveset ér a gonoszok szíve!
Péld 10.21
Az igaznak ajka sokakat vezérel, de az esztelenek nyomorban halnak meg.
Péld 10.22
Gazdaggá csak az Úr áldása tehet,
Péld 10.23
a magunk fáradsága semmit sem tesz hozzá. A balgának az szerez örömet, amit szégyellni kell, az okos embernek az, amit bölcsen tesz.
Péld 10.24
A gonoszt utoléri, amitől retteg, amit az igazak kívánnak, az osztályrészük lesz.
Péld 10.25
Ha kitör a vihar, a gonosz nincs többé, de örökre biztos lábon áll az igaz.
Péld 10.26
Mint az ecet a fognak, és a füst a szemnek, olyan a lusta azoknak, akik küldik.
Péld 10.27
Az Úr félelme nyújtja az életet, a gonosz évei megrövidülnek.
Péld 10.28
Az igaz reménye örömbe torkollik, amit a gonosz vár, az semmivé válik.
Péld 10.29
Az Úr útja a tisztességnek oltalom, a gonosztevőknek meg pusztulás.
Péld 10.30
Az igaz nem inog meg a lábán soha, a gonosznak nincs a földön maradása.
Péld 10.31
Az igaznak szája bölcsességet áraszt, a hamisságnak kitépik a nyelvét.
Péld 10.32
Az igazak ajka azt tudja, ami kedves, a gonoszoké meg csak a fonákságot.
Péld 11
Péld 11.1
Hamisított mérleg iszonyat az Úrnak, de a pontos súlyok megnyerik tetszését.
Péld 11.2
Az elbizakodottságnak gyalázat a társa, a szerényeknél a bölcsesség lakik.
Péld 11.3
Az őszintét bizton vezeti tisztasága, a hűtlent a hamisság romlásba dönti.
Péld 11.4
A haragnak napján mit sem ér a gazdagság, de az igazságosság megment a haláltól.
Péld 11.5
A tiszta embernek igazságossága elsimítja útját, de a bűnös elbukik a bűne által.
Péld 11.6
Az igazat megmenti igazságossága, a hűtleneket megfogja a saját vágyuk.
Péld 11.7
A gonosznak minden reménye elszáll halálával, csalóka ábrándjai meghiúsulnak.
Péld 11.8
Az igaz kiszabadul a szorongatásból, s a gonosz kerül a helyére.
Péld 11.9
Szájjal rontaná meg embertársát az istentelen, de az igazat megmenti okossága.
Péld 11.10
Az igazak javán örül a város, és ujjonganak a gonoszok vesztén.
Péld 11.11
Az igazak áldása emeli a várost, a gonoszok szája romlásba taszítja.
Péld 11.12
Aki embertársát lenézi, az ostoba, az okos férfi nem szól semmit.
Péld 11.13
A rágalmazó mindent kibeszél, amerre csak jár, a megbízható ember megtartja, amit hallott.
Péld 11.14
Ha nincsen vezetője, szétesik a nép, a sok tanácsadó sikerre viszi ügyét.
Péld 11.15
Rosszul jár, aki másért kezességet vállal, az van biztonságban, aki megmenekül tőle.
Péld 11.16
A csinos asszony becsületére van férjének, de aki nem jóravaló, az gyalázat trónja. Azok, akik lusták, szegények maradnak, a szorgalmasok gazdagságra jutnak.
Péld 11.17
Aki megkönyörül máson, az magával tesz jót, a saját húsába vág, aki irgalmatlan.
Péld 11.18
Csalóka nyereségre tesz szert a gonosz, aki igazságosságot vet, igaz bért szerez.
Péld 11.19
Az igazságos ember eljut az életre, a gonosz követése a halálba vezet.
Péld 11.20
Az álnok szívűektől iszonyodik az Úr, akik tisztességesek, elnyerik tetszését.
Péld 11.21
Kezet rá: a gonosz nem marad büntetlen, de az igaz ivadéka megmenekül!
Péld 11.22
Mint aranykarika a disznó orrában, olyan a csinos, de szemérmetlen asszony.
Péld 11.23
Az igazak vágyának boldogság a vége, semmivé válik a gonoszok reménye.
Péld 11.24
Van, aki bőven ad, mégis gazdagabb lesz, a másik meg kapzsi, mégis szegényedik.
Péld 11.25
Aki máson segít, maga is meghízik, maga is jóllakik, aki mást jól tart.
Péld 11.26
Aki tartogatja gabonáját, azt átkozza a nép, ha áruba bocsátja, áldás száll fejére.
Péld 11.27
Aki jóra törekszik, az rokonszenvet arat, de ha rosszra tör valaki, visszaszáll rá.
Péld 11.28
Aki vagyonában bízik, az elbukik, az igaz kihajt, mint a zöld falevél.
Péld 11.29
Szelet arat, aki házát nem gondozza, s a balga szolgája ahhoz (megy), aki bölcs.
Péld 11.30
Az igazságosság gyümölcse: életfa, időnap előtt elvesznek a rosszak.
Péld 11.31
Biztos megfizetnek az igaznak a földön, a gonosznak és a bűnösnek éppen úgy.
Péld 12
Péld 12.1
Aki szívesen veszi az intelmet, az szeret tanulni; aki haragszik, hogyha dorgálják, az buta.
Péld 12.2
A jó ember elnyeri az Úr kegyelmét, hanem az alattomost, azt elítéli (az Úr).
Péld 12.3
Aki nem igaz, annak nincsen maradása, az igazak gyökere nem lazul meg soha.
Péld 12.4
A derék feleség koronája a férjének, a gyalázatos olyan, mint szú a csontjában.
Péld 12.5
Az igaznak esze azon jár, ami helyes, a gonoszok terve csalásra irányul.
Péld 12.6
A gonoszok szavai vérre lesnek, de megmenti őket az igazak szája.
Péld 12.7
Elbuknak a rosszak és nincsenek többé, az igazaknak megmarad a házuk.
Péld 12.8
Okossága szerint dicsérik a férfit, megvetés tárgya lesz az, aki esztelen.
Péld 12.9
Jobb, aki észrevétlen magát szolgálja ki, mint aki nagyra van, de még kenyere sincs.
Péld 12.10
Gondját viseli az igaz a jószágnak, a gonosznak kegyetlen a szíve.
Péld 12.11
Dúskál a kenyérben, aki megműveli a földjét, aki üres dolgok után futkos, az esztelen.
Péld 12.12
Rossz a kívánsága annak, aki gonosz, de a jámborok gyökere szilárdan áll.
Péld 12.13
Az ajkak hibáiba bonyolódik a rossz, az igaz megmenekül a szorongatástól.
Péld 12.14
Szája gyümölcséből jóllakik jóval az ember, mindenki élvezi tettének jutalmát.
Péld 12.15
A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra.
Péld 12.16
A balgán rossz kedve mindjárt meglátszik, az okos elrejti kudarcát.
Péld 12.17
Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot.
Péld 12.18
Egynémely fecsegő úgy hat, mint a kardszúrás, de a bölcsek nyelve gyógyulást hoz.
Péld 12.19
Az igazmondó ajak mindig megmarad, de a hazugság nyelve csak egy pillanatig.
Péld 12.20
A gonoszságot forralóknak keserűség a szívük, azoké, akik jótanácsot adnak, csupa öröm.
Péld 12.21
Az igazat nem éri soha veszedelem, hanem a rosszak tele vannak bajjal.
Péld 12.22
Iszonyat az Úrnak a hazug ajak, akik a jót teszik, elnyerik tetszését.
Péld 12.23
Az okos ember visszatartja ítéletét, a dőrék szíve kikürtöli bolondságát.
Péld 12.24
A szorgalmasok keze uralomra jut, a lusta kéz meg kényszermunkát végez.
Péld 12.25
A szívbeli bánat lesújtja az embert, de egy jóságos szó újra felvidítja.
Péld 12.26
Aki jóbarátunk, az pártatlan bíránk, a gonoszokat útjuk tévedésbe viszi.
Péld 12.27
Sohasem süt vadat magának a lusta, a serénység nagy kincs az embernek.
Péld 12.28
Az igazságosság útja az életre visz, a rosszindulatúak útja a halálba.
Péld 13
Péld 13.1
A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést.
Péld 13.2
Szája gyümölcséből jót eszik az ember, a hűtlenek terve erőszakoskodás.
Péld 13.3
Megőrzi életét, aki vigyáz a szájára, aki száját kitátja, arra pusztulás vár.
Péld 13.4
Vágyik a lustának a lelke, de hiába, a szorgalmasnak beteljesül a vágya.
Péld 13.5
Az igaz gyűlöli a hazug beszédet, a gonosz viszályt és gyalázatot terjeszt.
Péld 13.6
Az igazság megőrzi az úton a tisztességet, de a bűn a bűnös bukását okozza.
Péld 13.7
Van, aki játssza a nagyot, noha semmije sincs, más a szegényt adja, bár nagy a vagyona.
Péld 13.8
Az ember életéért váltságdíj a vagyon, ám a szegény nem hall fenyegetést.
Péld 13.9
Az igazak fénye lobogva világít, a gonoszok lámpása meg kialszik.
Péld 13.10
Ahol a kevélység tanyáz, ott csak veszekedés van, az alázatosaknál bölcsesség lakik.
Péld 13.11
A hirtelen harácsolt vagyon semmivé lesz, aki szép lassan gyűjtöget, az gazdag lesz.
Péld 13.12
A megcsalt reménységtől beteg lesz a szív, a beteljesülő vágy az élet fája.
Péld 13.13
Aki megveti a tanítást, az elpusztul, a parancs tisztelője sértetlen marad.
Péld 13.14
A bölcs tanítása az élet forrása a halál hálójának elkerülésére.
Péld 13.15
A jónak belátása kegyelmet szerez, a gonoszok útja hajlíthatatlan.
Péld 13.16
Az okos megfontolt szándékkal cselekszik, bolondságot kotor elő a balgatag.
Péld 13.17
A rossz követ szerencsétlenségbe taszít, a hűséges küldött boldogulást hoz.
Péld 13.18
Aki megveti az intést, annak szegénység és szégyen jut, aki meghallgatja a feddést, annak tisztességben lesz része.
Péld 13.19
A teljesült kívánság jólesik a szívnek, a balgának borzalom a rossznak kerülése.
Péld 13.20
Tarts a bölcsekkel és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár.
Péld 13.21
A bűnöst üldözi a szerencsétlenség, az igazakat jóval jutalmazzák.
Péld 13.22
A jónak öröksége unokáira száll, a bűnös vagyona az igaz része lesz.
Péld 13.23
A szegény új szántása bő kenyeret terem, van, aki tönkremegy, mert igazságtalan.
Péld 13.24
Aki nem használ pálcát, gyűlöli a fiát, aki meg szereti, az megfenyíti.
Péld 13.25
Az igaz addig eszik, amíg jól nem lakik, a gonoszoknak üres marad a gyomruk.
Péld 14
Péld 14.1
A bölcsesség fölépíti magának a házát, a balgaság meg lerontja a saját kezével.
Péld 14.2
Aki egyenesen jár az útján, az féli az Urat, de aki görbe utakon jár, az megveti.
Péld 14.3
A balgák szájából kevélység sarjadzik, hanem a bölcset megőrzi az ajka.
Péld 14.4
Akinek nincsen ökre, annak tiszta a jászola, de nagy jövedelmet csak erős ökör hoz.
Péld 14.5
A becsületes tanú nem vall hamisságot, a hamis tanú csupa hazugságot lehel.
Péld 14.6
Az arcátlan hiába keres, nem lel bölcsességet, az okosnak könnyű a belátás.
Péld 14.7
Hagyd ott a balga embert, nála nem találsz értelmes ajakra.
Péld 14.8
Megfontolni útját az okos bölcsessége, a bolondnak csalás a balgasága.
Péld 14.9
A bolondokat kigúnyolja az Isten, de az igazakban kedvét találja.
Péld 14.10
Belső bánatunkat csak a magunk szíve érti, belső örömünkbe nem szólhat idegen.
Péld 14.11
A gonoszok házát kiirtják, de az igazak sátra fennmarad.
Péld 14.12
Néha helyesnek lát az ember egy utat, de végül mégis a halálba visz.
Péld 14.13
Akkor is fájhat a szív, amikor nevetünk, és az örömnek is lehet szomorúság a vége.
Péld 14.14
A háborodott szívűt kielégíti útja is, de a jó embert csak az, amit tesz.
Péld 14.15
Az együgyű minden beszédnek hitelt ad, az okos azonban vigyáz lépésére.
Péld 14.16
A bölcs ember fél és kerüli a rosszat, a balgának nincsenek gátlásai és gőgös.
Péld 14.17
Aki hirtelen haragra gerjed, bolondságot csinál, a meggondolt ember sok mindent elvisel.
Péld 14.18
Az együgyűnek balgaság a szerzett vagyona, az okosak fejét tudás koronázza.
Péld 14.19
A jók előtt meghajolnak a rosszak, az igazak kapuja előtt a gonoszak.
Péld 14.20
A szegényt gyűlöli még a barátja is, a gazdagnak sok a jóbarátja.
Péld 14.21
Aki embertársát megveti, vétkezik, de jól jár, aki könyörül a szegényen.
Péld 14.22
Nem tévednek el, akik gonoszságot forralnak? A szeretet és a hűség a jóra törekvőké!
Péld 14.23
Minden fáradságnak nyereség a vége, az üres fecsegés szűkölködést von maga után.
Péld 14.24
A bölcseknek az okosság a koronájuk, a bolondság a balgák koszorúja.
Péld 14.25
Megbízható tanú életet ment, aki hazugságot kohol, az csaló.
Péld 14.26
Nagy bizalom van az Úr félelmében, a gyermekeinek is menedékül szolgál.
Péld 14.27
Az Úr félelme az élet forrása, a halál hálójának elkerülésére.
Péld 14.28
A király dicsősége a nép sokasága, megbukik a király, ha nincsen népe.
Péld 14.29
Annak, aki türelmes, nagy az okossága, balgasággal van tele, aki türelmetlen.
Péld 14.30
A nyugodt kedély élteti a testet, a szenvedély olyan, mint a csontszú.
Péld 14.31
Aki elnyomja a szegényt, Teremtőjét bántja, de aki megkönyörül a szegényen, az tiszteli.
Péld 14.32
A gonosz belebukik saját gonoszságába, az igaznak menedéke az ártatlansága.
Péld 14.33
Az okos ember szívében bölcsesség lakik, a balgák bensejében azt nem is ismerik.
Péld 14.34
A népet emeli az igazságosság, hanem a bűn a népek gyalázata.
Péld 14.35
Az okos szolga kedves a királynak, ügyessége folytán nem éri megvetés.
Péld 15
Péld 15.1
A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot.
Péld 15.2
Tudomány csepeg a bölcsek nyelvéről, a balga szájából bolondság csordul ki.
Péld 15.3
Az Úrnak mindenütt ott van a szeme, a rosszak és jók fölött egyaránt őrködik.
Péld 15.4
A nyelvnek higgadtsága az életnek fája, zabolátlansága megöli a lelket.
Péld 15.5
A bolond megveti apjának intését, de okos lesz, aki figyel a feddésre.
Péld 15.6
Az igaz házában gyarapszik a készlet, a gonosz jövedelme egyre csökken.
Péld 15.7
A bölcsek ajkai őrzik a tudományt, a balgák szívében nincsen állandóság.
Péld 15.8
A gonosz áldozata iszonyat az Úrnak, de az igazak imája tetszik neki.
Péld 15.9
Utálja az Úr a gonosz életét, de aki az igazság útján jár, azt kedveli.
Péld 15.10
Alaposan meglakol, aki letér az ösvényről, aki gyűlöli a dorgálást, az meghal.
Péld 15.11
Az alvilág s a temető nyitva az Úr előtt, de mennyivel inkább az emberek szíve!
Péld 15.12
A gúnyolódó nem szereti, ha feddik, ezért nem is szeret a bölcsekhez járni.
Péld 15.13
A vidám szív derűssé teszi az arcot is, a szív bánata megöl minden életkedvet.
Péld 15.14
Az okosnak szíve tudás után kutat, a balgák szája bolondságot áhít.
Péld 15.15
A szűkölködőnek minden napja rossz, a vidám kedélyű mindig ünnepet ül.
Péld 15.16
Többet ér a kevés az Úr félelmében, mint ha nyugtalansággal párosul a tömérdek kincs.
Péld 15.17
Jobb egy tál főzelék és szeretet hozzá, mint egy kövér ökör gyűlölettel.
Péld 15.18
Az indulatos ember veszekedést okoz, a türelmes elcsitítja a viszályt.
Péld 15.19
A lustának útját tövisek zárják el, a szorgalmasok útja el van egyengetve.
Péld 15.20
A bölcs fiú örömet szerez az apjának, az ostoba ember megveti az anyját.
Péld 15.21
Akinek nincsen esze, az a balgaságnak örül, az okos ember egyenes úton jár.
Péld 15.22
Megbuknak a tervek, ha nem vitatják meg őket, sok tanácsadóval létrejön a dolog.
Péld 15.23
Öröm az embernek, ha meg tud felelni, az idejében kiejtett szó milyen sokat érhet!
Péld 15.24
Az értelmes ember útja fölfelé visz, hogy az alvilágot ott lent elkerülje.
Péld 15.25
A kevélyek házát lerombolja az Úr, az özvegy mezsgyéjét meg helyre állítja.
Péld 15.26
A gonosz terve iszonyat az Úrnak, de a barátságos szavak tiszták (előtte).
Péld 15.27
Aki gazdagságra tör, lerombolja házát, aki megveti az ajándékot, az élni fog.
Péld 15.28
Az igaz elméje tisztes dolgokon jár, a gonosz szája hitványságot buzog.
Péld 15.29
A gonoszoktól távol marad az Úr, de az igazak imáját meghallgatja.
Péld 15.30
A ragyogó szem öröm a szívnek, a jó hír felüdíti a testet.
Péld 15.31
Az életre intő szóra figyelő fül éjnek idején is a bölcsek körében van.
Péld 15.32
Eldobja életét, aki szélnek ereszti az intést, aki hallgat a feddésre, okosságra tesz szert.
Péld 15.33
Az Úr félelme a bölcsesség iskolája, az alázatosság megelőzi a dicsőséget.
Péld 16
Péld 16.1
A szívben meghányni-vetni – ez az emberek dolga, de a felelet az Úrtól jön a nyelvre.
Péld 16.2
A férfi útja tiszta a maga szemében, ám a lelket az Úr veti latra.
Péld 16.3
Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak.
Péld 16.4
Az Úr mindent a maga céljára teremtett, magát a gonoszt is, a balsors napjára.
Péld 16.5
Utálat az Úrnak minden gőgös ember, kezemet adom rá: nem marad büntetlen!
Péld 16.6
Szeretet és hűség jóváteszi a bűnt, s az Úr félelme távol tart a rossztól.
Péld 16.7
Ha egy férfi útja kedves az Úr előtt, ellenségeit is kibékíti vele.
Péld 16.8
Jobb az igazságos úton szerzett kevés, mint a nagy haszon becstelenség árán.
Péld 16.9
A szív megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja.
Péld 16.10
Ami a király ajkát elhagyja, az az Isten szava, amikor igazságot szolgáltat, nem téved.
Péld 16.11
A mérleg és serpenyője az Úrra tartozik, a tarsolyban minden súly az ő műve.
Péld 16.12
Utálat a királyok előtt az igaztalan cselekedet, mert az igazságosság a trónja szilárdsága.
Péld 16.13
Az igazságos ajak tetszik a királynak, azt szereti, aki egyenesen beszél.
Péld 16.14
A király haragja a halál hírnöke, de a bölcs férfiú lecsillapítja.
Péld 16.15
Ha a királynak ragyog az arca, életet jelent, a kegye olyan, mint a tavaszi esőfelhő.
Péld 16.16
Bölcsességet szerezni jobb, mint aranyat, okosságra szert tenni többet ér az ezüstnél.
Péld 16.17
A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét.
Péld 16.18
Összeomlás előtt kevélység a hírnök, felfuvalkodottság jár a bukás előtt.
Péld 16.19
Jobb a szerényekkel alázatban élni, mint a gőgösökkel zsákmányon osztozni.
Péld 16.20
Jól megy a sora annak, aki hallgat az intő szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik!
Péld 16.21
Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, a kellemes beszéd megtoldja a tudást.
Péld 16.22
A tudás élet forrása birtokosának, a balgák büntetése meg balgaság.
Péld 16.23
A bölcsnek okosságot ad szájába a szíve, az ajkán meg a tudást gyarapítja.
Péld 16.24
A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.
Péld 16.25
Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis a halálba visz.
Péld 16.26
A munkásnak javára szolgál az éhsége, mert munkára ösztönzi a szája.
Péld 16.27
Az elvetemült ember vészt ás ki, ajkai perzselnek, mint a tűz,
Péld 16.28
Veszekedést szít a ravaszkodó ember, a barátok közé is éket ver a pletykás.
Péld 16.29
Az erőszakos ember elcsábítja társát, és a balszerencse útjára vezeti.
Péld 16.30
Aki hunyorít szemével, fondorlaton töpreng, s aki összenyomja ajkát, kész a gonoszsággal.
Péld 16.31
Ékes koszorú a fehér hajkorona, az igazságosság útján található.
Péld 16.32
Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost.
Péld 16.33
A sorsot ölbe vetik, de minden döntés az Úrtól származik.
Péld 17
Péld 17.1
Többet ér egy száraz falat békességben, mint egy hússal telt ház, ahol perpatvar dúl.
Péld 17.2
Az okos szolga fölébe kerül a hitvány fiúnak, és a testvérek közt ő is örökrészt kap.
Péld 17.3
Olvasztótégelyben olvasztják az ezüstöt, arany olvasztására a kemence szolgál, de a szíveket az Úr vizsgálja.
Péld 17.4
A gonosz ajkára a gonosztevő hallgat, a hazug ember figyel a csalárd nyelvére.
Péld 17.5
Aki szegényt gúnyol, az Teremtőjét bántja, aki örül a bajának, nem marad büntetlen.
Péld 17.6
Gyermekeinek gyermeke az öreg koronája, a gyerekek díszei meg az ősök.
Péld 17.7
Balgához nem illik ékesszóló beszéd, még kevésbé nemes szájába hazugság.
Péld 17.8
A megvesztegetés csábító ékszer, akárkihez fordul, megértésre talál.
Péld 17.9
Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját.
Péld 17.10
Az okosnak többet használ egyetlen intő szó, mint akár száz ütés a balgára mérve.
Péld 17.11
A gonosznak egyetlen vágya viszálykodni, de kegyetlen hírvivőt küldenek hozzá.
Péld 17.12
Inkább kölykétől megfosztott medvével találkozz, mint bolonddal, amikor rajta a roham.
Péld 17.13
Aki rosszal fizet jóért, annak a házából nem megy ki a gonosz.
Péld 17.14
A perpatvar kezdete olyan, mint amikor kicsap a víz, vess hát neki gátat, még mielőtt kitör.
Péld 17.15
Aki fölmenti a bűnöst, vagy elítéli az ártatlant, azt egyaránt utálja az Isten.
Péld 17.16
Vételár mire jó a balga kezében? Bölcsességet vesz tán? Hisz nincs esze hozzá!
Péld 17.17
A barát mindig szeretetről tesz tanúságot, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul.
Péld 17.18
Csak az oktalan ember adja kezét, csak az ilyen vállal másért kezességet.
Péld 17.19
Aki szeret civódni, a verést kedveli, romlást keres, aki kapuját emeli.
Péld 17.20
Akinek hamis a szíve, az nem boldogul, bajba kerül, akinek nem őszinte a nyelve.
Péld 17.21
Aki bolondot szül, bánatára szolgál, és az ostobának sose örül az apja.
Péld 17.22
A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet.
Péld 17.23
A gonosz elfogadja a megvesztegetést a ruha ráncából, hogy kicsavarja a törvényt.
Péld 17.24
Az eszes szeme előtt a bölcsesség lebeg, a balga szeme (elkalandozik) a föld határáig.
Péld 17.25
Az esztelen fiú bosszúság apjának és keserűség a szülőanyjának.
Péld 17.26
Az ártatlant bírsággal sújtani gonoszság, (de még inkább) a nemest jogtalanul verni.
Péld 17.27
Aki kiméri szavát, az értelmes ember, okos férfi, aki megőrzi hidegvérét.
Péld 17.28
Hogyha hallgat, bölcsnek látszik a bolond is; ha száját befogja, okosnak ítélik.
Péld 18
Péld 18.1
Vágya után fut a különcködő, rohan minden után, ami sikert ígér.
Péld 18.2
A bolond nem leli kedvét a megértésben, csak azt mutogatja, ami tetszik neki.
Péld 18.3
Hogyha jön a gonosz, lenézés jön vele, aki mást kicsinyell, azzal gyalázás jár együtt.
Péld 18.4
A férfiszájból olyanok a szavak, mint a mély víz, mint a bővizű patak, az élet forrása.
Péld 18.5
Rossz dolog kedvezni annak, aki bűnös, akinek igaza van, azt meg elítélni.
Péld 18.6
A balgáknak ajka veszekedést szít, a szája meg ütésekért kiált.
Péld 18.7
A balgának a vesztére szolgál a szája, az ajka kelepce az életének.
Péld 18.8
A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amelyik behatol a test belsejébe.
Péld 18.9
Aki lomhán végzi a munkáját, a pusztulás szerzőjével van atyafiságban.
Péld 18.10
Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hozzá fut az igaz, és biztonságban van.
Péld 18.11
A gazdag vagyona olyan, mint az erős város, vagy mint a magas fal – ahogy elképzeli!
Péld 18.12
Nagyra van az ember elméje a csőd előtt, a dicsőséget alázat előzi meg.
Péld 18.13
Aki előbb felel, semmint hogy mást meghallgat, elárulja, hogy botor és szidásra érdemes.
Péld 18.14
A férfi lelke el tudja tűrni a betegséget, de a nyomott kedélyt ki tudja eltűrni?
Péld 18.15
Az okos ember szívét megnyeri a tudás, a bölcsnek a füle is ismeretet keres.
Péld 18.16
Az ajándék tágasságot teremt az embernek, hozzásegíti, hogy a nagyok elé jusson.
Péld 18.17
Annak adnak igazat, aki először szól, de jön ellenfele és megcáfolja.
Péld 18.18
A sorsvetés eldönti a vitás kérdéseket, és bíráskodik a hatalmasok között.
Péld 18.19
Erős vár a testvér, aki segít testvérén, a barátok meg olyanok, mint a vár retesze.
Péld 18.20
A száj gyümölcséből megtelik a gyomor, jóllakik azzal, ami az ajkon terem.
Péld 18.21
A nyelvnek hatalmában van az élet és halál, amint használja, úgy eszi gyümölcsét.
Péld 18.22
Aki feleséget lel, boldogságot talál, részesült az Úr kegyében.
Péld 18.23
Esdeklő szavakkal könyörög a szegény, ám a gazdag keményen válaszol neki.
Péld 18.24
Van barát, aki pusztulásba vezet, de van olyan is, aki hűségesebb, mint a testvér.
Péld 19
Péld 19.1
Jobb a szegénynek, ha tisztességben él, mint a hamisnak, mert hiszen az bolond.
Péld 19.2
Az esztelen vágy már egymagában is rossz, de aki lábával siet, az félrelép.
Péld 19.3
Az embernek balgasága rontja el az útját, a szíve mégis az Urat hibáztatja.
Péld 19.4
A gazdagság egyre több barátot szerez, a szegényt meg elhagyja barátja.
Péld 19.5
A hamis tanú nem marad büntetlen, a hazugságot valló nem menekszik épen.
Péld 19.6
A nemes kegyéért sokan törik magukat, a bőkezű embernek mindenki barátja.
Péld 19.7
Minden atyjafia gyűlöli a szegényt, s a barátai még inkább kerülik. A szavakat kergeti, de még ezt is hiába.
Péld 19.8
Aki szert tesz okosságra, szereti életét, aki hű marad a tudáshoz, az jól jár.
Péld 19.9
A hamis tanú nem marad büntetlen, aki hazugságot vall, az meghal.
Péld 19.10
A balgának nem való a kényelmes élet, a szolgának még kevésbé a fejedelmek fölött uralkodni.
Péld 19.11
A férfit türelmessé teszi okossága, de a legszebb benne, ha elnézi a hibákat.
Péld 19.12
A király rosszkedve oroszlán morgása, a jókedve meg harmat a növényen.
Péld 19.13
A balga fiú örök bosszúság apjának, a civódó asszony meg, mint a lyukas tető, elűzi hazulról.
Péld 19.14
A ház és a vagyon az ősök hagyatéka, az okos feleség az Úr ajándéka.
Péld 19.15
A lustaság bódult álomba andalít, a henye lélek sorsa a koplalás.
Péld 19.16
Aki megtartja a törvényt, megőrzi életét, aki nem ad az (isteni) szóra, annak meg kell halni.
Péld 19.17
Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön, és ő megfizeti a jótéteményét.
Péld 19.18
Büntesd meg a fiad, mert még van reménység, de hogy meghaljon, azt ne kívánd neki.
Péld 19.19
Az erőszak embere megbűnhődik, s ha megkímélik, gyarapítja baját.
Péld 19.20
Hallgass a jó tanácsra és fogadd el az intést, hogy a végén mégis bölcs lehessél!
Péld 19.21
Mennyi terv van az embernek szívében! De (csak) az maradandó, amit az Úr határoz.
Péld 19.22
Az embert a jósága teszi kedvessé, jobban szeretik a szegényt, mint a hazugot.
Péld 19.23
Az Úrnak félelme életben tart, van mit ennie az embernek, s nem kell rettegnie bajtól.
Péld 19.24
A lusta a kezét bemártja a tálba, de a szájához már nem viszi vissza.
Péld 19.25
Ha verik a gúnyolódót, a balga is okul, az okost csak intik, máris okosabb lesz.
Péld 19.26
Szégyen és gyalázat, ha a fiú veri az apját és elkergeti az anyját.
Péld 19.27
Elég legyen már, fiam, hogy hallgatod az intést, és eltévelyedsz a bölcsesség szavától!
Péld 19.28
A semmirekellő tanú gúnyolja a törvényt, és a gonosz szája a gazságot falja.
Péld 19.29
Készenlétben a bot a gúnyolódóknak, és az esztelenek hátára a verés.
Péld 20
Péld 20.1
A bor gúnyolódik, ami részegít, az lármáz, senki nem lesz bölcs, aki tántorog tőle.
Péld 20.2
A király haragja oroszlán morgása, aki fölingerli, eljátssza életét.
Péld 20.3
A viszályt elkerülni becsületére van az embernek, ahány bolond van, az mind perlekedik.
Péld 20.4
Ha a tél beköszönt, a tohonya nem szánt, aratáskor keres, de nem talál semmit.
Péld 20.5
A férfi szívében mélységek vize a döntés, de az okos ember a felszínre hozza.
Péld 20.6
Szájával sok ember készen áll a segítségre, de hol van az a férfi, akire hagyatkozhatsz?
Péld 20.7
Tisztességben éli életét az igaz, boldogok utána a gyermekei!
Péld 20.8
Amikor a király bírói székén ül, szemével minden gonoszt különválaszt.
Péld 20.9
Ki mondhatja: „Tisztán tartottam szívemet, s ment vagyok a bűntől”?
Péld 20.10
A kétféle súly és a kétféle mérték, egyaránt utálat tárgya az Úr színe előtt.
Péld 20.11
Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.
Péld 20.12
A fület hallásra, a szemet látásra, mindkettőt az Úr teremtette!
Péld 20.13
Ne szeresd az alvást, nehogy elszegényedj, nyisd ki a szemed és bőven lesz kenyered!
Péld 20.14
„Milyen rossz! Milyen rossz!” – mondja a vevő, aztán útjára megy és nagyra van vele.
Péld 20.15
Hogyha van is arany és rengeteg korall, a tudós ajak azért becses drágaság.
Péld 20.16
Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért – végy tőle zálogot!
Péld 20.17
A hazugság kenyere ízlik az embernek, de utána kövekkel telik meg a szája.
Péld 20.18
Tanácsot kérve vesd latra terveidet, okos vezetéssel viselj háborút!
Péld 20.19
A pletykás kiadja a rábízott titkot, ne komázz azzal, aki nem fogja be a száját.
Péld 20.20
Annak, aki elátkozza az apját és az anyját, alkonyatkor kialszik lámpása.
Péld 20.21
Ha kezdetben hajszoltad a vagyont, a végén majd nem lesz rajta áldás.
Péld 20.22
Ne mondd: „Csak a rosszat fizetem vissza!” Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít.
Péld 20.23
A kétféle súlymérték iszonyat az Úrnak, elvetésre méltó a hamis mérleg.
Péld 20.24
A férfi lépteit az Úr irányítja – ember hogyan érthetné az útját?
Péld 20.25
Csapda könnyelműen kimondani, hogy megfogadom, s csak a fogadalom után gondolkodni.
Péld 20.26
A bölcs király kiszórja a bajkeverőket, s hagyja, hogy gaztettük visszahulljon rájuk.
Péld 20.27
Az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a testnek minden zugába.
Péld 20.28
A jóság és a hűség oltalmazza a királyt, jóságával szilárddá teszi a trónját.
Péld 20.29
Az ifjúnak az erő a kitüntetése, az öregeknek meg az ősz haj a díszük.
Péld 20.30
Véraláfutások tisztítják a gonoszt, testének kamráit meg a verések.
Péld 21
Péld 21.1
A király szíve vízfolyás az Úr kezében, ahová akarja, oda irányítja.
Péld 21.2
A maga útját minden ember jónak látja, de az Úr a szívek vizsgálója.
Péld 21.3
Azt tenni, ami jó és igazságos, sokkal kedvesebb az Úrnak, mint az áldozat.
Péld 21.4
A szemek kevélysége, a szív pökhendisége, a gonosz lámpása: bizony csupa bűn.
Péld 21.5
A szorgalmas tervei biztos nyereséget szereznek, de a mohónak minden vágya csődbe vezet.
Péld 21.6
Kincsnek halmozása hazudozó nyelvvel a halált hajszolóknak szétfoszló kacatja.
Péld 21.7
A rosszakat lerántja erőszakos tettük, mert hisz nem hajlandók a helyeset tenni.
Péld 21.8
A bűnbe esett ember útja tekervényes, de a tisztának egyenes a tette.
Péld 21.9
Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal.
Péld 21.10
Gonoszságot áhít a gonosznak lelke, más ember nem talál szemében irgalmat.
Péld 21.11
Bűnhődnie kell a gonosznak, hogy bölcs legyen a balga, de a bölcs okul, ha felvilágosítják.
Péld 21.12
Az igaz a gonosznak házát kioktatja, amikor a gonoszokat gáncsolja a rosszban.
Péld 21.13
Aki bedugja fülét, amikor kér a szegény, maga is kér majd, de nem hallgatják meg.
Péld 21.14
A titkos adomány csillapítja a haragot, és a ruhába rejtett ajándék a dühöt.
Péld 21.15
Igazságot tenni öröm az igaznak, de nagy ijedelem a gonosztevőknek.
Péld 21.16
A belátás útjáról letérő ember a holt lelkek közt fog megpihenni.
Péld 21.17
A szórakozni vágyó ember szükséget szenved, nem gazdagszik meg, aki a bort szereti meg az olajat.
Péld 21.18
Az igazért a gonosz a váltságdíj, a becsületes helyett az áruló.
Péld 21.19
Jobb a sivatagban lakni, mint olyan asszonnyal, aki csak veszekszik és csak zsörtölődik.
Péld 21.20
A bölcs lakásában van tartalék és olaj, de a bolond ember ezt is, azt is csak lenyeli.
Péld 21.21
Aki komolyan törekszik az igazságra és jóságra, életet szerez és dicsőséget.
Péld 21.22
A bölcs behatol az ellenség városába, s ledönti az erődöt, amiben az bizakodott.
Péld 21.23
Aki vigyáz a szájára meg a nyelvére, megmenti életét a szorongatásoktól.
Péld 21.24
A gőgös arcátlannak „gúnyolódó” a neve, felfuvalkodottság a tettei rugója.
Péld 21.25
A lustát megöli, amihez kedve van, keze ugyanis megtagadja a munkát.
Péld 21.26
A gonosz egyre csak áhítozik, az igaz fukarság nélkül adakozik.
Péld 21.27
Utálatot kelt a gonosz áldozatja, főképp hogyha aljas szándékkal hozza.
Péld 21.28
Elpusztul a tanú, ha hazugságot vall, de amit a fültanú mond, az maradandó.
Péld 21.29
A gonosz férfi mogorva arcot vág, az igaz egyenes irányt szab útjának.
Péld 21.30
Nincs olyan bölcsesség, nincs olyan tudomány, s nincs olyan tanács, amely megáll az Úr színe előtt.
Péld 21.31
A csata napjára paripát nyergelnek, ám a győzelmet az Úr adja.
Péld 22
Péld 22.1
A jó név többet ér a nagy gazdagságnál, aranynál, ezüstnél jobb a közszeretet.
Péld 22.2
Egymásra talál a szegény és a gazdag, hiszen mind a kettőt az Úr teremtette.
Péld 22.3
Amikor az okost baj éri, elrejtőzik, a balgák továbbmennek, aztán kárát vallják.
Péld 22.4
Az alázatnak az Úr félelme a gyümölcse, a gazdagság, a dicsőség és az élet.
Péld 22.5
A hamisság útján horgok és hurkok vannak, távol marad tőlük, aki félti az életét.
Péld 22.6
Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz.
Péld 22.7
A gazdag uralkodik a szegények fölött, a kölcsönzőnek szolgája lesz a kölcsönkérő.
Péld 22.8
Aki gazságot vet, az nyomort arat, és őt magát veri haragjának botja.
Péld 22.9
Áldásban részesül a jóságos tekintetű, mert a kenyérből juttat a szegényeknek.
Péld 22.10
Űzd el a gúnyolódót és elmegy vele a pör is, vége lesz a vitának és a gyalázkodásnak.
Péld 22.11
Az Úr a tiszta szívűeket szereti, akinek sima a nyelve, annak a király a barátja.
Péld 22.12
Az Úr szeme őrködik a tudás fölött, amit az álnok hirdet, azt meghiúsítja.
Péld 22.13
A lusta azt mondja: „Oroszlán van odakint, meg talál ölni az utca közepén!”
Péld 22.14
Az idegen asszonynak mély verem a szája, beleesik, akit elátkozott az Úr.
Péld 22.15
Ha dőreség tapad a fiú szívéhez, a fenyítő pálca leszedi róla.
Péld 22.16
Aki elnyomja a szegényt, csak gyarapítja, és aki a gazdagnak ad, a vesztére teszi.
Péld 22.17
A bölcsek szavai: Nyisd ki a füledet és halld meg szavaimat, igyekezz szíveddel megérteni őket,
Péld 22.18
mert szép volna, ha bensődben megőriznéd, és ha az ajkadon mindig készen állanának.
Péld 22.19
Hogy mindig az Úrba vesd a bizalmadat, ma megtanítalak utadra.
Péld 22.20
Nemde, harminc mondást írtam fel számodra, (tele) jótanáccsal és tudománnyal;
Péld 22.21
hogy az igazságot taníthasd, és megbízható feleletet adj, ha kérdeznek?
Péld 22.22
Ne foszd ki a szegényt, azért mert szegény, s azt, akit elnyomnak, ne bántsd a kapunál!
Péld 22.23
Mert az Úr intézi ügyüket, és elveszi azok életét, akik kifosztották őket.
Péld 22.24
Mérges emberekkel ne tarts barátságot, és aki forrófejű, azzal ne érintkezz.
Péld 22.25
Hátha eltanulod különben útjait, és kelepcét állítasz a saját életednek.
Péld 22.26
Ne tarts azokkal, akik kezüket adják, akik adósságért jótállást vállalnak.
Péld 22.27
Hogyha semmid sem lesz, amiből fizetnél, még az ágyadat is elviszik alólad.
Péld 22.28
Ne told odébb az ősrégi mezsgyét, amelyet atyáid vontak meg.
Péld 22.29
Ha olyan férfit látsz, aki fürgén intézi a dolgát, az a királyoknak lesz majd a szolgálatára, nem a kicsiket fogja szolgálni.
Péld 23
Péld 23.1
Amikor leülsz enni a parancsolóddal, arra legyen gondod, ami előtted van.
Péld 23.2
És inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél.
Péld 23.3
Ne igen áhítozz a csemegéire, mert (csalfa) étel az, hazugság van benne.
Péld 23.4
Ne törd össze magad, hogy meggazdagodjál, a becstelen haszonról mondj le!
Péld 23.5
Szemet vetsz rá? Már el is tűnt előled! Mert olyan szárnyai vannak, mint a sasnak, és fölrepül a levegőégbe.
Péld 23.6
Ne egyél az irigy ember ételéből, s ne áhítozz a csemegéire!
Péld 23.7
Olyan volna ez, mint vihar a torkának! Bár azt mondja: „Csak egyél és igyál”, de azért a szíve nem érez együtt veled.
Péld 23.8
Kiadod a falatot, amit megettél, csak tékozoltad barátságos szódat.
Péld 23.9
A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat.
Péld 23.10
Ne mozdítsd el helyükről az ősi mezsgyéket, ne told be őket az árvák földjére!
Péld 23.11
Mert hatalmas a szószólójuk, ügyükben ő harcol ellened.
Péld 23.12
A szíved legyen nyitva az intelemnek, az okos beszédnek meg a füled.
Péld 23.13
A fiúgyermektől ne sajnáld a feddést, nem hal bele, hogyha bottal vered!
Péld 23.14
Megvered ugyan, méghozzá bottal, de az alvilágtól megmented életét.
Péld 23.15
Fiam, ha bölcs a szíved, akkor szívemből örülök,
Péld 23.16
és ujjong a bensőm, ha azt mondja az ajkad, ami helyes.
Péld 23.17
Ne a bűnösök miatt gerjedjen föl szíved, inkább minden nap az Úr félelmében!
Péld 23.18
Akkor sokkal biztosabb a jövőd, nem szakad vége a reményednek.
Péld 23.19
Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton.
Péld 23.20
Ne légy azok között, akik a bort isszák, sem azok között, akik tobzódnak a húsban.
Péld 23.21
Mert az iszákos és tobzódó szegény lesz, és az aluszékony rongyokba öltözik.
Péld 23.22
Hallgass az apádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat azért, mert öreg lett.
Péld 23.23
Igazságot vegyél, de el ne adj soha, bölcsességet, törvényt és okosságot!
Péld 23.24
Az igaznak apja hangosan ujjong majd, a bölcsnek örül a nemzője.
Péld 23.25
Legyen az apádnak öröme benned, és ujjongjon, aki a világra szült!
Péld 23.26
Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben.
Péld 23.27
A feslett nő olyan, akár a mély verem, s az idegen asszony olyan, mint a szűk kút.
Péld 23.28
Ez is leskelődik, akárcsak a rabló, és a becsapott emberek számát gyarapítja.
Péld 23.29
Ki van tele jajjal, viszállyal, panasszal? Ok nélkül kinek van sebe, s kinek vörös a szeme?
Péld 23.30
Azoknak, akik késő óráig a bor mellett ülnek, akik fűszeres bort járnak kóstolgatni.
Péld 23.31
Ne nézd, milyen piros színben játszik a bor, azt se nézd, hogyan csillog a serlegben, hiszen olyan könnyen megissza az ember,
Péld 23.32
végül aztán megmar, akárcsak a kígyó, és mérget fecskendez, úgy, mint a vipera.
Péld 23.33
Különös dolgokat látnak a szemeid, és a szíved (csupa) bolondságot beszél.
Péld 23.34
Úgy érzed magad, hogy mély tengeren hányódsz, mintha az árbocrúd tetején feküdnél.
Péld 23.35
„Ütöttek, de nem fájt, vertek, de semmit sem éreztem!
Péld 23.36
Mikor ébredek föl?… Újra kérek belőle!”
Péld 24
Péld 24.1
A gonosz emberekre ne nézz irigy szemmel, és ne vágyakozz velük együtt lenni!
Péld 24.2
Az ilyenek szíve erőszakot tervez, az ajkuk meg csalárdságot beszél.
Péld 24.3
Házat bölcsességgel lehet építeni, és okossággal kell megszilárdítani.
Péld 24.4
A tudás tölti meg a kamrákat minden jóval, ami drága és kívánatos.
Péld 24.5
Hatalmasabb a bölcs, mint az erős, az, aki okos, mint a jól megtermett.
Péld 24.6
Számot vetve indíts háborút, sok tanácsadó viszi sikerre az ügyet.
Péld 24.7
A bolondnak a bölcsesség korallból van, s a városkapunál ki sem nyitja a száját.
Péld 24.8
Akinek az esze mindig a gonoszságon jár, azt bajkeverőnek hívják (az emberek).
Péld 24.9
Bűn a balgaságnak gyalázatos tette, s az ember irtózik a gúnyolódótól.
Péld 24.10
Ha elhagyod magad, akkor az erőd gyöngeséggé válik a nélkülözés napján.
Péld 24.11
Mentsd meg, akiket meghalni visznek, hozd vissza, akik úton vannak a halálba!
Péld 24.12
Hogyha azt mondod: „Hisz nem tudtunk róla!”, aki a szíveket vizsgálja, az látja. Aki a lelked fölött őrködik, az tudja, és a tette szerint fizet az embernek.
Péld 24.13
Egyél, fiam, mézet, mivelhogy az jó, és mert a lépesméz édes a torkodnak.
Péld 24.14
Ilyen a bölcsesség ismerete a lelkednek, hogyha szert tettél rá, biztos a jövőd, és nem hiúsul meg a reménységed.
Péld 24.15
Ne lesd, mint a gonosz, az igaznak házát, és ne pusztítsd el a nyugvóhelyét!
Péld 24.16
Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes.
Péld 24.17
Hogyha ellenséged elbukik, ne örülj, ne ujjongjon szíved, amikor elbotlik.
Péld 24.18
Hátha meglát az Úr és elítél érte, tőle meg elfordítja a haragját!
Péld 24.19
A gonosztevők miatt ne gerjedj haragra, és a gonoszok miatt ne bosszankodj!
Péld 24.20
Mert nincsen jövője a gonosztevőnek, és a gonoszoknak lámpása kialszik!
Péld 24.21
Fiam, tiszteld az Urat és a királyt; sem egyik, sem másik ellen ne lázadj fel!
Péld 24.22
Mert hirtelen pusztulás jöhet tőlük, és megsemmisíthet váratlanul mind a kettő.
Péld 24.23
Ezek a szavak is bölcsektől származnak: Ítélkezéskor nem jó részre hajolni.
Péld 24.24
Aki a bűnöshöz így szól: „Igazad van!”, azt szidják és átkozzák a népek.
Péld 24.25
De akik megfeddik, azok boldogulnak, és a jókívánság áldása száll rájuk.
Péld 24.26
Olyan, mintha ajka megcsókolt volna, aki válaszában őszintén szól hozzád.
Péld 24.27
Vállalkozásodat alapozd meg odakinn, készítsd elő kinn a szántóföldön, s aztán fogj hozzá házat építeni.
Péld 24.28
Ok nélkül ne tégy más ellen tanúságot! Ne vezess félre senkit az ajkaddal!
Péld 24.29
Ne mondd: „Ahogy ő tett, úgy teszek én is, megfizetek neki tetteihez mérten.”
Péld 24.30
Egy tohonya ember földje mellett jártam, és egy ostoba ember szőlejénél.
Péld 24.31
Már teljesen fölverte a gyom, az egész felszínét bozót borította, és romokban hevert a kőkerítés.
Péld 24.32
Jól megnéztem, aztán eltöprengtem rajta, és ezt a tanulságot szűrtem le belőle:
Péld 24.33
Csak egy kicsit aludj, csak egy kicsit szunnyadj még, csak egy kicsit pihentesd a karodat,
Péld 24.34
akkor a szegénység, mint az útonálló, és a nélkülözés, mint a koldus, rád tör.
Péld 25
Péld 25.1
Ezek is Salamon mondásai – Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtötték össze őket:
Péld 25.2
Istennek a dolgok elrejtése a dicsősége, a királyoké meg a fölfedésük.
Péld 25.3
Az ég magassága, a föld mélysége és a király szíve kifürkészhetetlen.
Péld 25.4
Ha az ezüstből kiveszed a salakot, akkor egészen tiszta lesz.
Péld 25.5
Ha a király közeléből elűzöd a gonoszt, trónja megszilárdul az igazságosságban.
Péld 25.6
Ne tolakodjál a király színe elé, ne akard a nagyok helyét elfoglalni!
Péld 25.7
Jobban jársz, ha hívnak: „Gyere ide följebb!”, mint ha elküldenek az előkelőbb elől. Hogyha meg is látott valamit a szemed,
Péld 25.8
ne vidd elsietve a bíróság elé! Mert aztán végül is mit teszel majd akkor, ha az embertársad átkozva megcáfol?
Péld 25.9
Intézd el peredet embertársaddal, de közben ne fedd föl másnak a titkait.
Péld 25.10
Különben, aki hall, az megszégyenít, fecsegésedet nem szívhatod vissza.
Péld 25.11
Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak.
Péld 25.12
Mint az aranygyűrű, s mint az arany ékszer, olyan a bölcs tanító szófogadó fülnek.
Péld 25.13
Mint a hűsítő hó aratás idején, olyan a hű követ annak, aki küldte, felüdíti az ura lelkét.
Péld 25.14
Tornyosuló felhő és szél eső nélkül az, aki kérkedik, bár nincsen tehetsége.
Péld 25.15
A türelem megenyhíti a fejedelmet, a szelíd beszéd megtöri a csontot.
Péld 25.16
Ha mézet lelsz, csak annyit egyél, amennyi jólesik, különben torkig leszel vele és kiadod.
Péld 25.17
Ritkán tedd lábadat más ember házába, különben jóllakik veled és meggyűlöl.
Péld 25.18
Mint a harci pöröly, a kard és a hegyes nyíl, olyan, aki más ellen hamis vallomást tesz.
Péld 25.19
Mint az odvas fog, és mint a roskatag láb, annyit ér a hűtlen, amikor bajban vagy.
Péld 25.20
Mint aki hideg napon leveti ruháját, mint amikor a sebre ecetet öntenek, olyan, aki összetört szív előtt nótázik.
Péld 25.21
Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet!
Péld 25.22
Így izzó parazsat gyűjtesz a fejére, és majd megfizeti neked az Úr.
Péld 25.23
Az északról fújó szél esőt szokott hozni, a titkon suttogó nyelv megdöbbent arcokat.
Péld 25.24
Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal.
Péld 25.25
Mint a hűvös víz a kimerült embernek, olyan a jó hír távoli országból.
Péld 25.26
Mint a felkavart kút és a megromlott forrás, olyan az igaz, aki meginog a gonosz előtt.
Péld 25.27
Ha mézet eszel, a túl sok abból sem jó. Ne hagyd, hogy hízelgő szókkal megfogjanak!
Péld 25.28
Mint a lerombolt város, amelynek nincsen fala, olyan a férfi önuralom nélkül.
Péld 26
Péld 26.1
Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az eső, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz.
Péld 26.2
Mint a felszálló veréb és az elrepülő fecske, a meg nem szolgált átok is a semmibe száll.
Péld 26.3
Mint korbács a lónak, szamárnak a zabla, úgy jár a vessző a balgák hátának.
Péld 26.4
A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel.
Péld 26.5
Felelj a dőrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében.
Péld 26.6
A maga lábát vágja le, aki balga útján küld üzenetet.
Péld 26.7
Mint mikor a sánta felhúzza a lábát, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában.
Péld 26.8
Mint aki követ tesz parittyába, úgy tesz az is, aki balgát tisztelettel övez.
Péld 26.9
Mint a tövises ág a részeg kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában.
Péld 26.10
Mint a vadász, aki minden arra menőt meglő, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel.
Péld 26.11
Amint a kutya visszatér ahhoz, amit kihányt, így hajtja a bolond is egyre badarságát.
Péld 26.12
Ha olyat látsz, aki a saját szemében bölcs, a bolondnak is több a reménye, mint neki.
Péld 26.13
A lusta azt mondja: „Oroszlánkölyök van az úton és oroszlán a terek közepén!”
Péld 26.14
Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvőhelyén.
Péld 26.15
Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye.
Péld 26.16
Bölcsebb a tohonya a saját szemében, mint hét más, aki bölcsen meg tudna felelni.
Péld 26.17
Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik.
Péld 26.18
Mint aki őrülten tesz-vesz és lövöldöz nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek,
Péld 26.19
úgy tesz az is, aki becsapja embertársát, aztán meg azt mondja: „Csak tréfából tettem!”
Péld 26.20
Elalszik a tűz, ha nincs több tüzelőfa, ha nincs rágalmazás, megszűnik a viszály.
Péld 26.21
A szén parázsnak, a fa tűznek van, az izgága ember meg, hogy viszályt szítson.
Péld 26.22
A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amely behatol a testnek belsejébe.
Péld 26.23
Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény, olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak.
Péld 26.24
Ajkával tetteti magát, aki gyűlölködik, a bensejében meg álnokságon töpreng.
Péld 26.25
Ne bízzál benne, ha hangja barátságos, mert a szívében hét aljasság lakik.
Péld 26.26
Ha a gyűlölet álarc mögé bújik is, a közösségben kisül gonoszsága.
Péld 26.27
Aki (másnak) vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön.
Péld 26.28
A hazug nyelv gyűlöli az igazságot, a csalfa száj romlásba dönt.
Péld 27
Péld 27.1
Ne dicsekedjél a holnapi napoddal, hisz mit szül a nap, nem tudod előre.
Péld 27.2
Más dicsérjen, ne a saját szád, idegen valaki, ne a magad ajka!
Péld 27.3
Nagy a kő súlya és nehéz a homok, de mind a kettőnél súlyosabb a bosszúság, amit egy bolond okoz.
Péld 27.4
Szörnyű a dühöngés, féktelen a harag, de ki állhat meg a féltékenység előtt?
Péld 27.5
A nyilvános korholás többet ér, mint az a szeretet, amelyet eltitkolnak.
Péld 27.6
Jó szívvel adja a verést, aki szeret, ám az ellenség csókja veszedelmes.
Péld 27.7
A legjobb mézet is lábbal tapossa a jóllakott, az éhes édesnek érzi a keserűt is.
Péld 27.8
Mint a kismadár, amely elrepült fészkéről, olyan a menekült távol otthonától.
Péld 27.9
(Amint) az olaj és tömjénfüst öröm a szívnek, a gyengéd barátság vigasz a léleknek.
Péld 27.10
A magad és az apád barátját ne hagyd el, s ne menj a testvéred házába, ha baj ér. A közeli szomszéd jobb, mint a távoli testvér.
Péld 27.11
Légy bölcs, fiam, és szerezz örömet szívemnek, akkor gyalázómnak meg tudok felelni.
Péld 27.12
Amikor az okos bajt lát, elrejtőzik, a balgák továbbmennek, aztán kárát vallják.
Péld 27.13
Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért – végy tőle zálogot!
Péld 27.14
Aki mást nagy hangon áld már kora reggel, attól úgy veszik, mintha megátkozná.
Péld 27.15
A házsártos asszony olyan, mint a lyukas tető, amely alól elfutsz, ha esik az eső.
Péld 27.16
Aki őrzi, az bizony szelet őriz, és a jobb kezével síkos olajba nyúl.
Péld 27.17
Az egyik vas a másiktól kapja élét, a mások társasága tisztítja az embert.
Péld 27.18
Aki fügefát őriz, eszik gyümölcséből, tisztesség éri azt, aki vigyáz urára.
Péld 27.19
Az egyik arc nem azonos a másikkal, éppen így különböző az emberek szíve is.
Péld 27.20
Alvilág és enyészet nem lakik jól soha, ugyanígy nem lakik jól az ember szeme sem.
Péld 27.21
Ezüstöt olvasztótégelyben olvasztanak, arany olvasztására a kemence szolgál; meg kell vizsgálni a hízelgők beszédét is.
Péld 27.22
Hogyha a bolondot mozsárban megtörnéd, akkor sem hagyná el a balgasága.
Péld 27.23
Vigyázz rá, hogy milyen juhaid külseje, és fordíts gondot a nyájaidra!
Péld 27.24
Mert nem marad meg a vagyon örökre, s nem száll a tartalék apáról fiúra.
Péld 27.25
Ha már lekaszálták a füvet, a sarjú kihajtott, s hazahozták a hegyekből a szénát,
Péld 27.26
akkor tarts bárányokat, hogy legyen ruhád. Bakokat is tarts, hogy földet vásárolhass,
Péld 27.27
s legyen sok kecsketejed élelmedül, meg a szolgálóid eltartására.
Péld 28
Péld 28.1
Menekül a gonosz, bár nem űzi senki, az igaz, mint az oroszlán, biztonságban érzi magát.
Péld 28.2
Az istentelenek bűne civódást szít, az okos ember azonban eloltja.
Péld 28.3
Gonosz ember, aki elnyomja a kicsiket, (olyan) mint az eső, amely elmossa, s nem hozza a kenyeret.
Péld 28.4
Aki elhagyja a törvényt, a gonoszt dicséri; ám a törvény tisztelője fölgerjed ellene.
Péld 28.5
A gonosz emberek nem fogják föl, mi a jó, mindent megértenek azok, akik keresik az Urat.
Péld 28.6
Jobb a szegény, ha tisztességben él, mint aki rossz úton jár és gazdag.
Péld 28.7
Az okos fiú megtartja az intelmet, aki a tobzódókkal tart, gyalázza az apját.
Péld 28.8
Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, olyannak gyűjt, aki megkönyörül a szegényen.
Péld 28.9
Aki elfordítja fülét a törvénytől, annak még az imája is szégyen.
Péld 28.10
Aki az igazakat gonosz útra viszi, beleesik a saját vermébe; a bűnteleneknek jóban lesz részük.
Péld 28.11
A gazdag bölcsnek gondolja magát, de az okos szegény keresztüllát rajta.
Péld 28.12
Ha az igazak győznek, nagy a fény és ujjongás, de ha a gonoszok győznek, mindenki elrejtőzködik.
Péld 28.13
Nincs sikere annak, aki titkolja a bűnét, de irgalomra lel, aki bevallja, s kerüli.
Péld 28.14
Jól jár az az ember, aki mindig résen van, aki megkeményíti a szívét, az elbukik.
Péld 28.15
Bömbölő oroszlán és kitörő medve a gonosz, aki védtelen népen uralkodik.
Péld 28.16
A hatalmas nagy az elnyomásban, de az okossága kicsi, (mégis), aki utálja az igaztalan pénzt, soká él.
Péld 28.17
Az az ember, akit kiontott embervér terhe nyom, a sírjáig menekül. Ne támogasd!
Péld 28.18
Aki bűntelenül él, üdvöt talál, aki hamis útra lép, egyszer csak elesik.
Péld 28.19
Dúskál a kenyérben, aki műveli a földjét, szegény lesz, aki üres dolgok után futkos.
Péld 28.20
A szilárd férfiú bőséges áldást kap, aki a gazdagságot hajszolja, nem marad büntetlen.
Péld 28.21
Nem jó az elfogult részrehajlás, egy falat kenyérért rosszá válik az ember.
Péld 28.22
Aki sanda szemmel mohón vagyonra tör, nem látja előre, hogy nélkülözésre jut.
Péld 28.23
Aki mást megint, az végül kedvesebb lesz neki, mint akinek a nyelve hízelgőn szól hozzá.
Péld 28.24
Aki apját, anyját meglopja és azt mondja: „Nem bűn!”, az a megrontónak társául szegődött.
Péld 28.25
Veszekedést szít a telhetetlen ember, erőre kap, aki az Úrban bízik.
Péld 28.26
Aki a maga eszére hagyatkozik, az bolond; aki bölcsességben él, az biztos úton jár.
Péld 28.27
Aki ad a szegénynek, az nem szenved hiányt; aki befogja a szemét, azt sokan átkozzák.
Péld 28.28
Ha a gonoszok győznek, mindenki elbújik, de hogyha megbuknak, nő az igazak száma.
Péld 29
Péld 29.1
Akit sokszor intenek, mégis önfejű marad, rögtön összetörik és nincsen menekvése.
Péld 29.2
Örül a nép, amikor igazak vezetik, ha gonosz kormányoz, sóhajtozik a nép.
Péld 29.3
Aki szereti a bölcsességet, öröme apjának, aki feslett nőket tart, elveri vagyonát.
Péld 29.4
A király a törvénnyel építi országát, de ha túl sok adót kíván, tönkreteszi.
Péld 29.5
Aki hízeleg az embertársának, az hálót feszít ki a lába elé.
Péld 29.6
A gonosz ember lépte alatt csapda lapul, az igaz ember megy és örül.
Péld 29.7
Az igaz megérti a kisemberek ügyét, a gonosz azonban nem ismer megértést.
Péld 29.8
Az izgatók zendülésbe viszik a várost, a bölcsek lecsitítják a haragot.
Péld 29.9
Amikor bölcs ember esztelennel vitáz, akkor ez dühöng, nevet és nincsen nyugta.
Péld 29.10
A vérszopók gyűlölik az ártatlan embert, az igazak meg óvják életét.
Péld 29.11
A bolond egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs végül is lecsillapítja.
Péld 29.12
Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják.
Péld 29.13
Szegény és elnyomó egymásra találnak: az Úr az, aki fényt ad mindkettő szemének.
Péld 29.14
Annak a királynak mindenkor fennmarad a trónja, aki a szegények fölött igazsággal ítél.
Péld 29.15
Vessző és dorgálás bölcsesség forrása, a zabolátlan fiú szégyen az anyjának.
Péld 29.16
Hogyha gonoszok kormányoznak, gyarapszik a bűn, de az igazak meglátják a bukásukat.
Péld 29.17
Fegyelmezd a fiad, s elégedett leszel: gyönyörűsége lesz majd a lelkednek.
Péld 29.18
Kinyilatkoztatás nélkül elvadul a nép, de boldogság a sorsa, ha a törvényt tartja.
Péld 29.19
Rabszolgát nem lehet szóval javítani: még hogyha megért is, nem engedelmeskedik.
Péld 29.20
Ha olyan férfit látsz, aki siet a szavával, a bolondnak is több a reménye, mint neki.
Péld 29.21
Aki rabszolgáját kiskorától kezdve kényezteti, végül hálátlannak látja.
Péld 29.22
Az indulatos ember veszekedést támaszt, a forrófejű meg halmozza a vétket.
Péld 29.23
Az embert a gőgje (porig) megalázza, de az alázatost megbecsülés éri.
Péld 29.24
A tolvajjal osztozó gyűlöli életét, hallja az átkot, mégsem tesz jelentést.
Péld 29.25
Az emberfélelem kelepcét állít fel, de aki az Úrban bízik, védelmet lel.
Péld 29.26
Sokan keresik az uralkodó kegyét, de a férfi igaza az Úrtól származik.
Péld 29.27
Az igazak szemében utálat tárgya a gonosz, a gonosz meg irtózik a tisztességestől.
Péld 30
Péld 30.1
A masszai Agurnak, Jake fiának szavai, a férfi mondása Itiel, Itiel és Ukal számára.
Péld 30.2
Igen, oktalanabb vagyok, mint bárki más, nekem még emberi okosságom sincsen.
Péld 30.3
És nem is tanultam én a bölcsességet, hogy enyém lehetne a Szent ismerete.
Péld 30.4
Ki ment föl az égbe és ki jött le onnan? Ki az, aki a szelet a kezébe fogta? És a vizeket ki öntötte tartályba? Ki szabta meg a föld minden határát? Mi a neve, és mi a fiáé, ha tudnád?
Péld 30.5
Isten minden szava színtiszta (igazság), pajzs azoknak, akik hozzá menekülnek.
Péld 30.6
A szavaihoz ne fűzz hozzá semmit, mert különben (egyszer) számadásra szólít, és akkor hazugként ott állsz majd előtte.
Péld 30.7
Csak két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok:
Péld 30.8
Csalást és hazug szót tarts távol tőlem, s ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Hadd egyem kimért kenyeremet,
Péld 30.9
nehogy jóllakva megtagadjalak, s azt mondjam: „Ki az az Úr?” Ne menjek lopni sem, mivel szegény lettem, ne gyalázzam meg Istenemnek nevét.
Péld 30.10
Ne rágalmazd a szolgát az ura előtt, különben elátkoz, és meg kell bűnhődnöd.
Péld 30.11
(Jaj a) nemzedéknek, amely átkozza az apját, és nem kíván semmi jót sem az anyjának.
Péld 30.12
A nemzedéknek, amely azt hiszi, hogy tiszta, jóllehet a szennye nincsen még lemosva.
Péld 30.13
A nemzedéknek, amelynek magasan jár a szeme, és lám, milyen gőgös a szeme pillantása!
Péld 30.14
A nemzedéknek, amelynek kardok a fogai, és kések az álla csontjai, hogy a nyomorgókat felfalja a földről, és a szegényeket az emberek köréből.
Péld 30.15
Két lánya van a piócának: „Add ide!” és „Add ide!” Három dolog van, ami telhetetlen, s négy nem mondja soha: „Elég!”:
Péld 30.16
az alvilág, a terméketlen anyaméh, a föld, amely nem tud betelleni vízzel, és a tűz, amely soha nem mondja, hogy „Elég!”
Péld 30.17
A szemet, amelyik csúfot űz apjából, s lenézi anyjának élemedett korát, a patak mellékén hollók vájják majd ki, és a sasfiókák fogják felfalni!
Péld 30.18
Három dolog van, amit csodálatosnak látok, és négyet sehogy se tudok megérteni:
Péld 30.19
a sasnak útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a mély tengeren, és a férfi útját az asszonynál.
Péld 30.20
Ilyen még a házasságtörő asszony útja is; eszik, megtörli a száját és azt mondja: „Semmi rosszat sem tettem”.
Péld 30.21
Három dolog alatt rendül meg a föld, és négy olyan van, amit nem tud elviselni:
Péld 30.22
a szolgát, ha belőle király lesz, a bolondot, ha bőven dúskál a kenyérben,
Péld 30.23
az elhagyott nőt, hogyha férjhez megy, s a rableányt, hogyha úrnőjét megfosztja trónjától.
Péld 30.24
Négy igen apró dolog van a földön, mégis a bölcsek között van a helyük:
Péld 30.25
Olyan nép a hangyák, amelynek nincs ereje, mégis összegyűjtik nyáron élelmüket.
Péld 30.26
A szirti borzok is erőtlen, gyenge nép, mégis a sziklába építik lakásukat.
Péld 30.27
És bár a sáskáknak nincsen királyuk, mégis rendben vonulnak fel.
Péld 30.28
Kézzel is meg lehet fogni a gyíkot, mégis a királyok házában tanyázik.
Péld 30.29
Hárman vannak, akik szépen lépegetnek, és négyen délcegen:
Péld 30.30
az állatok hőse az oroszlán, amely senki előtt meg nem futamodik;
Péld 30.31
a kakas, amely a tyúkok között büszkélkedik, a bak, amely a nyájat vezeti, és a király, aki beszédeket intéz a néphez.
Péld 30.32
Ha olyan buta voltál, hogy nagyra légy, – vagy ilyet fontolgattál -, tedd a kezed a szádra!
Péld 30.33
Mert ha a tejet köpülöd, vaj lesz belőle, ha nyomod az orrod, vér jön ki belőle, így ha haragot szítasz, viszály támad.
Péld 31
Péld 31.1
Lamuelnek, Massza királyának szavai, amelyekkel az anyja oktatta:
Péld 31.2
Mi van veled, fiam, méhemnek magzata, fogadalmam fia?
Péld 31.3
Erődet ne add az asszonyoknak, sem részedet a királyok megbuktatóinak.
Péld 31.4
Nem illik a királyhoz, Lamuel, nem illik a királyhoz bort inni, sem a fejedelemhez erős italra vágyni.
Péld 31.5
Aki iszik, megfeledkezik a törvényről, és megcsorbítja az elnyomottak jogát.
Péld 31.6
A kétségbeeső kapjon erős italt, és a bort az elkeseredettnek adjátok.
Péld 31.7
Hadd igyék, aztán felejtse nyomorát, és ne gondoljon többé a kínjaira.
Péld 31.8
Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében.
Péld 31.9
Nyisd ki a szádat és dönts igazságosan, szerezz érvényt a szegény s elnyomott igazának!
Péld 31.10
Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja.
Péld 31.11
Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.
Péld 31.12
Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.
Péld 31.13
Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel.
Péld 31.14
Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet.
Péld 31.15
Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval.
Péld 31.16
Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából.
Péld 31.17
Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának.
Péld 31.18
Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája.
Péld 31.19
Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót.
Péld 31.20
Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja.
Péld 31.21
Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával,
Péld 31.22
és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú.
Péld 31.23
Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel.
Péld 31.24
Ingeket is készít és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek.
Péld 31.25
Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé.
Péld 31.26
Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás (árad) a nyelvéről.
Péld 31.27
Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere.
Péld 31.28
Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri:
Péld 31.29
„Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!”
Péld 31.30
Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret.
Péld 31.31
Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!

*

Prédikátor könyve

Préd 1
Préd 1.1
A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai.
Préd 1.2
Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság!
Préd 1.3
Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?
Préd 1.4
Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad.
Préd 1.5
A nap fölkel és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel.
Préd 1.6
A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér – így ismétli járását a szél.
Préd 1.7
Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé.
Préd 1.8
Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott.
Préd 1.9
Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt.
Préd 1.10
Ha azt mondják valamire: „Lám, ez új”, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak.
Préd 1.11
Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek.
Préd 1.12
Én, a prédikátor, Izrael királya voltam Jeruzsálemben.
Préd 1.13
Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az emberek fiaira, hogy vesződjenek vele.
Préd 1.14
Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés.
Préd 1.15
Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni.
Préd 1.16
Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem.
Préd 1.17
Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés.
Préd 1.18
Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza.
Préd 2
Préd 2.1
Azt mondtam magamban: Rajta! Próbálkozzál a vigassággal és élvezd az életet! De kiderült: ez is hiábavalóság.
Préd 2.2
A nevetésre azt mondtam: Bolondság! És a vigasságra: Mire jó ez?
Préd 2.3
Elhatároztam, hogy testemet átengedem a mámornak, de szívemet azért megtartom a bölcsességnek; átadom magamat az esztelenségnek, míg nem látom, mi válik javára az emberek fiainak, s mit csinálnak életük folyamán az ég alatt.
Préd 2.4
Nagy dolgokat vittem végbe, palotákat építettem és szőlőket ültettem magamnak.
Préd 2.5
Kerteket és ligeteket telepítettem, és beültettem őket mindenféle gyümölcsfával.
Préd 2.6
Víztároló tavakat létesítettem, hogy öntözhessem a fiatal fákat.
Préd 2.7
Rabszolgákat és rabszolganőket vásároltam, és voltak házamban született rabszolgáim is; jószágom is volt: rengeteg marhám és juhom, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben.
Préd 2.8
Aranyat és ezüstöt is halmoztam fel magamnak, királyok és országok kincseit. Fogadtam énekeseket és énekesnőket, és megszereztem az emberek fiaitól a fölöslegüket, egyik ládával a másik után.
Préd 2.9
Így nagyobb és gazdagabb lettem, mint bármelyik elődöm Jeruzsálemben, s közben a bölcsességem is megmaradt.
Préd 2.10
A szememnek megadtam mindent, amit csak megkívánt, semmiféle gyönyört nem vontam meg szívemtől. Igen, szívem örömet merített minden fáradozásomból, és ez volt a jutalmam minden fáradozásomért.
Préd 2.11
És latra vetettem kezem minden művét, és a fáradságot is, amibe került. Ó, minden hiábavalóság és szélkergetés, nincs belőle semmi haszon a nap alatt!
Préd 2.12
Elgondolkodtam a bölcsességen, az esztelenségen és a balgaságon. Hadd lám: mit csinál majd a király utódja? Azt, amit már régen is tettek.
Préd 2.13
És láttam, hogy a bölcsesség felülmúlja a balgaságot, mint a világosság a sötétséget.
Préd 2.14
A bölcs maga elé néz, a balga vaktában megy. De arra is rájöttem, hogy egy és ugyanaz a sorsa mind a kettőnek.
Préd 2.15
Ekkor azt mondtam magamnak: Ha rám is a balgák sorsa vár, miért lettem akkor olyan mérhetetlenül bölcs? És így szóltam magamban: Ez is hiábavalóság!
Préd 2.16
Valóban, a bölcs emlékezete éppoly kevéssé örök, mint a balgáé. A jövőben hamarosan elfelejtik mind a kettőt. A bölcs meghal éppen úgy, mint a balga.
Préd 2.17
Meggyűlöltem az életet, mert bosszantónak találtam azt a fáradozást, ami a nap alatt folyik. Igen, minden hiábavalóság és szélkergetés!
Préd 2.18
Meggyűlöltem minden művemet, amit létrehoztam a földön, hiszen az utódomra kell hagynom.
Préd 2.19
Ki tudja, bölcs lesz-e vagy balga? És mégis teljesen szabadon rendelkezik majd munkám minden gyümölcsével, amire (annyi) fáradságot és okosságot pazaroltam életemben. Ez is hiábavalóság!
Préd 2.20
Odáig jutottam, hogy szívemet átengedtem a kétségbeesésnek amiatt a fáradozás miatt, amit magamra vállaltam a nap alatt.
Préd 2.21
Hisz jó néhány ember munkálkodott bölcsen, okosan és sikerrel, aztán át kell engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte. Ez is hiábavalóság és nagy baj!
Préd 2.22
Igen, mije marad az embernek minden fáradozásából és törekvéséből, amivel emésztette magát életében?
Préd 2.23
Valóban: minden napja csupa szenvedés és minden tevékenység csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság!
Préd 2.24
Nem tehet jobbat az ember, mint hogy egyék, igyék és kedvét lelje a munkájában. Mert beláttam, hogy ez az Isten kezéből jön.
Préd 2.25
Mert az öröm is, a gond is Istentől van.
Préd 2.26
Igen, annak, aki kedves előtte, bölcsességet, tudást és örömet ad; a bűnösnek meg a gyötrelmet adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, hogy aztán olyannak adja, aki tetszik Istennek. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!
Préd 3
Préd 3.1
Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:
Préd 3.2
Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének.
Préd 3.3
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek.
Préd 3.4
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
Préd 3.5
Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Préd 3.6
Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
Préd 3.7
Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
Préd 3.8
Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének.
Préd 3.9
Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik?
Préd 3.10
Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele.
Préd 3.11
Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.
Préd 3.12
Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét.
Préd 3.13
Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában.
Préd 3.14
Rájöttem: amit Isten tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle.
Préd 3.15
Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet.
Préd 3.16
Láttam továbbá a földön az ítélet helyét – itt bűn volt; és az igazságosság helyét – itt gonoszság.
Préd 3.17
Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy.
Préd 3.18
Azt mondtam magamban az emberek fiairól: Hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok.
Préd 3.19
Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság!
Préd 3.20
Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba.
Préd 3.21
És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e?
Préd 3.22
Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?
Préd 4
Préd 4.1
Másfelől láttam a sok elnyomást a nap alatt: az elnyomottak könnyeit, és hogy nincs, aki vigasztalná őket; elnyomóik részéről az erőszakot, és hogy nincs, aki vigasztalná őket;
Préd 4.2
Ezért boldogabbnak mondom a holtakat, akik már rég meghaltak, mint az élőket, akik még élnek.
Préd 4.3
De mindkettőnél jobban (dicsérem) azt, aki meg sem született, aki meg sem látta azt a (sok) rosszat, ami a nap alatt végbemegy.
Préd 4.4
Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!
Préd 4.5
Az esztelen ölbe teszi a kezét, és a saját húsát emészti.
Préd 4.6
Jobb egy marék nyugalomban, mint két tele marék fáradság és szélkergetés árán!
Préd 4.7
Tovább nézelődtem, és megpillantottam még egy hiábavalóságot a nap alatt: ez a magányos.
Préd 4.8
Nincs senkije, sem fia, sem testvére; mégsem ismer megállást a munkában, és sose lakik jól a szeme a gazdagsággal. De hát miért is töröm akkor magamat, és miért vonom meg magamtól, ami jó? Ez is hiábavalóság és iszonyú gyötrelem!
Préd 4.9
Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát.
Préd 4.10
Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené!
Préd 4.11
Meg aztán: ha ketten együtt hálnak, egymást melengetik; de hogy melegedne föl, aki egymaga van?
Préd 4.12
És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe. Mi több: a háromágú kötél nem szakad el egyhamar.
Préd 4.13
Jobb a szegény, de bölcs fiatal ember, mint az öreg, de balga király, akinek nincs annyi esze, hogy elfogadná az intést.
Préd 4.14
Igen, a börtönből került ki, és király lett, holott szegényen született annak a királyságában.
Préd 4.15
Láttam, amint a nap alatt minden élő ott vonult az ifjú emberrel, az utóddal, aki a helyére lépett.
Préd 4.16
Se vége, se hossza nem volt a népnek, a sokadalomnak, amelynek élén állt. De a későbbiek mégsem lelték benne örömüket. Valóban, ez is hiábavalóság és szélkergetés!
Préd 4.17
Vigyázz a lábadra, amikor Isten házába mégy! Hallgatni menj oda! Jobb az áldozat, mint a balgák adománya. Mert hisz ezek ostobák és rosszat tesznek.
Préd 5
Préd 5.1
Ne szóljon elhamarkodottan a szád, és a szíved ne siessen a szóval Isten előtt; mert Isten a mennyben van, te meg a földön. Ezért légy kevés beszédű!
Préd 5.2
A sok tevés-vevés álmokhoz vezet, a sok szóbeszéd meg esztelen kijelentésekhez.
Préd 5.3
Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg!
Préd 5.4
Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg.
Préd 5.5
Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen és ne mondd a követnek: „Tévedés volt!” Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed művét.
Préd 5.6
Ennyi álom, ennyi hiábavalóság; sok a szóbeszéd és a szélkergetés. Tehát féld az Istent!
Préd 5.7
Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, és semmibe veszik a törvényt és az igazságosságot, ne csodálkozz rajta. Azt fogják neked mondani: az egyik fölöttes fölött egy másik van, és mind a kettő fölött egy még följebb való.
Préd 5.8
A közjóra fognak hivatkozni és a király szolgálatára.
Préd 5.9
Aki szereti a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak soha sem elég a jövedelme. Ez is hiábavalóság!
Préd 5.10
Ahogy nő a vagyon, szaporodnak a pusztítói. És mi haszna van a birtokosának? Csak a szeme elégül ki.
Préd 5.11
A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik. De a gazdagot jóllakottsága nem hagyja aludni.
Préd 5.12
Van egy szörnyű baj, amit a nap alatt láttam: a gazdagság, amit a tulajdonosa a vesztére tartogat.
Préd 5.13
A gazdagság ugyanis valami szerencsétlenség folytán elvész, és ha fia születik, ennek nem marad semmi.
Préd 5.14
Mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött abból, amit fáradsággal szerzett, semmi sem marad a kezében.
Préd 5.15
Az is rettenetes nyavalya, hogy úgy kell elmennie, ahogy jött. Mit használ hát neki, hogy szelet hajszol?
Préd 5.16
Így minden napját sötétben és gyászban, kedvetlenségben, betegségben és bosszúságban tölti el.
Préd 5.17
Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze.
Préd 5.18
Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze, és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka.
Préd 5.19
Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét.
Préd 6
Préd 6.1
Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre.
Préd 6.2
Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyű gyötrelem!
Préd 6.3
Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála.
Préd 6.4
Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is,
Préd 6.5
az nem látta a napot és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat – egyik sem több, mint a másik!
Préd 6.6
Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő?
Préd 6.7
Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg.
Préd 6.8
Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot?
Préd 6.9
Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés!
Préd 6.10
Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberből, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála.
Préd 6.11
Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember?
Préd 6.12
Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, ő utána mi lesz a nap alatt?
Préd 7
Préd 7.1
Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja.
Préd 7.2
Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak, mert minden embernek ez a vége, s aki él, itt elgondolkodik.
Préd 7.3
Jobb a szomorúság, mint a nevetés, ha komoly az arc, rendben a szív.
Préd 7.4
A bölcsek szíve abban a házban van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve a vigasság házában.
Préd 7.5
Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni.
Préd 7.6
Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!
Préd 7.7
Mert a nevetés bolonddá teszi a bölcset, és az öröm megrontja a szívet.
Préd 7.8
Jobb a dolognak a vége az elejénél; jobb a béketűrő, mint a kevély.
Préd 7.9
Ne siess a bosszankodással, mert a bosszúság a balgák bensejében fészkel.
Préd 7.10
Ne mondd: Miért van az, hogy a régi idők jobban voltak, mint a mostaniak? Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel.
Préd 7.11
Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot.
Préd 7.12
Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek a birtokában van.
Préd 7.13
Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett?
Préd 7.14
Jó napon érezd jól magadat, rossz napon meg lásd be, hogy Isten ezt is jól alkotta, akár csak azt, hogy ne találjon az ember maga mögött semmit.
Préd 7.15
Mindent láttam hiábavaló napjaimban: vannak igazak, akik bár igazak, elpusztulnak, és vannak gonoszok, akik gonoszságuk ellenére is sokáig élnek.
Préd 7.16
Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad?
Préd 7.17
Ne légy szerfölött gonosz, és ne légy esztelen! Mire való volna időnap előtt meghalni?
Préd 7.18
Jó az, ha az egyiket szilárdan tartod, de a másikat sem engeded kicsúszni a kezedből. Igen, aki Istent féli, mind a kettőt végbeviszi.
Préd 7.19
A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek, mint amennyi (az ereje) tíz hatalmasnak a városban.
Préd 7.20
Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne és sohasem vétkeznék.
Préd 7.21
Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben meghallod, hogy átkoz a szolgád.
Préd 7.22
Mert hisz – ezt magad is tudod – te is sokszor átkoztál másokat.
Préd 7.23
Ezt mind kipróbáltam, a bölcsességet szem előtt tartva. Így szóltam magamban: „Szeretnék szert tenni a bölcsességre!” De távol maradt tőlem.
Préd 7.24
Ami van, messze van, és mélységes mélyen! Ki tudja megtalálni?
Préd 7.25
Aztán azon fáradoztam, hogy megismerjem, kifürkésszem és felkutassam a bölcsességet és a jutalmat, hogy felismerjem, mekkora balgaság a gonoszság és mekkora őrültség a balgaság.
Préd 7.26
S úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb dolog az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilincsek. Aki Istennek tetszik, az megmenekül tőle, de a bűnöst megfogja.
Préd 7.27
Nos, ezt találtam, mondja a prédikátor, amikor mindent számba vettem.
Préd 7.28
Ezen túl is kutattam még, de nem találtam semmit. Ezer között találtam egy férfit jónak, de asszonyt az összes között sem találtam.
Préd 7.29
Lásd, csak ezt találtam: Isten az embert igaznak teremtette, de sokféle mesterkedésbe ártja magát.
Préd 8
Préd 8.1
Ki ér fel a bölccsel és ki tud valamit megmagyarázni? A bölcsesség felderíti az ember arcát, és megenyhíti vonásainak szigorát.
Préd 8.2
Azt mondtam: Tartsd tiszteletben a király szavát, mégpedig az Istennek tett eskü miatt!
Préd 8.3
Ne siess elhagyni Őt, s ne ragaszkodj olyan dologhoz, amely ellenére van. Hiszen ő azt teheti, amit akar.
Préd 8.4
Mert a király szavának hatalma van, és ki mondhatná neki: „Mit csinálsz?”
Préd 8.5
Aki megtartja a parancsot, azt nem éri semmi rossz, és a bölcs elme megérti az időt és az ítéletet.
Préd 8.6
Mert minden vállalkozásnak megvan a maga ideje és módja, és súlyosan ránehezedik az emberre a veszély.
Préd 8.7
Hisz nem tudja az ember, mi következik. Mert ki tudná előre megmondani, hogy mi lesz.
Préd 8.8
Nincs ember, akinek hatalmában volna az éltető lehelet, hogy visszatartsa, és senki sem ura a halál napjának. A harcból nincs elbocsátás. A gonoszság nem menti meg elkövetőit.
Préd 8.9
Ezt mind láttam, amikor figyelmemet arra a fáradozásra fordítottam, amely a nap alatt folyik, amikor az ember az emberen uralkodik, annak kárára.
Préd 8.10
Aztán láttam: Sírjukba vitték a gonoszokat; jöttek a szent helyről, hogy megtiszteljék őket a városban, amiért ezt tették. Ez is hiábavalóság!
Préd 8.11
Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az embereknek nő a bátorságuk a gonosztettre.
Préd 8.12
Hisz a bűnös százszor is elköveti a gonoszságot, mégis sokáig él. Jól tudom: azoknak lesz jó soruk, akik félik az Istent, mert félnek tőle.
Préd 8.13
A gonosznak nem lesz jó sora, és nem fogja napjait megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél az Istentől.
Préd 8.14
De hiábavalóság is akad a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a gonoszok érdemeltek volna, és a gonoszok kapják, amit az igazak érdemeltek volna. Mondtam: Ez is hiábavalóság!
Préd 8.15
Ezért dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örüljön. Ez kísérje munkájában; életének napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.
Préd 8.16
Amikor azon fáradoztam, hogy megismerjem a bölcsességet, és arra törekedtem, hogy megértsem a hajszát, amely a földön folyik – mert hiszen sem éjjel, sem nappal nem lehetett álmot látni a szemekben -,
Préd 8.17
akkor láttam: minden az Isten műve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig. És maga a bölcs sem tud a dolog nyitjára jönni, aki azt gondolja, hogy érti.
Préd 9
Préd 9.1
Ezt mind mérlegeltem elmémben, és beláttam, hogy az igazak és a bölcsek a tetteikkel együtt Isten kezében vannak. Az ember sem a szeretetet, sem a gyűlöletet nem ismeri,
Préd 9.2
mindkettő hiábavalóság a szemében. Mert hiszen mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstől.
Préd 9.3
Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, s hogy az ember szíve tele van gonoszsággal, és esztelenségeket eszel ki az ember – míg él, az élők számára, aztán a holtak számára.
Préd 9.4
Igen, míg valaki az élők közé tartozik, addig még van reménye. Mert jobb az élő kutya, mint a holt oroszlán.
Préd 9.5
Az élők ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak.
Préd 9.6
Szeretetük, gyűlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy.
Préd 9.7
Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel.
Préd 9.8
Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj!
Préd 9.9
Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt.
Préd 9.10
Ami tennivalót csak talál a kezed, azt mind tedd meg, amíg képes vagy rá. Mert az alvilágban, ahová mégy, sem dolgozni, sem tervezni nem lehet, ott nincs sem tudás, sem bölcsesség.
Préd 9.11
Láttam továbbá a nap alatt: nem a gyorsak győznek a futásban és nem a hősök a harcban, így a kenyeret sem a bölcsek szerzik meg, s a gazdagságot sem az okosak, és nem is a hozzáértőké a kegy. Sokkal inkább az idő és a sors éri utol őket mind.
Préd 9.12
Még a maga óráját sem tudja felismerni az ember. Mint a halak, amelyeket megfog az alattomos háló, s mint a tőrbe esett madarak, úgy esnek kelepcébe az emberek is a baj órájában, ha az hirtelen rájuk szakad.
Préd 9.13
Ezt is bajnak láttam a nap alatt és súlyosnak látszott nekem:
Préd 9.14
Volt egy kis város, de kevés volt benne az ember. Felvonult ellene egy nagy király, bekerítette, és nagy ostromműveket állított föl ellene.
Préd 9.15
Mármost volt benne egy szegény, de bölcs ember, aki bölcsességével megmentette a várost. De senki sem emlékezik meg arról a szegényről.
Préd 9.16
Azt mondtam hát: a bölcsesség jobb, mint az erő, de a szegény bölcsességét lenézik, és nem hallgatnak a szavára.
Préd 9.17
A bölcsek nyugodtan kiejtett szavai előbb meghallgatásra találnak, mint az esztelenek uralkodójának a kiabálása.
Préd 9.18
Jobb a bölcsesség, mint a hadi fölszerelés. De egyetlen hiba sok jót szétrombolhat.
Préd 10
Préd 10.1
A döglődő legyek a kenetkészítőnek egész csésze olaját tönkreteszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsőség.
Préd 10.2
A bölcs egyenesen jár, a balga lejtős úton.
Préd 10.3
A balga nem tehet egyebet, mint hogy megy a maga útján: az okosság hiányzik belőle, így elárulja, hogy balga.
Préd 10.4
Ha az uralkodó haragja fölgerjed ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság elébevág a nagy eltévelyedéseknek.
Préd 10.5
Még egy bajt láttam a nap alatt, s ez az uralkodó tévedése:
Préd 10.6
a balgaságnak igen magas tisztségeket adnak, a gazdagok meg alacsony sorban vannak.
Préd 10.7
Láttam szolgákat lóháton, a fejedelmeknek meg szolgák módjára gyalog kellett menniük.
Préd 10.8
Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó.
Préd 10.9
Aki követ fejt, megsérülhet tőle; aki fát hasogat, vigyázzon magára.
Préd 10.10
Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erőt kell kifejteni. A bölcsesség előnye a siker.
Préd 10.11
Ha a kígyó mar, mielőtt elbűvölnék, akkor a bűvölőnek semmi haszna a művészetéből.
Préd 10.12
A bölcs szájából elhangzó szavak tetszést aratnak, de a balgát elnyelik az ajkai.
Préd 10.13
Szájának szavai dőreséggel kezdődnek, a beszédje vége meg végzetes őrültség.
Préd 10.14
Szaporítja a szót a balga, de senki sem tudja, mi lesz. Ki is adná tudtára, hogy mi lesz utána?
Préd 10.15
A balgákat elfárasztja nagy erőlködésük; aki nem ismeri az utat, nem tud eljutni a városba.
Préd 10.16
Jaj neked, ország, ha gyerek a királyod, s ha fejedelmeid már reggel lakmároznak!
Préd 10.17
Boldog vagy, ország, ha nemes ember a királyod, s ha fejedelmeid illő időben esznek, férfiak, nem pedig iszákosok módjára.
Préd 10.18
A tétlenség miatt meghajolnak a gerendák, és ha nincs gondosság, beázik a háztető.
Préd 10.19
Asztalnál vigadhat az ember, s a bor vidámmá teszi az életet. De aztán pénz jár mindenért!
Préd 10.20
Még gondolatban se átkozd a királyt, és még hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert hátha elviszi az ég madara a hangodat, s egy szárnyas lény jelenti a szavadat.
Préd 11
Préd 11.1
Dobd kenyeredet a víz tükrére, és sok nap múltán is megtalálod.
Préd 11.2
Adj (vagyonodból) egy-egy részt hétnek, sőt nyolcnak, mert nem tudhatod, milyen baj szakad az országra.
Préd 11.3
Ha tele vannak esővel a felhők, a földre öntik. Akár észak, akár dél felé dől a fa, ott marad, ahová dől.
Préd 11.4
Aki a szélhez igazodik, az sohasem vet, s aki a felhőket lesi, nem arat.
Préd 11.5
Ahogy nem ismered a szél járását, sem a terhes asszony méhének titkait, ugyanúgy nem ismered Isten tevékenységét sem, aki mindent irányít.
Préd 11.6
Már reggel vesd el vetőmagodat, és ne pihentesd kezedet napestig, hisz nem tudhatod, vajon sikerül-e ez vagy az, vagy hogy mindegyik egyformán jó-e.
Préd 11.7
Édes a fény és jót tesz a szemnek, ha látja a napot.
Préd 11.8
Ha sok évig él is az ember, örüljön mindegyiknek, és gondoljon arra, hogy sok lesz a sötétség napja. Minden, ami következik, hiábavalóság!
Préd 11.9
Örülj, ifjú ember, ifjúságod idején, légy vidám ifjú napjaidban! Menj, ahová húz a szíved, és ahová csal a szemed! De légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von.
Préd 11.10
Vesd ki a szívedből a haragot, és tartsd távol testedtől a bajt! Mert az ifjúság és a fekete haj korszaka hiábavaló.
Préd 12
Préd 12.1
Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem;
Préd 12.2
mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők;
Préd 12.3
amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak;
Préd 12.4
amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat;
Préd 12.5
amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér – az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok;
Préd 12.6
mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék;
Préd 12.7
és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta.
Préd 12.8
Hiábavalóság, csak hiábavalóság – mondja a prédikátor – minden hiábavalóság!
Préd 12.9
A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott.
Préd 12.10
A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni, és az igazság szavait őszintén leírni.
Préd 12.11
A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja őket a pásztor.
Préd 12.12
Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet.
Préd 12.13
Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége.
Préd 12.14
Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.

*

A katolikus Biblia BEVEZETÉS, TARTALOM

A Szentírás új fordítása először 1973-ban jelent meg, ezt több kiadás követte. A mai megváltozott körülmények között szükségesnek látszott, hogy ne csak egy kötetben kerüljön kiadásra, hanem kisebb, könnyebben kezelhető formában is. A Szent István Társulat vállalta ezt a feladatot, és a Társulat Biblikus Bizottsága elvégezte a szövegben a szükséges javításokat.

Hitünk forrása a Szentírás, az Egyház hagyományos értelmezésével. Az egyes könyvekhez írt bevezetés és a szöveghez kapcsolódó jegyzetek szolgálják a jobb megértést, a leírtaknak az üdvösségtörténetbe való elhelyezését, hogy a betűn túl megismerhetővé váljék az Egyház eleven hite. Már Szent Pál apostol is hangsúlyozta, hogy nem a holt betűt, hanem a szellemet és tartalmat kell felismernünk, amelyet a Szentlélek vitt az Írásba (vö.: 2Kor 3,6). Az Egyház a liturgiában bőségesen olvastatja a szentírási szövegeket, hogy megtaláljuk ezek összefüggését az egész kinyilatkoztatással. Az Egyház célját teljesen csak akkor érhetjük el, ha a Szentírást gyakran olvassuk.

A Szentírás olvasóinak szívből kívánom, hogy megvalósuljon az apostol tanítása: „Minden írás, amit Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra hajoljon” (2Tim 3,16-17).

Esztergom, 1996-ban, a millecentenárium évében

Dr. Paskai László bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek

https://mek.oszk.hu/00100/00176/index.phtml

*

Károli Gáspár

Az Ótestamentom könyvei

MÓZES ELSŐ KÖNYVE A TEREMTÉSRŐL
MÓZES MÁSODIK KÖNYVE A ZSIDÓKNAK ÉGYIPTOMBÓL KIJÖVETELÉRŐL
MÓZES HARMADIK KÖNYVE A LÉVITÁK EGYHÁZI SZOLGÁLATÁRÓL
MÓZES NEGYEDIK KÖNYVE AZ IZRÁELITÁK MEGSZÁMLÁLÁSÁRÓL VALÓ KÖNYV
MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE A TÖRVÉNY SUMMÁJA
JÓZSUÉ KÖNYVE
BIRÁK KÖNYVE
RUTH KÖNYVE
SÁMUEL ELSŐ KÖNYVE
SÁMUEL MÁSODIK KÖNYVE
A KIRÁLYOKRÓL ÍRT I. KÖNYV
A KIRÁLYOKRÓL ÍRT II. KÖNYV
KRÓNIKA I. KÖNYVE
KRÓNIKA II. KÖNYVE
EZSDRÁS KÖNYVE
NEHÉMIÁS KÖNYVE
ESZTER KÖNYVE
JÓB KÖNYVE
ZSOLTÁROK KÖNYVE
BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI
A PRÉDIKÁTOR SALAMON KÖNYVE
SALAMON ÉNEKEK ÉNEKE
ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNVE
JEREMIÁS SIRALMAI
EZÉKIEL PRÓFÉTA KÖNYVE
DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE
HÓSEÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
JÓEL PRÓFÉTA KÖNYVE
ÁMÓS PRÓFÉTA KÖNYVE
ABDIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
JÓNÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
MIKEÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
NÁHUM PRÓFÉTA KÖNYVE
HABAKUK PRÓFÉTA KÖNYVE
SOFÓNIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
AGGEUS PRÓFÉTA KÖNYVE
ZAKARIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
MALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE