Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Az önsorsrontó/javító ember – XX.

Írta: Nagy Jenő · 2025. július 15.

kb. 22 perc olvasás

Eugéniusz:

Az önsorsrontó/javító ember – XX.



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

és boldog vagy boldogtalan lélekről

Régi intelmek/bátorítások magyarán



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Verseghy Ferenc
Eggy Közmondás
A’ szűzeknek esküvési,
a’ véneknek táncz-szökési,
‘s a’ melly essők reggel húllanak,
nem sokáig tartanak.
1806.

Légy szorgalmatos.

– Magyar közmondásokban. –

Eszed bunkójára adnám mostan szavam,

Ha falra nem hánynám a borsót hasztalan,

S te hátad mögé nem hányod beszédemet;

A hallgatás ugysem töri be a fejed.

Vigyázz tehát: külömb ember légy apádnál,

Több eszed legyen az esküdt sapkájánál;

Kárán bolond tanul, vesd okosan latra,

Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.

Idejében fogd meg fülét a dolognak,

Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,

Hogy ott is arathass, a hol nem vetettél,

A ki korán kel fel, könnyen aranyat lél.

Kit nyúl után bottal vernek, mint agarat,

Ha Bécsbe hajtják is, az csak ökör marad,

Ki naphosszat legyet ver csak a lábszáron,

Amit a réven nyer, elveszti a vámon.

Akinek minden nap: szent Heverdel napja,

Restelni is restel, a falat támasztja;

Nem győzi czérnával, más tüzénél fütöz,

S kapkod majd, mint Bernát egykor a ménkühöz.

Azért legelőbb az öreg Á-t ismerd meg,

Ne légy téli diák, nyári kocsis, gyermek!

Mer különben ugyan téli lészsz üressel,

Az érett ész nem egy napi munka, hidd el.

Magról kel a cserfa, s mi nagy! nézni öröm,

Hangya-nyom idővel megtetszik a kövön,

De hűbele Balázs, lovat ad az Isten,

Akár füstöt faragj, nem ér az annyit sem.

Törd meg a diót, ha belére van vágyad,

Ugy vetsz életednek jó, nyugalmas ágyat,

Csak akkor mondj hoppot, ha túl vagy az árkon,

Amit el nem fogtál, ne melleszd, barátom.

Légy magadnak bátyja! s okosan előre.

Kinek bő az idő, még kifogy belőle,

Vedd fontolóra, hogy a rest kétszer fárad,

A sült galambra meg szád hiába tátod.

Véges-végezetre: egy szó annyi, mint száz,

Embernél a munka, Istennél az áldás,

Tégy, s sohsem tudod meg, mily nagy ur a szükség,

Mert bölcseséged lesz legjobb utiköltség.

Mindszenthy Gedeon

p 1

p Aki

p a sok-sok

p háztáji aranyát

p nem becsüli, sőt sárnak veszi,

p de a sarat meg aranynak nevezi,

p pedig a kakiból is csinálhatna aranyat…

p Akit

p az amúgy

p tisztes „szegénysége”

p csak azért keserít el,

p mert a reklám-hipnózis miatt

p felesleges-káros dolgokra vágyik…

p Aki

p ha csak pár napig

p helyet cserélne a királyfival,

p máris vágyna vissza „koldusnak” –

p de ha ez nem sikerül (képzeletben sem),

p akkor holtáig szomorkodik születési helye miatt…

p Aki

p még nem volt,

p és maradt szerelmes,

p aki mindent és mindenkit

p a legcsodálatosabb, legjobb színben lát!

p Aki

p rossz

p hangot üt meg,

p pl. rosszul köszön,

p rosszul szólít meg,

p és mégis hőbörög,

p ha te ennek a visszhangját hallja…

p Aki,

p ha igazságtalanul

p megdorgálja a főnöke,

p akkor nem őt sajnálja meg,

p de vagy belebetegszik, vagy

p ezt lefelé pont így tovább is adja!?

p Aki,

p ha egy békés

p lelki elefánt lenne,

p akkor fel sem venné

p a szúnyogcsípést, a piszkálódást –

p minden ilyen leperegne a vastag bőrről…

p Aki

p Belzebubbal

p akar kiűzni Sátánt:

p az elszenvedett rosszra

p ő is rosszal reagál: csapda

p Aki

p leginkább

p csak a rafinált

p lelki hadviselésben „hősködő” –

p itt is mész tönkre a másnak vermet ásással,

p az intrikával, bosszantással, bomlasztással,

p az ön-gyilkos gúnyolódással, becsmérléssel stb.

p Ha

p kérésedre,

p önismeretre vágyva

p barátod őszintén szól Rólad,

p azon nyomban ellenségnek veszed,

p és az igazságaiddal rögtön lebunkózod…

p Aki

p nem figyeli,

p nem becsüli,

p sőt: össze is töri

p az igazmondó tükreit

p (a jóbaráti kapcsokat,

p az igaz műalkotásokat stb.)

p Aki

p őszintének

p hiszi most magát,

p pedig amit magáról mond

p az csak egy kis részigazság,

p de az elhallgatás miatt az egész hazug

p Aki

p hol túlterheli magad

p idegen nehéz keresztekkel,

p hol meg elviselhetetlen könnyűségű:

p kötelességkerülő, életművészkedő földi léte

p Aki

p hiúságból,

p rang- és címkórságból stb.

p hiábavalóságokra vesztegeti,

p vagy pedig hagyja rabolni a drága életidőt

p Aki

p az ördögnek hisz,

p aki sok örömöt ígér,

p ha tényleg sokat ad is,

p arról végül kiderül, hogy

p beborul: az csak igazi üröm

p Aki

p egy heroikus pótcselekvő:

p akár a Földet is megkerülő,

p pedig az Isten a háta mögött volt

p (sőt istenigazában benne lakozik…)

p Akit

p a vak vezethet,

p pedig ő is világtalan:

p egyenesen bele a szakadékba

p Aki

p örökkön

p mérgelődő –

p a másik hibái, vétkei stb.

p miatt is önmagát büntető…

p Akinek

p nincs stabil,

p szilárd önképe –

p csak az/annyi, ahogy

p és amennyinek épp most

p őt mások látják, és értékelik?

p Aki

p nem épeszű –

p Ne bomolj, mert

p könnyen úgy maradsz:

p egy bomlott egy-, sőt több én…!?

p (skizofrén)

p Aki

p egy önfeladó,

p teljes hasonuló:

p csak ha te is sokat iszol

p és káromkodsz, trágárkodsz,

p és indiszkrét titkokat mesélsz,

p és emberszólásban versengsz,

p csak akkor fogad be a kis csapatod…

p Akinek

p már túl sok alkohol,

p téged is csak öl, butít

p és végleg nyomorba is dönt

p (persze „előszeretteiddel” együtt,

p őket is magaddal rántva a mélyszegénységbe…)

p Akit

p az ital

p részben,

p mértékkel

p fel is szabadítana,

p káros gátlásait oldaná,

p de egészben meg tönkre tesz…

p Aki

p mértéktelen:

p ami neki kicsiben

p még az orvossága lenne,

p az nagyban már pont a mérge lesz…

p Aki

p olyan, mint

p egy veszett eb,

p aki beleharap még

p a neki az ételt adó kézbe is?

p Aki

p egy lépésre van

p a dúsan terített asztaltól

p és ő mégis, dacból, gőgből éhezik

p Aki

p az a mesebeli Jancsi,

p akinek nincs egy Juliskája,

p hogy titkon figyelmeztesse:

p itt és most ne sokat egyen…!

p Aki

p leeszi/leissza

p maga körül a mézeskalács házikót:

p egy hajléktalan koldusbotos lesz belőle…

p Aki

p „előkelően”

p elidegenedésnek nevezi

p barátok elüldözése miatti

p folyamatosan gyötrő magányát,

p és ez még így felettébb imponál is neki…

p Aki

p felkap

p a reggeli rádióból

p egy tetszetős gondolatot,

p és kihúzza vele ezt a napot

p Aki

p a szakmájában

p már a csúcson vagy,

p a bölcsesség iskolában

p egy örök kezdő, sőt bukott…

p Azt hiszi,

p hogy Neki megvan

p a magához való esze,

p sőt több: a bölcsessége,

p ezért nem is keres Mestert

p Aki

p minden hónapban

p egy új gurut keres-talál:

p és azon nyomban örök vak

p hűséget esküszik a tanításának…

p Aki

p mindent tud a humorról,

p de nincs semmi humorérzéke,

p és nem is érti-élvezi a tréfát, a viccet

p (pláne nem, ha ezzel éppen rá céloznak)

p Aki

p mindent

p tud már az alázatról,

p de még igazán nem érzete,

p ez ideig még nem élte meg/át…

p Aki

p jól átlát mások

p önáltatásán, élethazugságán,

p de a magáéról fogalma sincs –

p ha tükröt tartanak elé: összetöri…

p Aki

p csak

p addig keresi

p magáról az igazságot,

p míg az őt hamis illúzióban ringatja/tartja

p Aki

p a kicsit,

p a sűrű „fillért” nem becsüli,

p az a nagyot nem is érdemli –

p nem lehet méltó a „forintokra” …

p Aki

p ha forgatná

p a talentumát,

p az bőven kamatozna,

p de magába elásva elrohad…

p Aki

p egy szájtáti ember:

p nyitott szájjal sétafikál,

p hátha berepül oda a sült galamb

p Aki

p nem mer

p örömében

p az utcán táncra perdülni,

p hátha bolondnak/részegnek néznek

p Aki

p balgán hagyja,

p hogy újra és újra

p ugyanúgy becsapják,

p kilopják-kiszúrják a szemét!

p Aki

p megszeppenve,

p megilletődve hagyja,

p hogy a vén szakik elvegyék,

p örökre megingassák ifjúkora

p hályogkovács bátorságát

p Aki

p csak

p halogatja

p a – belső lelki – rendteremtést,

p semmi nincsen a helyén, ő sem,

p szét is folyik az így kaotikus élete…

p x

Kellner Dénes

Intelem

Mindenki mindig jobban tudta nálam,
Mindenki mindig bölcsektől idézett –
Figyeltem ötven évig, hátha úgy van.
De tévedtek. Már értem az egészet.
.
Már értem, hogy a nagy gondolkodók
A könyveket védett szobákban írták:
„Pofonnál százszor jobban fáj a szó” –
Próbáltam. Én a szóból kérek inkább.
.
Mert tévedtek! S én hittem, amit írtak,
Én hetvenhétszer megbocsátva éltem,
És hetvennyolcszor úgy rúgtak belém,
Hogy ép csontom nincs már – de végre értem!
.
Nem győz a jó! Azok csak népmesék.
Okos csak akkor enged, ha szamár,
A legkisebb nem győzi le a sárkányt,
S ha balszerencsés, nem tér haza már.
.
Hiába mondják – randa egy világ ez,
A szemtelennek áll, nem a szemesnek:
Mert ő lesz az, ki másnak vermet ás,
A többiek meg sorban beleesnek.
.
S az ígéret? A mindörök remény,
A becsület, mi szép szóval ígérget?
Nos, várhatsz rá, hogy megtartják, ha jó –
De olcsóbb rá nem vásárolni mérget.
.
Farkas farkasnak farkasembere,
Hollók szemére hollók csőre támad:
Békét mindig csak erőszak teremt,
S ki visszaütni rest, az árt magának.
.
Hogy merre tartunk? Rég nem tudja senki:
Nincs kikötő, hová jó szél vezetne,
A matrózoknak fontosabb a hordó:
Nem vágynak már, csak olcsó élvezetre.
.
Gyarló az ember, nem lesz már szalonna,
Pedig kutyára jön még dér minálunk:
Kenyérrel-borral élünk, mint a szentek,
S a gyermekeknek vízről prédikálunk.
.
Én nem tanítok senkit hülyeségre.
Én megmondom, hogy céda a világ:
Élj békében, de készen állj a harcra,
Hogy elkerüljön messze, aki árt.
.
S ha jó tanács kell: még tőlem se hidd el,
Mit nem hagy jóvá önnön rációd:
Nekem nem kell atyáink glóriája,
Hogy átvertünk egy generációt.
.
Ki itt belépsz, bánj értőn az erénnyel!
Bitang nehéz lesz meccset nyerni innen.
Én drukkolok – de én csak holtig élek:
Hogy jó pap voltam, többet nem remélek…
.
Nektek talán még szép lesz újra minden.

Lányi Géza

Mondások, közmondások ferdítése (8)

Megnyomorított közmondások

Addig jár a korsó a kútra, míg össze nem törik,
Gondoltátok volna, hogy tőle még ez is kitelik.
Amennyiben ez a téma érdekel is bennünket,
Akkor bővítsük egy kicsit szerény ismeretünket.
.
Korsó, borsó, orsó egy közös családba tartoznak,
Az idők folyamán kerültek egymástól távolabb.
Ha elfáradt fantáziám felpereg, mint az orsó,
Látókörömbe kerül könnyedén többfajta korsó.
.
Anyaguk szerint lehet cserép, műanyag vagy üveg,
Tisztelgek előttük, fejemről lekerül a süveg.
Aki szerencsés, visszatekint a falusi múltra,
Felsejlik neki, cserépkorsó ment mindig a kútra.
.
A hepehupás falusi út mindenkit meggyötört,
A korsó is megbotlott néha, és végül összetört.
Szép dolog, hogy gazdája megértő volt, nem duzzogott,
A kocsmából hazafelé ő is sűrűn megbotlott.
.
Pedig neki két lába van, a közmondás így hangzik,
Tudjuk jól: A lónak négy lába van, mégis megbotlik.
Megtörtént az is, a kocsmában addig ittak újabb kört,
Míg valakinek a fején egy söröskorsó összetört.
.
Sajnos, összetörve a cserép vagy a söröskorsó
Testvérek között is annyit ér, mint falra hányt borsó.
Kétfajta falra hányt borsó van, szerényen megjegyzem,
Még a teljesség igénye miatt sem részletezem.
.
No, de nézzük, hogy mennyit is ér a falra hányt borsó?
Falusi körülmények között is rendkívül olcsó.
Ne feledkezzünk meg a világirodalomról sem,
Ott merem azt remélni, ér annyit, mint ez a versem.

2019.

Ametist

Közmondások

„Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok!”
– jelentette ki meggyőzőn a túzok.
– A szerénységből legyen már elég, tiéd
az elsőbbség – mondta a veréb, és hogy
kerültek megsütve a tálra? A szakács
mindkettőjüket levágta.
.
„Ne rohanj fejjel a falnak!” – várd ki, amíg a
fal rohan neked – az eredmény mindig
ugyanaz lesz: így is, úgy is betöröd fejed.
.
„Lassan járj, tovább érsz!” – s tudod már, hogy
hová mész, vagy bolyongsz csak összevissza:
egyet előre, kettőt vissza…
.
„Tanulj tinó, és ökör lesz belőled!” –
nem döfnek majd le, mint szegény bikát,
cserébe vedd a nyakadba a jármot, és
szorgalmasan húzzad az igát!
.
„Nem mind arany, ami fénylik.” –
nem mind szilva, ami kéklik,
nem mind bátor, aki merész, s
aki játszik, nem mind zenész,
akik néznek, nem mind látnak,
s akik hívnak, nem mind várnak,
nem mind okos, aki ravasz, s
ami való, nem mind igaz…
Ami csinos, nem mind rendes,
ki hízeleg, nem mind kedves,
nem mind vadász, aki lőne, s
aki hallgat, nem mind dőre,
ki „jót akar”, nem mind barát, s
nem csak szerszám, biz` a lapát,
nem mind alak, ami forma, s
az Élet nem habos-torta…

p 2

p Aki

p a zsarolható,

p a nem őt szolgáló

p politikai vezetőnek,

p (valójában: gyarmati helytartónak)

p naivan újra és újra vakbizalmat szavazó

p Aki

p nem

p egy – kis – Hamlet:

p ő tényleg őrültséget mond és tesz, –

p nincs benne semmi kivehető rendszer,

p és nemcsak egy taktikából felvett álarc…

p Aki

p fájó

p igazmondó

p jóbarátot magától elűző,

p de a kellemes hízelgőt ajnározó

p Aki

p nemcsak eltűri,

p de köszöni a pofont,

p még kedvet is csinál hozzá,

p hogy még jól meg is rugdossák…

p Aki

p nem konspirál,

p soha nem engedetlen,

p pedig most vesztegzár van:

p tesztelik, mit tűr el még a nép:

p tilos a családi/baráti összejövetel is

p Aki

p a vesztő nyerő:

p pont ő az, aki szakszerűen

p és a leggyorsabban vágja a fát,

p de valahogy mindig önmaga alatt…

p Akinel

p az s.k. gondosan leszigetelt

p fekete dobozán nem hatolhat át

p semmi éltető-élesztő reménysugár

p Aki

p három helyett eszik:

p egy zabáló bélpoklos falánk,

p aki így harmadolja, rövidíti az életét

p Akinek

p a „szabadon választott”

p háziorvosa is egy protokoll-rab,

p egy beteggyártó–fenntartó gyógyszerügynök

p Aki

p egykor

p vad, lázadozó,

p olykor hőzöngő aranyifjú volt

p mára már egy igavonó barommá szelídül

p Aki

p idejekorán

p nem döbben rá, hogy

p egy álmodozó, világmegváltásra kész ifjúból

p átváltozott álmos napi szürke adófizető robotossá…

p Aki

p nem kér

p tűzkeresztséget,

p már/pont ütközet előtt

p dezertál: szégyenbélyeg rajta

p Aki

p egy „boldog” idióta,

p szenilis/szellemi fogyatékos,

p aki még a szart is aranynak mondja,

p és fénylő üvegszilánkot, mint aranyat gyűjt…

p Aki

p nem szól:

p király meztelen,

p de már rég nincs hozzá

p gyerekszája ezt kimondani:

p ő is beépül, elvakulva elkurvul

p Akinek

p nincs csendes

p helye és időszaka,

p sőt menekül ez elől:

p non stop zajártalmat generál,

p és nem meditál, társalog isteni Lelkével…

p Aki

p olyan igazságos:

p ő mindenkit egyformán szeret:

p neki ugyan mindenki a felebarátja,

p de közötük nincs egyetlen egész sem…

p Aki

p a neki

p amúgy fölösleges,

p de másnak meg káros,

p öncélú lopást élvező kleptomán

p Aki

p jó- vagy

p rosszhiszeműen

p az igazsághoz hazudná át magát –

p aki pont a rosszal akarja a jót elérni…

p (legalábbis ezzel hitegeti/mentegeti magát)

p Aki

p sokat beszél.

p aminek sok az alja is –

p valami aljast takar vele…

p Aki,

p ha beszél,

p se füle, se farka,

p se vége, se hossza,

p csak saját, de főleg

p más idejét lopja, rabolja…

p Aki

p az egyik szavával

p menten agyonüti a másikat –

p önellentmondó semmitmondó…

p Aki

p beletörődik,

p hogy ő holtáig dadog,

p mert hát ő már így született,

p vagy ha nem is, de ez már így marad…

p (társaság, sőt emberkerülő magányos)

p Aki

p úgy hiszi, hogy

p ő eredendően bűnös,

p a bűnösségét vélelmező:

p akinek ezért folyamatosan

p bizonyítani kell az ártatlanságát…

p Aki

p az örök ábrándozó,

p a jelenlétből hiányzó fantaszta,

p aki a bírhatót eladja álompénzért

p Aki

p visszaél

p a szellem hatalmával:

p a gúnyolódó lélek-gyilkos

p (de már ő sem tud jóízűen nevetni)

p Akinek

p ha van éltető humora,

p akkor lényegeset mindent tud,

p de ha ez nincs, akkor bármire képes

p Aki

p mások előtt

p nevetgél, mint a fakutya –

p de otthon meg ön-sajnálva,

p magába zuhanva keservesen sírdogál

p Minden szemét,

p ami nincs a helyén –

p ez igaz a helytévesztő emberre is…!?

p Bedől

p a mohó szemének,

p neki minden arany,

p ami káprázóan fénylik:

p így lesz üvegszemét gyűjtő

p Aki

p csak néz,

p de nem lát,

p nem veszi észre,

p hogy káprázat/érzéki „csalódott”

p Ő

p a nem akaró:

p őt ezért nem repíti,

p de a hajánál fogva

p csak vonszolja a sors

p A

p raktárra,

p túl előre aggódó –

p lásd pl. a pont ilyen

p anya és lánya meséjét:

p A kis bunda

p A

p – már nagy –

p gyerekéért büszkén,

p szerfelett aggódó, és

p ezért mellrákos anya

p A

p magát

p bátornak

p tartó, kikiáltó:

p de csak a döglött

p oroszlánt bőszen rugdosó

p Aki

p „bátor”,

p ő nem fél a tűzzel játszani,

p de a tűzvészben már nagyon megijed

p Ahogy

p lesz, úgy lesz:

p semmit nem tervez,

p vagy pedig éppen egész

p pontosan ismerni akarná a jövőt

p Akinek

p a holnapra,

p az utódaira nincs

p egyáltalán semmi gondja:

p utána jöhet akár a vízözön…

p A

p maga

p alatt fát vágó/

p azt a csónakot fúró,

p miben előszeretteivel ő is utazik

p Aki

p a kimászás

p vagy segítségkérés helyett

p a gödörbe végleg be is rendezkedő

p Aki

p a csak

p ideiglenesnek szánt

p megoldás, buherálás stb.

p lustán véglegesnek hagyója

p Aki

p mindent

p tudni akar:

p a feleslegest-károst is,

p éppen a szükséges rovására

p Akinek

p gyávaságból

p a legrosszabbkor

p törik meg a lendülete:

p pont egy szakadék jön…

p Alacsony léc:

p az önlebecsülés

p és alul-teljesítés

p ördögi köre, lehúzó örvénye –

p a túl magasra tett kudarca után…

p Ő

p a perfekcionista,

p bűntudatos, így kiégett anya –

p aki kompenzálva majomszerető kényeztető

p Aki

p a kényelmet,

p biztonságot élvező „gyereket”

p nem löki ki a fészekből, a mamahotelből

p Naplopó:

p másutt biztos

p kolbászból van

p még a kerítés is,

p de itt ő éhen hal…

p A

p mértéktelen:

p ami kicsiben

p még orvossága lenne,

p az nagyban már pont méreg

p Aki

p a hamis,

p káros mellett

p minden illúziót

p porig romboló,

p csak rontó-bontó

p x

Szilágyi Domokos

Közmondások, szólások

A szerelem sötét verem.

Ergo: aki másnak vermet ás, az szerelmes.

Jobb soha, mint későn.

Egyik tizenkilenc, a másik eb.

Jóból is megárt a sokk.

A szó megmarad, az írás elröpül. (Vö. Utunk: Levélváltás)

A szó elröpül, a sírás megmarad.

Jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb.

Írót tolláról, olvasót írójáról.

Aki papír közé keveredik, megeszik a szerkesztők.

Átesett az érem túlsó oldalára. (Mármint Bajor, a numizmata.)

Ki-ki úgy üdvözöl, ahogy tud.

Szórakozás után édes a pihenés.

Lackfi János:

Tanulságok

Amilyen az adjon isten, úgy puffanik,

Az asszony verve jó, ne halaszd holnapig.

Ágyát ki mint veti, várj a helyébe jót,

Addig jár a korsó, amíg ér takaród.

Aki szelet vetett, két szék közt pad alatt,

Akinek nem inge, az lel majd aranyat.

Kolbásznál több a nap, ajtó mögött helye,

Nem fér meg két dudás, maga esik bele.

Éppoly kicsi a bors, mint a rosta lika,

Odakinn tágasabb, de benn a barika.

Beszélni színezüst, másik fülén kimegy,

Nem vénember azért Mohamedhez a hegy.

Falra borsót, kemény dió, legszebb öröm,

Világtalant vezet, zsák foltját, kő kövön.

Szamár szenved, habár nagyot nem érdemel,

Holló a hollónak harapást szőrivel.

Kicsi, ámde erős, mint halottnak a csók

Járt utat el ne hagyj, a másik lábam ott.

Kinek a pap, kinek hány nap még a világ,

Ló is botlik, előbb, mint a sánta kutyák.

Ki mint él, lassan járj, vízzel főz, húzza ág,

Szégyenlős koldusnak ne nézd a fogsorát.

Előre ne igyunk, tolláról madarat,

Jobb ma egy túzok, és ki nem szól, bölcs marad.

p.s.:

Kulcsok

a „gyengébbek kedvéért”

Lackfi János Tanulságok c. verséhez:

Amilyen az adjon isten, úgy puffanik,

= Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

+ Ahogy esik, úgy puffan

az asszony verve jó, ne halaszd holnapig.

= Pénz számolva, asszony verve jó.

+ Amit ma megtehetsz, ne helaszd holnapra.

Ágyát ki mint veti, várj a helyébe jót,

= KI mint veti ágyát, úgy alussza álmát.

+ Jó tett helyébe jót várj

addig jár a korsó, amíg ér takaród.

= Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik

+ Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.

————————————

Aki szelet vetett, két szék közt pad alatt,

=Aki szelet vet, vihart arat

+ Két szék között a pad alá ült.

akinek nem inge, az lel majd aranyat.

= Akinek nem inge, ne vegye magára.

+ Ki korán kel, aranyat lel.

Kolbásznál több a nap, ajtó mögött helye,

= Több nap, mint kolbász

+ Seprűnek ajtó mögött a helye

( vagy Hívatlan vendégnek ajtó mögött a helye)

nem fér meg két dudás, maga esik bele.

= Nem fér meg két dudás egy csárdában

+ Aki másnak vermet ás, maga esik bele

—————————–

Éppoly kicsi a bors, mint a rosta lika,

=Kicsi a bors, de erős

+ Annyi van belőle, mint a rosta lika.

odakinn tágasabb, de benn a barika.

= Kívül tágasabb + Benn a bárány, kinn a farkas

– ez egy gyerekdal első sora

Beszélni színezüst, másik fülén kimegy,

= Hallgatni arany (mondták azt is: hallgatni arany, beszélni ezüst)

+ Egyik fülén be, a másikon ki.

nem vénember azért Mohamedhez a hegy.

= Öregember, nem vénember.

+ Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.

—————————-

Falra borsót, kemény dió, legszebb öröm,

= Falra hányt borsó + Kemény dió

+ Legszebb öröm a káröröm

világtalant vezet, zsák foltját, kő kövön.

= Vak vezet világtalant + Megleli zsák a foltját

+ Kő kövön nem marad.

Szamár szenved, habár nagyot nem érdemel,

= Okos enged, szamár szenved

+ Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli

holló a hollónak harapást szőrivel.

= Holló a hollónak nem vájja ki a szemét

+ Kutyaharapást szőrivel

————————————–

Kicsi, ámde erős, mint halottnak a csók

= Kicsi a bors, de erős + Annyit ér, mint halottnak a csók

járt utat el ne hagyj, a másik lábam ott.

= Járt utat járatlanért el ne hagyj

+ Egyik lábam itt, a másik ott.

Kinek a pap, kinek hány nap még a világ,

=/ Kinek a pap, kinek a papné + Egy nap nem a világ

ló is botlik, előbb, mint a sánta kutyák.

= A lónak négy lába van, mégis megbotlik

+ A hazug embert könnyebben utolérik, mint a sánta kutyát

——————————–

Ki mint él, lassan járj, vízzel főz, húzza ág,

= Ki mint él, úgy ítél + Lassan járj, tovább érsz

+ Szegény ember vízzel főz

+ Szegény embert az ág is húzza.

szégyenlős koldusnak ne nézd a fogsorát.

= Szégyenlős koldusnak üres a tarisznyája

+ Ajándék lónak ne nézd a fogát.

előre ne igyunk, tolláról madarat,

= Ne igyál előre a medve bőrére

+ Madarat tolláról, embert barátjáról megismerheted.

jobb ma egy túzok, és ki nem szól, bölcs marad.

= Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok

+ Ha nem szóltál volna bölcs maradtál volna



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

